Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

AURÓRA A halhatatlan cirkáló Kettős születésnap Neve hajnalt jelent. Agyújának dörrenése pedig — 1917. október 25-én (a mi naptárunk szerint november 7-én) este 21 óra 40 perckor — a világtörténelem egy új korszakának hajnalát jelezte. Azóta legenda övezi, könyvek, cikkek, képek, visszaemlékezések százai örökítik meg históriáját. Leningrádi utas nem megy el anélkül, hogy föl ne sétáljon rá, meg ne simogassa a történelmi nevezetességű igyút, amelynek ragyogóra fényesedett réz emléktábláján ott a fölirat: „Az Auróra cirkáló a Téli Palotára irányított ágyúinak dörgésével adott jelet október 25-én az új korszak, a Nagy Szocialista Forradalom korszaka kezdetének." L1! Hetvenéves az Auróra. 1897. május 2.1-át írták, amikor Pétervárott az Üj Tengernagyi Hivatal — az admiralitás — dokkjára fölállították. 1900 májusában bocsátották vízre a Néva torkolatában. Három évig folytak a gépek szerelési munkálatai, a fölárbocozás. a fegyverzet fölszerelése és a belső helyiségek berendezése. 1903. július 16-án befejeződött a munka: fölvonták az új, háromcsavpros cirkálóra a haditengerészet lobogóját. 1904-ben került sor e'ső távolsági útjára: beosztották a csendes-óceáni hajóhad erősítésére Port Arthurba induló hajórajba. Második távolsági útjára —,a Földközitengeren és az Atlanti-óceánon — 1909 szeptemberében indul. Ősszel, 1911 szeptemberében indul harmadik külföldi útjára Kronstadtból ismét i Földközi-tenger kikötőibe. 1912-ben háromszor metszi útvonala az Egyenlítőt, imikor Indokínába és Jáva szigetére megy. Az első világháborúban a Balti-tenger el.sö vonalában teljesít járőrszolgálatot 1918 novemberéig, amikor Pétervárott kiköt a hajójavítóban, hogy újjászülessék. ríi Az úiiászületés másképpen történt. A februári forradalom győzelme után, 1917. február 26-án a tengerészek saját kezükbe vették a hajó vezetését, és fölhúzták rá a forradalom vörös lobogóját. S most adjuk át a szót Alekszandr Viktorovics Rjelisevnek, az Auróra 74 éves komisszárjának. — 1917. október 24-én reggel — mesélte — a forradalmi katonai bizottság úgy rendelkezett, hogy a katonai egységeket harci készültségbe helyezi, megerősíti a hidak és pályaudvarok őrségét... — Este futár értesített, hogy azonnal menjek a Szmolnijba a forradalmi bizottsághoz helyettesemmel, Lukicsov gépészszel. Szverdlov fogadott bennünket. Első kérdése az volt: „Milyen állapotban van a cirkáló?" Majd a második kérdés: „A patt megbízhat-e a cirkáló matrózaiban?" Miután biztosítottam, hogy a cirkáló harcképes, a matrózok megbízhatók, parancsot kaptam, hogy a Néva torkolatánál veszteglő Auróra a legrövidebb időn belül húzzon föl Leningrádba, a Nyikolajhídhoz. Bjelisev visszatért a hajóra, a legénységnek ismertette a föladatot. Ötszázhetvenöt matróz és huszonkét tiszt volt a cirkálón. Köztük 42 főből álló pártcsoport. A tiszteket, miután a parancsnok megtagadta az utasítás végrehajtását, lefogták, a ka.iütökbe zárták. Bjelisev vette át a hajó irányítását. Október 25-én hajnali háromkor kikötöttek a Nyikolaj-hídnál. — Kora este — folytatta Bjelisev elbeszélését — a Katonai Forradalmi Bizottság elnöke érkezett a cirkálóra. Közölte, hogy este 9-kor a bolsevik párt ultimátumot küld az Ideiglenes Kormánynak: mondjon le. Ha a kormány ellenáll, akkor a Péter-Pál erődről vörös rakéta jelzi az Aurórának, hogy nyisson figyelmeztető tüzet a Téli Palotára ... A jel késve, 9 óra 45 perckor futott az ég felé. Akkor tűzparancsot adtam ... Éjjel 2 óra 10 perckor a Téli Palota már a bolsevikok kezén volt.., ín Az Auróra története a Forradalom győzelme után is tanulságos. Matrózait ellenforradalmi erők mérgezéssel, magát a hajót pokolgéppel próbálták megsemmisíteni. A kijavított hajó 1923ban újra szolgálatba áll. 1924 júniusában ismét laülföldi útra indul Skandinávia körül. A Forradalom 10. évfordulóján. 1927 novemberében elnyeri a Vörös Zászló érdemrendet. A hármincas-negyve* nes években az Aurórán gyakorlatoznak a jövendő hajóhadparancsnokok. A Nagy Honvédő Háborúban a hajó tüzérségi fegyvereit leszerelik, és a frontra viszik. A nevezetes fedélzeti ágyút a „Balti" páncélvonaton helyezik el. Maga a hajó súlyos bombatámadásokat visel cl. A győzelem után helyreállítják, majd ezután állítják föl a Néván, hogy immár emlékműként hirdesse a Forradalmat. Utolsó útját 1948. november 17-én tette meg. A hajójavító műhelyből a Nahimovintézet — a tengerésztisztképző katonaiskola — mellé. PÉTER LASZLO Dr. Münnlch Ferenc, öt szabadságharc katonája, a hajdani forradalmi harcok ma is töretlen hőse, örömteli izgalommal készül a nagy októberi évforduló megünneplésére. Számára különösen nevezetes személves ünnep a félévszázados évforduló. Kettős születésnap, hiszen ott állhatott a szovjet hatalom bölcsőjénél. Maga is szinte újjászületett, forradalmárrá vált azokban a napokban, ötven éven át életével, munkájával adta bizonyságát a szovjet, nép iránti őszinte, baráti érzéseinek. A legszebb vallomás Hogy milyen vallomással köszönti az évfordulót? Must is csak azt mondja amit 1965. novemberében vallott, amikor tettei, küzdelmei elismeréseképpen a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Lenin-renddel tüntette ki. ..A Szovjetunió második hazám — mondta akkor. Mindig szerettei gondolok ottani barátaimra, az internacionalistákra, akikkel együtt harcoltam." Most, a nagy évfordulóra emlékezik, felelevenítve a harcokat, melyeknek részese volt. De az ő élete szavak nélkül is sokat mond. Életútja, küzdelmei a legszebb vallomás arról, mit jelentett ez a félévszázad a jobb sorsra törekvő népek, emberek életében. Mint az osztrák-magvar monarcfc'a hadseregének fiatal tisztje, az első világháború poklában került fogságba, miután derekasan kiábrándult a kapitalista embertelenségből, képmutató hazudozásából. Orosz földön érte Lenin forradalma, s mint fejlett szociális érzékű ember, hamar felismerte, hol a helye. Már a kezdet kezdetén Kun Béla fegyvertársa lett, forradalmi csoportot alakítottak, később vörös gárda egységeket szerveztek Tomszkban. Próbatétel S miközben a harcra készülődött, iparkodott igazi marxista forradalmárrá válni. Jó tanítómesterei voltak a tomszki bolsevikok és Kun Béla személyében. A 'MOST A fegyveres felkelés elkezdődött Október 22-t (nov. 4.1 a Petrográdi Szovjet napjává nyilvánították. Ekkor a város különböző pontjain, üzemeiben gyűléseket tartottak. Hivatalosan e nap azt szolgálta, hogy a munkássajtó költségeinek fedezésére gyűjtéseket rendezzenek. A Bolsevik Párt legjobb szónokai (Szverdlov, Lunacsarszki), Kollontáj, Kalinyin, Volodarszkij stb.) e fórumokat is felhasználták a fegyveres felkelés melletti agitációra. A Putyilov gyáriakat le is szavaztatták a fegyveres felkelésről. Sok ezer magasba lendült kéz jelezte az egyetértést. A munkássajtó költségeire több tízezer rubelt gyűjtöttek. E napon tartották a Vörös Gárda városi konferenciáját. A résztvevő száz küldött több mint 20 ezer vörös gárdistát képviselt. A konferenciát Szverdlov és Dzerzsinszkij irányította. Itt véglegesen elhatározták a Vörös Gárda szervezeti felépítését. Egy zászlóalj 3 századból áll, s 450 fővel rendelkezik. A zászlóaljakból tevődik össze a kerületi ezred. A forradalmi érzületű és elszánt munkásokból álló Vörös Gárda a legfélelmetesebb erót jelentette az ellenforradalom számára, hisz országosan, tagjainak száma meghaladta a 200 ezret, s ezt a számot könnyűszerrel lehetett megduplázni. Október 23-án éjszaka a Katonai Forradalmi Bizottság ülést tartott, ahol a felkelés előkészületeit, s a feladatok végső meghatározását tárgyalták meg. A tárgyalási asztalon levő hatalmas térképen különböző, de csak a beavatottak számára érthető jelek mutatták a főváros legfontosabb pontjain megvalósítandó katonai feladatokat. A fegyveres felkelés lebonyolítását 3 fő erőnek: a Vörös Gárdának, a helyőrség kiválasztott katonáinak, a Balti Flotta matrózainak kellett valóra váltania. A viborgi kerület munkásainak és a moszkvai ezred katonáira hárult az üzemek, a fontosabb hidak őrzése, illetve elfoglalása. A petrográdi kerület Vörös Gárdája a Grenaderi ezreddel elfoglalja a postát, biztosítja a kapcsolatot a Péter-Pál erőddel, semlegesíti a különböző hadapród és tiszti iskolákat. A norvai kerületre hárult a legfontosabb vasútvonalak biztosítása. A Téli Palota megrohamozására hatalmas túlerőt, összpontosítottak. Valamennyi kerület Vörös Gárda ezrede egyegy osztagot vezényelt ide. Kronstadtból, Helsinkiből nagyszámú matróz érkezett. A Péter-Pál erőd tüzérsége, a Néván tartózkodó két cirkáló szintén parancsot kapott a Téli Palota elfoglalásának segítésére. Október 24-én reggel, a Központi Bizottság az operatív feladatokat is elosztotta. Bubnov a vasútért, Dzerzsinszkij a postáért a távíróért felelt. Miljutyin az élelmezést szervezi meg. Szverdlov az Ideiglenes Kormányt tartja szemmel, Kamenyev a baloldali eszerekkel tárgyal, Bubnov, Lomon, Moszkvával tart állandó kapcsolatot. Lenin egy korábbi döntés szerint a legfontosabb dekrétumokat dolgozza ki. Az Ideiglenes Kormány lázas sietséggel rendelkezik. Kerenszkij elhatározza, hogy letartóztatja a Forradalmi Katonai Bizottságot, elfoglaltatja a Szmolnijt, szétzúzza a bolsevik lapok szerkesztőségét. Riadóztatták a hadapród iskolásokat, a Néva hídjait felhúzatják, s elrendelik a munkások lefegyverzését. Kerenszkij Duhonyin tábornoktól csapatokat kér a frontról. A kormány elnöke meg volt győződve, hogy könnyűszerrel leveri a forradalmi erők összes előkészületét. A Bolsevik Párt Központi Bizottságában még az utolsó napokban is a felkelésről komoly nézeteltérések voltak. Trockij és mások azt vallották, hogy a kormányt csak akkor kell megdönteni, amikor már összeült a második szovjetkongresszus. Ez azt jelentette volna, hogy a fegyveres felkelés kezdete eltolódik, ami a kormánynak időnyerést eredményez. A pontos és részletes előkészületek megtörténtek, de az akció indítása késlekedett. Az Ideiglenes Kormány kezdeményezett. 24-én (november 6.) korán reggel a hadapródok betörtek a Pravda szerkesztőségébe, elkoboztak 6 ezer éppen csak kinyomtatott számot, s a nyomdát lepecsételték. Délelőtt 10 órára azonban újból működtek a rotációs gépek, s a Vörös Gárda egységei páncélautókkal és gépfegyveres szakasszal megerősítve őrizték a Pravda szerkesztőségét. Ezt követte a forradalmi erők ellentámadása. E napon a szélső-jobboldali lapok nyomdáját és szerkesztőségét a forradalmi c-rök e! foglalják. A Forradalmi Katonai Bizottság ekkor 14 nyomdát vett birtokéba. Ahol korábban a tőzsdei híreket nyomtatták. e naptól kezdve a katonai bizottság felhívásai, parancsai kerülnek napvilágra. Október 24-én a fegyveres felkelés elkezdődött. lenini elmélet vele és társaival is világosan megláttatta a tennivalókat. A tomszki internacionalisták mondták ki először a magyar hadifoglyok közül, hogy a rokonszenv kevés. A forradalomért a fegyveres harcot is vállalniok kell. A Mandzsúria felöl szovjet földre törő Szemjonov attamán hamarosan próbára tette elhatározásuk erejét. S Münnich Ferenc, aki a tomszki forradalmárok katonai szakértője és szervezője volt, nekilátott a vörösgárdista zászlóaljak fegyveres harcra való felkészí léséhez* A szibériai vasútvonalat elfoglalták a fehérek, Tomszkot nem tarthattak tovab'o Lenin katonái. Ügy látszott, hogy a forradalmárok számára egyetlen lehetőség maradt, védelmet keresni az őserdő rengetegeiben. Münnich Ferenc jobbat tudott ennél. Javaslatára két folyami hajót hadihajóvá alakítottak át, megrakták 35 géppuskával, két tábori ágyút is kerítettek, s az Ob vizén, zajló jégtáblák között elindult a „flotta", hogy nyugat felé tartva csatlakozhassanak az Uraiban harcoló Vörös Hadsereghez. S néhány hónappal később Münnich Ferenc Reiner Károllyal együtt már az urall fogolytáborokban szervezte a vörösgárda-egységeket. Jő szellemű, harcra kész csapataik nem sokkal később egyesültek, s mint a középurali hadsereg egyik hadosztályának része, egész frontszakaszt védelmeztek Münnich Ferenc . parancsnoksága alatt. Emlékezetes nap volt 1918. nyarán: Egy ütközet forró pillanataiban kapta Münnich Ferenc a hirt, hogy megérkezett Kun Béla egy századnyi erősítéssel. Még a baráti ölelésre sem maradt idő, mert Kun Béla. látva a helyzetet, azonnal támadásra indította a századot, s csak akkor szoríthatta meg harcostársa kezét., amikor az ellenség meghátrált az internacionalisták fegyverei elől. Mindig önfeláldozóan S eljött a nagy nap, amikor a Magyarországon is érlelődő forradalmi helyzet úgy kívánta, hogy a legtapasztaltabb harcosok hazatérjenek, hazahozzák a nagy csaták tapasztalatait. Münnich Ferenc izgalmas utazás során, számtalan bonyodalommal megküzdve hozta haza csoportját és jelentkezett forradalmi munkára Budapesten. Hogy honnan vették a példát és az erőt, azt már megírták a történelemkönyvekben és mélyen beíródott a magyar nép értelmébe és szívébe is. Lenin tanítása volt a fáklya, ennek a fényénél cselekedtek a magyar forradalmárok is. Münnich Ferenc is úgy élt, úgy harcolt, ahogyan Szovjetföldön tanulta. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában. Szervezte a Vörös Hadsereget, a Vörös örséget. Katonai tapasztalatait jól kamatoztatva, mint parancsnok, majd mint katonai biztos, sok szép tettel írta be nevét a Tanácsköztársaság harcainak történetébe. S azt is Lenintől, szovjet fegyvertársaitól tanulta meg, hogy a forradalmár a legnehezebb helyzetben sem adja fel a harcot, mindig bátran, önfeláldozóan keresi a győzelemhez vezető utat. Münnich Ferenc a Tanácsköztársaság leverése után is a forradalom katonája, a Szovjetunió hűséges híve maradt. Kárpátalján fegyveres partizánosztagot szervezett. 1920-ban pedig már Berlinben harcolt, maid kiutasítása után újra a Szovjetföld lett az otthona. A békés alkotó munkában ugyanolyan felelősségtudattal vett részt, mint a harcokban, de ha a forradalom érdekében fegyvert kellett fognia, mindjárt ott termett az első sorokban. 1938-ban spanyol földön harcolt a szabadságért. A második világháborúban a sztálingrádi csata pergőtüzében tett bizonyságot katonai erényeiről. Később pedig itthon, a békés építőmunka eredményeit elsöpörni készülő ellenforradalommal szemben is csatarendbe szervezte a forradalom fegyvereit. Hűség.., Magas tisztségeket viselt. Volt nagykövet, miniszter és a Minisztertanács elnöke is. Évtizeden át tagja volt az MSZMP Politikai Bizottságának. De a legmagasabb rangnak mai napig is kommunista forradalmár hivatását tartja. Szebb erényt a múlt félévszázad során elképzelni sem tudott, mint a lenini eszmékhez való hűséget. s a Lenin népéhez fűződő őszinte barátságot. A nagy forradalom 50. évfordulóján elégedetten hasonlítja össze a hajdani orosz földet a mai szovjet élettel. — Amikor ma a Szovjetunió városainak és falvainak utcáit járom, szinte varázslatnak tűnnek az elmúlt évtizedek eredményei. A kunyhók helyén, a falvakban is ízléses házak, a városi nyomortanyák helyett emeletes paloták. Mindenfelé kórházak, iskolák, fényes üzletek, tudományos intézetek, melyek a haladást, a kényelmet, a dolgozók egészségét szolgálják. Meglepő a tudományosan képzett, kiművelt emberek sokasága, az élet minden területén. KÉKESDI GYULA fl világ legnagyobb teleszkópja Leningrádban befejeződött a világ legnagyobb teleszkópja mechanikai részének szerelése. A teleszkóp fő tükrének' átmérője 6 méter, vagvis több mint a palomári (USA) csillagvizsgáló tükörteleszkópjáé. A teleszkóp ..látóképessége" többszáz billió kilométer. A teleszkóp még a tőle 25 ezer kilométerre meggyújtott gyertya fényét is ..észreveszi". Szakemberek véleménye szerint a teleszkóp segítségével megfigyelhetjük az álló és változó csillagokat, a szupernóvákat. bolygókat, üstökösöket, a Holdat és a mesterséges bolygókat. A műszer 859 tonna. Magassága 42 méter, alkatrészeinek száma 25 ezer. A műszer 200 tonnás csövét elektronikus vezérlőgép mozgatja a két kordinátán. A tükörteleszkóp műszerei nemcsak égi objektumok fényképezésére alkalmasak, de színképelemzésre, színmérésre és polarimetrikai megfigyelésekre is. Különleges műszerek biztosítják a 42 tonnás tükör védelmét, mikroklímáját és szellőztetését *D£L-MAGYARQR§ZA* vasárnap, 1967. október 29.