Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Mérleg az ősbemutatókról Pécsi filmszemle, 67 (Munkatársunk telefonje­lentése.) Most még lobognak a zászlók az ünnepi díszbe öltözött Pécs belvárosának utcáin, de mire e sorok meg­jelennek, véget ér az egy­hetes eseménysorozat, befe­jeződik a III. magyar játék­film szemle. Az eddigi tu­dósításokban beszámoltam már e nagyjelentőségű kul­turális találkozó fontosabb eseményeiről. Most már csak egyetlen feladatom maradt: összefoglalását adni a szem­lén ősbemutatóként látott magyar és külföldi filmek­nek. Október 23-tól 28-ig, a szemle hat napja alatt ösz­szesen kilenc, öt klülföldi és négy magyar új játékfilmet láttunk. Milyen a kép, amely ezek után a nézőben kialakult? Milyenek — a külföldiekkel összevetve — az új magyar filmek? A magyarok Mindenek előtt hangsűlyo- C7nwjpf zom, hogy a szemle tanulsá­ga szerint a magyar film r . » , . ..felnőtt" művészet, legjobb U/OOnSO POK alkotásai világszínvonalat képviselnek, egyenrangú tár­sai a külföldi filmeknek. Ez azonban csak a szemle ver­senyfilmjeire, a Hideg na­pokra, a Tízezer napra, Az Apára, az Utószezonra, a Hogy szaladnak a fákra és a Szevasz Verára, valamint a versenyen kívül vetített Csillagosok, katonákra vo­natkozik. A többi ősbemuta­tóra — a Nyár a hegyen ki­vételével, amelyről egyelőre még nem mondhatunk sem­mit, mert szombaton késő este vetítik — sajnos már nem. Két krimi és egy szel­lid vígjáték: ennyi a szem­lén látott új magyar filmek mérlege. A maguk műfajá­ban úgynevezett jól megcsi­nált filmek ezek is. De prob­lematikájuk gondolati tartal­muk igénytelen és ezért nincsenek a mai magyar filmművészet élvonalában. Hintsch György parádés sze­reposztású Kártyavára pél­dául Páger Antal, Kálmán György, Töröcsik Mari, La­tinovics Zoltán játszik töb­bek között a filmben —szel­lemes krimi, de nem több. Lényegében ugyanezt mond­hatjuk Wiedermann Károly Idézéséről, mely a televízió­ból ismert bűnügyi sorozat harmadik folytatása. Balás­thy György filmje, Az öz­vegy és a százados derűs és igénytelen vígjáték. A fő baja, hogy a magány, az egyedüllét problematikáját, amelyet feldolgozásra vá­lasztott, végeredményben ki­siklatja. A magány ugyanis nyilvánvalóan akkor válik nyomasztó problémává, ha az egyén objektív helyzete ezt nem indokolja. A film­ben azonban az egyedül élő özvegyasszony magánya ob­jektíve magyarázott s ezzel a film lemondott saját lehe­tőségeinek színvonalas meg­valósításáról. Sokat javít vi­szont a filmen Tolnai Klári bravúros, életteli, hiteles ala­kítása. Antonioni filmje ezt a szenvedélyes tiltako­zást, megvizsgálja hát a ké­peket, nagyításokat készít róluk. Először azonban nem lát rajtuk semmi különöset, de később a park bokrai kö­zött felfedez egy revolvert tartó kezet, s aztán megta­lálja a hullát is. Amikor ez­után kétségbeesve kirohan a parkba, pontosan ott, ahol a fényképen is látta, felfe­dezi a holttestet. Tulajdonképpen ennyi a történet. Vitathatatlan, hogy nagyon izgalmas. De mi a jelentése? Az, hogy a világ végül is megismerhetetlen? Vagy az, hogyha alaposab­ban megnézzük, „megnagyít­juk" a dolgokat, akkor meg­változik a minőségük? A jó rosszá válik? A nyugati filmművészet banális közhe­lyei ezek. Nem hiszem, hogy Antonioni ezt akarta volna. Szerintem valószínűleg nem több ez a film magánál a történetnél. A másik fesztiváldíjas film, amelyet a pécsi szem­lén láttunk, a világhírű Szer­gej Geraszimov, az Ifjú Gár­da és a Csendes Don alko­tójának új filmje, az Újság­író volt. A film története vi­lágos. egyszerű. Főhőse egy moszkvai újságíró, aki egy zavaros ügy kivizsgálására az Ural vidékére utazik. Ott találkozik egy lánnyal és be­leszeret. Néhány nap után elválnak, mert az újságíró­nak külföldre, Genfbe és Szegeden befejeződött a vetés Párizsba, kell utaznia. Meg­bízatásának teljesítése után azonban visszatér hozzá és feleségül veszi. Az epikus jellegű filmben nem a szto­ri, a történet a legizgalma­sabb, hanem az, hogy felvet­ni és elemezni igyekszik a mai szovjet élet morális problémáit, konfliktusait. A szemlén bemutatott má­sik szovjet film V. Ordinsz­kij Hogyha drága neked a házad című alkotása egyet­len fesztiválon sem nyert még díjat. Mégis van olyan izgalmas, mint bármelyik ki­tüntetett alkotás. A moszk­vai kísérleti stúdióban ere­deti híradók felhasználásá­val készült film a második világháború egyik legjelen­tősebb eseményét, a moszk­vai csatát mutatja be a do­kumentumfilm eszközeivel, izgalmasan és újszerűen. Hét kisfilm A fesztivál programjának szerves részeként vetítették a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak rövid filmjeit. A látott hét kisfilm legnagyobb értéke, hogy szinte mind az alkotókhoz közel álló világból, tehát az ifjúság életéből merítette té­máját. Viszont majdnem mind irodalmiaskodó, a lé­nyeges mondanivalót nem a kép, hanem a szöveg közli. A legsikerültebb filmeket Ráday Mihály, Sípos István és Vajda Béla alkotta. Ér­demes megjegyeznünk a ne­vüket. Ökrös László Kemény próbára tette az idei ősz a sze­gedi termelőszövetkezetek tagjait és veze­tőit egyaránt. Jól fizetett a fűszerpaprika és a tervezett 22 ezer 600 mázsa helyett a 700 holdnyi termőterületről összesen 25 ezer 500 mázsát szedtek le és értékesítet­tek a szövetkezetiek. Egyidőben nem ke­vesebb, mint 1350 holdról kellett letörni a kukoricát és letakarítani a szárat. Tavaly a szegedi közös gazdaságok jó­val későbben, november közepére fejez­ték be a betakarítást. A vetést pedig no­vember 7-ére. Most elsőnek a mihályteleki Üj Élet Termelőszövetkezet jelentette, hogy 313 holdon a búza, 57 holdon pedig a rozs vetését befejezte, az újszegedi Ha­ladás Tsz ugyancsak péntek estig 150 hol­don vetette el a búzát, a Móra Ferenc Termelőszövetkezetben pedig tegnap 280 holdon a búza, 30 holdon pedig a rozs ve­tése befejeződött. Legnagyobb területen a szegedi Felszabadulás Tsz tagjai termesz­tenek búzát, összesen 670 holdon. A jó munkaszervezés és a szorgalom eredmé­nyeként tegnap itt is befejezték a vetést. Kiváló határőrőrs Kiosztalták a fesztiváldíjakat A III. magyar játékfilm- jait. A legjobb rendezés dí­szemle szombaton este a pé­csi Petőfi Moziban a kultu­rális és művészeti élet szá­mos vezetőjének részvételé­vel rendezett díszelőadással zárult. Itt került sor a ver­senyfilmek értékelésére, ju­talmazására. Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke a játékfilmszemle társadalmi zsűrijének elnöke adta át Kovács András rendezőnek a társadalmi fődíjat Hideg napok című filmjéért. A közönségdíjat, melyet a versenyfilmek nézőinek sza­vazata alapján ítélt oda a zsűri, Kása Ferenc Tízezer nap című filmalkotása kapta. Ezután Máriássp Félix rendező, a szakmai zsűri el­nöke nyújtotta át a nyerte­seknek a szakmai zsűri dí­ját egyenlő arányban meg­osztva Kása Ferenc, Szabó István és Zolnay Pál kapták a Tízezer nap, Az apa és a Hogy szaladnak a fák című film rendezői munkájáért, a legjobb operatőr díját Sára Sándornak ítélte a zsűri, Az apa és a Tízezer nap fény­képezéséért. A legjobb női alakítás díját Kiss Manyi a Hogy szaladnak a fák, a legjobb férfi alakítás díját Szirtes Ádám a Hideg na­pok, a Hogy szaladnak a fák és a Szevasz Vera című filmben nyújtott alakításá­ért kapta. A forgatókönyvírói díj he­lyett írói díjat adott ki a zsűri Cseres Tibornak, a Hi­deg napok című regényéért, melyből a hasonló című film forgatókönyve készült. Vidámak a naptól, hideg­től barnára cserzett arcú röszkei határőrök. Naponta kilométereket hagynak ma­guk mögött a portyázó jár­őrök, kötelességüket teljesít­ve. Jelesre vizsgáztak és vizs­gáznak a fárasztó, egész em­bert kívánó határvédelem­ben. Hogy milyen az életük? Ka­tonaélet, fegyelemmel, és tud­va, értve — Szeberényi Gyu­la fogalmazta így, aki hét ha­társértőt csípett el, másodszor kapta meg a Kiváló határőr jelvényt —, hogy mi és miért a dolguk. A „zár" A járőrök ismerik a rájuk bízott határszakaszt, akár a tenyerüket. Az ismerős vidé­ken azért „esemény" akad, mert — bár számszerűleg ke­vesen — vannak bűnözők, kalandvágyók, akik megpró­bálnak átcsúszni a határon, ami a falu szélétől kődobás­nyira van. A határsértők raj­tavesztenek, s a Kiváló ha­tárőrőrs megtisztelő címnek egyik alapvető indoka ez. „ _ , . , , Nemcsak a katonák, hanem a Kossuth Tsz brigadyezeto­a lakosság is biztos „zárat" * szinten nyomravezetett, von a határon. — Mi, határörök, és a la­kosság — állapította meg Kormos István — közösen szolgáljuk a határvédelem ügyét. A lakosság a mi segí­tőtársunk és teljes határfokú munkánknak fontos része. Ünnepség Röszkén Mozaik az őrs életéből Bensőséges ünnepséget tartottak tegnap, szombaton a Kormos István parancsnoksága alatt állók, a röszkei határőrőrsön. A helyi párt-, állami és társadalmi szervek, a falu lakói, valamint a határőrség országos és kerületi parancsnoksága képviselőinek részvételével Kiváló alegy­ség oklevéllel, jelvénnyel tüntették ki a röszkei határőr­őrsöt. Az alegység zászlója előtt felsorakozott határőrök példás kötelességteljesítését Dudás István, a határőrség kerületi parancsnoka méltatta. A határőrség országos pa­rancsnoksága által adományozott Kiváló határőrőrs okle­velet Érsek Bertalan ezredes, a határőrség országos pa­rancsnokának képviselője nyújtotta át Kormos Istvánnak, majd Kiváló határőr kitüntetést adott át Bagó Ferencnek, Börcsök Szilveszternek, Hídvégi Istvánnak, Kálmán Lász­lónak, Kajtár Istvánnak, Szabó Lajosnak, Szajkó István­nak, Szeberényi Gyulának, Szűcs Lajosnak és Vincze Lászlónak, az alegység tagjainak. Ezentúl mindannyian zubbonyukon viselhetik a Kiváló határőrőrsöt jelző ezüst sávot. A falu lakói nevében Kéri Márton, a községi csúcs pártvezetőség titkára üdvözölte a határőröket, s a Gábor Áron határőr úttöröszakasz tagjai virággal kedveskedtek nekik. disszidálni. Pedig — győzköd- tették. Nincs menekülés, csak ték erről az őrsön — ennek bűnhődés a bűnért, nem ez a megoldása. .— • 1 • A falusi „civil" határőrök tZCjV CSÓK 6S... közül például Magda József, a ' Zoli jelez Történetek sorjáznak. Be­lőlük néhány. A minap egy asszony tétován sétálgatott Röszkén, kutatva a határt. Márki Zoli, a határőr úttö­rőszakasz tagja (gyakran kö­zös „gyakorlatot" tartanak az őrsön az úttörők és a határ­őrök) felfigyelt az idegenre, s „intézkedett". Gyorsan a járőr fogta közre a dunaha­raszti Varga Sándornét, aki rossz családi élete miatt akart Rugós tőrrel Szuroksötétben lopakodott a határ felé két budapesti megrögzött munkakerülő: a volt idegenlégiós Bojtár László és barátja, Benteko­vics Péter. Nappal szalmaka­zalba bújva figyelték a járőr mozgását, aztán elindultak. A surranókat a járőr és Izmos, a nyomozókutya észlelte. Feszült percek, aztán el­csattant a felszólítás: — Állj! Bojtár és Bentekovics me­nekülni próbált. Bujtár ru­gós tőrrel a kezében, támad­ni, ölni akart. Ártalmatlanná Külföldi állampolgárok, férfi és nő szabályos, de csak Magyarországra érvényes úti okmányokkal érkeztek Rösz­kére. Alkonyatkor a határát­kelő hely térségében szándé­kosan elrontották járművü­ket (ezt elfogatásukra „alibi­nek" szánták), s az éj leple alatt gyalog próbálkoztak át­jutni a határon. A járőr figyelte, majd meg­állásra szólította fel őket. s indult feléjük. Ekkor a szök­ni akarók csókolózni kezdtek, minthacsak azért jártak vol­na a határ mentén, ötletes jelenet volt, de hatástalan. ... Beérkezett a járőr. In­dul a másik, éjjel és nappal, hétköznap, ünnepnap. Jól vi­gyáznak, a mi fiaink — így mondják a röszkeiek. Morvay Sándor Október fényei Szegeden Milyenek voltak a külföl­di művek? Ha a szemle el­ső félidejének szenzációját Jancsó Miklós filmje, a Csil­lagosok, katonák jelentette, a másodikét feltétlenül An­tonioni filmje, a Nagyítás. A világhírű olasz rendező Can­nes-i nagydíjas filmjét Pé­csett rendkívüli érdeklődés előzte meg. Most bemutatá­sa után be kell vallanom, nem tudok vele mit kezdeni. Szuggesztív hatású, a néző érdeklődését végig ébren­tartja, feszültséget teremt — mindez természetcsen nem lagadható. Végső jelentése, szándéka, mondanivalója azonban nem világos. A film rendkívül szigorúan és zár­tan megkomponált története arról szól, hogy egy angol fiatalember, aki divatos fényképész, egy derűs nap­fényes parkban felvételeket készít egy csókolózó szerel­mespárról. A nő azonban, aki észreveszi a bujkálva fényképező fiatalembert, til­takozik és a tekercset kör e­teli. A fényképész nem érti Új hőerőmű Grúziában Grúziában üzembe helyez­tek egy újabb hőerőművet, amely 600 ezer kilowatt energiát termel, vagyis csak­nem annyit, mint a köztár­saság többi erőműve együtt­Butélics, szőttes, ködmön Csongrád, Békés megyei népművészeti kiállítás nyílt - A* iá«J§kti»*» kwmíitfc Kwmmkl m«g**«lí*»* m ta *«m»sll M*v m»8rtf> - fi ^ftífvlIIpP^ V V-M : Iteoi^ÓJt i-tmtor »«>• Síi Szőve g hason máso fe n Somogyi-könyvtár kiadásában A Somogyi-könyvtár kiadványai sorozatban — mint annak idején jeleztük — „Október fényei Szegeden" címmel bibliográfia jelent meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom korabeli szegedi visszhangjáról. Most a könyvtár ezt a kezdemé­nyezését rendkívül hasznosan fejlesztette tovább: ízléses sokszorosításban kiadta a fontosabb hírlapi cikkek szöveghasonmásainak kis gyűjteményét, dr. Péter Lászlónak és Tóth Bélának, a könyvtár tudományos munkatársainak. kutatóinak összeállításában. A füzetet üzemek, intézmények, iskolák egy-egy példányban díj­mentesen igényelhetik a könyvtártól. Képünkön: Lapunk 1017. november 9-i számának első oldala (a füzetben közreadott hasonmásokból), amelyben az egykori tudósító örömmel jelenti be a mun­kás- és katonaforradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét. Két megye. Csongrád es Békés népművészetéről, a ! szomszédos megyék lakói­I nak életéről, művészetük alakulásáról és egymásra ha­tásáról tájékoztat a Móra Ferenc Múzeumban tegnap délben megnyílt népművé­szeti kiállítás. A szegedi mú­zeum és a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeum által rendezett kiállítást Csenke László, a Csongrád megyei tanács vb művelődé­si osztályának helyettes ve­zetője nyitotta meg. Munkaeszközök — pász­torbot, gyertyamártó edények, guzsalyok —, használati, ru­házati tárgyak, a nagy gond­dal készített pálinkás, bo­ros butéliák, színes szőttesek árulkodnak a környezetet megszépítő népművészetről. Érdekessége a kiállításnak az egy tárlóban bemutatott azonos nemzetiségű ruhada­rabok, a békési magyar köd­mön. a román mellény és a tótkomlósi szlovák kozsuh, vagy az uradalmi parádés­kocsis szűr. meg a faragott szegedi dudafejek. A kiállítás megnyitása után adták át az 1967-es Csongrád megyei népraizi és nyelvjárási gvűjtőpályá­zat díjait. A felnőtt tagozat­ra 17 pályázótól 33 pálya­munka érkezett. Első díjat Zöldy Pál, szegedi, másodi­kat Szigeti György szegedi, harmadikat Tóth Emma mindszenti pályázó nyerte. A negyedik, ötödik díjon Ra­konczai János rúzsai és Ve­szelka Andrásné balástya), valamint Asztalos P. Kál­mán csanádpalotai és Pus­kás Ferencné zákányszéki pályázó osztozott. Czirok Sándor pénz- és könyvjutal­mán kívül nyolcan részesül­tek könyvjutalomban. J. A. Kétszemélyes lakókocsit keresünk megvételre, lehet használt ts. Alánlatokat Pe. tőfi TSZCS. Asotthalom címre kérjük. X. S. 19085', Vasarnap, 1967. oktober 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents