Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

II káder- és személyzeti munka néhány problémájáról A

NAPOKBAN a Csongrád megyei pártbizottság tartalmas vita után meghatározta azokat a feladatokat, amelyeket a megye pártszerveinek tenniök kell a párt kádermunkája és az állami személyzeti munka pártellenőrzésének hatékonyabbá tételére. A témát most városi, járási pártbizottsági üléseken, majd alapszervezeti taggyűléseken egész párttagságunk megvitatja, hogy a Politikai Bizottság 1967. május 9. határozatának megfelelően valamennyi helyen egységesen értelmezzék a párt káderpolitikai alapelveit és mindenütt következetesen érvényesítsék. A megyei pártbizottság ülésén elsősorban az vetődött fel, hogy noha a párt — több mint tíz év alatt kimunkált — káderpolitikai alapelvei változatlanok, célja továbbra is a munkásosztály vezető szerepének, a párt politikája végrehajtásának biztosítása, mégis mi a magyarázata a téma napirendre kerülésének, időszerűségének? Igaz, hogy az alapelvek változatlanok, de a Politikai Bizottság most rendszerbe foglalta a tapasztalatokat, valamint megállapította, hogy a helyes elvek végrehajtásában időnként torzulások tapasztalhatók. A megyei helyzetből is megalapíthatjuk a torzulások jellegét: a helyenként eluralkodott szakmai „imádatot", a politikai szilárdság és továbbképzés, lebecsülését, helyenként az ébertelenséget és a szubjektivitást. Mindezekkel kapcsolatban világosan látnunk kell egyrészt, hogy a kádermunka a munkáshatalom gyakorlásának szerves része. Része a párt politikai irányvonalának, hiszen ennek az irányvonalnak megvalósítása attól függ, hogy minden lényeges kulcspozícióban olyan káderek vannak-e, akik értik a munkásosztály érdekeit kifejező politikát, ennek végrehajtására képesek és készek, mindegy, hogy párttag, vagy párton kívüli vezetőkről legyen is szó. Az is világos, hogy a vezető csak addig maradhat tisztségében, amíg képes és akarja végrehajtani ezt a politikát! A szocializmus teljes felépítésének feladata új helyzetet teremtett, amelyben a feladatok nagyobbak és bonyolultabbak, mint korábban. Az új helyzetből adódik többek között, hogy a IX. pártkongresszus határozatának megfelelően tovább szándékozunk demokratizálni társadalmunk belső életét, új helyzetet jelent, hogy most készülünk a szocializmus teljes felépítését hatásosabban szolgáló új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére. Mindez objektíven követeli a párt vezető szerepének erősítését, aminek a kádermunka fontos része. Csak helyes káderpolitikával lehet a valóságba átültetni a párt helyes politikáját. A

BONYOLULTABB FELADATOK a vezetők elé is növekvő követelményeket állítanak. Mindez indokolja a Politikai Bizottság határozatát, hogy a pártmunka minden szintjén és szervezetében jelentőségének megfelelő helyet kell kapnia a kádermunkának és az állami személyzeti munka pártellenőrzésének. A megyében folyó kádermunkáról alapos áttekintése van a megyei, valamint városi, járási pártbizottságoknak. Ezt az áttekintést a jelenlegi feladatok megoldása során szerezték, amikor újjáválasztották nemrégiben a pártbizottságokat, megtartották számos tömegszervezet vezetőségválasztását, amikor lezajlottak az országgyűlési- és tanácstagi választások (amelyek kapcsán a hivatali apparátus személyi állományát is áttekintették), amikor az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt áttekintik a gazdasági élet káderállományát, hogy mennyiben tud ez megfelelni az új követelményeknek. A Politikai Bizottság határozatának tükrében mégis szükség van a helyzet még alaposabb áttekintésére, a tapasztalatok általánosítására és a szükséges intézkedések megtételére. A megyei pártbizottság ülése ezzel egyidejűleg megállapította, hogy megyénkben a párt kádermunkája, a pártkáderek helyzete egészében véve pozitív, érvényesül a párt káderpolitikája, a káderek óriási többsége alkalmas a növekvő feladatok megoldására is. Becsülettel, lelkiismeretesen szolgálták eddig is a párt, a szocializmus ügyét, együtt nőttek a feladatokkal, politikailag szilárdak, döntő többségük eredményesen dolgozik a párt politikájának megvalósításáért. Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is a szocializmus építésének nagy útját jártuk be. De ebben a szisztémában — amikor szinte minden kisés nagy kérdést felülről döntöttek el — jelentkezett ennek a káderekre gyakorolt negatívuma, azaz a kezdeményező-készség, az öntevékenység elsziirkülése, az elbizonytalanodás. a döntések előtti sokoldalú adminisztratív „bebiztosítás" stb. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a jellemvonásokkal az új körüimények között — amikor megnő az önállóság, s az ezzel járó felelősség, kockázatvállalás jelentősége — boldogulni már nehezen lehet. Erre nyomatékkal mutattak rá a megyei pártbizottság ülésének vitájában. Az új gazdasági mechanizmus működtetése sokban attól függ, hogy sikerül-e erre alaposan felkészíteni a kádereket. Világosan látnunk kell — amint az egyik felszólaló hangsúlyozta —, hogy a feladatot csak végrehajtó típusú káder helyett, mint követelmény, a párt politikájának ismeretében önállóan dönteni és cselekedni tudó kádertípus igénye lép! Milyen legáltalánosabb tapasztalatunk van megyénk eddigi kádermunkájában? Első helyen az. hogy az utóbbi években sikerült ebben is kiegyensúlyozottságot, megfelelő stabilitást teremteni. Ezeket az éveket nem kísérték látványos tömeges leváltások és beállítások. A megyei pártbizottság nem tett elvi engedményeket, de csak a politikailag szükséges cseréket hajtotta végre. Ez a stabilitás — amely természetesen nem mozdulatlanság, hanem egészséges fluktuációval párosul — feltétele a nyugodt munkának, a bátor koncepciók megvalósításának, a kezdeményezőkészség kibontakozásának. Az új gazdaságirányítási rendszerben a távlati elképzelések megvalósítása a káderek nagyfokú stabilitása nélkül nem is lehetséges. E stabilitásra való törekvésnek nem mond ellent a megyei pártbizottság azon megállapítása sem, hogy helyesnek bizonyultak az elmúlt években végrehajtott kádé rmozgatások. Ezek a vezetők olyan helyre kerültek, ahol jobban ki tudják bontakoztatni sajátságos képességeiket, tehetségüket. A jövőben is szükség lesz egészséges cserékre, kádermozgatásokra, például a szegedi centrumból a megye más részeibe, és viszont nagy párt.tisztségekből tömegszervezeti, vagy gazdasági pozícióba és fordítva. Noha törekedni kell. hogy a vezetői tisztségeket általában helyi emberekkel töltsék be. A vezetőgárda frissítésében a megyében eddig is helyesen kombinálták a nagy tapasztalattal bíró idősebb és ifjabb generáció vezetői posztra állítását. Erre a jövőben is szükség lesz. A párt számára különösen a KISZ bizonyult jelentős kádertartaléknak, s erre lehet számítani. Mindezek mellett igen jelentős, hogy a megyében e kádermozgások során a pártbizottságok nem hagytak elkallódni egyetlen arra érdemes embert sem. Ebben a párt messzemenő humanitása is tükröződik. Megyei sajátosság az is, hogv az elmúlt években a vezetőposztok megerősítésében a korábban viszonylag elmaradottabb területeken — mint például a szegedi felsőoktatás és tudományos képzés — szintén előbbre léptünk. E figyelemre méltó eredmények ellenére nálunk is fellelhetők azok a negatív vonások, amelyeket a Politikai Bizottság határozata megállapított. Ezek egyrészt a káderpolitikai elvek nem komplex értelmezéséből, a személyek ügyében hozott döntések helyenkénti felületességéből, a káderek politikai nevelésének elmaradásából, egyes pártszervezetekben a kádermunka teljes háttérbe szorulásából, a személyi anyagok laza kezeléséből, s az állami személyzeti munka pártellenőrzésének elhanyagolásából fakad. Ezek a feltárt negatívumok nyomban jelzik a pártbizottságok, pártalapszervezetek tennivalóit is. Mindenek előtt a káderek megítélésében szükséges minden szinten azonos nevezőre jutni. A vezetői posztok betöltésénél a politikai, a szakmai és a vezetőkészség követelménye teljes egységet alkot, egymás rovására egyik tulajdonság sem helyezhető előtérbe. A politikai követelmény a jelenlegi körülmények között is elsősorban a szocialista rendszerhez való hűséget, szocialista célkitűzéseink meggyőződéses szolgálatát és a politikai felkészültséget jelenti. A lojalitás ma már egyetlen vezető poszton sem elegendő. A politikai követelmények fogalma ma kiegészül erkölcsi követelményekkel is, s ennek is politikai rangja van. Ma a vezetőtől minden szinten megkövetelendő, hogy a szocialista erkölcs normái szerint éljen és olyan tulajdonságokkal rendelkezzék, amelyek megóvják a hatalommal való visszaéléstől, az anyagi előnyök erkölcstelen hajhászásától: családi, baráti érdekek előtérbe állításától, a durvaságtól, a szubjektivizmustól. A szakmai követelményt sem szabad leszűkíteni az iskolai bizonyítványra, hanem azt a tudást, gyakorlati tapasztalatot is érteni kell, amit munkája során az ember megszerzett. Ezek az elvek — s ezt nem árt ismét hangsúlyozni — a vezetők iránti követelmények. Ugyanakkor a tennivalókat szinte egyénenként differenciálni szükséges. Ahol a szakértelem nem elegendő, ott ezt kell fejleszteni. ahol a politikai képzettség már nem felel meg, ezt erősíteni, vagy a vezetőkészséget fejleszteni, ahol erkölcsi negatívumok jelentkeznek, tanáccsal, kritikával itt segíteni, hogy a megye vezetőgárdája — minden szinten — mindinkább teljes mértékben megfeleljen a párt, az élet által felállított követelményeknek. mj AGY HANGSÜLYT KAPOTT a vitában, hogy miIyen feladatuk van a kádermunkában az első számú vezetőknek, valamint a pártalapszervczeteknek. Ma még az tapasztalható, hogy az állami és gazdasági vezetők egy része nem jelentőségének megfelelően foglal kozi/c a hozzá beosztottak ügyeivel, ezt csak a személyzeti osztályok adminisztratív feladatának tartja, s a nevelést a pártszervezetekre hárítja. A gazdálkodás eredményessége, a feladatok helyes megoldása a jövőben méginkább a különböző szintű vezetőktől függ. Ezért nemcsak akkor kell foglalkozni egy-egy emberrel, amikor valamilyen poszt betöltésével meg akarják bízni, vagy amikor le akarják váltani, hanem e két dátum között is. Hiszen a kádermunkának éppen a rendszeresség és folyamatosság, az emberek segítése, céltudatos iskoláztatása, nevelése, munkájuk ellenőrzése, a végzett munka erkölcsi és anyagi elismerése, vagy a szükséges bírálata a legfőbb tartozékai. Nyilvánvaló, hogy mindennek tükröződnie kell a káderanyagokban is, mert csak ilyen folyamatos kádernyilvántartás képezheti az illető értékelésének alapvető dokumentumát. Továbbra is meg kell őrizni a bizalomnak és őszinteségnek azt a légköréi, ami az elmúlt évtized kádermunkáját jellemezte. A jövőben sem szabad megtűrni az intrikát, az „azt mondják" véleményt, az elvtelen dicsérgetést, de a sértő bírálatot sem. A másik problémakör a kádermunka demokratizmusának fejlesztése. Ez megkívánja az újabb tartalékok feltárását, mindenekelőtt a munkásosztály és a nők köréből, hogy a választás szélesebb körű legyen egy-egy vezetői poszt betöltésekor. Másrészt, egy-egy posztra több jelölt legyen állítható, hogy a döntésre jogosult vezetőszerv valóban a legalkalmasabbat választhassa. Változatlanul fontos a pártonkívüliek közfunkcióba állítása is. de itt sem a statisztika, hanem a fenti hármas követelmény a döntő. Mindezzel függ össze az olyan vezetőhelyettesek kinevelése és beállítása, akik a fentebb említett hármas követelmény alapján bármikor az első vezető helyére állíthatók. Ma még sok helyen amiatt nem tudják előléptetni az első vezetőt, mert nincs megfelelő ember, aki helyébe lépjen. A demokratizmus igénye követeli, hogy a káderek kiválasztásánál, beállításánál, előléptetésénél, kitüntetésénél, vagy leváltásánál a vezetők kérjék ki a párt- vagy tömegszervezetek véleményét. Ez a szubjektívizmus visszaszorításához is elengedhetetlen. Mindennek nem mond ellent, hogy messzemenően erősíteni kell az állami és gazdasági vezetők önállóságát és felelősségét káderkérdésben is. A tervszerű kádermunka szempontjából nagy jelentőségű. hogy a vezetők minden ügyben ott döntsenek, ahol az ehhez szükséges információ rendelkezésre áll, ahol ismerik az embert, s ahol ennek alapján felelősséget is vállalhatnak. A kádermunka mindig a vezetői munka része. mm A MÉG FELVETŐDIK sokhelyen. hogy a párt[yjj alapszervezetnek nincs káder-hatásköri listája, mi lehet tehát a szerepe az alapszervezetnek? El kell oszlatni egv félreértést: a káderhatásköri lista — amellyel pártszervezetek, állami, tömegszervezeti választott testületek rendelkeznek — nem azonos a kádermunkával, amely ennél sokkal szélesebb tevékenység. A párt szervezeti rendszere alapján minden kommunista vezető valamilyen pártalapszervezet tagia, tehát neveléséért, jellemformálásáért. a végzett munka beszámoltatásáért, a pártmunkába való bevonásáért a pártalapszervezet felelős Álljon a pártszervezet a vezető kezdeményezése mellett, bátorítsa, vagv bírálja, ha úgy ítéli meg, hogy hibázik, s erre a taggvűlést is használja fel. A személyzeti munka pártellenőrzésében is növekszik az alapszervezetek szerepe, hiszen a pártalapszervezeteknek nemcsak észrevételezési joguk van. ha valami hibát tapasztalnak, hanem kötelességük is jelezni, ha úgy látják, hogy valahol nem hajtják következetesen végre a párt politikáját. Sajnos ma még a pártalapszervezetek ilyen tevékenysége eléggé hiányos. A megyei pártbizottság ülése után a városi-járási pártbizottságok ülésein, valamint az alapszervezeti taggyűléseken elhangzó eszmecserék rendkívül sok tapasztalattal gazdagíthatják a párt kádermunkáját. Felhívhatják a figyelmet: e téma napirendre kerülése nem kampány kezdetét jelenti, hanem azt. hogy a kádermunka jelentőségének megfelelő szerepet kapjon a párt minden szervezetében. RÁCZ LAJOS Szegedi kezdeményezés: Szocialista országok nemzetközi felsőoktatási pedagógiai szervezete Szombaton befejeződött a Szegedi Tanárképző Főiskolának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját köszöntő nemzetközi tudományos ülésszaka. Négy nap alatt több mint 50 referátum, illetve korreferátum hangzott el. Az ülésszak külföldi vendégeinek javaslatára elhatározták, hogy a szegedi tanácskozás résztvevői kezdeményezik a szocialista országok nemzetközi felsőoktatási pedagógiai szervezetének létrehozását. (A tanácskozás eredményeit lapunk keddi számában összegezzük). Rendelet a részesedési alap letiiasznáiásáról A Munkaügyi Minisztérium sa/ tolá lehozta tó/o Buda István munkaügyi miniszterhelyettes szombaton tájékoztatta az újságírókat a munkaügyi miniszter legújabb rendeletéről, amely a részesedési alap felhasználását és a magasabb vezetőállásnak anyagi ösztönzését szabályozza. Elmondotta, hogy egyes vállalatok túlzott részletességgel és igénnyel igyekeznek szabályozni kollektív szerződéseikben a részesedési alap felhasználását. Azt ajánlotta, hogy a kollektív szerződésben elsősorban a bcren kívüli juttatásokat szabályozzák tételesen. Szabályozni lehet ezen belül a kedvezményes napi étkezések számát, az egy-egy étkezéshez való hozzájárulást, továbbá a gyermekintézmények fenntartására szolgáló vállalati hozzájárulás összegét, a segélyezést, és a szociális-kulturális kiadások célját szolgáló kereteket. Helyes, ha ezeknél az összegeknél a jövő évre is az 1967. évi szint tartását irányozzák elő. Ez kielégíti a dolgozók igényét, s ugyanakkor nem terheli előre a nyereségből képződő részesedési alapot. Ezekre a kiadásokra ugyanis a vállalatok biztosított keretet kapnak. Ez alól csak az üzemélelmezés jelent némi kivételt. Ha ugyanis az étkezést igénybe vevők száma növekszik. a többlethozzájárulás már a nyereségből képződő részesedési alapot terheli. Ezután utalt arra. hogy a kollektív szerződésekben meg kell határozni a részesedési alap pénzbenj részének felosztási szabályait, s ezzel kapcsolatban a munkakörök 1.. 2., ,3. kategóriába való sorolását. Nem célszerű azonban szabályozni az évközi kifizetések pénzben,i összegét, az év végi részesedés mértékét, a pénzbeni és nem pénzbeni kifizetsek arányát. Ezen lehetőségek mértéke ugyanis csak az éves mérleg lezárása után válik egyértelművé. — Olyan téves nézetek is előfordulnak — mondotta—. amely szerint az év végi részesedés terhére év közben a vállalatok összes dolgozójának előleget lehet fizetni. A? igazság ezzel szemben az, hogy a részesedési alap terhére a béren kívüli juttatások mellett célprémiumokat és jutalmakat lehet kifizetni. Ezek előirányzásánál kétirányú megfontolásra van szükség. Az egyik, hogy a túlzott évközbenj prémiumés jutalomkifizetések meghaladhatják a végelszámolás alapján rendelkezésre álló részesedési alapot. Az így keletkező hiány a vállalat következő évi részesedési alapját terheli, s emellett a vezetőknek bizonyos szankciókkal is számolniok kell. Másrészt a prémiumokkal és a jutalmakkal való túlzott takarékosság . csökkenti a dolgozók ösztönzését, ezen keresztül a vállalati nyereséget és így a részesedési alapot is. Prémiumok, jutalmak. ösztöndíjak, újítási díjak stb. tehát fizethetők év közben a részesedési alap terhére. Általános előlegezést azonban a rendelet nem tesz lehetővé. Nem lehet tehát a vállalat összes dolgozójának év közben részesedést fizetni. Anyagi szankciókat helyez kilátásba a rendelet arra az esetre, ha az 1968. évi bérszínvonal az úgynevezett bázis bérszínvonalat (amit külön utasítás szabályoz), négy százaléknál nagyobb mértékben meghaladja. Ezzel a négy százalékkal kapcsolatban is előfordulnak téves nézetek. Van például olyan vélemény, amely szerint a bázishoz viszonyított négy százalékos bérszínvonal-emelkedés a költségek terhére elszámolható anélkül, hogy az a részesedési alapot terhelné. Valójában azonban — bizonyos csekély számú kivételtől eltekintve — a bázishoz viszonyított minden bérszín vonal-emelkedés a részesedési alapot terheli. Van olyan nézet is. hogy 1968-ban négy százalékos bérszínvonal-emelkedés lenne a cél. Ezzel szembon a négy százalék csak a maximális lehetőség. amelyet csupán kivételesen magas nyereséget elérő vállalatok tudnak elérni. A bérszínvonal olyan mértékű emelkedése célszerű, amely okvetlenül szükséges az ösztönzéshez, a nyereség fokozásához. Ez a vállalatok zöménél várhatóan egv-két százalékos nagyságrendű. (MTI) Brit üzletemberek tanácskozása hazánkban Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter szombaton fogadta a Londoni Kereskedelmi Kamara hazánkban tartózkodó küldöttségét, amelyet a kamara elnöke, Lord Erről 1 Of Kale vezet. A brit üzletemberek számára Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke a műszaki kooperáció Magyarországon kialakult elveiről és gyakorlatáról, dr. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke pedig a gazdaságirányítási rendszer reformjáról tartott tniéko'l-Mót (MTI) Vasarnap, 1967. oktober 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3