Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

Felépül az ötszáz lakás Ifjúsági lakóház-építkezés Szegeden Még a KISZ VI. kongresszusán határozták el, hogy az ötéves tervben tízezer fiatal számára építenek lakást saját erőből. Szegeden már nyár dereka óta több ilymódon épült társasházba költöztek be tulajdonosaik, az 1970-ig tartó tervidőszakra célul tűzött 500 lakásból 286-ot ebben az évben birtokba vehetnek. Budapesten 298, valamennyi megyében a szegedinél kevesebb KISZ-es lakás készül el 1967 végére. Ez az összehasonlítás mutatja, mennyire komolyan vették Szegeden a kongresszusi jelszót. Segítő kezeket kerestek Mert igaz, hogy három évet vártak az első kézzelfogható eredményekig, de azt még az építtetők többsége sem tudja, milyen iskolát kellett kijárniok az ügyet minden ismeret nélkül vállaló KISZ-bizottságoknak, illetve az egész organizációt kezükben tartó ifjúsági vezetőknek. Ma mindegyikük — alig néhányan vannak — szerényen a pártszervek, a tanácsiak, a tervezők, az építők soksok segítségét emlegeti. Amikor a városi tanács nyilvántartásából megtudták, hogy a többezer lakásigénylő csaknem egyharmada fiatal dolgozó, a KlSZ-alapszervezeteket bízták meg az akcióra jelentkezők összeírásával. 1965 szeptemberében, az első felhívásra 80 különböző munkahelyről több mint hatszázan jelentkeztek. Olyanok, akik rendelkeztek az" építés megindításához szükséges összeggel. Néhányszor alkalmam volt résztvenni az építő közösségek gyűlésein, s megtudtam: a legtöbb fiatal „kezdő tőkéje" szülők, rokonok, munkatársak támogatásával állt össze, de a befizetés időpontjára kézben volt. A jelentkezőknek csak egy részét lehetett bekapcsolni a társasházépítési akcióba. Ezért a KlSZ-alapszervezetek taggyűlésein a munka, a magatartás, a mozgalomban kifejtett aktivitás kritériumai alapján választották ki azokat, akik az építkezések első üteméből kaphatnak lakást. A tanács városfejlesztési tervei meghatározták az építési területet és a házak típusát. A terület, a telek okozta talán a legnagyobb problémát, és késleltette leginkább a kivitelezői munka megkezdését. A tanács segített: olyan területeket kerestek, ahol életveszélyes épületek szanálása és állami kisajátítása után az Országos Takarékpénztártól lehetett megvásárolni a telkeket. De gyakran vita, pörösködés akadályozta az elképzelések gyors valóra váltását. Elkezdődött a munka Közben a megalakult építőközösségek fiatal tagjai befizették a . költségek meghatározott előtörlesztését. A megyei tanács és a minisztérium tervező vállalatainak KISZ-esei, fiatal mérnökök társadalmi munkában átdolgozták a típusterveket. A városi pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésen döntött arról, hogy támogatni kell az akciót. Énnek nyomán a Csongrád megyei Építőipari Vállalat 226. a Szegedi Építőipari Vállalat pedig 60 lakás felépítésére kötött szerződést az építések első ütemében. Az OTP-vel folytatott tárgyalások eredményeként a költségek fedezésére szükséges kölcsönösszegek is rendelkezésre álltak. A tanács mintegy 3,7 millió forintot biztosított az alapközművesítési munkálatok elvégzésére. 1966 második és harmadik negyedévében fogtak hozzá az ifjúsági lakóházak építéséhez. Először az Odeszszai körúton négy épületben 80 lakás, aztán a Római körúton egy épületben 60 lakás, a Brüsszeli körúton egy épületben 45 lakás munkái kezdődtek el. Ezzel egvidőben a két egyetem KISZ-bizottságai szervezésében is megindult az építkezés a Bécsi körút és a Petőfi Sándor sugárút által bezárt belső telken. Itt négy épületben 86 lakást terveztek. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KlSZ-szervezete az Osztrovszki utcába rendelt meg egy 15 lakásos házat a szegedi építőknél. Az idén már átadták az Odesszai körúti és az Osztrovszki utcai lakásokat, e hó végére készül el a két egyetem két épületében 44, november végére pedig a másik kettőben 42 lakás. Ezek után sorrendben a Római körúti, majd legvégül a Brüsszeli körúti lakásokat adják át. Az építkezéseket, újak szervezését tovább folytatják. Tavaly áprilisban a soron következő fiatal dolgozókat írták össze a munkahelyek ifjúsági szervezetei, s belőlük még 1966 augusztusában megalakultak az újabb építőközösségek. A Hunyadi János sugárút, a Rákóczi utca, az Alföldi utca és a Szivárvány utca által határolt belső területen a városi KISZ-bizottság a két egyetem, a vasutasok és a pedagógusok szakszervezeteivel társulva 191 lakást építtet. A két egyetem KISZ bizottságai pedig a Bécsi körút és a Petőfi Sándor sugárút sarkán 10 emeletes, 108 lakásos társasházat építtetnek a Csongrád megyei Építőipari Vállalattal. Ennek a háznak a földszintjén gyorsbüfé, fodrász-kozmetikai szalon és Patyolat üzlet is lesz. Társasház építési akciót szervez a Beruházási Bank KlSZ-szervezete 16, az Alföldi Bútorgyár KISZ-szervezete 14, s a gumigyár KISZ-szervezete 16 lakás felépítésére. Az ötéves terv hátralevő időszakában tehát újabb 345 lakás építésére kerül sor, amiből ugyan 100 lakás az említett négy szakszervezeté lesz, de a fiatalok részére még fgy is összesen 531 lakás készül el az előirányzott ötszázzal szemben. A következő ötszázért A városi és az egyetemi KISZ-bizottságok elhatározták, hogy a következő ötéves tervben is tovább foly. tatjak az ifjúsági lakásépítési akciót. Határozatot hoztak újabb 500 lakás felépítésének előkészítésére. Céljuk megvalósításához a jövőben is igénylik a különböző szervek eddig is igen hatásos támogatását. Ezt bizonyára megkapják, hiszen már bebizonyították, hogy érdemesek rá. Kondorosi János Másfél millió kötet, 98 mii Mozgalmas heteket élnek a könyvterjesztők, a kiadók. Alighogy lezajlott a műszaki könyvhét, kezdetét vette a megyei könyvhetek december végéig tartó eseménysorozata, november elején megkezdődnek a Kossuth Kiadó szervezésében a falusi politikai könyvnapok, s mindezzel párhuzamosan már hozzákezdtek az országos téli könyvvásár előkészítéséhez. Erről kapott tájékoztatást az MTI munkatársa Párezer Ferenc igazgatóhelyettestől a könyvkiadok és terjesztők központjában. Mindegyik őszi-téli könyvakcióban szerepel az olvasni valók között az a 24 féle ünnepi kiadvány, amelyet együttesen 200 000 példányban jelentetett meg az 50. évfordulóra a Kossuth, a Szépirodalmi, a Corvina, az Európa, a Gondolat, a Móra, a Panoráma és a Zrínyi Kiadó. A téli könyvvásár idején másfélmillió példányban kínálják a december közepére megjelenő 98 féle szépirodalmi, tudományos, művészeti új könyvet. Sokrétű lesz a választék, kiadják Dürrenmatt drámáit, Michelangelo életregényét, Bajor Gizi levelezését, Darvas Szilárd válogatott műveit, tanulmányt az angol esszéirodalomról. Megjelenik Selye János tollából Az álomtól a felfedezésig, Magyarország története két kötetben, Pálffy József útikönyve Franciaországról. A fiatalok megvásárolhatják a fiúk, illetve a lányok 1968-as évkönyvét. November 6-7: kétnapos munkaszünet Mivel ebben az évben a november 7-i munkaszüneti nap keddre esik, s egy nap választja el a megelőző vasárnaptól, a rendelkezéseknek megfelelően a november 5-i, vasárnapi pihenőnapot november 6-ra, hétfőre helyezik át. November 4-én, szombaton a hétfői, 5-én, vasárnap pedig a szombati munkaidőbeosztás érvényes. Az említett munkanap-áthelyezések nem érintik a folyamatosan termelő és a szolgáltató vállalatok munkaidőbaosztását. (MTI) Birkózás a tonnákkal Öszi nagyüzem a szállításban Jó bor ós jó cégér A kereskedelmi konkurrencia előnyei Aki vásárolni akar, odamegy, ahol jobbat, szebbet kap, s ahol leginkább válogathat. Egyre többen rájönnek. hogy verseny nélkül nincs kereskedelem, és ez így is van rendjén. Minden egyes üzletnek törekednie kell arra, hogy kialakítsa, megtartsa és növelje is saját vevőkörét. Gondot okozó feladat ez, különösen akkor, ha a kisebb üzleteknek nemcsak egymással kell versenyezniük, hanem olyan vetélytársuk is van, melynél minden kapható, esetleg nagyobb választékban is. Szegeden a Tisza Áruház környéki üzleteknek kell különösen igyekezniük, ha állni akarják a sarat. lünk vevőinknek, s jó ízléssel válogatni is segítünk a tétovázóknak, sokat lendít az üzlet népszerűségén. Évi tervünk 18 millió forint, s nem sok kell már, hogy teljesítsük még az év befejezése előtt. Átmeneti hanyatlás Előrelátó beszerzés Konfekció áruból annyi van a Tisza Áruházban, hogy a fél város egyszerre felöltözhetne belőle. S szemben, a Mikszáth Kálmán utca sarkán áll az Alföldi Áruház, két házzal odébb pedig az Ádám íérfiruha-konfekció szaküzlet. önkéntelenül is felmerül a kérdés: nem kong az ürességtől a két kisebb üzlet a Tisza „árnyékában?" Kiderült, nem kell ettől tartani, s az üzletek vezetői azt is elmondták, ami ennek a magyarázata. — Udvariasság, nagy választék! Nálunk ez a recept — mondta Czakó Sándorné, az Alföldi Áruházban. Mióta eltűnlek körülünk az állványok, melyek nem a legjobban reklámozták üzletünket, íorgalmunk egyre emelkedik. Igyekszünk mindent úgy beszerezni, hogy elégedettek legyenek velünk. Évek óta ideszokott vevőink nem pártoltak el tőlünk, s jönnek újak is. Sok a vidéki vevőnk. Ök főleg hetipiaci napokon néznek be hozzánk, s megfordulnak nálunk makóiak, vásárhelyiek, s nem ritkán messzebbről, Orosházáról, sőt Kecskemétről is fe'keresnek minket. Az előzékeny kiszolgálás, az, hogy hasznos tanácsokkal szolgáS Ádám van-e olyan népszerű a vevők körében, mint a divatos sláger a tizenéveseknél? — Nem éppen — tiltakozott Kenderesi Sándor és ahogy folytatta, az már nem volt annyira biztató, mint a szomszédban hallottak. — A Kárász utcáról költözködtünk ide, s addig maradunk, míg ott befejezik az építkezést. Nem panaszkodni akarok, de a Tisza mellett nehezebb. S az időjárás is „ellenünk dolgozik". Szeptemberben mindössze 377 vevőnk volt, s ahogy elnézem, most sem lesz sokkal több. Van viszont egy olyan dolog itt, ami mégis említésre méltó, s amellyel többet tudunk nyújtani vevőinknek, mint fő konkurrensünk. Tartunk félkész árut is, s az összefércelt öltönyöket díjtalanul alakra igazítjuk. Más ötleteken is törnénk a fejünket, de nehezen megy. Nem érné meg addig is? A kereskedők általában nem kényelmesek, s leleményességért sem s/.oktak a szomszédba menni. Csak itt kapható Illatszerbolt előtt még elmenni is kellemes. Bent pedig a sok üveg, tégely, szépén csomagolt, jószagú áru „rabul ejti" különösen a vásárlóközönség női részét. A Tiszában ez az osztály is kielégít minden igényt. S majdnem szemközt, a Lenin körúton, mi a helyzet? — Nem árt nekünk a Tisza valóban jól felszerelt illatszerosztálya — mondta Szecsődi István üzletvezető. Régi üzlet a miénk, mindig sok vevőnk volt, s számuk egyre emelkedik. Valóban, ebbe az illatszerüzletbe nem léphet úgy az ember, hogy legalább nyolc-tíz vásárló ne lenne ott. — Hogy mi a titka ennek? Talán nincsen. Minden van nálunk, még udvarias kiszolgálás is. Specializálódunk — például csak márkás árukra — nem lehet ugyan, bár ezzel túltennénk a Tisza választékán, de sokat várunk az új körülményektől, amikor jobban vásárolhatunk majd egyedi cikkeket is. Most is van azért k'ülönbség; itt kaphatóak a hamar megkedvelt Fesztivál-áruk, s nincsenek odaát, és csak mi árusítjuk — az egész megyében egyedül — az úgynevezett fokoló műszereket. Növekvő forgalom A Tisza Áruház három polcnyi gyerekcipője elenyészően kevés a Gabi gyermekcipő szaküzlet választékához képest. Kicsit kell csak kajánnal; lenni ahhoz, hogy az előbbiek után azt gondolja az ember, e „megnyugtató" tény — ez van, örüljünk neki — reflexiót vált ki az üzlet dolgozóiból. Hogy ez van, az sok utánajárás és munka eredménye. — Ujabban Pécsről, Budapestről, Békéscsabáról és esetenként ktsz-ektől is vásárolunk — mondta Szél Mihályné. — Csak így tudjuk elérni, hogy minden vásárlónk elégedetten távozzék. s a kicsik is örüljenek a szép új cipőnek. Napi forgalmunk átlagosan 15— 20 ezer forint, s amint ősziesebbre fordul az idő, még többre szám hun k. Van még mit tenni, de az máris látszik, nem kell ördöngösség ahhoz, hogy „menjenek" az üzletek, még akkor sem. ha kis területen zsúfolódtak össze. Csupán arra van szükség, amit tud minden jó kereskedő: meg kell dolgozni a vevőkért, jó bor kell, s cégér sem árt. Halmai Zsuzsa Az Április 4. útján finom szürke por üli a köveket, házakat; a villamos porfelhőt kavar a sínek között, öt-tíz percenként robognak a sóderrel, szénnel, kohósalakkal megrakott teherautók a gyárakba és építkezésekhez, a Szeged környéki olajkutakhoz. A Tisza-pályaudvaron, ahol Szeged teherforgalmának közel 80 százalékát lebonyolítják, ezekben a hetekben tombol az „őszi csúcs". Van olyan nap, amikor két-háromszáz vagonnal is besorol a fürge Diesel-vontató. Sajnos, a nagy teher kifog az állomáson — az idén kétszer anynyi a munka, mint tavaly. A szombat délelőtt aránylag csendes. A hét végi ellenőrző körúton Balogh János kereskedelmi állomásfőnök mellé szegődök. Menetközben tudakolom a nehéz helyzet okait. — Igaz, alig-alig győzzük elvégezni a munkát. A múlt év első kilenc hónapjában mintegy 290 ezer tonnát „kezeltünk", az idén már eddig 554 ezer tonna árunak intéztük a sorsát — mondja. Az olajos vállalatoknak nagy mennyiségű kohósalak érkezik, s a többi szegedi nagyüzem, építkezése is nyeli az anyagokat. Dolgozóink létszáma is csökkent. És körbemutat Balogh János. Az eredeti raktárhelyiségekbe műhelyek rendezkedtek be, sőt a paprikafeldolgozó melletti részen lakások is vannak már. Az úgynevezett új vágányokat a MÁV gépjavító állomás választja el. Ha a rendszer egybefüggő lenne, az új vágányokat kétszeresen kihasználhatnák. Érdekes folyamat ez: Szeged ipara ugrásszerű igényekkel jelentkezik, nő a forgalom, a rakodási gond, de a nélkülözhetetlen rakterület csökken. Előfordul, hogy a vagonok tartalmát egymás tetejére, sokszor három rétegbe rakják ki. Akad már is a panaszlistán: a régóta tervezett csatorna-gerinchálózat máig sem készült el, az emberek sokszor bokáig érő vízben lapátolnak. A legújabb tapasztalat: egyenetlenül. nagv mennyiségben érkezik a kohósalak az ózdi, diósgyőri gyárakból. A dömpinggel aztán ember, hely stb. hiányában nem tudnak mit kezdeni. A pályaudvar elején az AKÖV tehergépkocsijai foglalják el az amúgy is drága rakterületeket. És kevés a kétkezi munkás, az alkalmi rakodó. A rakodás a legnehezebb munkák egyike. A mai „árfolyam" szerint 52 fillért adnak egy mázsa kohósalak kirakásáért A pályaudvari AKÖV épületénél tízen-tizenöten, állldogálnak. Kérdem, megéri-e mostanában itt dolgozni? — Három hónapja nincs fix állásom, azóta idejárok. Havonta átlag 15—20 napot sikerül kifogni — mondja Kucsora István. Egy napra 98 forint esik: összejön belőle az 1800—2000 forint Nekem ez elég, ez jó. N. J. „illegálisan" van itt délelőtt, segédmunkás az ÉVM. Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál. Azt mondja: — Pótolok. Havonta 800at szedek össze. Sokszor munkaidő után, vasárnap és éjjel js kint vagyok. Magas fiatalember Cs. J. — 1960 óta standotok, havonta 2000-ért. Szakmám nincs, és ennél jobb állást nem találtam. Az SZTK is jár. Az utóbbi időben sajnos, romlik a helyzet. „Átvert" bennünket például a Földgép Vállalat Hatan megalkudtunk egy pakolásra, még a múlt héten, és azóta se fizették ki az 1168 forintot öt-tíz évvel ezelőtt az emberek szinte közelharcot vívtak a vagonrakásért. Ma viszont kevés a jelentkező. Sebők Ferenc raktáros is előkerül, ö itt a „főnök", akinek hihetetlen mennyiségű adminisztrációt kell elvégeznie. Egyetlen vagon sorsát 37 nyilvántartó könyvecskében jegyzi fel Setjők Ferenc, oldalanként 5—10 adatot rögzít. Nehéz elképzelni, mit csinál, amikor kétszáz vagont állít elő a tolatómozdony. De ez semmi — teszi hozzá a munkatársai. Hiszen a kereskedelmi dolgozók ezenkívül az átrakópályaudvaron 25, a darabáruraktárnál 58, a gyorsraktárnál 40 könyvet vezetnek hasonló céllal! A „placcon" az AKÖV gépei dolgoznak, 8—9 közül mindössze kettő. Estefelé jár, éppen elfogyott a munka, de lehet, hogy a következő órában itt áll két „irányvonat", s ha ez történne — minden bizonnyal —, a vagonok hétfő reggelig várakozhatnának. Az AKÖV — amely erről nem sokat tehet — az utóbbi hónapokban átlag 130— 150 ezer forintot fizetett ki úgynevezett kocsiállásért, százezer forintot fekbérért. Egy részét átterhelte a vállalatokra, de maradt belőle saját kontóján is. Négy hónapra egymillió forint a kidobott pénz. A szállíttató és a címzett vállalatoknak nem érné meg inkább, vasárnap és esetleg éjjel rakodni? M. I. Csökkentett munkaidő nyolc építőválialatnál Az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium a Munkaügyi Minisztériummal és az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben az önként jelentkező ÉVM vállalatok közül kijelölte azt a nyolcat, amely elsőként már 1968. január 1-én áttérhet a csökkentett munkaidejű termelésre. Ennek alapján az építőiparban a Baranya megyei Építőipari Vállalat, a Mélyépítő Vállalat és a Csőszerelőipari Vállalat, az építőanyag- és szerkezetgyártó iparban pedig a Betonelemgyártó Vállalat, a Cement- és Mészműipari Országos Vállalat cement- és mészmú, az Üvegipari Országos Vállalat tokodi üveggyára és a Finomkerámiaipari Oországos Vállalat két budapesti gyára már megkezdte a rövidített munkahét bevezetésének előkészületeit. Vasárnap, 1967. október 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 i