Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Szegedi könyvekről Ftsshék és miatyánk „Csak új felfedezésekkel, eddig fel nem tárt övezetek meghódításával, a legaktuálisabb kérdesek álgondolt elemzésével. a közéleti igény bátrabb és átütőbb képviseletével hódithatja vissza novellisztikank a kezdeményező, úttörő pozíciót" — ez volt a summája annak a kritikának, amelyet a Körkép 67 című reprezentáns gyűjteményről irt az augusztusi számban a Valóság kritikusa, Fülöp László. Én pedig azért kezdem éppen ezzel az idézettel Mocsár Gábor új elbeszeléskötetének ismertetését, méltatását, mert úgy hiszem, ez a megfogalmazás olyan esztétikai és tartalmi norma is lehet, amely, nek szomszédságában a Fecskék és miatyánk is jobban értékelhető. Mert hogy mindjárt a közepébe vágjak: Mocsár új könyvének ebben van az igazi varázsa. Abban, hogy az el nem múlt idö. a legjelenebb jelen konfliktusai lüktetnek benne; hogy felfedezi és felmutatja azokat az emberi, erkölcsi rugókat, indítékokat. amelyek a mai falu emberének cselekedeteit kormányozzák: hogy eközben nem ítélkezik, nem igét hirdet, hanem újra és újra megpöccinti a gondolkodás kerekeit. önvizsgálódásra indit. gondolatok és tettek súlyának megmérésére. Merész és okos könyv. Mondjak belőle csak egy címet: Pirostövű nád .. . Mint tévéjáték, nagy hullámverést csinált. A Hollók, Murin. Dobó, Végső Imre, Varga Paja, Borsai itt több, mint a képernyőn. Szélesebb a problematika és mélyebb a medre. Az ide tartozó és itt. közölt hat elbeszélés már-már regénnyé szélesedik. Pedig még csak füzér egy erős sz.álon, a szintézis igénye nélkül. Problematikája azonban így is akkpra teher, hogy az író sietett osztozni a súlyán az olvasókkal, a társadalommal. Azt hiszem: sikerült! Nem tudok elképzelni olvasót, aki nem lenne érdekelt abban. hogy a szerzővel együtt várja, lesse, munkálja a konfliktusok kimenetelét. Azt a hat elbeszélést, amely a Pirostövű nád köré csoportosul, teljesen egyként kell tekinteni. Lehet, hogy az idő és az írói szándék maid egybe is önti őket. csak most meg annyira friss a felfedezes. az élmény, s annyira első kézből való, hogy leginkább csak pedzeni lehet a konfliktusokat. Nem is egyformán kidolgozottak ezek az elbeszélések. Egyik-másik úgy hat, mintha ujjgyakorlat akarna lenni (Kockáztatók, Meleg vizű tenger), másik csoportjuk mint egy-egy kész futam (Ezek a hollók, Piros tövű nád, Fecskék és miatyánk, Ez elment vadászni). Tartalmilag is. művészileg is áll ez. bár az ujjgyakorlattal nem akarom lejjebb minősíteni amazokat sem. Hiszen a jellemek, a szituációk olyan eredetiek és valódiak! Fordulatos a meseszövés, élvezetes az előadás — legfeljebb több a törmelék, amely azonban szintén nemes anyagból való. Talán furcsa ötlet így belebeszálni egy író munkájába, aki minden jel szerint szuverén ura témájának, de én egy igazi, minden izében friss és modern társadalmi regény vázat, kereteit vélem fölfedezni a Fecskék és miatyánk eddig emlegetett elbeszéléseiben. S kicsit bántott is, hogy a füzéren közbe fűzve „idegen" szemek is vannak, noha tán esztétikai szempontból éppen azok ékesebbek. (Vadorzók, Kettős novella.) Bántott? Nem jó ez a kifejezés. Ügy is felfoghatom, hogy egy más élmény után öröm voft üjra találkozni Murinékkal. Felvenni áz elhagyott, de soha el nem szakított szálat Van az egyik novellában egy kis játék a fantáziával: ..Hogy mi lesz itt húsz év múlva? A lélekben? Hol tart majd maga a gondolat: •maga a szocializmus mint gondolt? A fejekben és egyáltalán ..." Formálisan elejti a szerző is. Konkrét válasz erre sehol sem jut. Mégis, mikor a könyv végére értem, ezt a részt kerestem ki újra. Az író érzi, ..fogja" ezt a kérdési is. A konfliktusok szövetében erösebb szálakkal érzékelteti az űj erkölcsi tendenciákat, s mintha tapogató csápok lennének számára a jövő fürkészésében is. A könyv kétszeresen szegedi — hiszen Mocsár Gábor már negyedik kötetét postazta Szegedről a kiadóknak. a Fecskék es miatyank pedig ezen felül a Tiszatáj—Magvető szép kiad\ ánya, amellyel a Szegedi Nyomda is igen tisztességesen bant. SZ. SIMON ISTVÁN Benjámin László A megállt óra A romvárosban, egy állva maradt falon a romhalmaz fölött, a pincébe-fúltak testé fölött, néhány kép s egy bekeretezett okirat társaságában, három emelet magasságban, megközelíthetetlenül lógott az ódivatú falióra. A háborúnak regen vége volt. Az élők városa elhúzódott a halottakétól. Szorgalmasan jártak az órák. munkára, találkára, szórakozásra. napi dolgaikra figyelmeztették gazdáikat, együtt haladtak az időveL A rom\-árosban, három emelet magasságban, a megállt óra hozzáférhetetlenül, némán és mozdulatlanul függött a méretlen idő keresztjén, napok, éjek. évszakok, évek, körforgásában, örök önismétlésben: egyazon órat-percet mutatva [örökkön. De a nap bármely pillanatában, akármelyik szakaszában az évnek a ténfergő bennszülöttek s a bámész idegenek leolvashatták róla a rémület, a rombolás, a halál idejét. . Rónay György "1 Nyári album JÜNIUS Még egyszer ez a koranyár, még egyszer ez a sárga rozsaözön a kertben, a peónia-mámor. Június. Hömpölyög a szel ben a virágpor, s havazva hull a nyárfák szösz virága. ALKONY ESÖ UTÁN Zápor volt délután. Csillámlik az esővert nyarfalomb és a süppedt sírokon a moha. Most csupa-csupa gyöngy a temetőkert, s az égen szivárványlik a holtak mosolya. ELVADULT KERT Senki sem ültetett, nem vetett az idén itt; látod, a kert mégis dúsan tenyészik: sarjat hoz a gyökér, szárba szökik a mag. Folytatják azt, amit az ember abbahagy. SETAÜT Hányszor sétáltam erre, hánv nyári, s őszi napnak alkonyát néztem innét? Számolnám, s számtalan. A tó. a fák. az út: mind ugyanaz maradt. Csak valahogy rövidebb lett, ami még hátravan. ESTI ÁLLOMÁS Alkonyul lassan a júniusi vasárnap. Csillog a sin. a szemafor zöldet mutat. Fáradtan szorongatják fonnyadó csokrukat, akik az esti gyorsra várnak. I AZ ISKOLA skolára nőtt a legény- Barna Tibor kénk. a jeles alkalomból útravalónak tettem emlékezete tarsolyába egy régi történetet. Abból a csodálatosnak regélt idő. böl valót, amikór a tanítót még iskolamesternek .tisztelte a köztudat. Magam is anyámtól őrzöm örökül, amit elmondtam. Öreg Lada Sándor Debre- ni mertek. Én belétek látok, tek. Azt mondjátok hát necenben volt iskolamester. A mint az üres pohárba. Tu- kem: iskolamester úr, vagy didaktika és a pedagógia dom, órómesteob lennétek Lada bácsi. Amire szivesebama ösztönös művelői közül anyátok szoknyáján mindig, ben áll a szátok. Iskolamesegy, akire bámulattal nézhet de itt a sora. hogy bölcsebb ter. Értitek, ebadták? ... Az vissza korunk vívmányokban dologra forduljatok a játszi- urat bátran lehagyhatjátok, gazdag neveléstudománya is. játsziból... Megtanítlak ti- Széles Debrecenben három Bizonj-os módon gyakorló teket a betűk, meg a számok igaZj úr van: a főispán a elöo lehetett mindama dol- tudásara. Ez a dolgom. Nek- városbíró meg a püspök' gokban, amelyeket később tek meg az. hogy figyelmez- A csjkók első törelése így fogtak elvekbe a gyermeki zetek leljcs lélekkel, jó szív- fejeződött be " lélek búvárai s melyek ma vei, mint apátokra. Értitek, _ Hosv mégis ^ nevé] már közönségesen használtatnak városon, falun egyarant. — Ebadták — mordult rögtön első iskolanapon szeppent seregi etére az öreg ebadták? jétek, okkal, ok nélkül elle— Igenis — hangzott ilyen netek 'vagyok, törjük szét a ceroktatásra mindenkor nakórus. Mar fújdogáltak a millenLada —. nekem tisztessége- niumi kor modern szelei, sen viselkedtek! Ha más- Némely tanodában Sz iskoképp lesz... lamesternek tanító lett a hlBenyűJt az ormotlan. örók- vatalos titulusa, öreg Lada kön sebeket hordozó katedra csak annyit hederített az úi zűrzavarába s némi keresés módira, hogy szükségét vélte után sárga nádvesszőt mu- kinyilvánítani, milyen szólí- ^^ fenyítövesszőt. s rajtatok múljék, hogy újra se legyen szükség. Darabokra roppantotta a sárga nádat, tempósan, szinte ünnepélyesen, mintha valami fogadalmi aktus fejeződne be s egyik gyerkőccel beküldte a szögletben tétlenkedő pohos vaskálytatott elő: tásra hallgat. — Evvel tanítlak tisztes- — A nevem: Lada Sándor, ségre. ebadták, ha mukkan- Mostantól az iskolamestereművészeti igénycikkek propagátorai konzervatívnak tartanak. s lépten-nyomon a szememre vetik, hogy elmaradtam a tizenötévesek zajosabb részének ízlésbeli s értelmi színvonalától. Tulajdonképp sokmindent elviselek a békesség kedvéért, akár a gyümölcsárus kofa is naponta becsaphat a méréssel — ha ezt elég nyilvánvalóan teszi. Csak azt hehez máról-holnapra — a békesség kedvéért — megjátszani, hogy az ember nem veszi észre, amikor „átrázzák". Nos. ezúton jelentem be: a békességre nem tartok tovább igényt. Hosszú idö óta tudjuk — önök is tudják, én is tudom —, hogv egy szélhámos szó újra meg újra félrevezet, becsap, átráz bennünket, és mi hosszú idő óta fegyelmezetten megjátsszuk az együgyűt, a balekot. Természetesen ez a széltoló szó az, amire önök is gondolnak: modern. Nehéz most már — így utólag — kinyomoznunk, mikor kezdett el szélhámoskodni. Csakis akkor kezdhette, amikor a nagy többség számara nyilvánvaló lett, hogy a világ állandóan változik, a technika megállíthatatlanul fejlődik. az ember gondolkozása, szemlélete szükségszerűen atalakul, s a történelem mindig azoknak ad igazat, akik szembe mernek szállni koruk ostobaságaival, előbb vagy utóbb, de törvényszerűen azokat a forradalmárokat igazolja az idő. akik a gidres-gödrösre taposott sétányok helyett uj utakat keresnek a kibontakozáshoz, új ösvényeket mernek vágni az emberi butaságok, előítéletek, maradiságok legsűrűbb bozótjában is. Jó párezer évnek el kellett telnie, míg az ember társadalmi meretekben fölismerte, hogv: a Italadás vastörvény. A modern szó csengése megtisztult, érteke megnőtt, arfolyama pedig felszökött — ezt a valutát most nur érdemes volt hamisítani. Mondom, nehez tetten érni utólag, mikor kezdődött ez a folyamat. Arra hatarozottan emlekszem, hogy Hitler a nemzetiszocializmus fogalomtárára — a történelemnek erre az ószeres ládájára — már aranybetükkel vésette a címkét: „A XX. század legmodernebb eszméi". S minden alkalmat megragadott, hogy az általa túlhaladottnak, elavultnak. korhatagnak minősített demokráciával szemben hangsúlyozza a fasiszta diktatúra korszerűségét, modernséget, sőt: forradalmiságát. Emlékezhetnek az idősebbek, modernségükkei tetszelgő nyilasaink is hogy lenézték — „maradiságuk", „konzervativizmusuk" miatt — eszmei ellenfeleiket. Később azután nemcsak lenézték. Am ha a világpolitika szintjén ilyen vakmerő hamisítások kerülhettek forgalomba, elképzelhető, a divatba jött szónak milyen inflációja kezdődött a vásári kikiáltói; standjai körül. Figyeljük csak: újszerű formára mondják, de megújult tartalomra, jobb minőségre értik: modern tánc, modern frizura, modern szövetminták, modern vonalú bűtorok. cipők, vázák, gyertyatartök, karosszériák, feszületek, bárpultok, retikülök, sírkövek, gyerekkocsik, cigarettaszipkák. — Így, akkor rendben volnánk... — állapította meg. szinte maga is könynyebbedetten, — . . . Hát akkor, hadd hallom: melyötök tud danázni? Tizen is jelentkeztek a felhívásra. Találomra kijelölt egyet: — No, zendítsél rá. gyermekem. A dallam csörgedezni kezdett vékony medrecskéjéből: Dehogyis akarok én az újszerű, a divatos formák ellen ágálni! Nyilván megvan a létjogosultsága — olykor a minőségi többlet miatt is — a iormabontasoknak. a divat folytonos megújulásának. Pusztán arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy évtizedek óta ugyanazzal a szóval fejezzük ki a mennyiséget és minőséget, a formait és a tartalmit, sőt: a feketét és a feheret. az igent es a nemet: modern. Ugyanazzal a szóval a pillanatnyilag divatos. gyorsan avulót, mint fogalmi ellentetét: a sohasem avulót, a forradalmit, a maga korában sosem divatost. Ta- n . Ián külön bizonygatás nélkül is érthető, hogy a tegnapról egv ,:t2e' mára elavult nyakkendőminta, hajviselet vagy tancdal a "T®' tegnap sem abban az értelemben volt modern, ahogyan tJLelASrn Imre* medren volt és maradt Galilei vagy Voltaire, Liszt. Bar- Küenc lVukra van tők vagy József Attila — ahogyan folyamatosan modern — Gyönyörűen szóltál, száz év óta Baudelaire, ötszáz év óta Villon, harmadfél édes gyermekem. Iskola ezer év óta Aristophanes. Egyszóval: minden eredeti mű- után jössz a kertembe, szavészi tett, minden eredeti nagy gondolat, minden igazi kaszthatsz egv piros almát, forradalom. A padokban szépen enAmit a modem szó valaha is jelentett, mindannak kezdett a feszesseg. hovatovább az ellenkezőjét is jelenti, s érezhetően romlik ~ Hat azt ki tudna mega hitele. Figyeljük csak, milyen mellékiz tapadt máris eh- mondani, mennyi az: egy?_ hez a szapora jelzőhöz: modem nő. modern házasság, mo- Megint nyújtózkodtak nédern fiatalok, modem vers. modern festmény, modem f?8"-'811 8 mutattak ujjaiklakás. modern életmód. Akit sokszor félrevezetett ez a szó, • mennyi, az legalábbis gyanakszik. — S hát: kettő? ' Még egyszer es nyomatékosan hangsúlyozom a felre- Kevesbedö tudója annak magyarázni szeretöknek: formai kísérletezésre, újításokra, n divatra stb. — szükség van: a viselet, a külsőség sok- ~~ Hat: három... Ki szá mindent elárul az emberről; már csak ezért is hasznos moina^ legtovább nekem. is akadt. — Hát: dolog, ha ki-ki szabadon kifejezheti ízlését, akár divatolhat. kedve szerint. De — vigyázat. Azt a nagy történelmi tanulságot, hogy a haladás vastörvény, túl sokan szeretnék aprópénzre váltani. Mert a bstokoeodott kispolgárnak különös tehetsége van a mimikrihez, pudvás erzelmi és gondolati világát folyton ú.i ruhákba cicómázva őrzi; irtózik minden eredeti gondolattól, tehát lelkesen befogad minden majmolhatót. s szolgai módon utánozhatót: irtózik minden forradalomtól, tehát lázasan gyakorolja a lázadás pózait. Es persze agresszíven s erőszakosan kényszeríti környezetére az aznapi sikket, és persze magoa— Egy .. . kettő ... három ... négy ... öt... hat.. . kilenc . . . hét... — bizonytalanult el végül a vállalkozó. — Jól van, gyermekem. Hatig már jó. Na, szedd csak magad, mostantól utolsó padban a helyed. Így magyarázta a rendelkezést : bonázva bámulja magamagát, a közképtől rikítóan elkü- ... CÍPt'eltek fbadlönülő. ultramodern fenomént. tak" eidem szennt Nalam A jelek szerint semmivel sem könnyebb ma a szellem forradalmárának lenni, mint volt ötszáz vagy harmadfélezer évvel ezelőtt. Hiszen ma a sokféle előítélet, ostoba, hazug babona, csökött nyárspolgári vaskalapossá® fiam. hátra mehetsz. Neked ellenállásán túl le kell győzni a forradalmiságot üres pö- is jár az alma. Nem is: te zokkal, külsősegekkel mímelő, olcsó modemkedés agresz- annyit téphetsz, ahányig jól sziojat is. számlálsz ... az eszesebbek hátul, a tompábbak elöl, hogy szem előtt legyen, akinek az használ. Te jól számlálsz. A szeptember már utolja a nyárnak, öreg Lada úgy vélte talán, hogy csibéitől lop el minden sugárszálat a teremben. Az emberes hónapok javát így mindig a nagyudvaron töltötte, a törökülés sarlójában. A palatábla a térdeken kapott asztalt, a keresztbe rakott lábak adták első formáját a nagy ábécé legmihasznább betűjének, az iksznek. A többiek is a környezet virágai, tárgyal, természeti látványai, melyekből rendre kikereste az á, a bé, a cé alakzatait s a többi betűét, mindig nagy élénkséget s ör vendezést keltön. Hanem, mikor falak közé szorultak és kevesebb lett a szabadság, öreg Ladát csak ki-kihozták emberkéi a béketűrésből. — Megálljatok, ebadták, ríttok ti. kihúzzátok a lutrit, ha nem lesz rend! Olvassatok tisztességesen: úr ír. ű-ri! Értitek? Az ilyen kifakadasok annyit sem használtak, mint az imádság. Mégis nagysokába tellett, amíg légre kicsordult a pohár, öreg Lada egy nap akkor maga elé parancsolta nyája leghangosabb kolomposát, réz pénzeket kotorászott elő: — Fogjad csak. ebadta. Ez négy krajcár, ha bírnál annyit számlálni. Átlépsz Lipták szatócshoz, hozol egy jó, suhogó nádvesszöt. Megmondod: Jót adjon, neked lesz. A lárma egyszeriben elült, csak Lada dörmögött vészjóslón, amíg küldönce megtérült. — Az üllepedet. ebadta, hogy meg ne sántulj. Hármat, mint a magyar igazság. Hogy megemlegessed. A delikvens majdhogy somolvgott. mikor a visszajáró krajcárt nyújtotta Ladának. Hírből már ismerte magasabb osztályosoktól a szokásrendet — A krajcáron, a visszajárón medvecukrot vehetsz. Fájdalomdíjnak. Azután fogta az öreg. darabokra roppantotta a pálcát, hogy végül szokott helyére küldje, a behemót kályhába. — Hanem legközelebb rajtatok töröm szét. ebadták. Istenemre megteszem. A kerekek megint régi vágásukba billentek, s ha jósokára újból ki kellett lódulniuk a csikók zabolátlan kedvéből, tudták, hogy valanaelyüket majdcsak eléri a jószerencse az egvkrajcáros medvecukor alakjában. T

ulajdonképpen magam sem tudom, miért kellett öreg Ladát elmondanom. Mit is érthet belőle a fiam? Benső kényszer bírt mesére. Talán hogy hiszek a halhatatlanságban. Az ember tetteinek műihatatlanságában. Szelíd erényekben és apró gyarlóságokban, melyek tanítóinkat generációk emlékezetében megtartják. Vasárnap, 1367. szeptember 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 7