Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Kassel Ferenc íízcmcdbcn Szemedben apró háztetőket láttam, játékvárost csöpp galaktikában, szempillád hűvösébe bújva lagy füvekbe öltözik a tér, madár tollászkodik, megtérhet otthonába föld és ég, pupillád fészke mása a világnak s mert kisebb, otthonos. Álmodból — fura liliputi fajta — zöld rétre tart a hajnali lovacska szemedben kiscsikók a tárgyak, lesz jó gazdája talán a csodának. Kettőzött lánggal lobognak szemedben a falak, székek, béke is lehet. A világra szemeddel ébredek. Márkv Imre Áldás rá fok Áldás reátok: Tavaszi • hajnal rügybontó fuvalma. Bíbor keletnek ömlő rózsapirja. Kéklő magasba szárnyaló pacsirta (Mindig dalolva s mind feljebb suhanva) Áldás reátok! Lobogtatok, Ujjongtatok, Selymes sugárral, drága dallai, Mikor leszálW az. edes angyal; Csak gyöngén süss be nap sugára. Ne száilj a piKa selymire: Hallgass madár, figyelj ide:. Némuljon szád .harsány danája — S röpülj pár percre messzire: Pihen, szunnyad a kisbaba... Áldás reátok: Tavaszi hajnal rügybontó fuvalma, Bíbor keletnek ömlő rózsapirja. Kéklő magasba szárnyaló pacsirta (Mindig dalolva s mind feljebb suhanva) Áldás reátok! Áldás reátok: Ralyqgó lombú (megvénült) diófa. Szelíden összebújó, szende gerle. Iramló. könnyű röptű, lenge lepke, TénVlö szirommal ékes buja rózsa Áldás reátok! Rezegtetek, Remegtetek, Titkos bugással, suhogással. Ringó levéllel, fürge szárnnyal; Susogj, zizegj levél rezegve. Turbékolj boldog gerlepár — Pe ne, ki tudja merre jár Könnyű lllatszárnyon lebegve Királynétoknak lelke már: Mereng, méláz a nagyleány ... Áldás reálok: Ragvogó lombú (megvénült) diófa. Szelíden összebújó, szende gerle. Iramló. könnyű röptű, lenge lepke. Fénylő szirommal ékes, buja rózsa Áldás reátok! Áldás reátok: Sötétlő felhőnek komor, vad ámyt. Süvítő szél siránkozó zenéje. Sejtelmes sásnak zörgő zizzenése. Sá gára hervadt, haldokló akácfa Áldás reátok! Borongjatok, Zokogjatok Könyüt hullajtó, barna gyásszal, Sirámos. tördelt jajdulósSal... Oltsátok el á csillagoknak piros tüzét, a lobbanőt: Rázzátok fel a bolt lakót Foitó öblén a kripta sornak — S harsogjátok a zord valót: A pa:b" c""-:ony sírva sir Áldás reátok: Sötétlő felhőnek komor, vad árnya. Sivító szél siránkozó zenéje. Seitelmes sásnak zörgő zizzenése. Sársára hervadt, haldokló akácfa Aldá.s reátok! H

áremhetes házasok voltak. de még külön laktak, ki-ki a szüleinél. így hát minden maradt a régiben: randevúztak, moziba jártak, hét végén meg kirándulni, ha jó idő ígérkezett. Ezen a csütörtökön együtt vették meg a .szombati színházjegyet. Pénteken egyszeresek ezt modta Klári: — Majd elfelejtettem: nem érek rá holnap! Add el a jegveket, vagy menj el egyedül. — De hiszen ... ? — Nem tudhattam előre! Ma telefonált Pépépé. hogy van egy hely a kocsijában, szombat reggel megyünk, vasárnap este itt vagyunk. Ezt nem hagyhatom ki! — Miért nem? — düny-' nyögte Gyuri csöndesen és' várta a villámokat, de Klári inkább úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. A fiú tudta: Pépépé Petrolay-Puchner Pált jelenti, az intézet igazgatóját, ahol Klári az egyetem óta gyakornokként dolgozik. Pépépé már azelőtt i.s sokat forgolódott a lány körül, azért vette oda egy esztendővel ezelőtt. Gyuri azt hitte: a házasság majd lehűti az öreget. De hát, úgy látszik..nem. Elhatározta, hogy nem szól egy szót sem. Ha Klári magától nem érzi. hogy nem kellene elemennie, ő nem szól. Akkor már úgy sincs értelme. A lány élesen figyelte az arcát. Nem bírta a hallgatást, kirobbant: — Azt mondd meg. most mi nem tetszik? Féltékeny vagy? Ne légy nevetséges! Pépépé egy vén öreg. Megnézzük a kiállítást. Állítólag máshol nem mutatják be, mert absztrakt. Irig.vled? Szóljak az öregnek, hogy szorítsunk helyet neked is? — Köszönöm! — morogta sötét arccal a fiú —, nem erről van szó. Ebből az élvezetből nem kérek. — Hát akkor? — Hallod, de undok férj vagy! Mi lesz később, ha már most így morogsz minden apróság miatt? — Ezt nevezed apróságnak? — Hát mi? Figyelj Idet nem édeskettesben leszek vele, hozza a lányét' meg a lánya udvarlóját is! Gyuri vállatvont és elnézett másfelé. Klári egyre ingerültebb lett. — Mindjárt itthagylak az utcán! Azonnal mondd meg, mi bajod? — Hát csak az, hogy neked hat hét múlva le kéne adnod a kész tanulmányt, a nyolc ívet, és egyelőre seholse tartasz! Ezért mész Pépével kocsikázni! Arról volt szó. hogy ha összeházasodtunk, végleg kiadod az útját! — Ne őrülj meg! Akkor aztán nem lesz egv nyugodt percem se... Kiüldöz az inézetből! — Mondom, hogv ez a bibi! — Értsd meg. te fafejű, •••gy Ilyen kirándulás semmit se jelent! — Semmit? Pépépé nem hívogat téged csak úgv! Megtéri az árét. amiért segít... Klári megállt, az arca vörös volt a méregtől. Most már azzal sem törődött, hogv az utcán vannak: — Vigyél te autóval! Akkor beszélj, amikor te . is megteheted! Elegem van belőled! Gyuri egy pillanatig szótlanul nézte, aztán gyorsan megfordult és elrohant;'mielőtt — megütötte volna. Petrolay-Puchner kocsiján le lehetett csav arni a ponyvát. Ragyogó napsütésben utazlak, a gyönge kis szél kifejezetten kellemes volt. Klári feltérdelt az ülésen, élvezte a száguldást, tulajdonképpen semmit sem élvezett jobban, mint ezt. a vágtát az országúton. A hala kibomlott, valósággal szikrázott. ahogy át.?iitött rajta a nap. Könnyű kék blúz volt rajta, suhogó, bő szoknya és Egyszercsak felriadt. Valaki ült az ágya szélén. A sötétben is felismerte körvonalairól Pépépét. — Csitt, kislány, ne csapj lármát! — suttogta. — Nem tudok elaludni, rosszul erzem magam! Klári egy szót sem szólt, teli volt Ijedelemmel. A férfi látta, mennyire megriadt. ez.ért azt mondta: — Akarod, hogy elmenjek? Nem lehetsz ilyen szívtelen! Hiszen én régóta... A lány egy tétot^ mozdulatot tett a fejével. Pepepé félreértette. Nyerge* András LeheietSen fráter Exüat György Tanyán (olaj) aranypántos indiai saru. Pet. rolay-Fuehner r*óha oldalt fordította a fejét, gyönyörködött a lányban. Vérmes, vöröses-lilás arca közepén •lángolt a napégette rézszínű orr. Induláskor odasúgta Klárinak: „Hagyjuk a fiatalokat hátraülni, jó". Erre a lány nem szólhatott semmit. Pépépé, látva a sikert, végig megmaradt ennél a játéknál, mintha ők ketten, Klári meg ó, csak a lánya meg az. udvarló gardírozására volnának itt. A

mikor a kiállításon elszakadtak a másik kettőtől, így terelte arrébb Klárit: — Jöjjön, kedves, ne legyünk tapintatlanok! Klárinak imponált, hogy Pépépé tegezte a karó-vékony, halotti sápadt arcú absztrakt festőt, és előleget adott az egyik képére, amelyre rögtön ki is tettek egy cédulát: ..Megvásárolva." -Amikor odébb léptek. Petrolay azt kérdezte Kláritól: — Tetszik magának? — Imádom! — No, akkor a maga szobájában fog lógni az intézetben! Városnézés közben Klári megcsúszott egy kő-korláton, amelyen a Petrolay-lány udvarlója végigegyensűlyozott. Megbillent, parányit sikított, de az öregg pépépé mellette termett és atyaian leemelte. Klarinak egy pillanatra rossz érzése támadt, mert Pépépé 'a combjait fogta át — de ez a gyanúja el is illant, hiszen az nrec rögtön elengedte, és különben is. csak segíteni akart. Este egy extra kis vendéglőben vacsoráztak. Klári megint ámulhatott, mert. a pincér személyesen ismerte Pctroiayt. és olyasmit hozott, ami az étlapon nem szerepelt. A vacsorához sűrű, édeskés. alattomos nehéz török bort ittak. Később, amikor a \ endéglö bezárt, áttner.tek a presszóba, ittak kávét, aztán konyakot és közben csokolsriésvégű mskótát rágcsáltak. A tenyérnyi kis piarcon még táncollak is. Klári i*m"t csodálkozott: PetrolaV-Puchner finoman és sikkesen vezetgette, akarmtlven nehéz. volt. a teste, sosem lépett a lány lábára. Frről Gvuri jutott az eszébe, aki a táncolást mindig rühellte. s ha nagyritkán rá lehetett beszélni tűstént összetaposta. Hazafelé menet már annyira szédült, hogy nriaea térte meg Pénépét: — Belekarolhatnék magába? Egv másodperere felrémlett Gyuri arca. de elhessegette: „Kicsit snicces vagvok. ez. az. egész!" Mind a négyüknek külön szobájuk volt. Ezt is Pépéné rendpzte így. Mielőtt elbúcsúztak volna, az öreg vigyorogva megfenyegette ujjával a lánva udvarlóját: — Idefigyeli. öcskös. Klárira nekem kell vigyáznom! A lányomat nem féltem — ő megvédi magát! Ha lappangott is Kláriban valami gyanú, ettől teljesen megnyugodott. Amíg el nem aludt, magában Gvu. rival veszekedett, neki magyarázta. milyen ostobán vi* selkedett pénteken. — Az ajtó? Bezártam, ne félj! Birkóztak. A férfi csupa erő és vadsag volt. Pépépé végül megunta a birkózást, és azt sziszegte: — Mit képzelsz? Minden Ingyen volt? Hát bolond vagyok én? — Aztán szelídebben folytatta: Ha tudnád, hányan irigyelnének..; Amikor visszaértek a városba, a professzor azt mondta, először Klárit szállítjuk haza. Ahogy- befordultak a sarkon, a lány meglátta Gyurit. Ott várt a kapu előtt. Úgy érezte ebben a pillanatban, senki sincs a világon. akinek artnyirá örülne, mint ennek az undok alaknak. Szép Gyuritól, hogy belátta, milyen igazságtalan volt. Lám. ő jött el békülni. Pépépé felé csak éppen biccentett, és hidegen enynyit mondott: — Köszönök mindent. Rohant « kapu felé. — Gyurikám! — olvadt a hangja. — De jó, hogy itt vagy! — Csak azért várakozom, hogy tudtodra adjam: nem csinálom ezt tovább! Elég volt. — De ... hát nem békülni jöttél? A fiú válasz nélkül, szigorúan nézett rá, — Szóval így vagyunk! — csattant fel Klári. Aztán szelídebb hangra váltott: — Tulajdonképpen mi bajod velem? Választ most sem kapott Ettől fejébe szállt a vér: — Mondd meg, mi bajod? Te őrült! G

yuri sarkonfordult és elment. A fejét se fordította hátra. Klári úgy érezte, gyilkolni tudna dühében. „Hiszen ő semmit se tudhat! Mi baja? Lehetetlen fráter!" Mire felért a lakásba, már el is döntötte: jöhet Gyuri bocsánatot kérni — nem fog szóba állni vele. Frideczhy Frigyet Este Hegyek egymashozbűjva zizegve hulló neszt szitál a szék veres szemekkel néz a nap keletnek, s az est, miközben csillagot seperget, esett gyereknek csendesen mesél. Mogorva házak halkan füstölögnek, sovány kis utcák nyújtóznak nagyot, a hold mocorgó tócsát gyűjt tükörnek s habár bozontos felhők sündörögnek, örömre lobbant sok-sok ablakot, Éjjé sötétül lassacskán az este, tevé szemekkel nézi már magat, akác áll sűrű kontrát leeresztve. — Motorrobaj robbanva ront az estbe szilánkká zúzza a csend üvegfalát. Fekete Gyula Előítélet nélkÜI 1 Naplójegyzet Vigyázat! Szélhámos! Éspedig a szélhámosok legveszedelmesebb fajtája, minthogy a törvény alól teljes mentességet éhez. Amellett hihetetlenül népszerű; kétszer is meggondoltam, míg raszántam magam, hogy szólok ellene. Igazán nem a magam érdekében teszem. Bennem minden jóakarat megvolt ahhoz, hogy beletörődjek: én vagyok a hibás, végtére az ember öregszik, elmarad a kor rohanó tempójától, nem bírja tartani a lépést a fürgén változó, újabbnál-ú.jabb áramlatokkal, hiába — ez a világ rendje. Pedig nem kedvelem az előítéleteket. Vasároltam tehát annak idején hegyes orrú cipőt, meglátogattam festőművész ismerősöm nenfigurativ — pontosabban: nullfiguratív — házi tárlatát, fegyelmezetten végighallgattam teenagereknek szerkesztett zenei műsorokat, olvasgattam olyan verseket, amelyek alulról fölfelé semmivel sem modtak kevesebbet. mint a konzervatív irányból olvasva, ettem csigapörköltet is — csak mindezek után törődtem bele. hogy megöregszem inkább, csendben, észrevétlenül, kerülve minden feltűnést. Mert a szükségesnél öt centivel hosszabb s két centivel keskenyebb cipő szorított, és minduntalan felbuktam benne a lépcsőn, mert a vászonra locskolt pacnik — báimerről néztem a müvet — egyetlen érzést sugároztak belém: a sajnálatot, jobb sorsra érdemes vászon és festék iránt. Mert a zenei müextézistól ugyanúgy futkosott a hideg a hátamon, mint a hasonló mesterkélt, de érzelgösen pózoló magyar nótáktól, melyek mértek nélkül halmoznak temetőt, keresztfát, holdvilágot. S mert az említett versen átütött a verejték szag. és mert rágós volt a csigapörkölt. Mondom, beletörődtem, hogv megöregszem, inkább, eszek zaftos marhapörkölteket, vállalva a megbélyegzést, hogy ti. konzervatív ízlésű vagyok — versbe tördeli keresztrejtvények helyett olvasok Arany Jánost. József Attilát. Illyést, Nagy Lászlót; az egv idényre előállított zeneipari termékek heh-ett hallgatok olyan zenét, amely jövő ilyenkorra sem avul el. inkvizíciós lábbeli helyett járok konzervatív, ám viselhető cipőben. Csakhogy nem olyan könnyű nálunk békén megöregedni! Azt még elviselnem, hogy a divataruk, az irodalmi, a b DEL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 136?.szeptember 3,