Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-29 / 230. szám

Az országgyűlés ülésszakának második napján VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 230. szám Ára: 50 fillér Péntek, 1967. szeptember 29. Elfogadták az új Munka Törvénykönyvet Napirenden a tsz-tüivény és a földjogi törvény Csütörtökön reggel 9 órakor ismét megteltek a parlament fényárban úszó üléstermének padsorai: az országgyűlés folytatta az új Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat vitáját. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Kállai Gyula elnöki megnyitója után a csütörtöki tanácskozás első felszólalója Nagy Józsefné könnyűipari miniszter volt. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter: Több tízezer új munkahellyel számolunk Bevezetőben a termelés és az ember kapcsolatairól beszélt Nagy Józsefné, majd így folytatta: Az iparban dolgozó gazdasági vezetők az új Munka Törvénykönyve megalkotásában a gazdaságirányítás új módszere sikerének egyik fontos feltételét is látják. Az új gazdasági mechanizmus és annak egész szabályozó rendszere lehetővé teszi számunkra, hogy a meglevő termelőerőket — az emberek tudását, tapasztalatait is — ott hasznosíthassuk, ahol ezek a legrövidebb idő alatt a legnagyobb eredményt hozzák. A miniszter ezután utalt arra, hogy a Munka Törvénykönyvének előzetes tárgyalásain a munkaerő átcsoportosítása és a felmondást megkönnyítő rendelkezések körül alakult ki a legtöbb vita. Ami a dolgozók foglalkoztatottságának várható alakulását illeti, aggodalomra nincs ok. Ismeretes, hogy a következő években az iparban sor kerül a munkaidő csökkentésére, ugyanakkor a termelés mennyisége nem csökkenhet, így a termelékenység emelkedése esetén is általában szükség lesz a jelenlegi létszámra. A jelenleginél is több munkaerőt foglalkoztatnak majd a textiliparban, vegyiparban, gépiparban. A népgazdasági terv a következő évekre több tízezer új munkahely létesítésével számol. Egyes helyeken, például a mezőgazdaságban és az építőiparban jelenleg is munkaerőhiány van. Ugyanez a helyzet a könnyűipar számos ágában. Ezeken a helyeken a munkások újabb ezreit tudnák alkalmazni. Ezért ma már inkább a vezetők aggódnak a szabad felmondás lehetősége miatt. Egyes vezetők felvetik, hogy adminisztratív kötöttség nélkül megengedhető-e, hogy a dolgozók felmondjanak. Erre a kérdésre határozott igennel válaszolhatunk. Az évek folyamán bebizonyosodott ugyanis, hogy az adminisztratív kötöttségek nem vezethetnek eredményre. Az irányítás új rendszerében az anyagi érdekeltséggel párosult erkölcsi elismeréssel, megbecsüléssel, a munkások gondjaival való fokozott törődéssel köthetjük az embereket az üzemekhez, munkahelyükhöz. A vállalatok egyik legfőbb feladata azt vizsgálni, hogy milyen módon lehet növelni a dolgozók jövedelmét, s ennek megalapozásaiként a vállalat gazdaságosságát. A gazdaságirányítás új rendszere igazságosabbá teszi egész elosztási rendszerünket. Jobban érvényre jut az az alapelv, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék és munkájának arányában részesedjék a megtermelt javakból. A keresetek minél inkább arányba kerülnek a végzett munkával, annak minőségével, annál inkább érdekük lesz a dolgozóknak, hogy maguk is megköveteljék társaiktól a fegyelmet és a szorgalmat. A miniszter ezután az új Munka Törvénykönyve néhány vonását elemezte. Az új törvény gondoskodik például arról, hogy a kedvezmények szempontjából ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azok, akiknek a vállalat felmond, sőt azok sem, akik saját elhatározásukból változtatnak munkahelyet. A régi Munka Törvénykönyve számos kedvezményt a munkaviszony folyamatosságához kötött. Az új rendelkezések a pótszabadság, a felmondási idő, a jubileumi jutalom szempontjából lehetővé teszik, hogy a különböző helyeken eltöltött munkaviszonyt úgy számítsák, mintha az illető ugyanazon a munkahelyen dolgozott volna egész idő alatt. A dolgozók számára igen fontos, hogy mennyit keresnek, de nemcsak az anyagiak döntik el, hogy megmaradnak-e munkahelyükön vagy új állást keresnek. Az emberek többsége gyakran 5—10 százalékos jövedelememelkedésnél is többre becsüli, ha munkahelyén jó a légkör, ha a munka szervezett, s a vezetők nem tűrik a lógást, a fegyelemezetlenségiet. Igen sokat számít, hogy hogyan gondoskodnak az emberekről, jogos igényeiknek eleget tesznek-e. A miniszter végül a szakszervezetek munkájának megnövekedett jelentőségéről szólt. Az új Munka Törvénykönyve tervezetét az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. A miniszterasszony nagy tapssal fogadott beszéde után Fegyveres Istyán Vas megyei, Varga Sándor Szolnok megyei és Nics János Fejér megyei képviselő szólalt fel, majd Kállai Gyula bejelentette, hogy a törvényjavaslat feletti vitában több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra. így a vitát berekesztette és megadta a szót Veres József munkaügyi miniszternek, aki válaszolt az elhangzott észrevételekre, indítványokra. Az országgyűlés ülésterme * MII Foto — Pálfal Gyula felvétele tanácskozás alatt Veres József munkaügyi miniszter: Az alapvető kérdésekben teljes volt az egyetértés A miniszter bevezetőben megelégedéssel nyugtázta, hogy a parlamenti vita valamennyi résztvevője egyetértett az új jogszabály időszerűségével, szükségességével, s teljes volt az egyetértés a törvényjavaslat alapvető kérdéseit illetően is, s csaknem valamennyien rámutattak a kollektív Szerződések nagy jelentőségére. Közölte Veres József, hogy a kollektív szerződéskötésekre vonatkozó irányelveket összeállították, s a hasznos útmutatót hamarosan kézhez kaphatják a vállalatok. A konkrét javaslatokra, módosító indítványokra válaszolva elmondta: nemcsak a parlamenti vitában, hanem az azt megelőző tanácskozássorozatokon is hangot kapott a kívánság, hogy szabályozzák az eljárást azokban az esetekben, amikor a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság között véleményeltérés adódik. Behatóan megvitatták ezt a SZOT illetékeseivel is, s az az álláspont alakult ki, hogy a vállalati önállóság hiánytalan érvényre juttatása megköveteli: az efajta nézeteltéréseket elsősorban vállalati szinten oldják meg. Ehhez segítséget adhatnak a helyi társadalmi szervek, s elsősorban az üzemi pártszervezetek. Ha a véleményeltéréseket más formában rendeznék, lényegében a vállalatot érintő kérdéseket a vállalaton kívül döntenék el. Természetesen adott a lehetőség arra, hogy a vállalatvezetés, Illetve a helyi szakszervezeti szerv „kívülállókkal" konzultáljon a vitatott kérdésben. Szóba került a vitában a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely kimondja, hogy a szakszervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyokra vonatkozó szabályokat, vagy a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot súlyosan sértő vállalati intézkedésekkel szemben. A miniszter egyetértett a felmerült képviselői észrevétellel, hogy tudniillik a „súlyosan" szót töröljék, s így a szövegezés egyértelműbbé váljék. Elhangzott olyan javaslat is, hogy ha egy-egy szakszervezeti funkcionáriust önhibáján kívül leváltanak tisztségéből, további egy éven át biztosítsák számára a szakszervezeti tisztségviselőt megillető védelmet. Veres József rámutatott: ezt nem szükséges a törvényben külön kimondani, hiszen az illető számára a szakszervezeti kifogásolási jog kellő védelmet biztosít. A szülők, törvényes képviselők hozzájárulásának szükségességét rögzítse a törvény a 14—16 éves fiatalok által bejelentett felmondás esetében — hangzott egy másik módosító észrevétel. A miniszter rámutatott: feltétlenül helyes, ha a fiatalkorú munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatban érvényesül a szülői befolyásolás. A javasolt jogi szabályozás azonban nem lenne célravezető, sőt, félő, hogy a kívánttal ellentétes hatást érne el. A vita során javaslat hangzott el a dolgozó édesanyák munkájának, helyzetének megkönnyítésére. A miniszter kijelentette, egyetért az észrevétellel, s a maga részéről is javasolja olyan rendelkezés beiktatását, amely szerint a vállalat az alkalmazás során köteles a terhes nőket és kisgyermekes anyákat — azonos feltételek mellett — előnyben részesíteni. Arra az indítványra, hogy a határozott időre kötött munkaszerződést legfeljebb három esetben lehessen meghosszabbítani, a miniszter azt válaszolta, hogy ezt nem lehet központilag, észszerűen szabályozni, mert például az idényszakmákban szükségessé válhat a szerződés többszöri meghosszabbítása. A terhes nők részére egyébként a törvényjavaslat ilyen szempontból is megfelelő védelmet biztosít. Többen felvetették, hogy a törvényjavaslatban részletesebben meg kellene határozni, kit kell hosszú ideje kiemelkedő munkát végző dolgozónak tekinteni. Az egységes szabályozás rendkívül nehéz — hangsúlyozta a miniszter —, hiszen már maga a „hosszabb idő" meghatározás is iparáganként mást és mást jelent, s a kiváló munka fogalmát sem lehet központilag megbízhatóan meghatározni. A problémát tehát iparáganként, vállalatonként a kollektív szerződésekben kell rendezni, mégpedig a szakszervezetekkel közösen. Elhangzott olyan indítvány is, hogy felmondás esetén a vállalat legalább 15 napra mentse fel a dolgozót a munka alól. Ezzel kapcsolatban a miniszter kifejtette, ez olyan részletkérdés, amit helytelen lenne törvényben szabályozni. Pontosabb meghatározást javasoltak a képviselők azzal kapcsolatban is, hogy a dolgozó meddig legyen kö(Folytatás a 2. oldalon.)