Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

Fontos törvényjavaslatok az országgyűlésen R Elénk vita az új Munka Törvénykönyvről Számos módosító javaslat VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 229. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1967. szeptember 28. Szerdán délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy az Elnöki Tanács az országgyűlés ez év július 14-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta, s a jelentést a képviselők kézhez kapták. Kállai Gyula ezután beszámolt arról, hogy a múlt ülésszakon elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat a Minisztertanács megtárgyalta és azokkal kapcsolatban határozatot hozott: felhívta az illetékes minisztereket és az érintett országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg a javaslatok megvalósításának lehetőségeit, tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a képviselőknek egy hónapon belül válaszoljanak. A képviselők — a határozatnak megfelelően — a válaszokat megkapták. Az elnök beszámolt arról is, hogy a mostani ülésszakra több képviselő interpellációt jegyzett be. Ezt követően Kállai Gyula indítványára az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el: O

A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat O

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslat. O

A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat. O

A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1967. május 18-án aláirt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat. ^^ Interpellációk. Ezután — napirend szerint — megkezdődött a Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az országgyűlés meghallgatta Veres József munkaügyi miniszter expozéját és Molnár Ernőnek, az ipari bizottság elnökének, a törvényjavaslat előadójának beszédét, majd megkezdődött az első napirendi pont vitája, melyhez 20 képviselő jelentkezett felszólalásra. A tegnapi ülésen felszólalt: dr. Jókai Lóránd Fejér megyei, Korponai Lajos debreceni, Erdei Lászlóné, a Magyar Nök Országos Tanácsának elnöke, Szabolcs-Szatmár megyei képviselő. Az ebédszünet után elsőként Gáspár Sándor pécsi képviselő, a SZOT főtitkára kapott szót, majd dr. Radnóti István Veszprém megyei, Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, budapesti, Kovács Sándor Győr-Sopron megyei, Jazbinsek Vilmos Baranya megyei képviselő szólalt fel. A délutáni szünet után tovább folytatódott az első napirendi pont vitája: Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, Békés megyei, Gól Andrásné debreceni, Molnár István, BácsKiskun megyei, Balogh Veres József: László Csongrád megyei, Korpái Jánosné budapesti, Varga Józsefné Zala megyei és Sas Kálmán Heves megyei képviselő felszólalásával. A képviselők közül számosan javasoltak változtatásokat, kiegészítéseket a törvénytervezethez. Az országgyűlés ma, csütörtökön délelőtt 9 órakor folytatja munkáját, az első napirendi pont feletti vitát. (A továbbiakban Veres József és Molnár Ernő beszédét, Erdei Lászlóné, Gáspár Sándor, Tóth Anna, Kovács István és Balogh László felszólalását ismertetjük.) Bozsán Endre feTreteTe Az országgyűlés ülésszakán. Az első sorban: Ajtay Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő a Minisztertanács elnöke Az űj Munka Törvénykönyvet a dolgozó ember iránti tiszteletlel tervezték meg Tisztelt országgyűlést Tisztelt képviselő elvtársak! Az új Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány megbízásából tisztelettel az országgyűlés elé terjesztem megvitatás és elfogadás céljából. Az új Munka Törvénykönyve elkészítését a hazánk társadalmi, politikai és gazdasági körülményeiben bekövetkezett változások teszik szükségessé. A pártnak és a kormánynak mindig fő törekvései közé tartozott a gazdaság állandó fejlesztése, a szocialista demokrácia szélesítése, a dolgozó tömegekkel való kapcsolat erősítése, népünk életszínvonalának növelése, szociális körülményeinek szakadatlan javításáért. E törekvések eredményeként az elmúlt 10 esztendőben népünk életszínvonala nagymértékben emelkedett. A bérből és fizetésből élők átlagos reálbére 1956-tól 1966-ig 47 százalékkal, a munkás és alkalmazott népesség egy főre jutó reáljövedelme pedig 64,3 százalékkal emelkedett. A bérből és fizetésből élők számaránya 1951-től 1966-ig több mint másfélszeresére növekedett. Az iparban és építőiparban foglalkoztatottak száma pedig 1966-ra az 1951. évinek mintegy kétszeresére nőtt. Régi .elavult nyugdíjrendszerünket 1958ban átalakítottuk egy korszerűbb — és a réginél nyugodtabb öregkort biztosító — nyugdíj rendszerré. A mezőgazdaság nagyüzemesítésével együtt járó jelentős fejlődés lehetővé tette, hogy legutóbb a mezőgazdasági dolgozók számára is — az iparéhoz hasonló — uj nyugdíjrendszert hozzunk létre. 1959-ben, majd 1965-ben és 1966-ban emeltük a családi pótlékokat. A szülőanyák és a család megbecsülését kifejező fontos intézkedése volt pártunknak és kormányunknak a szülési szabadság 20 hétre történő felemelése. Az iparban mintegy 210 000 egészségre ártalmas munkatetületen foglalkoztatott dolgozó munkaidejét 36 —42 órára csökkentettük. Pártunk IX. kongresszusa fontos határozatokat hozott dolgozó népünk életkörülményeinek további javításán. Jóváhagyta — 1970-ig történő bevezetéssel — az ipar területén a munkahét 44 órára történő csökkentését. Ennek előkészítése folyamatban van. Az előkészítéséhez gondos elemző, szervező munka szükséges, és az. hogy íelhasználjuk a munka és üzemszervezés terén meglevő tartalékokat. Ezek kivetel nélkül minden vállalatnál megtalálhatók. E tartalékok feltárását nemcsak a 44 órás munkahétre való áttérés teszi szükségessé, hanem az új gazdasági mechanizmus bevezetése is, melynek az a célja, hogy a termelékenység gyorsabb méretű növekedésével további eredményeket érjünk el a dolgozók életszínvonala, valamint munka- és életkörülményeinek javítása terén. Jelentős intézkedésként említette meg a miniszter a kormány ez évben hozott határozatát a csökkentett munkaképességű dolgozók védelméről. — Pártunk IX. kongresszusának határozatai és az annak nyomán hozott intézkedések sorában külön kiemelendők azok, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság útjára tért szorgalmas parasztságunk élet- és szociális körülményeinek további javítására irányulnak. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése során — folytatta Veres József — meg kellett vizsgálni, hogy a munkaügyi rendelkezések — és ezek között különösen a Munka Törvénykönyve — mennyiben felel meg az új követelmény eknek. zel az ügyek intézése könynyebbé, áttekinthetőbbé válik. Meggyőződésem, hogy mmdazok a törekvések, amelyek pártunkat és kormányunkat vezetik — a dolgozók élet- munka- és szociális körülményeinek fejlesztése tekintetében a törvényterveeztben és annak végrehajtási utasításában t>V.ágosan kifejezésre jutnak. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a tervezett új jogszabály nemzetközi mércével mérve is kiállja a próbát. Több jog a vállalatoknál A fejlődés követelte meg az új munkatörvényt A jelenlegi Munka Törvénykönyve 1951-ben iött létre. A centralizált, utasításokon alapuló gazdaságirányítási rendszerre épült, központilag szabályozta a részkérdéseket is. A törvénykönyvet és végrehajtási-renc'tletét azóta mintegy 50 alkalommal kellett módosítani. Ennek következtében a rendelkezések — egy sor vonatkozásban — ellentmondásossá is váltak. Ugyanakkor — a módosítások ellenére — nem valósította meg teljes mértékben azokat a követelményeket, amelyeket a bekövetkezett társadalmi, gazdasági fejlődés a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is indokolttá tett volna. E körülmények önmagukban is indokolják egy új Munka Törvénykönyve kiadását. De elkerült.etet!énül szükségessé teszi ezt az is, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer — a gazdálkodás minden ágában — igen jelentős önállóságot biztosit a vállalatoknak. Az új törvényköny tervezetének alapelve, hogy magát a törvényt elvivé tegyük es a részletes szabályozást a végrehajtási utasításokra, alapvetően azonban a vállalatoknál megkötendő kollektív szerződésekre bízzuk. EzTisztelt országgyűlés! A Munka Törvénykönyve tervezetének rendelkezései közül elsőként a vállalati önálló gazdálkodást elősegítő néhány új intézkedésre szeretnék utalni: A Munka Törvénykönyvének 45. paragrafusa a mainál lényegesen szélesebb mértékben vállalati hatáskörbe adja a bérezési szabályok meghatározását. Ezzel az intézkedéssel a bérgazdálkodás eddigi túlzott kötöttsége — amit mind a termelési érdekek, mind pedig a munkaerőgazdálkodás vonatkozásában az utóbbi években erősen vitattak — megszűnik. Lehetőség adódik a vállalatok számára, hogy fokozottabban differenciálhassanak a dolgozók között és — a többi tervezett intézkedéssel együtt — hatékonyabb eszközökkel rendelkezzenek a jutalmazás és a fegyelmezés terén is. A Munka Törvénykönyve 39. paragrafusa szerint vállalati hatáskörbe kerül a munkaidő-alappal történő gazdálkodás. A vállalat — a központi elvek keretei között —, maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmegfelelőbben — a munkaidő beosztást. A vállalati hatáskör növelésével kapcsolatban első között kell említenem a kollektív szerződések rendszerének bevezetését, amelyről a törvényjavaslat 10. paragrafusa rendelkezik. A kollektív szerződések rendszere — azáltal, hogy a részletes szabályokat vállalati szinten határozza meg — egyidejűleg szolgálja a vállalati önállóság fejlesztését és egyben a dolgozók érdekeinek fokozott védelmét. A kollektív szerződések tehát végső soron nem mások, mint a Munka Törvénykönyvének üzemi végrehajtási utasításai, amelyeket a dolgozók érdekvédelmi szerve, a szakszervezet és a vállalat — a dolgozók bevonásával — köt meg. Szélesebb körű üzemi demokrácia Az üzemi demokráciának ez a széles körű fejlődése, nagymértékben teret ad az alkotó-kezdeményezéseknek, bevonja a vállalatokat és a dolgozókat az őket érintő legközvetlenebb kérdések rendezésébe. Együttesen döntenek vállalaton belül az anyagi ösztönzők kialakításáról, a munkaidő beosztásáról, az esetleges túlmunka elrendelésének feltételeiről, vagy a dolgozók felmondási idejének meghatározásáról. A kollektív szerződéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a törvény egyes esetekben kötelezően előírja valamely kérdésnek a kollektív szerződésben történő szabályozását Ez a helyzet (Folytatás a 2. oldalon.)