Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Siklós Jánost 9 • Önmagunkat nézve Nehéz a számvetés, s ezért nincsen meg igazán nagy, szintetizáló mú. amely­lyel (Takács István írását idézve, Dél­Magyarország. 1967. szeptember 10.): „egyrészt rendbe kell tenni ennek a nem­zedéknek saját élettúját önmaga előtt is; másrészt fel kell mérnie azt az életutat is. amelyet ez idö alalt az egész ország megtett". E nemzedék belső kényszere sürgeti ezt igen erőteljesen, s különösen a saját - életútját szeretné már látni ösz­s-efogottan (olyannak, amilyen a való­ságban). CD Két és fél evtized — egy emberül tó­vel szabva — valóban nagy idő. S még­is magunkról; pályánkról, sorsunkról, fényes tetteinkről, szerencsétlen cseleke­deteinkről. fölemelkedésünkről és alá­hullásunkról vallani olyan korhűen és megrázóan igazan, még most is nagyon nehéz. Ránk nehezedik egv teljesen szub­jektív eredő; tegnapi és mai tetteink összefolynak, szakadatlanságuk két pó­lust táplál; a letisztult, józan megítélés lehetőséget nyújtja tiz.-tizenöt évi önma­gunkról; de a móstani nagy fordulóra készülődés sistergő, forró gőze meghomá­lyositja a tisztánlátást. Mai tevékenysé­günk lehiggadt vizsgálata a mi eletünk keső alkonyán történhet meg. Azt pedig a következők végzik el. akik a második világháború utan születtek, s egy újabb évtizedben érnek be alkotásra. ítélkezésre képes nemzedékké; akikről Uja Éhren­burg utolsó írásában (a Nauka i Zsizny c. folyóiratból vette át az Élet é.s Iroda­lom 1967. szeptember 9-i száma) azt mond.ia: ,.Mnst mintha frontáttörésnek lennénk szemtanúi. A fiatalok kezdik megérteni, hogy a tudomány vagy a po­litika erkölcs nélkül, a szerelmi játék szerelem nélkül olyan, mint az a bizo­nyos vadas mártás vad nélkül..." A szintetizálásra törekvö műnek, ame­lyet a mi nemzedékünk készít önmagáról a valóságban, hátra van egy nagy feje­zete: a következő évtized. A jövendő év­tizedében bontakozik ki e nemzedék mun­kájának, életének olyan értéke, amely a nemzeti sors arcán hagyja az értelem, sza­badság, emberi méltóság sok szép voná­sát. Nem újabb illúzió festese ez: erőfe­szítések és eredmények, kínlódások és konfliktusok, sikerek és sikertelenségek kerítései közt érik meg három é.s fél év­tizednyi serénykedésünk élvezetes gyü­mölcse. Nem azt akarom sejtetni, hogy addig nem születhet átfogó összegezés, amíg e nemzedék alkotóan működik, újabb es ujabb darabkákat ragaszt életművéhez. Azt se érezze ki senki e sorokból, hogy tán legszívesebben az utókorra testálnám e nemzedék életének vizsgálatát. E mun­ka nagyobbik felét mi végezzük el. Eh­hez azonban szükséges, hogv a ránk kö­vetkezők szemével is nézzük tegnapun­kat és holnapunkat. Üjra rsak Ehrenbur­got ictei.em: ..A különböző európai or­szágok fiataljai még nem érlelődtek meg égészen. még nem tudják biztosan, mi a hivatasuk, de abban már egészen bizo­nyosak. hogy lenézik atyáik hiszékenysé­gét, böbeszédöségét, szentimentalizmusat. Egy cseppet sem hasonlítanak azokra az 1936-os kamaszokra, akik arról ábrándoz­tak. hogy Spanyolországba mennek, meg­\ederti Madririot a fasiszták ellen. Sok szónak változott meg a kicsengése: a ..barrikód" például ma már romantikus színházi díszlet, a ..háború" képzeletéhez nem tankok és lövészárkok, hanem gom­baalakú atomfelhók társulnák, a „világ­űr" szó hallatán sok fiatalt már-már el­fog az útiláz." Szükséges előre figyelni, mert ellen­kező esetben úgy járhat nemzedékünk önvizsgálata a ránk következők előtt, mint az öreg ember, aki a második mon­dat után rákezdi: „Amikor én Isonzónál jártam, úgy hullott ott a arénát, mint a záporeső ..." Van-e bennünk hajlandóság arra, hogy érzelmi töltetű azonosulásun­kat óvjuk az ész élésen vágó késétől ott, ahol a realitás megszokott érzéseinkbe kellemetlenül belehasit? Igen. van. S ez legalább annyi buktatót takar, mintha valaki előkelő idegenként akarna a mai nemzedék évtizedeiről szólni. Ilyen veszedelem is fenyegeti önvizsgá­latunkat: a forradalmi romantika racioná­lis értékelnek megállapítása közben szi­i esen lekicsinviik azt, amiért milliók ál­dozták föl életüket. Utódainkban kevesebb lesz a nosztal­gia életünk, sorsunk, munkánk iránt, mint bennünk, akik végig csináltunk, amit ránk szabott az alkotóképes négy évtized. Szigorúbb szemű, eszű és tollú vizsgálat lesz az övéké: a valóságos értékek és drámák kerülnek általuk összegezésre. Az ész és irányító szerepe náluk kisebb teret enged a bennünk élő, velünk járó túlzó szentimontalÍ7musnak. Egyébként általuk a7 is jobban kiderül, hogy tetteikben va­lóban mi válik öröktörvényvvé. századok­ra szólóvá es mi a múló. csökkent érté­kű. s mi az ahol alig-alig léptünk. Ami az emberi magatartást, új erköl­csiségünk ható erejét illeti, talán itt ér benünket maid a legplasztikusabban je­léntkcző negatív ábrázolás. Nem azért, mert többet tehettünk volna, és nem tet­tük meg. hanem azért, mert rendszeresen naiv hiszékenységünk vermében botorkál­tunk; azt hittük, egy gyökeres társadal­mi -változás után nemsokára megváltozik az ember. Nemzedékünk morális, karak­terisztika! világa, magatartása mindjárt más lesz. Pedig Lenin igen sok alkalom­mal óvott ettől az. illúziótól. Sajnos, nem változik az emberi tudat és szokás óha­junk szerint, s ezért csapódunk néha-né­ha a valósághoz, ahol óhajunk légies te­réből esve. szükségtelenül belső sérülése­ket szenvedünk. Ezt a fajta vergődést sokan életünk elemésztöjének érezzük, de a következők majd csak annyit állapíta­nak meg — összegező ésszel —, hogy eb­ben a szférában mi mennyire mozdult e nemzedéknél. Ily módon értem én: nemzedékünk ön­vizsgálatánál figyeljünk előre is. Ezen az úton már egészseges csapáso­kat vágtunk. Takacs István említett írá­sában fölsorol néhány mutatót. Megjelent müveket, regényeket, drámákat, filmeket. Egyik sem á szintetizálás, a monumen­talitás igényével Íródott, készült. S ez ter­mészetes is. A nemzedéki önvizsgálódás kezdeteinél tartunk. A körülnézés, a kife­jezcs. a megfogalmazás mikéntjének mér­legelésénél, az észrevett konfliktusok, drámák vizsgálatánál. Fölösleges bizonygatni az elindulást. Ezeknek a részvizsgálódásoknak művészi összegezéséből adódik egybe a kor. s ve­le együtt az ország sorsának alakulását mutató hiteles ábrázolás. Még egyszer hangsúlyozom, az epizódok, a rövid idő­szakot, nagv nemzedéki sorsfordulót be­mutató alkotások jelentőségét, amelyek persze nem helyettesíthetik majd egv nagy erejű szintetizáló mű vagy művek megírását. Marx megállapítása ma is érvényes: Dickens regényeiből töbebt. tudott meg koráról, mint egv könyvtárnyi tudomá­nyos műből. Bizonyíték erre a húszas­harmincas évek nemzedékének önvizsgá­latát elvégzők alkotása; a körünkben élő nagv íróknak ez volt fő életművük. Regé­nyeikből, szociológiáikból, szociográfiáik­ból pontosan megmérhető elődeink éleié­nek két. két és fél évtizede. A mai nem­zedék önvizsgálatát már nem ők vég­zik el. Van azonban a mi indulásunknak fi­gyelmeztető gyengesége is. Alig jut el ez a vizsgálódás a munkásosztályhoz. Néha olyan érzés fogja el az embert, hogy eb­ből a rettenetes erejű, megrázó drámai­ságot felölelő átalakulás művészi megje­lenítéséből kiveszett a munkásosztály. Vizsgálataink képe többnyire intellektuá­lis körökből, kispolgári éghajlatból, jobb estben paraszti millióból készül. Nem ezt kárhoztatom, csak épepn a szintetizálás­ra törekvő nemzedéki önvizsgálatból a perdöntő erő, a társadalmi gerinc nem hiányozhat. Sajnos a kezdeti lépéseket figyelve — eléggé hiányzik! Szó sincs arról, hogy proletkultos emlé­keket élesszek föl, vagy egysikú zsds­novi miszticizmust, igényeljek, vagv sem­mitmondó üres formulák hiányérzete tá­madt volna föl,bennem. De er.nek a las­sacskán beteljesülő negyedszázadnak a központi mozgató erejé. milliók egyéni sorsának, az ország formálódásának meg­hatarozója mégiscsak a munkásosztály, a mai nemzedék anyagi, morális, művelt­ségbeli, ideológiai letéteményese. E7.ért nem fogadható el az a kitérő szabadko­zás, hogy ..mit látok én a munkásnál, az­előtt is dolgozott, most is dolgozik. Öt nem érték drámai fordulatok . .. Igaz, hogy most is dolgozik, csak éppen egy új nemzetet és országot, egy másfajta nem­zedéket teremtett a munkájával. Perszé olcsó drámaiság. botcsinálta konfliktus Itt valóban kevesebb akad. Nehezebb ki­bányászni a „lényeget". Semmit sem je-* lent az. ha az alkotó művész elmegy a „gyárba". írhat jó riportokat, vagy az élet, kérgén járó munkástörténeteket, de nem tudja ezzel az ismeréttel megoldani igé­nyésebben azt a korrajzot, amit talán sze­retne. Ehhez az szükséges, hogy az író benné éljen a „lentben'' és a „fentben" — a társadalom mozgásából né csak a rezdüléseket csípje el valahol, hanem a mozgás öelíő törvényeinél álljon. S úgy Ismerje típusainak „belsejét", mint ön-»­magát. Ez nehéz vállalkozás. De amilyen kár volna nem üdvözölni a kezdeti lépések szép eredményeit, olyan kár lenne a ki­fogásolt helyzetet figyelmen kívül hagy­ni. Természetesen itt sem óhajok szerint alakulnak a dolgok, parancsra és határo­zatra nem változik semmi. Viszont á fi­gvelémfelhívó leénv ilven fajta meditáció esetében azt hiszem, helyénvaló. A mai npmzédékről beszélek, amelyik együtt él elődeivel é.s utódaival, s ez a folytonosság mindig így volt és' marad. De a mai derékhad az. amelyik moist a legfontosabb, alkotó erő. Van ennek egy sajátos tipuso. Az úgy­nevezett funkcionáriusról — tisztségvise­lőről szólok. Azokról a Hz és tízezrek­ről. akik két évtizede gyakorlati módon irányítják az ország sorsát. Nem akarom senkinék sem a szíves fi­gvelmébe ajánlani a tisztségviselőket, csak néhány vonással megmutatom r korszak — bocsássanak meg — szekér­húzóit. Azzal a szándékkal, hogy e nem­zedék életútjának. összegező igényű el­rendezésében kiinduló- szerepet kell. hogy kapianak ezek az emberek. Kik ezek? 'JTÓ-^fe .... NAGY B. ISTVÁN '• — R V ­FATELEP H azánkba az első rabbruhát John W. Tcith, 1956-ban mjsj­szíre szakadt hazám­fia hozta be unoka­öccsének. Bár a rab­ruha amerikai típusú volt. Tóth Zsolt óriási sikert aratott, vele az Anna press7.óban és környékén. A keletkező szük­séglet. kielégítésére először a maszekok álltak rá: potom 1500 forintért már jól szabott zsákvászon­ból készült fegyenc­ruhát lehetett kapni. Ekkor következett a letargikus vita korszaka. A sa.itó tudla. hogv ellenpi-o­paganriája csak nép­szerűsíteni fogja az új viseletet, de né­hány témaszegény újságíró mégis meg­próbálkozott a gú­nyor fegyverével. Erre más, bátor hirű Újságírók. , hetilapok munkatársai, kiáll­ják apia elgondolás mellett, hogy nem a ruha a fontos, ha­nem a szí).lóság, és persze valaha har­coltunk a Coca-cola és a beatles frizura ellen is. ám mégis elteriedt. airti eltér­.jenriő volt, és lám nem dőlt össze a szocializmus. (Ténv­eg nem dőlt össze.) A következő fázis­ban a nyereségre tö­rekvő államj ipar is belekapcsolódott a rabruha-szükségleí kielégítésébe, és ha­marosan diadalmas cikkek láttak napvi­lágot arról, hogy Gombi5 Pál: pénztárcáját az öltóc zőben feledvén, civil rabruhájában jelent meg a fegyházban. A setaló rabok gúnvo­lódvg fogadták, hogy „Lám. te is lebuktol. te csibész, most majd Rabruha ÜJ divathóbort kaioH lábra az Erv«stllt Államokban, A fiatalok köréb»n sokan ölte­nek rabruhát ezzel a felirattal: „A, állr.ml börtön tulajdona". (Htr a Basler Naehrirh­tenben.) lesz elegendő hazai fegyencruha a dol. gozóknak. Csúcspont­ját a divat akkor érte el, amikor az ifjúság példáján fel­buzdúlva a lánvka­kedvelő magánautó­sok kezdték el hor­dani a volán mellett Szellemi szükségle­teink legfőbb kielé­gítője, a táncdal, így szólt, erről: 'Slusszkulcs és rabruha rabruha Szerelemre nincs gondja nincs gondja A tendencia csak ekkor fordult meg, amikor Bezskó Ala­jos hivatásos fegyőr megismered, ho| la­kik az úristen!" Ez az éset ís bele­került a" lapokba é= megihlette az addig semleges rendőrsé­get. Nevezetesen egy pszichológus őrnagy azt javasolta, hogy az autósokat, akik rabruhában vezet­nek, igazoltassák, akik nem autósok, azokat szintén, hát­ha szökött raliok. Ámde. bár az igazol­tai ottak között jócs­kán akadt rovottmúl­tú és néhány szökött rab is. a tömegeknél csak növelté a lelke­sedést az a tény, hogy remek dicse­kednivalójuk akadt: hogvan és miként viselkedtek a zak­lató zsernyákokkal. Ám az emberi agy kapacitása kifogyha­tatlan. Erről a mély­igazságról az első ta­nú bizonyságot, Zs. Gyula rendőrörnagy szolgáltatta. akinek Zs-elve alapján a rabruhás autóvezető­ket nem szökóttség gyanúja miatt vizs­gálták meg, hanem autójuk állapotát és menetlevelét ellen­őrizték — és írre, kiderült, hogy a szó­ke fiataikorú nő ko­csijukon rendszere­sítve van, ám a stob­lámpa nem ég, Igen ám, de mi le­gyen a gvalogos fe­gyencruha h ord ók­kal? Egy hónap telt el tétovázással, majd egy egyszerű ifjú nyomdai szedő fel­találta a csalhatatlan ellenszert. Egy bé­lyegzőt szerkesztett es niegbotlás ürü­gyén a fegyencruhá­sök hátára nyomta a következő szöve­get* VESSZEN A FRADI! A csakhamar több­szörösén összevert rabruhások ezek­utén letettek a di­vatruha v ítéléséről és visszatértek az egyszerű, konzerva­tív cöwboy-nadrág hordásához. Először a forradalmi mozgalomban járók léptei' után ' indultak; az idősebbek tölték az utat. Munkapadoktól, földekről elindult gye­rekek voltak, akik végigcsináltak mindent. Ügy leplek a közélet porondjára, hogy először hittek és csak azután tapasztal­tak, tanultak, s ez a belső összeütközés­nek az egyik fő forrása, mert a realitá­sokat. az élettapasztalatokat és a tárgyi tudást eleinte nélkülöző hit az élet. próbáin bizony néhányszor megbicsak­lott. S az erösebbje — akik jók voltak üllőnek es kalapácsnak — nem tágítottak; ••gybemaradtek, morálisan cs jellemileg is. Tegnap es holnap i.s a két nagy társadal­mi osztályhoz tartoznak, odakötödésüket három diploma sem zárja ki. (Akik meg elvesztették hovatartozandóságukat. diplo­mával. diploma nélkül is demoralizálód­tak. Nem voltak alkalmas jelelműek er­re a szerepkörre.) Mi bizonyítja ezt a megállapítást? Az, hogy egy nagv társadalmi, gazdasági át­alakulás. szolgálatába szegődtek, félreté­ve a régi szakmát, s a legtöbb esetben nem gyakorolva az új, ..diploma szerinti mesterséget" életútjuk minden pillanata munkájuk szerint is az eredeti szülőkhöz köti őket. E nemzedék egészen kivételes történelmi útján is sajátos helyzetbe kerültek a funkcionáriusok. Egyikőjük sem az. minek készült: mesterségre, szak­mára. napszámos munkára, stb. indultak. Valamennyi más csinál; miniszter, tanács­elnök, párttitkár, rendőrkapitány, egyete­mi tanár, főszerkesztő, kutató-tudós, stb. Apáink elindultak egy mesterség meg­tanulásával és níiht szakmunkások ren­dezték be. fejezték be életüket: Semmi­féle igényük, kívánságuk nem volt, nem akartak mást, csak dolgozni abban, amit tanullak. A mi g'-erekeink sorsa, élete más körülmények kö ott. magasabb fo­kon — a naeyap-.'-k útján jár: fizikai vagy szellemi pályán szakmát tanultak és ta­nulnak és nem akarnak mások lenni. Úgy képzelik el életüket, ahogyan azon elindultak, a tanult mesterségben. Azt már hallottam, hogy valaki zenn§*«r»i szeretne lenni, azt Is. hogy festőnek készül, de azt még sohasem hallottam, hogy a gyerek miniszternek vagy tanács­elnöknek készül, vagy gyárigazgatónak, stb.. Jó ez? Nagyon jó. egy kiegyensú­lyozott, nyugodt társadalom természetes képe, 8 az illúzióktól tartózkodó ifjúság józansága (akik tudják, hogy nincsen és soha nem volt. annyi tábornok, mint amennyi marsallbot). Mi meg azt hit­tük. hogy csak a marsallbot kell és már­is tábornokok leszünk. De ez nyolc alap, négy közép és esetleg főiskola, egyetem után mgr nem olyan egyszerűen hihető kérdés, mint a mi pályakezdésünk ide­jén volt. (Sok egvéb tényező mellett a természetes konszolidáció terméke is. hogy különböző közfunkciókat néhéz betölteni. A mai 43—50 évesek már nehezebben mozdulnak, ha csak nem feltétlenül kell, akkor nem kezdenek újat. A következők meg a szakmára esküsznek, az biztosít számukra kiegyensúlyozott anyagi, társa­dalmi. családi viszonyokat. A háború után születők életkorban még nem tar­tanak ott, hogy közpályákat célozzanak meg. Na persze azért mindéi; időszak kiválasztja, kitermeli a maga közfunkcio­nariusát.) Most e nemzedéknek iutott még az a vállalkozás, hogy áttegve a gyakorlatba a gazdaság új irányítási rendszerét. Eí lesz talán az utolsó — évtizedes — nagy­vállalkozás. mielőtt átkerül minden a kö­vetkezők kezébe. Csak azpk tud.iák igazán megérteni e típusnak áz életútját, akik valamennyi időt, egy-egv időszakot ilyen munkakör­ben dolgoztak. Kívülről nézve a belső lé­nyegnek csak torz visszfénye látható. A romos országból, a tanulatlan semmiből egészségessé és emberré válni úey, hogy az indulási hátrányt, ledolgozzuk (mert nem volt nyolc alsóbb osztály, neg.v kö­rén és eg vetem. Rnco!—orosz nyelvta­nár). s közben megfelelni egy egészen új úton járó élet rettenetesen szigorú követelményeinek: bepótolni a személyes hátrányt, megfelelni a ránk bízott .követelményeknek, elvegezni a munkát, g Dtt-MAGYARORSZAG Vasárnap. 1987. szeptember li

Next

/
Thumbnails
Contents