Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

Tegnap délelőtt a színházban rendezett szakmai bemutatóval befejeződött a szakszervezeti táncegyüttesek második szegedi fesztiválja. A rendezőség délután a szakszervezeti székházban fogadta az együttesek vezetőit, ahol Tóth Sándor szobrászművész emlékplakettjeit nyújtották át a fesztivál vendégeinek. Mozgalmi jelleg A néptáncművészet második szegedi seregszemléje véglegesen tisztázta a tavalyi kezdeményezés létjogosultságát, s úgy tűnik, sikerül a szolnoki általános jellegű néptánc-fesztivál mellett Szegeden megteremteni a szakszervezeti csoportok országosan legjelentősebb, reprezentatív találkozóját. Minden szükséges feltétel együtt látszik erre a megtisztelő szerepre; az ünnepi hetek fokozott idegenforgalma szélesebb körű érdeklődést biztosít a népi táncművészet rangos hazai művelőinek. Sőt, a fesztivál eredeti rendeltetése szerint hivatott a népek barátságának jelképes demonstrálására is: ennek szellemében az idén három külföldi együttes fellépése segítette a találkozót magasabb, immáron nemzetközi színvonalra. Persze nem szabad szem elől téveszteni, amatőr együttesekről van szó, olyan táncosokról, akik próbákra-előadásokra a munkapad mellől járnak a néptánc szeretetéből fakadó buzgalommal, lelkesedéssel. így aztán néhány kevésbé sikerült program, technikai fogyatékosság, az igényesebbet nyújtani akarás mércéjével ha nem is erénnyé, megbocsáthatóvá szelídül: egymás eredményeit látva további feladatok kijelölőjévé válik. A találkozónak ugyanis legfontosabb kritériuma a mozgalmi jelleg. ismerkedés egymás produkcióival, tanulságok, hibák, tennivalók tisztázása, útravaló-szerzés az elkövetkező időszakra. Több mint 300 táncos, másfélszáz énekes-zenész kapott erre most lehetőséget, nyolc hazai együttes és — bizonyos értelemben ide számíthatóan — három külföldi tánccsoport seregszemléjén. Két este Újszegeden A fesztivál két központi rendezvénye a csütörtöki és péntek esti műsor volt az ujszegedi szabadtéri színpadon. Először Magyar táncokat. másnap Népek táncait láthatta a közönség az előzetes zsűrizés alapján fesztiválra válogatott közreműködőktől. Legkiegyensulyonul öreguras, dudakísérettel, sikkel, vasalt pantallókkal bemutatott bretoni táncaival. Szakmai bemutató A szombat délelőtti záróprogram a szakszervezeti együttesek műhelyének egészen új képét mutatta. Nevezetesen annak a kísérleti jellegéből, útkereső funkciójából már kilépett folyamatnak status quo-ját, hol tart ma a folklór hagyományainak beépítése egy új fogantatású, modern életérzést kifejező néptáncművészetbe. Rendeltetése szerint azt a színvonalat prezentálta, ahol a népitánc színházi művészet rangjára emelkedik. A látott produkciók mindegyike modern eszközökkel alakította ki témájának sajátos jelképrendszerét, . hatását erősítendő nem ritkán kért kölcsön az előadó-versművészettől, a zene kifejezési eszközeiből, világítási effektusoktól. Az Építők táncosainak Kiáltás korunkhoz műsora, valamint a HVDSZ együttesének Betlehem című produkciója a ma emberének ellentmondásos megnyilvánulásait koreografálta színpadra, a Vasas együttes férfikara Üzenet címmel a szimbólummá nőtt Frontküzdelmet. Dinamikus, kifejező volt a Zala együttes József Attilának emléket állító Elégiája is. Nikölényi István Ünnepi A Szabadtéri Magazin új száma A Dél-Magyarország különkiadásaként megjelent a játékok népszerű képeslapjának, a Szabadtéri Magazinnak idei második száma. A 16 oldalas lap új számának képes nyitóriportja Szabadtéri verité címmel a játékok kulisszái mögé vezeti el az olvasót. Fényképes riportokban mutatja be a lap az előadások külföldi művészeit, Boskovskyt, A cigánybáró karmesterét és a Don Carlos külföldi főszereplőit: Gyurgyevka Csakarevics jugoszláv, Nicolai Ghiuselev bolgár, Nicolae Herlea román és Angelo Lo Ferese olasz művészt Interjúkat, beszélgetéseket olvashatunk a lapban az előadások magyar művészeivel, Szinetár Miklóssal, a Don Carlos rendezőjével, Moldován Stefániával, Erzsébet szerepének alakitójával, valamint A cigánybáró művészeivel, Palcsó Sándorral, a címszereplővel és Fónay Mártával, a Császárnő szerepének megformálójával. Szumrák Verát A cigánybáró szóló táncosnőjét egészoldalas fényképes riport mutatja be, s hosszabb cikk elemzi a szabadtéri körül kialakult_ vitákat Ezenkívül részletesen ismerteti a lap az idén éppen száz éves operát, a Don Carlost, foglalkozik Verdivel és a mű alapjául szolgáló dráma szerzőjével, Schillerrel, bemutatja az opera cselekményét s a művel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat Kis lexikonban foglalja öszSZE. A játékok jövő évi műsorán és az egyéb műsorok ismertetésén kívül egész oldalas humor-rovat egészíti ki a Szabadtéri Magazin új számát A Magazin kapható az újságárusoknál és előadási napokon a játékok színhelyén. Ára 2 forint. Egy szerep a Cigánybáróból Mintha csatornából bújt volna elő, olyan koszos, eleven, drasztikus és szimpatikus egyszerre ez a Józsi cigány. Személyazonossági igazolványa nincs, s ha lenne, bizonyára beleőszültek volna a rendőrségen, mire kiállítják. Ősei nevére, születésének körülményeire nem emlékszik, foglalkozása ezer is akad, de szíve szerint egyiket se diktálná be; szakképzettsége, katonai passzusának száma nincss — ki feltételezné róla, hogy az üdvhadseregen kívül más is létezik számára. A tettek embere ő és a szerencséé. Jászai-díjas művészünk, Kovács János bújt Józsi szellős szmokingjába, s mozdulatának irányát totózva bizony bajba lehet a szemlélő: ugrani akar, vagy futni, pereskedik vagy menekül, tétova vagy inkább határozott. Kitűnő karakterfigurát alakított Kovács János a Cigánybáróban. s alig néhány hónapja látott hasonló öltözékü Doolittleja után ismét megcsodáltuk „alvilági" kepessegeiL. Három nap néptáncművészet Befejeződött a szakszervezeti fesztivál zottabb teljesítményt a Vasas Központi Művészegyüttestől kapott a szépszámú nézősereg. Hagyományos és tematikus táncokat mutattak be, lendületes, esztétikailag is gondosan kiművelt, a néptánc megannyi szépségét, varázsát láttató modorban. Az Ukrán szvit legnagyobb dicséretéül szolgál. hogy időnként Mojszejevékre emlékeztetett. A HVDSZ Bihari János Táncegyüttese a Gergelyjárás pódiumra vitt énekkórusával, tánccal egyenértékű zenei Igényességgel megkomponált lánytáncával keltett meglepetést. Mozgásskálájuk a Kodály-mű hallgatásakor keltett egyszerű, tiszta belső emóciókat kereste. Hasonló alapállásból született Széki emlékek című kompozíciójuk: az énekelt népdal és táncszerű kifejezésmód rezonanciájában. Plasztikus mozgáskultúrájával, ötletes, humoros koreográfiájával aratott tetszést az Építők Vadrózsa Táncegyüttes, melynek Kállaikettőséhez a szegedi Ladvánzsky-kórus „segített". A második fesztiválnapon bemutatott Cigány-rapszódia vastapsot kapott. Kiegyensúlyozott, szép teljesítményt nyújtott a Zala Együttes Kalocsa-vidéki táncaival, a miskolci Avas Táncegyüttes Cigándi párostánca és a Szegeden először szereplő Dunai Vasmű táncosainak Dobozi csárdása, valamint a fővárosi MÁV Törekvés Együttes Forgatása. Szegediek — külföldiek Az ÉDOSZ Szeged táncosai két számot adtak a színes programhoz. A Sarkantyús csárdást és a Tiroli polkát egyaránt 'Lulor Gyula koreografálta szellemesen, mozgalmasan. stílusosan. Ami leginkább feltűnt: Lutor magabiztos komponálási kedve a tánctérben, ötletek, helyzetek egész sorát változtatva pillanatonként. A szegedi együttes szép sikere bizonyítja: az ÉDOSZosok helyet követelnek az országos élvonalban. Külföldi vendégeink közül a szabadkai Bratstvo-Jedinstvo együttes táncosaj, pergő ritmusú bunyevác,' bravúrosan kidolgozott, imponáló technikai biztonsággal előadott kelet-szerbiai néptáncot és Zágráb környéki táncokat mutattak be. A Május 1. Kőolajipari Gépgyártó Vállalat Ploestiből jött együttese mutatós jelmezeivel pódiumra tett Táncszvitje. humoros hangvételű Havasi táncai, sodró lendüld Tavaszköszöntője aratott szép sikert. A francia Breiztánccsoport kiss" csalódást keltett szamunkra szokatlaCsakarevics Ma este Ma este újabb premierre kerül sor a szegedi szafiadtér ' _ i • rin: Szinetár Miklós crdcmes művész rendezésében és UJ8DD Vaszy Viktor érdemes művész vezényletével Verdi Ilon __ „ _ __ • _ „ Carlos című háromfclvonásos operáját mutatják be. KéP i G III 161 püuköa aa opera második felvonásának látványos fináléja (Somogyiné felv.) Az első rendezés (Envedi Z. fplvetele) A HVulT *Tp„rt .TSnos. Táncé gyttttese egyik legnagyobb sikert! produkcióját, a Széki emlékeket mulatja be 3/ -újszeged! szabadteri színpadon. — Hogyan lett énekesnő? — Véletlenül. Versecen az iskolában, egy ünnepségen népdalt énekeltem. Véletlenül ott volt az ünnepségen egy olasz festő, ö bíztatott, feltétlenül tanuljak énekelni. Ez 1949 májusában történt, s ősszel már a Zeneakadémián voltam. Kilenc évig jártam a belgrádi főiskola falai közé, s közben az operettszínház kórusában énekeltem; az ösztöndíj akkor még kevés volt. Ezután egy hollandiai énekversenyen második díjat kaptam. 1961-ben pedig egy nemzetközi belgiumi énekverseny különböző kategóriáinak mindhárom első díját megnyertem. — Hol szerepelt külföldön? — Milánó, Róma, Nápoly, Varsó, Prága, Bécs, Zürich, Moszkva és egyebek között három évvel ezelőtt Budapesten is, s akárcsak itt, Szegeden, a szabadtérin, Verdi Don Carlosának Eboli szerepében. — Kedvenc szerepei? ' — A legkedvesebb: Eboli. — Miért? — Mert kevesen éneklik. Ez a szerep egyike a legnehezebbeknek. Három évig készültem rá. — Ismeri-e a Szegedi Szabadtéri Játékokat? — Előadást itt még nem láttam, de nagyon sok jót hallottam a magas színvonalú előadásokról. Legutóbb éppen újvidéki vendégszereplésem alkalmával. Ottani kollégáim, akik természetesen kitűnően ismerik Szegedet és a szabadtéri játékokat, többször jártak már itt, elragadtatással beszéltek erről a vállalkozásról. Gyurgyevka Csakarevicscsel, a belgrádi opera tagjával beszélgetünk. Szegedre örömmel és izgaCsakarevics, mint Eboli a szabadtéri Don Carlosban tottan készült. Sokat hallott már kitűnő partnereiről. Nicolae Herleával már majdnem énekelt is együtt. Azért majdnem, mert a jugoszláv művésznő erről a közös moszkvai fellépésről — utazási bonyodalmak miatt — elkésett. Most itt, Szegeden valósul meg az, ami akkor elmaradt, az együttes fellépés. A művésznő mellett ül 14 éves kislánya, aki elkísérte édesanyját Szegedre, hogy lássa a nagyhírű Dóm téri színpad produkcióit. A kislány ugyanis örökölte édesanyja zenei tehetségét: hallása kitűnő, s remekül zongorázik. Zenei pályára készül. Ö. L Félix László nevét szinte nem is ismeri a szabadtéri közönsége. Pedig már öt éve rendszeresen dolgozik a Dóm előtti színpadon, mint Szinetár Miklós asszisztense. Idén nagy piros betűkkel került neve a plakátokra: a Cigánybáró előadását Szinetár Miklóssal közösen rendezték. A fiatal rendező, aki — befejezve tanulmányait — az elmúlt évadban "a kaposvári színházban dolgozott, ezt mondja első szabadtéri rendezéséről; a „diplomamunkáról": — Humor, kedvesség és látványosság: ez az előadás alapja. Szinetár Miklóssal úgy „állítottuk be" a jeleneteket, hogy romantikus daljáték lendületét megőrizzük. Egy pillanatra sem feledkezünk meg a darab más összetevőiről, például a humorról sem. Vasárnap, 1961 augusztus li DÉL'M AGYARORSZÁG 5