Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

I I4 AJ Síö*" Ál A napokban két bécsi újságíró, Dietmar Grieser, az Express cimű lap főszerkesztője es Franz Hrastnik, az újság munkatársa járt Szegeden. A vendégek megtekintettek több szabadtéri előadást, találkoztak és beszélgettek a játékok vezetőivel. F. Hrastnik, aki nemcsak újságíró, kritikus, hanem színházi szerző — hamm darabját játszották Becsben —, kitűnő rajzoló is, szegedi élményeiről vázlatokat készített. Képünkön az egyik rajz a szép anyagú vázlatkönyvből, a szabadtéri játékok színhelyéről. Ősz Ferenc VA LŐ OK A pincér meghajol, pontosabban inkább csak biccent PS a konyha felé indul. A testes, tekintélyes külsejű fizetőpincér, a szája szegletéből kérdezi: — Megint, ugyanaz? — Megint elfoglalja a helyet é.s tudja, mikor méltóztatik neki távozni. A fiatalember nem érti, hogy ez a kettő mit beszél. Ha van egv kis pénze, beül valami drágább helyre. Ha utazik, az utolsó fillérjét arra szánja, hogy beüljfin az étkezökocsiba hacsak egy feketére. Most se költhet sokat, ebben az előkelő vendéglőben. Az ajtón házaspár lép he, jólöltözött fiatal, csinos nő, mellette lomha, idős férfi. A főpincér eléjük siet. A fiatalember csak egyszer pillant lopva az aszszonyra, aztán cigarettára gyújt Az asztal másik végén megtörtént a döntés. A főpincér bólint, természetesen, ahogy mindig, sovány, szép borjúsültet, s maga megv a konyhaija, hogy a professzor kat. Ekkor azonban én már óriási önuralommal, eltoltam úr meg legyen elegedve. Már kikanalazták a levest, megszólal az asszony: Add a szeretödnek! Képzeljék el. Megjátszotta, — Mogis meg kellene nézni azt a filmet. Menjünk el a fél négyes előadasra ... nincs kedved? hiányzik a gyengédség. Ö — Tisztelt bíróság! Mint borsó szemek... Látvány- újra nekem adta s combokeresetemben is kifejtettem: nak is szép. válni kívánok feleségemtől. Nekiülök, eszem lefelé Az ok, hogy nejem teljesen rizst, eszem, eszem. Előjön magam elől és azt mond elhidegült tőlem... Nem, egy szárnya, aztán a másik, tam: nincsenek konkrét bizonyí- aztán a püspökfalatja... De tékáim , de ezt az ember comb sehol. megérzi, kár, hogy a tisztelt Érthető, tisztelt bíróság, hogy sir. A comb ott. állt bíróság nö, így nehezebben hogy ekkor már megfogal- napokig az asztalon. Azt hitérti meg a szempontjaimat, mazódott bennem a gyanú: te. ezzel eltereli a figvelTiz éves házasok vagyunk, ennek a nőnek van valakije, memet. Ennyi telt el, megértésben, Annak adja a combokat, szeretetben, boldogságban. A dolgok körülbelül- egy rem, miután o az en szeéve kezdődött... Elöljáró- szegény anyámnak is megbán azonban el kell mon- vallotta, hogy ki nem áll- mjnc nekem adu dánom, hogy imádom a hat.ia a csirke combját. Igen csirkecombot. Mikor elvet- Csakis a szeretőjének adja tem Elvirát, anyám elmond- ezeket a finom falatokat... ta ezi neki. Akkor az álnok Ekkor már nem leplez- is csak azt. a jó csontos há- bonyolíthatod lesütötte a szemét és áhita- tem a* sértetségemet, Egy iát szerette leszopogatni tosan rebegte, hogy ez di- hűtlen asszony ne várjon jó rekt szerencse, mert ö ki szbt az embertől. Én nem rem állhatja a csirkének a vagyok naiv, kérem. Tudom a válás kimondásai, annál is nincs tantuszom.. combját, csak a halat, meg minden szerelemnek vége inkább mert Alizkám anyai legfeljebb a szárnyát tudja szakad egyszer, nekem is örömöknek néz elébe megenni. Akkor ereztem, voltak botlásaim, kérem... minket, az isten is egymás- Ha de ez tpbb a soknál. Ez nak teremtett, éppen olyan, nvi|t kihívás, durva árulés, még szerencse, hogy szegény édesanyám nem érte meg 1.. — Van kérem, tessek ... van kettő is. Kiveszi a két érmét és az asszony felé nyújtja. Ahogy az átveszi ujjai megszorítják a fiú új.iát. A férj pénzt tesz elő és a fiú felé nyújtja. — Nagyon köszönöm a szívességét... merre is van a telefon? A férj (elkel és eltűnik a telefonfülke fele. Az asszony a fiúhoz fordul: — Haragszol rám? — Miért jöttél ide? Az asszony elmosolyodik: — Dühös vagy?... Ezt jól megrendeztem, mi? A hét. elején erre jártunk, és láttalak, amint bejöttél ide. Na gondoltam, ennek felvitte az isten a dolgát. Azóta minden nap itt ebédelünk. De soha nem tudtalak itt érni, most aztán sikerült ... — És mi a célod ezzel? — Azelőtt soha nem voltál goromba hozzám. — Ne beszélj arról. — Kerestem az alkalmat, hogy találkozzam veled? Meg akarom magyarázni, otthagyta az asztaIon. A férfi hallgatott. A nő kinyitotta krokodil retiküljét és belebeszélt a táskába; — Milyen utálatos vagy... várj csak... papirom sincs ... zsebnaptárából kiszakított egy lapot, felírta a számot és a papírt odatolta a fiú élé. — Tedd el... már jön .. / A fiú összeszorított öklébe gyűrte a papirt. A férfi éppen hogy leült, amikor már hozták az ételt, — Félreteszik a két jegyet — mondta —. de egy órán belül érte kell menni. Különben i.s be kell még néznem az inlezetbe. ellen-? őriznem a vizsgalatot... siessünk... A fiú kimérten biccentett, amikor ök ketten felkeltek az asztaltól es bűcsúzásul barátságosan bólintott feléje. Mikor \égre a ruhatár felé vezető ajtóhoz értek, utánuk nézett. Ujjai szétnyíltak, a cédulát kettétépte és odadobta az asztalra. — Fizetek! A pincér magasba húzta a szemöldökét és azonpal hozzálépett. A széttepett cédulát is, a kétforintost is nincs — Hát... es ha _ , , , , , . Igen... Megismerkedtem Je8y? Csak erre gondolhatok ke- _ ,„ ' .,„., . , - __ __ Alizzal. Kedves özvegy asz- Az asszony karorajara szony. Hiába, az embernek néz. A fiú latja, arany karkötőóra. ke combját, mert ö is olyan, — F<?1 kettp, hívd fel a mint az én szegény jó édes- pénztárt, jó öt perc, amíg anyám, isten nyugossza, n kihozzák a húst, addig leEnn.yit tudok előadni, tisztelt bíróság, és árra kérem A férfi hangja kelletlen. — Innen telefonáljak?.. — Persze ... — hirtelen a fiatalember felé fordul: mint az anyám Minden vasárnap csirkét vágtunk. Nekem jutott a ket combja és a melle, ő ette a hátát, szárnyát és az aprólékját. Sosem szóltam érte: hadd egye, ha egyszer azt szereti. Az ember tisztelje a házastársa ízlését, még akkor i.s, ha nem egyezik az övével. Egy évvel ezelőtt történt. Későn menlem haza. a vacsorám az asztalon volt. Én sosem kívántam tőle, hogy megvárjon a vacsoraval. Olyan enyhe szalon-mólém volt, de azt azért észre) ettem, hogy a csirkepörköltben nincs comb. nincs melle húsa. Egy hatalmas csontos hát és két szárnya úszkált a piros szaftban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyílt lámadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is... Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék elhinni. Ha odaall elém és azt mondja: — Te Jenő. én is megszerettem a combot, ezentúl egv ik legyen a tiéd. a másik az enyém ... Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se szó, se beszéd! Másnap azért nem tettem szemrehányást. Egy hélig nem szóltam hozzá. A következő vasárnap megint csirke volt, Ezultal rizsesen. Imádom. A rizsbe borsót kever a feleségem, meg húst . .. Természetesen mindig két combot rejtett el a rizsben. Izgalmas müvelet nekiállni a rizshegynek es kibányászni belőle a combokat. Ezen az estén megint kicsit későn menlem haza. A vacsora- a szokott helyén. Nagy kupac rizs, benne zöld Ekkor a bíróság az. aszszonynak adta meg a szót: —Bocsánat uram, nincs előtt mindig távol — Én nem tudok mit véletlenül egy telefonermé- délután is gyakran mondani ... En . . . Tetszik tudni, hiszen a tisztelt biróAzután nagyon rosszul él- nő is nő. . . Ez abban az tünk. Sosem emlegettem ne- időben volt. amikor csak azt ki a csirkecombokat. Többször sütött rántottcsirkét, és a Mirelit fagyasztott csirkeaprólékot lehetett kapni... je? — Parancsol? Telefonérme... — nekik persze nincs, mert hivatalukban ls szamot., a lakasukon is van telefon, zát... nem tehettem másként. Meddig vártam volna még rád? Két évig jártam veled. — Én is elvettelek volna. — Megmondtam hozzad megyek, de az én gépírónő! fízetesemre, meg a te albérleti szobádra házasodtunk volna össze? — Persze a professzor úr! — Hiába gúnyolódsz ... ő nagyon jó hozzám ... Azért ültem ide az asztalhoz, hogy megmondjam neked: ma is téged szeretlek ... Találkozhatnank .. . ő délvan ... ülések, konferenciák . . . Hívj fel... A ruhatár előtt állva még látta, amint odakint kocsiba szállnak. Az asszony lábán magasra felcsúszott a ruha, mielőtt, az ajtó becsukódott, Átvette a kabátját Indult kifelé. Hirtelen megtorpant, gúnyosan lebigvgyesztet.te alsó ajkát es visszament a terembe. Rekedt hangon mondta a pincérnek: — Itt felejtettem egy cédulát az asztalon, nem látták? A pincér méltóságteljesen válaszolta: — Cédulát? Lehet, hogy itt volt, uram, de minden reggel kilenc es tíz között a vendég után letakarítjuk az legbiztosabb... felirom a asztalt... Bocsánat... mi adj egy ceru- osztályonfelüli üzem vagyunk! Szűcs Sándor Pcandúros v&ISesfás A pandűro* vallatásról szóh'án, mondanivalónk ele mottóul illeszthetjük ezt a notat; Vármegye kuiyái Befogának engem, A karcagi lej őst Eljáratták velem. Eldalolhatta ezt, akivel megesett, nem találtak ebben semmi szégyelnivalót. Avval tartottak. hogv rem az a legény, aki üti. hanem aki all.ia. É.s megse vallani — az meg betyárvirtusnak számított. A „karcagi lejtős'-t se tagadtak le. Nincsen kedvem, elvettők, Fáj a farom, elverték, A deresen n pandúrok vertek meg, A fene a kezűk szárat agyé meg! Arra gondolhatnánk, valamiféle tánc lehetett ez a lejtős. ..Bizony az volt — magyarázta a karcagi öze;'. Padár János bácsi —. mégpedig olyan siralmas tánc, amit rabokkal járattak. Vallató pandúrok húzlak a nótáját, mogyorófahusáng volt a vonójuk." Nagyokat rúgj. fattyú, Ne sajnáld a láoodl A görbe vtr.dat. Szaporábban járerfí „Rúgdolózott is az. szegényfeje, amennyire a »zij engedte. De ágashoz volt ám szíjazva, nem szabadulhatott." Vékonyabb törő legény vallott vállalta még azt is, amihez semmi köze s« volt. A kemenyebb természetű meg úgy vette, hogy az akasztófán -s addig r.ehéz lógni, míg hozza nem szokik az ember. A lögat csikorgatta csak. Karcagi lejtésért Adós nem maradok, Ha isten megsegít, Kamatot is adok! Karcag volt a Jászkun Kerület székhelye, a város piacterén állt a kerületi székház. A régi öregek emlékezetben hagytak, hogy vastag falú, boltíves dutyijába és nyirkos, mély pincéjében súlyos vallatás alá vetették a megvasalt rabokat, meg akik betyárcimborasáa gyanújába keveredtek. Akkoriban köztudott volt, mit jelent a „karcagi lejtős". ..A cudav, pogány rabvallatáat nem Szegeden találták ki. Értették már annak a módját Radav előtt is" — ezt mondta nekem vagy tizenöt évvel ezelőtt Karcagon a kilencvenhárom esztendős Cseppentő Mihály bácsi. Emlékezett rá. hogv még mint kicsi gyerek, egyszer az utcáról beleseikedett a börtönkapu kulcslyukán. A napsütötte udvaron egy lábán, kezén megbilincselt barna fiatal üldögélt, lehajtott fejjel, ingben-gatyéban. Ruhája lucskos volt. a föld nedves alatta. A felnőttektől hallotta, hogy bojtár volt az a legény valahol, betyárokkal való komázas miatt fogták be. Vallatáskor kiszakadt a vizhólyagja. s nem tudta a vizeletet tartani. Nem a pálca teszi pedig az igaz bírót! Mégis azt forgatták. A „pandúr-utasításhoz" igazodtak A csendbiztosok. többen anyagi hasznukra is'fordítva azt. Ez a kéiku'.acsos utasítás tiltotta ugyan a kegyetlenkedést, a kínzással való vallatást, de megengedte a csendbiztosnak, hogv ..a gyanúst vagy oűnöst, bűntársai vagy a bűncselekmények sipuhatolast végett rövid, de hatályos kihallgatás alá veheti". Milyen lehet ez a ..hatályos" kihallgatás? — az a csendbiztos fantáziájára volt bízva, aki persze a rövid időt nem órával a kezében szabta ki. Simav János békési csendbiztost is ..fantáziás" embernek tartották. Mostani öregek is emlegetik. már csak hallomás után. hogy volt neki egv ködmöne. Nem volt ez zsinóros, se pitykes. nem is báránybőrből szabták. Valamelyik szeghalmi asztalossal eszkabaltatta csendbiztos uram, nem a saját használatára, hanem vallatás) alkalmatosságul. Ez a elhiresedett „faködrpön" két vastag tölgyfadeszkából állt: egyiket a hátára pászították a rabnak, másikat a mellére, kétoldalt pedig fsszébb-össz.ébb szorították a nekiveselkedő pandúr legények egy-egy nagv- facsavarral. De hát csak a szegénysorsú rabnak volt ez nehéz viselet. Mert pénzzel minden csavarintást meg tehetett váltani. Aki pedig előre kisimított az asztalra egy széles bankót, azt be se öltöztették Hosszabb Ideje futkosó betyárokkal, ákik ..sokat tudtak', sok orgazdát ismertek, szelídebb húrokat pengetve kezdte Simay. — Tudom, nagy gazember vagy! De vastag a bőröd, hiába veretném. Amit tettél, száradjon a lelkeden vagy vasalja ki belőled más. Csak legalább azt sorold el. amit másokról tudsz. Azután engedlek szél alá. De aztán soha ki ne ejtsd a szádon, hogy nálam voltál. Pipaszó rr.eilett így diskurált a betyárgye* rekkel. — Olyan belevetett, vagy te. hogy szánalom rad nézni, átérne egy fabicska. Jól tartotta sonkával, sódarral. még pohár bort is töltöd neki. Hanem azután — még ha beszélt is a legény — rázáratta az ajtót s meggebedhetett szomjan. Ezért vallotta ki Daru Jancsi is. hogy a Monori-csárdánál van elásva a pénze, a szekérállós északi végében. így kapott egy ital v.zet, de többet nem. Huncut csaplár Simay, A rabnak nem ad inni, Annak is. aki fizet. Szűkön mér egy korty vizet. Faködmönös huncut csaplár volt Simay uram. De vénségére jutva. feledtetni akarta mivoltát. Nőtlen, családtalan ember lévén, végrendeletében nagyobb összeget hagyott községi óvoda építésére és a szeghalmi orgonista kántor javadalmazása ra alapítványt tett. Suskusban elkövetett dolgairól bizonyosan nem tudott a csendbiztosok nyakát i.s szorongató ..vaskezü' Raday. Amikor 1872-ben megszüntettél-: a szegedi főbiztosságot, kitüntetésre terjesztette fel. mert vállalási módszerével es bravúros nyomozásaival meg volt eleged* 6 DÉL-Magyarország vasárnap, i367. augusztus 13. >