Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

Huszonnyolc éves tanulság li uszonnyolc esztendővel ezelőtt, 1939. szeptember else­' ' jén támadt a náci hadigépezet Lengyelországra. Hiába volt a nyugati hatalmak békitgetése és engedékenysége a Cseh- t Szlovákia feldarabolását eredményező müncheni egyezmény • nem elégítette ki Hitlert, inkább vérszemet kapott a továb­bi büntetlen hódításokra. És azon a huszonnyolc évvel ez­előtti hajnalon, 4 óra 45 perckor az állig felfegyverzett Wehrmacht ledöntötte a lengyel határsorompókat, a Lul't­wafíe még a földön megsemmisítette a lengyel légierőt — s Hitler serege akadály nélkül törhetett előre. A Lengyelor­szág határait „garantáló" angol és francia hadseregek láb­hoz tett fegyverekkel várakoztak, s miközben a nácik Var­sót és Lúdzot bombázták, az angol légierő gépei hatmillió röpcédulát dobtak a német városokra... Ezzel az agresszióval vette kezdetét a második világhá­ború, amelynek sorún a német fasizmus csaknem egész Eu­rópát leigázta. Két esztendővel később a Wehrmacht betört szovjet földre, de ez megpecsételte a hitlerizmus sorsüt. A fasizmus és támogatóinak, csatlósainak legfőbb célja az ok­tóberi forradalom országúnak megsemmisítése volt, kísér­let arra, hogy feltartóztassák azt a történelmi folyamatot, amely a kapitalista rendszer pusztulásához vezet. A máso­dik világháború azonban antifasiszta felszabadító háborúvá változott azok számára, akik Európában Németország, Olaszország s ezek csatlósai, illetve Ázsiában Japán ellen harcoltak. Közel hat esztendőn át mintegy negyvenmillió ember pusztult el, városok százai, falvak tízezrei dőltek romba. A fasizmus azonban nem tört at! A háború fő terheit viselő Szovjetunió hadserege Berlinig kergette vissza és barlang­jában mért halálos csapást a fasiszta fenevadra. Azóta is a Szovjetunió us a szocialista országok küzdöt­tek a legkövetkezetesebben egy újabb világégés ellen, igyekeztek minden módon megakadályozni a fasizmus és a nyugatnémet militarizmus újjáéledését. A békés egymás mellett élésért, az európai biztonságért és az általános le­szerelésért, az atomfegyverek eltiltásáért folyó küzdelem mind ezt szolgálja. Az agresszív tervek elöl nem békítgetés­sel, hanem erőink megszilárdításával, az agresszor leleple­zésével és elszigetelésével kell küzdeni — tanítja a mai vi­lág számára is a huszonnyolc esztendővel ezelőtti hajnali orvtámadás leckéje. S. T. Tanácskoznak az arab államfők Kongó szakembereket képez • Khartoum (MTI) Szerdán délelőtt a szudá­ni köztársasági palotában zárt ajtók mögött megkez­dődött a negyedik arab csúcstalálkozó érdemi mun­kája. (Atasszi szíriai elnök nem érkezett meg Khar­toumba és Makhusz szíriai helyettes miniszterelnök és külügyminiszter is küldöttsé­gével együtt távol maradt a kedd esti megnyitó ülésről. Azzal érvelt, hogy nem ka­pott instrukciókat a résztvé­telre Damaszkuszból.) A zárt ülést három órás ta­nácskozás után az esti órá­kig felfüggesztették. Jól tá­jékozott források szerint az arab csúcson résztvevő szu­dáni küldöttség javaslatot terjesztett be, amelynek ér­telmében három havonként rendszeresen tartanának csúcsértekezletet más-más arab fővárosban. Az állam­fők a napirend megtárgya­lása során mind felszólal­nak. Az egyitomi küldött­ség közölte, hogy Nasszer elnök fontos expozét tart. Az értekezlet alkalmából egész sor külön találkozóra is sor kerül. Az EAK elnö­ke szerdán reggel másodíz­ben is megbeszélést folyta­tott a kuwaiti emírrel. majd Buteflika algériai kül­ügyminiszterrel tanácsko­zott. Aref iraki elnök ez­alatt Fejszál királlyal foly­tatott ezsmecserét. Mahgub szudáni kormányfő sorra tanácskozik valamennyi kül­döttséggel. Várják Nasszer elnök és Fejszál király találkozóját, amelyen részt vesz Mahgub szudáni miniszterelnök is. Egyébként Khartoum lakos­sága Nasszert ujjongó, minden eddigit felülmúló lelkes fogadtatásban részesí­tette és a Fejszált fogadó udvariaskodásnál nem mele­gebb taps mutatta, hogy a szudáni közvélemény rokon­szenve az EAK elnökét tá­mogatja. • Kinshasa (MTI) Mobutu kongói elnök szerdán nyilatkozott a kins­hasai rádiónak a belga kor­mány döntéséről, amely sze­rint mindaddig beszüntetik a Kongónak nyújtott mű­szaki segítséget, amíg a kinshasai kormány nem garantálja a belga állam­polgárok biztonságát. Mobu­tu a döntést zsarolásnak ne­vezte, majd kijelentette, hogy a kongói egyetemek­ről ebben az évben ötszáz végzett diák került ki, így Kongónak nem lesz szüksé­ge a belga tanárokra. A tölv bi műszaki szakértő és ta­nácsadó is pótolható; Kongó egyéni szerződóseket fog kötni a számára szükséges szakértőkkel A szerződés­ben száz százalékos bizton­ságot garantálunk — mon­dotta. Kongó tartományi kor­mányzók Mobutu elnököt arról tájékoztatták. hogy Kongóban mindenütt nyu­galom van „kivéve Bukavu környékén, amely még min­dig a zsoldosok kezén van". Munkatársunk riportsorozata Mongóliából (3) és vidék Angolellenes tüntetés Pekingben • Peking (AFP) A londoni incidenseket kő­vetően — a keddi véres ve­rekedések után — a kínai külügyminisztériumba szer­dán reggel behívatták Hop­son angol ügyvivőt, akinek atadtak a kínai konnány „legsürgősebb, legkomolyabb és legerélyesebb" tiltakozá­sát a londoni események miatt. A kínai külügyminisz­térium egyben közölte, hogy a pekingi angol nagykövet­ség tagja' és hozzátartozói nem hagyhatják el a diplo­máciai misszió és lakásaik közötti körzetet és közüiük senki sem hagyhatja el Kína területét külön engedély nél­kül. Mint az AFP jelenti, szer­da reggel Pekingben a „vö­rös gárda" hangszórókat sze­relt fel a brit külképviselet épülete előtt, ahol tiltakozó gyűlés kezdődött. Hopson angol ügyvivő és a misszió másik nyolc tagja a ..vörös­gárdisták" ultimátumára jött ki az épületből, hogy meg­hallgassa a tüntetők tiltako­zását a londoni incidensek miatt. Az emelvényen tar­tózkodó „vörösgárdisták" közül az egyik, megragadta az angol ügyvivőt a hajánál fogva, hogy főhajtásra kény­szerítse a tömeg előtt. Hop­sont végül a katonák sza­badították ki. © London (MTI) George Brown angol kül­ügyminiszter szerdán szemé­lyes táviratban kérte fel Csen Jit, a Kínai Népköz­társaság miniszterelnök-he­lyettesét és külügyminiszte­rét. hogy kezdjenek tárgya­lásokat a két ország viszo­nyának megjavításáról. Hajó — viharban Miközben Konstantin gö­rög király a kanadai Onta­rio tavon a Sárkány típusú vitorlások világbajnokságán római olimpiai bajnoki hír­nevének öregbítésére készül — otthon, az ősi Hellaszban egyre fenyegetőbb zátonyok között bukdácsol az állam hajója. Ügy látszik, baj van a katonai rendszer kormá­nyosi képességeive! — s ezen az sem változtat, hogy az athéni poslu épp a na­pokban adott ki új bélyeg­sorozatot a „honmentő ku­umákról", akik „forradal­mukkal" — magyarán: az áprilisi puccsal — kimentet­ték a hullámokból Görögor­szágot. A külvilág azonban nem a hivatalos görög posta bé­lyegsorozataiból, hanem a tényékből tájékozódik — s a tények inkább aiTa valla­nak, hogy a diktatúra föiiött összecsapóban vannak a hul­lámok. A londoni Economist, konzervatív és nagyhatalmú gazdasági érdekeltségek szó­csöve, a görög puccsisták na­póleoni száz napjának letel­tével nemrégiben tényszerű­en kimutatta, amit kommen­tárjában e szavakkal feje­zett ki: „Az athéni katonai junta, fennállásának négy hónapja alatt, nem tudta igazolni a létezését" ... Nyugati lapok athéni kel­tezésű tudósításai egyértel­műen arra vallanak, hogy a fasiszta puccs — természe­tesen — nem talalt orvossá­got Görögország égető gaz­dasági gondjaira, sőt inkább tetézte azokat. S most nem is elsősorban az idegenfor­galom csökkentésére gondo­lunk: a külföldi tőkebefeik­tetések lemorzsolódására I Míg a múlt esztendő első fel eben a külföld 71,2 millió dollárt fektetett Görögország j gazdaságába, ez év azonos időszakában a befektetések csupán 53.1 millió dollárt tettek ki. A külföldi tőke a puccsisták Görögországét j nem tekinti biztonságos be- j fektetési telepnek. Mert igaz ugyan, hogy nagytőkés és nagyhatalmi körökben a tá­bornokok antikommunizmu­sa jó ajánlólevél (ezért is hi­vatkozik a puccs pillanatától kezdve a „kommunista ve­szélyre"), de az is igaz, hogy a katonai rendszer terrorja olyan fossza hatást szülhet, ami már e magasabb pénz­ügyi és politikai erdekeket is veszélyeztetheti. Vajon megvárják-e ezek az érdekeltek, amíg ez a ve­szély — a népi, demokra­tikus erők nagyobb arányú akcióinak formájában — szá­mukra akuttá válik? A pá­rizsi Monde úgy tudja, hogy nem. A nyugati világ legte­kintélyesebb külpolitikai na­pilapja azt jósolja, hogy Athénban elóbb-utóbb jobb­oldali polgári „ellenpuccsra" kerül sor. Ennek éppen az lenne a célja, hogy elébe­vágjon a népi aktióknak, s a jobboldali, udvarhű pol­gári politikusok révén térjen vissza az alkotmányosság­hoz. Feltéve, hogy Johnson elnök áldását adta erre az elgondolásra az Egyesült Ál­lamokon átutazott Konstan­tin királynak, aki — mint Papandreu miniszterelnökei­távolítása óta tudjuk — nem­csak a vitorlás sportnak hó­dol... Serény Pcter Elcsúszott egy banánhéjon... © Bonn (AFP, Reuter) Bonnban szerdán hivata­los orvosi jelentést adtak ki Schröder nyugatnémet had­ügyminiszter egészségi álla­potáról. Schrödert kedden a hamburgi klinikára szállí­tották, miután lakásában elesett és elájult — felesé­ge közlése szerint azért, mert elcsúszott egy banán­héjon. A hadügyminisztérium közlése szerint a minisztert nyaralójában „szívarilmia következtében gyengeség fogta el". A szóvivő nem erősítette meg azt a koráb­bi hírt hogy Schröder a fe­jén sérült meg. Sztrájk Adenben © Adcn (MTI) A megszállt Dél-Jemen Felszabadítasi Frontja (FLOSY) felhívásának meg­felelően háromnapos sztrájk kezdődött szerdán Adenben. Ezzel a munkabeszüntetéssel kíván Aden népe tiltakozni a már lemondott Al Babakri miniszterelnök felhívása el­len, amelyben hatalomátvé­telre szólította fel a dél-ará­biai hadsereget. Hová temették?... © Arlington (Reuter, UPI) Az amerikai nácipárt szó­vivője szerdán közölte, hogy eltemették Lincoln Rock­wellt, a párt meggyilkolt ve­zetőjét, de nem közölte, Ko­va temették el. Ég és föld a különbség. Ulánbátor helyen régen is városi település volt. Ih Hú­rét már lö39-ben ismerték, ott székelt a sárga egyház legfőbb mongóliai tisztségvi­selője. Dzsebcundamba hu­tuktu, akit a buddhista egy­házban a harmadik legfőbb tisztet viselőnek ismertek el a dalai és a pancsen láma után. Amikor a mandzsuk meg­szállták az országot, akkor is főváros volt Ulánbátor helyén, Nijszel Húrénak (fővárosnak) nevezték. A forradalom győzelme után, 1924-ben a Nagy Népi Hu­rál hivatalosan is az ország fővárosának nyilvánította a települést és elnevezte Ulánbátornak (a Vörös Hős Városának). A forradalom előtt a láma kolostorok uralták a várost, valamint a mongol sátrak és a kínai, meg az orosz kereskedők épületei. , Más képet mutat manap­ság a mongol főváros. Aki régen látta, tényleg nem is­merne rá. Az építkezések so­rán, nem oly régen lebon­tották a viskónegyedet és a régi deszka, vagy vékony sárral tapasztott kalyibákat. Modern város lett — a szó szoros értelmében — Ulán­bátorból. Körülbelül 200 ezer ember lakik a város­ban, többségük emeletes téglaépületekben. Persze manapság is megtalálható még az udvarokban felépí­tett sátor, amelyeket laknak is, valamint vannak még deszkaviskok, de nem ez a jellemző. Sokat sétálgattam utcáin, eljutottam a legtávolabbi pontokra is. Mindenütt épít­kezések képe tárul az ember szeme elé. A főváros egyik negyedét a kínaiak építet­ték. El kell ismerni, hogy szép és jó munkát végeztek, de az igazsághoz az is hoz­zátartozik. hogy nem a mon­golokon múlott a további folytatás. Sok épület most félbehagvotían áll, mert a kínai építők nem tértek vissza munkájuk folytatásá­ra. A Hotel Ulánbátorban laktam közel egy héten át. Ezt is kínai mun leások épí­tették. Európa bármely nagyvárosában megállná a helyét, öt szintjén a legmo­dernebb szobákat találni. Molnár Gábor mongóliai útirajzában a legnagyobb el­ismeréssel írt a szállóról. Én egy fürdőszobás lakást kap­tam. A szobában a leg­modernebb bútorok voltak, előszoba, fürdőszoba. A für­dőszobában a törülközők tartója nikkelezett cső volt, amelyben meleg levegő áramlott, a nedves törülkö­ző percek alatt megszáradt. A város új negyedét már szovjet emberek építik. Gyorsan, kitűnően. Négy­emeletes épületek, burkolá­suk időtálló, mert gépi tég­lával fedik a külső falakat. Teljes összkomfortosak a la­kások. A luxus autók sorában szépen megfér a teveháton igyekvő polgár, a teherautó, a Jawa motorkerékpáros, a mokány lován baktató pász­tor és a gyalogos. Az igaz, hogy közlekedési rend mesz­sze elmarad a nálunk szo­kásostól, a személykocsik többsége behorpadt, mert a város területe nemigen bír­ja el a sok autót. Kevés olyan 200 ezres város van a világon, ahol ennyi autó közlekedne. Ez nem is a magas fejlettség miatt van, hanem azért, mert ez o vá­ros központja az országnak, s lényegében egyetlen nagy­városa is, itt vannak az ipartelepek, a kormány, a minisztériumok, a külképvi­seletek és a kereskedelmi góc. Innen indulnak és Ide térnek vissza a szállítmá­nj-okkal megrakott autók. Talán mjég annyit, hogy a gépkocsivezetők — a „gyep­lűsök" — között annyi nőt, mint itten, sehol sem lát­tam. pedig valamikor ná­lunk is sok nő ült a volán mellé. A vidék egészen más, mint a főváros. Itt élnek a nomád pátszorok. A legelő meghatározza lakhelyüket. Ma is vándorolnak. Láttam taligára felrakott jurtát, költöző családot. Még azt a pár darab faágat is kocsijá­ra tette, amely régi lakhe­lyén megvolt. A tüzelő igen nagy érték a pusztaságban, ahol száz kilométereken át lehet utazni, míg fát lát­hat az ember. A jurták kö­ré összegyűjtik a megszá­radt teve- és marha trágyát, amely kitűnő tüzelőt jelent a téli hidegben. A vidék kopár, kihalt, ne­hez ott az élet. Bár, akik ott élnek, szabadnak érzik magukat. Idejüket úgy oszt­ják be, ahogyan tetszik, s élelemhez, húshoz is bőven hozzájutnak. Hús bőven akad. Nem is takarékoskod­nak vele. Aki megéhezik, levág egv birkát, megfőzi a hátsó combját és elvetette a napi étkezés gondját is. A birka többi részét elfo­gyasztják a keselyűk. Mivel a tengerszint feletti magas­ság 1000 és 2000 méter kö­zött ingadozik, a víz előbb felforr, mint száz Celsius­fok. Következésképpen a hús mindig kemény marad. De Utcai Jelzőtáblák a fővárosban! teherautót al és lóháton behaj­tani tilos! olyan jó fogú embereket nemigen látni, mint Mongó­liában. Igaza volt La­marcnak, hogy amely szer­vünket nem használjuk, az elsatnyul. Mongóliában a fogak nem satnyulnak el. Vidéken nincsen műút A sztyeppe felülete, kitaposott jelek mutatják, hogy merre kell menni. Ez a puszta si­ma, akár hatvan kilométe­res sebességgel lehet robog­ni rajta. Leszámítva a buk­tatók okozta kellemetlensé­get, kitűnően lehet haladni az úttalan sztyeppén. Még valamit a vidékről: kialakulnak a körzeti köz­pontok. ahol iskola, orvosi rendelő, üzletek, telefon, vil­lany, szálloda, mozi és étte­rem található. Ezek az elő­retolt gócok — ha lassan is — letelepedésre invitálják a nomád pásztorokat. Bizton­ságot jelentenek számukra.' Becslésem szerint ma még Mongólia lakosságának fele él a pusztákon, nomád kö­rülmények között Ezt nem az emberek óhaja diktálja, hanem a természeti adott­ságok. a régi megszokása, a körülmények, melyeket nem lehet egyik évtizedről a má­sikra megváltoztatni. Az viszont tény, hogy nemcsak a főváros, hanem a vidék, a nomád élet is változik, ala­kul a mongol emberiség ja­vára. Gazdagh István Következik: Magyar építők között (A szerző felvételei) Jellegzetes vidéki teleytilés. Előtérben a jurtacsoport hattérbea tégla épületek 2 0>EL-MAGYAKO*$ZAŰ Csütörtök, 1<>K7. augusztus 31.

Next

/
Thumbnails
Contents