Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

Miniszteri rendelkezések | Szftmjlió az ösztönzők!) bérezésről A munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyetértve a napokban több, a bérezést érintő rendelkezést adott ki. Az intézkedések az új gazdasági mechanizmus elveivel összhangban az államigazgatási szervek és a vállalatok alkalmazottainak, továbbá az iskolai tanulmányaikat jói végzett kezdő szakembereknek a bérezési lehetőségeit szabályozza. A rendelkezések célja, hogy a béreket 1968. január l-től az eddiginél differenciáltabban szabhassák meg, a rendelkezésre álló béröszszegeket igazságosabban, a végzett munkának megfelelően fizethessék ki. A racionálisabb bérgazdálkodásra kétféle lehetőséget is nyújtanak a most megjelent rendelkezések. Egyrészt mindenütt, ahol a tavalyi bérrendezések során nem történt meg, január l-től 10 százalékkal emelik a bértételek felső határát, így a különféle szervek és vállalatok — ha egyébként az e célra rendelkezésre álló eszközeiből futja — az eddiginél többet fizethetnek a jól dolgozóknak. Másik új ösztönző lehetőség néhány, eddig nem alkalmazott bértétel, besorolási kategória bevezetése. 1968. január l-től havi 3500—55001 forintos alapbérrel műszaki gazdasági tanácsadói, 2300— 3500 forintos alapbérrel pedig kiemelt közgazdászi munkakörbe lehet sorolni az arra érdemes dolgozókat. A személyi fizetéseket ugyancsak az eddiginél ösztönzőbben lehet majd megállapítani. Erre azonban a mostani miniszteri rendelkezések nem térnek ki, mert az új lehetőségeket a Munka Törvénykönyv megjelenését követően hozzák nyilvánosságra. Itt a leglényegesebb változás az lesz, hogy a jelenlegitől eltérően az alkalmazottaknak nem 2, hanem 10 százaléka kaphat január l-től személyi fizetést. A miniszteri rendelkezés intézkedik viszont a kezdő szakemberek munkabéréről. Az a kezdő szakember, aki kitűnő, jeles vagy jó rendű minősítéssel szerzett oklevelet vagy végbizonyítványt, a felső bérhatárnál is magasabb alapbért kaphat Középiskolai végzettség esetén 200, felső iskolai végzettség esetén pedig 300 forinttal kaphat többet, mint a többi kezdő dolgozó. Ez az intézkedés a kezdő szakmunkásokra is vona kőzik. Akik közülük kitűnően megfelelt, vagy jól megfelelt minősítésű szakmunkás-bizonyítványt szereznek, azok az általános bértétel felső határánál egy forinttal magasabb órabért kaphatnak. Természetesen a vállalatokon, azok pénzügyi helyzetén múlik, hogy az új ösztönző lehetőségekkel milyen mértékben élnek. A kezdőkre vonatkozó rendelkezések egyébként már ez év augusztus 1-én életbe léptek, az iskolából az idén kikerült jól tanuló fiatalokat tehát már most jutalmazni lehet magasabb bérezéssel. (MTI) A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti; irodája tiltakozó táviratot intézett a görög kormányhoz. Ebben hangsúlyozta: — Felháborodással értesültünk Mikisz Theodorakisz, a neves görög zeneszerző, a Lambrakisz Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnökének letartóztatásáról. Több mint százmillió fiatal nevében erélyesen tiltakozunk Mikisz Theodorakisz és több más görög hazafi letartóztatása, a centrum uriió ifjúsági szervezete számos tagjának elítélése és minden egyéb megtorló intézkedés ellen. (MTI) Csongrád megye lakóinak egyharmada tanult tavaly A felnőttoktatás mérlege a megyei tanács ülésén A Csongrád megyei tanács nökletével — egyebek között tegnap, szerdán délelőtt — megtárgyalta a felnőttek megtartott ülésén Kovács megyében folyó oktatásának Imre vb elnökhelyettes el- és szakképzésének helyzetét. Postások új otthonokban Szeged térképére a Karikás Frigyes utcát nem régen jelölték be a kartográfusok. A házak közt itt is ott is földhányásokba, tégla- és cseréphalmokba botlik az ember és jókor reggel bizony vizes lesz a nagyra nőtt harmatos bozóttól. Hiába azonban az építkezéssel járó minden felfordulás, jó néhány új házban laknak már. sok a félkész épület, hét lakás peüig éppen tegnap vizsgázott először — a műszaki átadás alkalmából. Az átvevő bizottság korán összejött. A III. kerületi tanács építési és közlekedési csoportvezetője, Gladics József, a szegedi építő ktsz ellenőre, Beleznai János, az építtetők részéről Csorba József, a Postás Szakszervezet területi bizottságának munkásellátási felelőse és Nemes József műszaki ellenőr, valamint dr. Kertai György a KÖJAL-tól vizsgálta meg alaposan az elkészült lakásokat Természetesen a tulajdonosok is ott voltak időben, és nyomban a szakemberek sarkába szegődtek. Ami jó és ami nem Több szem többet lát: hamarosan kiderült mi jó, és mi az, ami kevésbé mondható annak. Jó elsősorban az építkezés maga. Újabb hét család jut egészséges, tágas, két- illetve két és fél szobás összkomfortos lakáshoz. Jó tehát az ötlet, mások is utánozhatnák. Nem jó, hogy az építési hatáság intézkedéseit nem mindig tartják be az építtetők. Harmonikus utcakép kialakítására kellene törekedniük, s a melléképületek tetszés szerinti elhelyezese, a sokféle ízlés szerinti magas rács- vagy éppen minikerítés nemigen segíti megvalósulni ezt A házak szépek, de a lakásokban akadt néhány meglepetés. Az átvevő bizottság tagjai először a tulajdonosok észrevételeire voltak kíváncsiak. Utána aztán jól körülnéztek maguk is. Magda István és felesége azonnal felfedezte, hogy az udvarra vezető ajtó ferde. — Meg kell emelni a kü(Somogyiné felv.) Az ablakkal minden rendben van. Fényképünkön is ezt állapítja meg (balról jobbra) Nemes József, csorba József. Fcrenczi István, Ferenczi Istvánné és a Ferenczi nagypapa szöböt — hangzott Nemes József utasítása. Az udvari lámpának a foglalata hiányzott. Sok kis hiba is sokra megy — Feledékenység — mondta Beleznai János és jegyezgette tovább az apróságokat, melyek együtt nem is olyan jelentéktelenek. A parkettszegélyező léceket is egyszerűen „elfelejtették", de az igazi bosszúságot a villanyszerelők hanyag munkája okozta. A szobákban, a vezetékeken csak néhány helyen volt meg a lámpahorog, a konnektorok szelíd érintésre is kiestek a falból. Előkerült egy villanyszerelő. Próbálta megmagyarázni a hiányosságok okát, de hamar belátta, hogy nincsen igaza. A műszaki átadásra. sőt már a festés előtt készen kell lennie a villanyszerelési munkának és nem akárhogyan, hanem tökéletes rendben. Bizony, ezt újra kell csinálniuk. Magdáék szomszédja Ferenczi István és családja, őket a bejáratnál megállította a lépcső látványa. Olyan csorba volt, mintha sok-sok láb évtizedek óta koptatta volna már. — Belül talán annál kellemesebb lesz — mondták és átlépték a küszöböt. Bent valóban örömmel vizsgálódtak. — Szép lakás lesz ez — így Ferenczi bácsi —, igaz, nem fillérekbe kerül. És máris tervezgetni kezdtek, de közben azért észrevették, hogy az egyik szobában, az ablak felett repedezik a fal. Benkő Jánoséknál a kéménylyukakról feledkeztek meg. Egyedül a konyhában akadt egy belőle. Az egyik szoba ajtaját fordítva szerelték fel és így a villanykapcsoló az ajtó mögé került. — Marad az ajtó. Olcsóbb átszerelni a kapcsolót. Aki kétszer fárad A következő lakásban már elkészült a cserépkályha is. Nagyon ügyes, hogy az előszobáról fűthetik. A fürdőszobában beszerelték a világoskék kádat, a mosdót, és a villanyboylert. csupán a csempéről feledkeztek el. Nem kár fordított sorrendben végezni a munkát? A végső megállapítás: a hiányokat megszüntetni, az elfuserált dolgokat javítani kelL Kétszer fárad, aki..., s nem érezheti igazán a jól végzett munka örömét. Amíg a csinos házakba beköltözhetnek a lakók, van még munka bőven. Pár hónap múlva azonban eltűnnek az utcáról az építkezés nyomai és elkészül a járda is, melynek építtetéséről a tanács gondoskodik. Halmai Zsuzsa A végrehajtó bizottság beszámolóját és a határozati javaslatokat Hantos Mihálj vb-elnökhelyettes terjesztet te elő. A tanácsülésen részt vett Hercegi István, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője is. Az iskolai rendszerű felnőttoktatásban az 1966—67 tanév folyamán felsőfokon 420-an, középfokú esti és levelező tagozaton 1925-en. alsófokú esti és levelező tagozaton 1589-en, alsófokú alapismereti tagozaton pedig 43-an vettek részt. Az általános iskolai oktatásban résztvevők között a munkások számaránya majdnem kétszerese a mezőgazdaságban dolgozókénak. A termelés érdekeit legközvetlenebbül o különböző szakmai képzés és továbbképzés formái szolgálják. Biztosítani kell az egész népgazdaság számára a szakember szükségletet azokban a szakmákban, amelyekben a hagyományos tanulóképzés ezt nem fedezi, több mint 18 ezer hallgató Az összesen 525 tanfolyamot több mint 18 ezer hall gató sikereser. elvégezte az elmúlt tanévben. Ezenkívül elhangzott 1622 szakmai ismeretterjesztő előadás 74 ezer hallgató előtt. Csongrád megye 320 ezer lakosa közül az 1966—67 tanévben 117 ezren vettek részt valamilyen szervezett oktatásban, képzésben, továbbképzésben. s ez a szám a megye lakosságának 37 százalékát teszi ki. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy több mint 60 ezer a könyvtári tagok száma, 2,5 millióan látogatták a mozielőadásokat. 32 ezer nézője volt a színházi előadásoknak. 57 ezer napilap és 22 ezer Szabad Föld jár a megyébe minden lakos rádióhallgató és a lakosság egyharmada televíziónéző a saját készülékén. Mindez azt bizonyítja, hogy a megyében biztosítottak a lehetőségek és a feltételek a felnőtt lakosság képzéséhez, továbbképzéséhez és a lakosság él is az adott lehetőségekkel. Ifjúsági üiazósok A FITO és a BITEJ, a világ két legjelentősebb ifjúsági utazási szervezete szeptember 23. és október 1. között első ízben rendez közös konferenciát Budapesten 180 iroda és szervezet közül eddig 140 jelentette be részvételét. A konferecián az ifjúsági turizmus jelenlegi helyzetéről, a kedvezményes utazásokról és a szorosabb kapcsolatok kialakításáról tárgyalnak. A BELESZÓLÁS BECSÜLETE V

éleményének, akaratának nyilvánításával változtani akar valamely terven, szándékon, tényen, beleavatkozik valamibe — eképp fogalmazza meg nyelvünk értelmező szótára a beleszól ige egyik jelentését. Ez a jelentés ugyan harmadikként szerepel a tudós könyvben, mai életünkben mégis a legfontosabb fogalmak egyikét jelöli. A beleszólás úgy is, mint elvitathatatlan jog és úgy is, mint a saját, s a közös érdek diktálta kötelesség egyre magától értetődőbb az üzemekben, vállalatoknál. Szót adni és szót kérni kölcsönös érdekké válik a vezetők és a munkások számára. A jó vezetők már régen tudják, hogy a termelés koncertjében nem mint fals okvetetlenkedésre, hanem mint az egyik vezérmotívumra kell odahallgatni a műhelybeli szóra. Serkentették az önálló véleményalkotást és -nyilvánítást „Zene a fülemnek" — mondta egy termelési értekezleten a mellettem ülő üzemvezető, miközben a felszólaló munkásasszony egyszuszra sorolta a javaslatokkal fűszerezett problémákat. Nos, nem mindenki volt ezzel igy — a meghallgatás és elhallgattatás között széles skáláját találjuk a korábbi változatoknak. Most azonban kinek-kinek meg kell hallania ezt a „zenét" — az új gazdasági mechanizmus teljesebb összhangot követel. Már most is az, de egyre nyilvánvalóbbá válik; menynyire érdekeltek lesznek a dolgozók az új körülmények között a minél nagyobb vállalati nyereség elérésében. Az is tény, hogy közös gond lesz a vállalati deficit elkerülése. Más szóval az üzemi gazdálkodásnak mind a negatív, mind a pozitív pólusán jobban megteremtődik az a feszültség, ami a teljesebb kontaktushoz, az eredményhozó párbeszéd kialakulásához szükséges. A kezdeményező szó, a gondolatébresztő bírálat, a hozzáértő véleménymondás számára keresve sem találhatnánk ennél jobb talajt A dolgok logikájából következik, hogy irodák és műhelyek, a tervezés és a termelés között sokerű, az eddiginél erősebb és hatékonyabb kapcsolatnak kell kialakulnia. Valami olyan jó brigádhoz hasonlóan, amelynek tagjai tisztában vannak az egymásra utaltsággal, céljukat tudva dolgoznak, gondolkoznak együtt. Az egyént sok-sok szál fűzi a másikhoz, s mert a brigád jó eredménye valamenynyiük közös teljesítményéből adódik, „nincs mese": — nyíltan, kertelés nélkül megmondják, mi a hiba, mit kellene tenni, hogy jobb legyen. A beleszólási jog gyakorlása, a „nélkülem ne döntsék el" magatartás az egész kollektíva hasznára válik így. Csakhogy — kérdezik a tamáskodók — kovácsolódhat-e egy egész gyárból efféle kiváló „brigád"? Igen, kovácsolódhat, hisz a dolgozók' többsége „fantáziát lát" a véleménynyilvánításban, ötleteinek elmondásában, az okos gazdálkodás előmozdításában. Brigádmódra munkálkodni, összetartani — miért is lenne elképzelhetetlen ez egy olyan nagy munkacsapat esetében, mint, mondjuk, a szegedi konzervgyár vagy a jutaárugyár munkáskollektívája. S vajon nem egy ilyen együttdolgozáshoz közelednek-e azok az üzemek, amelyek idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a Szocialista Munka Vállalata cím elnyerésére vállalkoztak?! F

elvetődnek tovább' kérdések is: ha — ügymond nagyobb lesz a vállalati önállóság, nagyobb a vezető szava, hogyan sikerül ezt összeegyeztetni a beleszólás demokráciájával? Szót kérni és szót adni valóban két dolog, ha azonban már megvan az indíték arra, hogy a dolgozók szót kérjenek a közösség érdekében, nem kézenfekvő-e. hogy a közösség feje maga is erre birtissa őket, hogy rátermett ..brigadérosként" viszonyuljon a többiekhez? Embere válogatja, ez ketségtelen. Egyes esetekben valóban tarthatunk tőle. hogy a dirigens, egy vezető a maga „verklijét" nyekergetye, lemond a zenekar sok hangszerének együttes, összehangzó játékáról, az igazi harmóniáról. Lehet, s feltehetően lesz is ilyen, de annyira megbízhatunk a mostani munkában edzett, sikereket felmutató vezetőgárdában, a közösség erejében és nevelőerejében, hogy ezekkel csak mint elszórt jelenségekkel számoljunk. Az eddigiekből következik, hogy a főnöki kényelemnek hízelgő fejbólintójánosoknál többre fogják becsülni a főnökök a javaslattevő, tanácsadó, magukat hasznosító beosztottakat, dolgozókat. Bizonyára még azokat az izgágának híresztelt üzemi „nehézembereket" is. akikre korábban nem valami jó szemmel néztek, de akiknek segítő szándékú szókimondása, éleslátása kincset ér. Egyesek így vélekednek: a feszültség a különböző vállalati pólusokat összekapcsolja ugyan, de élesebb súrlódásokhoz, ellentétekhez is vezet majd. Ne áltassuk magunkat: ilyenek eddig is voltak, ezután is lesznek, s lehet, hogy bővében. Az érvek és ellenérvek csatájában azonban bízvást mindig „kéznél lesz" a közös nevező: a vállalati és egyéni érdek közös nevezője. Van egy latin közmondás: „tévedni emberi dolog, a tévedésben megmaradni ostobaság". Azt hiszem, apellálhatunk a józan belátásra, s várhatjuk; hogy kevesen követik majd el hiúságból ezt az ostobaságot a köz és önmaguk érdekei ellen. Ha pedig a szócsatákból a hasznosabb nézet kerül ki megerősödve, akkor nem kell tartanunk az éles, de termékeny vitáktól sem. P

ersze sok gondolatot lehet még fölvetni ezzel kapcsolatban, s kell is — ez is hozzátartozik az űj gazdasági mechanizmusra való felkészüléshez. A szakszervezeti tanácsoknak alaposan fel kell készülniük arra a szerepre, ami az üzemi demokrácia védelmében rájuk bízatott. A termelési tanácskozások helyenként már eddig is kitűnő fórumai voltak a munkásbeleszólásnak, a — talán ez a legideillőbb kifejezés — kollektív vezetés érvényesítésének. Növelve ezek szerepét, sok termelési mozgalmat, kezdeményezést is még aktívabbá lehetne tenni. A tenniakarás, alkotó szándék itt is, ott is megnyilvánul, máris sok helyen gyakorolják aktívabban és hatékonyabban a beleszólás jogát. Az új gazdasági mechanizmus jó csillagzat az üzemi demokrácia számára: ezekben a napokban, hónapokban is szükség van tehát a gondos elemzésre, vizsgálódásra. Az új körülmények között nagyon fontos hatóerő lehet ez a „mindenhez van közöm"szemlélet, végig kell hát gondolni, vajon mindent megtettünk-e kialakításáért, vajon az egyes vezetők, kollektívák megteremtik-e az alkalmas légkört, amelyben könynyű kimondani a kimondandókat? SIMÁI MIHÁLY Csütörtök, 1967. augusztus 31, DIL-MAGYARORSZA« 3