Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

MAGVAR LÁSZLÓ HÖLGY SZÁZÉRT Apáink és nagyapaink. n-,ég annál is nehezebb ruszj akikre még Ferenc Jóska tung alatt masíroztak, min. adta a mundért, miközben a den keserűségüket belesirta ; kutyanehéz tonuszter es a a nótaba: l'gy-e fiúk, szép élet a katonaelet? Csak az a baj, sej-haj, Csak az a baj. hogy nehéz a viselet! Az unoka csak akkor tud- púja fölött kajánul terpeszja elkepzelni azt a bizonyos kedik a magyar fiuk eleteregi, K. tt, K. katonaéletei, re. vérére örökké ehes ketlia nagyon meresz a fantá- fejű sas. Borbély Samu keziája. Olykor összekerül a menykötésü, acelizmú. domrégmúlt idők valamelyik na- borúmellü gyerek volt, igy gyon öreg tanújával, de csak reménye sem lehetett, hogy hitetlenkedve hallgatja an. a sorozó bizottság valami KOSZTA ROZÁLIA PORTRÉ (olaj) SAMU KATALIN ANYA GYERMEKÉVEL (faőomboritás) EZ, LUKACS IMRE nak meséit, amelyek igencsak igy kezdődnek: — Amikor meg én nyögtem az óreg császár fegyvere alatt... termé hibát talál benne. Góbefejeben addig forgatta a nagy kérdést, amíg kifundálta a menekülés egyetlen iehetősegét. jtn. Parancsnoka, a főhadnagy úr. az ezrec.pénztáriján egy darab ropogós százforintosban kapta meg havi fizetését. Hatalmas ősszeg volt ez. két kisebb tehen ara is kitelt volna belőle akármelyik székelyföldi falucskában. de egy tényleges K. u. K. főhadnagy, akivel szemben olyan nagv igényei voltak az úri társadalomnak. bizony csak nagyon kínosan tengethette belőle egy teljes hónapon at nagyvonalú életét, f öl is kellene váltani, mert mindjárt itt lesz az egyemuhaszsbó, a suszter, a kávéházi főpincér, a borbély, a virágáruslány, meg a töobi pénzehes hiéna a számiákkal. — •űnkeiuesl — dördült tehát a nagy nehezen haplakba L merevedő Borbély Samura, feléje ^nyújtta a ropogülra/.azast — Hozz nekem HOÍCV cigarettat! '— Igenis! — vette át a bankjegyet, főhadnagya AMIKOR 0 BORIS TEHÉN ELMERT... A tovaszalló idők szelesen emlékeken valamit, és derűs jtománcca'. . gamról, hogy tökeletes hu lye vagyok. Csakis akkor szabadul- egész havi fizeteset. és mar a leokeservesel-'h hatok — gondolta magaban meltilt, is veie kifelé az iroFölös Gábor kint aludt az Mindenütt megélnek. Ha vitetáiloban. A jászolba agya- har töri koronajukat. új zott. Ellett a tehen. Egész lombot hoznak. Elpusztíthaéjszaka égett a lámpa. Reg- tatlanok. gel kimen! a lány, a borjú — Szóval, a Boris is előtt feküdt tisztán a Boris hagyott? — kérdezte érdes lant meg a szeme. Az egyi- kodó ragyogással tehén mellett. hangon. — Kivitték már? vonják be még Tömörkény István őre? bakájának igen mélyről íakadt sóhajtását is. hogy hát aszondja: ..ha az embör sóhajtani nem tudna, - Jó tehen lehetett. Nagy hat ™gfulladna.. » volt a tögye. Tulajdonkeppen minden kezeügvebe Pölös Gábor cigarettával ilyesfajta emlékezés fölér sza]^dn.yyekbén kínálta Piacilegyet. egy-egy sóhajtással, és csak m<5etanuila — Kettőt vehetek" — csil- a^kor telnek meg huncutaz öreg Orvosi pályára készült — ezt a pályát érezte elethivatásanak —, es mar gimnazista korában is lazas érdeklódessel böngészgetett a kerülő orvosi az idiotizmus minden szimptomájat, be is .., , _, gyakorolta valamennyit, és ket a füle melle tette Elve. f^K^mtkw vajam, .geo ezzel a tudománnyal rukkolt jól sikeredett katona-csínv emiéke tolakodik előtérbe. Az emlékekből rendszerint szelíd legendák lesznek, legtöbbször családiak, és a maguk módián szálldogálnak apáról fiúra, unokára. Egy ilyen legendával volt a mi be a brassói kaszarnyába. Mégsem ment vele sokra,, az. újonckiképzés eiso heteiben csak annyit ért el, hogy a kiképző kapiarok e* őrmesterek mindenfajta fegyveres ^ tevékenykedésre menth^tetnap találkozásom, és gondo. l«nül méltatlannak találtak, egvhuszonnvolcért már nem latban engedelmet kéne ré- <=s feletteseik, a tiszt urak tudtam vásárolni. geo elporladt hősének, dr előtt egyre melyebb meg- A tiszt cidbh holtra val1 az aoiason, rusagioi unegerr a roia. Meg- v/iai* •» IK.V inaiau- * , - ........... «vA»őrfé«M.< ,'mv nviiait«.,ioL. _ ; ár a föld. Estén- repedezett, esőért könyör- hattak. Az asszony varrt, az *p'be1y Samu torda, toor. meredt ra. Egyetlen pillanul várakozott gött. ember hallgatott. A kocsi- vosnak szellemetol. kiertje- '"id: a legközelebbi ha- ianat alatt kirajzolodott lu"olállt lépett pá- - Este locsolunk. Addig utrol szekerek zavartak port )-> a meghitt család, kere- J™ Engedett az idő. A jég- — Ki. Piacilégy jött érte zettel szívta a másikat, csapok lefonnyadtak az ere- szamarakkal. — Jó gödröt áss a Borisszekröl Kint a határban fe- Pölös Gábor bólintott, nak. Pihenjen békében — kefe foltok bújtak elő a hó- Markába köpött, s vágta, ka- pár forintot lökött Piaciból. Meleg párát lélegzett a pálta a földet rendületlenül, légynek, föld. Gyors erecskék futkos- Jó időre felegyenesedett. Á ház elött, kint ült a fetak be az utakat. Üzent a — Anyád jól van? lesége. Varrt, tavasz. — Jól — szomorodott el a — Vártalak. Gábor. Az ember összekészítette lány. Odaült melléje. A nap batyuját, Türelmetlenül te- Kora délután volt. A for- erőtlenül 'világította meg kintgetett ki az ablakon, róságtól lihegett a föld. Meg- tokét. Óráig is így maradezikkad-e már kent nyugtalanul a padkán. Felállt, . _ J rat a szobában. Aludni se pihenj — vágott az útnak az udvarra tudott. Még nem Ts virradt, Gábor. Az akácokkal egvütt — A borjút kiviszem a felöltözött, rágyújtott. Ki- vitt az útja. földre. ment az ólba. A falon mé- Először a dögtemetőhöz ~~ Istenem, minden megcses pislákolt. Elhányta tehén és a borjú alól a trá gyát Itt érték, s így érték , a reggelek. Vadgalambok körülötte. A két községi sza- öröm » gyerekeknek. szekéré volt és a történet- BÓ]atra awir. altal.,,ac ar„.al búgtak az utca fáin. mán iS' békésen pihent a Az öreg Gombos topogott bői következtet"© iaen kö. fehet RevezténraPélf . h ti Március, végén, a- tégla- kordénál. Pölös Gábor meg- at az úton. Széket is vitt. zeü lelki rokonsásban lehe. Bz" irodaba Itt tengett len szinű kecskét kivezette Pö- rugdosta . Piacilégy vállát. — A szegénység ha egy- tett Ábellel. Tamási Aron „ n darabi* rakásra lös Gábor a kunyhóhoz. Ví- — Ébredj, te. szer megfogja az embert, remekbe faragott. furfan<w- mntva a ovönvorn r I • k tért ment a tanyába. — Mi kell? — horkantott nem engedi el magatói — leleményes regényfigurájá. _ ; k . 1. „ , intess . A napok gyorsan múltak. Piacilégy. Barátságtalanul jegyezte meg. val. tá süveget sem merték » kö" A föld megállás nélkül haj- felült a földön. Szőrös, pisz- Pölös Gáborné a kamra- ^ e mertek a kototta őket. Dinnye, kukorica, kos arcáról bosszúság sugár- ból dinnyét hozott elő. Ketpaprika — három holdon, zott. tévágta. Az emberek elé Megállapították a vízdíjat, __ Reggel kihoztad a tehe- tette- Nyelték a hideg falaján magához szólított'egy ott lézengő kozvitezt es annak' kíséretében vette nyakába a varost. Ami Hölgy cigarettát talált Brassó boltjaiban, azt mind megvásarolta és tömte a kózv ilez hátizsakjaba, de az egesz városban nem taialt Alaposan ann>'il- amennyinek az ara ne telt volna ki a szaz forintból. Egy forint huszonnyolc krajcár megmaradt belőle. Ezzel a maradekpénzzel. meg a roskadasig megpakol' közvitézzel tert v Issza a századirodába, megállt parancsnoka előtt. — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogv több Hölgy cigaretta nincs az egész városban. ezért az lek közül. (A történetet lalják a felelősseget, ha ei i?sz rnost vele egy teljes hóegyébként fiától, dr Rorbélv n«m távolítják minden harci napig? Mi lesz, a szabóval, Samutól, a budanesti Mű- szerszám közeléből. Igazuk- a pincérrel, meg a többi szaki Egyetem tudó* mate. rpl a gyakorlótéren a tisztek számlás \ hiénával? A tokát. A magokat lábuk elé [ Fölös Gábor szivornyákat is nemet. Elastad mar" S2e.rzett' . . .. . - A doktort várom. Fel- Koptei%, t , Anna letette a barna, ra- hontia — vnU-ar»of+= c-^í — Vesztek tehenet az gacsos veknit és a bolti zsírt. Pia idén? Megsegítenélek. GáMér egészen fiatal diát-, zelében hagyni, mert ügvekorában vtszo'vogVB gondolt' fogyottsagában bizonyosan arra. boffv az érett«é?i után végigöntötte volna vele vaőt is bekania a ka«*árnva lamelyik szentséges főköny, . „ ,. mellét Piacilégv. Majd mint u Sokáig nezett apjara. akinek —borkell szol ni a a katona- vet. talán éppen azt. amelyévet éf csak arután tretkoz- ben a hadtestparancsnok az hat b© a? oi-vose»v©temre. rendelkezéseit tárolták. feszes haptákban, egy buddha-szobor derűs nj'ugaimaval állt előtte és nézett szembe vele. A főhadnagy végül felüvöltött. — Idiót! Marsch hinaus!'! — majd felmarkolva az asztalról a forinthuszonnyolcat, őrjöngő dühvei vágta a távozó önkéntes hátához. Borbély Samut az ..egyes"be zártak, de néhány nap múlva leráncigálták róla ki— Én pedig nem leszek . . . ., , - nagyon sürgős, — Apam. Az éjszaka meg- füi(a orrat _ fnlrl.._ döglött a Boris. -1 rrat d foidle' nekünk. Ez volt az utolsó. Az ember kezében félúton Polos Gabor az oIba ment- Csillagok világították a tnegállt a kapa. Bons nyitott szemmel fe- Homokra vivő utat. Pölös — A Boris? — kérdezte küdt Szep voIt meg Gábor kötéllel .vezette a bizonytalanul. A kapára tá- élettelenül is. Hasa felfúvó- borjút. Anna kapával egvenmaszkodott. Kalapját feljebb dott- gette a víz útját. Vánszotolta. Az izzadság cseppjei — Szegény Boris. Szen- rogva közeledett apja. csurogtak homlokán. Mere- vedhetett — suttogta halkan. — Legyetek vele szerenven nézett az átmenti akác- Elhessegette róla a legyeket, esések — adta át a borjú fákra. Szikáran. keményen Piacilégy jött be utána, kötelét a lányának. Befefogodzkodtak a földbe. Leg- Agyonfoltozott nadrágban, küdt a kunyhóba. Másnap bekapja okét a kaszarnva, tzívósabb fák az akácfák, földszínű ingben. Mezítláb, ki se nezett a földre. amelynek sárga-fekete kamegélek. Megállok a magam lábán. Né íélj. lesz, amiből enni ad.i a gyerekemnek. Keresek én tisztességesen. Anya gúnyosan ingatja fejét. — Majd mindjárt nem lesz tisztességes az a koreset. mihelyt a poronty megerkezik I Ma meg telik mindenre, oeosztással. okosan, addig nyújtózva, ameddig a takaró ér. Jó! De hát olyan sok a fölösleges penged? — Tudod jól, hogy nem tartom takarékban. Am a fáradtan lehull az asztal mellé; sokáig nem szól. — Tudod, te, mi az: egy gyereket felnevelni? — Elfutja szemét a könny. — Mert én tudom!... Két eves se voltai, amikor szegény apádat behívták kstonanak. hogy aztán sose lássam többé . . . Értsd meg. hogy ettől az élettől axarlak megkímélni! Naevot sóhajt. Ez most már minden este így lesz?! — Lesz, aki segít nekem — mondja makacson. Anva sóhajt. — Az ember a bajában csak magára számíthat, azl hidd el a te öreg anyádnak, fiam' Nem sok. amennyit tanult, nincsen sok iskolája, de ezt az egyet egv életre megtanulta! Magára számithat az ember lánya — s tán meg az urára. Persze, ha olyat választ, akire lehet. .. — Nem azt mondom, hogy nem megyek férjhez — int türelmetlenül. — De nem szabad elsietni! Egyszer már megjártam, nem volt elég"! — Látod: Azért kell másodszor jobban megnézni' Eppen azért! Hisz ezt mondom én is! — Akkor hát várj türelemmel! Ha úgyis ezt mondod ... Anya elébe all: keze a csipöjén. — De ez művezető! Nem valami taknyos, mint amaz volt! Ali. merev arccal, fáradtan. Mégis jobD lett volna lefeküdni. Jobb. ha az ember az első ösztönére hallgat. — Mire vársg? — hallja megint anyát. — Álruhás hercegre? — Majd csak lesz valahogy — mondja kurtán. S lehull az asztal mellé. A lába alig tartja már. — Az. ember azt a szerencsét fogja lülön. fiam. amelyik kínálkozik. Hidd el nekem. Férj nélkül rsak félernber az asszony, bárki bármit mond is manapság! Méghozzá gyerekkel . . . A.iaj ... De há< honnét is tudnád te ezt? A könyvekből? Azok mind ott \ égzödnek. hogy a szerelmespár öszszecsókolodzik aztán mennek az anyakönyvvezető elé. Mintha azzal végződne minden!... Pedig csak kezdődik! Kezdődik a gond. a kínlódás: a szeg ny ember dolga itt a iöldön! —• Eppen azért kell a szerelem, hogv ezt megédesítse... — mondja halkan; Gjrnrj jár az eszében. — Te liba! — csattan fel megint _ ,. . , minden katonaholmit, a láEgy tényleges főhadnagy bahoz dobtak civilruhÜját, — Minek? Nem kell már katona! — ert benne aeelos voit az irodaban a parancs- majd kezeré n-'onitak egv akarattá az elhatározás —. nr'ka- aki hivatalból és mély- pecsétes írást, amelyben az ha a fene fenet eszik, ak- s€gesen megvetett minden állt. hogy mint reménytelén . onnentest, meg az angyal- hűljenek semmi keresnivaborben is a koszos civilt lója nincs a aieső K. u. K. Igen am. csakhogy a esá- látva bennük, hat még az hadseregben, szár alattvalói nem rendel- olyant, akinek a neve az Nem tartozik ugyan szorokezhetnek önmagukkal. Ha egész garnizon ban .der san a tárgyhoz, mégis idekfa sorozó bizottság kimondja Idiot'' volt. Végül mára toll- vánkostk: mint a letűnt K. u, rájuk a ,.taugiich"-t. okló- hegyek tisztán tartásat sem K. tilág egyik igen jellemző ber elseién könvörtelenül merté rábízni. motívuma, hogv a főhadnagy Borbély Samut azonban nall atheivezeset kerte feez az eredmény sem elégi- >Pttes parancsnokságától, letette ki. Ö végképpen meg hetőleg egy igen távoli osztakart. szabadulni a katona- rak' fiarnizonba A Hölgy eisagtól. Varta, Ieste az al- sa''etta wréanis olyasféle , . . . , szerephez jutott az eletében, kaimat, hogy jovatehetetle- nlint Cyrano de Rergeracnül bebizonyíthassa teljes anya. — A te életedet már megédesítette! Hát ez sem volt elég lecke. nek? — Legyint. — Szerelem... meg a nyomorúság hozzá! nak az orra: parba.ira hívta Hirtelen elfullad, kezét a szívére es tökéletes méltatlanságat miden Hszttársát. aki artat. a császár kabátjára. Ez az alkalom el is érkezett, mégpedig szorítja, aztán lassan odalép hozza, végigsimít a haján. — De értsd meg. hogv neked más eletet szantam. kislányom! Minek kínlódtam akkor annyit érted? Csönd van. Anya szemét törölgeti. NÉMETH FERENC ö hallgat. — — iomodű férj. gondtalan élet' — sóhajt megint, — Azt mondod koros' Annál jobb! A tenyerén hord majd. Ügy ám! — Legyint. — Szerelem... Attól csak a <-zegyen. látod' Meg a bánat! — Nem mind igy végződik — mondja halkan. Anya elpattan mellőle. — Nem? — Felnevet. — Nem" Akkor csak várj! Maja jön a herceg, a fehér lo.on! Ne íélj. könnyen idetalal! Nemsokára az egész kórnyél; ujjal fog rád mutogatni! — Ugyan, anya — mondja kinzottan. Aztán hirtelen elpirul, érzi — az uzembeli asszonyok jutnak ©srébe: mostanában nagvon is görbe u. mel n[eregetik, látni rajtuk. — Hagv.1 most — szól vey desen — Majd még bes-zelüna errél. Tányért húza maga elé. de semmi étvágya. legközelebbi else- rettaval? lan arccal megkérdezte tőle: — Nem kínálnál meg, kér. lekalasan, egy Hölgy cigamar Vízparton Hajadban tavaszi füvek zizegéae, az őröm szökőkütja szemem. Lepkedsz kövön, kavicson, ösvényen, folyó fövenyén, füillatú szélben, bokád körül libegő lepkeszárnyak, harangvirágok bólogatnak mélyen. A parton ülök, itt várlak téged. Visszatükröz a viz a felhős éggel. Kalácsot dobok, a gyűrű szétárad, eltorzul arcom vízalatti melyben. Nem is hiszem, hogy mellém guggoltál csipkebokornyi hallgatásként, amelyben a csend-madár fészkel. Csak ki.simitja nyugalmad a tükröt, széthullott arcom összeáll egésszé, a torz vonások kiegyenesednek, es nezlek téged, újra én. szememből az öröm szökőkütja szivárványt vetít tavaszi füvekkel zizegő hajadba. Vasárnap. fl>67. augusztus 27. pÉL-MAGYARORSZÁÁ'f a