Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

IGEN ÉS NEM KafaZégusok Ha nem túl gyakran is, de egyszer-egyszer — legutóbb éppen a modern magyar kerámia kiállításon — előfordul, hogy a tárlat megnyílik ismertető katalógus nélkül. Az érdeklődő látogató bosszankodik, a kiállítás rendezői pedig fájdalmasan veszik tudomásul, hogy a nyomda egyéb nagyobb feladatai között a kis ismertető „elcsúszott" és csak négy-öt vagy tíz nap múlva tudja betölteni a kiállítással kapcsolatos hivatását. Ugyanilyen késésnek vagyunk tanúi nem egyszer műsorismertető füzetek megjelenésével kapcsolatban is. Sőt igen gyakran rendezvényeket halaszt el a meghívók nyomdai átfutásának ideje. A katalógusok, műsorismertető füzetek késésével a kiállítás, illetve az előadás rendezői éppen a leginkább érdeklődő réteget, a nyitásra, premierre megjelenő közönséget vesztik el. Azokat, akik leginkább vásárolják a katalógust. Viszonylag nem túl nagy azoknak a száma, akik ezek közül visszatérnek a katalógus megvásárlásáért — ha egyáltalán tudomást szereznek róla, hogy majd lesz — a későbbiekben. A késéssel megérkezett katalógusok azután legtöbbször csak részben találnak vevőre és a kiállítás bezárása után hivatásukat betöltetlenül a rendező raktárába vándorolnak. Igaz, hogy a katalógusok, műsorfüzetek általában nem nagy munkák; és a nagyobb feladatokat (könyv eiőállitás stb) is végző nyomda feladatkörében nem nagy a jelentőségük. Viszont tagadhatatlan, hogy ezeknél az ismertetőknél a határidő minden más nyomtatványnál fontosabb. Minthogy az ebből fakadó nehézségek országosak (a Szegedi Nyomda a vállalt határidőket általában teljesíti) a megoldás útja talán a „profiltisztítás" lenne, a szükséglet szerint néhány, csak alkalmi jellegű, nyomtatványt előállító nyomda kialakításával, i ahol a begyakorlottság és az ezirányú határidők pontosságának tudata biztosíthatná, hogy ne maradjon az országban se kiállítás katalógus nélkül, se katalógus kiállítás nélkül. DÖMÖTÖR JÁNOS B0ÍROS ©ÉLA MIKOR LESZ HOLNAP ? Hazamegyek. Szeretném látni anyát. Üjra kell látnom a körutat. A lányok talán rríajd úgy néznek vissza rám. mint régen s nekik nem leszek idegen. A motorok monoton zaja elálmosít. Szemhéjamat lehúzza a fáradtság, az utazás előtti napok izgalma. Pilláim mögül félálomban veszem észre a virágos kalapos, fiatal nőt. Előttem szállt be a gépbe. S ő azt hiszi, nyugodtan nézhet, mert nem látom.* Nézhetsz nyugodtan. Megakad rajtam a szemetek, a széles vállamon, a hullámos hajamon, a kellemesnek tűnő arcomon. Hiába élek kőztetek 'tíz esztendeje, ha száz évig élnék, akkor is megéreznétek a kiejtésemen, hogy idegen vagyok. Elegem van belőletek, Máryből és min- kitárulkozom denkiből. Csak idegen va- nek gyök nektek. Hogy életre- szek, sasszézva szaladok, szóló társat kapjak, benn- Ma nem találkozhatunk, szülöttnek kellene lennem, Erzsi évek óta jár valakivagy milliomosnak. vei. Bokám megdagad a Pesten gyorsan múlnak a gyaloglástól. Szédülök a napok. Ez a társaság sem rengeteg cigarettától. Nekiérdekel. A szavak nem jut- ütközöm az embereknek. A nak el a tudatomig. Egy konyaktól felduzzadt a kedves arcot látok magam nyelvem. Vonszolom maelött. Keresem a tekintetét, gam. Borzalmas nehezen Olykor felszabadultan ne- múlnak a percek, az órák. vet. Észreveszi, hogy ez za- Mikor lesz holnap? var - elcsendesedik. Késő Másnaponként találko(Fehér Kálmán rajza) egy idegen- olykor a nyelvemre csava- hangját hallom, aztán a A hidon már fütyüré- rodnak. Mindketten égyre férfiét. Lemegyek az utcágondolunk. Aztán elfoglalt- ra. Nézem az ablakot. A ságára hivatkozva búcsúzik, villany ég. A percmutató Látom: szeretne könnyed- cammogása mint teknöcönek látszani de csak egy ké a tengerparton. A viltorz mosolyra telik. lany elalszik. Behúzódom a Erzsi ma kijön a kórház- kaPU szögletébe, nem akaból. A főorvostól egv nap rom. hogy kijövet meglásszabadságot kapott. Meg- sanak. Iszonyú lassan teligerte, hogv felhív. Ülök az nek a percek, a negyedórák, elsötétített szobában. A Nem jönnek. Fejemben kuspalettán itt-ott beszűrődik szaság. Nincs tovább! Bea fény. Szemben velem a te- lekotrok a zsebembe, s lefon. Gonosz kis fekete do- kezembe akad egy rézérme. boz. Nem cseng. Egyre idegesebb vagyok. A hamutálca már megtelt. Kitárom az ablakokat, megcsap a meleg, de legalább lassan kiáramlik a füst. Talán a bővan. minden Márky Imre van. A társaság szétszéled. J5Unjí mert csak S ő ker meg. kísérjem ha- maSÜ'dik nap ' a8 enyém. za Nem nagy faradtsag. ko- Mindent elmondtunk egyzel lakik. Tulajdonkeppen másról örülök is a kérésnek. Ke- .' , . ... cses, szép lábaival könnye- . beteg. Holnap kor- m dén lépked, blúza ujjúból bazba • baro™ het^ römnek is füstszaga kivillan szép formájú karja. marad o t, Istenem, nekem Gesztenyeszín hajába bele- csak ket hat*m túr az éjszakai szél. Sétá- Mindennap meglátogatom, lünk. Egymáshoz igazítjuk Azzal tel,k » naP- h°ev vaA telefon cseng: ötöt, tizet, húszat.... Üjra tárcsázok. A telefon újra cseng. Ötöt, tizet, huszat. Felgyullad a villany, árnyak látszanak, s újra kialszik a fény. Erzsi szökdécselve jön lefelé a lépteinket. Észre sem vesszük, hogy rom mikor láthatom. Mindig borzadtam a kórháztól, az éter és a jód szagatói, a Van pár sebem Harsog, ki bátor és gügyög ki bamba: Némán dacolva nyeldesek keservet. Lazult inakkal tán erőm elernyed: Nem lendülök már vágtató iramba. Alélt lelkemből vallomás dörög fel: A szellem szárnyal mindenek felett Versekké sírok fájó könnyeket, Csititva gyászom csengetyüs gyönyörrel. Van pár sebem, mi soha nem heged be: Borongó búcsú minden alkonyomtól, Kaján köszöntés minden reggelembe ... Ha testem omlik hamvadó rögökké: Talánya szívem hűlt porán dorombol, — S kacagja-sirja vádját mindörökké! már tizedszer kerüljük meg k[fehéredett kp7,-, embereka háztömböt. Lehűlt a levegő, Erzsi valami különös varázzsal rendelkezik. Beszélnem kell. Kezdeti kudarcaimról, az itthon félbeszakadt pályámról, n lágerborzalmakról, az új élet nelől. s most mégis úgy megyek a korhadba, mintha hazamennék. Ma bekövetkezett, amivel már számoltam. A rózsacsokor csaknem kihullik Elmúlt dél. Az ebéd nem lépcsőn. Virágos szoknyákéit Már két óra. három, ja vidáman harangoz. És négy. És ez az átkozott tele- mögötte ö. Reszketek, fon nem cseng, öt óra. Három év nagy idő. A Nem bírom tovább. Hívom megszokás nagy úr. válaa kórházat: Erzsi már dél- szolok, mintegy önmagamelőtt elment. nak. Mi vagyok én? Egy Az utca zsongása, a siető kedves ismerős, akivel csak emberek látványa, a bágva- ío1 erzl maSat- E§>" meszhéz napjairól, Márvről és a kezemből, amikor meglámindenkiröl. Ritkán szól lom őket a korházi kispaközbe. Szeme bátorít. S én beszélek, mint a megtért fiu. Ki kell adnom magamból a sok elfojtott érzést, bánatot. Amikor becsukódik mögötte a kapu, a lépcsőház fényében mégegyszer látom. Visszaint. Ez nem is én vagyok. Hova lett tartózkodásom, hova don. Olyan meghitt és meleg a kép. Láthatóan egymásra feledkeztek. A férfi, még át se adta vidám kis dozó napsugár kicsit megnyugtat. Céltalanul rovom az utcákat. Lassan kigyúlnak a város fényei. Arra eszmélek, hogy Erzsi háza előtt állok. Mit tegyek? Felmenjek? Behúzódom a szemközti kapu alá. az órámat szugerálom. Ha tíz perc múlva mezei csokrát. Erzsi felpil- nem jön — felmegyek. A sziről jött idegenért nem érdemes hátatfordítani a múltak. Már itt is idegen vagyok ? Hazavánszorgok. Forgok az ágyamban. Ügy magamhoz szorítom a párnát, szinte belézsibbad a karom. Nem jön az álom. Soha nem szedek altatót, de most beveszek kettőt is. hogy lant, és már .jön is felém. Nem fordulhatok vissza. Bemutatkozunk. Meglepődötten pásztáz végig a tekintetével. Aztán csendelakasban ég a villany! tűntek elfojtott gondolata- sen, jólnevelten beszélge megszabadítson gondolataimtól. Agyam nem kapcsol A két emelet oly magas- ki. Csikorog egy fék. tejesnak tűnik, mint amikor kannákat dobálnak. Azt híegyszer otthon fogadásból a szem a házmester sepri a 25. emeletre mentem gya- járdát... log. Otthon? Hát vagyok én A nap már magasan jár. im? Amit hosszú idő óta tünk. Mondataink jólfésül- valahol otthon egváltalán. Verejtékben úszik a testem. nem osztok meg senkivel, tek. de a lényeg nem hatol Most mint a nyitott könyv, el az agyunkig. A szavak Megállok az ajtó előtt. Nem Feltápászkodom, de szédücsengetek. Bentről Erzsi kezés. a saját belső baja hamarosan sírba vitte szegény Rostás Lenkét. Tavasz volt, éppen a bajnoki forduló kezdete. Aki ismeri a körülményeket, sejti, minő bonyodalmak szakadtak szegény, árva Vadas Bénire. A moziüzemi vállalat, no meg a szakszervezet, meghirdette a munkaversenyt, a szokottnál jóval magasabb ígéretekkel. A két gyereket, a Rostás família egyszerűen elrabolta tőle. És'még Basa Irma is, a telhetetlen perselyével! Temérdek összevisszaság, fejfájdító kilátástalanság, hogyan szabadulhat meg ezekből az ember? Ügy, hogy vasárnap délelőtt kimegven a temetőbe. Szegény kis felesége sírjához. Bizony, tíz hét is eltelt, illő már kimenni hozzá. Tudta jól az utat. A harmadik főút hetedik jobboldali utcájában, jó háromszáz lépésre, nyugatra, az orgonabokrok után. ott van, ott pihen szegény Lenke. Kereste a kerek keményfa táblácskát. Sehol nem lelte. Eltévesztette volna? Nem. itt kell lennie. A tujafenyőtől pontosan öt meterre. De ott most egy nagv, fehér márványoszlop. arany angyallal. Középen pedig egy beillesztett fénykép. — Szentisten, noha néked — szaladt ki a régtanult. zsoltár a moziüzemvezetönek es futballbíranak a száján. — Hiszen ez Lenke a két sráccal. De hát . . . hol vagyok én?! Ni. ez az én karom, a Lenke nyakában! De hiszen engem levágtak! Node ilyet... Olvasta gondosan a felírást. Mindjárt táncolni kezdtek szeme előtt a betűk. ..Itt nyugszik ROSTÁS LENKE élt 28 évet. Gyászolják gyermekei: Eveline és Iván, szülei Rostás János és Becskereki Anna, testvére Renáta, kiterjedt rokonsága és volt férje" ... Elöntötte a vér az agyát, ahogy mondani szokás. Előbb egyszerűen fel akarta lökni a sírkövet. de akkor elfogta valami restellkedés Ilyet nem illik tenni. No meg, egv kőtömbből volt az egész. Felhagyott, vele. inkább berohant a városba. Egyenest Rostásékhoz. A kapu zárva. Dörömbölt, dübögött, a végén már rugdalta az ajtót. Amíg csak meg nem jeleni az apósa. Rostás János, derekszíjjal, pisztolytáskával. — Ki ez a vadállat? — szólt ki, s jobbját a stukkeron tartotta. így is csak félig nyitotta ki az ablakot —Én, drága apósom, én. Ki tette ezt a csúfságot velem? Ki törölte el az én emlékemet szeretett Lenkem mellől? — bömbölte a fömozis és futballbíró, fényes nappal, vasárnap délben az utcán. — Tisztelt úr, nem kiabálunk — mondta halkan Rostás János fogházőr alhadnagy, — hanem sarkon fordulunk, és eltűnünk, mint a szürke szamár a ködben. Különben ... — Mit különben?? Lőjjön, ha mer, tata. De az én szent hazasságom emlékét bemocskolni nem hagyom . .. Ekkor sarkig kitárult az ablak két szárnya, s megjelent Renáta feje. Gőgös volt ez a szap, érett arc s tele gúnnyal. Mintha lóthátról szólva, úgy vetette oda Vadas Beninek. — Mivel neked sürgősebb volt Basa Irmácskát vigasztalni, az ö sírkövére rakosgatni a bankókat, s nem értél rá feleséged sírhantjával törődni. én emeltettem szeretett nővérkémnek emléket, és ha majd te különbet emeltetsz, akkor majd szólhatsz egy szót ... — Bíróságra megyek — bömbölte Vadas Béni elfulladt hangon. — Mehetsz a legfelsőbbhöz is — felelte a volt menyasszony, és erőteljesen becsukta az ablakot. A moziüzemiek szive megesett szegény Vadas Bénin, s a jövő vasárnapra kiosztották a Gyopárra terven felül a megye egyetlen Fanlomaskópiáját. Keressen valamit a szegény árva. Mivel szombaton elkelt minden jegy, a további érdeklődőket már a rendőrség sorakoztatta és foglalkozott velük. Béni az első előadás előtt kerékpárra ült. s kikarikázott a temetőbe. Nodp nem bánkódás okából, hanem táskájában vitte a nagv vésőt, akarom mondani a hidegvagót. kalapácsot. Azzal a tervvel: ha mást nem is. de az alsó sort, a gyászolókat, rendbe teszi. Néptelen volt a temető. Csak a tujafenyönél vett eszre megrökönyödve egy kerekpárt. Renáta volt a sírnál, gyomlált, rendezgetett. Mikor eszrevette sógorát, felugrott — Mit keresel itt? Menj innen! — kiáltott a kisemmizett férjre. Vadas Béni keserű gúnnyal mosolygott. — Azért van nemi jussom. Kicsit javítok a felíráson — mondta, s elővette a hidegvagót, a kalapáccsal. Renáta a sírkőnek vetette a hátát, átfogta. — Soha! — kiáltotta, és a szeme villámlott. Béni lassan haladt feléje. Rettenetesen pofon vágta a lány. amint közelébe ért a férfi. Másik kezével is. Hanem a harmadik csattanás elmaradt. Béni elkapta, s dulakodni kezdtek. Aztán a férfi egyszerűen felemelte a hatvankét kilós nőt, s átgázolt vele az orgonabokrok közé. Jó óra múlva ballagtak ki a temetőből. Béni balkézzel tolta a kerékpárt. Renáta a jobbjával. Szabad keze mindeniknek a másik derekán nyugodott. Ebédre Rostásékhoz ment Béni. Egy könnyen ki lehet számítani: ha négy évvel ezelőtt is így tesznek, minden másként lett volna. De minek is Füsti Mátyás síremlékere adakozni hetente kétszer is egy-egy százast, amikor a kőfaragó egészen olcsón kijavítja a vésést?! Meg a két gyereknek is kell az apa, az apának is kell egy anya. Tehát két hetre rá szombat délelőtt papíron is megerősítették, ami már tizenöt napja gyakorlatban folyamatba tétetett. Apropó, az azért a káderlapra tartozik, hogy Vadas Béni egyszer mulasztott a moziban. A közönség, igaz. nem is vette észre. Amikor a Fantomast vetítették. Még Dorka József, a szigorú moziüzemi váltalati igazgató sem vette észre. Viszont nemrégiben szemelyesen ő hozta ki a prémiumot. Mert a Gyopár mozi toronymagasan felül múlta a megye valamennyi moziját az eszmei kihasználtság tekintetében. Kell azt tudni egy vállalatnál, hogy ehhhez a ritka eredményhez egv elhagyott, szegény, bús. szomorú özvegy kávéfőző-nő pletyka hadjárata szolgáltatta a leghatásosabb propagandát? Ugyan! Maradjanak csak szent hitükben, hogy az ő príma filmjeikkel csábították oda a nagyérdemű közönségét. lök. Vissza kell ülnöm az ágyra. Kitámolygok a fürdőszobába. a jéghideg víz pirosra csípi a bőröm. Fáradt arcomat vizsgálom a tükörben, amikor cseng a telefon. Miért most hivott fel? Mond valami egyszerű kifogást, és arra kér, menjek be hozzá délelőtt. Séta közben jó gondolkodni: valami nincs rendben velem? Nem keltek kellemetlen benvomást, talán a modorom? S ha nem is vagyok gazdag, nem szenvedek semmiben hiányt. Odaát házam, bankbetetem, s ami ezeknél nagy szó. van egy kitűnő kocsim, akkora mint egv vagon. Ennek a lánynak ez mind semmi. Mit szalasztottam el a 25 és a mostani 35 között? Az óbudai kiskocsmákban egv korsó sör mellett eltöltött perceket. A szigeti sétákat. Itt egy könyvről egész délutón tudnak vitatkozni. Talán itt is. ott is eljátszottam a lehetőséget? Itt sem vagyok bennszülött? Irány a Vörösmarty tér. A kisasszonyt angolul kérem : „bookol"-ja a jegyem, a holnapi gépre. A Douglas könnyedén emel. kedik fel a betonról. Lágy, temperált a környezet. A stuwik puha léptekkel sürögnek köröttem. Egyik cigarettát, a másik ajándékot hoz — válogassak. Terítenek. Felbontás előtt bemutatják a pezsgő márkáját. Azok egy üveg Kinizsi mellett is jól érzik magukat A gép üres, magányos madár. Vasárnap. 1967. július 9. DEL-MAGYAROR5ZAG ?