Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

Fíúportré G, Szabó László Gyászének ellenponttal A fogason sapkád botod mar nem akasztja senki le az udvar jég-tükreire az éj sötét posztót dobott Nem jókor ért a hir ide mily rosszkor nem ts tudhatod két tárgyalás közt álltam ott s előbbre volt a köz ugye viszniik lábbal előre ki az innen sokszor vizslatott táncos-bokája csillagok szemfedöd dermedt díszei s a hold is kél mint kesei b á uztán a gond is elkapott gyászholmi vírag vasúti jegy taxi illó százasok program-lemondás és zaci nemalvás fűtetlen kocsi n a t később kerestem cigarettámat nem találtam s kihűlt ágyad mellett még bontatlan három csomagban ott hevert amit tegnapelőtt a kért narancsok között adtunk postára neked s egyet meggyújtottam a magamé helyett A vita tapasztalatai alap­ján elmondhatjuk: a töme­gek figyelemébresztésének es a jogos várakozások kielé­gítésének elég sok bevált módja van. A probléma in­kább az, hogy ezeket a mód­szereket még • sok helyen nem ismerik, vagy legalább­is ritkán alkalmazzák. Pe­dig ehhez nem is kell be­ruházás, vagy nagyobb költ­ségkeret. Mindössze arra van szükség, hogy változzék a szemlélet, mozgékonyabb, rugalmasabb, az élet köve­telményeihez jobban és gyorsaban igazodó legyen a tervezés, a népművelési ap­parátus egész tevékenysége. A viták egy vészében azt panaszolták, hogv megcsap­pant az érdeklődés, a kívá­natosnál kevesebben láto­gatják a kultúrházakat, klu­bokat, a különböző rendez­vényeket. Éppen ez az, ami legidászerübb feladatokat állítja elénk. Ha ugyanis a hagyományos ismeretter­jesztő és szórakozási formák nem eléggé vonzóak, keresni kell a hatékonyabb eszközö­ket. Tanulmányozni kell, hogyan és mivel kezdhet­nénk zsugorítani a falvak­ban és városokban ma még megtaláható, s joggal gyak­ran emlegetett fehér folto­kat. a közömbösség és tá­jékozatlanság szigeteit. Az egyes társadalmi réte­gek jobb, szakszerűbb megkö­zelítésére volna szükség. Mindenki tudja például, hogy a legtöbb ember kul­turális ps információ-szerző érdeklődése ma már legin­Pinter József festménye a III. Délalföldi Tárlat anya­gából. Program és népművelés Többhonapos nyilvános eszmecsere után lezárult a népművelés tennivalóiról ki­alakult vita egyik szakasza. Ez a polémia évek óta tart, es tariani is fog mindaddig, amig a gyors, társadalmi és kult,uhilis fejlődés szinte évről évre új feladatok elé állítja a népművelés irá­nyítóit. A vita folyamatos jellege tehát nem a dolgavé­gezetlenség jele, hanem ter­mészetes következménye a feltételek és igények válto­zásának. Néhány hét múlva országszerte megkezdik a szakemberek az őszi-téli népművelési évad tervezését, a munkásakadémiák, me­zőgazdasági, ipari és egyéb tematikájú előadássorozatok programjának kialakítását. A jó népmüvelés az or­szág szocialista épitését, gazdasági-társadalmi terve­ink megvalósítását segíti. Ezeknek a terveknek rész­ben újszerű jellegéből kö­vetkezik, hogy a népművelés is új formakat szeretne al­kalmazni és több irányban bővíteni a százezrekhez to­vábbított ismeretek körét. A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, ame­lyek eddig a népművelés ke­retei voltak — és a legtöbb helyen még ma is csaknem kizárólagos érvénnyel azok — nem igazodnak kellőkép­pen a növekvő és változó követelményekhez. kább a televízióra irányul. Különösen érvenyes ez a munkásság és az alkalma­zotti réteg derékhadára. Százezrek nézik a színházi közvetítéseket, a ty-híradót, hailRatják az ismeretterjesz­tő előadásokat és koncerte­ket. Élményeket kapnak és bosszankodnak, egyetértenek és vitáznak. Szeretnek be­szélni a látottakról, s meg is teszik ezt, ma még többnyi­re csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a reagálás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tet­szés vaRy nemtetszés nyil­vánításán. Lehetőség volna tehát olyan fórumok kiala­kítására, ahol hozzáértő vi­tavezető segítségével foglal­kozhatnának az érdeklődők élményeik értelmezésével, jó és rassz megkülönböztetésé­' vei, ízlés és tájékozódás őket foglalkoztató kérdései­vel. Többször esett már szó ar­ról, hogy a népművelési ap­parátus több figyelmet szen­telhetne az esti iskolák hall­gatóira. Tanulmányaik köny­nvítésében a kultúrotthonok is szerepet vállalhatnának. Másik naRV lehetőség és egyben társadalmi szükség­let: az ifjúságot érdeklő, fantáziájára is hatni * tudó témakörök, ismeretterjesztő­és szórakoztatási formák ku­tatása. Olyan, új mozgalmak felkarolása például, mint a pol-beaté, amelyben a mo­dern zene egy formájának tudatosan progresszív válfa­ját üdvözölhetjük. Fiatal és idősebb generá­ciók számára egyaránt fon­tos a jobb műszaki propa­ganda, a gyakorlati követel­ményekhez igazodó technikái felvilágosítás és képzés. Mindez eddig is nagy jelen­tőségű volt. A gazdasági mechanizmus reformjával előálló új helyzetben azon­ban mind a vállalatok, mind az egyes műszaki és fizikai dolgozók szempontjából egé­szen közvetlen — forintban is kifejezhető — hatása lehet a jól irányított ismeretter­jesztésnek. És itt van talán a legnagyobb szükség rugal­masságra, új szervezeti kere­tek megteremtésére. Eddig a műszaki ismeret­terjesztés és az igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők kapcsolata kissé formális volt, legjobb esetben is csak személyes részvételre szo­rítkozott. Most viszont hasz­nos és szükséges a gyári kollektíva előtt álló termelé­si feladatok figyelembe vé­tele, a segítségnyújtás mó­dozatainak közős keresése, az éppen adott — és eset­leg évről évre változó — műszaki követelmények ki­elégítése a műszaki népmű­velésben is. DERSl TAMAS íí riadtan szá,llt S fojtott a gyertyafüst S o füstből felködlött a füst akár szikár sivár fészkétől megfosztott arcodbol csak határidőkkel madár az orr s az áll ami vár a még neked meredt ki mit félretettem szánt elvezet völgyünkben keszeg — hisz veled zsigereimbe panaszra húzva nem értethettem mérgezett rejtezett soha meg s bolydult a füst ajkad hogy nincs időm oszlatta szét lila konok pecsét s a messzeség be nem telt mely engem gyengéd szálunk álmaid izét életre ítélt elrágta rég — s a legutolsóét Meredtem rád s mit felveszek holnap „ha majd s belém nyilait zavart a kertben vajon mennyivel fejjel almafánk kihajt többre tart mellőzve a ricsajt veszem sapkám ki tőlem sarjadt sohasem fognád fel fogom botom s egy napon tudom s a fényben virrasztja majd hogy élni kell fiatalodom" ravatalom nincs oltalom A kerti szék Lám így siratják s most is lesek üres marad a fiak órámra csak jaj nem kél többé a holt apákban mennék folytatni már az a nap önmagukat dolgaimat nem v & r t á l meg m a g a d r a vess üres vagyok a világ is üres Üj fény botorkál égre de a jég-tükrök foncsora hámlott hiába kereslek bennük Apa! színig betölt a hiányod Elhagyatva VARGA IMRE ptemtummet/ Csinálhatta ugyan akármilyen titokban má­sodik házasságkötését Vadas Béni, a mozis és II. osztályú futballbíró, jobban híre ment an­nak, mintha a hangosanbeszélő végigkiabálja a városban. Basas Irma, a szépformájú, rengő idomú, deli termetű kávéfőzőnő a helybeli Aranytúzok étteremben, minden ismerősének el­újságolta a titkot, gondolhatni: minő kommen­tárral. Az efféle jelző, ho»y szószegő, himpel­lér, kombinétolvaj, szoknyapecér, sőt hogy Kasszanova, mindenik súgásban szerepelt. Per­sze az is, hogv lám, így kell hinni egy férfinek, aki nem átallja egy vedtelen özvegy békés nyugalmat megháborítani, és amikor mézes­mázos ígérgetéseinek, fondorlatos fogadkozásai­nak a szegény nő enged, akkor egyszerűen más­sal lépdel el Polgár Jóskához, vagyis a városi tanács anyakönyvvezető helyetteséhez. Mily ismeretlen terrénum az asszonyi lélek, telve indulatokkal! És hogy ezeknek mi lesz majd a következménye, mily nehéz azt előre ki­számolni! Ennek a súgásnak is meglett a maga folytatása: a népek szerfelett kíváncsiak lettek Vadas Bénire, és csak úgy tódultak a helyi Gyopár moziba, 97 egész öt tized százalékos eszmei kihasználtságot biztosítva a jeles új ma­gyar filmnek, a Harlekin és szerelmese című filmdrámának. Látni akarták ugyanis azt a fut­ballbirát, aki el merte venni felesége húgát. Mondhatná bárki: ilyesmi az emberiség tör­tenetében számos esetben előfordult, mér. el­végre valaki annyira ízletesnek találhatta egy bizonyos család leánygyerekét, hogy az egyik sírba eresztése után nyomban megkívánta a kö­vetkezőt- No de. Vadas Béninél mindez nem ilyen szimpla módon következett be. Béni baratunk a tanítóképző utolsó évét nem végezvén el még annak idején aktív sportolásra adta fejét, majd e réven mozi üzemvezetői, va­lamint mozigépészi szakismereteket szerzett, s ahogy a játékosból lassankent mérközésvezetöi kategóriába került, megkötődött a helybeli Gyo­pár mozinál, és a szükséges csélcsapság után he­vesen udvarolni kezdett a poétikus nevű, III. kerületi óvónőnek, a vele egymagas, immár har­minc éves Bostás Renátának, aki szívesen is vette a közeledést. Csakhát az egyik vasárnap éjfél felé, némi ital hatására, amit a helyi fmsz bankettjén fogyasztott a különben antialkoho­lista sportember ,Vadas Béni megunta a me­zőnyjátékot, és szaknyelven szólva: kapura tört. Ez többféle értelemben is vehető, ám minden­képpen meglepő következményt hozott magával. A dús idomú, csupatűznek vélt nö, akit a hely­beli fotoszakkör amatőrjei stikában már több ízben teleobjektivvel minibikiniben megörökí­tettek, Vadas Béni agressziójára cérnavékony fejhangon sikítozni kezdett, éspedig olyasmi!, hogy haramia, hogy becsületére tör, minden férfi kéjenc hentessegéd, szóval akkora ricsajt csapott, hogy felébredt, és kijött a ház elé az egész Rostás család; János, az atya, különben büntetőintézeti alhadnagy, Jocus mama és a kisebbik leány, a szende, fekete szemű, fiiigián Lenke, aki a háztartásban segédkezik odahaza s a járási könyvtár élolvasója. Vadas Béninek ekkor tünt fel, mily tüzes lobogással bámulja öt Lenke, azt is észrevette, hogy mennyivel jobb alakú nővérénél mert a konyhaajtóban állva a nájlon hálóing mindent kimutatott. Minden esetre Béni Renátához többet nem szólt, csak a plénum előtt kijelentette: ki nem állhalja a hisztis nőket, az ilyeneket veder hideg vízzel kell gyógyítani. Aztán a szombat esti mozi sás­kor udv ariasan megszólította Lenket . . . Márpedig ha egy volt NB Il-es csatár, jelen­leg mérkőzésvezető, valamint az A kategóriájú (nevelő célzatú) filmek diadalra juttatója elha­tároz valamit, az bizonyosan megvalósul. Az el­ső beszelgetéstöl számított ötödik szombaton megtörténi az esküvő. Rá tíz hónapra a mozi­üzemi vállalat igazgatója, a rendkívül elfoglalt, eszmei-esztétikai kérdésekben búvárkodó és szá­mos iskolán előadó, különben bornemissza és szigorú Dorka elvtárs jött el névadó apának. Evelinet, ő volt az elsőszülött, tizenkét hónapra követte Iván. S a tragédia. A fehérbőrű, csak a családjáért élő, a háziasszonyokról készítendő kisfilm föalakjának illő Lenke mellől egyszerű­en eltiltotta Vadas Bénit a szívtelen Tömössy doktor. Magyarázzam most, minő keresztcipe­lésre ítélte ezzel a filmkultúrában és sportmü­vészetben egyaránt kiművelt eme férfit? Mind­nyájan láttunk már olyan esetet, amikor az ed­ző kimélés véget a csapatját visszafogta, ám egyszer csak összevillant a fiúk szeme, és a labda máris szemérmetlenül, irgalmatlanul ott táncolt a hálóban. Nem lehetett tovább bírni cérnával. Vadas Béni se bírta. Elég volt Basa Irma, özvegy Füsti Mátvasné kávéfőző egyetlen sze­mevillantá.sa, s hősünk máris elfeledett mindent. Lenket. aki némán, fonnyadó virág módjára várta minden este, a két srácot, akik édesdeden szu nyál tak mit sem sejtvén, aztán Renátát is, a hisztis óvónőt, aki olykor álmaiban szirén módján megjelent, es addig szöszmötölt min­den este a Gyopárban, amig be nem zárt az Aranytúzok. És kísérte haza Irmái. A hazaki­sérésekor elbukkanó meglepetések harmadik fajtájával ekkor ismerkedett meg Béni. Irma ugyanis az első alkalommal közölte vele. ha kí­vánja. máris beengedi, viszont ö megkívánja, hogy a vitrin felső polcán levő disznoalakú per­selybe mindjárt belépéskor dugjon be egy piros bankót. Vadas megrökönyödésére szipogva, sze­mét törölgetve elrebegte: megboldogult fer.ie, a feledhetetlen emlekü Füsti Mátyás emlékére akar díszes sírkövet, szoborral, állítani, s mivel a vendéglátóipar alacsony bérkategóriával riol­gozik. így gondolja kegyes megemlekezését rea­lizálni. Ez a ledérség. a meglepően sokra rúgó köíte­Cs. Pataj Mihály festménye a III. Délalföldi Tárlat anyagából (j DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. július 9.

Next

/
Thumbnails
Contents