Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
Fíúportré G, Szabó László Gyászének ellenponttal A fogason sapkád botod mar nem akasztja senki le az udvar jég-tükreire az éj sötét posztót dobott Nem jókor ért a hir ide mily rosszkor nem ts tudhatod két tárgyalás közt álltam ott s előbbre volt a köz ugye viszniik lábbal előre ki az innen sokszor vizslatott táncos-bokája csillagok szemfedöd dermedt díszei s a hold is kél mint kesei b á uztán a gond is elkapott gyászholmi vírag vasúti jegy taxi illó százasok program-lemondás és zaci nemalvás fűtetlen kocsi n a t később kerestem cigarettámat nem találtam s kihűlt ágyad mellett még bontatlan három csomagban ott hevert amit tegnapelőtt a kért narancsok között adtunk postára neked s egyet meggyújtottam a magamé helyett A vita tapasztalatai alapján elmondhatjuk: a tömegek figyelemébresztésének es a jogos várakozások kielégítésének elég sok bevált módja van. A probléma inkább az, hogy ezeket a módszereket még • sok helyen nem ismerik, vagy legalábbis ritkán alkalmazzák. Pedig ehhez nem is kell beruházás, vagy nagyobb költségkeret. Mindössze arra van szükség, hogy változzék a szemlélet, mozgékonyabb, rugalmasabb, az élet követelményeihez jobban és gyorsaban igazodó legyen a tervezés, a népművelési apparátus egész tevékenysége. A viták egy vészében azt panaszolták, hogv megcsappant az érdeklődés, a kívánatosnál kevesebben látogatják a kultúrházakat, klubokat, a különböző rendezvényeket. Éppen ez az, ami legidászerübb feladatokat állítja elénk. Ha ugyanis a hagyományos ismeretterjesztő és szórakozási formák nem eléggé vonzóak, keresni kell a hatékonyabb eszközöket. Tanulmányozni kell, hogyan és mivel kezdhetnénk zsugorítani a falvakban és városokban ma még megtaláható, s joggal gyakran emlegetett fehér foltokat. a közömbösség és tájékozatlanság szigeteit. Az egyes társadalmi rétegek jobb, szakszerűbb megközelítésére volna szükség. Mindenki tudja például, hogy a legtöbb ember kulturális ps információ-szerző érdeklődése ma már leginPinter József festménye a III. Délalföldi Tárlat anyagából. Program és népművelés Többhonapos nyilvános eszmecsere után lezárult a népművelés tennivalóiról kialakult vita egyik szakasza. Ez a polémia évek óta tart, es tariani is fog mindaddig, amig a gyors, társadalmi és kult,uhilis fejlődés szinte évről évre új feladatok elé állítja a népművelés irányítóit. A vita folyamatos jellege tehát nem a dolgavégezetlenség jele, hanem természetes következménye a feltételek és igények változásának. Néhány hét múlva országszerte megkezdik a szakemberek az őszi-téli népművelési évad tervezését, a munkásakadémiák, mezőgazdasági, ipari és egyéb tematikájú előadássorozatok programjának kialakítását. A jó népmüvelés az ország szocialista épitését, gazdasági-társadalmi terveink megvalósítását segíti. Ezeknek a terveknek részben újszerű jellegéből következik, hogy a népművelés is új formakat szeretne alkalmazni és több irányban bővíteni a százezrekhez továbbított ismeretek körét. A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, amelyek eddig a népművelés keretei voltak — és a legtöbb helyen még ma is csaknem kizárólagos érvénnyel azok — nem igazodnak kellőképpen a növekvő és változó követelményekhez. kább a televízióra irányul. Különösen érvenyes ez a munkásság és az alkalmazotti réteg derékhadára. Százezrek nézik a színházi közvetítéseket, a ty-híradót, hailRatják az ismeretterjesztő előadásokat és koncerteket. Élményeket kapnak és bosszankodnak, egyetértenek és vitáznak. Szeretnek beszélni a látottakról, s meg is teszik ezt, ma még többnyire csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a reagálás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszés vaRy nemtetszés nyilvánításán. Lehetőség volna tehát olyan fórumok kialakítására, ahol hozzáértő vitavezető segítségével foglalkozhatnának az érdeklődők élményeik értelmezésével, jó és rassz megkülönböztetésé' vei, ízlés és tájékozódás őket foglalkoztató kérdéseivel. Többször esett már szó arról, hogy a népművelési apparátus több figyelmet szentelhetne az esti iskolák hallgatóira. Tanulmányaik könynvítésében a kultúrotthonok is szerepet vállalhatnának. Másik naRV lehetőség és egyben társadalmi szükséglet: az ifjúságot érdeklő, fantáziájára is hatni * tudó témakörök, ismeretterjesztőés szórakoztatási formák kutatása. Olyan, új mozgalmak felkarolása például, mint a pol-beaté, amelyben a modern zene egy formájának tudatosan progresszív válfaját üdvözölhetjük. Fiatal és idősebb generációk számára egyaránt fontos a jobb műszaki propaganda, a gyakorlati követelményekhez igazodó technikái felvilágosítás és képzés. Mindez eddig is nagy jelentőségű volt. A gazdasági mechanizmus reformjával előálló új helyzetben azonban mind a vállalatok, mind az egyes műszaki és fizikai dolgozók szempontjából egészen közvetlen — forintban is kifejezhető — hatása lehet a jól irányított ismeretterjesztésnek. És itt van talán a legnagyobb szükség rugalmasságra, új szervezeti keretek megteremtésére. Eddig a műszaki ismeretterjesztés és az igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők kapcsolata kissé formális volt, legjobb esetben is csak személyes részvételre szorítkozott. Most viszont hasznos és szükséges a gyári kollektíva előtt álló termelési feladatok figyelembe vétele, a segítségnyújtás módozatainak közős keresése, az éppen adott — és esetleg évről évre változó — műszaki követelmények kielégítése a műszaki népművelésben is. DERSl TAMAS íí riadtan szá,llt S fojtott a gyertyafüst S o füstből felködlött a füst akár szikár sivár fészkétől megfosztott arcodbol csak határidőkkel madár az orr s az áll ami vár a még neked meredt ki mit félretettem szánt elvezet völgyünkben keszeg — hisz veled zsigereimbe panaszra húzva nem értethettem mérgezett rejtezett soha meg s bolydult a füst ajkad hogy nincs időm oszlatta szét lila konok pecsét s a messzeség be nem telt mely engem gyengéd szálunk álmaid izét életre ítélt elrágta rég — s a legutolsóét Meredtem rád s mit felveszek holnap „ha majd s belém nyilait zavart a kertben vajon mennyivel fejjel almafánk kihajt többre tart mellőzve a ricsajt veszem sapkám ki tőlem sarjadt sohasem fognád fel fogom botom s egy napon tudom s a fényben virrasztja majd hogy élni kell fiatalodom" ravatalom nincs oltalom A kerti szék Lám így siratják s most is lesek üres marad a fiak órámra csak jaj nem kél többé a holt apákban mennék folytatni már az a nap önmagukat dolgaimat nem v & r t á l meg m a g a d r a vess üres vagyok a világ is üres Üj fény botorkál égre de a jég-tükrök foncsora hámlott hiába kereslek bennük Apa! színig betölt a hiányod Elhagyatva VARGA IMRE ptemtummet/ Csinálhatta ugyan akármilyen titokban második házasságkötését Vadas Béni, a mozis és II. osztályú futballbíró, jobban híre ment annak, mintha a hangosanbeszélő végigkiabálja a városban. Basas Irma, a szépformájú, rengő idomú, deli termetű kávéfőzőnő a helybeli Aranytúzok étteremben, minden ismerősének elújságolta a titkot, gondolhatni: minő kommentárral. Az efféle jelző, ho»y szószegő, himpellér, kombinétolvaj, szoknyapecér, sőt hogy Kasszanova, mindenik súgásban szerepelt. Persze az is, hogv lám, így kell hinni egy férfinek, aki nem átallja egy vedtelen özvegy békés nyugalmat megháborítani, és amikor mézesmázos ígérgetéseinek, fondorlatos fogadkozásainak a szegény nő enged, akkor egyszerűen mással lépdel el Polgár Jóskához, vagyis a városi tanács anyakönyvvezető helyetteséhez. Mily ismeretlen terrénum az asszonyi lélek, telve indulatokkal! És hogy ezeknek mi lesz majd a következménye, mily nehéz azt előre kiszámolni! Ennek a súgásnak is meglett a maga folytatása: a népek szerfelett kíváncsiak lettek Vadas Bénire, és csak úgy tódultak a helyi Gyopár moziba, 97 egész öt tized százalékos eszmei kihasználtságot biztosítva a jeles új magyar filmnek, a Harlekin és szerelmese című filmdrámának. Látni akarták ugyanis azt a futballbirát, aki el merte venni felesége húgát. Mondhatná bárki: ilyesmi az emberiség törtenetében számos esetben előfordult, mér. elvégre valaki annyira ízletesnek találhatta egy bizonyos család leánygyerekét, hogy az egyik sírba eresztése után nyomban megkívánta a következőt- No de. Vadas Béninél mindez nem ilyen szimpla módon következett be. Béni baratunk a tanítóképző utolsó évét nem végezvén el még annak idején aktív sportolásra adta fejét, majd e réven mozi üzemvezetői, valamint mozigépészi szakismereteket szerzett, s ahogy a játékosból lassankent mérközésvezetöi kategóriába került, megkötődött a helybeli Gyopár mozinál, és a szükséges csélcsapság után hevesen udvarolni kezdett a poétikus nevű, III. kerületi óvónőnek, a vele egymagas, immár harminc éves Bostás Renátának, aki szívesen is vette a közeledést. Csakhát az egyik vasárnap éjfél felé, némi ital hatására, amit a helyi fmsz bankettjén fogyasztott a különben antialkoholista sportember ,Vadas Béni megunta a mezőnyjátékot, és szaknyelven szólva: kapura tört. Ez többféle értelemben is vehető, ám mindenképpen meglepő következményt hozott magával. A dús idomú, csupatűznek vélt nö, akit a helybeli fotoszakkör amatőrjei stikában már több ízben teleobjektivvel minibikiniben megörökítettek, Vadas Béni agressziójára cérnavékony fejhangon sikítozni kezdett, éspedig olyasmi!, hogy haramia, hogy becsületére tör, minden férfi kéjenc hentessegéd, szóval akkora ricsajt csapott, hogy felébredt, és kijött a ház elé az egész Rostás család; János, az atya, különben büntetőintézeti alhadnagy, Jocus mama és a kisebbik leány, a szende, fekete szemű, fiiigián Lenke, aki a háztartásban segédkezik odahaza s a járási könyvtár élolvasója. Vadas Béninek ekkor tünt fel, mily tüzes lobogással bámulja öt Lenke, azt is észrevette, hogy mennyivel jobb alakú nővérénél mert a konyhaajtóban állva a nájlon hálóing mindent kimutatott. Minden esetre Béni Renátához többet nem szólt, csak a plénum előtt kijelentette: ki nem állhalja a hisztis nőket, az ilyeneket veder hideg vízzel kell gyógyítani. Aztán a szombat esti mozi sáskor udv ariasan megszólította Lenket . . . Márpedig ha egy volt NB Il-es csatár, jelenleg mérkőzésvezető, valamint az A kategóriájú (nevelő célzatú) filmek diadalra juttatója elhatároz valamit, az bizonyosan megvalósul. Az első beszelgetéstöl számított ötödik szombaton megtörténi az esküvő. Rá tíz hónapra a moziüzemi vállalat igazgatója, a rendkívül elfoglalt, eszmei-esztétikai kérdésekben búvárkodó és számos iskolán előadó, különben bornemissza és szigorú Dorka elvtárs jött el névadó apának. Evelinet, ő volt az elsőszülött, tizenkét hónapra követte Iván. S a tragédia. A fehérbőrű, csak a családjáért élő, a háziasszonyokról készítendő kisfilm föalakjának illő Lenke mellől egyszerűen eltiltotta Vadas Bénit a szívtelen Tömössy doktor. Magyarázzam most, minő keresztcipelésre ítélte ezzel a filmkultúrában és sportmüvészetben egyaránt kiművelt eme férfit? Mindnyájan láttunk már olyan esetet, amikor az edző kimélés véget a csapatját visszafogta, ám egyszer csak összevillant a fiúk szeme, és a labda máris szemérmetlenül, irgalmatlanul ott táncolt a hálóban. Nem lehetett tovább bírni cérnával. Vadas Béni se bírta. Elég volt Basa Irma, özvegy Füsti Mátvasné kávéfőző egyetlen szemevillantá.sa, s hősünk máris elfeledett mindent. Lenket. aki némán, fonnyadó virág módjára várta minden este, a két srácot, akik édesdeden szu nyál tak mit sem sejtvén, aztán Renátát is, a hisztis óvónőt, aki olykor álmaiban szirén módján megjelent, es addig szöszmötölt minden este a Gyopárban, amig be nem zárt az Aranytúzok. És kísérte haza Irmái. A hazakisérésekor elbukkanó meglepetések harmadik fajtájával ekkor ismerkedett meg Béni. Irma ugyanis az első alkalommal közölte vele. ha kívánja. máris beengedi, viszont ö megkívánja, hogy a vitrin felső polcán levő disznoalakú perselybe mindjárt belépéskor dugjon be egy piros bankót. Vadas megrökönyödésére szipogva, szemét törölgetve elrebegte: megboldogult fer.ie, a feledhetetlen emlekü Füsti Mátyás emlékére akar díszes sírkövet, szoborral, állítani, s mivel a vendéglátóipar alacsony bérkategóriával riolgozik. így gondolja kegyes megemlekezését realizálni. Ez a ledérség. a meglepően sokra rúgó köíteCs. Pataj Mihály festménye a III. Délalföldi Tárlat anyagából (j DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. július 9.