Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Űt a művészethez Ariv Endre irta pontosan marxista esztétika — lenye- tanunk. A nép. a müvészet6d e\~vel ezelőtt, 1907-ben. geböl következik. hogy a tel nem szakszerűen toglal,.Tegnap este, amikor Buri- művészet hatásában, szere- kozó emberek igénye a an meghallgatására világítót- pében azt a bensőségesen művészettel szemben nemták ki az Operát, egy csen- szubjektív viszonyt vegye csak az, hogy megérthessek, des utcában nagy csődület elsosorban tekintetbe, amit hanem hogy megszerethestamadt. Egv sarokházban, akár. noha nem egészen pon- sek, hogy része legyen éle\alami iskola internálasában tos a szó. szeretetnek is ne- iüknek. Ez persze megkízongorázott. egy diák. Sze- ve/.hetnénk. \ánja az értés bizonyos topén. komolyan játszott a Valamit szeretni nem kat, de nem kívánja meg, fiú. Puccinitól Fráter Lórán- ugyanazt jelenti, mint foRal- hogy PZ az értés teljes ledig mindent. S hallgatta nulag megérteni. Az ember gyen. Ahol a szeretet megt agy háromszáz ember, ta- szerethet valamit akkor is, van, szükségszerűen maga lan négyszáz is. Diákok, el- ha nem tudja teljesen a fo- utan vonja az értést is, de szabadult munkások, masu- galmak nyelvére lefordítani, ez fordítva nem mindig igy módlányok, kereskedelmi al- \ agy ha nem teljesen egye- van: a műalkotás hideg fejkalmazottak, s mas efelék, zik a világnézetével. jel való megértése nem felakiknek Caruso-estére, Buri- A megértés a szeretethez tétlenül váltja kj a miivéen-estere nem telik. Gyönyo- mérten mindig „hideg'', szét szeretetét is. Művészetrú volt ez a közönség, s vagyis pusztán értelmi-ész- politikánk ezért épít a műmegható, hálás a figyelem, beii, s nem érzelmi müvelet. vészét szeretetére. A világamely a nyitott ablakon át Amit szeretünk, azt saját nézeti nevelés a művészet kiaradt zeneszót felfogta, életünkhöz tartozónak tart- esetében nem azt jelenti, Ezekből a budapestiekből le- juk, szükségesnek és fontos- hogy valamiféle hideg, puszhetne egy új üdv-hadsereget nak ítéljük a vele való köz- tán az értésre alapozott kapcsinalni, a szépség üdvhad- vetlen kapcsolatot. A művé- csolatot akarunk kialakítani seregét. Arcukon bánatosan, szet azért nyújthat bizonyos a művészettel, hanem hogy talan tudatlanul ott volt a értelemben nagyobb élményt megőrizve a mű vésze tszorevagv, mennyire szeretnék a tudományos megismerés- (ö közönség elsődleges érzéeletüket a müveszettel meg- nél. mert nem pusztán tu- magatartását, ezt a zzopiteni.'t (iást nyújt, hanem fontossá közvetlen" érzelmi kapcsolaS ezután azt is elmondja, ls lcsz valamit — mert tot ki akarjuk egeszíteni, bogvan kelléne ezt a vagyat amit megszeret let velünk, te'jessé akarjuk tenni a mükic'egiteni Népoperák, olcsó Hz\ eletünkbe. vészét eszmei-gondolati megjzinházi előadások. nep- A szeretet ilyen esetb. Ördggh Siilvesitsr Alighanem zápor lesz... esetben a hangversenyek es tárlatok m**'rte8 ,is- A világ értésével is. ismeret számára kimerít A költő, Ady Endre, bokellenének hozza. De vajon HZ ismerei szamara kiment- , , . , . . nem érkeznek-e majd későn b<muve.szet nem ruléto akkorddal fejezte be hozzánk a kulturálódásnak P«'-<wtán egyik neme a meg- cikkét: „Itt már csak eze/ek a formái? Pedig miná- ismerésnek, hanem — éppen után is mindörökké így lesz: lünk ez. volna az egyetlen ~ éleszt6" kacérkodnak a kultúrával a „megváltás" a feudális és a J«« * semmiháziak és meghalnak burzsoá rend nem teremt- A művészét es a tudohet már igazi értékeket. Csak many- az *mberi te- a kul,ura hasztalan vagyatol h nép. az. „alacsonyak" te- vekenysegenek e két hatal- a kultúrára alkalmasak", hetik Budapestet „városibb mas eszköze formaja tehát Mindnyájan tudjuk, hogy ma Budapestté", csak ők hozhat- « feltetelez, egy- már npm a helyzet Az M«.vaarmSUzáÍr\rcuíÍraR"SZ ' Ezért volna téves állás- millióinak terméMagvai 01 szag artuiaiai« s'/etes, spontan-muveszetÉrdemes emlékezetünkbe pont 8 művészét, mércéjéül, bZeretete egyre inkább megtdezni ezeket a szavakat: vaR.v akar a művészi alkotás találja az. utat a művészet most, amikor már elmond- népi jellegének mértékéül megértéséhez is. PINTÉR JrtZSEF hatjuk: Ady Endre alma egyedül közérthetőségét állímegvalosuloban van. Most, amikor már az egykori utcai koncert hallgatóinak utódai elmehetnek a mai Carusoestékre, amikor a hangverseny-, színház- és kiállításhálózat (nem is beszélve a rádióról és a televízióról) minden ember számára lehetővé teszi, hogy osztályrészéül jusson a művészet. Hogy valóban mindenki el is megy színházba, koncertre? Nem. de a kor ma már összehasonlíthatatlanul szélesebb, s a lehetőség még összehasonlithatatlanabbul nagyobb. Az „alacsonyak" felkerültek és elhozták a „kultúra pírját" Magyarorszag arculatara. Elegendő elmenni ilyenkor nyáridőben egy szabadteri hangversenyre. Itt találkozhat az ember a szépség mai „üdvhadseregével". De mar nem internátusi di- m^mmmmm akok rögtönzött zongora já- I tékát élvezik, hanem szimfii. I /VlnöVfir / rtCT/fí mkus zenekaraink muzsika- fílug/ul ját. Különösen érdekesek eppen az ingyenes hangversenyek, — Budapesten például a Halászbástyán. Szinte megható lát.ni. ahogy a „törzsvendégek" és az éppen arra sétálók. nyugdijasok és szerelmespárok odasietnek a művészet szavára. Aki odaáll a Halászbástyára, hogy egy kitűnő, de nem feltétlenül hitelesen világhíres zenekar és karmester tolmácsolásában Beethovent végighallgasson, az nem azért teszj ezt, mert a társadalmi illem valamiért megparancsolja. hanem pusztán és egyedül a művészet szereteteért. Éppen erről van szó, éppen ezt erezte meg Ady Endre olyan nagyszerűen: azt. hogv minden primer művészi tevékenységet, minden primer műélvezetet az különböztet meg a másodlagostól, hogy a legfontosabb benne a művészet szeretete Ez jellemzi a nép művészeti igényét, s ezért lehet erre a1 igényre még akkor is építeni ha esetleg még nem találja meg abban a magasabbrendű művészi élvezetet. Nem igen beszélünk arról, hogy a művészetét nemcsak ismerni és érteni kell, hanem szeretni is. Sokat vitatkoztunk az egyes alkotások érthetőségéről, sőt „közérthetőségéről", ' de nem eleget szerelhetőségéről, vagv ..közszeret bel őségéről". Pedig az. esztétika — és eppen a VITÁNYI IVÁN A nap izzaszt, emlegetik a régi kánikulákat. Az álláson kőművesek magasítják a falat, kötélen habarcsot, téglát húznak föl hozzájuk. Mindenki felmeztelen, mindenkinek ég a bőre, félóránként mennek ivóvízért. — Haj ... kutva meleg ... — Az... Cigarettara gyújtanak, hunyorított szemmel kémlelnek az egré. — Ennek a hőségnek böjtje lesz .. . Így szokott lenni. Hatalmas meleg... aztan zápor. — Az... — Nem tesz ez mar jót. semminek sem a földeken, sem a kukoricának . .. sem a szőlőnek .. . — Kivált annak. .. — Az... A főnök megjelenik, szorgosabban mozog a csiga, gyorsabban emelkedik a friss fal. A főnök a fa alá áll, az árnyékba, ráncos homlokkal, mintha az. is nehéz lenne, deputál, aztán felül a motorkerékpárra. a munkások fele bólint és indul. Nyakalják a vizet, csorog az. állukon, a hasukon végig, együtt a verítékkel. — Ilyen hőségben kész öngyilkosság dolgozni ... Legalabb negyven fok van . .. Kisgyerek ólálkodik bámészkodni a fa alá. csodálkozó tekintettel nézi a bácsikat, akik egykettőre házat varázsolnak az üres, gazlepte telek helyére. A munkások ilyenkor keveset beszélnek, nagyritkán a melegről, vagy valami hasonlóról kinyögnek néhány mondatot, de csak úgy maguknak, hallkan, ha nincs anyag a mestereknél, azok kiabálnak a segédmunkásokra, ha van anyag, csöndes az építkezés. — Mi van öcsi... ? Neked, jó, ott a hűvösön ... A kisfiú elmosolyodik, szégyenlősen a fanak támaszkodik, ujjával lekvárt nyal a jókora kenyérről. — De nagy karéj kenyered van . . . ? Azt mind meg tudod enni? Húha. akkora lesz a hasad, mint ennek a bácsinak, ni! CSENDÉLET HALAKKAL Derülnek az álláson, kitörlik kezükkel szemükből az izzadtsagot. — No mi van öcsi... 7 Hogy vagy ... ? Tetszik a ház? A gyerek nem szól. csak nevető szemek* kei néz föl, a száját is nyitva felejti. — No, öregfiú . .. Hát mondj már te is valamit... Hallod, kisöcsi, mj az, nem tudsz felelni .. . ? A fiú mosolyog, lehajtja a fejét, lábával a földet rugdalja. — Hm... Talán köszönnél...?! A gyerek a fa kérgét karcolja, időnként erdekesen nevetve fölpislog a hozzábeszélö emberekre. — Hallod fiam. talán köszönnél! Vagy, mi! Ez nem szokás felétek? Ha nem, sürgősen tanulj meg, azt ajánlom; ö csak néz, néha megtörli lekváros szájaszélét, és szakadatlanul mosolyog. — Mi lesz, öcskös? . . . Ha an.vádék nem tanítottak meg köszönni, akkor mi megtanítunk!... Nem hallod!... Most mit nevetsz...? Hozzád beszélek, taknj'os! A fiú leguggol a fa mellé, úgy bámul föl. Szőke feje gondosan fésült, kék szemei megcsillanva kísérik az állványt. — Nem értesz magyarul, fiam?... Hogv hívnak? Ki az apad, majd megmondjak en neki!... Ilyen nagy szamár, ezt tanulod az iskolában? Hányadikba jársz? Ki a tanítód?... No, felelj, ha kérdezlek, mert lemegyek, és fölpofozlak! . .. Nem hallod?... Bezzeg, ha mi annakidején ilyen szemtelenek lettünk volna ... 1 Hát régen mi az,t sem tudtuk, hogy milyen előzékenyen köszönjünk . .. Kaptunk volna a fenekünkre két egyformát, ha nem úgy lett volna, ahogy az idősebbek akartak!.. . Na, ki fia-borja vagy? A fiú játékosan rugózik, nevet.. Egy öreg segédmunkás kanyarodik a ház mögül, kezében tornyosán vagy nyolc tégla. Felnéz a kiabáló férfira, csöndesen odaszól: — Ne dühödj... Süket-néma ... Itt laknak a szomszéd utcában ... Pedig szép gyerek .. . nyolc éves ... Egyetlen a csaladban . .. A kiabáló férfi letörli magáról a felcsapódott maltert, zsebkendőjét négyszög alakban fejére köti, megigazítja a zsineget, újabb sort rak. A kisfiú vékony ágat szed föl a földről, suhint vele dühösen, majd mintha lovagolna, eltrappol. A munkások kérdezgetik az időt. menynyi van még ebédig. Aztán hallgatnak, néha kinyögnek szavakat, talán csak a maguk megnyugtatására. — Haj... kutva egy meleg... — Az.. . — Ennek a kanikulanak böjtje lesz..; — Igy szokott lenni ... Az eg aljét kémlelik, kezükkel ellenzőt formálnak. — Arra a . ,. — Ühüm ... — Alighanem zápor lesz... Iáit hölgynek mondta el mindazt a szépet, amit a másik szamara fogalmazgatott meg útközben. Múltak az. idők. és amikor már feltűnően szaporodni kezdtek az ilyen tévedések, valamint ritkulni a randevúk, lassan-lassan ö is rászokott a jegyez.getésre, ami később valóságos hivatala lett, miután vénségében más dolga amúgy sem akadt. Így szokott ra arra is. hogv figyelmesen kiegészítse öreg lexikonjainak adatait. Ha történt valami egvik-mH.sik olyan ismerősével, akinek nevet megtalálta a lexikonban, parányi betűkkel es szamokkal följegyezte a keskeny margóra. Ezen a délutánon éppen a régi színészeti lexikont vette le poros könyvespolcáról, hogy elkönyvelje benne egy neves énekesnőnek a Carmen felújításán fogott tragikus gixerét. Lapozgatva a könyvben megakadt a szeme azokon a jeleken, amelyeket Rartos Gyula neve mellé rótt a keskeny margóra: „+ 1054. V. 24." — Színészebb színészt nem ismertem nala — sóhajtott föl. — Már túl volt a nyolcvanon, amikor a halál leparancsolta a színpadról. Ha valakinek, hat neki okvetlenül az élet egyetlen valósagát jelentette a színpad. Az volt számára, ami Antaiosnak az anyaföld Elégtétel Kentnek Szakadatlanul formálódik, változik minden ezen a világon. Legtöbbször olyan lassan, hogy eszelelni sem lehet, de ncha olyan szédületesen nekiiramodik, mintha igazolni akarná azt a képtelenséget, hogy átmenet nélküli ugrást is eltúr a természet. Doktor Prospero, ha szóba került ez a kérdés, mosolyogva legyintett. — Csak a hervadó szépasszonyok erősítgetnek ilyesmit, ók is csak azon a kegyetlen reggelen, amikor a tükörbe pillantva halálos rémülettel fedezik föl szemük körül a finom szarkalábakat, és összeborzolódott hajukban az ezüstszálakat. Prospero. ha igazán őszinte szemlélője tudott lehetett. Megfiatalította, visszavarázsolta teste volna lenni önmagának, bevallotta volna, hogy semmiben sem különbözik a hervadó asszonyoktól. Lassan változott meg ó is, és mostani ormájában bizony már alig hasonlít ifjúi önmagához. Régebben például megmosolyogta azokat, akiket cédulás embereknek nevezett, mert votesz.eikbe. asztali vagy zsebbe való naptáraikba és apró cédulákra jegyeztek föl mindent, nem bízván memóriájukban. Ismerőseik név- és születésnapját, az új viccek poénjait, randevúik helyét és időpontját, a temetéseket és esküvőket. a telefonszámokat és sorsjegyeik számát, ö soha semmit föl nem jegyzett, mert úgv vélte, hogy az igazán fontos dolgokat nem felejtheti' el az. ember, igazán fontos dolog pedig úgyis csak nagyritkán adótlik az életben. Ha néha elvétette a randevút, és a megbeszélt helyen, az óbudai zsidótemplom mögött vagv a Filatóri gátnál, merőben más hölgyet talált, mint akivel talátkozni óhajtott, derűs alázattal hajtott fejet a sors ujjmutatása előtt, és a helyszínen tarugalmasságát. hangja ércét, szeme fényét. Jó barátságban éltek, kölcsönösen becsülték, szerették egymást, bár elég ritkán találkoztak. Ez azonban túlsókat nem jelent, hiszen Pfosperónak elég sok barátja volt a színházi világban, köztük számos átlagon felüli művész, mégis mind meghalt benne is, csaknem abban a pillanatban, amikor sírjába dobta a kegyeletes göröngyöt. De Bimbi, ahogy Bartos Gyulát beeezte a bohémvilág, ennyire sohasem halt meg. Ha Lear királyt látta az ország vagy a nagyvilág bármelyik színpadán. mindig öt érezte az idegen színész maszkjában, úgyszintén Shvlockban. nemkülelgeti, ezt a jelenetet eli át minden elozménvevel együtt. Latja közvetlenül az ostrom után a megcsúfolt Nemzeti Színházat, es körülötte a még füstölgő romvárost, Budapestet. A meztelen tűzfalak, üszkös gerendák, malterporos téglahalmok, leszakadt villanyvezeték kek, föltppett sínek vigasztalan tömkelegéből itt is, ott is képtelenül rongyos es lesoványodott alakok bukkannak föl. Kisértetek. Némán verődnek csoporttá a felismerhetetlen szinészbe.iáró előtt. A meggyalázott nemzet színhazának tagjai. Ki. és hogyan adott hírt nekik? Misztikus rejtély. Meg a közelben robbantak az. aknak, még halottak hevertek mindenfelé. még koszos volt az. eg is. és az üreg gyomrok versenyt korogtak a háború lassan távolodó dübörgésével, de ennek a maréknyi embernek a szemében már a beke láza izzott, amint hallgatták a szót: — Megnyit juk a Nemzeti Színhazat... A Rank bánnal nyitjuk meg... Ha valaha, hat Bank most ünneppé avatja a megn.yitást . . . Te leszel Bank... te Ger'trudisz ... te Melinda... te Ottó... te Biberach. .. te Petur... te pedig. . . A beszélő keze most Bartos Gyula felé mutatott. aki mindenkinél sovanyabban. rongyosabban és sapadtabban támaszkodott egy kormos gerendának. — ... te pedig Tiborc... Rartos Gyula körül forogni kezdett a romvilág. Alakja még jobban meggörnyedt, vánszorogva megindult valamerre, és akik a közelben ácsorogtak, jól hallották, amint rekedten már motyogni kezdi szerepét: — Bánk bán . . . nagyúr ... jó reggelt. .. Mar Tiborc volt. Nem színész, nem Bartos Gyula, hanem Rank ban. a nagyúr komoran igaz, öreg és örök magyar parasztja. Prospero. aki maga is kiéhezve és lerongyolódva, pórusaiban és tüdejében még az ovólönben Castell-Jaolux kapitányban is. nem be- hely förtelmesen elhasznált levegőjével a köszélve az öreg Tiboréról, Bánk bán komoran igaz parasztjáról. Valami nagyon szép titkot sejtett ebben, de talán soha el nem jut megfejtéséig, ha egyszer maga a művész föl nem tarja előtte. zelben álldogált, akkor sejtett meg valamit Bartos Gyula titkából. Olyasfélét, hogv valamiben különbözik mindenki mástól. Mintha 6 lett volna az egyetlen, akiben a színpadon Leart. Shylockot es Castell-Jaloux-ot. vagy TiMost, amint a lexikon margójegyzetét szem- borcot latta, nem pedig Bartost, a színészt. Az £ QLL MAGIAROHUAL Vasárnap, 1967. július 39.