Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

ÚJ VERSEK AD ANTI A KAROLY: Plakát A könny mar leiszikkadt, Hosszú evek szele szívta el. ök se sírnak. Miért ts? A harchoz könny nem kell. f elfalt falvak. Véres városok, Elnémult emberek. — Hogyan feleljenek? Ismét kemény falnak rohant az ellen. Láttál már hátteret? Mit Átmásol egy fekete szellem? Házak dőlnek alkotó nyomába, .4 virszin divatos lett. Es Nem tűnt el a füstbe, a homályba, Ide: még ma is, iszonyú kepét. Így vette örökül a Nyugat. Túl a Tengeren. Ritmusra vágytak, Hát mindent sűrített. De Rosszul'sikerült a premier. A világ dühödt szavaitól megdobálva. Szűkölve szökött a szörnyeteg haza. Akkor még mi is fiatalabbak voltunk, Es mindenki tudta, hol van Korea. A háborúk kínnal járnak, s a vörös égen Kéken hasított barázdát az eke: Nézem a plakntnt, — rajta egy nő, Es karján halott gyermeke! Nem vádol, felénk se néz. De mi tudjuk, Mi erezzük, hogy hideget ölel a kéz. Segítsünk! Mi tudjuk, mi az. S ha A szörny még nem tanult eleget? Zúzzuk atomjaira, és legyenek a Világ által vesztesek ... — Sisakok ala bújva, másznak felénk is Parancsra De legyen a parancs áll! Es ezt elólröl kapja Hódító hévvel Hoztak háborút. Amerre ment, megszűnt az út. Nem fogja tűrni a világ, hisz nem is tűrheti, Hogy egy-egy nemzet játssza játékait. — Az iskola hol tanulta, hogy Mi az otthon, mi a hazám, Reg leégett, 1 üstbeszóllt. Halott vagy. te is ki tanultad. S fölétek irtak, hogy: Vietnám! Nem szabad. Nem jó. ha gyorsan feledünk?! Mi békében élünk, de mi lesz, Ha egyszer mi is újra temetünk?! A béke szent, és ki ártani kíván, Nyugtalan játszó, bilincsbe törni Ha másként nem: katonásdi lelkét. Lökje ki egy szó. Segítsünk győzni! Hiszen győzni kell. Ezt hallani Ezrek szavan. Nem veszhet el Egy nép. egy ország, és Szabad lesz regre Vietnám. VITÉZ ÉVA: A vak Sötét az ég. s fehér-ezüst korong ott fent a hold, a fekete földben hnfeheren pihen a múlt, a csont. Sötét üveg. fehér keret .. . s ott esődbe tér a lét, hol tej-függöny fedi életek világtalan szemét. Bizonytalan tapint a bot, koppan a járdaszél nem er veget e halk robot mert vaksötét a cél. odor verejtékezve ebredt fel, nem sokkal éjfél után. Pizsamája nyirkosán tapadt testehez. Felkelt, előkotort egy cigarettát, rágyújtott és kiállt a balkonra. Lent a ház előtti padon egy leány egy fiúval csókolózott. Az éjszaka kellemes volt. Hűvös és tiszla. Ez megnyugtatta. A tövig szívott cigarettát lehajította az utcára. Üjra lefeküdt. Karját összefonta a feje alatt, és a mennyezetet barnulta, amíg a függönyön átszűrődő puha fények el nem altatták. Zavaros történeteket álmodott. Látta Fenékpusztánál a napfelkeltét. Az izzó vörös korong elől ellibeglek a könnyű párak es az aranyhíd éppen a lábánál érte el a partot. Ott találkozott öszsze a hajnali emberrel is. A különös férfinak csak fél arca volt, de az kisfiúsán mosolygott. A kezében demizsont tartott es borral kínálta. Szótlanul iszogattak. Amikor az ember elment, akkor döbbent rá, hogy a Zóka Feri volt, aki még ötvenháromban egy Weaponnal karambolozott és egy tóparti kis községben temették el. Később hosszan, erőszakosan csengettek. Felkelt és kicsoszogott az előszobába. Kinyitotta az ajtót, de a lépcsőházban nem látott senkit. Ösztönösen megnézte a levélszekrényt is. Egv táviratot talált benne. Kibontotta az összehajtogatott papírlapot és kibetűzte a különös szöveget. Deciben vaarlak a mooloon. aláírás: gi. Reggel korán ébredt. Azonnal a távirat jutott az eszébe, összeturkálta a zsebeit. de sehol nem találta a sürgönvcédulát. Nem ismert senkit, akit Gi-nek hívtak és nem emlékezett semmilyen mólóra. Mégis gyorsan felöltözött, telefonált a barátjának: sürgős ügyben azonnal elutazik. Ügy erezte, sorsdöntő feladványt kell megoldania. A fürdövonattal a végalKurucz Pál Mikor jössz vissza, Gi? Finom párák ültek a távoli Később mégis leült Bodor hegyeken. Holnap ragyogó mellé. idő lesz — gondolta szórakozottan. azután behunyta a szemét és a szigetstrand neszeit hallgatta. Ostoba helyzetben érezte magát. Ideutazott egy álombeli távirat miatt. Akár egy vénasszony, aki rohan a megálmodott számokkal a lottózóba. Most aztán itt kuksolhat estig. — Fázom — mondta, es nem húzódott el, amikor az a vállára teritette a pulóverét. — Mit csinálunk a harmadik kikötőben? — kérdezte a lány. és fürkésző tekintettel próbált valamit leolvasni a férfi arcáról. — Felmegyünk a hegyre. Oda a fehér házhoz, amelvik A motel felől akkor fu- idelátszik. Bort iszunk, trnmtott ki a napfényre a lány. Fehér szoknyában és sárga blúzban volt.. Gumipapucsa apró porpamacsokat csapkobitát veszünk egy sátornál, aztán trombitálva futunk vissza a partra. —Jó lesz — mondta a riott a forró földön. Rövid lány, és közelebb húzódott szőke haja a szemébe ló- Bodorhoz, aki éberen figvelgott. Megállt a móló eleien, te minden apró moccanását, a hajómenetrend előtt, ku- Szerette volna ezekből megtatva körülnézett a téren majd sietve, ment végig a mólón. Bodor a lány után indult. A pénztárbódé mögött talált rá. Egy pillanatig zavartan nézték egymást. Ketten voltak. Akár egy lakatlan szigeten. — Te vagy a Gi? — kérdezte Bodor. — Giz Hát mondjuk. — Akkor szia! Engem hívjál egyszerűen Bonak. — Hát jó. Szia. — Mit csinálsz itt? — Hajóra várok. — Vársz valakit, vagy utazol? A lány idegesen megrándította a vállát felelet helyett. Bodor a pad támlájára támaszkodva nézte. A szemét nem látta a foncsorozott szemüveg mögött. Nézte hát a homlokára simuló ha finoman kirajzolódó A fél egyes hajó valahol a gvenesi partnál hosszan dudált. Egv rosszkedvű hang kiszól a pénztárfülkehói: ..Tessék! Kinyitottunk!" ismerni a lányt, aki szorosan mellette ült, és egy órája már hozzá tartozott. A hegyen, a fehér falú vendéglőben csak sárga címkés rizlinget kaptak, pedig Bodor szerelett volna fehér címkés szürkebarátot inni. A lány nem ismerte a borokat. Ö csak figyelt, és igyekezett hozzáértő szertarlásossággal inni. A második pohár bor után Bodor kényelmesen elterpcszkedett a kerti széken, és tekintetével szinte rátapadt a lányra. ak= a fentről játékszernek tűnő kikötőből kiúszó hajókat nézegette. Rendhagyóan szép — állapította meg magában. pedni. és rendszerint •! te jutnak a végső céljukhoz. Újra teletöltötte a poharakat. A lány rámosolygott. Kocintottak. Aztán a lanv a vállára tetle a kezét. — Mehetnénk — mondta —- mert elmegy az utolsó hajó is. Elindultak a meredek, macskaköves úton. A lanv levette a papucsát, felkapaszkodott az utmenti alacsony kőkerítésre. kacagva futott v'égig a sima betonpárkányon. A kerítés végénél Bodor leemelte a falról, elővette a pulóverét es raadta A pulóver nagy volt, de meleg. És lehetett rajta nevetni. Ahol az út a házak közé kanyarodott. Bodor elévette az utolsó szál cigarettaját és rágyújtott. — Adj egy szívást! — kérte a lany, es belekarolt, Lassan sétálva szívták a kesernyés ízű Kossuthot. — Te rendes ember vagy — szólalt meg a lány. — Rendes? — Igen. Rendes. Én tudom. — Mi vagy te' Leiekbúvár? — Nem vagyok az. Egyszerűen a baratodnak tekintem ntagam. A hajóállomáson a lány szorosan Bodor mellé allt. a vállára hajtotta a feiét es behunyt szemmel mosolygott, amikor a férfi megsimogatta az arcát. Bodor szerette volna, ha valami okból csak reggel indult volna hajó a déli partra. Ha hirtelen vihar kerekedett volna, vagy az ördög tudja mi. De a hajó pontosan érkezett és pontosan indult tovább. A déli parton rossz kávét , _.. Bodor két jegvet váltott Balomastg utazott. Toprengve rtacsonyig Szótlanul nyú1ácsorgott a nyáron mindig túlzsúfolt állomás előtt Nem tudott mit kezdeni magával, noha minden ismerős volt a számára. Három évig elt a varosban. Ismerte az utcákat, a nagy park ösvényeit, a padokat, a Jachtklub bronzszínű lányait, egyszóval mindent. Elgondolkozva indult a moló felé. Tizenegy óra volt. A parton gyerekek pecáztak. MinA homloka tipikusan olyan, ittak egy kertvendeglóben amilyent okos. szigorú és Bodor egymás után szívta a fanyar, zöldszemű t.anarno- cigarettákat., a lány pedig kon figyelhet meg az ember, láthatatlan köröket rajzolt ... . . ...... Csakhogy a meleg, barna, új jávai a pecsétes abroszra. íajat, es a natateKan csillogó szemek minden szí- _ Nemsokara indul a von kirajzolódó ereket, gnrúsagot letompítanak. A natr>m _ mondta halkan a Pisze orra kedvesen pisze, 1;,nv de nem nézett fel a Erre az arcra nem is illene ihatatlan vonalakról. — mas orr. Es mas száj sem. Elmegyek és azt sem tudom. Csak ilyen. Lágyvonalú, si- ki vagv, és hová utazol? mogató. _ E- te ki vagy? A lány álla meghökken- — Te mondtad, hogy en tette. A puha vonalak mö- vagyok a Gi. Ez nem eleg? gott. valamiféle belső ke- Bodor hümmögött, ménység húzódott meg, ami- — Te szomorú vagy Bo. ről akaratlanul is a híres A lany most a férfi kezeprofi boxbajnok jutott, az fején kezdett láthatatlan köeszébe. Az ilyen allú emhe- röket. rajzolni. tottE az egyiket a lánynak. — Meddig utazunk? — kérdezte a lány. — A harmadik kikötőig. — Még sohasem hajóztam a Balatonon. Kár, hogy nem mehetünk messzebb. Bodor vállatvont. Előrement és helyet foglalt a rekel képtelenség a ringben kiütni. Legfeljebb ronggyá verik őket. de mindig marad annyi akarat és energia tar hajó farában, közvetlenül a talekuk. hogy lábon maradpárkánv mellett. AJanv nem ült le. Élvezte a tó hűvös lélegzetét, ami időnként véjanak és előre törjenek. Ha nem is győznek, a kózonse: Te sem vagv- túlságosan jókedvű ... — Majd legközelebb megint eljövünk ide. és akkor jókedvűek leszünk. Jö? Amikorra kiértek az allomásra. már egtek a vágaden izzott a napfényben és gigfutotf a fedélzeten. SzelBodornak kaprázotl a sze- morzsolt egy szaraz kiflit a me. A Hullám szálló'előtt sirályoknak, és nézte a hamindig őket tapsolja, mert nyok felett a htganygozlam.negérzi bennük az átlagon pak. Várták a vonalot. Az fe'iili elszántságot. dlomás sarkánál a lány leMás vonatkozásban. az vetette Bodor pulóverét es leült egv- árnyas padra, és jó mögött kitáguló víztükör ilyen emberek képtelenek visszagyömöszölte a sportélvezte a céltalan nézelődést, csillogó játékát. félmegoldásoknál eletben pedig Bartos Gyulát, az embert, es nem valamelyik szerep tov abbelőjét. — Nem tagadom, kedvelem a komédiásokat — mondta egyszer egy budai szépasszony szalonjában — jol érzem magamat köztük. Mindig jó mulatság számomra, ha ki tudom tar lálni, hogy a drámai hósnő a való elet legintimebb perceiben melyik szerepét jásszá tovább, vagv hogy a hós kit alakít, amikor a Halászbástyán sírig tartó szerelmet esküszik egy biborpirnsra gyulladt parányi fülkagylóba. Különben löbbe-kevesbé valamennyien komédiások vagyunk, mindenki szerepet játszik, aki él, akár jól játssza, akár rosszul, es a világ nemcsak hanguial, amint régi. kedvenc költőnk, Reviczky Gyula panaszolta, hanem díszlet, színpad, kulissza is. Az bizonyos, hogv Bartos Gyulát valahogy más szemmel nézte es látta, mint a többieket. Senkivel olyan elmélyülten nem tudott például a kisparasztok meg a zsellérek dolgáról, sorsáról elbeszélgetni, mint vele. Megesett az is, hogy Bim£>i terelte figyelmét valami új vagv regi könyvre, regényre, versre, amelyben a magyar paraszt sorsa sír. A háború után, amint, arra alkalom nyílt, Prospero menekült Budapestről, abból a varosból. amellyel úgy összeforrt, hogy életét másutt elképzelni sem tudta. Most mégis menekülnie kellett, mert oszlásnak indult halottnak hitte. Azt gondolta, hogv soha vagy legalábbis nagyon sokáig nem támadhat föl romjaiból. Szegedre esett, a választása, az épen maradt városra. ahol már korábban megindult, az élet. és ahol egyszer, ifjú korában nagyon szerelmes volt. Lehet, hogy ennek a regi szerelemnek az emléke vonzotta vissza a Tisza partjára, bár jól tudta, hogy az emlékek szépségének egyetlen tartósító szere a távolság. A szegedi kocsmákban már ismét főzték akkor a zamatos halpaprikast. itt a nők a férfinadrág helyett kezdtek visszaszokni a szoknyába, és kaput nyitott a szinhaz. is. Hónapokig éldegélt ezek között a békeízü dolgok között Prospero. összebarátkozott a szegedi színészekkel, akik szívesen fogadták maguk köz.é. hiszen nevét és hírét elég jól ismertek. Néha okos tanácsokat adott a szegedi szinház.direktornak. aki muzsikus ember levén a próza területen örömmel vette a müsortanácsokat. Ekként némi hivatala keletkezett a Tisz.a-parti városban. Már 1946-ra fordult a kalendárium. amikor egy csöndes délután fölbukkant.a szegedi utcákon Bartos Gyula alakja. Különösebben senkinek sem tűnt föl. mert hisz Szeged szülötte lévén elég gyakori vendég volt pátriájában. Prospero — az akkori divat szabályai szerint — boldogan csókolódzott össze vele a korzó platánjai alatt. — Hazajöttem ... végleg — mondta csöndesen Bimbi. Némán ballgatak egy darabig, majd a sarkon megálltak. Bartos Gyula elgondolkozva lökdösött görcsös botjával egy lehullott platánlevelet az aszfalton. — Elég volt. .. Vége ... — motyogta. — Lejárt az időm. öreg vagyok, már nem kellek . . Igazuk is van. Hiszen az. idén negyven eve, hogy elszegődtem. 1906-ban. a Nemzetihez. Talán jubilálhatnának is. ha akarnanak. Voltaképpen jubilálnak, csak kicsit furcsán. Éppen az. évfordulóra tűzték ki a Lear királyt. Olyan izgatottan készültem rá. mint amikor először kaptam meg ezt a szerepet. Aztán megtudtam, hog.v mas lesz Lear. nem én. Megértettem a jelbeszédet. Haza jöttem . . . nincs tovább . . . Prospero este elpletykálta a dolgot a színigazgatónak. — Műsorra tűzöm Leart — szólt a direktor élénkén —, Szegednek utóvégre joga van hozzá. hogy méltóképpen jubilálja Bartos Gyulát. A színházban hamarosan megkezdődtek a próbák. A színészeket ünnepi áhítat kerítette hatalmába. A legnagyobb magyar I^earnek lesznek a partnerei a legünnepibb alkalomból Bartos Gyula pedig abban a pillanatban, amikor fölkérte a\jlirektnr vendégjátékra, lelkének és testének minden atomjaban már Lear királlyá változott. A bemutató előtti nap délutánján Prosperóval üldögélt a klub sarkában. Hosszú órákon át beszélt Shakespeare világának erről a talán legtragikusabb és legfenségesebb alakjáról. Vitába szállt. Tolsztojjal, aki nem tartotta igazi művésznek Shakespearet, és fércmunkának minősítette Lear királyt. — Shakespeare legtökéletesebb remekműve Lear — vallotta Prosperónak. aki erre kicsit mosolygott magában, mert azt hitte, hogy az öreg komédiásból most a hiusag beszél Lear. erezvén legparádesabb szerepének. — Talán az egyetlen hibátlan alkotása — tette hozzá a színész. Azlan elgondolkozott. Később újból megszólalt. — Igen. hibátlan remekmű. Éppen ezért dob bentem meg valamikor, nagyon regen, amíko. fölfedeztem benne egv nagy hibát. Lear egyel len hűséges embere Kent. aki akkor is vissza szökik és álruhában mellette marad, amikor királya elűzi magától, de nem kap elégtételt. A haldokló Lear felismeri, és még sem tesz jóvá semmit. Ilyen hibát Shakespeare nem követhetett el. Az a gyanúm, hogy az elmúlt évszázadok során valahogy kiveszett a szövegkönyvnek ebből a részéből egy rendezői inst rukció. de ezt a hiányt soha egyetlen rendező egyetlen színész sem erezte meg. A haldokló Lear ült most a sarokasztalnál, amint mondta, játszotta, élte a dráma utolsó jelenetét. — ... Ki vagy te. szemem nem legjobb . . . megmondom legitt ... Mily tompák e szemek!... Nem Kent vagy-e te? Tehát fölismeri az álruhás Kentet, és aztan — nem történik semmi. Kent nem kap elégtetelt sem Leartől, sem Shakespearetől. — Évtizedeken at töprengtem ezen, es ma itt, Szegeden, fogamzott meg bennem az elhatározás. hogy én adok elégtételt neki. Prospero másnap este a színház zsúfolt ne zö'rrén ült. És tanúja volt annak, hogy kar elégtél elt Kent a haldokló Leartől. — ...Nem Kent vagy-e te? — fogta meg haldokló király hűséges embere kezet, majt reszketve az arcához szorította. Prosperon kívül a zsúfolt nézőtéren senkinek sem tűnt fel ez a finom mozdulat, annyira termeszeles volt, annyira megfelelt a jelenet megrázó hangulatának. De (tem csak Kent kapott elégtételt azon az esten, hanem Bartos Gyula is. Kentnek Lear király, Learnek pedig őfelsége a közönség adott tomoboló lelkesedésével elégtételt. — Láttad? — kérdezte az előadás után Bartos Gyula a klubban. — Lattam — simogatta meg a művész kékeres, öreg kezefejét megindultan Prospero. mpgálla- zsakba. Bodor magához ölelm^mes ,e a lányt, az hozzásimult, | okáig álllak így. Csókolták gymást. Ügy ahogyan csak az egymásratalálok. vagy az örökre búcsúzók csókolnak. Amikor a vonat megérkezett, a lány felszállt a legsiizelebbi kocsi alsó lépcsőiére. Bodor fogta a kezet, igv ment a lassan induló szerelvény mellett. — Ne légy szomorú! Majd irok — mondta a lány es megszorította a kezel, A vonat fokozatosan felgyorsított, Bodor futott mellette. Agyába v illant, hogy a lány nem tudja sem a ne• ét, sem a cimét. Megpróbálta túlordítani a \altokon aituto kerekek csattogasat. Lattá, hogv a lány kihajol g kocsi ajtaján, kiabal v alamit. De csak a szája mozgását láthatta. A hangja szétszóródott a hótracsapodo gőzben és elveszett a vonat zajában. Amikor a vonat befordult H kanyarba, egy pillanat alatt eltűnt a lány. eltűnt a vonat, a zajokat is elnyelte az éjszaka. Megindult visszafelé a sínek menten. Most vette csak észre, hogy egy poros csvényen lépeget. Leült a öltés oldalaba. elővette a ulóv»rét. Megprobalta megüálni benne a lány testének az illatát, de csak a gyapjú közömbös szagai érezte. Visszament, a kertvendégiöbe. Két konyakot rendelt. Egymás után felhajtotta mind a kettőt. Élvezte a estében szétáradó zsibbadást Ls elkezdte hinni, hosv Gi nem ment el örökre. Visszajön még. Egész biztosan visszajön . .. Vasarnap, 196T. július 30. OÉL-MAGYARORSZAG 7