Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

Űi versek Szirmai Károly Kálmán Lázaié TAKÁCS IMRE: Kúfásás A két otthonos ember .4 víz még mélyebben van, ez csak a fekete föld — teremne benne csörgö kukorica. A viz még mélyebben van ez csak sárga agyag — formálhatnának belőle csörgő korsót. A víz meg mélyebben van ez csak meszes kavics — itt üti meg a guta. a barackfát. A viz még mélyebben van ez csak vörös kavics — ez lapította agyon Zöld Ilonkát. A víz még mélyebben van ez csak rozsdás homok — ki ne fusson alólad. A festőművésznő és a keresztes lovagok Késő májusi délután van. A nap már nyugat felé fordult tüzküllős szekerével. A fő utcai aszfalijárdat ellepték a késő délutáni járókelők, a tág ablakos eszpresszó színes üveglapos asztalkái már úgyszólván teljesen foglal- Idő: 1919. augusztus 5. dó után végre egv szép. fia- Bibö: (eddig a fettmén* ͱJF?k'Klatale™'aerek ülnek benn. itt-ott egy-ket Színhely: Szatymaz. Egy tal és művelt no társasága nézte, míg Thurzó körülnéleans tarsasagaban. nehany fiatalabb hazaspar gyermeke- földespadlójú falusi szoba- után vágyódunk. zett a szobában) Sehogv se tel. idősebb férfi vagy asszony csupán néhol. Sehol sem ban Kuhovetz Nana festőbeszélnek túlhangosan. úgyhogy már a szomszédos asztal- művésznő egy festöállványkánál is alig lehet a társalgók szavait kivenni. Legfel- ra szerelt festményen fest .iébb egy leánykuncoaás vagy dévaj kacagás csattan fel JmHs innen-onnan. A fekete ruhás, fehér kötényes kiszolgáló- tenern' nők fáradhatatlanul sürögnek-forognak. s viszik tálcán Nana- h„; .„,. , ide-oda a megrendelt. feketekávét. kom-akot, sört. fagy- oej. .juns. laltot vagy gyümölcsszörpöt, vagy vissza a szennyes ede- azrmond1a. ho'^T flhérek relem óvárosa."Tfeözelebb oejöttek a faluoa. Nana: Maganak nincs mitől félnie. Hisz semmit se csinált. Bicskei: Úgy mondják, a ertem ezt a képet. Nem ma kisasszony a város ösztöndí- gyarazná meg? jávai Párizsban volt tanul'- Nana: A világ térképét tuiis (ijedten be): Jaj, is- niányúton, igaz ez? láthatja elmosódva a rajzon. Bibó: És ez a pökhálósaeűség, ami az egészet beboNa.na: igaz. Bicskei: Ó. Párizs, a szenyeket. Időnként egy-egy hívásra vagy szólitásra odasietnek valamelyik asztalkához, hogy elszámoljanak a távozni készülő és fizetni óhajtó vendéggel. Én. Sárdival. akivel fél éve ismerkedtem meg itt. s délutáni találkozásainkkor melegedtem össze, vagy másfél órája, egy jobb sarki, kék üveglapos asztalkánál ülünk, s az újabb narancsszörpöt iszogatjuk. Közben egy-egy pil[vigyázz, lantást vetünk a széles utcai ablakok előtt sétálókra vagy egy-egy jellegzetesebb arcú eszprékszói vendégre, és folytatjuk beszélgetésünket. A napilapok cikkeiről s az általános helyzet további alakulásáról. A közvetlen, mindenre máma tszuvk. HEINZ RVSCH: a kút. Nc, itt már közel a viz, könnyezni kezd az ásó - rátapintó társalgásban annyira feloldódik a hangulat, hogy eresztem a tisztábbak Sárdi. aki különben nem tárulkozó, vastag barna szemöJ[vödröt, öökű. széles rokonszenves arcával hirtelen felém fordul. s váratlanul olyasmiről kezd beszélni, ami engem a legnagyobb mértékben meglep. — Most olyasmit árulok el néked, amit eddig még senkinek sem mondtam el. s nem is fogom — kezdi. — Megvallom, hetekig küszködtem magammal, hogy megtelje, I: gyem-e? De mivel úgy éreztem, hogy valakinek végre bentappSil szélnem kell róla. s te állsz hozzám a legközelebb, úgy határoztam, hogy nem várok tovább. Talán nekem is könnyebb lesz. ha titkomat valakivel megoszthatom. — Tehát ide hallgass — folytatja, nagy. dús, barna üstökű fejével közelebb hajolva. — Ugye. amikor innen eltávozunk, te azt hiszed, hogy én egyenesen hazamegyek. pedig dehogy. Meg sétálok egyet, s képzeletemben ellátogatok másik otthonomba, az igaziba. Mert ahol elek. nem az. Ott épp csak vagyok. Muszájból, kényszerűségből. Mert nem tudom magamat elhatárzni. hogy egv nap fölkerekedjem és elmenjek. Lelkiismeretlenségnek érzem, hogy ott hagyjam azt. az asszonyt, aki majd tizenhét éven át kitartott, mellettem, s dolgozott rám. Ott hagyjam. mert teljesen közömbös lett számomra, nem erzek Julis: Aki szegény, annak mind félni kell, akár csinált valamit, akar nem. Maga is jobban tenné, ha menekülne. Nana: Miért es ugyan hova? m\\ álmodozó megtaníthatna-rá. Nana: Én a festőművészetet mentem ki tanulmányozni. de azt se sokáig tanulmányozhattam. A háború kitörése után internáltak. Bibó: Ez nem volt szép ... ... , ,. , . tőlük. És mikor engedték Julis: Hat. mert a direkto- haza? rium parancsára festette a *. _ . . . , kultúrelőadáshoz a díszletet *ana:. Egy, honaWa- ho®' Nana: ,iz csak nem bűn? mnon V38yok' Julis: Ezeknek minden az. '^ekci: Párizs után Szatymaz. Gondolom, szörnyű cseNana: Szívesen mennék rének érzi. Szegedre az anyámhoz, de a franciák nem engednek Oe lép Nanához) Maga is meg.- Nana: Az pókháló; tanulta bizonyára a szerelem Bibó: Ennek a pókhálóra! nden fortélyát. Engem is nak a központja, ha jól láSjjel sem v álmodik soha, mert úgy esik asz ágyba mint a kő. s alszik, álomtalanul. De nappal, az utca forgatagában, a kertben egy fiatal cseresznyefa előtt, vagy Máshova meg hova mennék Julis: Azt mondják, hogy sokkal jobb a helyzet, a fehér tisztek összefogdossák a kommunistákat, meg mindenkit, aki kapcsolatban állt velük és kivégzik őket. A szomszédasszony az' mondja. hogy a falu szélén már akasztottak is. Nana: Hagyjam itt ezt a képet befejezetlenül? Nem. Maradok. Julis: Hát ahogy gondja. (El. Nana tovább fest.) 1. hang (kívülről)'. Kukoha a kezét a kilincsre teszi, iránta semmit, s még csak olyan témát sem találok, ami- vetz Nanát keressük. (Csend.) meglepi az álom. Fehérre meszelt ház nyitott ablakain át érett gyümölcsök illata árad. Suhanó autók, útjain feltárul a messzeség ról elbeszélgetnék vele, pedig enélkül már-már kibírhatatlan egymás mellett élni. Hogy ezt valahogy elviseljem, amikor tőled elválok, képzeletemben el-ellátogatok másik otthonomba, egy túloldali, dombtetőre kapaszkodó, festői epületsoros utca napsütötte, széles ablakos, sarki, világosbarna házába. Ott találkozom lelki kirándulásaimon kiválasztottammal: egy nyúlánk, csillogó fekete szemű teremtéssel. akinek szép. finom vonású arcát oly hozzáillően úgyis tudjuk, hogy itt van. Hiaba hallgat. 2. hang: Beszéli az anyád amilyen lom. Róma. Mit jelent ez? Nana: Nincs semmi jelentősége. Ugyanúgy lehetne Párizs, vagy London is, Bibó: Mért rajzolt eppen pókhálót? Nana: Mert. a pók befonja áldozatát és felfalja, Bibó: Mit akar ezzel mondani? Nana: Szimbólum. Thurzó: Micsoda? Bibó: Maradj veszteg. EgéNana: Ne felejtse el. hogy szen érdekes ez a szimboliaz internálótáborból jöttem, ka. Ahogy én kiveszem, es Bar ami azt. illeti, itt se itt Oroszország. így van? Nana: Igen. Az ott OroszBibó: l-Iogy érti ezt? ország. Nana: A franciák nem en- Bibó: A pók hálója itt ged ek be az édesanyámhoz szétszakadt. Ez az alak itt Szegedre. Itt vagyok tőle lefejti, szinte letépi magarol egy pár kilométerre és mégis a hálóhurkokat és a sárba olyan mésszé. Egyik francia tiporja. Felette: üde. levainterná 1Ó1 áborból a másikba gős a kép. Ez mit jelent? derültem. Nana: A hajnal áttöri as Ihurrá- Ez a piszkos vörö- éj sötétségét, sök miatt van. Na- de nem ' sokáig tart már az egész. , A szimboliEgvtől-eevig mind felakasz- ka folytatódik, Az orosz szuk ? bitang hazaárulókat, forradalom megdönti a tő, , . . . , ke hatalmat. Maga ezt taB,bo: (a. festményt nezt.j nulta Párizsban? Mit akar ábrázolni ez akep? Nana: A világot olyannak. Nana: Ezt is és még sok mindent. Bicskei: Hagyjuk a polit-1- Thurzó: Mondtam én, kát, meg a művészetet. Egy piszkos ringyó ez, vörös easzép es fiatal hölgy társasa- fat. (arcul üti) gában csak a szerelemről il- Bicskei. erdőségeivel, tengerpartjával, egészíti ki a homloka fölötti fekete hajkorona. « kombinátok lüktető [életével. — ö olyankor már ott vár a középső széles ablaknál, s ha megpillant, hogy jövök, felem mosolyog, integet a Az álmodó nyitott szemmel kezével, majd siet, hogy ajtót nyisson, beeresszen, s karnéz körül, s mig agya gondolkozik, szivében gyökeret ereszt a jövendő. Majd felocsúdva a jelenbe hallja társai szavát, a gépek vidám válaszát, a sistergő acélt, és tudja, hogy álma beteljesül. BOLDOG BALÁZS FORDÍTÁSA jávai ötölelve, megcsókoljon. Mily szépek számomra ezek a találkozások! Hát amikor még asztalhoz ülünk, s a meginduló beszélgetés közben fel-felcsendülő édes kacagasa az egesz lakást betölti. Hogy élvezem az ily pillanatokat! Én, aki- már semmin sem tudok különben nevetni, aki a nevetésről már teljesen leszoktam. — Igen, hozzá látogatok, hozzá menekülök, el-eljátszadozva a gondolattal, hogy ott vagyok vele otthonunkban. az igaziban — néha oly beleéléssel, hogy szinte már valóságnak érzem, pedig utána vágyva, az egészet csak elkepzelem. vele. aki élő valóság, akivel többször találkozom, akivel mindig örülünk az ily találkozásoknak, talán arra gondolva, hogy egyszer csakugyan valóság lesz belőle. istenit, mert golyót, eresztek beléd. Julis: Ott bent/van (Thurzó. Bibó és Bicskei hadnagyok be.) Thurzó: Kukovetz Nana? —Najna.: Igen, de maga kicsoda? Thurzó: Itt most én kérdezek és maga felet. Bicskei: Ugyan, Zoli! Hogy lehetsz ily en udvariatlan : Egy magyar királyi honvécltiszt egv falusi földesszobában a piszkos bolsevik cső- én arcom és szemem. Mit láija cselek közepette is úriember láthat mögötte? (Nana hall- hogy marad. lik beszélni, (énekelni kezd) Parlez moi d'amour. Olyan szép ?. szeme,, cSgis az zayar. hogy olyan átható a tekintete. Nana- Festő vagóok. Ha a valóságot akarom ábrázolni Hagyd! Bibó: (Nanához) Szóval igazak a hírek. Maga a direktóriumnak dolgozott. Nana: Egy műkedvelő előadáshoz festettem diszletet. Tőlük kaptam á fesléBibó: Ügy --an. Engedje meg. művésznő, hogy bemutatkozzam és bemutassam a bajtársaim is. Bibó Lajos hadnagy. Bicskei hadnagy úr es Thurzó hadnagy úr. Nana: Mivel szogálhatok az uraknak? Bibó: A sok buta paraszt, gával tölthetem az éjszakát-' büdös kommunista meg zsi- Nana: Nem, hadnagy úr. a képeimen, a felszín möge ket is, meg kenyeret, hogy kell látnom. fel ne forduljak éhen. Bicskei: A felszín most az Bibó: És maga azzal hámeg jótéteményüket, ilyen förmedvénvt gat). Csodálatot es rajongást, fest. (letépi a vásznat az alL Nana: Könyörtelenséget és ványrót, Thurzó rátapos.) kegyetlenséget. Nana: A képem! Bicskei: Azt csak mások Thurzó: A sárban a helye, iránt. Az előbb akasztottunk mint. ahogy annak is. aki eltel néhány bitang hazaáru- követte. Beszélt, te cafat, ki lót. Biztos azt látja a sze- a kommunista még itt ebmemben. De ilyenkor még ben a sár fészekben? obi. a szerelem. Ugy-e ma- Nana: Senki. Nem isme— Fantasztikus dolgokat beszél — szóltam közbe. A varázsló fölnézett, a papírt letette egy üres székre. Furcsán viselkedhettem, mert egyideig szótlanul figyelte a tekintetemet. Megfordult, a fejemben, hogy most hipnotizálni akar, biztosan azért néz ilyen mereven. Elhatároztam. hogy várok néhány másodpercet, és fejbevágom az asztalon levő nehéz kristály hamutállal. Fejbeverem és jelentem, hogy ez egy varazsló. aki meg akart rontani. Régen megrontották a teheneket, hogy tej helyett vért adtak, most meg ez a modern rontó engem vett célba. Még a cigányasszonynál is roszszabb ez. Valósz-'nűleg ijedten figyeltem a kézmozdulatait. amint cigarettára gyújtott, mert az első szippantás után bejelentette: „Nem folytatom, mert magára ez rossz hatással van." Á bűvölettől még nem szabadultam, a varázsló beszélt. Látja, mennyire nem szeretjük megnézni belső énünket. A rosszullét szélére sodródunk, ha önvizsgálódás helyett a grafológus mondja meg tudományosan jellemünk néhány valóságos adatát. Bocsánatot kérve mondtam, hogy varázslónak tartom, olyasvalaminek, mint a cigányasszonyt, aki egy kiló rozskenyér aráért megjövendölte a sorsomat. Arra számítottam, hogy most vérig sértettem, fölugrik és békességben hagy. Tévedtem. A tudatlanságnak és az együgyűeknek kijáró nyugalommal magyarózta el, hogy a grafológia nem varázslat, s nem tenvérjóslásos kenyérkereset, hanem tudomány. Meg akkor is az. ha az én tájékozottságom eddig még nem jutott el. Ha esetleg elveimmel nem egyezik, attól még tudomány az, amit ö most rajtam, velem kapcsolatosan bemutatott. Vitatkoztunk. Egyszercsak azt mondja, győzzön meg engem más valaki. Telefonáltunk egy ismerős orvosnak, aki hajlandó volt estere vendégül látni. Megörültem a szerencsének és szívesen mentem. A kiadós beszélgetés végén házigazdám áthívott egy másik szobába. Szabadkozott, hogy nincsen rendelője, de mivel nem praktizör... kért, hogy az elém rakott képekből válasszam ki azokat, amelyek nekem tetszenek. Ellenvetés nélkül, gondos tanulmányozással szedegettem a képeket. Ismerősöm végül közölte, hogy elég lesz. Maga elé rakta az általam kiválogatott kepeket és az asztallal szemben hellyel kínált. Megkerdezte még, hogy sértődés természetű ember vagyok-e. Közöltem vele. hogy az a helyzettől függ. Ha nagyon önérzeten rúgdosnak szeretném lehányni a sértegetőt. Föltámadt a gyanúm viszont; úgy Játszik, ez is varázsló, csak eddig még erről nem tudtam. A pihenésem utolsó napján keveredtem bele ilyen képtelen helvezetekbe. Miért engedtem magam az orromnál fogva vezetni? Megszakadt az elmélkedésem, mert ismerőm elkezdte a valóságos káderjellemzést. Talán tíz-tizenkét percig beszélt. Meggyőzően, tapintatosan és nem az előbbi sorrendben, de lényegileg ugyanazt mondta el, amit a grafológus. Közbeszólás nélkül ültem és figveltem. hogyan forgatja az agvvelömet. idegeimet, hogyan járkál bennem belül, ahová' én még csak bepillantani se igen merek. Amikor mondanivalóját befejezte, megkérdezte, hogy mi a véleményem? ./ Elfogadtam mindazt, amit elmondott. Megjegyezte, hogy a pszichiátria is tudomány, s nem a bolondok számára funkcionál. Ez éppen olyan ostoba tévhit, mint régen a tehénrontás. Végül azt tanácsolta, hogy a személyzeti jellemzéseknél. meg az egyetemi felvételeknél a tudományos jellemrajzot vezessük be. Annyira meglepett a javaslat, hogy elfeledkezve az illendőségről, nyersen rákerdeztem: „Komolyan gondolja ezt a javaslatot, vagy csak viccnek szánta?" Megismételte és magyarázattal látta el. Ecsetelte a nélkülözhetetlenségét, de egyben jelezte a kellemetlenségeit is. Az emberek többségé fél gittől, hogy megismerje önmagát. Közben a témába kapcsolódó grafológus a bevezetés előnyeit világította meg a közösség javát szolgáló tudományos énekkel. Pontosan nem tudom, mennyi időre futotta tiltakozásom cérnája, de éreztem, hogy valami meggyőző gondolattal kellene lezárni a vitát, Rövid hallgatás után azt mondíam. hogy elismerem tudós mivoltukat, a tudományuk nélkülözhetetlenségét is, de csak így a falakon belül., szük kör számára. Méltatlankodtak. Én meg méregbe jöttem: <f Nem. nem uraim! Ez nagyobb felfordulást okozna, mint egy újabb tatárjárás. Megmutatni az embereknek, hogy milyenek is belül. Hát ez rettenetes lenne. Ettől kifordulna sarkaiból a mai világ. Hümmögtek a tudósok. — Majd a kommunizmus felső fokán. De addig — feleltem világos szavakkal, a gondolati takaróul használt hümmögésre — használják az írók. A pszichiáter csak annyit mondott, hogy azok bárcsak őszin'ébben, alaposabban és bátrabban használnák. Erős ütés érte a csónak oldalát. A folyó hullámai rásodovták a vesszősi szivattyúház légpontonjára. A sodrás kijjebb tolt. néhány evezőbúzással kikerültem a veszélyből. A tenyerem sajgott a száraz lapátnyélen, de nem néztem meg. attól tartottam, hogv még majd visszakeveredek újra a varázsiókhoz. rek senkit. Thurzó: Hazudsz! Nem volt elég a pofon, amit kaptál? Kaphatsz meg tőlem. Nana: Nem ismerek kommunistát. Én se vagyok az. Bibó: Hiába tagad. Ilyen szörnyű mázolmány csak kommunista csinálhat. Nana: Nem vagyok kommunista. Thurzó: Rongy cafat vagy! (hajánál fogva lehúzza a földre, a képhez) Mi készül Oroszországban? Ez a dicső alak itt. lerázza a pók hálóját. mi? Mi ez. ha nem a bolsevizmus dicsőítése? Beismered-e, hogy kommunista vagy? Nana: Beismerem, csak engedjen el. Bibó: (engedd el. Thurzó elengedi.) Na. idáig eljutottunk szépen. Most pedig gyorsan sorolja el. kik i kommunisták a faluban? Nana: Nem tudom. Thurzó: Azt akarod, hos? felfrissítsem az em'ékező tehetséged. (közeledik feléje Nana hátrál) Nana: Ne! (megfordul ét ki akar szaladni, Thurzi előkapja a revolverét és lelövi. Nana elesik az ajtóban) Bicskei: (odalép hozzá, Meghalt. Bibó: Lőttek a pásztor órádnak. Na menjünk, méj sok a dolgunk. Vasárnap, 1387. július 23, Ü£L-MAQYARORS2Aü ?