Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

VINKLER LÁSZLÓ OIDIPUS KIRÁLY lan Huszeza: Az asszony átvitte a gyereket a nagymamához. Jómagam csak valamikor éjfél után vetődtem haza. Bevacsoráztam, talán túlzot­tan is jói; és rózsás han­gulatban, dúdolva próbál­tam beilleszteni a kulcsot a zárba. Az előszobában égett a villany. „Az az átkozott szó­rakozottság!" — gondoltam, kük, az öe»» bajszú miközben benyitottam, pe­dig ezúttal nem a szórako­zottságomon múlt a dolog. Két idegen férfi tanyá­zott a lakásban. Kiráncigál • ták az összes fiókot és üz­leti modorban társalogtak. Éjféli látogatók el­lenséges hangom rám szólt: — Mit akar? — Ez őrület! — feleltem üveges, összehajtogatva fe­én. — Hiszen ez az én la- leségem télikabátját kásom Nem gondoljak, _ Termé„etefiPn. hogy itt tevedes történt? „ ...... , . , », — De a biztosito busás ... ,, ., — Szó sincs rola. Maga miközben a padion nyitva jöU haza túl korán... kártérítést fizet majd, nem -Wl „Vn—f. _ igaz ^ h.t Lni igaz? _ er6sködöU azószes le akart feküdni és kidobta bajszú. Persze,- lehet, hogy a társaságot... Megkérdez- a bajusz ragasztott volt fekvő bőröndökbe rakosgat­tak egyet, s mást Ügy tűnt, mintha vakációra in­dulnának. Földbegyökerezett lábbal hétném, mit művelnek? álltam az ajtóban. Amikor — Ejnye, de nehéz a fel- eneni biztosításom. — Nekem nincsen betö­végül is eszrevettek, az egy i- f<Y**« apuskám.. Sólyom György tanulmánya WAGNER Sólyom György könyve egy életút kuszaságának meg­annyi szenvedésekkel tele­tűzdelt környezetében keresi a wagneri zene értelmét, az „aut Caesar, aut nihil'' — egyéniség és a társadalmi meghatározottság szükség­szerű egymásra találása., (összefüggést, rezenációt ke­res a kor társadalmába oly­kor kényszeredetten vállal­va beleszületett zseni intel­lektusa. valamint az öt kö­rüli-evő értetlen és valahol mégiscsak megértett világ íratlan-leírt törvényei kö­zött. Persze a hiteles portré — éppen az cmberközelség­ből felénkmeredö múlt érzé­kenysége miatt — nem könnyű, hiszen Wagn»r esendő-emberi megnyilatko­zásai már hihetetlenül vég­letes beállításoknak. lelkes rneliészegiiléseknek és torz ferdítéseknek okozták már talaját. Emlékszünk rá, hogy Hitlerben például a Walkii­rök lovaglásának dinamikus sodrású zenéje a germán faj übermensrh szellemét táp­lalta, s a könyv olvasója hi­teles dokumentumokból döbben rá a nietzschei ba­rátság ós a Gobinenuhoz fű­ződő lelki hangoltság békés szomszédságára a Nibeiun­gok és a Grál-eszmény örök-időtlen eszközöket ke­reső zenedrámája mellett. A könyv érdeme, hogy mégis tudjuk. Wagner több a scho­penhaueri filozófiánái. a re­akciós porosz szellemnél, és N. I. dolgot. o Igor Zsdánov LIBÁ — Üristen! — kiáltottam és valószínűleg elsápadtam. De hamarosan összeszedtem magam és szemrevételez­tem, vajon mi mindent akarnak elvinni. Alázatos siránkozásbá kezdtem. — De uraim! Tönkretesz­nek engem és a csaladomat is. — Ügy értsük, hogy maga havi fizetésből él? — kér­dezte a fiatalabbik szem­— Micsoda? Nines biz­tosítása? Még ilyen nagy­fokú gondatlanságot! Hát • akkor most mi lesz? Az őszes bajuszú mintha összegörnyedt volna egy pillanatra. — önök tudják, uraim. — Mi a véleményed. Billy, most az egyszer még futni Közel évszázada, hogy a biztosan ítélünk azokban az hagyjuk? wagneri muzsika otthont só- értelmezésekben, melyek a A gji]y nevezetű férfiú, várgó igénye, maecenasok zeneköltőt pusztán a „né- gzemüveget viselő fial a-' dagadó pénztárcája és a lel- rnet-ügy" apostolának, si- f szemüveget vnseio tiata kes rajongok fanatizmusa lány szócsővének akarták ^bbik biztató szemhunvo­létrehozta a bayrauthi szín- kisajátítani a zene egyete- rítá-ssal kihúzott egy nyom­hazat. S hogy ez a wagne- mességébőL tátott űrlapot a zsebéből, rianusok azóta sem csökkent r>e Sólyom György színes átadta nekem és azt mond­érdeklódésű Mekkájává nőtt, monográfiájának arra is jut ta. s a színház jellegzetes ereje, hogy erős kritikával ,, . , , struktúrája, valamint az itt tallózzon elméleti kérdések- ~ Men-1en « azon­hallható múvészegyéniségek ben, a wagneri Gesamt- nal biatosíUa Ve magat. előadása ma is a legkivá- kunstwerk oly sok ' vitát Legközelebb már nem le­lóhb Wagner-tolmácsoláso- okozott tételeiben. Népsze- szünk ilyen megértőek!... kat jelentik a világon — rúségét a komoly zenében Gyere Johnny, menjünk egy különös jelentőséget., széles jártasnak, de laikusnak is h: , „ , érdeklődést biztosít bármely mondani tudó erények biz- 1 °7 életrajznak, tanulmánynak, tosítják. A Zeneműkiadó Es elmen,ek­ami megkísérli emberközel- gondozásában kerül az ol- Azóta két hónap telt el, s ee hozni a „wagnerizmust'', v&só kezebet én még most sem értem a Először azt hittem, hogy az alig hallható melódia csupán képzeletemben él. Csak mentünk és hallgattunk. Aztán hirtelen megálltunk. — Rádió? — kérdezte Arkagvij. — Ügy tűnik — válaszolta a flegma Pétya, s a gyűrött fűre dobta a karikába gombolyított vezetéket. Egy fatuskóra álltam, s a szürke út keskeny szalagját neztem. — Mo7,og ... — Délibab... — dörmögte Pétya, s a szájába tömött egy marék fonnyadt áfo­nyát. — Ló... A lovon pedig egy nő ül... És énekel! — Hülyeség! — fújt egy nagyot Pétya. Az út körülfutotta a hegy lábát. Az enekhang közeledett. A ló nyakán idege­sen és halkan csilingelt a csengő. Szóini sem mertünk — ám lehet hogy nem is találtunk szavakat. A dallam ismeretlen volt — de most nagyon jól érzékeltette vibrálóan zavaros emlékeinket, a tág tér­séget s a jakutföldi tajga fölött vonító szelet. Elsőként Ljoska Ozsidajev eszmélt és cselekedett. A magasba lendült, s átugrott egy bokrot. A sárga levelek, melyek pil­langóknak hatottak, lehulltak. Nyakunkat előrenyújtva Ljoska utón vetettük ma­gún itat. öt perc múlva az ének megszakadt Újabb öt perc elteltével a nő megint énekelni kezdett, s a dallam mind távo­labbról hallatszott — Megfordult — konstatálta Pétya. — Amazon! — repült elő a bokrok mö­gül az, örömtől ragyogó arcú Ozsidajev. — Szombaton nálunk lesz! — Meghívtad? — kerdezte mogorván Arkagvij, aki nem tudta elviselni, hogy más gyorsabb volt nála. Sovány arca szinte szoborrá merevedett — Nem feledted elkérni tőle a névje­gyét? — jegyezte meg Pétya. — Nyinának hívják, kollektorként dol­gozik a szomszédos geológus expedícióiran, kiválóan lovagol, úgy ül a nyeregben, mintha oda teremtették volna, s bár nem annyi, de ránézésre húsz évesnek látszik. A családi helyzete is igen kedvező! — áradozott Ljoska. — No és külső méretei? — érdeklőd­tem óvatosan. — Rendkívüliek, plusz a hangja ... — Ljoska úgy vezette le boldogságfeleslegét hogy a földre dobta magát. Ügy határoztunk, hogy Nyinát katonai parádéval -fogadjuk, s tűzijátékot is ren­dezünk tiszteletére két nehezen összesze­dett rakétával. De Nyina nem jött. A fiúk dühödten rágcsálták a cédrus dióforma termését. Este hatig várunk, aztáp a Nyinának már ismerős Ljoska Ozsidajev személyében motorosfutárt küldtünk érte. Két óra múlva tért vissza, tetőtől talpig sárosan. — Nem jól érzi magát. Jövő szombatra megígérte... Nem néztünk egymásra, csak belebúj­tunk hálózsákjainkban. A következő szombaton elhangzott a diszlövés, a rakéták is magasba röppen­tek, hogy színes szikrákat szórjanak az alacsonyan lógó őszi felhőkre. A geológus központból kiérkező küldött elcsodálko­zott a rendkívüli fogadtatáson es a feje­delmi vendéglátáson. — Köszönöm, gyerekek, köszönöm.. í Istenemre, csodálatos fiúk vagytok! Soha nem felejtem el! — mondta komolyan a második pohár után. Űgv bólogattunk szavaira, mint a meg­tisztelt házigazdák. Nem szabadott feltár­ni előtte, hogy mindezzel nem öt, hanem Nyinát vártuk, aki megint betegnek lát­szik. A harmadik szombaton is ott ültünk a sátorban az ünnepi asztal előtt cédrus­diot ragva. Danvilov kiment „friss leve­gőt szívni", s mindig aggódó, gondolkozó arccal tért vissza. — Megint becsapott minket! — végül már nem tudta türtőztetni magát. — Meg lehet, hogy még megjön, hiszen van idő — mondtam bizakodó remény­séggel. — Kimegyek az útra figyelni. Hogy rövidítsek, egyenesen az alig lát­ható erdei ösvényen mentem. A fenyő­agak tűlevelei puhán végigcirógattak a fejem búbjától a lábamujjáig, mintha csöndes surrogású eső esne. A nyírfa le­omló ágai a talpam alatt morzsolódtak. A levegőben a nedves fák illata lengett. Amikor a távolból érkező férfi ás női hangokat meghallottam, a fák között la­vírozva előrevetettem magamat. — Miért hívtál magaddal? Nekem nem szól a vendéglátás! — kérdezte egy ma­gas legény, aki színes bundasapkát és öreg tengerészköpenyt hordott. Lova az útmenti füvet csipegette, remegő, nedves szájával csomóba szedve a zöld szálakat. Nyina egy hollófekete csikón ült, lábá­val idegesen lóbálta a kengyelt, a tábo­runkat fürkészte. Tartásában volt valami fejedelmi, de mintha ugyanakkor görcsö­sen vigyázott volna, nehogy valamelyik pillanatban leessék. Napbarnította arca szabályos vonásaival és tiszta, kék sze­mével szinte érzékellennek tűnt. — Tudod, Viktor, ismeretlen emberek.„' Ki tudja mi történhet. Nem látok a hom­lokuk mögé... Hiszen annyira állhatato­san hívnak! — Nyina, dehát azok is geológusok! Ta­lán eddig nem tudtad, hogy ez mit jelent? — Ha félsz, visszafordulhatsz! — ve­tette oda Nyina. — Valahogy csak meg­leszek ! Alig tudtam uralkodni magamon: s még úgy vártuk, mint a sült bolondok! Felké­szülünk a fogadására, valami ünnepé­lyesre, jóra számítunk... És ő... — Ne fárassza magát! — mondtam ne­ki, s kiléptem az útra. — Vadászni men­tek a fiúk. Csak két nap múlva térnek vissza. Nyina nyomban megértett mindent..; Persze, lehet, hogy semmit sem értett. Éles fordulatot vett a lovával és gyors ügetésre fogta a jószágot. Viktor vissza akarta tartani, de én megfogtam. — Hadd menjen csak — mondtam. — Nem lesz semmi baja. Menjünk hozzánk. — De hiszen a tieitek vadászni mentek. — Azért maradtak ... Menjünk. Mikor a sátorba léptünk, csodálkozó tekintetekkel találkoztunk. ' — Megint rosszul érzi magát — vála­szoltam nyugodtan a ki nem mondott kérdésre. Aztán megeredt a hó, súlyosan. Ned­ves lett az idő. De valamiért gyöngyvirág­illatot. éreztem. Arra gondolok most. hogy a fehér prémsapkás, karcsú lánytól van ez: ott áll a folyóparton. Március van. A hajában hóvirág, a parti lépcsőt fekete víz nyaldossa. A magasszárú cipő átnedvese­dik, prémszegélyén apró vízcsöppek re­zegnek. Arra a lányra gondolok csak, aki nincs is, akit csak képzeletem szült... S egész, éjjel esik a bolyhos hó, mégis gyöngyvirágillatot érzek. De nyomtalanul eltűnik, amikor az illat forrását kere­sem ... FERENCZ GYÖZÖ fordítása Varázslók Ilyen elvetemült gonosztevőknek nem szabad élni. Nem mertem megkérdezni, hogy most egy papírra, s megmondja rólam, milyen em­ber vagyok. Akkor jöttem rá, hogy varázsló­a haza dicsőségét szolgálom-é, vagv bűneimet val van dolgom. Ettől a felismeréstől annyira vezeklem-é? Jobbnak láttam a hallgatást. megijedtem, hogy se igent, se nemet nem mer­Ilven ifjúkori előzmények emlékével kerül- tem mondani. Azt, hittem, hogy ez a jól be­tem* egy modern varázslóhoz. Nem is gondol- vált diplomata módszer itt. is kihúz a bajból, tam. hogy ilyesmi a mestersége. Egészen az Sajnos, tévedtem. A varázsló azt mondta: „El­utoisó napig tudós formájú embernek néz- hiszem, hogy viszolyog, mert az. err^berek a Heverésztem a csónak alján néztem a szép tem. Mindig az. állatokról meg a növényekről másikról szeretnek tudni mindent, meg azt is tiszta eget Egy-egy vízi madár suhant el fö- beszélt. Hegymászó túrákra jártunk. A pihe- tudni vélik, ami nincs, de önmagukról nem lőttem néha szárnyával belehessentett a csön- nőknél megálltunk és útitársam elkezdett be- akarnak tudni semmit. Attól meg egyenesen dességbe A' közelben -nem volt senki, mintha szelni a farkasokról. Elmondta, hogy ott a frászt kapnak, ha jellembeli gyengeségeiket magam lennék csak meg az. apró vízfodrok, vezérválasztás nem szavazás útján történik. A olvassák a fejükre, mert azt hiszik, az szemé­' ' ' falka által kiszemelt legerősebbek megverek- lyes titkuk." / szenek a vezéri rangért. De a verekedésnél fák, madarak. Éreztem, hogy jó az egyedül­lét. Tenyeremet nézegettem, fölhólyagzott va­lamitől, de az is lehet, hogv bőrbetegség. Egyre megy — gondoltam — majd elmúlik. Tiltakoztam, és kijelentettem, hogy én nem nem folyik vér. A farkas saját fajtáját soha viszolvgok. Fogtam a papírt, tollat, leírtam né­ném öli meg. A legyőzött odatartja torkát a A tenyeremet néztem, öreg. rokkant tenyér győztes szájához, hogy harapja el. Az pedig ez. már, nem sokat ér. Csak a cigányasszony ellöki orrával a legyőzött, állat nyakát, aki olvasott ki egyszer belőle nagy dolgokat. Meg- hanyatt fekszik, s ezzel kifejezte szolgai hű­fogta es jól a szeme elé húzta, aztán megjó­solta a sorsomat: Nagy változás következik az életemben. Megjelenik egy finom úr és az majd egyen­geti az utamat. Igaza lett: néhány hét múl­va megjött a katonai behívó. Valóban megtör­ségét a győztes vezér iránt. Csak a kétlábon hány semmitmondó szót. A varázsló kézbevet­te es sokáig nézte. Én meg a cigarettafüstöt bámulam és eszembe jutott a cigányasszony ten.verjóslása. Most. .már komolyan megijed­tem. legszívesebben visszakértem volna a pa­járó állat öli meg a saját fajtáját, ezer gáz- pírt., de a varázsló megszólalt. kamrát épít. a négylábú erre nem képes. A mé­hek is csak a herét pusztítják el. Másik napon a páviánok következtek, ..Nem tirannus típus, de azért ha nagyon megszorítják, megmutogatja hatalmának kör­meit.. Éles kritikai érzéke van. érzékenyen rea­után meg a denevérek.- akik vakok és mégis gál a felfogásától, véleményetői eltérő szel­lemi. érzelmi jelenségekre. Ha másként nem boldogul, elvégzi a másik munkáját is. hogy tént a nagy változás. Alig múlt el nyolc hó- visszatalálnak születési helyükre tízezer ki­nap, közölték velem, hogy én leszek az *zre- lomét erről is. Kipróbálták. A méhek világá­des úr csicskása. Na tessék, megkerült a fi- nak ismertetése két kirándulási napra osztó- rendet érezzen maga körül. Mély, befelé for­nom úr is, reggeltől késő estig szolgáltam a dott, s azután rátértünk a bálnák beszédrend- duló érzelmi életet él. emiatt időnként meg­háza körül. Csináltam én mindent, amit csak szerére, amelyből eddig huszonhárom szót meg- szakad parancsoltak egyszer aztán olyasmit is meg- fejtetlek a zoológusok. Nemsokára elérkezik érzelmi kontaktusa környezetével. Ilyenkor egyedül érzi magát., idegennek talál­cselekedtem, amit csak az úrnő kért. Bár ne az idő. amikor bálnák végzik a legveszélyesebb ja é.s nyűgnek tartja környezetét. Csak a hu­tettem Volna, de hát nemigen mertem ellen- katonai szolgálatokat, a víz alatti háborúkban, morérzéke menti meg a belső széi jelszóróriás­kezni, mert szolgálatban a parancs megtaga- Előkerültek a szentjános bogárkák is, világító, tói. Vigyázzon magára, ezt ne veszítse el, mert dásért igen súlyos büntetés jár. A fronton jöt- foszforos hátuk van a hímeknek és csak pár- akkor mindent elveszíthet. Nem hord külső tem rá, hogy a cigányasszony óvott egy csalfa zás előtt foszforeszkálnak, így jelzik szándékú- burkot, azért, hogy mögé rejtse gondolatait és nőtől, aki mezes-mázos Szóval akar elámítani kat. és csalogatják a szentjános lányokat. érzéseit. Nyílt, könnyen barátkozó, de gyakran cs elveszejteni. Ez is megtörtént, belekerültem Az utolsó nrfpon esett az eső. nem tudtunk megtartja a három lépés távolságot. Olyanok az elveszejtóbe. Az ezredes úr is azzal búcsúz- kijutni az épületből. Tudós ismerősöm azt esetében, akiket kellemetlennek vagy érdemte­tatott, hogy a bűnömért az életemmel fizetek, mondta az ebédnél, hogy írjak le nehany szót lennek ismer.'' 6 OEL-MAQíARORiiÁU Vasárnap, 1367. július IX

Next

/
Thumbnails
Contents