Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

VINKLER LÁSZLÓ OIDIPUS KIRÁLY lan Huszeza: Az asszony átvitte a gyereket a nagymamához. Jómagam csak valamikor éjfél után vetődtem haza. Bevacsoráztam, talán túlzottan is jói; és rózsás hangulatban, dúdolva próbáltam beilleszteni a kulcsot a zárba. Az előszobában égett a villany. „Az az átkozott szórakozottság!" — gondoltam, kük, az öe»» bajszú miközben benyitottam, pedig ezúttal nem a szórakozottságomon múlt a dolog. Két idegen férfi tanyázott a lakásban. Kiráncigál • ták az összes fiókot és üzleti modorban társalogtak. Éjféli látogatók ellenséges hangom rám szólt: — Mit akar? — Ez őrület! — feleltem üveges, összehajtogatva feén. — Hiszen ez az én la- leségem télikabátját kásom Nem gondoljak, _ Termé„etefiPn. hogy itt tevedes történt? „ ...... , . , », — De a biztosito busás ... ,, ., — Szó sincs rola. Maga miközben a padion nyitva jöU haza túl korán... kártérítést fizet majd, nem -Wl „Vn—f. _ igaz ^ h.t Lni igaz? _ er6sködöU azószes le akart feküdni és kidobta bajszú. Persze,- lehet, hogy a társaságot... Megkérdez- a bajusz ragasztott volt fekvő bőröndökbe rakosgattak egyet, s mást Ügy tűnt, mintha vakációra indulnának. Földbegyökerezett lábbal hétném, mit művelnek? álltam az ajtóban. Amikor — Ejnye, de nehéz a fel- eneni biztosításom. — Nekem nincsen betövégül is eszrevettek, az egy i- f<Y**« apuskám.. Sólyom György tanulmánya WAGNER Sólyom György könyve egy életút kuszaságának megannyi szenvedésekkel teletűzdelt környezetében keresi a wagneri zene értelmét, az „aut Caesar, aut nihil'' — egyéniség és a társadalmi meghatározottság szükségszerű egymásra találása., (összefüggést, rezenációt keres a kor társadalmába olykor kényszeredetten vállalva beleszületett zseni intellektusa. valamint az öt körüli-evő értetlen és valahol mégiscsak megértett világ íratlan-leírt törvényei között. Persze a hiteles portré — éppen az cmberközelségből felénkmeredö múlt érzékenysége miatt — nem könnyű, hiszen Wagn»r esendő-emberi megnyilatkozásai már hihetetlenül végletes beállításoknak. lelkes rneliészegiiléseknek és torz ferdítéseknek okozták már talaját. Emlékszünk rá, hogy Hitlerben például a Walkiirök lovaglásának dinamikus sodrású zenéje a germán faj übermensrh szellemét táplalta, s a könyv olvasója hiteles dokumentumokból döbben rá a nietzschei barátság ós a Gobinenuhoz fűződő lelki hangoltság békés szomszédságára a Nibeiungok és a Grál-eszmény örök-időtlen eszközöket kereső zenedrámája mellett. A könyv érdeme, hogy mégis tudjuk. Wagner több a schopenhaueri filozófiánái. a reakciós porosz szellemnél, és N. I. dolgot. o Igor Zsdánov LIBÁ — Üristen! — kiáltottam és valószínűleg elsápadtam. De hamarosan összeszedtem magam és szemrevételeztem, vajon mi mindent akarnak elvinni. Alázatos siránkozásbá kezdtem. — De uraim! Tönkretesznek engem és a csaladomat is. — Ügy értsük, hogy maga havi fizetésből él? — kérdezte a fiatalabbik szem— Micsoda? Nines biztosítása? Még ilyen nagyfokú gondatlanságot! Hát • akkor most mi lesz? Az őszes bajuszú mintha összegörnyedt volna egy pillanatra. — önök tudják, uraim. — Mi a véleményed. Billy, most az egyszer még futni Közel évszázada, hogy a biztosan ítélünk azokban az hagyjuk? wagneri muzsika otthont só- értelmezésekben, melyek a A gji]y nevezetű férfiú, várgó igénye, maecenasok zeneköltőt pusztán a „né- gzemüveget viselő fial a-' dagadó pénztárcája és a lel- rnet-ügy" apostolának, si- f szemüveget vnseio tiata kes rajongok fanatizmusa lány szócsővének akarták ^bbik biztató szemhunvolétrehozta a bayrauthi szín- kisajátítani a zene egyete- rítá-ssal kihúzott egy nyomhazat. S hogy ez a wagne- mességébőL tátott űrlapot a zsebéből, rianusok azóta sem csökkent r>e Sólyom György színes átadta nekem és azt mondérdeklódésű Mekkájává nőtt, monográfiájának arra is jut ta. s a színház jellegzetes ereje, hogy erős kritikával ,, . , , struktúrája, valamint az itt tallózzon elméleti kérdések- ~ Men-1en « azonhallható múvészegyéniségek ben, a wagneri Gesamt- nal biatosíUa Ve magat. előadása ma is a legkivá- kunstwerk oly sok ' vitát Legközelebb már nem lelóhb Wagner-tolmácsoláso- okozott tételeiben. Népsze- szünk ilyen megértőek!... kat jelentik a világon — rúségét a komoly zenében Gyere Johnny, menjünk egy különös jelentőséget., széles jártasnak, de laikusnak is h: , „ , érdeklődést biztosít bármely mondani tudó erények biz- 1 °7 életrajznak, tanulmánynak, tosítják. A Zeneműkiadó Es elmen,ekami megkísérli emberközel- gondozásában kerül az ol- Azóta két hónap telt el, s ee hozni a „wagnerizmust'', v&só kezebet én még most sem értem a Először azt hittem, hogy az alig hallható melódia csupán képzeletemben él. Csak mentünk és hallgattunk. Aztán hirtelen megálltunk. — Rádió? — kérdezte Arkagvij. — Ügy tűnik — válaszolta a flegma Pétya, s a gyűrött fűre dobta a karikába gombolyított vezetéket. Egy fatuskóra álltam, s a szürke út keskeny szalagját neztem. — Mo7,og ... — Délibab... — dörmögte Pétya, s a szájába tömött egy marék fonnyadt áfonyát. — Ló... A lovon pedig egy nő ül... És énekel! — Hülyeség! — fújt egy nagyot Pétya. Az út körülfutotta a hegy lábát. Az enekhang közeledett. A ló nyakán idegesen és halkan csilingelt a csengő. Szóini sem mertünk — ám lehet hogy nem is találtunk szavakat. A dallam ismeretlen volt — de most nagyon jól érzékeltette vibrálóan zavaros emlékeinket, a tág térséget s a jakutföldi tajga fölött vonító szelet. Elsőként Ljoska Ozsidajev eszmélt és cselekedett. A magasba lendült, s átugrott egy bokrot. A sárga levelek, melyek pillangóknak hatottak, lehulltak. Nyakunkat előrenyújtva Ljoska utón vetettük magún itat. öt perc múlva az ének megszakadt Újabb öt perc elteltével a nő megint énekelni kezdett, s a dallam mind távolabbról hallatszott — Megfordult — konstatálta Pétya. — Amazon! — repült elő a bokrok mögül az, örömtől ragyogó arcú Ozsidajev. — Szombaton nálunk lesz! — Meghívtad? — kerdezte mogorván Arkagvij, aki nem tudta elviselni, hogy más gyorsabb volt nála. Sovány arca szinte szoborrá merevedett — Nem feledted elkérni tőle a névjegyét? — jegyezte meg Pétya. — Nyinának hívják, kollektorként dolgozik a szomszédos geológus expedícióiran, kiválóan lovagol, úgy ül a nyeregben, mintha oda teremtették volna, s bár nem annyi, de ránézésre húsz évesnek látszik. A családi helyzete is igen kedvező! — áradozott Ljoska. — No és külső méretei? — érdeklődtem óvatosan. — Rendkívüliek, plusz a hangja ... — Ljoska úgy vezette le boldogságfeleslegét hogy a földre dobta magát. Ügy határoztunk, hogy Nyinát katonai parádéval -fogadjuk, s tűzijátékot is rendezünk tiszteletére két nehezen összeszedett rakétával. De Nyina nem jött. A fiúk dühödten rágcsálták a cédrus dióforma termését. Este hatig várunk, aztáp a Nyinának már ismerős Ljoska Ozsidajev személyében motorosfutárt küldtünk érte. Két óra múlva tért vissza, tetőtől talpig sárosan. — Nem jól érzi magát. Jövő szombatra megígérte... Nem néztünk egymásra, csak belebújtunk hálózsákjainkban. A következő szombaton elhangzott a diszlövés, a rakéták is magasba röppentek, hogy színes szikrákat szórjanak az alacsonyan lógó őszi felhőkre. A geológus központból kiérkező küldött elcsodálkozott a rendkívüli fogadtatáson es a fejedelmi vendéglátáson. — Köszönöm, gyerekek, köszönöm.. í Istenemre, csodálatos fiúk vagytok! Soha nem felejtem el! — mondta komolyan a második pohár után. Űgv bólogattunk szavaira, mint a megtisztelt házigazdák. Nem szabadott feltárni előtte, hogy mindezzel nem öt, hanem Nyinát vártuk, aki megint betegnek látszik. A harmadik szombaton is ott ültünk a sátorban az ünnepi asztal előtt cédrusdiot ragva. Danvilov kiment „friss levegőt szívni", s mindig aggódó, gondolkozó arccal tért vissza. — Megint becsapott minket! — végül már nem tudta türtőztetni magát. — Meg lehet, hogy még megjön, hiszen van idő — mondtam bizakodó reménységgel. — Kimegyek az útra figyelni. Hogy rövidítsek, egyenesen az alig látható erdei ösvényen mentem. A fenyőagak tűlevelei puhán végigcirógattak a fejem búbjától a lábamujjáig, mintha csöndes surrogású eső esne. A nyírfa leomló ágai a talpam alatt morzsolódtak. A levegőben a nedves fák illata lengett. Amikor a távolból érkező férfi ás női hangokat meghallottam, a fák között lavírozva előrevetettem magamat. — Miért hívtál magaddal? Nekem nem szól a vendéglátás! — kérdezte egy magas legény, aki színes bundasapkát és öreg tengerészköpenyt hordott. Lova az útmenti füvet csipegette, remegő, nedves szájával csomóba szedve a zöld szálakat. Nyina egy hollófekete csikón ült, lábával idegesen lóbálta a kengyelt, a táborunkat fürkészte. Tartásában volt valami fejedelmi, de mintha ugyanakkor görcsösen vigyázott volna, nehogy valamelyik pillanatban leessék. Napbarnította arca szabályos vonásaival és tiszta, kék szemével szinte érzékellennek tűnt. — Tudod, Viktor, ismeretlen emberek.„' Ki tudja mi történhet. Nem látok a homlokuk mögé... Hiszen annyira állhatatosan hívnak! — Nyina, dehát azok is geológusok! Talán eddig nem tudtad, hogy ez mit jelent? — Ha félsz, visszafordulhatsz! — vetette oda Nyina. — Valahogy csak megleszek ! Alig tudtam uralkodni magamon: s még úgy vártuk, mint a sült bolondok! Felkészülünk a fogadására, valami ünnepélyesre, jóra számítunk... És ő... — Ne fárassza magát! — mondtam neki, s kiléptem az útra. — Vadászni mentek a fiúk. Csak két nap múlva térnek vissza. Nyina nyomban megértett mindent..; Persze, lehet, hogy semmit sem értett. Éles fordulatot vett a lovával és gyors ügetésre fogta a jószágot. Viktor vissza akarta tartani, de én megfogtam. — Hadd menjen csak — mondtam. — Nem lesz semmi baja. Menjünk hozzánk. — De hiszen a tieitek vadászni mentek. — Azért maradtak ... Menjünk. Mikor a sátorba léptünk, csodálkozó tekintetekkel találkoztunk. ' — Megint rosszul érzi magát — válaszoltam nyugodtan a ki nem mondott kérdésre. Aztán megeredt a hó, súlyosan. Nedves lett az idő. De valamiért gyöngyvirágillatot. éreztem. Arra gondolok most. hogy a fehér prémsapkás, karcsú lánytól van ez: ott áll a folyóparton. Március van. A hajában hóvirág, a parti lépcsőt fekete víz nyaldossa. A magasszárú cipő átnedvesedik, prémszegélyén apró vízcsöppek rezegnek. Arra a lányra gondolok csak, aki nincs is, akit csak képzeletem szült... S egész, éjjel esik a bolyhos hó, mégis gyöngyvirágillatot érzek. De nyomtalanul eltűnik, amikor az illat forrását keresem ... FERENCZ GYÖZÖ fordítása Varázslók Ilyen elvetemült gonosztevőknek nem szabad élni. Nem mertem megkérdezni, hogy most egy papírra, s megmondja rólam, milyen ember vagyok. Akkor jöttem rá, hogy varázslóa haza dicsőségét szolgálom-é, vagv bűneimet val van dolgom. Ettől a felismeréstől annyira vezeklem-é? Jobbnak láttam a hallgatást. megijedtem, hogy se igent, se nemet nem merIlven ifjúkori előzmények emlékével kerül- tem mondani. Azt, hittem, hogy ez a jól betem* egy modern varázslóhoz. Nem is gondol- vált diplomata módszer itt. is kihúz a bajból, tam. hogy ilyesmi a mestersége. Egészen az Sajnos, tévedtem. A varázsló azt mondta: „Elutoisó napig tudós formájú embernek néz- hiszem, hogy viszolyog, mert az. err^berek a Heverésztem a csónak alján néztem a szép tem. Mindig az. állatokról meg a növényekről másikról szeretnek tudni mindent, meg azt is tiszta eget Egy-egy vízi madár suhant el fö- beszélt. Hegymászó túrákra jártunk. A pihe- tudni vélik, ami nincs, de önmagukról nem lőttem néha szárnyával belehessentett a csön- nőknél megálltunk és útitársam elkezdett be- akarnak tudni semmit. Attól meg egyenesen dességbe A' közelben -nem volt senki, mintha szelni a farkasokról. Elmondta, hogy ott a frászt kapnak, ha jellembeli gyengeségeiket magam lennék csak meg az. apró vízfodrok, vezérválasztás nem szavazás útján történik. A olvassák a fejükre, mert azt hiszik, az szemé' ' ' falka által kiszemelt legerősebbek megverek- lyes titkuk." / szenek a vezéri rangért. De a verekedésnél fák, madarak. Éreztem, hogy jó az egyedüllét. Tenyeremet nézegettem, fölhólyagzott valamitől, de az is lehet, hogv bőrbetegség. Egyre megy — gondoltam — majd elmúlik. Tiltakoztam, és kijelentettem, hogy én nem nem folyik vér. A farkas saját fajtáját soha viszolvgok. Fogtam a papírt, tollat, leírtam néném öli meg. A legyőzött odatartja torkát a A tenyeremet néztem, öreg. rokkant tenyér győztes szájához, hogy harapja el. Az pedig ez. már, nem sokat ér. Csak a cigányasszony ellöki orrával a legyőzött, állat nyakát, aki olvasott ki egyszer belőle nagy dolgokat. Meg- hanyatt fekszik, s ezzel kifejezte szolgai hűfogta es jól a szeme elé húzta, aztán megjósolta a sorsomat: Nagy változás következik az életemben. Megjelenik egy finom úr és az majd egyengeti az utamat. Igaza lett: néhány hét múlva megjött a katonai behívó. Valóban megtörségét a győztes vezér iránt. Csak a kétlábon hány semmitmondó szót. A varázsló kézbevette es sokáig nézte. Én meg a cigarettafüstöt bámulam és eszembe jutott a cigányasszony ten.verjóslása. Most. .már komolyan megijedtem. legszívesebben visszakértem volna a pajáró állat öli meg a saját fajtáját, ezer gáz- pírt., de a varázsló megszólalt. kamrát épít. a négylábú erre nem képes. A méhek is csak a herét pusztítják el. Másik napon a páviánok következtek, ..Nem tirannus típus, de azért ha nagyon megszorítják, megmutogatja hatalmának körmeit.. Éles kritikai érzéke van. érzékenyen reaután meg a denevérek.- akik vakok és mégis gál a felfogásától, véleményetői eltérő szellemi. érzelmi jelenségekre. Ha másként nem boldogul, elvégzi a másik munkáját is. hogy tént a nagy változás. Alig múlt el nyolc hó- visszatalálnak születési helyükre tízezer kinap, közölték velem, hogy én leszek az *zre- lomét erről is. Kipróbálták. A méhek világádes úr csicskása. Na tessék, megkerült a fi- nak ismertetése két kirándulási napra osztó- rendet érezzen maga körül. Mély, befelé fornom úr is, reggeltől késő estig szolgáltam a dott, s azután rátértünk a bálnák beszédrend- duló érzelmi életet él. emiatt időnként megháza körül. Csináltam én mindent, amit csak szerére, amelyből eddig huszonhárom szót meg- szakad parancsoltak egyszer aztán olyasmit is meg- fejtetlek a zoológusok. Nemsokára elérkezik érzelmi kontaktusa környezetével. Ilyenkor egyedül érzi magát., idegennek találcselekedtem, amit csak az úrnő kért. Bár ne az idő. amikor bálnák végzik a legveszélyesebb ja é.s nyűgnek tartja környezetét. Csak a hutettem Volna, de hát nemigen mertem ellen- katonai szolgálatokat, a víz alatti háborúkban, morérzéke menti meg a belső széi jelszóróriáskezni, mert szolgálatban a parancs megtaga- Előkerültek a szentjános bogárkák is, világító, tói. Vigyázzon magára, ezt ne veszítse el, mert dásért igen súlyos büntetés jár. A fronton jöt- foszforos hátuk van a hímeknek és csak pár- akkor mindent elveszíthet. Nem hord külső tem rá, hogy a cigányasszony óvott egy csalfa zás előtt foszforeszkálnak, így jelzik szándékú- burkot, azért, hogy mögé rejtse gondolatait és nőtől, aki mezes-mázos Szóval akar elámítani kat. és csalogatják a szentjános lányokat. érzéseit. Nyílt, könnyen barátkozó, de gyakran cs elveszejteni. Ez is megtörtént, belekerültem Az utolsó nrfpon esett az eső. nem tudtunk megtartja a három lépés távolságot. Olyanok az elveszejtóbe. Az ezredes úr is azzal búcsúz- kijutni az épületből. Tudós ismerősöm azt esetében, akiket kellemetlennek vagy érdemtetatott, hogy a bűnömért az életemmel fizetek, mondta az ebédnél, hogy írjak le nehany szót lennek ismer.'' 6 OEL-MAQíARORiiÁU Vasárnap, 1367. július IX