Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

MOST EVE A bolsevikok üldözése O A júliusi véres események után rágalom- és irtó­hadjarat indult a Bolsevik Párt ellen. A monarchis­taisbol a jobboldali mensevikekig, esszerekig a pártot tet­tek felelőssé az eseményekert. A párt ellen a megtorló in­tézkedések sokasagat. hozták. Polovcev tábornok katonái feldúltak a Pravda szerkesztőségét és a szerkesztőség több tagját letartóztattak. E naptól kezdve a Pravda mas rim alatt jelent meg A bolsevik lapokat a frontról, kaszár­nyákból kitiltották. A Petrográdi Szovjetben indítvá­nyozták a párt képviselőinek kizárását. Július fi-án ulti­mátumszerűén felszólították a párt Központi Bizottságát, hogv Ksesinszkaja balerina palotáját — amely akkor a part rezidenciája volt — 45 perc alatt ürítse ki. ellenkező esetben az épületet rohammal fogjak bevenni. A Bolsevik Párttól követelték, hogy a kronstedti matrózok azonnal hagyják el a fővárost. A kormány kopói házkutatást tar­tottak a párt különböző szervezeteiben. Kerenszki.i a kor­mánvban a bolsevik vezetők ellen a legkíméletlenebb har­cot követelte. Az angol nagykövet. Buchanan július 5-i levelében ta­nácsokkal látta el a kormányt: a halálbüntetés bevezeté­se a hátországban és a fronton, a tüntetés résztvevői­nek. szervezőinek szigorú megbüntetése. Petrográd lakos­saganak lefegyverzése, a katonai cenzúra bevezetése, kü­lönböző lapok betiltása... Újjászerveződtek a monarchista feketeszázas társasá­gok. A bolsevizmus elleni harc liga.ia már júniusban el­halarozta: a magát Leninnek nevező Uljanovot meg kell gyilkolni, a Pravda szerkesztőségét fel kell robbantani E határozat végrehajtása a liga valamennyi tagjának fel­adata. Az Ideiglenes Kormány rágalomhadjáratában a bol­sevikokat nemet ügynökökként, a német hadvezetőség ál­tal lefizetett kemekként mutatta be. Megnevezték az ösz­szeget is: 40 millió márka. Az egyik bulvár lap a júliusi napokban szenzációs „dokumentumot"' közölt, a bolsevi­koknak a német hadvezetóseggel való együttműködéséről. Mint aztan kiderült, a kormány egvik minisztere és közeli munkatársa fabrikálták a kompromittáló dokumentumot. Jellemző, hogv a mensevik Cereteli — aki pedig a bolse­vikok meggyőződéses ellensege volt — visszaemlékezé­sében ls elutasítja az ilyen jellegű dokumentumok legki­sebb valószínűségét is. Több mensevik vezető már akko­riban kereken visszautasította a bolsevikok ellen szóló rá­galmakat. Mégis azonban az újabb Dreyfus-ügy felkavar­ta a kedélyeket. Az egykoriban kiváló marxista Plehanov lapja július fi-án így félemlítette meg olvasóit a bolsevi­koktól: „Ha ma a hatalom Lenin kezébe kerülne. 0t kö­vetően német rsapatok vonulnának be Petrográdba. s a forradalom kormanya helyett Vilmos császár kormá­nyozna". Az Ideiglenes'Kormány Július fi-án (19) letartóztatási parancsot, adott ki Lenin ellen. Több bolsevik vezetőt ek­kor letartóztattak és börtönbe vetettek. Ienin illegali­tásba vonult, s július fi-án, 7-én több ízben változtatta tar­tózkodási helvét. A hajtóvadászat I^nin ellen nem szűnt meg. n Finnországban is keresték. A párt egyik munkatár­sának házát egy hadapródokból, kozákokból álló egység vette körül. Lenint itt nem találták meg, s válaszul azt kapták, hogy a letartóztatási parancs teljesítésehez túlsá­gosan rövid lesz a kezük, mivel előbb az. egész munkás­osztályt kell letartóztatni, s csak azután lesznek képesek Lenint megtalálni. A kormány nem is tudott soha Lenin nyomára bukkanni. A kormány válságos helyzete tovább tartott. Július 7-én lemondott a miniszterelnöki posztról Lvov herceg A .kormány elnöke ekkor lett Kerenszkij. A Petrográdi Szovjet ekkor a kormányt a forradalom megmentésének kormányává nevezte el. ami egyet jelentett a burzsoázia védelmével. A mensevikekből és eszerekből álló kormány intézkedései: a halálbüntetés országos bevezetése, a saj­tószabadság alapos megnyirbálása. Petrográd lakosságának teljes lefegyverzése. Cereteli belügyminiszter elrendelte a forradalmi mozgalmakkal való határozott fellépest Kerenszkii újabb tárgyalásokba bocsátkozott a kadet­párttal. Az ellenforradalom fő politikai pártja a kormány­ba való újbóli belcpos feltételeként szabta meg. hogv a kormány semmilyen fontosabb határozatot nem dolgoz ki az Alkotmánvoz.ó Gyűlés összehívásáig, az országban meg­szünteti a kettöshatalmat es a kormány — a burzsoázia — a hatalom egyedüli birtokosa. Július 24-én a kormány új­ból átalakult, s Kerenszkij vezetésével kadetpárti bur­zsoákból es szocialistáknak mondott eszerekből és mense­vikekből tevődött össze. A mensevikek — internacionalista Szuhanov Joggal állapíthatta mpg. hogy a kivívott szabadságból csak az emlékek maradtak meg A burzsoázia örömnapol ült. úgy gondolta, vége a forradalomnak. Alaposan elszámftotta magát, mert a bolsevikok vezette forradalmi erök új mun­kához fogtak. Segítség több helyről is Két év óta a Beloiannisz Gyárban dolgozik Orsós Irén kézbesitönó. akii. meg 9 hó­napos korában súlyos bal­eset ért, s mindkét kezét amputálni kellett. A 19 éves leány testi fogyatékosságál hallatlan akaraterővel igyek­szik leküzdeni. Karjainak csonkjával elvégzi napi mun­káját írni is tanult, sőt, gyönyörűen kézimunkázik, legfőbb szórakozasa a hím­zés. A szinte emberfeletti szor­galom mély együttérzést kel­tett a gyár dolgozóiban, s széleskörű akciót indítottak társnőjük megsegítésére. Amikor megtudták, hogy az. NDK-beli Eisenbergben kli­nika működik, ahol hasonló­an, bajbajutott embereken művégtagokkal segíteni tud­nak, gyűjtést szerveztek a gyárban, hogy társnőjüket elküldhessük a kórházba. 46 000 forintot gyűjtöttek össze, a pénzt azonban nem kellett kiadniuk a kórházi kezelésre, mert a Szakszer­vezeti Társadalombiztosítási Központ vállalta a gyógyke­zeltetést. Orsós Irént állami költségen a napokban ki­küldték Eisenbergbe. A Beloiannisz Gyár kol­lektívája az összegyűjtött 46 000 forintot letétbe he­lyezte, hogy hazaérkezése után a kislány anyagilag is rendezhesse életét Batyuval sí út elején Még 1901. novemberében tortent. hogy a József At­tila Tudományegyetem ter­mészettudományi karának elsőéves vegvészszakos hall­gatójával, N. Ferenc bony­hádi lakossal társadalmi ösz­töndíjra szerződést kötött a simontornyai bőrgyár. Ta­nulmányai befejezéséig 450, illetve jórendű tanulmányi eredményért 550. kitűnő rendűség esetén havi 600 fo­rintot kötöttek ki a szerző­désben. Mindezért N. Ferenc kötelezte magát, hogy az egyetem után nyolc évi idő­tartamra a simontornyai bőrgyárban helyezkedik el, képességének megfelelő munkakörben. Legjobb tudása szerint A szerződésben a többi között szerepelt: „Köteles tanulmányi és vizsgakötele­zettségeinek idejében a leg­jobb tudása szerint lelkiis­meretesen eleget tenni, és erkölcsileg, politikailag ki­fogástalan magatartást tanú­sítani." A nyári üzemi gya­korlatot is a bőrgyárban kellett végeznie. továbbá vá'talta. hogy német nyel­vet tanul, s abból külön vizsgát tesz. A szerződést messzemenő társadalmi gondoskodás. a szaikemberutánpótlás biztosí­tásának szelleme hatja át. Ilyen szerződéssel a zsebben a legnehezebb tanulmányi akadályokat is könnyűszer­re' átveheti egy leendő ve­gyész. S a tudat, hogy vala­hol már előre számítanak, épílenek a munkájára, várja egy közösség, amely áldoza­tot vállal érte — nagy len­dítő erő. A gondoskodással és előlegezett bizalomma' visszaélni szinte bűn; hátat fordítani annak a közösség­nek, amely dédelget — több mint lel ki ismeret lenség. A bőrgyáriak felháborodása Mégis ez történt. Évek múltával, miután a simon­tornyai bőrgyár a havonla pontosan megküldött ösztön­díjként kifizetett 26 ezer 700 forintot, N. Ferenc fel­mondta kötelezettségvállalá­sát. Indoka, hogy menyasz­szonya- van, aki Szeged kör­nyéki, éppen ezért szegedi üzemmel szeretne szei-ződést kötni, újabb társadalmi ösz­töndíjra. A bőrgyár vezető­sége veszni látta sokéves gondoskodását akkor, ami­kor a tanév befejeztével már számított a fiatal ve­gyész munkájára. Jellemző, hogy a gyár vezetősége mi­Tróger-e a Belsped-kocsis ? m Kún Sándor gondnok erős, nagydarab ember. Arcát és tarkóját sötétbarnára cser­zette a nap, mint az olyan emberekét, akik sokat dol­goztak szabad levegőn. — Kérem szépen, en gaz­dálkodó ember voltam, az apám is az volt, ahogy mondják: módos paraszt. Kisgyerek korom óla kinn dolgoztam a földön. Csak aztán úgy volt, hogy a fele­ségemmel ide jöttünk Sze­gedre, mert ami földünk volt még, azt a közösre hagytuk. Közben kulcsot kérnek tő­le. Odamegy egy nagv táblá­hoz, amelyen szögeken kul­csok lógnak. Leakasztja az egyiket, és a várakozó fiatal­ember kezebe nyomja. — Nyugodt munka ez, nem panaszkodhatom. Itt aztán nem fáradok ki. Csak a pénz kevés. Ameddig Bels­ped-kocsis voltam, sokkal többet kerestem. Nehezebb munka volt. de bírtam, s bírnám most is. Mégis ott kellett hagvnom. Tudja, a felesegem miatt..,. mert szeret tanítani, és a diákjai is szeretik őt. És a .tanári kar is, csakhát a fér­je . m Kún Sándorné irodalmat és történelmet tanít az egvik városi iskolában. Csöndes, szerény fiatalasszony, diva­tosan öltözködik. Nehezen jutott el idáig, de megérte. Mivel Burbulyát utálom, mint alko­holista az Almuskat. s mivel Burbulya a csoportvezetőm, ter­meszetesnek tűnhet bárki szamára, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten változtatni kell. Én a beosztott és Burbulya a veze­tő?! Háia a nyílt legkörnek, elhatá­roztam. hogy névte­len levelet írok, amelyben határozott mondatokkal ecsete­lem. kicsoda is ez a Burbulya... A levelet megír­tam: ez az izé, akit Burbulyának nevez­tek el. egy tehetség­telen. nagyképű frá­ter. aki még azt sem tudja, mennyi a si­nus per tangens alfa, nem beszélve a kvantummechanika legújabb eredmé­Névtelen levél n.veirőt. Burbulya azt hiszi, hogy az emen­táli mellett van szi­mentáli sajt is, s mind a kettőt Dél­Rhodesiában készítik be'ga pori zen, hogv megfúrják a kongói szabadságmozgalmat. Nem beszélve arról, hogy mindig meg­fordul a nők után. Ebből nyíltan kivi­láglik. hogy nála a forma megelőzi a tartalmat, s az is, hogy fogalma sincs a dialektikához. Megelégedetten és nyugodtan vártam nyílt és őszinte név­Jelen levelem bírála­tának eredményét, mert Burbulyát utá­lom. a csoportvezetői beosztást, peche sze­retem. Érthető, ha ezek után milyen mélyen megrendült hittel, az igazságba vetett bizalmam kényte'en feladásá­val vettem tudomá­sul. hogy Burbulyát előléptették. Főcso­portvezetővé! — Miért? — tet­tem fel a kérdést Knjevácnak, aki nagyfokú tájékozott­ságával tűnt ki előt­tem. — Hát névtelen levelet írtak ellene, azért. .. — Nem értem — hüledeztem. mert tényleg nem értet­tem. Pedig egyszeri! a dolog, fiacskám — veregette meg a vál­lam Kajeváe. — Csak az ellen irnalt névtelen levelet, aki valaki, vagy valami. A csoportvezető meg nem valami, de ha ellene levelet imak, mégpedig névtele­nül. akkor valaki. Ezt a kettőt dialek­tikus egységben szemlélve, nyilván­való, hogy összhang­ba kell hozni a va­lakit, a valamivel? Na ugye. Az érték­telen emberre ki pa­zarolna névtelen le­velet. Az értékest megbecsülni, előlép­tetni kell. Hát így történt.. oktatott ki és faképnél ha­gyott. . . . Rohantam haza. írtam egv másik névtelen levelet. Ma­gam ellen! Gyurkó Géza T. Tanárnő: Igen kérem, én beszéltem először Kún­néval. Már hosszú idő óta tudtuk róla, hogy a férje a Belspednél kocsis. Tulajdon­képpen a tanári kar általá­-no<s véleményét tolmácsol­tam akkor, s természetesen a magamét is. Csak nem nézhettük jó szemmel, hogy az egyik kartársnönk férje kocsis. Hogyan tiszteljék a gyerekek? Meg hát a jobb szülők ... 11. Tanárnő: A kis Kúnné­ról csak azt tudtuk, hogy a férje kocsis. Mást nem tud­tunk. És hát megértheti ... Szóval azt hittük, hogy va­lami félresikerült házasság­ról van szó. Hiszen maga is tud.ia. sok ilyet kötnek mos­tanában. Mi sajnáltuk a fia­talasszonyt. mert állithatom, hogv az első pillanattól fog­va nagyon szimpatikus volt nekünk. Segíteni akartunk rajta. Ha ir erről. akkor csak azt írja, hogv mi jót Rkartunk. Amikor aztán a kis kartásnónk elmondott mindent, megértettük, hogv ez nem olyan házasság. S ekkor annak ellenére, hogy engem és azt a kartásnöt is, akivel ön az imént beszélt, vérig sértett, azon voltunk továbbra is, hogy segítsünk raita. Nem dicsekvésképp mondom, de én szereztem a férjének azt a gondnoki állást a kollégiumban. Higv­gve el. nem volt könnyű , .. Jó munka az, és hát mégse egy kocsis ... mindennap egy-egy. Faggat­tak és tanácsokat osztogat­tak ... De bocsásson meg egy pillanatra! Hívatják. Néhány perc múlva visszajön, és tovább folytatja. — Először nem akartam beszélni, mert a házassá­gunk csak Sándorra meg rám tartozik. De aztán mu­száj volt. Kitörtem. Ugyan hogy képzelik, hogy ott­hagyhatom a férjemet! Sán­dorral jól élünk, és annak idején, amikor elvett fele­ségül, egy jómódú gazda fia volt, s én senki se vol­tam, csak egy cselédlány. Találhatott volrta különbet is nálam, csakhogy én na­gyon jól megfeleltem neki. Szerettük egymást. Hogy képzelik, hogy ott hagyom, amikor ő taníttatott ki. Csak mert gazdálkodik és kocsis volt. Hát istenem! Szegedre jöttünk, s mivel Sándor semmilyen szakkép­zettséget nem tudott felmu­tatni, csak ilyen állást ka­pott. Nagyon szépen kere­sett. mert bírja a munkát,... De most gondnok. Nem aka­rok én az egész tanári kar­ral rosszban lenni. E3 H Kún tanárnő fehér zseb­kendőjét gyűrögeti a kezé­ben míg beszél. Ha rágon­dol arra, ami történt, ide­ges lesz. — Hetek óta éreztem, hogy valami nincs rendben köz­tem és a kollégáim között. Aztán egv napon odajött hozzám M. tanárnő, s azt mondta, hogy ő bizony nem élne együtt tanárnő létére egy kocsissal. Persze nem azonnal ezzel kezdte, ha­nem előbb udvariaskodott, óvatoskodott. A házasságom­ról kérdezett, s hogy miért mentem a férjemhez, meg hogv milyen a viszony köz­tünk. A veg-=n azonban csak kimondta, es jöttek sorba, Kún Sándor kollégiumi gondnok is dühös lesz, ami­kor tovább kérdezem. Az erek kidagadnak a nyakán. — Most mondja meg: szé­gyen az egy tanárnőre, ha a férje kocsis? Ezért azt kell mondani neki, hogy váljon el tőlem? Amikor a feleségem elmesélte, be akartam menni az iskolába, hogy megmondjam nekik istenigazából! Ö azonban addig könyörgött, hogy így együtt kell dolgoznia velük, meg úgy a kollégái, s akár­hová helyeztetné is magát, valószínű, hogy a többiek is ugyanígy gondolkodnának. Aztán egyszer elszólta ma­gát Margit, mármint a fe­leségem. és azt mondta, hogy azok a maguk módján mégiscsak jót akarnak, s jobb volna valami más ál­lást keresni. Ez rosszul esett, így aztán belementem ebbe a gondnokságba. De hát mi­csoda ember a kocsis!? És ba teszem azt, gazdálkodó ember maradok, csak azért, mert trágyát hordok a föld­re, meg szántok, meg etetem az állatokat, mert munka közben mocskos a kezem és a ruhám, a feleségemnek szégyellnie kellene, hogy a feleségem? Erre feleljen ne­kem! C3aplár Vilmos íven komolyan vette a két­oldali szerződést, mert J7. Ferenc első felmondólevele után is folyósította az ösz­töndíjat, mintha mi sem történt volna. S akkor ment az egyetem természettudo­mányi karának levele, mi­szerint „N. Ferenc tanulmá­nyai befejezése után nem szándékozik vállalatokhoz menni, és a felvett ösztöndí­jat visszafizeti." Az alperes magatartása Érthető a bőrgyáriak fel­háborodása, s az is, hogy a kifizetett ösztöndíjat egy ösz­szegben követelték vissza. A vegyész-jelölt azt kérte tő­lük, hogy az első felmondást kérő leveléig 21 ezer 650 forint visszafizetésére köte­lezzék, s azt is törlesztve, havi egyenlő részletekben. A bőrgyár ekkor, mint fel­peres, jogos követelése miatt keresetet nyújtott be a sze­gedi járásbírósághoz. „A gyár elesett egy fiatal mér­nöktől, akire számított, s akit csak évek múlva pó­tolhat" — érveltek, mond­ván, hogy a szerződés az al­peres N. Ferenc felróható magatartása alapján került felbontásra. A szegedi járás­bíróság 75 százalékos vissza­fizetésre kötelezte az alpe­rest, aki mellett tanúskodott az egyetem egyik adjunktu-" sa is. N. Ferenc „tanulmá­nyi eredménye olyan — mondotta —, hogy az nyil­ván meghaladja egy válla­latnál meghatározott szak­körben betöltendő állását. Az alperes előtt megnyílhat olyan út, amely sokkal ma­gasabb tudományos kutató­munka folytatására teszi al­kalmassá Országos konfe­renciákon két élőadásával pályadíjat nyert.'' Fizesse vissza Az ügy fellebbezés folytán került a szegerii megyei bí­róság elé. Időközben az i al­peres házasságot kötött A férj Bonyhádon a szüleinél, a feleség szintén a szüleinél, Kiskunma.isán lakott egy ideig, majd Szegeden albér­letbe költöztek, havi fiOo fo­rintért. A férj fizetése stá­tusz nélküli egyetemi kuta­tómunkáért havi 1300 fo­rint. A feleség akkor még Utolsóéves vegyészhallgató tolt A simontornyai bőr­gyár tovább érvelt a fel­lebbvitelen. N. Ferenc eseté­ben „nem helytálló népgaz­dasági érdekekre hivatkozni. Legalább annyira nyomós ctéek szólnak amellett, hogy az alperes vállalatunk simontornyai gyárához ke­rüljön, mint a tudományos pályán való elhelyezkedés mellett." A szegedi megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoz­tatta az első fokon hozott döntést. A teljes összegű ösz­tóndü. 26 ezer 700 forint egyenlő részletekben történő visszafizetésére kötelezte a bőrgyárat cserbenhagyó N. Ferenc vegyészt. Indokolásá­ban hangsúlyozta, hogy az alperes házasságkötése nem lehetett oka a szerződés fel­bontásának. Egyébként is számolnia kellett egy esetle­ges házassággal. Alaposnak találta azonban a bíróság a másik okot. „A népgazda­sagnak szüksége van kutató szakemberekre, s ez indokol­ta. hogy a szerződés fel bon ­lását kérje." Ezt igazolta az ügyben szereplő tanu. az egyetemi intézet képviselő­je nek vallomása is. A nem mindennapi ügyre most már pontot tettek. A simontornyai bőrgyárna* más társadalmi ösztöndíjas, illetve fiatal vegyészmérnök után kell néznie. Akit akar­tak volna magukénak, saját nevelésüknek tekinteni, az most súlyos batyuval, 26 ezer 700 forint adósaggal jar utja elején. Lódi Ferenc 4 DÍL-MAGYARORSZÁG yasárnap, 1987. július 23.

Next

/
Thumbnails
Contents