Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Olajtöltő a Tisza­parton Tegnap új hajótöltS, valamint szeparátor és gyűjtőállomás kezdte meg működését Algyő térségében, a Tisza—Maros közben. A Kőolajtermelő Vállalat szegedi üzemének dolgozói a kedvező időjárás beálltával gyors ütemben végezték el a szerelési mun­kákat. A szeparátor állomáshoz több termelő kutat kapcsoltak, ahonnan az olaj csővezetékekkel jut el a Tiszán horgonyzó ha­jótöltő állomásokig. Képűnkön: Somogyvárt István, a hajótöltő állomások pa­rancsnoka ellenőrzi a tolózárak működését. (Somogyiné felvétele) Olyan szekér után... — Akkor majd jövőre — mondta ön, tisztelt asszo­nyom, miután a tanácsnál közölték: ebben a szakmá­ban nincs lehetőség a be­iskolázásra. Annál megle­pőbb volt ez a csakazértis kijelentése, mert ugyanott azt is elmagyarázták: jövő­re sem lesz szükségük kár­pitos tanulóra, egyáltalán, ez a szakma, éppen a nagy­üzemi termelés miatt, nem igényel új munkaerőket. Az ön gyermeke azonban csak és kizárólag kárpitos akar lenni, illetve ön csak és kizárólag ezen a pályán tudja elképzelni fia boldo­gulását. Ez a ragaszkodás elhivatottságot tükröző eset­ben és körülmények között érthető, tiszteletre méltó is lehetne, a fentiek után azonban nehéz megérteni, miféle légvárakat fognak tovább építeni a — hiába­való! — várakozás egy, esetleg több esztendeje alatt a családban. Az élet realitásai nyíltan beszélnek: ami nincs, nyil­ván azért nincs, mert nincs szükség rá. A társadalom nem akarja, s nem is fog­ja becsapni a fiatalokat: úgy irányítja képzésüket, ho© utóbb el is tudjanak helyezkedni a tanult szak­mákban. A várakozással, álomkergetéssel megtévesz­ti önmagát, s főleg a ©ér­mékét. Vessenek inkább e© pil­lantást a „van" listájára is: több mint száz lehető­ség! Sajnos, a pályaválasz­tás országútján Önökhöz hasonlóan nem kevesen futnak ma olyan szakmák szekere után, amelyek nem tudják fölvenni őket Más, korszerűbb, messzebbre ju­tó járműveken volna, sőt bővében volna hely. Érde­mes-e hát gyalogolva va© álldogálva elkótyavetyélni az esztendőket? 8. M. Szezonvégi Traviata Nem sikerült úgy a búcsú, vici Ioan karmester és a ze­nekar bravúrosan i©ekezett alkalmazkodni a színpadi pontatlanságokhoz, s vég­eredményben az orchester­nek meg két kitűnő teljesít­ménynek kellett megmenteni az előadást Ciuciu Adriana Bohéméletben megismert erényeivel ezúttal is sikert aratott de a legnagyobb el­ismerés méltán jutott Gyi­ahogyan szerettük volna. A román vendégművészek pén­tek este a Traviatában lép­tek másodszor a szegedi színház rivaldája elé — félig zajos, inkább udvarias siker­rel. A csalódás részben an­nak szólt ho© Francisc Dinier hangja szerda óta to­vább romlott — mint akkor írtuk: megfázott Szegeden —, s ennek ellenére vállalta az mesi Kálmánnak, aki reme­kül kondicionált hanggal és következetes szerepértelme­zésével frappánsan tette he­lyére az idősebb Germont operai figuráját Gaston ki­sebb szerepében először mu­tatkozott be Börcsök István előadást Mindenesetre részé­ről bátor, dicséretesen-udva­rias gesztussal, hiszen sokkal többet kockáztatott, mint esetleges lemondással vesz­tett volna — akár ő, akár az előadás értékéből, lye^^ist0!jfrÜS - tulajdonképpen előnyösen; egészének utószezon-színvo- rá, up latszik lehet majd nala, néhány epizódszereplő számítani, baklövése is. Pedig Keceno- N. I. Táplálkozási gondok — 2000 ben A XX. század végén a föld mintegy hatmilliárdnyi lakosságának táplálásához évente 66 millió tonna élel­mezési fehérjét kell előállí­tani, vagyis háromszor any­nyit, mint ma. Ugyanilyen mértékben kell növelni a szénhidrátok és a zsírok elő­állítását is. Évente 1,7 milliárd ton­na nyersolajat termelnek ki a föld mélyéből. Alphred Champagne-nak, a francia olajkutatási társulat tudo­mányos vezetőjének szavai szerint ennek a mennyiség­nek csupán 2,5 százalékát kellene felhasználni 22 mil­lió tonna fehérje előállítá­sához. Ez a mennyiség az egész világon termelt állati fehérje évi mennyiségével egyenlő és 2000-ben a világ fehérjeszükségletének egy­harmadát fedezhetné. A halfehérje-koncentrá­tumot, vagy hallisztet na­gyon jól fel lehetne hasz­nálni a fehérjehiány pótlá­sára a fejletlen országok­ban. A halliszt fehérjetar­talmát tekintve nem marad el a hús mögött és az olyan elterjedt és hagyományos táplálékok fehérjével való dúsítására is felhasználható, mint pl. a levesék, a ke­nyér stb. Egykor majd az embe­rek nagy algagazdaságokból nyerhetik a szükséges fehér­jét. Ezek a gazdaságok ta­lán átlátszó anyaggal borí­tott, hatalmas tartályok lesz­nek. Kísértetjárás Balástyán Sisák József, hajdani 51 holdas balástyai gazdálkodó 83 éves korában meghalt. 1965. június 21-én keltezték halotti bizonyítványát. Fur­csa ember volt, még sírba szállni sem tudott békesség­gel. Azért mégi sokan jöttek el a végtisztességre. A ter­melőszövetkezet is négy fo­gatot küldött. Csak a halott hiányzott. Valami okból gya­nú támadt, hogy gyilkosság történt. Bohcolást rendeltek el, s napok múltán tisztázód­hatott, hogy nincs bűncselek­mény. Az életében örökké békét­lenkedő öreg zsugori tehát immár két éve lakik a balás­tyai temető homokjában. Mé­gis úgy tűnik, mintha töb­bet lenne otthon, mint a sírban. Talán életében sem okozott családjának annyi keserűséget, mint mostaná­ban. Egyik lánya, Mária, asz­szonynevén Gilicze Istvánné, apja nevének puszta hallatá­ra is keserű sírásba kezd. A huga, Gera Jánosné, szolid természete ellenére is kese­rűen szitkozódik. Legöregebb fia, József, pedig azt fájlalja nagyon: még a betűvetést sem tanulhatta meg gyerek­korában, mert az apja nem engedte. Neki mindig dol­gozni kellett. Belerokkant a munkába, már gyógyíthatat­lan beteg. Vádolja az öccsét: Györgynek szerencséje volt, mert a háború után kapott az apjától egy tanyát, ö már azóta magának dolgoz­hat. pon Gera nála járt, illendő­en elköszönt tőle. Az udvar­ról még egyszer utoljára visszaparancsolta. Vera néni így mondta el: — Subán feküdt, Jani meg hozzá hajolt, pusmogtak va­lamit, s aztán a suba alól kis csomagot vett ki az öreg. Csak ezt lehetett hallani: „Fiam, titok lesz a halálban is". rt. testvérek szerint ez az epizód nem történt meg so­sem, de az anyós mégis ál­lítja, látta, hallotta. — Ezután azt kérdeztem az uramtól, ugye, odaadta Ge­rának a pénzt? Akkor pe­dig nem lesz koporsója sem. Nádkévébe fogjuk bekötni, mint a Sávai Jóskát is be­kötötték. Perben a család A krajcár rabja özvegy Sisák Jó­zsefné Lantos Veronika 73 éves asszony, többszörös nagymama és dédanya, József fiával él a régi rangos tanyában s na­ponta megidézi halott férjét. — Halála órájáig az utol­só krajcárt is magánál tar­totta. Amíg fiatalabb volt, a kocsma és a kártya volt az istene. Egyszer esett meg, hogy Vera néni hozzányúlt a pénz­hez. Százötven hízott puly­kát, meg száz libát adtak el akkor. Ö nevelte a pulyká­kat, elfagyott a lába a de­res őszi mezőn... S megmu­tatta a helyet a szobában, ahol az öreg félholtra verte a pénz miatt. A boros pin­cében a homok egy éle­ten át elgereblyézve állt. Megesett, hogy a családot késsel kergette szét a ta­nyából, mert a hordók előtt nyomokat talált. Azt gondolta, hogy járt valaki a pincében. Később megtudta, hogy a saját nyomai voltak azok. Gerát, azt az egy ve­jét állítólag szerette. A ha­lála éjszakáját megelőző na­A halott szabályos végrende­letet ha­gyott. Az öreg tanyát ingó­ságaival egyedül Józsefre ruházta, talán kárpótlásul azért, hogy József 52 éves koráig asszonyt sem hozha­tott a házhoz, mert az öreg hite szerint gazdából egy is elég egy tanyában. Józsefet illeti meg a 19 hold föld já­radéka is, amivel annak ide­jén apja a tsz-be lépett. Amíg azonban a mama él, a rendelet szerint haszonélve­zeti joga van a birtokra. A lányok eleve számítottak er­re a végrendeletre. Írással bizonyítják, hogy ők ezt tel­jesen helyénvalónak találták. Bár ők is rengeteget dolgoz­tak otthon, amíg asszonyokká lettek. Egy napon mégis per­be hívták őket. Volt már jó­néhány tárgyalás is. A bí­róság ítéletet hozott. Havi 50—50 forintnyi szülőtartás­ra ítélték a két, már nagy­mama Sisák-lányt, Györgyöt pedig 130 forintra kötelez­ték, tekintve, hogy ő egy szép tanyát is kapott, pedig ő bizonyítja, hogy ez téve­dés. Postán küldik a pénzt, jóllehet a közelben laknak. S nincs egy nyugodt napjuk, e© nyugodt éjszakájuk. A nép előtt érzik szégyenben magukat. A bíróság a tör­vények szerint ítélt, mégis igazságtalanság történt. Köz­tiszteletben álló S egy hosszú tragédia bom­lott ki az öreg szájból: vagy ötven évig volt törvé­nyes feleség létére cseléd eb­ben a tanyában! Sohasem tudta biztosan, de ma is hi­szi, hogy sok pénze lehetett az urának. Hite áll rajta, hogy a pénzt a lányoknak nyomta oda az öreg. Nem lehet igaz, hogy csak ötezer forintja volt, amit a takarékbetét­könyvében találtak. A pénz­re pedig neki, csak neki van jussa. Dehát minek a pénz, mikor semminek sem látja szűkét? Zsákra való gyógyszeres dobozt önt az asztalra: ezek­re. De hiszen a tsz révén, mint járadékos, ingyenes or­vosi és gyógyszerellátást kap. — Amit azok adnak, az nem jó. Nekem csak az va­ló, amit pénzért kapok. Néztem a dobozokat, egy­től egyig különféle vitamino­kat tartalmaztak valamikor, amelyeket SZTK-s orvos százszor is felír naponta. A véréből való gyerekein túl a tsz elnökére haragszik kü­lönösen. Csak 500 forintot kért utólag koszorúra meg temetésre, de az elnök elker­gette. Holott ő neveket tud, akiknek adott az elnök pénzt koszorúkra. Mindennap kisért... Hajlan­dó len­ne-e ki­békülni lányaival? Haza engedné-e őket a szülői házba? Rázta a fejét: nem, mert elvitték a pénzt. Ha majd visszaad­ják ... Később Giliczénétől kér­deztem meg, szeretne-e ha­zamenni a régi otthonba? Sebeket mutatott a lábán: tavaly a boltban találkozott az anyjával, s a tulajdon édesanyja őt, a nagymama lányát sok ember előtt meg­szégyenítette, véresre verte, a sebhelyek ennek emlékét őrzik. Nem ütött vissza, még önvédelemből sem. Anyát megütni, • még ha olyan — akkor sem szabad. Az öregasszony a boltban is csak azt akarta megtudni, hogy mennyi volt a pénz. Értenem kellett, nehezen tudna megbocsátani az anyjának. A kísértet minden éjjel, mindennap eljön... Jószán­tsz-tagok dékú emberek életébe löty­becsületén esett fájdalmas folt, megbélyegezték őket Beszél­gettem az öregasz­szonnyal: szegények, Mire kell Mire kell a pénz? sohasem voltak most sem azok. hát a pénz? Szóval sem mondta, hogy bárminek is hiányát érezné. Ujabb meg újabb történetekbe kezdett. tyint mérget Egyébként, ahogy Vera nénit elnéztem, éppen olyan jóságos nagy­mama külseje van, mint akármelyik korabeli, sok gyereket nevelt öregasz­szonynak. De őt valami ré­gi, kegyetlen átok nyomja, ami sohasem engedi meg neki, hogy a kis dédunokák megfogják a szoknyáját.,. Csépi József Évzáró ünnepségek A szegedi általános és kö- zépiskolákban a helyi KISZ­zépiskolák zömében tegnap szervezetek nyári utazásokat, tartották a tanévzáró ünnep- kerékpártúrákat szervezned. Június 26-27: Békekölcsön-sorsolás Június 26-án és 17-én kerül sor a második, a har­madik és a negyedik békekölcsön 1967. évi első félévi sor­solására. A sorsolást az Országos Takarékpénztár díszter­mében (Budapest, V. Nádor utca 15.) rendezik. Az első sorsolási napon június 26-án, hétfőn 118 400 második békekölcsön-kötvényt húznak ki 32 millió 901 300 forint értékben. Kedden 484 500 harmadik béke­kölcsön-kötvényre 68 millió 490 800 forintot, 297 000 ne­©edik békekölcsön-kötvényre pedig 42 millió 029 800 fo­rintot sorsolnak ki. összesen tehát 899 900 névértékben és nyereménnyel kisorsolt államkölcsönkötvény tulajdonosa e©üttvéve 2143 millió 421900 forintot kap. (MTI) ségeket mintegy 12 ezer ál­talános és 6 ezer középisko­lás diák részvételével. Az iskolák igazgatói értékelték a tanulók egész évi munká­ját, könyvjutalmakat, vala­mint a tanév során rendezett különböző tanulmányi, kul­turális és sport vetélkedőkön elért díjakat, érmeket osz­tottak ki. A kiváló tanuló érdemérmet azok az általá­nos, illetve középiskolai végzős diákok kapták, akik végig kitűnő tanulmányi eredménnyel, példás maga­tartásukkal és jó közösségi munkájukkal érdemelték ki. Újszegeden a Mező Imre ál­talános iskola délutáni évzá­ró ünnepségén jelen volt az iskola névadójának özve©e, Mező Imréné is. A szegedi általános- és kö­zépiskolákban június 19-én, hétfőn reggel már megkez­dődnek a beiratkozások. Az általános . iskolai diákok szá­mára július l-től nyílnak meg a város több pontján felállított napköziotthonos táborok, ahol pedagógusok felügyeletével kellemes nyá­ri vakáció ígérkezik. A kö­igy például az Építőipari Technikum tanulói Dunán­túlra, a Sá©ári Gimnázium 50 diákja a Bükkbe készül, a Vasútforgalmi Technikum­ból pedig 287 diák indul tá­borba — több, mint vala­mennyi szegedi középiskolá­ból együttvéve. Vendégözön a füvészkertben A József Attila Tudo­mányegyetem Növénytani Intézetének újszegedi bota­nikus kertjében vaníliára emlékeztető bódító illatfelhő fogadja a látogatókat. Va­lamennyi orchidea között a legillatosabbak, a tigrisfol­tosak már nyílnak, s mesz­sziről felhívják magukra a Ismét repülőgép baleset Június 15-én este, vala­mivel 8 óra után Nagymá­gocs térségében kényszer­leszállást hajtott végre a növényvédő állomás egyik repülőgépe. A földet érés pillanatában a magas nö­vényzet lefogta a gép fu­tóművét, s ennek követ­keztében a repülő szaltót vetett. A pilóta, Tóth Kál­mán budapesti lakos gya­korlottságának és lélekje­ienlétének köszönhető, ho© a gép motorját időben le­állította, s így az nem gyulladt ki, illetve nem is­métlődött meg a bokrosi tragédia: sem a pilóta, sem a vele iartó szerelő, Fü­löp Fülöp, budapesti lakos nem szenvedett sérülést. Az anyagi kár meghaladja a 10 ezer forintot. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy a balesetet részben a pilóta nem kellő tájékoz­tatása, illetve felkészítése, továbbá felelőtlensége okoz­ta. Úgy indult el állomás­helyére, hogy nem ismer­te az útvonalat, az esti szür­kületben eltévedt, s amikor már erősen sötétedett, ak­kor szánta rá csak magát a kényszerleszállásra. Tóth Kálmán ellen megindult a rendőrségi eljárás. figyelmet. A Mexikóban ho­nos növény nagy pettyes szirmaival az arborétum sztárja, s egyben a legré­gibb virágja. Sikerült elsza­porítani és a dísztavat öve­ző öreg fűzfákon legalább húsz függő kosárban pom­páznak az érdekes virágok. A húszholdas füvészkert vendégeinek száma egyre növekszik. E hónapban volt olyan nap, amikor tíz kü­lönautóbusz hozta a kirán­duló csoportokat az ország minden részéből és Jugo­szláviából. Ezenkívül né­met, csehszlovák, szovjet turisták jegyezték be nevü­ket a vendégkönyvbe. A látványosság mellett a fü­vészkert csendje, tiszta le­vegője is sokakat vona gyakran lehetett látni vizs­gákra készülő diákokat, egyetemi hallgatókat. A tavaszi belvizek és fa­gyok jelentős károkat okoz­tak a kertben. Értékes fe­nyőfélék pusztultak ki, s hogy ezeket pótolhassák, külföldi társintézményektől kérnek segítséget, illetve csere alapon magvakat, dugványokat. Vasárnap, 1967. június 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents