Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Változatlan kenyérgabonaárak 1987-rs A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztatásul közölték, hogy a tavaly felemelt kenyérgabona árak 1967-re is változatlanul érvényesek: a szokványminőségű búzáért mázsánként az egész országban egységesen 267, a rozsért 245 forintot fizetnek a terményforgalmi vállalatok. Ezenkívül az értékesített gabona minden mázsája után 30 forintos adókedvezmény illeti meg a termelőszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportokat. Az erőteljesen fejlődő, többnyire sűrű állományú gabonák terméskilátásai szinte mindenütt kedvezőek. A legutóbbi összegezés szerint a termelőüzemek több mint 84 000 vagon kenyérgabona értékesítésére szerződtek a terményforgalmi vállalatokkal. A gazdaságok azonban — a terméskilátások fontosabb ismeretében — máris megkezdhetik a pótszerződések kötését. A szerződés nélkül átadott kenyérgabonáért mázsánként átlagban 10 forinttal kevesebbet fizetnek az állami felvásárlók. Nagyobb gondot fordítanak a szakközépiskolákra - Módosítják az ösztöndíjrendszert Ill:u Pál tájékoztatója a megyei tanácselnökök értekezletén A Parlamentben dr. Dallos Ferencnek, a Minisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének elnökletével értekezletet tartottak a megyei, a fővárosi és a megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei. Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, vitaindító referátumában hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében kulturális kérdésekben is megnő a tanácsok hatásköre és felelőssége. Az elfogadott elvek szellemében a megyei tanácsok döntenek például a különböző oktatási intézmények fenntartásának, működésének számos kérdésében. A végrehajtó bizottságok ellenőrzik majd, hogy területükön helyesen és hiánytalanul érvényesülnek-e művelődéspolitikánk elvei, országos céljai, figyelembe véve a helyi adottságokat. A tanácsi hatáskör bővülésének megfelelően átalakul a Művelődésügyi Minisztérium irányító segítő tevékenysége: országos vagy regionális (helyi) érvényű jogszabályokkal, rendeletekkel gondoskodik az oktatási törvény gyakorlati végrehajtásáról (ilyen pl. tantervek, tankönyvek bevezetésének elrendelése, iskoláztatás stb.); a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak rendelkezésére bocsátja az országos tapasztalatok elemzését, öszszegezését, amelyből a helyi szervek saját munkájukra nézve is hasznos következtetéseket vonhatnak le. Ilku Pál a továbbiakban rátért az iskolareform végrehajtásának néhány kérdésére. Hangsúlyozta: az általános iskola változatlanul közművelődésünk alapja; fejlesztése, hálózatának teljes kiépítése és az ezzel együttjáró gazdasági döntések teljes egészükben a tanácsok hatáskörébe kerülnek. A helyi államigazgatási szervek a jövőben nem kapnak ll Játék" a közösség javára Management a kenderfonógyárban A zsűri elfoglalta helyét az elnöki asztalnál. Mellettük magas tábla: eredményjelző. A könyvtárszobában körülbelül húszan ültek, a gyár vezető beosztású dolgozói. A játékvezető ismertette a szabályokat. A Management-Games elv kombinált felhasználásával megrendezett vezetői (üzleti) verseny szabályait. Azt hiszem első izben rendeztek ilyenfajta „játékot" mostanában magyarországi gyárban. A kíváncsiság vitt el engem is az eléggé szűkkörű rendezvényre. Jeligés pályázatok A lényeg a következő: a gyár vezetői felkérnek meghatározott beosztású dolgozókat, ho© ve©enek részt a versenyben. Tőlük olyan javaslatokat kérnek, amelyek megvalósításával növelhető az 1967-es nyereség. A pályamunkák kritériuma tehát: mér ebben az évben megvalósíthatóak le©enek, s ne igényeljenek komolyabb beruházási üsszeget. A pályázatokat jeligével kell benyújtani, a szerző nevét még külön borítékban sem kell megjelölni. A játék zsűrije — általában igazgató, főmérnök, főkönyvelő va© más magas beosztású vezetők — előzetesen értékeli a jeligével benyújtott pályázatokat, javaslatokat. Azokra, érdemük szerint pénzjutalmat határoz meg, vagy pedig nem ad rájuk semmit. A versenyen ezek a jeligés pályázatok j,hivatalból" részt vesznek. Ötletek a helyszínen A pályamunkákon kívül a versenyen megjelent személyele szóban is előadhatnak bármilyen nyereséget javító ötletet. Azokat a zsűri meghallgatja és azonnal dönt, értékel: természetesen ezúttal is pénzben kifejezve. Hasonlóan bírálják el a jeligés pályázatokhoz csatlakozó javaslatokat, módosító és annak hatékonyságát javító kiegészítéseket. Előfordulhat u©anis, ho© a jeligés pályamüvet azért nem tudták értékelni, mert nem volt elég világosan kifejtve az álláspont. A játék idején a benyújtó is helyesbíthet, javíthat eredeti vázlatán, de ha nem tud, va© nem akar, esetleg más résztvevő „beszáll" a pályamű védelmében. Ha sikere van, használhatóvá alakította a díjazás nélkül mradt javaslatot, nyert ü©e lehet A ©akorlati versenyt változatossá teszi a helyszínen kiadott kérdésekre való válaszadás, amelyet írásban kell benyújtani a név feltüntetése nélkül, A vállalatnál lényegesnek ítélt, közérdekű kérdésekre kér választ a zsűri, A beadott — időre elkészített — válaszokat pontozzák, és az első három helyezettet a helyszínen jutalmazzák. Ezek volnának a Management-Games elv alapján kombinált vezetői üzleti verseny legfontosabb játékszabályai. Ezek után lássuk, hogyan folyt le a szegedi kenderfonó©árban első izben megrendezett verseny: A győztes jelige A játékvezető a jeligéket kis cédulákra írta és e© dobozban összekeverte. Sorsolással döntötték el, ho© milyen sorrendben kerüljenek fel az eredményjelző táblára a pályaművek. E módszerrel elkerülhető az előny szerzése, vagy a hátrányos helyzet. U©anakkor biztosítható az érdeklődés is, hiszep a jelige nem árulja el, ki s mi van mögötte és egyáltalán milyen értékítélettel indul a versenyen: nullával-e, va© esetleg ezerforintos jutalommal. A szegedi ©árban előzetesen 14 jeligés pályázat érkezett a zsűrihez, amely 26 javaslatot tartalmazott. Mind alaposan értékelték. A sorsolásnál a „Minősítés" jeligével beadott pályamű kapta az első sorszámot. Aztán a „Gardella", a „Kooperáció", a „PP—6" az „53,5 százalék"... következett, majd a „Beruházási hányad" és a „Rázós" jelige zárta a sort. A zsűri egyik tagja előterjesztette elő a pályaművet. Elmondta a javaslat lényegét, megokolta a cóntést, amely 300 forint jutalomra javasolta a tervezetet. Az elszívott hulladék újbóli feldolgozásáról volt benne szó, de ü©, ho© kártolni már ne kelljen. A pályázó itt felfedte kilétét, mert úgy érezte, hogy javítani tud eredeti javaslatán. Egyik főművezető volt a „Minőség" je'ige mögött, s ott a verseny során elmondta, hogy most kerül selejtezés alá egy gép, amelynek a tűmezőjét fel lehetne használni elképzelésénél, s akkor máris többet ér az egész. A zsűri összedugta a fejét, majd döntött: felemelte a jutalom értékét 600 forintra. A játékvezető felje©ezte a táblán az összeget t© ment ez sorra minden jeligénél, persze nem mindenütt sikerült javítani, s nem minden pályázat kapott értékelést. A pálmát, az 1000 forint jutalommal induló előnyt a „Beruházási hányad" jeligével beadott pályamű vitte el. Gondolkodásra késztet Ezen a játékon ú© érezte az ember magát, mint egy műszaki továbbképzésen, egy szakmai szemináriumon. De olyanon, ahol nem elméletileg, „globálisan" tanácskoznak, hanem egészen pontosan tudják a részletet is. Olyan „Ki mit tud?" játék volt ez, ahol a ©ár vezetőbeosztású emberei verseny keretei között törték a fejüket egy-e© hasznos megoldáson, olyan műszaki változtatáson, amely még ebben az évben nyereséget jelent az egész kollektíva számára. Ez a fajta management gondolkodásra kényszeríti a jelenlévő „játékosokat", amely játék viszont a közösség javára csakis és kizárólag előnyt hozhat. Én a nyelvezetet nem igen értettem, mert nem va©ok műszaki szakember, de érdeklődésem e© pillanatra sem lankadt, mint ahogy minden ottlévő játékos élénken dolgozott. Szeretném megismételni ezt az utolsó szót: dolgozott. Gazdagh István központi irányszámokat, éppen ezért nyomatékosan figyelmükbe ajánlja, ho© a középiskolákban szükséges színvonalemelést, a fizikai dolgozók gyermekeinek előbbrejutását az általános iskolában alapozzuk meg. Ismertette a miniszter a továbbtanulási lehetőségeket, a körzeti iskolai hálózat kiépítésének eredményeit, majd az iskolahálózat átalakításáról beszélt: a népgazdaság szükségletei, a ©orsan növekvő érdeklődés is megköveteli, ho© a jövőben már na©obb gondot fordítsanak a szakközépiskolák hálózatának bővítésére. Kem volna helyes csak a helyi munkalehetőségekhez szabni a felvételi keretszámokat, hiszen ezek az oktatási intézmények adhatják a műszaki egyetemek és főiskolák utánpótlásának jó részét is. Ezért a hetvenes évek elejére a szakközépiskolák javára változtatjuk meg a gimnáziumok és a szakközépiskolák ma még egészségtelen arányát. Az idén érettségizett mintegy 51 ezer fiatal 69,2 százaléka jelentkezett e©etemre, főiskolára, örvendetes, hogy a tavalyinál többen készülnek a felsőfokú technikumokba. Csökkent a műszaki egyetemekre, a tanárképző főiskolákra, valamint a tanító- és óvónőképző intézetekbe jelentkezettek száma, s — bár eddig is sok fiatalt kellett elutasítani — az idén tovább emelkedett a tudományegyetemekre, ezen belül a bölcsészettudományi, valamint a jogtudományi karokra benyújtott kérelmek száma. A felvételi vizsgák lebonyolítása és az igazsága; döntések meghozatala tehá1 ebben az évben is na© feladatokat ró a felsőoktatás: intézmények tanáraira Népünk most is elvárja tőlük, hogy a legrátermettebbek számára adjanak lehetőséget a továbbtanulásra, s ne engedjék, hogy elkallódjanak a munkásszülők tehetséges gyermekei — mondta Ilku Pál, s bejelentette: 1968-tól módosul az ösztöndíjrendszer. Továbbra is támogatásban részesítik a kiskeresetű családok fiait, lányait, u©anakkor azonban arra törekednek, hogy az ösztöndíj elnyerésében nagyobb szerepe legyen a tanulmányi eredménynek. _E©éb kulturális kérdésekről szólva a művelődésü©i miniszter hangsúlyozta: minden területen az új követelményeknek megfelelően kel) szabályozni a gazdálkodás rendjét. Ilku Pál referátumát vita követte. Szeged és az idegenforgalom Egy halvacsora nem a világ, érdemes érte átruccanni Szabadkáról Szegedre: akkor is ha hó fedi a műutat, s méginkább ha lombkoronás fák kísérik kanyarulatait. Persze, nyolcvan esztendővel ezelőtt, amikor Lipcsében kiadták német nyelven az első városismertető könyvet Szegedről, még másként értelmezték az idegenforgalmat, mint manapság, de azért hagyománynak nem lebecsülendő: bárha napjainkban is nagyobb szükségét éreznék külföldön Szeged népszerűsítésének. Ezzel az első olvasásra talán kissé fanyarnak tűnő megjegyzéssel már érzékeltettük: elérkezett az ideje annak, hogy újraértékeljük Szeged és közvetlen környéke jelentőségét a ma©ar idegenforgalomban. A város lokális jellege, „végvári" helyzete a múlté, tények, adatok bizonyítják, hogy a szocialista Ma©arország egyik legnagyobb vonzású, leglátogatottabb idegenforgalmi centruma Szeged. Nézzük csak ezeket a tényeket! Egy évtized sem telt még el a fellendülés első éve, 1958 óta, s a város vendégforgalma többszörösére növekedett: 1958-ban 37 ezer belföldi és 907 külföldi járt Szegeden, 1966-ban 96 ezer belföldi és 79 ezer külföldi vendég. A számok igen érzékletesek! A fejlődés okait nagyjából három tényezőre vezethetjük vissza: a Szegedi Ünnepi Hetek nagyerejű idegenforgalmi vonzására, a magyar—jugoszláv kishatárforgalmi egyezmény életbeléptetésére és az úgynevezett tranzitforgalom megugrására. A Szegedi Ünnepi Hetek eseménysorozatának középpontjában a szabadtéri játékok állnak. A vita eldőlt: ez a rendezvény az egész országé, művészi színvonala, kulturális jeletősége felkeltette a külföld érdeklődését is. A kísérő programok: az ipari vásár és kiállítás, a nyári képzőművészeti tárlat, a pedagógiai szabade©etem, a népi együttesek fesztiválja, s a különböző kiállítások elegendő és magas szintű elfoglaltságot, szórakozást nyújtanak a vendégeknek. A kishatárforgalom mindkét oldalon na© tömegeket mozgatott meg. Tavaly körülbelül háromne©ed millió, idén — a becslések szerint — több mint egymillió ember indul szomszédolni, meglátogatni a családtagokat, ismerősöket. Az ideérkező jugoszláv állampolgárok betérnek a Nemzeti Színház egy-egy előadására is, az öreg Kőrössy fűzfái alatt elfogysztják a szegedi halászlét, térülnek-fordulnak, jól érzik magukat minálunk. Szeged modern idegenforgalmának harmadik jellegzetessége a város „tranzitszálló" mivolta. Az ünnepi hetek idején 100—350 ezer autós turista fékez a városban, s máskor is számláhatatlanul sok személygépkocsi áll meg, ha csak órácskára is, hogy utasai felfrissítsék magukat egy-egy feketekávéval, üdítőitallal. Gondoljunk csak bele; az E 5-ös nemzetközi műút átvezet a városon, mindazok érintik Szegedet, akik Közép-Európából a Balkán országaiba, sőt Törökországba igyekeznek, s megfordítva! Az átmenő forgalmat vizsgálva már meg sem lehet állapítani, hogy nyár van-e vagy tél, főszezon vagy utóidény. Nincs különbség köztük. A röszkei határállomáson az ország valamennyi határállomásán be- és kiutazó külföldiek 24,5 százaléka fordult meg 1966-ban. Mindebből nyilvánvaló, ho© Szeged új helyet, jelentős helyet tölt be a magyar idegenforgalomban. Az ország előszobája lett, s ezt a szerepet nem is akárhogy látja el. Képes arra, hogy a város nevezetességein, érdekességein, emlékein túl megmutassa vendégeinknek — jöjjenek bárhonnan — szocialista társadalmunk vívmányait, azokat a na©szerű eredményeket, melyeket népünk a felszabadulás óta eltelt 22 esztendőben elért. A városba érkező vendégek ellátásán is sok múlik. A szegedi szállodák, a fizetővendég szolgálat, a kollégiumok, a kemping e©szerre csaknem ötezer embernek nyújtanak szállást, a kerskedelem és a vendéglátóipar egyre színvonalasabban igyekszik kiszolgálni a sokrétű igényeket. Az adatok azt mutatják, hogy 1958-tól 1960-ig körülbelül 150 millió forintot költöttek el vendégeink Szegeden, s ennek tetemes részét devizában hagyták itt a külföldiek. Ha az mondjuk — és joggal mondjuk —, hogy elérkezett az idő Szeged idegenforgalmi jelentőségének újraértékelésére, ennek legfőbb oka, hogy még mindig nem ismertük fel kellőképpen a város óriási idegenforgalmának, különösképpen pedgi tranzitforgalmának lehetőségeit a kereskedelemben. Ha ezelőtt nyolcvan éve kifizetődött német nyelvű városismertetőt nyomtatni Lipcsében, ma sokkal inkább kifizetődne nekünk az eddiginél nagyobb és tartalmasabb propagandával népszerűsíteni Szegedet. Az idegen, főképp a külföldi, szórakozva akar világot látni. Nem szaladna tovább járműve a nagykörúton, ha invitálnánk a városba, ha az eddiginél jobban törődnénk igényeivel va© akár hobbyjaival is. A Dunakanyarban, a Balaton mentén — külön költsé©etéssel működő — intéző bizottságok hangolják össze a kulturális, a vendéglátóipari. a kereskedelmi szervek tevékenységét. Valami hasonló intézmény na©on elkelne itt Szegeden is, hiszen ez a város és környéke az említett helyek, valamint Budapest után az ország legrangosabb idegenforgalmi központjává lett az utóbbi esztendőkben. FEHÉR KALMAN JÓ Úi a kempinghez A Városgazdálkodási Vállalat Üjszegeden az Odessza körút és a Bertalan emlékmű között 1 millió 400 ezer forintos költséggel új út építését kezdte meg a múlt hónapban. Amennyiben az anyagellátásban nem lesz zavar, a munkát július 15-re — a turistaszezon kezdetére — befejezi a vállalat. Az új út különösen az épülő KISZtársasházak lakóinak, valamint a kempinghez i©ekvő autósoknak a közlekedését könnyíti meg. Vasárnap, 1967. június 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 5