Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

Czinege Lajos a KNDá-ban A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tartózkodó Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP PB póttagja, honvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség a phenjani nagyszínházban forró hangulatú nagygyűlésen találkozott a KNDK fővárosa dolgozóinak és katonáinak képviselőivel. A nagygyűlésen részt vett Kim Csang Bon hadseregtábornok, a Koreai Munkapárt PB tagja, miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter és sokan mások. Ott volt Kádas István, hazánk phenjani nagykövete is. Amikor katonai küldöttségünk belépett a kétezer főt befogadó zsúfolásig telt terem színpadára, felhangzott a taps és vörös nyakkendős űttörőlányok virágcsokrot nyújtottak át a magyar katonai küldöttségnek. A nemzeti himnuszok elhangzása után Kim Csang Bon hadseregtábornok mondott beszédet, majd Kang Hí Von, a fővárosi népi bizottság elnöke népeink barátságának éltetésével átadta küldöttségünk vezetőjének a phenjani dolgozók vörös zászlaját Ezután Czinege Lajos lépett a szónoki emelvényre és tájékoztatta a nagygyűlés résztvevőit eredményeinkről, néphadseregünk életéről, s a közös ellenség elleni harc megkövetelte tennivalókról. Tolmácsolta pártunk Központi Bizottsága és a kormányunk üdvözletét majd a fővárosi népi bizottság elnökének átadta a budapesti felszabadulást emlékmű főalakjának kicsinyített mását Kim Csang Bonnak pedig a Magyar Néphadsereg csapatzászlaját Co Jen Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése elnökségének elnöke szombat délben átnyújtotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magas állami kitüntetéseit Czinege Lajos vezérezredesnek, valamint a küldöttség tagjainak és kíséretének. Czinege Lajos a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Állami Zászlórendje első fokozatát kapta. Ilku Pál Moszkvában me* Pál művelődésügyi miniszter vezetésével magyar küldöttség érkezett Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson szovjet— magyar kormányközi kulturális együttműködési bizottság felállításáról. A 6zovjet főváros kijevi pályaudvarán a magyar vendégeket Szergej Romanovszkij. a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke, Vjacseszlav Jeljutyin, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatásügyi minisztere, Mihail Prokofjev közoktatásügyi miniszter és más szovjet vezetők fogadták. Ott volt Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete és a követség számos munkatársa is. (MTI) R N V ' fi 7 Nagyarányá export a VDK-nak DNY üff £mieaezes egy regi Eialüiásra A Budapesti Nemzetközi Vásáron a magyar BUDAVOX külkereskedelmi vállalat megkötötte 1968. évre szóló első államközi szerződését Ennek értelmében 700 ezer rubel értékben exportál a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak átviteltechnikai berendezéseket és rádiótelefon alkatrészeket A szovjet pavilon igazgatitokban készített fényképeket, vagy a szovjet pavilonból származó könyvet, amelyet annakidején a rendezőség megértő hozzájárulásával vittek el a polcokról. A vendégeket N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követ-tanácsosa üdvözölte. Bemutatta a mostani kiállítást, amely természetesen összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint az 1941-es. Ezután koccintósága és a Magyar—Szovjet tottak a házigazdák és a Baráti Társaság szombaton vendégül látta azoknak egy csoportját, akik annakidején megtekintették az emlékezetes 1941. évi budapesti nemzetközi árumintavásár szovjet pavilonját. Az MSZBT és a szovjet pavilon igazgatósága kezdeményezésére szombaton körülbelül 80 vendég gyűlt össze a szovjet pavilonban. Közülük sokan elhozták az egykori kiállítás 26 év óta őrzött emlékeit: egy-egy prospektust, vendégek, sok sikert kívántak egymásnak. Szombaton magyar és szovjet üzletfelek összesen ötmillió rubel értékű exportimportról írtak alá szerződést A megállapodás szerint a jövő évben 3 millió rubel értékben 106 komplett vegyi laboratóriumot szállít a METRIMPEX a Szovjetunióba. Mezőgazdasági gépújdonságs! a vásáron Bizonyos, hogy a hazai és val kiirtja a gyomokat, fela nemzetközi mezőgazdasági lazítja a talajt Két dob alagépipar az őszi mezőgazda- kú kereke egyben a persági kiállításra tartogatja metlétartályok szerepét is „nagyágyúit", azonban már betölti. Százötven liter foa mostani BNV is szolgál né- lyadék fér el a gumibordás, hány szép meglepetéssel. A homokon is fürgén gördülő legnagyobb feltűnést mindé- kerekekben. Takaros pótkonekelőtt az keltette, hogy csijával piacozó járműnek is most egyszerre két új tag- megfelel. Betakarja és kigal is gyarapodott a jónevű nyitja a szőlőt, váltva formagyar DUTRA traktorcsa- gató ekéjével felszántja a Iád. Idén szép formaterve- kertet, ventillátoros készülézésben mutatkozott be a Vö- kével a por alakú vegyszeröe Csillag Traktorgyár ké- reket is gyorsan és megbízz szítményeként a már koráb- hatóan hinti szét a talajon, ban beharangozott D 4—K Eddig a Szovjetunióból és 90, mely jelenleg 90 lóere- Csehszlovákiából vásároljevel a legerősebb magyar tunk hasonló rendeltetésű traktor. Különleges, összke- kisgépeket, azonban importrekmeghajtású futóműve va- bó, megközelítően sem lehelamennyi nehéz mezőgazda- tett kielégíteni az igényeket sági munka megbízható elvégzésére alkalmassá teszi. Ugyancsak szép vonalvezetésével tűnik ki a BNV traktorai közül a Dutra 50-es új traktor is. Ez a gép eddig különösen hiányzott a Vörös örvendő CsitaMyár traktorcsaladja- ^^ Zetoroknak * üj külföldi gépekkel,P a szolét érkezett az idel MTZ-kel, a Zetor Csekkel 3 Zetor 551L Szép és a román UTOS-okkal lehetett pótolni. Különösen a mezőgazdasági szállításokban mint vontató jut majd nélkülözhetetlen szerephez. Mit tud a GORTOX—150? Szellemes, mindent tudó kistraktorral lepte meg a nagyközönséget a debreceni kat, érdemtelenül hallgatmezőgazdasági gépgyár is. A tunk egy másik bolgár újSzSCS—22-es kistraktorró 1, A Zetor-család új tagja A szerte a világon nagy formája vetekszik a már említett új hazai Dutra 50-es traktoréval. Mintha csak testvérek lennének. A négyhengeres Diesel-motoros gép 53 lóerő leadására alkalmas. S hogy mit tud? Senkinek sem kell bemutatni azok közül, akik ismerik idősebb testvéreit. Miközben sokan dicsértük a „Bolgár" kis lánctal paso7 lóerős, 300 köbcentiméte- donságrói, működő eszközhordozó Díjkiosztás Miskolcon Szombaton befejeződött a IV. Miskolci filmfesztivál és a zsűri kiosztotta a díjakat Miskolc város díját Róna Péter Vádbeszéd című filmje kapta. A dokumentum- és riportfilmek nyertese Knoll István A győzelem árnyékában című műve, a hosszúfilmek kategória-díját Gyarmati Lívia Üzenet című filmje nyerte. Az ismeretterjesztő filmek kategóriájában Dévényi László, a híradófilmek közül pedig Csöke József munkája kapott díjat. Az animációs filmek közül Nepp József öt perc gyilkosság című filmjét díjazták, a televíziós filmek közül pedig megosztott díjat kapott Rockenbauer Pál rendező és Horváth József operatőr A szarvasi kísérlet című filmért. Kategória-díjat nyert Márványi György és Müller László Ki ölte meg Kennedyt? cirr.ű filmje. A tv-híradó kategória-díját Tamás György és Zih Béla nyerte. A zsűri különdíjával tüntette ki Vancsa Lajost több film magas színvonalú operatőri munkájáért res benzinmotorral gépet elsősorban a házikertek, háztáji gazdaságok szá- mely óriás munkagép kaimára készítették. Egyszerre Akciójáról ítélve, nagyszerű több munkafolyamatot is versenytársa lesz a maga nevégezhetnek vele. Pl. miköz- mében eddi® egyedülálló RS ben megpermetezi a fasoro- német gyártmányú kistrakkat vagy éppen a szőlőt, az toroknak. Tervezői mindealája épített rotációs kapá- nekelőtt a nagyüzemi zöldségtermesztés mindenesének szánták. Különösen burgonyaültető gépe árul el nagy teljesítőképessége mellett sok szellemességet. A különféle majorgépek, munkagépek kollekciója kissé szegényes az idei BNV-n. Egy figyelemre méltó újdonság azonban mégis akad. Ez pedig a szovjet OVP—20ashoz hasonló új magyar kombájnszérűgép. önjáró, emberi segítség nélkül szedi fel és tisztítja ki a prizmába öntött gabonát. Bizonyos, hogy e régen várt gép nagy érdeklődésre talál majd a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok körében. Csépi József Hatáskör és demokratizmus írta: Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyetlese Pártunk IX. kongresszusának határozata megállapította, hogy „a legutóbbi években tovább erősödött a szocialista demokrácia, megélénkült a közélet". Ugyanakkor azonban azt is megállapította, hogy a „dolgozók részvétele az állami, társadalmi, a helyi ügyek intézésében mégsem fejlődött kielégítően". Ez kétségtelenül fejlődésünk hiányossága, aminek felszámolásával a nemrég lezajlott tanácsválasztások után időszerű foglalkozni. A kongresszus által megszabott állami, tanácsi feladatok végrehajtásának személyi feltételei a választással kialakultak. A lakosság becsülettel eleget tett kötelességének, helyesen élt demokratikus jogával és hatáskörével, amikor a választások során hatalmát átruházta a megválasztott személyekre. Ezzel hatáskört kaptak a megalakult testületek, valamint azok függetlenített vezetői. Ennélfogva a demokratizmus elvei is elsősorban ezeken a helyeken kell, hogy érvényesüljenek, mert a testületek és függetlenített vezetők szemléletétől, munkamódszerétől nagy mértékben függ, hogy hogyan fejlődik állami, társadalmi életünk demokratizmusa. A társadalmi élet demokratizmusa mindenkiről feltételezi, hogy cselekvőleg részt vesz a közösség ügyeinek intézésében, de a választott személyektől, a tanácstagoktól különösen elvárja azt. Feltételezi azok szoros kapcsolatát a választókkal, a lakossággal, ami a személyes ügyek intézésén túlmenően ki kell hogy terjedjen az egész közösség érdekeit szolgáló leladatok meghatározására, a lakosság mozgósítására a feladatok megoldásához, a lakosság rendszeres tájékoztatására a mindenkori helyzetnek megfelelően. A választott személynek lényegében cselekvőleg akarnia kell a közösség helyzetét a közösség részvételével egyre kedvezőbbé formálni és ez már a demokratizmus gyakorlatát jelenti. A személy szerint megválasztott függetlenített tanácsi vezetők is annak a figyelembevételévei kell hogy megítéljék funkciójukat, saját helyüket és szerepüket, hogy a rájuk bízott feladatot, és azok megoldásához szükséges hatáskör és hatalom a lakosságtól származik, és a feladatok megoldásáért, a hatalom gyakorlásáért a testületek és vezetők egyaránt felelősséggel tartoznak a választóknak. Hogy a közösség számára mi a kedvezőbb, vagy hogy a megoldandó feladatok milyen sorrendben kövessék egymást, vitában kell, hogy kialakuljon. A legjobb elgondolás érvényesülése, a feladatok legcélszerűbb kijelölése csak így képzelhető el. Olyan vita szükséges, amely számol minden lehetőséggel, illetve felszínre hoz minden gondolatot és elképzelést, ami felmerül és él a lakosság között. A testületi döntés után pedig a döntés okait ismertetni kell a lakossággal, egyébként a vita indokolatlanul és láthatatlanul is tovább fog tartani ahelyett, hogy minden erőfeszítés a vitában kialakult feladat megoldására irányulna. Hogy a dolgok nem minden esetben így történtek mutatja az, hogy a jelölőgyűlések alkalmával sok helyen és több felszólaló kifogásolta a helyi város- vagy községpolitikát, vitatta a megoldott feladatok sürgősségét, illetve elsődlegességét Ezeken természetesen ma már nem lehet változtatni, de annakidején a vezetésnek ezeket a problémákat alaposabb vitára kellett volna bocsátania. A tanácstagoknak pedig kötelességük lett volna hallatni szavukat és nem elfogadni azokat a javaslatokat melyek a lakosság, a tanácstagság véleményével esetleg nem álltak összhangban. Az érdeklődés, az aktivitás csökkenésének okát a tanácstagok általában úgy fogalmazták meg, hogy nem látják értelmét a tanácstagi munkának, mert lényegében nincs rájuk bízva semmi, a döntéseket is vagy más szervek hozzák a testület helyett, vagy a helyi vezetők maguk döntenek, határoznak. Ez nem ilyen egyértelmű igazság nem is minden alap nélküli vélemény, de a demokratizmus további szélesedésének mégis egyik gátló tényezőjét fedi fel. Lényegében azt fejezi ki, hogy o hatáskör és illetékesség nélkül a demokratizmus tartalmatlanná válik. Az érdeklődést a közügyek iránt huzamosabb ideig nem lehet fenntartani ott, ahol a választott személyek döntő, elhatározó szerepe, alkotó jellegű cselekvő közreműködése nem biztosított. A döntési, elhatározási joggal és kötelességgel csak akkor lehet élni, ha ehhez a lehetőségek biztosítottak. Ezeket a lehetőségeket lehet nem megadni, de a megadottat, a biztosítottat is el lehet vonni. Eléggé általános az a vélemény, hogy tanácsaink egyik szinten sem rendelkeznek akkora hatáskörrel, amekkora szükséges volna a testületi élet tartalmának, demokratizmusának kialakításhoz. Ebben is sok az'igazság, de távolról sem teljes igazság. Több hatáskört abban az esetben követelhetünk, ha valóban élünk és élni is tudunk a jelenleg adott hatáskörökkel, és élni tudnánk ennél többel is. Több tanácsülésen szerzett tapasztalatunk ellenkezőjét mutatja. A testületi tagok aktivitása sokszor olyan esetekben sem érvényesül, amikor arra lehetőség és szükség volna, amikor valóban fontos kérdésben vitatkozni, és ennek alapján dönteni kellene. Pedig amig a sok esetben kényelmességből fakadó közömbösség és érdektelenség nem számolódik fel, addig a több hatáskör sem hozhat változást. Az az aktivitás élénkebb, amelyik a tanácstagok, személyét, egyéni érdekét érintő kérdésekkel kapcsolatosan jelentkezik, és legalább ekkora aktivitásra volna szükség az egész közösség érdekeit érintő problémák megoldásánál is. A hatáskörrel való élni tudás jórészt szemlélet és felkészültség kérdése. Helyes szemlélet szükséges ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni a saját, a testületi vagy más szervek hatáskörét, és hogy azt tiszteletben tudjuk tartani. Felkészültség szükséges ahhoz, hogy a ránk bízott feladatok megoldásának felismerjük lehetőségeit, feltételeit, az ahhoz szükséges törvényes előírásokat, ellenkező esetben a huzavona, botladozás, törvénysértés következik be, ami nemcsak késlelteti, hanem sok esetben meg is hiúsítja a feladatok megoldását, ami természetesen kedvezőtlen társadalmi és politikai következményekkel jár. Társadalmi életünk demokratizmusának kiszélesedését gátolják azok az esetek, amikor az apparátus vagy a függetlenített vezetők vonják el a iesiuleu:K hatáskörét, amikor személyek törekednek arra, hogy működési területükön mindenáron saját személyes akaratuk érvényesüljön. Sajnos még ilyen helyzettel is gyakran találkozhatunk, pedig ez az eljárás nemcsak hogy nem segíti a demokratizmus elmélyülését, hanem a már meglevőt is gyökeresen kiirtja. Az ilyen helyeken aztán igazán érthető, hogy a tanácstagok nem találják meg helyüket és szerepüket, munkájuknak, fáradozásuknak értelmét. Vannak még vezetők, akik összetévesztik a választókat a választottal, a fölérendeltet az alárendelttel, az utasítót az utasítottál, az államhatalmat a saját hatalmukkal, a testületet az apparátussal; lényegében a lakosságot, illetve a lakosság által megválasztot testületet saját személyükkel. Az ilyen vezetők ne csodálkozzanak azon, hogy a községpolitikai munka vontatottá, nehézkessé, egyre jobban vitatottá és egyre eredménytelenebbé válik. Az ilyen helyzetben indokolatlan különbségek alakulnak ki a községek fejlődési ütemében, de a lakosság társadalmi és jjolitikai hangulatában, véleményében is. Ezek a vezetők nem a kötelesség és felelősség. hanem elsősorban a személyi hatalom oldaláról ítélik meg a helyzetet, saját szerepüket, ami ellentmond a demokratizmus kívánalmainak. Nem látják azt, hogy a legnagyobb hatalmat akkor gyakoroljuk, amikor a társadalom, a lakosság törekvésének, elhatározásának az élén tevékenykedünk, azok megvalósulását segítjük, azok helyes elgondolását valósággá alakítjuk. Ebben az esetben a személyi hatáskört és cselekvést a legnagyobb hatalom, a tömegek hatalma támasztja alá, ami egyben a demokratizmus hatalmát, erejét is jelenti. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de vannak, akik egyszerűen félnek a demokratizmustól. Azt képzelik, hogy ha nem az ő, hanem mások elgondolása, véleménye érvényesül, akkor, az csak árthat a társadalomnak. Az ilyen személyek valójában nem is a közösség érdekeit féltik, hanem saját hatalmukat, illetve a képzelt, másoktól kisajátított hatalmat. Itt ismét előtérbe kerül a politikai és szakmai felkészültség, mert annak színvonala ellentétes arányban áll a személyi hatalmi törekvésekkel. Megérthető, de bizonyított is, hogy valaki mennél felkészültebb, annál kevésbé igyekszik meghúzódni a hatalom árnyékában, nem beszélve arról, hogy a személyi tekintélyt sem az egyéni akarat és elgondolás minden áron történő érvényesítésével lehet megteremteni, hanem sokkal inkább a politikai, szakmai felkészültséggel, a társadalmi élet demokratizmusának tiszteletben tartásával, erősítésével, annak gyakorlatával. A demokratizmusról szívesen és sokat beszélünk, mert tudjuk, hogy az a szocialista társadalmi együttélés egyik alapfeltétele. Kívánjuk, óhajtjuk a demokratizmus elveinek érvényesülését. Az elvi egyetértésen túl azonban gyakorlatilag néha nehezen tudunk belehelyezkedni a demokratikus igények és körülmények közé, nehezen tudjuk cselekedni, átélni azt. Ez részben érthető, hiszen hiányzik ehhez a történelmi múlt, a társadalmi hagyomány. A lényeg azonban biztosított, mert minden zavaró körülménytől mentesen adott annak lehetősége. Miután igényeljük es adottak a lehetőségek, jórészt rajtunk múlik annak érvényesülése, csak az óhajok és kívánságok mellett őszintén akarnunk is kell azt. Vasárnap, 1967. május 2S. 9ÉL-MAGYARORSZÁG 3 f v