Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

ÚJ KÖNYVEK Hja Konsitantyinovsikíj regénys Gyermekrablók STEFÁNIAY EDIT MÜVESZTELEF Dér Zoltán versei 00 Örökség A sóhajnál u kevesebb vagyok, es a virágnál u vedtelenebb, Már csak az elé borulhatok, akt gyilkosként emel ram kezet. Néha esak kopott útjelző tábla, málló kavics a kerekek alatt. Aki az én utamat járja, inog alatta minden és szakad? A gyanú mögül Megkarcolta homlokod a vád, és verzó óz, te. merre futhatnál még? A gyanú mögül halott szemem rád néz, s melléd szegül, mint fényhez az árnyék. Ha belerezzensz néha még a tájba, es fehér galamb minden egyes szavad, szivemben csapkod hófehér, tört szárnya, és megmártod benne betévedt magad. Feledd az évek hús szégyenkeresztjét, érleld a jóság dús szölórjerezdjét. es gyüjtsed méhként mézét a maganynak. Légy társtalanul társa a szeleknek, a szivedben ha leljelek peregnek, és rád borulnak borzongó faarnyak. Márky Imre versei Hűség Ritkán zengi a lant / Szertecikáz a dal; Rozsdás húrokat üt. / Dóré kaland eped. Hűséget feledón messzire kóborol — S léhán röpdösi útjait. Kit fút mély szerelem? Kit koszorúz rege? Hűséges hazafit! Hóst, ki halált arat! Tisztább fényt nemesebb glória nem ragyog, Húség: férfierényt fokoz. Szánandó, kit a vágy karma cibál vadul, Aztán bűnbe sodor, majd a szemébe lök..'. Hűsegek remekét hitvesi nász szüli: Bölcsöt ringat a Bölcs keze. Hü sziv mást megelőz, áldozatot kegyel: Jóság kis parazsán nagy tüzeket lobog; Nem hagy cserben igazt, védi barátait; Baljós felleget üz tova. Füttyös bajfelezői hála ölel körül; Szűz száj szomja utal csék-csapodárokat; Zöldell tölgyfalevél vérpatakos seben... Hűség! Terdel a hódolat. Apokalipszis Patmosz szirtjéről felzúgott n sas — Es látomása harcokon lobogván: Robajlott renoés. orgonált az orkán, S jövendőt jósolt mélység és magas... A ..hétpecsétes könyv"-he zárt titok: .4 Bárány vérén iidiöziilt a hű nep. De ki hitetlen s nem vezekli bűnét, Csikorgó foggal majd zokogni fog. Hittel hiszek (bár a fény küzd az árnnyal) f.s vallomásom csillagokba szárnyal: Testvéri béke tart győzelmi tort. így végezé ..A kezdet és a vég". Ha új tömlőkben <12 új bor kiforrt Üj lesz az ember, új a föld s az cg. A második világháború borzalmairól, a tömeggyilko­sok rémtetteiröl már sokat olvashattunk. Konsztantyi­novszkij regényének előzmé­nyei is ebbe az időszakba nyúlnak vissza. Ö azonban nem tömeggyilkosokat mutat be. hanem olyan embereket, akiknek a kezéhez közvetle­nül nem tapad vér, lettük mégis legalább olyan ször­nyű, mintha maguk is öltek volna. Fő hőse. egy politikai okokból deportált lengyel asszony — Zosia —, aki mel­lől egymás után szólítják el cellatársait — kivégzésre. Köztük van egy Stefa nevű zsidó lány is. Kétszínű rej­A nikor jó huszonöt esztendővel ezelőtt Bencze Jenő válla­lati könyvelő és felesége, született Márkus Piroska házasságot kötöttek, örökölték Márkus nagymamától a zugligeti csa­ladi házukat. Ebben a házban született és nőtt fel az első gyerek, a most huszonkét éves Já­nos, majd a második gyerek •s, az immáron tizenkilenc éves. nagylánnyá cseperedett Ilonka. A fiú egyetemista, a lány tavaly végezte el az élelmiszeripari technikumot. Amióta a gyerekek felnőt­tek. a mama is dolgozik, sia­tísztikus egy óbudai válla­latnál. A kis család békés és ki­egyensúlyozott élete a múlt év elején megváltozott: a mama tisztán száznegyven­czer forintot nyert a lottón, annak a két szelvénynek az egyikével, amelyet hetenként kitöltött, bízván a szerencsé­jében, mint annyi sokan má­sok. — Naiv lélek vagy. Pi­roskám. ha azt hiszed, hogv pont neked lesz majd ötös találatod — mondta nem is egyszer Bencze a feleségé­nek. — Nem vagyok olyan nagy igényű, es telhetetlen sem \ agyok. Én megelégszem né­gyes találattal is — felelte, es amikor kifizették a száz­negyvenezer for'ntol, való­ban nagyon elégedett is volt. Eleinte egészen jól indult a tervezés. Különösen az csigázta föl a családot, hogy nyáron, a szünidőben, a ma­ma pénzt és fáradságot nem kímélve, meglepetésként mind a négyük számára há­remhetes külföldi 1BUSZ­utazást szervezett a Dalmát tengerpartokra. Szerfelett olégpdetten. vi­dáman és napsütötte barnán érkezett haza a család kis otthonába. — Nem ismerünk rád. Pi­roska — mondták a kartárs­nők a hivatalbah, és nem győzték dicsérni, hogy meny­nyire megfiatalította a lotló­nyeremény, meg a nyaralás. De nemcsak ennyit mondtak a kollégák a hivatalban, ha­nem azt is mondták, hogy 11 pénz „adj kölcsön Piroska nyolc­ezer forintot, mert hisz te most gazdag vagy", és azt is mondták, hogy „adj köl­csön Piroska tizenötezret, hogy be tudjam fizetni a ne­kem juttatott szövetkezeti la­kásra az alaptökét". Leg­alább húszan kértek tőle kölcsönt a vállalatnál, ezer­tói húszezerig, mire Piroska azt felelte, hogy előbb meg kell beszélnie a családdal, mert hiszen harmincezret már elköltöttek a nyaralás­ra, és a megmaradt száztíz­ezerrel más tervük vhn. Mar az első vasárnap, ami­kor együtt volt a család, sor is került erre. — Bözsinek feltétlenül ad­nunk kell húszezer forintot — mondta Bencze a felesé­pének —, mert. ha mi ilyen lő helyzetbe kerültünk, ak­kor vegye meg Bözsi is az ú.i bútorokat; Talán köny­nyebben férjhez tud majd menni. — Egv vasat sem adunk Bözsi néninek — horkant fel János —, inkább vegyünk egy Wartburgot. Ha szétap­rózzuk a pénzt, semmire sem telik. — Szó sem lehet kocstróJ — mondta határozottan Ilon­ka —. csak azért, hogy Já­nos a fruskáival éjjel-nappal furikázzon rajta. Inkább épít­sünk pgv nyaralót a Duna­kanyarban. A papa még közölte, hogy rieki kell három öltöny ru­ha. meg egv tavaszi kabát, János szmokingot es szarvas­börzakót igenyelt, Ilonka két tavaszi és két nyári kosztü­möt kert. Csak éppen a ma­ma nem kéri semmit, hanem elővette a noteszát, és a go­lyöstollával egymás alá föl­sorakoztatva. jegyezni kezd­te, hogy ki mit igényel. — Ha hozzáadom az itt­honi igenyekhez a hivatali kollégáim kívánságait — mondta a számolás végén —, akkor kétszáz-neevvenkétezer és egyszázötven forintra len­ne szükségem ahhoz, hogy mindenkit kielégítsek. — Ha anyu igy fogja fel a lottónyeremény ügyét — siránkozott Ilonka —. és ennyire semmibe veszi a család erdekeit, akkor kar minden szóért. — Ügy latom — szólalt meg a mama némi szomo­rúsággal, de nem kevésbé gúnyosan —, hogy a pénzből is megárt a sok. És a pénzt, nem törődve a család z.úgolódásával —öt­száz forint kivételével — bent hagyta a takarékban és sem a hivatali, sem a csa­ládi igénvekből semmit sem elégített ki. Az ötszáz forin­tot pedig masnap bevitte Kengyel bácsinak, az öreg hivatalsegédnek, nem is köl­esönbe, hanem a jándékba, és az elsejei fizetéséből meg­vette maganak a százötven forintos gyapjúsálat Földes György tegetői jelentették föl, hogy öthónapos kisfiát, aki a me­nedéket nyújtó férfi erő­szakosságának és a lány megfélemlítésének köszön­hette létét, maguknak tart­hassák meg. A házaspar gyermektelen és a betegesen féltékeny asszonv így sze­retné magához láncolni a férjét. Zosia, aki szerencsé­sén megélte a felszabadulast, megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg nyomára nem akad Stefa fiának, és fel nem világosítja születésének körülményeiről. Hosszú évekig hiába ku­tatja a házaspár nyomát. Már-már reménytelennek látja a további próbálkozást, amikor végre megtudja, hogv Lengyelországból átte­lepüllek Nyugat-Berlinbe. És tizennyolc évvel a pawi­aki börtönben történtek után elégtételt szolgáltathat az ártatlanul kivégzett Stefa emlékének: elmegy Nyugat­Berlinbe és felkeresi a ma­gát büntetlennek tartó, tisz­tes polgárként élö gyermek­rabló. gyilkos házaspárt. Az ifjúvá serdülő fiú előtt föl­fedi származásának titkát: azt. hogv nevelőanvja nem az igazi anyja, hanem esak bitorolja annak a jogát, akit hóhérkézre adott. Nem a bosszúvágyat akarta fölkel­teni a fiú lelkében, hanem csak a felelösségerzetel akar­ta benne felébreszteni, rész­ben a múlt, de sokkal in­kább a jövő iránt. Azt akar­ta, hogy mindaz, ami egy­kor az anyjával történt, él­jen benne, s hogv annak ha­tására szomjúhozzék az igaz­ságot, keresse az új utakat, harcoljon és reménykedjek. MOHÁCSI REGOÖ FERENC RAJZA Katkó István A hátsó udvarban Ahol zöld folyondár lepte be az öreg házfalat, időnként éles kala­pácsütés csattant. Áz ól düledező ke­rítése mögül egy ősz szakállú kecs­ke dugta ki fejét, s egykedvűen pis­logott az ingujjra vetkőzött emberre. Széles vaslemezek hevertet; a virágba borult körtefa alatt, a múhelyajtónál pedig két autógumi támaszkodott a folyondáros falhoz. Nyurga siheder közeledett a kerten át, kezében söröspalack. — Hideg? — Azt elhiszem. Latinek szaktárs — vigyorgott a kamasz, ádámcsutká­ja ugrándozott, amikor lestc. milyen mohón kortyolgat a segéd. A sor habja kiült borostás állara, hallani lehetett, amint az ital csurog a nyel­deklőjén. Igazán hagyhatna neki is. — Vidd a csap alá — inondta La­tinek, s nem akarta észrevenni a ka­masz vágyakozó pillantásait. A legényke benn a mühelyajtó mö­gött sietően húzott az üvegből, majd odaállította a festékes, rozsdás víz­vezetékbe. Latinek gyomrát átjárta a keser­r\és sör. cigarettát szedett eló. rá­gyújtott. A bakon öreg hullámlemez feküdt, fa kalapáccsal rávert, s kéz­ben dudorászott. A siheder benn ma­tatott a satupadnál, néhány elgör­bült kampósszeget egyenesített. — Te, Laci, a góré mit mondott? — Dél körül itthon lesz, Latinek szaktárs. Tárgyalni ment. Latinek elégedetten bólintott. i reggel az állomáson találkozott az idősebbik Szabóval. Amikor a pero­non egymás mellé kerültek, megkér­dezte: „No, hogy vagy a maszek­nál?" Válaszul megveregette az öreg vállát. „Aranyéletem van. tata!" Sza­bó szaki már ugrott is le a megálló­nál. de lentről visszaszólt: „Csak meg ne bánd!"... Leoldotta ingét, a nap egyre me­legebben sütött. A töltésen tehervo­nat haladt, a nyitott vagonokban pi­ros és sárga vetögépek sorakoztak. Valahol megszólalt a gyári duda. s Latinek tudta, hogy tíz óra van. Az üzemben most früstökölnek. Bekap­ják a zsíros kenyeret, azután iszkirí tovább, ö meg. ha kech e támad, bár­mikor kibonthatja az elemózsiás cso­magot, leülhet a ház tövébe, komó­tosan falatozhat. — Laci, gyere csak! A siheder lomhán kibújt a műhely­oől, mutatóujjával kis vaskarikát pörgetett. — Mondd csak, hány éves az an.vád? Laci abbahagyta a pörgetést, má­lén nézett a zömök emberre. — Mért kérdi? — Csak úgy... A lottóhoz kell az ötödik szám. A siheder vállát vonogatta. ^ — Azt hiszem negyvenöt, de az is lehet, hogy ötvenegy. A lakatossegéd legyintett. — Eridj a pokolba, még ezt sem tudod? Valaki belökte az utcai kaput, az­után léptek zaja hallatszott. Korán végzett a góré — gondolta Latinek, s messze pöccentette a cigarettacsut­kat. Amikor a jövevény odaért a hát­só udvarhoz, megismerte. Hiszen ez 'a 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1667. május

Next

/
Thumbnails
Contents