Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

ÚJ KÖNYVEK Hja Konsitantyinovsikíj regénys Gyermekrablók STEFÁNIAY EDIT MÜVESZTELEF Dér Zoltán versei 00 Örökség A sóhajnál u kevesebb vagyok, es a virágnál u vedtelenebb, Már csak az elé borulhatok, akt gyilkosként emel ram kezet. Néha esak kopott útjelző tábla, málló kavics a kerekek alatt. Aki az én utamat járja, inog alatta minden és szakad? A gyanú mögül Megkarcolta homlokod a vád, és verzó óz, te. merre futhatnál még? A gyanú mögül halott szemem rád néz, s melléd szegül, mint fényhez az árnyék. Ha belerezzensz néha még a tájba, es fehér galamb minden egyes szavad, szivemben csapkod hófehér, tört szárnya, és megmártod benne betévedt magad. Feledd az évek hús szégyenkeresztjét, érleld a jóság dús szölórjerezdjét. es gyüjtsed méhként mézét a maganynak. Légy társtalanul társa a szeleknek, a szivedben ha leljelek peregnek, és rád borulnak borzongó faarnyak. Márky Imre versei Hűség Ritkán zengi a lant / Szertecikáz a dal; Rozsdás húrokat üt. / Dóré kaland eped. Hűséget feledón messzire kóborol — S léhán röpdösi útjait. Kit fút mély szerelem? Kit koszorúz rege? Hűséges hazafit! Hóst, ki halált arat! Tisztább fényt nemesebb glória nem ragyog, Húség: férfierényt fokoz. Szánandó, kit a vágy karma cibál vadul, Aztán bűnbe sodor, majd a szemébe lök..'. Hűsegek remekét hitvesi nász szüli: Bölcsöt ringat a Bölcs keze. Hü sziv mást megelőz, áldozatot kegyel: Jóság kis parazsán nagy tüzeket lobog; Nem hagy cserben igazt, védi barátait; Baljós felleget üz tova. Füttyös bajfelezői hála ölel körül; Szűz száj szomja utal csék-csapodárokat; Zöldell tölgyfalevél vérpatakos seben... Hűség! Terdel a hódolat. Apokalipszis Patmosz szirtjéről felzúgott n sas — Es látomása harcokon lobogván: Robajlott renoés. orgonált az orkán, S jövendőt jósolt mélység és magas... A ..hétpecsétes könyv"-he zárt titok: .4 Bárány vérén iidiöziilt a hű nep. De ki hitetlen s nem vezekli bűnét, Csikorgó foggal majd zokogni fog. Hittel hiszek (bár a fény küzd az árnnyal) f.s vallomásom csillagokba szárnyal: Testvéri béke tart győzelmi tort. így végezé ..A kezdet és a vég". Ha új tömlőkben <12 új bor kiforrt Üj lesz az ember, új a föld s az cg. A második világháború borzalmairól, a tömeggyilkosok rémtetteiröl már sokat olvashattunk. Konsztantyinovszkij regényének előzményei is ebbe az időszakba nyúlnak vissza. Ö azonban nem tömeggyilkosokat mutat be. hanem olyan embereket, akiknek a kezéhez közvetlenül nem tapad vér, lettük mégis legalább olyan szörnyű, mintha maguk is öltek volna. Fő hőse. egy politikai okokból deportált lengyel asszony — Zosia —, aki mellől egymás után szólítják el cellatársait — kivégzésre. Köztük van egy Stefa nevű zsidó lány is. Kétszínű rejA

nikor jó huszonöt esztendővel ezelőtt Bencze Jenő vállalati könyvelő és felesége, született Márkus Piroska házasságot kötöttek, örökölték Márkus nagymamától a zugligeti csaladi házukat. Ebben a házban született és nőtt fel az első gyerek, a most huszonkét éves János, majd a második gyerek •s, az immáron tizenkilenc éves. nagylánnyá cseperedett Ilonka. A fiú egyetemista, a lány tavaly végezte el az élelmiszeripari technikumot. Amióta a gyerekek felnőttek. a mama is dolgozik, siatísztikus egy óbudai vállalatnál. A kis család békés és kiegyensúlyozott élete a múlt év elején megváltozott: a mama tisztán száznegyvenczer forintot nyert a lottón, annak a két szelvénynek az egyikével, amelyet hetenként kitöltött, bízván a szerencséjében, mint annyi sokan mások. — Naiv lélek vagy. Piroskám. ha azt hiszed, hogv pont neked lesz majd ötös találatod — mondta nem is egyszer Bencze a feleségének. — Nem vagyok olyan nagy igényű, es telhetetlen sem \ agyok. Én megelégszem négyes találattal is — felelte, es amikor kifizették a száznegyvenezer for'ntol, valóban nagyon elégedett is volt. Eleinte egészen jól indult a tervezés. Különösen az csigázta föl a családot, hogy nyáron, a szünidőben, a mama pénzt és fáradságot nem kímélve, meglepetésként mind a négyük számára háremhetes külföldi 1BUSZutazást szervezett a Dalmát tengerpartokra. Szerfelett olégpdetten. vidáman és napsütötte barnán érkezett haza a család kis otthonába. — Nem ismerünk rád. Piroska — mondták a kartársnők a hivatalbah, és nem győzték dicsérni, hogy menynyire megfiatalította a lotlónyeremény, meg a nyaralás. De nemcsak ennyit mondtak a kollégák a hivatalban, hanem azt is mondták, hogy 11 pénz „adj kölcsön Piroska nyolcezer forintot, mert hisz te most gazdag vagy", és azt is mondták, hogy „adj kölcsön Piroska tizenötezret, hogy be tudjam fizetni a nekem juttatott szövetkezeti lakásra az alaptökét". Legalább húszan kértek tőle kölcsönt a vállalatnál, ezertói húszezerig, mire Piroska azt felelte, hogy előbb meg kell beszélnie a családdal, mert hiszen harmincezret már elköltöttek a nyaralásra, és a megmaradt száztízezerrel más tervük vhn. Mar az első vasárnap, amikor együtt volt a család, sor is került erre. — Bözsinek feltétlenül adnunk kell húszezer forintot — mondta Bencze a felesépének —, mert. ha mi ilyen lő helyzetbe kerültünk, akkor vegye meg Bözsi is az ú.i bútorokat; Talán könynyebben férjhez tud majd menni. — Egv vasat sem adunk Bözsi néninek — horkant fel János —, inkább vegyünk egy Wartburgot. Ha szétaprózzuk a pénzt, semmire sem telik. — Szó sem lehet kocstróJ — mondta határozottan Ilonka —. csak azért, hogy János a fruskáival éjjel-nappal furikázzon rajta. Inkább építsünk pgv nyaralót a Dunakanyarban. A papa még közölte, hogy rieki kell három öltöny ruha. meg egv tavaszi kabát, János szmokingot es szarvasbörzakót igenyelt, Ilonka két tavaszi és két nyári kosztümöt kert. Csak éppen a mama nem kéri semmit, hanem elővette a noteszát, és a golyöstollával egymás alá fölsorakoztatva. jegyezni kezdte, hogy ki mit igényel. — Ha hozzáadom az itthoni igenyekhez a hivatali kollégáim kívánságait — mondta a számolás végén —, akkor kétszáz-neevvenkétezer és egyszázötven forintra lenne szükségem ahhoz, hogy mindenkit kielégítsek. — Ha anyu igy fogja fel a lottónyeremény ügyét — siránkozott Ilonka —. és ennyire semmibe veszi a család erdekeit, akkor kar minden szóért. — Ügy latom — szólalt meg a mama némi szomorúsággal, de nem kevésbé gúnyosan —, hogy a pénzből is megárt a sok. És a pénzt, nem törődve a család z.úgolódásával —ötszáz forint kivételével — bent hagyta a takarékban és sem a hivatali, sem a családi igénvekből semmit sem elégített ki. Az ötszáz forintot pedig masnap bevitte Kengyel bácsinak, az öreg hivatalsegédnek, nem is kölesönbe, hanem a jándékba, és az elsejei fizetéséből megvette maganak a százötven forintos gyapjúsálat Földes György tegetői jelentették föl, hogy öthónapos kisfiát, aki a menedéket nyújtó férfi erőszakosságának és a lány megfélemlítésének köszönhette létét, maguknak tarthassák meg. A házaspar gyermektelen és a betegesen féltékeny asszonv így szeretné magához láncolni a férjét. Zosia, aki szerencsésén megélte a felszabadulast, megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg nyomára nem akad Stefa fiának, és fel nem világosítja születésének körülményeiről. Hosszú évekig hiába kutatja a házaspár nyomát. Már-már reménytelennek látja a további próbálkozást, amikor végre megtudja, hogv Lengyelországból áttelepüllek Nyugat-Berlinbe. És tizennyolc évvel a pawiaki börtönben történtek után elégtételt szolgáltathat az ártatlanul kivégzett Stefa emlékének: elmegy NyugatBerlinbe és felkeresi a magát büntetlennek tartó, tisztes polgárként élö gyermekrabló. gyilkos házaspárt. Az ifjúvá serdülő fiú előtt fölfedi származásának titkát: azt. hogv nevelőanvja nem az igazi anyja, hanem esak bitorolja annak a jogát, akit hóhérkézre adott. Nem a bosszúvágyat akarta fölkelteni a fiú lelkében, hanem csak a felelösségerzetel akarta benne felébreszteni, részben a múlt, de sokkal inkább a jövő iránt. Azt akarta, hogy mindaz, ami egykor az anyjával történt, éljen benne, s hogv annak hatására szomjúhozzék az igazságot, keresse az új utakat, harcoljon és reménykedjek. MOHÁCSI REGOÖ FERENC RAJZA Katkó István A hátsó udvarban Ahol zöld folyondár lepte be az öreg házfalat, időnként éles kalapácsütés csattant. Áz ól düledező kerítése mögül egy ősz szakállú kecske dugta ki fejét, s egykedvűen pislogott az ingujjra vetkőzött emberre. Széles vaslemezek hevertet; a virágba borult körtefa alatt, a múhelyajtónál pedig két autógumi támaszkodott a folyondáros falhoz. Nyurga siheder közeledett a kerten át, kezében söröspalack. — Hideg? — Azt elhiszem. Latinek szaktárs — vigyorgott a kamasz, ádámcsutkája ugrándozott, amikor lestc. milyen mohón kortyolgat a segéd. A sor habja kiült borostás állara, hallani lehetett, amint az ital csurog a nyeldeklőjén. Igazán hagyhatna neki is. — Vidd a csap alá — inondta Latinek, s nem akarta észrevenni a kamasz vágyakozó pillantásait. A legényke benn a mühelyajtó mögött sietően húzott az üvegből, majd odaállította a festékes, rozsdás vízvezetékbe. Latinek gyomrát átjárta a keserr\és sör. cigarettát szedett eló. rágyújtott. A bakon öreg hullámlemez feküdt, fa kalapáccsal rávert, s kézben dudorászott. A siheder benn matatott a satupadnál, néhány elgörbült kampósszeget egyenesített. — Te, Laci, a góré mit mondott? — Dél körül itthon lesz, Latinek szaktárs. Tárgyalni ment. Latinek elégedetten bólintott. i reggel az állomáson találkozott az idősebbik Szabóval. Amikor a peronon egymás mellé kerültek, megkérdezte: „No, hogy vagy a maszeknál?" Válaszul megveregette az öreg vállát. „Aranyéletem van. tata!" Szabó szaki már ugrott is le a megállónál. de lentről visszaszólt: „Csak meg ne bánd!"... Leoldotta ingét, a nap egyre melegebben sütött. A töltésen tehervonat haladt, a nyitott vagonokban piros és sárga vetögépek sorakoztak. Valahol megszólalt a gyári duda. s Latinek tudta, hogy tíz óra van. Az üzemben most früstökölnek. Bekapják a zsíros kenyeret, azután iszkirí tovább, ö meg. ha kech e támad, bármikor kibonthatja az elemózsiás csomagot, leülhet a ház tövébe, komótosan falatozhat. — Laci, gyere csak! A siheder lomhán kibújt a műhelyoől, mutatóujjával kis vaskarikát pörgetett. — Mondd csak, hány éves az an.vád? Laci abbahagyta a pörgetést, málén nézett a zömök emberre. — Mért kérdi? — Csak úgy... A lottóhoz kell az ötödik szám. A siheder vállát vonogatta. ^ — Azt hiszem negyvenöt, de az is lehet, hogy ötvenegy. A lakatossegéd legyintett. — Eridj a pokolba, még ezt sem tudod? Valaki belökte az utcai kaput, azután léptek zaja hallatszott. Korán végzett a góré — gondolta Latinek, s messze pöccentette a cigarettacsutkat. Amikor a jövevény odaért a hátsó udvarhoz, megismerte. Hiszen ez 'a 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1667. május