Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

Gombó Pál aréna Ez volt az új rendelet érvénybe lépésének első napja — és én mindjárt beleestem a szórasba. A lelátók telisteli voltak. Legalább nyolcvanezer ember — gondoltam magamban —, de valahol mélyebben vinnyogtam, hogy nem is emberek ezek, hanem fenevadak, orditasra tátott szájuk a vérem izére vár. Behúzódtam a kormány mögé és vártam a startjelre. A Népköztársaság útja és a Bajza utca kereszteződésénei kaptak el, éppencsakhogy belehajtottam a zebrába, nem, senkit sem ütöttem el, az az öreg pasas még idejében félreugrott, de máris nyakamon volt a zsaru, lehelnem kellett. Zöld lett, vagy kék. va©' hupipiros, nem láttam, de aláíratták velem a jegyzökönyvet és már ült is be két egyenruhás, az egyik mellém, a másik mögém és utasítottak, hogy az arénába hajtsak. Persze tudtam a rendeletről és meg is fogadtam, hogy vezetés előtt többé nem iszom, de muszái volt, mert az a kis szőke bestia azt mondta, hogy egyedül nem iszik és akkor talán elszalasztottam volna. Átkozott pech. De nem szabad most erre gondolnom, hanem koncentrálnom kell, finoman, okosan gondolkozni, biztos kézzel vezetni — ennyi az egesz. de ezt muszáj. Jobban muszáj, nunt a bestiát megkapni, az megvolt, de ha most karambol lesz, akkor befütyültek nekem. Rohadt világ. A rendelet úgy szólt, hogy mindenkinek addig kell futni, amíg tíz másikat meg nem előzött. A legjobb lesz hamar túlesni rajta. Ahogy felhangzik a startlövés, rákapcsolok és lehúzom azt a tízet, le én, ©•orsan, míg észhez nem térnek. Rajtam nem fognak röhögni azok a fenevadai ott fent, hiaba fizettek be, az én véremet nem látják! Mire indítottam, e©' Skoda már meg is előzött. Persze, mert rakétával indítottak, el is felejtettem — hogy felejthettem el — a fenvt kellett fi©'elni, a lövés aiig hallatszott. De most azlán mindent bele. Lehettünk vagy huszonötén. A Skoda még be tudott sorolni, de aztán meglendült az egész mezőny, a fene ette volna meg. mindenki ügy gondolkozott, mint én, mindent beleadtak. Elbizonytalanodtam. Taktikát változtatok —gondoltam —. egyelőre csak tartom a távot, amíg belejövök, artán maid meglátjuk. Egy fekete Merei húzott el mellettem. Mar a második és én csak kuporgok. Nem. nem hányom, az anyja mindenit. Ráragadtam a Skodára, A Merci most választhatott: vagy visszamarad, vagy tovább tor előre. Az utóbbit akarta és valóban mar hagyta le a Skodát, azt is. ami előtte volt: a startnál láttam, egy zöld Fiat, szép kocsi. A Mercit a belső kör is segítette, húzott tovább. Ekkor egyszerre csak porzás. csattanas, füst — valamelyik marha eppen akkor akart kitörni, amikor a Merci mellé ért és most mindkettő ott fetrengett, mármint a két kocsi, a nézők ordítottak. hajtani kellett, nem láttam többet, me©olt nekik az első karaboljuk, a mindenit, vi©'ázni kell. A többiek is ezt gondolták, e©' darabig csak keringtünk, óvatosan. Oldalt se néztem, nem is láttam, csak tudtam, hogy a mentők Közben a középén felállított tábori korhazba viszik azt a kettőt, vajon megelnek-e? Keringtünk, ae nem lassítottunk. nem is lehetett, mert akkor hálulról szaladt volna belenk a következő. Hetvenöt kilométer — Itt rekedt meg a robogás. A kanyarokban ez is sok volt. Egy kocsi kivágódott, az is kész lett. Mind ide jutunk — villant at az agamon —, netn lehet ezt bírni, mégis előzni kell. Balra kaptam a kormányt, beletapostam a gázba és máris elhagytam a Mercit, aztán a zöld Fiatot is és irto szerencsemre előttem vágódott ki e'őzésre egy pofa. éppen bejutottam a helyére. Most nem tudtam, hogy két pontot szereztem-e, vagy egyet, mikor magyarázták nem na©'on fi©'eltem oda: levonják-e a megelőzött kocsik szamából a minket megelőzőkét, va© nem? I-Iogy is van a rendelet? Nem, persze, nem vonjak le. Tíz előzés, ez a feladat, aki ezt bírja, kiállhat. Egy szürke Wartburg a belső körre ment, de lassílott. Mi a fenet csinál az'.' Leállt — biztos a benzinje fogyott el. Arrébb vezényelték és tankolnia kellett. Nem, nem lehet kiállni, csak ha már nincsen több kocsi a pályán, mint tíz. E©- Chrisler tört elő a hátam mögül, ment, mint az őrült, legalább százzal. e©'edul lekörözte a félmezőnyt, besorolt és már hajtott ls a közép felé. leállt. Ennek sikerült! Nem hailottcm most már sem a motorok bögését, sem a nézőtér üvöltését, csak a vérem száguldását éreztem, kitörtem újra, és — mindent bele. Hármat lehagytam, de a negyedik, mikor látta, hogy. jövök, elém vágott, a helyére máris felzárkózott a következő és mi ketten ott keringtünk, a belső körön, az előttem levő lassított, nyilván a kanyar miatt, én is. Ekkor még beljebb feltűnt egy Tátra, elenk került, és most már hárman nyúztuk a belső kört. Egyszerre a szemem előtt karikák kezdtek táncolni, érezlem, szédülök, az az átkozott ital, pedig csak két féldeci volt, az is elég ilyenkor, az életembe kerülthet, a fülemben dobolt a "ér. éppenhogy megláttam a lyukat a külső sorban és már be is vagtam. régre, csendesebb iram. És — öt! Ez már öt. De éreztem, hogy tovább nem megy. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy nem kockáztatok többet. Kivárom, amíg csak tizen maradunk. Ez az — ennyi az egész, csak bírjam. És attól kezdve konokul elűztem minden kísértést., arra vi©"aztam csupán, hogy tartsam a távot és éljek. A többiek közben vadul taktikaztak Nem tudnám már leírni, hogy an én mint. Azt is csak utólag tudtam meg. hogy egy állati e©- részeg disznó, belehajtott a tábori kórházba. Aztán minden véget ért és csend lett. A kocsit ott hagytam és hazatántorogtam. Másnap olvastam az újsagban, hogy két halott, három súlyós sebesült a mérleg. és ho©- jobb ez í©-, mintha ártatlan embereket ütöttek volna el. már akkor inkább csak egymást pusztít,sa a felelőtlen banda, és hogy éppen ezért többé a mentőket sem teszik ki veszélynek, lesz középen egy aluljáró, azon keresztül viszik kóráhzba azokat, akik már kikészülnék. e©-ébként a rendelet bevált, jó. üdvözlik. G- Szabó Láizió SÍRATÓ HELYETT Egy munkás temetésén Völgyek párnás békéje, kövületek zárkózott csendje arad belőled — hát idehagytal! Itt topogunk ma körötted, néma riadt nyáj, bámulva vicsorgó ordas után, mely most csak egyet — csak téged ragadott el s mint irha ja bűzét itthagyta idegeinkben a rettenetet, hogy nem segít félszeg összebújásunk — legközelebb más a soros közülünk ... Vacogó keserűség bénítja a torkot s ós-hüllök tekeregnek elő: rég feledett babonák aggatják karmaikat ólom-súllyal a szív szövetébe — a végtelenbe törő agy szűköl s döngetne a homlok acél-falakat: jol van-e igy? e viasz-szín álca mögül hova lett mind a derű, akarás, kedv, sok szeretett apró mozdulatod? Ki állna ellen e bánat szertelenül hömpölygő, fenyegető folyamának... S ekkor egy röpke utolsó búcsú-tekintet rad, kit most siratunk, ki miatt gomolyogva ón-felhő terped rajtunk feketítve egünket — s már arcunkat a szégyen pírja befutja: masra tanított munkás életed! Ki ma csügyc' elsorvasztja magában a büszke hitet s éppen a helytállás örömét kerüli meg. mellyel e világot újra meg újra mindennap önmaga képére gyúrja — s akár ös-lények körvonalait az idő dajkálja kövületekbe zárva — tárgyakba s lajakba vési nyomat Munkás életed erre tanít! Mig tehetted, sohse feledted vállaltad a rádesöt ránk még var a mi részünk ... Szabad-e hát kishitüen keseregnünk sírod előtt?!... Borsi Darázs József: \MA A szélnek már hószaga volt falu utcáin, ennek is meg es ha megbillent a konyha- van vagy . húsz esztendeje ablakon a függöny, az ajtó hisz azóta van a faluban szünyitásakor az embereknek a löotthon és Janka néni, vajég és a fakutyák jutottak gyis Zsani mama azóta van eszükbe. A sürün hulló hó- nyugatomba A toronyban hetet haranban konok nemasaggal vesz- tak Egvszen.„ kiürüli a tek el a leptek neszei. szoba, a hazafelé igyekvők A homályos szoba belsejé- üzentek Bozserda Mán nében valaki alig hallhatóan fiiérti szuszogott. Az agyát asszo- Mári néninek se kutyája. nvok állták körül; kíváncsiak, részvetet érzők, akik ott akartak lenni Zsani mama utolsó üzenetenél. mert bir zonycsan üzenni fog a falunak. mint életében mindig, ha nagy események adódtak. se macskája. Éppen olyan magányos, mint Zsani mama. csak háf. amíg szép vóit es fiatal ... De hát ez ma mór nem is fontos A lényeg az. hogy ráért és mindössze csak hetvenkettő, hát eluldógelhetett Zsani mama mellett. Lesz majd. aki az És van-e nagyobb eseménye előre ki készített ezüst ötforina letnek. nunt a legeslegutol- tosokat még az elköltözött só lélegzetre való készülődés? S^"1®"'® "tetoti. Cibula. a kis szereidéből. Barna kalap volt rajta es esőkabát, mintha ebben a forroságban is fázna. Rövid pillantást mért a baknál áltdogáló emberre, kalapja kqmikusan felcsúszott a homlokára. — Te itt melózol? — Áha — szólt Latin ek és lóbálta a fakalapácsot. — Kázmér űr? — Delre itthon lesz. Bámulták egymást, Cibula a cigarettás csomagot nyújtotta a másik felé. — Keresel? — A magam pénzét. A vendég krákogott. — Többet, mint nálunk? — Azt elhiszem! Cibula zsebkendőjével törülte verejtékező homlokát. — Okosan csináltad. Mondtam én neked ... Latinek nem válaszolt rögtön. A fakalapácsot egyensúlyozta a tenyerében. maid ledobta a hullámlemezre. A zajra Cibula megrezzent. — Mit mondtál, te? — mutatóujjával a homlokát kopogtatta. — Nem vagyok süsü. mindenre jól emlékszem. Bólogattál Bodonyinak ezzel a kugli fejeddel. Zsigának meg azt is dumcsiztad, hogy nem kár értem ... — Amit mondtam, mondtam. Egeszer igy látja az ember, másszor ügy ... Tereferéltek mindenféléről a műhely mélyén, azután Latinek megkerdezte: — Mi dolgod van Kazmerral? — tizleti ügy. — Kilj-ukadt talan a fürdőkályhád? Cibula ravasz, lapos pillantassa! válaszolta: — A zsebem, komacsek ... azt kell kitömni. Bőröndjéhez nyúlt. — Egy kis anyagot hoztam. Felpattintotta a zárat, a börönd szétnyílt. Csupa-csupa fénylő lemezkék voltak abban. A kis szereidében gyártanak ilyeneket. — Hát ez mi? — kérdezte Latinek, noha jól látta a sok-sok gyári arut. — Mondtam mar. Anyag. Kázmér úrnak. Beszéd közben vi©-orgó arca elkomolyodott. észrevette, hogy Latinek meredten bámul rá. — Kázmér nem szólt? — Miről? — Hat. „. az üzletről — szólt CiA hamar beállott szürkületben a fél falu rácsodálkozott. hogy Zsani mama konyhaablakaiból kira©~ogott a villanyfény, ellenben a szobaablakok sötétek maradtak. Néhányan az asszonyok közül összeszaladtak. Az ajtó előtt valaki meg is kérdezte: — Mit csinálhat ez a Márl néni? Benyitottak. A kivilágított konyha üres volt. ellenben az asztal telistele volt üresen álló porrelánbögrekkel. merőkanallal. teaszűrövei, kockacukorral és a tűzhely pilosló vaslapjan egv lábasban forrt a víz, a konvhaszekrény nyitott polcáról pedig egy üveg csillogott, címkéién cirkalmas betűkkel ez a felírás volt olvasható: Jamaika rum! — Mári néni kihasznalja az alkalmat; — mondta valaki. — A szégyentelen — suttogta más. majd hirtelen mind a nyíló ajtóra meredtek. Az ajtón Zsani mama lépett ki és csak úgy a bajusza helye alatt motyogta: — A gyóg.vtea-©'üjteményemet odabent tartom, már pedig sem a rum. sem a tea nem használ semmit enélkül . . . Az asszonyoknak leesett az álluk. Csak Csupákné kérdezte meg halkan: — Bozserda .. . ? — tovább nem folytathatta, mert Zsani mama nyelve elkezdte kerepelni, csipogni: — Ja. szegény Mári lelkem megfázott, senki sincs, aki _ , .._.„. visszahúzódott forgácsfánk- teát adhatna neki, hát ágyHárom*"Vve nem "tudják elcsípni. Mert íai közé. a zubogo lábas ba parancsoltam es most fözVégip faluban kitartóan Zsani mama nyolcvanegy- ftistölögtek a kémények, es néhány esztendej ellenere — csak egv egy - nyíló ajtó tatapasztalataival — a falu masztotta hasadékán kiszálló esze volt. Nem is értették a Rercegö hangok árulkodtak a ,...,. ,, , , vacsorahoz keszulndesekrni körülötte állok, hogy ez a t^zas tpvHs.veves volt min_ fürge kis öregasszony most den e.s mindenki. Az asszoett feküdt előttük a díványán nyok főztek, a lányok a tükmozdulatlanul. Már igy talál- rök előtt ültek vagy kitartó tak rá. Zsani mama egyedül makacssággal forgolódtak Mindeféle szalagokat tűzkődéit immáron ötvenhárom esz- tek magukra, s egyikük-mátendeje, amióta az urát eltemetlék, de még maganyosabban azóta, hogy kis bábatáskaval nem siet végig a bula, majd kedélyeskedve tette fiozzá: — Ne tettesd magad, komacsek' Latinek nézte a temérdek lemezecskét. Tehát Cibula volt a szarka. A bánatos képű öreganyját neki! sikuk fel-felnevetett. mintha csiklandoztak volna őket. Készülődtek a kultúrházban megrendezendő esteli bálra Zsani mamáról mindenki megfeledkezett, csak a közvetlen házszomszéclja, Borbíróné dugta ki fejét a nyitott konvhaablakon, de amikor senkit sem látott mozdulni \ a© az utcán elmenni. 6 is ki is gyanakodna Cibula szaktársra, melle, amikor csöpög belőle a méz-máz, s amikor a gyűlésén tiszteletteljesen krákogni kezd, mindenki tudja, hogy Cibula szólásra készül. Am Latineket háromszor is kihallgatta a rendészet. a gatyáját is kirázták a portán. Panaszkodott is az igazgatónak, de az is sandán felelte: „Magának vagány híre van. Latinek". Hol a lemezecskéket, hol Cibulát neztc, azután gurgulázó, görcsös nevetés szakadt ki belőle. — Jól befűztél mindenkit, apuskám! Cibula ezt dicséretnek vette. Kezét kissé széttárta, mint aki azt mondja: „az ember igyekszik". De amikor a nevetés még görcsösebb lett. megremegett a bőrönd a kezében. Hiába lépett fél lépéssel hátrább. Latinek tenyere erőteljesen csattant az arcán. A lemezecskék a betonpadlóra hullottak. Cibula lassan hátrált kifelé, egyik kezeben a nyitott bórönd, a másikban a kalap. tem neki én . HAJNAL GÁBOR Tájkép Konokan állok a parton a nád közt színárnyalatok változását figyelem n tó ttizén az eg boltozatján felhők rohanó érkezését éz semmibe tünését nézem birkanyáját a fakó füvű lejtőn indulatos puli rohanását kacsák piros csórét a patakban libák tárják vakító fehér szárnyukat a napba néznek lerázzák a gyöngyöző vizet magukról és féktelen örömmel rikoltanak aztán csend lesz. Hóvirágot keresek a lejtön holnap ibolyát is találok. Varai-nap. 1P«?. május 21. déz-ma gyarorszag 7