Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

Békegyűiések Szegeden és a járásban 4 Május harmadik hetében újabb békegyüléseket ren­deznek Szegeden és a sze­gedi járás több községé­ben. Az alábbiakban közöl­jük a békegyűlések helyét és időpontját: Május 23, kedd. Délután 6 órai kezdettel Szegeden, a felsővárosi pártszervezet heyiségében. Előadó: Pán­tya József, a II. kerületi ta­nács vb elnöke. Május 25, csütörtök. Dél­után 6 órai kezdettel Kis­kundorozsmán, a művelő­dési otthonban. Előadó: Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottsá­gának titkára. Sándorfal­ván, este 7 órakor az Üj Élet Tsz művelődési termé­ben. Előadó: Katona Sán­dor országgyűlési képvise­lő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsá­gának titkára. Május 26, péntek. Este 6 órakor Kisteleken, a műve­lődési otthonban. Előadó: Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács vb elnökhe­lyettese. Este 6 órai kez dettel Sövényházán, c- köz­reg művelődési termében. Előadó: dr. Katona Zol­tái>, a községi tanács vb tit­kára. Munka a sólyatéren A MAHART tápéi hajó­javító munkáját két hóna­pig és egy hétig ítélte kény­szerpihenőre a tiszai ára­dás. Az egyetlen tiszai ha­jójavító műhely munkásai hosszú szünet után most új­ra elkezdhették a munkát a sólyatéren: két brigád mint­egy 40 emberrel egy 400 tonnás uszály javításához látott hozzá. A kényszerpihenő nagy lemaradást okozott, s ezért feszített tempóban dolgoz­nak. Beszélgetés a Csongrád megyei rendőr-főkapitánnyal a közbiztonságról, a bűncselekmények megelőzéséről DR. KELEMEN MIKLÓS, A CSONGRÁD MEGYEI RENDÖR-FÖKAPITÁNYSÁ G VEZETŐJE INTERJÚT ADOTT MUNKATÁRSUNKNAK A KÖZBIZTONSÁG HELYZETÉRŐL ÉS TÖBB, VELE KAPCSOLATOS KÉR­DÉSRŐL. Az alaptól a tetői © A rég látott gyerekre csodálkoznak rá ilyen fcde-nagyot-nőttél" funnán az ismerősök, mint jómagam erre az épülő szegedi házra; egy hónapja kezdődött soro­zatunk „riportalanyára". Borongós reggel volt újabb ottjártamkor. Szél kerülgette az azóta született új falakat a Nemestakács utcai építke­zésen, s szárogatta az éjsza­kai esőnyomokat. Biz a má­sodik látogatás már nem a mélyülő alapárkoknak, ha­nem az emelkedő falaknak szólt; az azóta 15 főre nö­vekedett kis építőközösség — a Szegedi Építőipari Válla­lattól — nagy munkát vég­zett. kezés — az óvatosság itt megköveteli az ilyen falába­kat —, amikor megered az eső. Előbb még elviselhetően esik, de aztán már a födém alá — ahová beszélgetni be­húzódtunk — is keményen bevág. A régi panasz Pörög a habarcskeverő Dobos Antal, a fiatal mű­vezető épp a sötétszürke la­kókocsiban — amely a fel­vonulási épület szerepét tölti be — foglalatoskodik. Csak röviden tudunk szót váltani, mert harsány dudaszóval je­lenti be magát egy újabb be­tonszállítmány. A művezető maga nyitja ki a gyűrött dróthálót, ami a bejáratot határolja. Az emberek félre­húzódnak, s lassú zúgással begördül a tehergépkocsi, ho© a szürke betonhalom mellé szórja az újabb rako­mányt. Mozgalmas képet mutat az építkezés. Balról a habarcs­keverő pörgeti sebesen a fa­lazáshoz való kötőanyagot, jobbfelöl épp a súlyos szi­vattyút hórukkolják odébb. Középen a pinceszint tömbje pirosodik, hátút már jórészt betakarják a világosszürke betongerendák meg a közé­jük helyezett ú©nevezett bé­léstestek. Persze e© kis ke­rülő után előtűnik a csonka­ság is; a jövendő garázsok frontja még takaratlan, s a házvégek sem találkoztak még össze a szomszéd épület­testtel. Piros sejtek S „csonka" a kőművesbri­gád is. öten vannak csak itt, társaik most fejezik be a munkát az Osztrovszkij ut­cában. Farkas András és Sze­pesi József sebesen „pászít­ják" e©más mellé a téglá­kat és a habarcsá©ba fek­tetett piros „sejtekből" sor­ról sorra fejlődik ki a ház teste, az új fal. — E© né©emeletest már felhúztunk az Osztrovszkij utcában — mondja Szepesi József —, de a befejező munkák még hátra vannak. Azt is megtudom, ho© az összeszokott, jó kollektíva idén már a szocialista címért küzd. Rajtuk kívül még két szakmabeli, Csaia József és Kása András dolgozik itt, s velük öze Antal segédmun­kás. És aho© itt mondják, „őket szolgálja ki" Lajkó Imre már ismerős kubikos­csapata is. Kiss József ács sem maga dolgozik már; Varga János személyében társat, segítsé­get kapott Épp a na© dú­colási mutatják a mesterek, amivel a szomszéd házfal­nak „támaszkodik" az épít­Farkas Andrásék leteszik a vakolókanalat, a Lajkó­brigád is a szerszámokat, nem túl sietősen, de ki-ki megindul az esőfüggöny alatt a lakókocsihoz. A bosszúság menete ez, hiszen a víz — EZ alulról s a felülről jövő e©aránt — idegesítő vendég az építőknél. Az ácsok für­gén összeszedik s hozzák magukkal a fűrészeket; olyan gonddal, mintha csak papírból lennének. Benn a kocsiban aztán előkerül a harapnivaló, s megindul a beszéd ls falato­zás közben. Sok minden szó­ba kerül itt, míg a zápor szaporán dobol a bádogtetőn. Széthajtogatnak e© sportúj­ságot, SZEAC-meccs, bomba­gól az e©ik téma, s alig van, aki ne akarna hozzá­szólni. Főképp azonban a ©erekekre panaszkodnak megint, most még bosszúsab­ban, mint az előző alkalom­mal. A szomszéd házak ap­rónépe csak nem nyughat, s több környékbeli is csatla­kozik hozzájuk. Bejönnek a területre, testi épségüket ve­szélyeztetik délutánonként, vasárnaponként a falak, tég­larakások között. A munká­sok maguk is családos em­berek, sehogysem értik a szülők nemtörődöm állás­pontját: „ho© engedhetik?" A dróthálós csorba ablakon át mutatják a téglavárat; a rakás közepéről kiemeltek egy csomó téglát a ©erekek, s ezzel ingataggá tették az egészet. „Még rágondolni is rossz — hangzik keserűen —, mi lenne, ha valamelyikükre ráomlana egyszer a téglara­kás!" A kubikosok csatornának való bádogcsövet egyenesíte­nek az ajtónál; nem a szak­májukba vág ez se, de ők már megszokták a mindenes­seget. A törvényt bontó szük­ség hozza í©, ho© most se­gédmunkás szerepkört kell betölteniök; itt vannak a létszámban a legnapvobb hé­zagok. Volna pedig földmun­ka is, de hát ez a legsürge­tőbb. Ma egyébként újoncot is avat a munkacsapat: az eső szüntével keménykötésű, pulóveres fiatalember ké­szülődik velük együtt dolog­ra: ifjabb Márta András, az egyik brigádtag fia. zi erővel feszülnek neki, nem a legkorszerűbb módszer, de itt nem lehet másként, mond­ják; amíg a pincefödémet s a falat e©be nem fonják a betonkoszorúval, nem volna tanácsos ideállítani a darut. Meg aztán az „emelőmadár­r.ak" épp elég dolga van másutt is; majd a következő szinthez megérkezik. Most tehát pallókon, gör­gőkön erőltetik föl a majd ötmázsás vasbetongerendát. Kifújják magukat az embe­rek, mikor fölérnek vele a födémre, aztán „görgőznek" tovább. A helyére állítani a legnehezebb a két szemközti falon ken©ellel, erős vas­kampóval két-két ember emeli a megjelölt falrészre. A kubikosok a betont ta­licskázzák; a ház sarkánál most fejezik be az alap be­tonozását. Tolnai Tibor épí­tésvezető elmondja, ho© 119 centiméteres kavics rétegre kerül a félméternyi beton, s csak arra az alapfal, illetve a pincefal. Arról is tájékoz­tat, ho© a házvégek csatla­koztatásánál egy sikeres újí­tás révén számottevő megta­karítást érnek majd el, s e©ben időt is nyernek. A födémről nézzük a mun­kálkodókat. Megkérdezem: — Mit gondol, e© hónap múlva honnan lehet majd szemlélődni? — Ha minden jól me© — válaszolja —, az első eme­leti födémről. Simái Mihály Munkatársunk: A közvéle­mény a rendőri munka haté­konyságát az állampolgárok testi épségének, javai meg­óvásának védelmén keresz­tül mérlegeli, s ennek alap­ján ítéli meg a közbiztonság helyzetét. Ez a felfogás tel­jesen kimeríti a közbizton­ság fogalmát? ! Főkapitány: Kétségtelen, a i maradéktalan védelemnyúj­i tás a legfontosabb fel­; adatunk. A közbiztonság lé­' r.yege és alapja azonban a ] törvényes rend, a jog, a tör­| vények és előírások megtar­• tása a me©e minden iako­j sának részéről. Munkatársunk: Ennek alap­i ján milyen Csongrád me©c i közbiztonsága? | Főkapitány: Határozottan ' állíthatom; szilárd. Csong­i rád megyében rend van, i s e tekintetben bármely ' más me©ével becsülettel í megálljuk a versenyt. A j súlyos bűncselekmények me­i gyénkben nem ©akoriak, s nyugodtan mondhatjuk, hogy még inkább csökkenő tendenciát mutatnak. Ü©ne­vezett klasszikus életellenes bűncselekmény, mint például anyagi haszonszerzés diktálta emberölés, vagy a még min­dig emlékezetes szegedi, Pap­rika utcai többrendbeli em­beröléshez hasonló eset, hosz­szú évek óta nem történt. A több, családi drámával, hir­telen haraggal va© bosszú­val, kocsmai verekedéssel motivált életellenes bűn­ügyek száma is csökkent, il­letőleg az elkövetőknek a rendőri szervek által történt gyors felderítése kellő visz­szatartó erővel hatott ebben az irányban is. Munkatársunk: Az élet el­len irányuló bűncselekmé­nyek számának csökkenése — örvendetes. De mi a hely­zet a többi kategóriában? Főkapitány: A válasz nem lehet teljesen e©értelmű. Időszakonként e©es bűncse­lekmények száma emelkedik, más kategóriákban ugyanak­kor a csökkenés jellemző. Ez észrevehető a Dél-Ma©ar­ország bűnügyi krónikájában is. Az utóbbi években álta­lában sok a lopás, illetőleg a betöréses lopás. Ez a ka­tegória az összes bűncselek­ményeknek majdnem felét te­szi ki. Az ilyen, de más, fosz­togató jellegű bűncselek­mény elkövetését is legtöbb­ször a könnyelműség, ha­nyagság, az ellenőrzés elmu­lasztása teszi lehetővé. Igen gyakori, hogy a lakáskulcsot a lábtörlő alá helyezik, lezá­ratlan kerékpárokat órákon át őrizetlenül ha©r.ak, üze­mekben a dolgozók nyitva felejtik az öltözői szekrényt stb. Ezzel szemben örvende­tes, ho©- ma már csak r.a©­ritkán találkozunk olyan sú­lyos, erőszakos bűncselekmé­nyekkel, mint a rablás, úton­állás vagy nemi bűntény. Mas bűncselekményeknél — üzérkedés, garázdaság, a tár­sadalmi tulajdonnal való visszaélés — időnként bizo­nyos hullámzás tapasztalha­tó: csökkenés — növekedés. Tapasztalataink szerint a bűncselekmények elkövetésé­ben mindmáig fontos ható tényező az alkohol. Ez a szenvedély nemcsak súlyo­sabb bűncselekmények, ha­nem a lakosság nyugalmát elég gyakran zavaró szabály­sértések — garázdaság, bot­rányt okozó részegség — elő­idézője is. Mégis, kevés az olyan ráhatás, akár a mun­kahelyen, akár a lakókörnye­zetben, amely a rendszeresen italozó életmódot folytató személyeket helyes útra té­rítené. Pedig a probléma nagy: ha az alkohol hatását kizárnánk, jelentős százalék­kal csökkenne a bűncselek­mények száma me©énkben! Munkatársunk: A ©akor­lat azt bizonyítja, ho© a bűncselekmények jelentős ré­szét büntetett, sokszor több­szörösen büntetett előéletű, visszaeső bűnözők követik el. Főkapitány: Valóban. Ez egyrészt felveti annak szük­ségességét, ho© a meg­előzés érdekében jó lenne fe­lülvizsgálni a nevelés haté­konyságát a büntetőintéze­tekben, illetve a visszaesők esetében az ítélet mértékét. Másrészt ismételten bizo­nyítja me©énk közrendjé­A különbség nem lényeges, de Egy bérügyi vizsgálat tapasztalatai ,,Görgőzés'4 Szerencsére hamar kiadja mérgét a zápor, még a nap is felsugárzik e© kicsit. A kőművesek ekkor kezdik a gerendagörgetést, a földről föl kell vinni a födémmagas­ságig, s helyére tenni a jó­kora vasbeton-darabokat. Ké­Az ipari na©-vállalatok létrehozásával több, koráb­ban önállóan gazdálkodó vál­lalatból ©áre©ség lett. Az átszervezések után sajátos termelési profilok alakultak ki, s me©alósult a központi és ©áre©ségi irányítás összhangja. Erőfeszítések tör­téntek az azonos vállalatba vont dolgozók bérszínvona­lának rendezésére, a korábbi béraránytalanságok meg­szüntetésére is. Ettől függet­lenül sok panasz érkezett a szakszervezetekhez, hogy a vidéki gyáre©ségek bérezése u©ancsak „vidéki" színvo­nalon mozog. E bérezési problémakört vizsgálta meg nemrégiben a Szakszervezetek Csongrád me©ei Tanácsának közgaz­dasági bizottsága és e vizs­gálat tapasztalatait tár©alta az SZMT elnökségének leg­utóbbi ülése. A közgazdasági bizottság vizsgálatáról szóló jelentés igen alapos és min­denre kiterjedő volt: tizenöt vállalatnál tett összehasonlítást, hogy miképpen alakultak a béltételek a központi gyár­ban és a szegedi, illetve Csongrád me©ei gyáregysé­gekben. A vizsgálat kiterjedt a MAHART hajójavító üzemág tápéi és újpesti üzemere, az Ünlódei Vállalat szegedi és pesterzsébeti gyáre©ségére, a Pamutnyomóipari Vállalat szegedi textilművére és a budapesti KISTEXT gyár­egységére, az OGV szegedi EMERGÉ ©árára és a COR­DAT1C ©áregységre, a K on­tania budapesti és szentesi üzemeire, a Pannónia Szőr­mekikészítő szegedi és cse­peli ©áraira, a Gyufaipari Vállalat szegedi és budafoki üzemeire, a Baromfiipari Vállalat szentesi és budafoki ©áraira, a BMG budapesti és makói ©áregységeire, a Minőségi Cipó©ár budapesti és szegedi gyáraira, a Ma­©-ar Kábelmúvek budapesti es szegedi ©áraira, a Ken­derfonó és Szövőipari Válla­lat újszegedi, pécsi és szegedi ©áraira, a Tisza Bútoripari Vallalat szegedi és csongrádi ©•araira. A mai bérhelyzetet a nagyvállalatok örökölték a korábban önálló vállalatok­tó'. amelyek olyan bérformá­kat alakítottak ki annakide­jén, amelyek legjobban meg­feleltek körülményeiknek és bérgazdálkodási lehetősége­iknek. Ezt a megállapítást fordított nagyságrendek is igazolják: például a sze­gedi vasöntődében egyes munkakörökben magasabb bérek vannak, mint a pest­erzsébeti ©-árban. U©anak­kor például a BMG buda­oesti törzsgyárában viszont ma is magasabbak a bérek, mint a makói ©áre©scg­ben. A vizsgálat megállapította, nincs olyan törekvés, ho© a vidéki gyáre©ségek bérszín­vonalát leszorítsák. Első lé­pésként a vállalatok egysé­ges bér-, prémium- és nye­reségrészesedési szabályokat vezettek be. E©es nagyvál­lalatok (Pamutnyomóipari Vállalat) engedélyezték az önálló ©áre©ségi bérsza­bályzat megalkotását, vagy a gyáre©ség kívánságára el­térő bérformák rögzítését (Minőségi Cipő©ár). Az egészséges és igazságos bérkialakítások ellenére találkozni olyan gyakorlat­tal. amely sérti a dolgozók érde­keit. Például a Pannónia Szörmekikcszítő Vállalat cse­peli és szegedi ©áre©ségei­nél eltérés van u©anazon munkák besorolása között. Hasonló eltérések tapasztal­hatók — egyebek között — a Minőségi Cipő©'ár és vi­déki ©ára között. Az SZMT elnökségének ülésén körültekintően megál­lapították, ho© a na©vál­lalatok gazdasági vezetői ar­ra törekedtek, ho© a meg­levő bérkülönbségek meg­szűnjenek. Ettől függetlenül ú© foglalt állást az elnök­ség. hogy felhívja az illetékes szak­mai szakszervezetek figyel­mét a még ma is meglevő arány­talanságok megszüntetésére. nek és közbiztonságának szi­lárdságát, mivel e tények szerint a lakosságnak csak e© aránytalanul kis töredé­ke kapcsolódik a bűnözéshez. Munkatársunk; Milyen mértékben jelent problémát a fiatalkori bűnözés a me­gye közbiztonságában? Né­hány eset azt bizonyítja, számolni kell ezzel is. Főkapitány: Ezzel a kér­déssel a múlt években, de jelenleg is kiemelten foglal­kozunk. Hangsúlyozom, nem azért, mintha számottevő súllyal estek volna latba fia­talok által elkövetett tör­vénysértések. Még Szegeden is (ahol pedig a nagyváros hatása döntően befolyásol­hatja szemléletüket) csak kis számban fordultak elő fia­talok által elkövetett bűn­cselekmények. A lakosság nyugalmát itt-ott veszélyez­tető csoportosulásokat, gale­riket sikerült mindig, a kez­det kezdetén feloszlatni, adott esetekben a bűnözőket bíróság elé állítani. Ho© a fiatalkorú bűnözés mégis eiősen foglalkoztat bennün­ket, annak az az oka, hogy a 14—18 éves kor az, ami­kor legfogékonyabbak a fia­talok a jó vagy rossz tulaj­donságok iránt. Példák bizo­nyítják: számtalanszor gye­rekes csínytevésnek fognak fel olyan cselekményeket is, amelyekre a törvény bünte­tést helyez kilátásba, s ame­lyek további életükre nézve súlyos következményekkel járhatnak. A megelőzés te­hát fontos feladat. Mind­amellett azonban, ho© a fiatalkori bűnözés veszélyei! nem becsüljük le, ú© vé­lem, szükségtelen bizonygat­nom; a me©énkben lakó fiatalok döntő többsége egészséges, szocialista élet­szemlélettel rendelkezik, tisz­tességesen, becsületesen él, tanul, vagy dolgozik. Munkatársunk; Bár az előbbiekhez látszólag nem kapcsolódik a kérdés, való­jában mégis szoros összefüg­gésben áll a közbiztonsággal a közlekedés problémája. Főkapitány; Ügy van. Az állampolgárok életének, a társadalmi és személyi tulaj­don védelmének szempont­jából a közlekedés égető kér­dés. Közismert, hogy me­gyénkben az elmúlt tíz év alatt többszörösére emelke­dett a gépjármüvek száma, s e tényt az utóbbi időben te­tézi az idegenforgalom ha­talmas méretű növekedésé­ből adódó gépjárműforga­lom. Sajnos, minden erőfe­szítésünk ellenére a megye baleseti statisztikája egyre romlik, noha a felelősségre vonás szigorúbb, mint vala­ha ... A közlekedés szabá­lyainak betartása elsősorban felfogás kérdése, amit jelen­leg valamiféle téves nézet ural. Munkatársunk; Végezetül még egy kérdés. Abban a munkában, amelyet a rend­őrség a megye lakosságá­nak nyugalma, biztonsága ér­dekében végez, milyen támo­gatást kap — a lakosságtól? Főkapitány: Természetes, ho© a közrendvédelem feladatát csak a rendőri szervek nem tudják eredmé­nyesen ellátni. Nos: a me­gye lakossága nap nap után aktívan támogatja, segíti munkánkat. Me©énkben je­lenleg a társadalom minden rétegéből — több ezer ön­kéntes rendőr tevékenyke­dik. Rendőreinkkel e©ütt fáradságot nem ismerve vég­zik szabad idejükben vállalt önkéntes munkájukat, s ezért minden elismerést megérde­melnek. De nemcsak az ön­kéntes rendőrök segítenek minket, hanem valamennyi lóérzésű, jószándékú állam­polgár, amikor észrevételei­vel, bejelentéseivel hozzánk fordulva „láthatatlanul" ls részt vesz egy-e© bűncse­lekmény felderítésében. Ez az e©üttműködés rendkívül hasznos és a magunk részé­ről a továbbiakban is igé­nyeljük azt Zékány János Vasárnap, 1967. május 21. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents