Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

B r O HfiT HÓNAP MEG. és széleskörűen alkalmazást nyer a gazdaságirányítás új rendszere. Az elvek végleges megformálását szolgáló viták, majd a gyakorlati alkalmazását segítő eszmecserék több mint két esztendőre tekintenek vissza. Ez főként párt-, állami, gazdasági körökben — vezető szervekben, irányító szakemberek részvételével — történt. A lakosság azonban még nem kapott átfogó tájékoztatót a gazdaságirányítás új rendszerének társadalmi vonatkozásairól. Ennek nem hanyagság az oka. Az elméleti kimunkálás, gyakorlati előkészítés, a végrehajtató szakemberek képzése szükségképpen megelőzte, megelőzi a népszerű nyelven szóló széles körű ismertetést. Az év végéig a hátralevő hónapokban munkánk lényeges elemmel bővül: a gazdaságirányítás bevezetésre kerülő új rendszerének szükségességéről, céljáról, a lakosságot érintő fő vonásairól, logikusan egymásra épített ismertetési rendszer alapján tájékoztatásra kerül sor az ősz folyamán. Szorosan összetartozó, de hármas síkon futó tevékenységet igényel a következő hét hónap: az állami, gazdasági (tehát törvényesített jogszabályokba foglalt) előkészítést az országos vezető szervekben; a bevezetés konkrét formáinak kimunkálását üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek vezetői részéről; s a lakosság alapos informálását érdekelt társadalmi szervek útján. A szerves egységet maga az új irányítási rendszer foglalja magában, de a jelzett három vonatkozás más-más szintet és munkát igényel. Hiba lenne összekeverni a „frontokat" (megcserélni az ismeretanyagot) áz említett területek között. Ez csak zavart idézne elő. A népszerű ismeretterjesztés olyan hozzáértésen, ismeretanyagon alapul, mint a két előző feladat. Ezt azért hangsúlyozom, mert a több mint hét millió felnőtt dolgozó érdemi tájékozódása előfeltétele a több évre szóló végrehajtás megértésének, elfogadtatásának és meggyőződéses támogatásának A gazdaságirányítás új rendszerének győzelme a jó elvektől, átgondolt bevezetésétől függ, de csak a dolgozó milliók aktív közreműködésével hozza meg a kivánt eredményt. A gazdaságirányítás új rendszerének működése politikánk sokoldalú gyarapítását szolgálja. Célja, hogy a párt IX. kongresszusán megerősített, a dolgozó millióktól támogatott politikánk még hatékonyabban, eredményesebben érvényesüljön. Szükségtelen tehát hangsúlyozni a politika elsődlegességét, amely irányító szerepet játszik a gazdasággal szemben. A mögöttünk levő évtizedben kiegyensúlyozott és elfogadható életviszonyokat biztosítottunk. Politikánk múlt évtizedének éppen ez az egyik jellegzetessége. Ilyen összehasonlításban érthető meg legjobban a párt IX. kongresszusának, majd Kádár János elvtársnak a szakszervezetek XXIII. kongresszusán elhangzott megállapítása: A gazdaságirányítás reformja nem rontja az általános életviszonyokat, ellenkezőleg; az életkörülmények javulását kell hoznia. Ez az alapkérdés! „Az alapvető gazdaságpolitikai elveknek megfelelően a lakosság életszínvonala a népgazdaság fejlődésében elért eredmények alapján a jövőben is rendszeresen emelkedik" — rögzíti a kongreszszus határozata. ANGSÜLYOZASARA azért !s szűkflz új gazdasági mechanizmus társadalmi kérdéseiről H ség van, mert tájékozatlanságból, esetleg szándékos zavartkeltésből megkísérlik már előre diszkreditálni a gazdaságirányítás új rendszerét, hogy a „húzd meg a nadrágszíjat" időket hozza magával. Ez a rossz izú híresztelés ittott félelmet kelt emberekben. A párt politikájának intenzívebb társadalmi támogatását szolgáló új gazdasági irányítási rendszer bevezetése elkerülhetetlen. Ez az út, vagy eszköz, amelynek segítségével a termelést — a fogyasztásra kerülő javak nagyobb mennyiségét — magasabb fokon, tömegesebben és olcsóbban tudjuk biztosítani. Az átmenet — a meglévőből az újba — magával hozhatja helyi zavarok, zökkenők és ellentmondások lehetőségét is. Teremthet helyi jelleggel átmeneti, időközi feszültségeket, termelési, gazdasági síkon, s ez hangulati hullámzásban jut kifejezésre. Vállalati, szövetkezeti érdekek ütköznek össze nyíltabban egymással. Megszokott és elfogadott emberi kapcsolatok módosulnak, mint például a munkaviszony, bérezés, munkavállalás, elhelyezkedés stb. Egészségesebbekké válnak az anyagi erkölcsi tényezők együttes hatását szolgáló munkafeltételek. Nő a jól dolgozó, szorgalmas, alkotóképes emberek becsülése és ezzel párhuzamosan elhalványulnak a látszatértékek a dolgozni nem tudó, lusta, képzetlen ember szembetűnőbb lesz minden munkakörben. A változásnak ezek az effektusai magukban hordozzák a felerősödő hangulati hullámzás elemeit. Hogyan értendő ez? Míg az elvek támogatásáról van szó, addig rendben vannak a dolgok, de ha valami átmenetileg kénye'metlenül hat, az elvek helyességének a kétségbevonása, tamáskodó hangulat kaphat lábra. Vajon ilyen helyzetben ki és kik lépnek fel az elvek helyességének védelme érdekében, a meglevő feszültség, kényelmetlenség megszüntetését szolgáló elképzelésekkel? Azok, akik jól ismerik az elérendő célokat, elveinket, alkalmazásuk gyakorlatában is tényezők és rendelkeznek az intézkedéshez szükséges felelősséggel és bátorsággal. A bevezetésre kerülő új gazdasági irányítási rendszer nem valósul meg egy csapásra. 1968. január 2-ától nem lesz vadonatúj minden. Egyszerre hat az új és sok teirla: Siklós János rületen működik még a mostani irányítási módszer, tehát a kettő egyszerre lesz jelen. Illúzió már van bőven, hogy „majd januártól minden másként lesz." Az új irányítási rendszer bevezetéséhez, „bejáródásához" 2—3 évre lesz szükség, s enynyi idő kell ahhoz is, hogy a mostani irányítási rendszer elemei mindenütt az újjal helyettesítődjenek. Nemcsak a gazdasági életet érintő reformok kerülnek bevezetésre, hanem tudományos, közoktatási, kulturális területen is ésszerű változásra lesz szükség és az előkészületek itt is kimunkálás alatt állnak. Hasonlóképpen az állami, igazgatási síkon is kellenek változtatások: a kívánt módon — fokozatosan — kell hozzáigazítani a változó körülményekhez. Eddig folytatott politikánk, szocialista rendszerünk, hazánk értékeinek általános gyarapodását intenzívebbé teszi az új irányítási rendszer. Éppen ezért társadalmi vonatkozásait olyan gonddal kell kezelnünk és a végrehajtás menetében vizsgálnunk, mint a kézzelfoghatóan érzékelhető gazdasági hatásokat. A

Z ELMÜLT ÉVEK ideológiai, politikai küzdelmeiben, a szocialista gazdasági alapok megteremtésével egyidejűleg kialakult — megoldhatatlan ellentétektől mentessé váltan — a társadalmi osztályok, rétegek nagy politikai szövetsége. Az új gazdaságirányítási rendszer érvényesülésével tovább erősödik a munkás—paraszt szövetség, társadalmi rendünk alapvető politikai tényezője. S a szocialista szellemi értékekkel gyarapodó értelmiség őszinte viszonya a két társadalmi osztályhoz. A kis egzisztenciák működésében a társadalmi hasznosság, a szocialista haza érdekeinek a személyes érdekekkel korrekt módon öszszeegyeztetett vonása. Fejleszti és szilárdítja a szocialista tulajdonviszonyokat. S növeli a szocialista tulajdonformákból származó jobb lehetőségeket, nagyobb intenzitású erőforrásokat szabadít fel, s ezáltal kedvezőbb életkörülményeket, biztonságosabb honvédelmet, erősebb, gazdagabb hazát teremthetünk a magunk számára. A megizmosodott szocialista nemzeti egységet tartalmilag és érzelmileg új és új eredményekkel táplálja; szocialista nemzetté válásunk kiteljesedéséhez teremt még erősebb gazdasági alapot. Ezáltal hevíti a hazához való ragaszkodás belső tüzét az emberben. Nemcsak lehetőségeket rejt magában szocialista életünk demokráciájának elevenebbé válásához az új irányítási rendszer, hanem sürgető szükségességet diktál. Nem a különböző tényezők demokratizmusáról van szó csupán, hanem széles körű társadalmi demokráciáról, amely a dolgozó milliók felszabadult alkotó erejének és szellemének konstruktív érvényesülése előtt nyit még szabadabb utat. Az alkotó, irányító, cselekvő közreműködésről, az üzemben, szövetkezetben, intézményben, a közügyekben, a társadalmi életben. Az egyén adottságainak, képességeinek jobb kibontakoztatásához, szavának, véleményének ésszerű érvényesítéséhez teremt jobb feltételeket. A munkások termelő, cselekvő, szellemi közreműködése nélkül a következő években nehezen lehet igazgatni üzemet, vállalatot. Pontosabban akarják tudni, hogy mi miért történik, mert a helyi dolgok most már közvetlenebbül érintik anyagi létfeltételeiket is. Hasonlóképpen alakul a helyzet a termelőszövetkezetekben is. A nagyobb igazgatási egységekben, a társadalmi életben is elősegíti a demokrácia terebélyesedését. Az önállóbbá váló igazgatás, irányítás nem hozhat kielégítő politikai, gazdasági eredményeket tömegtámogatás nélkül. A társadalmi szervek szerepének, hatáskörének, célszerűbb működésének feltételei teremtődnek meg. Nő az önállóság és a felelősség a közösen megformált politikai, gazdaságpolitika ésszerű, ferdítésektől minél mentesebb megvalósításáért. A törvényes rendben a magas fokú személyes szabadság garanciáit, a társadalmi kötelezettségek végrehajtásának és a törvény megbecsülésének fokát egyre inkább a mindenben közreműködő aktív közösség biztosítja. A szocialista bérezés elvének ésszerűbb és erkölcsösebb érvényesüléséhez jutunk az új gazdaságirányítási rendszer alapján. Jobban mérhetővé válik az ember értéke, képessége, produktivitása. Az anyagi és erkölcsi ösztönzők együttes hatásához is áttekinthetőbb viszonyok jönnek létre — fokozatosan — minden munkakörben és munkahelyen. Ez annyira fontos vonása társadalmi életünknek, hogy célszerű érvényesülése nélkülözhetetlen, torzítása pedig végtelen nagy károkat okozhat; termelési értékek elvesztésében és — semmivel sem mérhetőt — az emberi lelkekben. A közösségek demokratikus erejére itt igen nagy szükség lesz. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert két tendencia érvényesül. Az egyik a végzett munkához kapcsolódó anyagi ösztönzés, összefüggésben az erkölcsi tényezőkkel, a másik a szerzésvágy fokozódása, amelyre szintén nyílik lehetőség. Ez ugyan nem mond ellent, a szocialista fejlődés tendenciáinak, de egy bizonyos fokon túl már gátló tényezőként hathat a szocialista tudat és ezen belül különösen az erkölcsi tudat fejlődésére. Mi a szocialista tudat és erkölcs alapján állunk és elveink védelmezése számunkra kötelező itt is, az ellentétes jelenségekkel szemben. Erre hívja fel a figyelmet a párt IX. kongresszusa: „Határozottabb fellépés szükséges a párton belül — s egész társadalmi életünkben — a kispolgári erkölcs, szemlélet, életmód megnyilvánulása, a szerénytelenség, az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, az erkölcstelen életmód ellen." Ezzel a követelménnyel csak bizonyítani szeretném, hogy az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése után nem a kispolgári törtetés, nyerészkedés, tisztességtelen szerzés alá vetünk ágyat, ellenkezőleg, a becsületes, eredményes munka értéke és díja növekszik. A munka, s a munkahely becsülete megkapja rangját és méltóságát ott is, ahol ez esetleg eddig hiányzott. E néhány, jellegzetesen társadalmi vonatkozású kérdésre azért utaltam, hogy bizonyítsam; a gazdaságirányítás új rendszerének érvényesülése, politikánk, társadalmi életünk sokoldalú fejlődését is meggyorsítja. Az irányítás új rendszerének kifejlődő hatását bonyolult politikai, gazdasági és társadalmi összefüggésekben lehet és szabad vizsgálni. Mi a legfontosabb biztosítéka annak, hogy a gyakorlatban a párt és a kormány helyes elvei helyesen realizálódjanak? Hogy a szocialista építés fejlődése sokoldalúan érvényesüljön? A legfontosabb biztosíték: a párt vezető szerepének, irányító, ellenőrző tevékenységének növelése. A pártkongresszuson megerősített politika, gazdaságpolitika eredményei, vagy gyengeségei — az objektíve keletkező zökkenőket, feszültségeket is figyelembe véve - egyenes arányban alakulnak a párt vezető szerepével! Ehhez a körülményhez és igényhez kell mérni a párt tevékenységét. Nem a rossz ízű, hamis felfogásból eredő gyakorlat viszszaállításáról van szó, hogy „ami ebben az országban történik, azért csak a kommunisták felelősek." Éppen az ellenkezőjéről, hogy a dolgozó milliók ezt a politikát megértsék, támogassák, s végrehajtsák saját érdekükben és javukra. Ez pedig a kommunisták és a párton kívüliek, a különböző társadalmi osztályok és rétegek, a párt kidolgozott politikájának. gazdaságpolitikájának elvi és gyakorlati platformján tovább erősített testvéri szövetségén keresztül jut célhoz. A felnőtt lakosság együttes erőfeszítése és együttes felelőssége ez! S minden tényező. amely lazítja, gyengíti az alkotó, szocialista nemzeti összefogást, lassítja politikánk. gazdaságpolitikánk általános végrehajtását. Ebből a szükségletből kiindulva pártunkat minden fokon fel kell készíteni e nemzeti vállalkozás sikeres végrehajtásának irányítására. A kommunistákat gazdaságpolitikánk elveinek és alkalmazott gyakorlatának alapos ismerőjévé kell tenni a következő hónapokban, években. Hiszen a gazdasági és a társadalmi életben kialakuló önállóság alapján csak úgy várható eredményes működés, ha a centrális elképzeléseket éppen olyan jól értik „lent", mint a kidolgozók „fent". Csak így lesznek képesek kis hibaszázalékkal, elveink, politikánk torzítása nélkül (viszszájára fordulása nélkül) dolgozni. A „szájbarágósdi' fokozatos megszűnésével, minden helyi döntés, intézkedés felelőssége és következménye helyben jelentkezik, s nem úgy, hogy „valahol" így határoztak, hanem: itt helyben mi döntöttünk Így, jól, vagy rosszul, elveink szerint, vagy azzal ellentétesen. . l'OLITIKA ES A GAZDASAGPOLITIKA irányítását szilárdan kézben tartó párt megoldja az új irányítási rendszer bevezetését — s alkalmazza minden szinten. De a vezető szerep nem kívánságoktól függ, hanem attól, hogy a párt politikai, gazdaságpolitikai elvei hogyan és milyen mértékben érvényesülnek az adott helyen: megyében járásban, városban, üzemben, szövetkezetben és másutt. S ez nem a központi szer veken, hanem elsősorban a terület pártszervezetein, kommunistáin múlik. A vezető szerep növelésének igényét előszói' önmagunkkal szemben fogalmazzuk meg Melyek azok a területek, ahol növelni kell a párt befolyását? Ez nem séma. csak a helyi adottságok gondos vizsgálata, elemzése adhat feleletet. Más jellegű politikai, szervező munkát igényelhet pl. a vezető szerep növelése az ipari üzemekben, és mást a kereskedelmi életben, ismét mást tudományos területeken: A szakosodás tendenciái erősödnek, tehát a konkrét viszonyok ismerete nélkü! nehezen ítélhető meg, hogy milyen kérdések körében és hogyan foglalkozzunk a párt politikájának végrehajtásával. Az „általában" folyó „irányítás" módszereit megszínezik a „konkrét" ismeretekből kiinduló irányítási igény eszközei. A IX. kongresszus határozata megfogalmazza a párt feladatát: „... A párt vezető szerepe a gazdaság területén a politika irányításában, a koordinálásban, az erők öszszefogásában, é* az ellenőrzésben nyilvánul meg. Az isóbb pártszervek és a pártszervezetek munkájának súlypontja a központi irányelvek megvalósulásának, a helyi problémák megoldásának elősegítése, anélkül azonban, hogy átvennék a gazdasági szervek közvetlen vezetését." A pártalapszervezetek munkamódszere igazodik az igényekhez. Ebben segítséget kapnak a központi, megyei, járási, városi vezető pártszervektől. Fontos pártokmányok már ez irányban hatnak, mint pl. a párt belső helyzetének vizsgálatára, belső rendjének fejlesztésére, a kádermunkára, a pártpropagandára stb. vonatkozó központi állásfoglalások. A pártpropagandában a korábbi évektől eltérően nagyobb szerepet kap a közgazdasági szemlélet erősítése, s a kommunisták el méleti, politikai képzésének szükségessége. Csökken az állami képzettségből származó végbizonyítvány szinte kizárólagos értékmérővé emelkedett „varázsa." A valóságos tudás, elvhűség és politikai stabilitás iránti igény növekszik a kommunista és a párton kívüli vezetőkkel szemben egyaránt. Elvi és gyakorlati útmutatást, az igényekhez alkalmazkodó munkamódszereket bővebben nyújtanak a vezető pártszervek. Egy-egy üzemben, vállalatnál szövetkezetben, tudományos intézményben azonban a párt politikájának, gazdasagpolitikájának eredményes megvalósításához szükséges eszközök, módszerek a gyakorlat közben formálódnak, s alkalmazkodnak az új helyzethez. Aj PÁRT FELKÉSZÜL e nagy feladat megoldására, s eközben felkészíti népünket is. Mint ahogyan a mögöttünk maradt két évtizedben megoldottunk nagy és nehéz feladatokat szocializmust építő utunkon, megoldjuk sikeresen a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetését és alkalmazását. Ezen az úton tudjuk biztosítani népünk kialakult életkörülményeit, s a produktívabb, magasabb termelékenységűvé váló gazdaságunk biztosítja életviszonyaink fokozatos fejlesztését is. A gazdaságirányítás új rendszere az az eszköz, amelynek segítségével magasabb gazdasági, műveltségbeli szintre emelhetjük népünket, hazánkat. Ezért eredményes megvalósulása: nemzeti érdek, nemzeti úgy. A főidényre készül a gyar A Szegedi Konzervgyárban május az általános készülődés ideje a nyári főidényre. A termelés most részben szünetel, a gyár egész területén folyik a javítás, a gépi berendezések karbantartása, a göngyölegek előkészítése. Képünk a velőzőberendezés tetején készült, innen láthatók a nagy „paprikahüvely"-tartályok, melyeknek a rendbehozása is most folyik. A ládákban előkészített üvegek is már az idényt várják. (Somogyiné felvétele) Vasárnap, 1967. május 21. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A