Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

Ketten beszélgetnek ülnek az asztal mellett. Előttük kis pohár bor. Éppen esak kóstolgatják. Magatar­tásokat, érzelmeket idéznek, melyek felejthetetlenek. Né­zem az arcukat: hol komor, hol meg csupa mosoly. Ketten beszélgetnek. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Szeged l-es számú választó­kerületének országgyűlési képvise'ője és Krajkó And­rás nyugdíjas, szegedi mun­kásmozgalmi veterán. „Elles­tem" társalgásuk atmoszfé­ráját, s belőle próbálok egy villanásnyit közreadni. örülök, hogy jól bírod ma­gad, Bandi. — Ezt mondhatom én is rólad — kapja a választ Ap­ró Antal. Koccintanak és isznak egy kortyot a borból. Aztán megegyeznek, hogy azért múlik az idő, szaporod­nak az ősz szálak a hajuk­ban, kopik a szervezet. A szív, igen, az... fiatalosan dobog. „Persze, de jó is vol­na KlSZ-lstának lenni." — Te Bandi, amikor Sze­geden járok, igencsak eszem­be jut a Csillag-börtön, az őr. Emlékszel az őrre? — Hát hogyne... S a mondatok 1936-ot hoz­zák a jelenbe. Kommunista és munkásmozgalmi tevé­kenységükért hosszú hóna­pokra a Csillag-börtönbe zár­ták Apró Antal építőipari munkást és Krajkó András bőripari munkást A többi politikai fogollyal kopogás­sal, Morse-jelekkel tartották a kapcsolatot a rideg falakon át. „Egész beletanultunk, úgy adtuk-vettük az üzeneteket, mint képzett távírászok." A sétán vagy a zárkában kis szemináriumot tartottak a dialektikus materializmus­ról. A börtönőr figyelt, fü­lelt — Valami tíficosat, Idegen nyelven beszélnek maguk? — förmedt rájuk a börtönőr. — Nem, semmi titok ebben — felelték komolyan. — Azért jő lesz vigyázni­ok! — reccsent a börtönőr hangja —, Mert majd hívok valakit, aki ért „idegenül", és az aztán rajtakapja magukat. Hát persze, megmosolyog­ták. * A régi ismerősök, elvtár­sak is szóba kerülnek. Fel­komorlik, a Horthy-fasizmus idején hogyan üldözték, kí­nozták a kommunista és munkásmozgalomban részt­vevő embereket — Igen, az Ilus... Törékeny munkáslány volt itt Szegeden. A mozgalom egyik harcosa. Abban a zord időben elfogták és a város­házán (akkor ott volt a rend­őrség) vallatóra fogták. Tép­ték a haját, rúgták a testét Ha elájult, fellocsolták, s kezdték elölről a vallatást De Ilus néma maradt, nem árulta el munkásmozgalmi társait Ilus, akit csak így emle­getnek, most Budapesten él, Kiss Károlynak, az Elnöki Tanács volt titkárának a fe­lesége. — Bizony akkor — mereng el a két beszélgető — cudar idő járt a népre. * Krajkó András említi a bírósági tárgyalásukat Sze­geden. Meg kis derűs epi­zódját a töltött paprikát — Emlékszem, nagyon is — nevet Apró Antal és hozzá­fűzi: — Csuda jót ettünk ak­kor. A letartóztatottak éhesek voltak. Krajkó András meg­kérte a feleségét hogy hoz­zon ennivalót amit majd a tárgyalás szünetében elfo­gyasztanak. Hozott is egy lá­bas töltött paprikát, amit a vádlottak padján, a börtön­őrök strázsálásával farkasét­vággyal elfogyasztottak. Mondatok következnek a ma dolgairól, kérdéseiről, majd a családról. Később Apró Antal mesél egy új pesti viccet — Vicc dolgában — tréfál — már elhagytuk a világ­színvonalat. ... Ha jut rá ideje, Apró Antal felkeresi a vizek part­jait és horgászik. — Hogy milyen szerencsé­vel? Hol így, hol úgy. Egy biztos, hogy horgászni jó, halat fogni különösen. Ülnek az asztal mellett. Előttük kis pohár bor. Éppen csak kóstolgatják. Magatartá­sokat érzelemeket idéznek, melyek felejthetetlenek. Né­zem az arcukat: hol komor, hol meg csupa mosoly. Morvay Sándor Tudományos tanácskozás a betegek rehabilitációjáról Buday György kiállítása Nagyszámú érdeklődő, ismerősök és barátok jelenlé­tében nyílt meg szombatos délben a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában Buday György London­ban élő grafikusművésznek, az angol Királyi fa- és Réz­metszők Társasága tagjának kiállítása. Bálint Alajos, mú­zeumigazgató bevezető szavai után Ortutay Gyula, az El­nöki Tanács tagja, akadémikus, a TIT elnöke, mint az egykori Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja, a művész barátja, társa és pályájának, sorsának tanúja mondotta a megnyitó beszédet Meghatott szavakkal emlé­kezett meg arról a szellemi, politikai és művészeti életről, amelynek Buday György, a politikusán gondolkodó és érző harcos művész egyik vezéralakja, szervezője és irányítója, volt. Kiemelte azt a hűséget, amely a művész alapvető tu­lajdonsága ma is, s amely népéhez, annak hagyományai­hoz, harcaihoz és elveihez köti. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese. Részt vettek a nagyszámú érdeklődők között a művész családjának tágjai, festők és művészek is. Az utóbbi években ha­zánkban is előtérbe került a betegek rehabilitációja, a különböző egészségkárosodá­sok vagy balesetek követ­keztében csökkent munkaké­pességű dolgozók olyan mun­kakörbe helyezése, amelyet egészségi állapotuk veszé­lyeztetése nélkül elláthat­nak, s ahol megfelelő kere­seti lehetőséget találnak. Ez­zel a kérdéssel foglalkozott a Magyar Rehabilitációs Társaság szombaton az Or­szágos Reuma- és Fürdőügyi Intézetben tartott első tudo­mányos ülésén. Dr. írás Jenő, a munka­képesség-csökkenést vélemé­nyező orvosi bizottságok or­szágos igazgatóságának veze­tője elmondta, hogy az el­múlt évben mintegy 38 000 —40 000 csökkent munkaké­pességű dolgozót foglalkoz­tattak budapesti és vidéki kézműipari vállalatokban, az OKISZ-hoz tartozó célszö­vetkezetekben és kisipari szövetkezetekben, a rehabi­litáció szempontjából a 35— 66 százalékos munkaképes­ség-csökkenés jelent problé­mát A baleset következté­ben ilyen fokban sérültek háromnegyede meggyógyítá­sa után tovább folytathatja eredeti foglalkozását a töb­bi azonban csak fizikai meg­terheléssel nem járó köny­nyebb munkaterületre he­lyezhető, illetve más szak­mára kell átképezni. Körül­belül 5 százalék nem reha­bilitálható. Az ülés második részében a szívbetegek rehabilitáció­jával foglalkoztak. Dr. Ro­moda Tibor decens előadásá­ban hangoztatta, hogy a szív­betegek. köztük a szívműté­teken átesettek jelentős ré­sze egészségi károsodás nél­kül dolgozhat megfelelő munkakörben. (MTI) Moszkva-Tokió légi járat „Japán Air Lines,, felira­tú szovjet Tu—114-es nyitja meg április 17-én, hétfőn a közvetlen légiforgalmat Moszkva és Tokió között. A 116 személyt befogadó óriás­gép leszállás nélkül tíz és fél óra alatt teszi meg a több mint nyolcezer kilomé­teres utat. A Szibéria fölött első ízben áthaladó nemzet­közi légijárat gépeit a szov­jet és a japán légiforgalmi társaság közösen bérli, a pi­lótaszemélyzet szovjet, az utasellátó személyzet vegyes lesz. (MTI) Egy fametszet a kiállításról: L'annunziazione umama liudai György művésze­te a bemutatott legko­rábbi lapoktól a legutóbb készült művekig a népi kul­túrától ihletett. A fametszet műfaja önmagában véve is drámai sűrítettségű, de nála éppen a gyakran használt balladai témák miatt ez a sűrítettség kirobbanó erejű. Az 1931-ben készült Boldog­asszony búcsújának témája az a fanatikus hit, amely a kisemmizett nép egyetlen mentsvára. A tömeges vonu­lások, az alakok elszántsága, szikársága, már egyéb erő­ket, más összefogást is sej­tet. Az 1933-as Arany balla­dák, az Ortutay Gyula által gyűjtött Székely népballa­dák 1935-ben, a Falu 1936­ban nemcsak illusztrációi az irodalmi szövegnek, de önmagukban zárt művészi egységek. Az 1933-bán ké­szült Századunk chimérái leplezetlenül, mindenki szá­mára jól érthető szimbólu­mokban mondja el az ön­kényről, elnyomásról, brutá­lis erőszakról a művész vé­Vélemény és valóság Tegnap délután az utcán, hazafelé menet, megállított egy ismerősöm és nagyon határozottan felelősségre vont. Miket írtam én Mensáros elő­adói estjéről? Miért bírálom? Nincs fülem a sikerhez? Elképedtem. Ha lehet egy színészt dicsérni, ha jól emlékszem, én di­csértem: nagyhatású, szuggesztív ere­jű és így tovább. Igen — mondta az ismerősöm —, de én azt is írtam, hogy a műsor végeredményben Men­sáros magánvéleményét közli a szá­zadról. Ezzel van baj. Szerinte a műsor nem egyéni véleményt közölt, hanem a század hiteles arculatát mutatta be. Ez a század éppen olyan, amilyennek a műsor ábrázolta. Csakugyan? Valóban a század hi­teles arcát mutatta volna be ez a műsor? Szögezzük le: természetesen semmi olyan nem volt benne, ami önmagában kifogásolható, ami rossz. A műalkotásokat, a verseket, a pró­zarészleteket, a legnagyobbak és a legjobbak műveiből válogatta össze a művész. Ha külön-külön, s nem egy műsorban halljuk őket, egy szót sem szólhatunk. De hát egy össze­állításban hangzottak el, s éppen ennek az összeállításnak a szelleme, tartalma, iránya, tendeciája: Mensá­ros magánvéleménye. A háromrészes összeállítás első fe­le talán a legsikerültebb: a művész Még egyszer a Mert sáros­estről véleményének és a valóságnak a kapcsolata itt a legszorosabb. ' Ké­sőbb, a műsor második és harmadik felében lazul ez a kapcsolat, az ob­jektív valóság a második — a fel­szabadulásig tartó — és a harma­dik — a napjainkat bemutató — részben egyre inkább és egyre job­ban háttérbe kerül és a művész egyéni véleménye nyomakszik elő­térbe. Példák? Mai költőink közül mind­össze hárman szerepelnek az össze­állításban : Pilinszky, Zelk és Vas István. Ez kevés. Nem mennyiség­ben; nem arról van szó, hogy vala­miféle ranglistát kérjünk számon. De az talán nem túlzás, ha azt mondjuk, olyan verseket, írásoka: is szerettünk volna hallani, amelyek­ben napjaink valósága szemléleteseb­ben, erőteljesebben tükröződik? Jó­zsef Attila mindössze egy verssel, az Isten cíművel szerepel. Ez a költe­mény — bármennyire is szép — nem azt a tartalmat és nem azt a maga­tartást képviseli, amit József Attila költészetének egésze a magyar iro­dalomban jelent, és főképpen amit jelentett annak idején, a Horthy-kor­szakban. Miért éppen ezt választotta mégis a művész? Mi ennek a vers­nek a funkciója ebben a műsorban? Folytathatjuk tovább. Ebben a szá­zadban győzött Október, ebben a században nőtt naggyá a kommunis­ta mozgalom, ebben a században alakította át a világ nagy részét, eb­ben a században valósult meg a szo­cializmus. A műsor — ne feledjük: az a műsor, amely a XX. század cí­met viseli —, erről alig mond vala­mit. Mensáros összeállításából úgy tűnik, mindez mellékes, lényegtelen jelentéktelen. Nyilvánvaló, hogy eb­ben nincs igaza: nem ez az objek­tív valóság, nem ez a század való­sága. Természetesen nem azt vártuk és nem is várjuk a művésztől, hogy a szocializmus győzelmének kibonta­kozását tételesen illusztrálja. Azt se. hogy műsora csupa ilyen tartalmú anyagokból álljon. Azt viszont igen­is joggal várjuk, hogy ezeknek a változásoknak a jelentőségét meg­mutassa és eszméit képviselje. Mensáros előadói estjének — amint az eddigiekből kitűnhetett — nem voltak ilyen mondanivalói, ilyen tartalmai. Tisztességes, becsületes humanizmus, de konzervatív, polgá­ri humanizmus hatotta át az össze­állítást. Éppen ezért nyilvánvalóan nem tarthatjuk és nem mondhatjuk szocialistának. Nagyjában-egészében ezt mond­tam el vitatkozó ismerősömnek. Be­szélgetés közben azonban úgy lát­tam, azok a gondolatok, amiket el­mondott, általánosabbak, elterjedteb­bek. mint vélné az ember, hogy te­hát ebben a vitában nem kizárólag egy ember véleményéről van szó. Ezért visszafordultam, bejöttem a szerkesztőségbe és megírtam ezt a cikket. ÖKRÖS LÁSZLÓ leményét Vádoló röpirat ez a lap, amely az erősödő fa­sizmusról szól. 1936-ban illusztrálja Ma­dách művét, a Tragédiát, egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmá­ból az előadáshoz ő készíti a díszleteket. A képzőművészeti tanul­mányokat iskolában nem folytató, a művészeti köz­életbe már készen, kialakul­tán berobbanó Buday mun­kásságában az expresszív erő szimbolizmussal kevere­dik. Hatással van rá Mase­reel művészete: a teret, mint ő. nem a természet naturá­lis realizmusa értelmében rendezi, de a kimondásra váró igazság érdekében. Munkásságának bartóki ol­dala is van, a népmesék kincseit, balladák néplelket tükröző hagyományait ötvö­zi a legmodernebb formai megoldásokkal. Sokat illusztrál: az Ortu­tayval közös Bátorligeti me­sék, Mondotta, Tamási Áron Ábel trilógiája, Radnóti Miklós Űj hold és Hispánia című műveinek megjeleníté­se, Mauriac Jézus élete, egy­egy megrázó erejű kép az emberi sorsról. Ezek az il­lusztrációk néha groteszkek, mint a Bátorligeti mesék, de legtöbbször tragikusak, mint a Hispánia levágott fe­jű emberi törzse. A Primavera Italiana 1937-ben derűsebb színfolt­ja, az 1954—66-ig készített Klasszikus sorozat, Ara­gon Aurélien-je már egy klasszicizáló tendenciát mu­tat. Ebből a klasszikusabb rendű periódusból kiemelke­dik Shakespeare Athéni Ti­mon-jának illusztrációs so­ra, ahol elég laponként egyetlen emberi fej a kife­jezésre. A tárlókban elhelyezett ex librisek, dúcok, régi és új, magyar és angol nyelvű ki­adványok teszik teljessé a kiállítás anyagát, amely a Buday család tulajdona. Or­tutay Gyula megnyitójában elmondotta, hogy a Corvina kiadásában már készül és egy éven belül megjelenik az az album, amely Buday György művészetét, mun­kásságát bemutatja. Türel­metlenül várjuk, hogy ez a nemzetközi hírnevet már régen kivívott művész vég­re itthon is — legméltóbb közönsége, saját népe előtt is — elfoglalhassa az őt megillető helyet. KULKA ESZTER UNESCO-kiéllitás az egyetemen Tegnap délben nyitották meg az UNESCO kiadvá­nyokat bemutató kiállítást az Egyetemi Könyvtárban. Ez a Magyar UNESCO Bi­zottság által rendezett ván­dorkiállítás Párizs és Buda­pest után érkezett Szegedre, s április 21-e után kerül új állomáshelyére, Debrecenbe. A kiállítást Havasi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igaz­gatója nyitotta meg, értékel­ve a kiállítás jelentőségét, majd Kárpáti György, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkár helyettese méltatta a bemutatásra került művek szerepét és célját. A kiállításon látható 33« francia és angol nyelvű könyv, füzet és prospektus keresztmetszetét adja az UNESCO tevékenységének. A természettudományos, szo­ciológiai, neveléstudományi és kulturális tematikájú művek segítséget, tájékozta­tást adhatnak, és forrás­anyagul szolgálhatnak a ma­gyar kutatóknak, pedagógu­soknak, egyetemistáknak ezeknek a szakterületeknek kutatási eredményeiről. A kiadványok egyébként meg­rendelhetők. A megnyitót követő meg­beszélésen a szegedi UNES­CO-kör főbb feladatait, hely­zetét vitatták meg a jelen­levő szakemberek. Greco Pestre érkezik A világhírű francia elő­adóművésznő és filmszínész­nő, Juliette Greco két napig lesz Budapest vendége. Va­sárnap délelőtt érkezik Svájcból a Ferihegyi repülő­térre. Gyors „futópróba"' lesz az Erkel Színházban, ahol fél háromkor kezdődik első fellépése. Juliette Greco hétfőn délben találkozik a magyar sajtó képviselőivel, aznap este lesz második, egyben búcsúhangversenye. Kicsik ünnepe, nagyok öröme Nem mindennapi esemény színhelye volt tegnap dél­után a József Attila Tudo­mányegyetem Filozófiai Tan­széke. A szépen feldíszített nagy előadó teremben a fe­hér asztalok mellett ezúttal az egyetem oktatói mint szülők foglaltak helyet új­szülöttekkel a karjukon: 8 gyermek ünnepélyes névadá­sára jöttek el az egyetem ve­zetői, a kollégák, rokonok. Az I. kerületi tanács ka­marakórusának dala után az anyakönyvbe dr. Nóvák Zol­tán, az I. kerületi tanács vb anyakönyvi hivatalának ve­zetője jegyezte be a követ­kező neveket: Kalocsai Zol­tán, Krajkó Zoltán Attila, Papp Kornélia, Kocsondi An­tónia, Végh Gyula, Nagy Ka­talin, Lang Árpád és Kele­men János Balázs nevét. A névadó szülők fogada­lomtétele után dr. Nóvák Antal köszöntötte a kicsiket, szülőket, névadószülőket, majd dr. Szalay László egyetemi tanár, a József At­tila Tudományegyetem tudo­mányos rektorhelyettese az egyetem állami, párt- és szakszervezet vezetőinek ne­vében köszöntöttea szülőket, a baráti és családias ünnep­ség résztvevőit és ajándék­kal kedveskedett a kicsiknek. Ezután Meruk Vilmos, a Művelődésügyi Minisztérium Marxizmus—Leninizmus Ok­tatási Főosztályának vezetője Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter jókívánságait tolmá­csolta és átadta a miniszter ajándékait. Ugyancsak tegnap Molnár Zsoltnak és Szili Zsoltnak volt névadó ünnepsége a Csongrád megyei tanácsnál, a szakszervezeti bizottság rendezésében. Csütörtök, 1967, április 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents