Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

iiaHíV y7)yy7y:x tyTTf^Tr am a * «qv zqi • PB a <rn M aaiapp PAA* Í^ V'/^* nm MM AN< «•• w ,9 • BBBBF • qEaraökíwirtfwi; m av Atnm n«> • .BBS. AV bbb pqBSBBBBa»BBBBB«BS»BH»BBmiinpq«BBBP!»*PBBBBSeWBBB«»BBBBB»BIIBS Alig két hete halt meg a fiatal félesége. Övónö volt a kis Tisza-menti faluban. Aranyos asszonyka volt. csupa szív. Siratták a-/, apróságok. siratták a szulök, siratta az egész falu. £• szörnyülködtek is, persze: hogy halhatott meg ilyen hirtelen egy húszéves asszonylány? A temetés után amikor hazatért, esak belerogyott a süppedő fotelbe: „Mi lesz ezután?" S azóta is kérdezi magától. Felé se néz a munkahelyének. Nem bír dolgozni. Pedig már jött érte a tsz-ből a brígádvezetö: — Agronómus elvtárs, tervet kell készíteni, itt vannak a járástól! — Dehogyis ment. Az ő nagv terve sokkal fonSosabb most, hogy ugyan mit tegyen. Be ken látnia ezt a járásnak. Nem bírt belenyugodni az egyedüllétbe. Néha azt vette észre, hogy az egyik pillanatban még a szobában áll a Kikör előtt, nézi magát, mint egy idegen embert, a másik pillanatban pettig már a konyhában ül a gáztűzhely mellett és simogat- (ITehár KShnla ratwrt Ja. Ezen főzte Borika azokat fujtató bordákkal, fulladsz- úszott, kölykét kitette a part• finom ételeket- Borika, Va trappolt, alig bírták kő- ' ' ' Sonkám egyetlenem. hol. v<?; dobálva visszakergetni, merre vagy? A szobában a Ronda kuvasz. bútorok kezdtek porosodni. ne ki adhat, ennek a fé- negyediket sokáig kereste. A szőnyeg alatt bogarak regnek enni? Igaz, neki ki míg kifogta. A többit nem mászkálták. S ezek az apró ad? ö is szerez, amit bír. A találta. Úszkált, vakogott, hiányosságok felhasogatták kutya is. Hej. mostmár ő beie-beleharapott a hulláa bekes otthon nyugalmat j.« hasonlít egy kivert kutya- mokba. sebesen úszott lefelé, ado emiekét. Idegennek, hoz. Mert már neki nincs aztán fölfelé, de sehol. Görcs jött-mentnek érezte magát, senkije. de saját lakasát is maga kö- A kutva tovább örrenderiil. Amikor kiment a fás- gett körülötte.. Fel-felugrott kamraha. vagy a nagy diófa a kabátjára, a keze után alá. elszorult a torka. Igen. kapdosott Ojra belerúgott: ide ia utánajött sokszor az *pe dög' aranyos: — Szivacsként, A kutya vonftva repült a holnap tésztát .sütök. Készíti levegőben. Mikor földre vékony kemény akácfát — esett akkor látta hoev metr vagy; _ Mokuska' (fgy hív- Taf Guban^t T," * f^ug?™**" ta őt sokszor Borika). Vágd tépték, füle össze volt haraple a diofanak azt a szara* dálva idegen kutyáktól, a agat. Nem bővelkedünk úgy- lába dagadt Havonta S*s-5r rászoktam, nem tesz b ín ját ismeri. Aranv kortynyi ftalt nveü " semmit. kezei vannak, okos le az üvegtermoszból, jött ki la Kasomra a Megpróbáltam új- feje. Remek fickó, és Nvolekoc csengett« telefonközponttól a ból elaludni. Ered- ráadásul rokonszen- telefon, szerelő, hogy meg- ménvtelenül. Az ud- ves is. Erről majd A szerelő lenyelte a vizsgálja készüléke- ^"arias ember ismé- magad is meggyőződ- kolbász maradékát, met. Helyreállította telt*n felhívott, hogy hetsz. az összeköttetést,. Közölte. hogy minden rendben van. Nagyon örültem szavainak. végre újból jól működik a készülékem. Am a következő napokban ugyanabban az órában a jól ismert hang újból azután illedelmesen Délután felemelte a hallgatót, es higgadtan a füléhez emelte. — Nem! — kiáltotta. — Nem a Korvnt szövetkezet. hanem magánlakás. És ne merészelj még egyszer hívni, te nvomorult.i Most pedig takarodj! jelentke- Villámokat szórt felébresztett. Mintha bocsánatot kérjen. zett a szerelő. szemeivel, és a halisemmi sem történt Tanácstalanságom- — Hány órakor fiatot a víllara heban egy hónap múlva szokták megzavarni? lj'eztt.e. barátom segítségét — R-kor. Etto1 kezdve nyu— 7.30-kor önnél Sodtan és mélyen alleszek ígérte. hatom, lassanként elPontosen érkezett, felejtem a zavarasovolna — Korynt szövetkezet? — Nem! — Bocsánatért esedezem — restellkedett. —. újabb téves kapcsolás történt. — Csekélység is kértem. Javasolt egy szerelőt. — Nem lesz olcsó „ készülék közelében katmulatság. Rendkívül leült, és reggelizni A ".ereié valóban tehetséges, meg kel, kezdett, Zsebkesevei ZT^IZh^ hát fizetni. A techni- kolbászt szeletelt Fordította: válaszoltam. — Hoz- ka minden csinyját- vastagon, és néhány Gémes Miklós fíarnbns Eva cAz erőm elhagy ra és újra a vízbe ugrott A másik böfögő kölyökkel hamar kijött. A harmadikat, Hidd ef nekem, én igyekszem. Mi evvel is több. Akarom. Akaratom rugója lendít, de visszaránt egy hatalom. Egy hatalom, mely ismeretlen i erösebb, mtnt az értelem. Harcolnom ellene ostoba, meddő. Hatalma felettem immár végtelen. Megnevezném, hogy segíthess megfojtani a gyilkosom. De neve nincs és láthatatlan s ha szólok róla. eloson. Csak meglegyint és mint a gomba sarjad nyomán a gyanú. Nyirkos, bolygatott lázálmokra ólmos hajnal a tanú. Hidd el nekem, én igyekszem, hogy bízzam Benned. Áhitom. Jöttöddel teljes lett az élet, de elvesztettem minden féket. Akárhol tudlak érted félek. Az erőm elhagy. Nem bimm. szeme kétségbeesve villogott. A férfi ekkor füttyentett, ma.id lágyan a kutyára kiáltott: — Görcs! Gyere ide kiskutyám! A kutya kiúszott a partra. Holtfáradtan lehasalt a földre, hosszú, piros n nyújtotta, lihegett. A férfi megsimogatta, azpapücsos rán pörge kis gazdászkalapjat leemelte fejéről, zsebkendőjével kibélelte, és a kölyköket bel eszed te. Görcs már ekkor újra felugrott, körülfutkározta gazdáját örömében. A férfi felemelte kalapjával a kutya kölyköket, s vitte őket be a házba gonddal. vigyázva. Mellében szemét. Már a kerteket is elhagyta, de Göres még mindig ssélee örömmel futkározott körülötte. sem tüzelőben. — Ezek a volt. a derekát mintha letravak most t* fűiében ütötték volna de úgy, hogy csengtek, a fotel hűvöl a hasát a földön húzta, melységében. _ Te rontia! _ Es felé Félt is már saját otthoná- köpött tói. ettől a nagy üres. néma A kutya ráugrott, vinnyoháztól. Kimenekült néha a cott örömében. Lassan mahatárba csavarogni, hogy fe- Ba köré forrlult-forgott, lejtsen, A földeken már mintha leágvazna magának megjelentek a nagy szántó- és lefeküdne. Nyitott, szája szivét valami megrázta, ka gepek. oda is köszöntek neki sebesen falta a levegőt. Sz.e- bátja ujjával végighúzta a a traktorosok. az ismerősök, mp irgalomért könyörgött, de ő nem hallotta. A ma- Dühösen elfordult tőle: darfüttyöt figvelte, és esté- _ Te dög, mit faltál mebe hajló délutánonként a gint? tücsök-, békaszerenádot, A kutya felállt, de visszaAzt olvan jó hallgatni, va- hullt a földbe. Olyan eömlósaggal megnyugtatja, el- hölyű lett, mint a hordó, zsongfitja az idegeket. Több- Fészket fúrt, remegett, az svör megjelent esténként a oldala járt. a teste hullámokig falusi presszóban is. S s8n rángatózott er így ment egy ideig, ak- púj. ronda! kor aztán nem bírta tovább: A ' kutya oldalt fúvódott, berobbant a körzeti orvos- visszahorpadt, mintha döhoz. es zaklatott-durván rá- gönyözték volna és a hulesapottt: lámzó tömlőből öklömnvi — Mért halt meg' Mond- kutvakölvök pottyant elő. ja. mért halt meg" Mi volt Görcs boldog szuszogással * baja? Ne hazudjon! Mért, nvalta. Az.tán újabb szenverem heszélnek? rélt?... A rfése kezdődött. Teste kigyerektől ? nvúlt... a férfi elfordult. Az orvos sajnálattal nézte. Nem akarta nézni. • szemüvegét törölgette, a Átment a szomszédjához, rarosi doktorokat emlegette. Az js al,ban a tsz.ben dol. Azok konzultálták. Az asz- gozottj ah(>1 Megkérte, vi PAPP GYÖRGY FEHÉR RAKÉTÁK Feri átvágott a kertek alatt: Kámperék tehénistállója mögül került az. udvarukba. A keriteseket kidöntötték a tankok, szabadon lehetett járkálni s házak között, Már alkonyodott, Feri végigment a ledőlt, kőfal mellett, ásóját a kamra ajtajához támasztotta. Megnézte GYAR lett lábujjait mozgatta, fáradt volt. — Egv gödörben hevertek egymáson. Kinn. a regi cukorgyárnál — Kifélék voltak? — kérdezte nagyanyó. — Akiket a taborban őriztek — mondta Feri. — Mind meztelen volt. — Arráb lökte a bakancsait, kereste apa papucsát a diko alatt. Amióta apa nem volt itthon, ő viselte a bőrpapucsokat. — Az előbb mostam fel a követ — szólt nagyanyó. — Vidd ki azokat a koszos bakancsokat, A fiú nem mozdult. Belebújt a papucsba, s nezett maga elé. — Mind meztelen volt, és sovány — mondta. A fejükön meg lyuk. — Uram Jézus! — sóhajtott nagyanyó. — Ne beszéld el senkinek. Miért? — nézett a homályos sarok felé a fiú. — a tenyeret, vizsgálgatta, aztán a kabátu.Íjához dörgölte. OH vol(ak a/> woszok i8. Egv ezredes fényképezett. AllKnrülnézett A szekeret kereste. Meg mindig ott. alít az ^„k a Röriör sz.elen. ásókkal, lefényképezett minket. ...I . * „ ' _ l-.ttg-k. i — „r, « , • . ./ n ,-vnn e-rí-r 1 r\ t.. . .. . . . volt, s mire őt hívták, már szonyka aztán hazajött, láza aye a kutyakölvköket le a udvar végén, különös, lapos tákolmány: az ukránok jöt- még Tájba "kerülsz! ,r Tiszára. Fojtsa bele őket. tek vele, két napja. Egv öregember, két gyermek és egy _ A — mondta Feri —, tudják, hogy a nemetek csiasszony. A pajtában háltak a szalman. Lovukat, a kis na]tak szőrös gebét., az istállóba kötötték; furcsa jószág volt, Ricsit hallgatott, aztán hirtelen a szája elé kapta a amikor jövet megállította az udvarukban, az öregember kw!ét. öklendezett, — Nagyon büdös volt ott... Kicsit pem lehetett segítem. Most- Mikor visszafelé ment. az mar ugyis mindegy, nyu- lldvaron iopva sandítva a godjon meg, ezen mar nem kutyára nézett, Görcs elhúz- __ yTÍ ' om- ... ta a pofáját. Már hat kö- — prrrrrr — megpergette a nyelvét, a lovacska erre a k;mYgvek ÍI'ITT!. lyökkutva volt a kis gödör- hangi* állt meg. Feri mulatott ezen. — Vi „Vajon az asszony is benn van most a pajtában? " •z ajtón. Átszaladt Szemerei y^n. Orrával együvé turkáldoktorhoz is: oktornoz is: ta dket, forgatta a nyüzsgő nézelődött Feri. Szerette volna, ha láthatja, már két nap- iadoztam Hallod' — Ugye itt is jart? Ugy-e kis férgeket és vaksi fejüket ja arra vár. hogy szólhasson hozzá, vizet, húzhasson neki A bú fogta a bakancsi laga is kaparta? Ne tagad- duzzadt hasához nyomkod- a kútról, vagy efféle. De csak az orosz tisztet látta, ott Okozott az orosz tiszttel Vidd ki azokat a koszos bakancsokat — mondta nagyanyó. — Felmoatam a konyhát egész délután Hejbakanesolcat. és kiment. Az 8,jtoban fcatiszttel. Ott állt a lépcsőkön, az eget ült a ház előtt egv szeken es cigarettázott. vizsgálta. Már látszottak a csillagok. Feri elment a tiszt előtt, amaz mondott neki vala- Ha? _ nP7eff Ferire. Kák gyélo? De nem rem. — mondta az orvos — va kosták, aztán anyjukhoz mit oroszul, de a fiú nem értette, hogy mit akar A tiszt figyelt rá. Csak úgy szokásból, megveregette a fiú iáidé ne tegve magát nevetsé- tapadtak és csámcsogva fal- legyintett. — Robot, robot — mondta a katonának, s mu- lat Fpn „^pj, elmosolyodott de aztán megint a pajtattá sáros bakancsát. Aztán felment a lépcsőkön, be- tit vizsgálgatta, nem jött-e ki az ukrán asszonv. nyitott a konvhaba. Megkerülte a géppuskát — a szoba- Hátra ment. a favágitóhoz. Kicsit fülelt a neszekre: maga ' ta. A rózsaszín nválas szá Őszintén sajnálom, ké- jacskák ide-oda kapkodtak. gessé. Igenis ön és a felesé- ták bugyogó. fülüknél is ge az oka mindennek. csorgó meleg tejet. A férfi Az orvostól hazarohant. * "íve erősen vert. ból hallotta az oroszok hangos beszélgetését, meg egy megint az autók az országúton, s talán tankok is. Ki1 J : ..'. C.'U -„A.K.nnonl i-i««]ornt lí1 O l • I I i .• Ili l«tO ÖlS l.'l Otthon gubancos kutyája fo- 3 szeme elborult, gadta örvendő, vigyori ku- Délutánra a kis gödör ty apóiéval. Belerúgott. A üresen tátongott, a kutyák kutya meglapult, guriga nem voltak sehol. De Görcs szemeivel hűségesen nézte is eltűnt. Jó is volna — gongazdáját. Ezt a kutyát a fe- dolta, ha azt. is a Tiszába fojlcsége. Borika hoz.la. de ké- tana a szomszéd. Ie is ballag sőbb ő is valósággal meg a Tiszához, megnézi, utálta. Te dög. A neve is Alig ért a kertek aljára, ronda: Görcs. Te Görcs! Ta- látta, amint Görcs szalad le karodsz! Korcs, gubancos, a nagy folyóhoz, egy helyen gacsoslábú kuvasz. Amikor szimatolja a partot, aztán befeleségével kikerékpároztak leveti magát a vízbe. Úszkál, vasarnaponkent a határba, ugat,, forog es szájéval kiGörc* mindig utánuk rohant, fogta az egyik kölyköt. Kirádió fülsértő recsegeset. sípolását. Egyikük hirtelen ki- vaiasztr>tí néhanv tuskót; felaprította. tárta az ajtót, Ferire barnult, a fiú megállt. — Nyicsevo. Kapkodva felemelt egy újabb tuskót. Észrevette, nyicsevó... — mondta gyorsan a katona, s eltűnt az aj- hogy az. asszony megállt a pajta előtt, Megállt es intett tó mögött, — neki. Mintha csak most fedezte volna fel Ferit. Nagyanyó a konyhában, a szokott helyen ült. a sa- Újra inleti. hívta, faradtan. rokban. Imádkozott. Vaskos, öreg ujjaival rózsafűzért A kja görcsöt érzett a hasában s elfogta a félemorzsolt. ieIT). A nő megint, felemelte a kezét, s mondott is vala— Te vagy? — kérdezte. mit. Várt. Feri végre ledobta a fejszét, lassan indult feFeri leült a dikóra. kifúzte sáros bakancsai Nézte lp'e- Amaz bevárta, aztán előre ment a pajtába. Viharnagyanyót a félhomályban. — Halottakat ástunk ki — mondta csendesen. Nagyanyó hallgatott. Alig látszott a sarokban. — An.vád a pékhez ment — szólt később. — Sort áll. kenyérért. — Ajkához emelte a rózsafüzért es megcsókolta. — Már \agy kei ora.ia. hogy elment. lámpás égett odabenn, tompa fénnyel. A két gyermek a szalmán guggolt, kenyeret rágcsáltak. Feri meglátta az öregembert is, ott feküdt a gyermekek mellett az almon. Csend volt. A nő lassan letérdelt az öregember mellé. Nézte egy darabig szótlanul, aztán feltekintett Ferire. A fiú megrémült A mozdulatlan öreg hegyes orra. a kissé kitátott száj sötét ürege a pajta csendje, az asszony faradt pil— Egy csomo halottat — mondta Fen. Siabadda lanta&a megzavarta. A no újra viseshajoit az oreg fölé, 6 OiiMAGtAROMiAU Hetfo, 1967. április 1