Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

¥ y 1 j M

inden családot, minden dolgozót a legközvetlenebbül érint az a kérdés: miként alakulnak a jelenben és a jövőben életkörülményei? Népünk a hatalom birtokosa, a szocializmust építi. A szocialista építőmunka középpontjában pedig az a törekvés áll, hogy a termelőerők fejlesztése, a termelés növelése révén egyre nagyobb legyen az anyagi javak mennyisége, ezáltal növekedjék a társadalom és az egyén jóléte. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa több nagy jelentőségű életszínvonal-politikai intézkedésre hozott határozatot. A dolgozók életkörülményeinek fontos területeit érinti valamennyi. Ismeretes, hogy bevezettük a termelőszövetkezeti gazdák új nyugdíjrendszerét, melynek alapelvei azonosak a bérből élő dolgozókéval. A két nagy dolgozó osztály — a munkásosztály és a parasztság — életviszonyait hozza közelebb a családi pótlékról szóló új rendelet is. A dolgozó nők, az anyák a gyermekeket nevelő szülők helyzetének további könnyítését jelenti a gyermekgondozási segély. Nagyszerű célkitűzés, hogy az összes ipari dolgozó munkaidejét 1970 végéig fokozatosan heti 48 óráról átlagosan 44 órára csökkentjük. A IX. pártkongresszus behatóan foglalkozott a lakáshelyzet további javításának lehetőségeivel és a fogyasztók szükségleteinek tökéletesebb kielégítésével is. A pártkongresszus határozatait tettek követik, összeállításunk már arról szól, hogy — alig néhány hónappal a kongresszus után — miként érvényesülnek itt Szegeden is a párt és a kormány életszínvonal-politikájának újabb intézkedései. Őröm a családban Nyugdíjas paraszti élet üj dolog ez. Nem is tud élni vele a született parasztember. A városi ember azt gondolná: az öreg gazda alkalmasint kiül a verandára, jóízű beszélgetésekbe és hallgatásokba bocsátkozik a magakorabeliekkel. Ha kedve van, olvasgat, rádiózik, tévét néz. Vagy megsétáltatja az unokáját... Ilyen gondolatokkal kopog be az újságíró a dorozsmai öreg szövetkezeti gazdákhoz. Persze csalódik. A nyugdíjas paraszt nem tud pihenni, míg jártányi ereje van. Dolgozik a tsz-ben vagy a ház körül. Ha már ezt sem teszi, az szomorú dolog bekövetkezését jelenti: betegséggel küszködik. Mindennapi életében látszatra semmi változás: dologban telt el élte javarésze, s a hátralevőt is hasznossá teszi. 'Azokba a családokba, aho- az, ha az édesanya van a rint, s így természetes, hogy Valami mégis megváltóva 1967-ben érkezett meg a gyermekkel. felesége otthon marad. zott: a sorsuk, öregségük..tervezgetés A Szűcs utca 13 szám _ Nem is tudom, mit *»« Bakó Kálmán: „Ebben találom fel magam." kezdődött Előkerült az uj- alatti új hazban, a II. eme- csináltunk volna, ha nincs ' gyermekeik belataság, amely ismerteti a gyer- leten, a szüleinél lakik a kormányrendelet mert sától, fö?T h°gy?íl megy nyugdíjas, de tavaly is 214 jemnek: látod, ha feles mekgondozási segély félté- Kapronczay házaspár. A ez aKormanyrenaeiet, „ ™ sorsuk- Havonta hozza a munkaegységet szerzett a dinnyében maradtunk volna, teleit Utána pedig a „csa- férj, Kapronczay Árpád, a az ikrek gondozása mellett postás a mindennapi „ke- közösben. Most bánkódik; most miből élnénk? — szoládi tanács" eldöntötte, ho- Csongrád megyei Illetékki- bizony nehéz lett volna nyeret". A nyugdijat. miért is nem húzta ki ezt morkásan mosolyog Molnár gyan lesz jobb, ha igénybe- szabási Hivatalnál előadó, dolgozni a feleségemnek — A haz> melyben Molnár a három évet? Ma más Sándorné. Régen birtokos veszik ezt a nagy segítsé- a feleség pedig a gedói is- mo_dta BaI1, szilveszter Sándor lakik, arra az ud- nyugdíja lenne. A férj és nagyságos urak dinnyéjében . ., ... .' varra nyílik, ahol a tsz feleség január óta havi 200 fáradoztak felesben. Az aszMmmr,. . ., ni. ... 1lnr >a.;fmit a] renaeiKezést teitat egyik istállója van. Így az forinttal kap többet, je- szony 16 évig megszakítás 4 M 3m minden családnál örömmel asszony nappali őrséget vál- lenleg 800 forintot hoz a nélkül dolgozott a közösben. H \ '<11 fosadták, s ahol most nem lalt a lovak mellett. postás. Nagyon jól jön ez, örül a felemelt tsz-nyugÍÉSmÍMH • ' yették igénybe, ott is úgy A házigazda ágyban idő- hiszen öregségükre támasz díjnak. a^m™*™™™^™™™®- « készítik a nagy családi ter- ^tzftr nélkül maradtak, egyik fiuk Nem ^"gdüas típusú em. „Z—íív,„. tetei és kinéz az ablakon. , , ' _ ber Bakó Kálmán bácsi. vet hogy számíthatnak álla- 81 éves. meghalt, másik meg Kana- Ma is éppúgy dolgozik a munk gondoskodására. Molnár Sándorné még jól dában él. közösben, mint nyugdíjazHornczi Mária bírja magát. Három éve tsz- — Mondogatom a fér- tatása előtt. Ez a keményTöbb szabad idővel kötésű, pirosarcú, zömök ember 12 éve fogatos a tszben. Tavaly áprilisban nyugdíjazták, mégis több mint 400 munkaegységet dolgozott Hétfő, 1967. április 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 •eres Zoltánné: „Leültünk, számadást csináltunk ..." get vagy csak a szülési szabadság végéig marad otthon az édesanya. A Hunyadi János sugárút 73. szám alatt földszintes lakásban lakik a Veres család. Férj és feleség egyaránt a 10. Autóközlekedési Vállalatnál dolgozik, a férj gépkocsivezető, az asszony kalauz. A fiatal mama mosolyogva hajol az alig kéthetes kisbaba ágya fölé. — Várjuk a jó időt hogy kivihessem sétálni — mondja, s látszik minden gondolatát az elsőszülött gyermek tölti be. Aztán felteszszük a kérdést hogyan döntöttek, igénybeveszik-e a gyermekgondozási segélyt vagy sem? — Még a kicsi meg se volt, amikor már érdeklődtünk a gyermekgondozási segély feltételei iránt. Leültünk, számadást csináltunk a férjemmel, s már be is jelentettem a munkahelyemen; itthon maradok, a gyerek mellett, igénybe veszem a két és fél évig járó gyermekgondozási segélyt. Nekünk különösen jól jött a pártnak és a kormánynak ez a gondoskodása, hiszen lakásért eltartási szerződést csináltunk egy 86 éves nénivel, aki szinte második gyermek már, s ugyanúgy gondozni kell, mint egy kicsit. Amíg dolgoztam, fogadni kellett mellé valakit Most úgy számítottuk, jobban kijövünk, ha itthon maradok. És mégiscsak más kólában tanítónő. Itt már gőgicsél a baba, hamarosan három hónapos lesz. A tegkisebb síró hangra ketten is szaladnak hozzá, a nagymama és a mama. — Mi is gondolkoztunk azon, hogy jó lenne igénybe venni a gyermekgondozási segélyt, s itthon maradni a kisbaba mellett — mondja Kapronczay Árpádné. — De aztán arra az elhatározásra jutottunk, nem hagyhatom ott annyi időre az iskolát, a többi gyerekeimet Persze nálunk az is igen erősen esett a latba, hogy édesanyám itt lesz a picivel. Végleg eldöntötte ezt a kérdést hogy mint fiatal házasok, jelentkeztünk a pedagógusok társasházépítési akciójába, s 20 ezer forintot már befizettünk, 15 ezret pedig az ősszel kell átadnunk. Ezt csak úgy tudjuk kifizetni, ha én is teljes fizetést kapok. A Ballá családnál ikrek születtek, egy fiú és egy lány. Az apa, aki a seprűgyárban dolgozik, már a gyermekek születésekor az I. kerületi anyakönyvi hivatalban megérdeklődte, hogy mindkét gyerek után jár-e a gyermekgondozási segély. Miután igenlő választ kapott, elmondta, hogy nekik aztán igazán kedvező az új intézkedés, hiszen a két gyerek után 1200 forint gyermekgondozási segélyt plusz havi 300 forint családi pótlékot kapnak. Ez 1500 ítt— Hát akkor mit is csinálunk ezen a két napon? Leszaladunk a Balatonra vagy átlépünk ide, Szabadkára? — Inkább majd a jövő héten utazzunk. Most szeretném kipihenni magamat meg tudod, hogy mosnivalóm is van. — Jó, de azért egyik este elmegyünk moziba, másnap meg színházba. Ki kell használni a lehetőséget! Ez a párbeszéd tulajdonképpen elhangzott volna most, a kétnapos ünnep előtt is, de én a jövőből vetítettem előre. Például a textilművekben dolgozó Orvos házaspár beszélgetéséből — mondjuk 1968 derekáról. Igaz, még pontosan nem lehet tudni, hogy is lesz. A gyár két alternatívát dolgozott ki arra az esetre, ha lehetőséget kapnak a rövidített munkahét bevezetésére. Az egyik a szombat délutáni műszak fokozatos elhagyásával érne célt a másik — ekkor lenne minden héten kétnapos pihenője a dolgozóknak — a folyamatos üzem bevezetésével. Igaz, ehhez négy műszak megszervezése kellene: nagyobb létszám. több ipari tanuló, öltöző stb., de azért egyáltalán nem elképzelhetetlen megoldás. — Bár még nem tudjuk pontosan, mikor állunk át rövidebb munkaidőre — mondja Mathiász Péterné, a fonó II. gyűrűsfonónője — sokat beszélgetünk róla az üzemben. S azt is tudjuk, hogy már készülünk rá. — Miből vette észre? — Például gyorsítják a gépeket s ha ez kicsit több munkával is jár, megéri, mert javul vele a termeié kenység, a termelés. Azután a durvább minőségű fonalak gyártását átvitték a fonó I. üzemrészbe, s nálunk a fonónők öt fonógép-oldal kezelésére tértek át. Nemrég szerelték fel a fonó II-ben a nihelefuvó berendezést, ami könnyíti a munkát, nem kell annyit tisztogatni a gépet — Miből gondolja, hogy mindez egyúttal felkészülés is a rövidített munkaidő bevezetésére? — Nem gondolom, tudom: ezután is meg kell követelni, amit eddig, hiszen az mindanyiunk érdeke. Az elv: sem a bér. sem a teljesítmény nem változhat. — A7 én mesterségem új munkakör — mondja Orvos László blokklakatos. — Azelőtt jobbára a segédművezetők csinálták, illetve a csoportban dolgozó lakatosok. Most sokkal ésszerűbb a szervezés. A tegnapi párrtaggyűlésen is szó volt erről, s elégedettek vele az érintettek. Orvos Lászlónak a felesége is a textílművekben dolgozik: munkamódszer átadó. Itt ismerkedtek meg, szerettek egymásba, házasodtak össze. — Mit csinálnának a várható nagyobb szabadidővel? — Több időnk jutna otthonra. Nagyobb szeretek olvasni, de nem mindig jutok hozzá. S több idő jutna KISZ munkára is. Divat mostanában azt mondani, hogy aki színházba jár, az konzervatív. Én ezt nem hiszem: havonta legalább egyszer színházba megyek. Ha több szabad esténk lesz, bizonyára többször is járunk. S mit válaszolt ugyanerre a kérdésre Mathiász Péterné? — Már nem egyszer gondoltunk rá a férjemmel. Novemberre babát várok, ha több lesz a szabadidőm, többet tudunk majd foglalkozni vele. A textílművekben 2800 harminc éven aluli fiatalt tartanak számon. Közülük igen sok a bejáró, a vidéki. Jól tudjuk, hogy a IX. pártkongresszus határozatainak megvalósulása az ifjúság alapvető érdekeit szolgálja elsősorban, de ezt ennyire kézzelfoghatóan, mint a textílművekben, aligha lehetne bizonyítani! Fehér Kálmán (Somogylné felvételei) Mathiász Péterné: „Sokat beszélgetünk róla az üzemben." — Most is megyek, amikor csak lehet. Máskor meg itthon kerítek tennivalót; kerítést ólat építek, betont öntök — mutatja az udvaron a szakszerű gazda módjára elkészített kisebb gazdasági épületeket. Igazi gazdaporta Bakó bácsi háza. Hosszú, rangos lakás, az utca felől kőkerítés, zárt vaskapu. Az udvaron szőlőlugas, fiatal gyümölcsfák, hátul meg külön is gazdasági udvar. A porta külseje elárulja: született parasztgazda lakik itt. — Van-e valami kedvtelése, szórakozása? — puhatolódzom. — Csak a munka. Ebben találom fel magam — jelenti ki. Januárban hozta a postás az első felemelt nyugdíjat, 400 forintot. A Bakó családban férj és feleség nyugdíja együttesen 970 forint. Szép dolog, hogy a parasztember öregsége biztosítva van. — Sajnos, egy évvel hamarabb töltöttem be a 65. évet. mint ahogy a tsz-nyugdíjat megállapították ... A „szerencsés" gazdák közé sorolják Lovai Tóth József bácsit. Április 4-én tölti be 65. évét, így az új tsznyugdíjtörvény szerint sorolják be. — Vajon mennvi nyugdíjat kap majd? — érdeklődtem tőle kint, a faluszéli majorban, ahol harmadik éve nappali őr. — Azt még nem tudom pontosan. 16 éve dolgozom a közösben — felelte Józsi bácsi. — Bevallom, eleinte aggódtam, hogy mi lesz öregségünkre. Ha majd nem bírjuk a munkát... De már évekkel ezelőtt felhagytam az efféle gondokkal. — Legutóbb most, a IX. pártkongresszus után — jegyzi meg mosolyogva Nagy Sándor brigádvezető, akivel egyidőben léptek be a dorozsmai József Attila Tszbe. — Megmondom neked, Sanyikám, én már azelőtt is bíztam. Amióta párttag vagyok, jobban beleláttam a politikába meg a paraszti élet alakulásába. Balogh Öd5n