Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

Lenin ífazsága étségtelen, hogy Le­nin azon kevesek kö­zé tartozik, akik érdemei­nek méltatásához nem kell megvárni egy-egy évfordu­lót, kerek számjegyű ju­bileumot vagy nemzeti ün­nepnapot, hogy azok kap­csán idézzük meg a Jelen­be. Lenin ma is él, élet­művével van itt a szocialis­ta eszmeiség világrendszer­ré nőtt történelmi ténysze­rűségében. Évente szület­nek versek, regények, esz­szék és tanulmányok, me­lyek valamiféle összefüg­gésben gyakorta emlékeznek az orosz nép nagy fiára. De hát ki volt Lenin? Lehet-e munkásságát, életútját, egyéniségét valamilyen ka­tegóriába sorolni? Aligha. A világ első munkás-pa­raszt szovjet kormányának vezetője, a Népbiztosok Ta­nácsa elnöke. S ami ezzel együtt járt, az orosz prole­tárforradalom elméleti és gyakorlati előkészítője, a szocialista rendszer meg­szervezője. Államférfi, po­litikus, filozófus, közgaz­dász, tudós, aki továbbfej­lesztette és társadalmi mé­retekre szélesítette ki a marxizmus elméletének té­teleit. Az a historikus szemlélet, amit Lenin is vallott, ke­rüli nagy egyéniségek sze­repének eltűlzását, a törté­nelmi események meneté­ben döntő jelentőségűnek vallott beállítását Lenin is vezéregyéniség, de vele kapcsolatban valahogy haj­lamos az utókor megfeled­kezni erről a definícióról, s nevét egy az egyben azo­nosítani a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. Ennek egyik oka kétségte­lenül, hogy a zsenire val­ló tulajdonságok mellett olyan akarati tényezők ás jellemezték, mint a kellő bátorság, körültekintés, hig­gadt megfontoltság. Per­sze nem úgy, ahogyan jó szervezőnek, magabiztos irányitónak tartunk egy is­kolaigazgatót, üzemvezetőt, vagy tsz-elnököt, hanem miként egy kivételes ké­pességű és képzettségű ál­lamférfit mondunk an­nak. A másik ok valószí­nűleg emberi természeté­nek varázsában rejlik. A minap Leninről szóló bib­liográfiát böngésztem a könyvtárban, s halom kar­tonlap közt rengeteg olyan visszaemlékezést találtam, ahol Leninről, az emberről esett szó. Családtagok, ro­konok, közeli ismerősök archív értékű, kedves-őszin­te sorai mellett megdöb­bentően nagy és széles a világ minden tájáról meg­nyilatkozó írók, művészek, tudósok, egyszerű munkás­emberek hitvallása. Hitvallást írtam, nem té­vedésből. Azok az emberek, akik csak egyszer is talál­koztak. beszélgettek vele,' vagy éppencsak látták va­lahol, életreszóló élmény­ként, valóságos ereklyeként őrzik maguknak. Ahogy a szovjet nép zarándokol, ven­dég, turista látogat el nap mint nap a moszkvai Vörös téren elhelyezett mauzóle­umhoz. Sz. K. Gil, Lenin sofőrje 1957-ben a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján Hat esztendő Lenin mellett cím­mel írta meg visszaemléke­zéseit G. Krzsizsanovsz­kij szovjet akadémikus szerint olyan meggyőző erő­vel, hogy az olvasónak az az érzése támad, mintha személyesen találkozott vol­na Leninnel. Pedig Gil nem író. Csak — hite szerint az élet furcsa játékának ke­gyeltje. B. Sz. Weiszbrod, Lenin kezelőorvosa „a két­százmilliós szovjet nép har­cának irányítása mellett is környezetéért aggódó, elv­társairól atyaian gondosko­dó" embernek ismerte, Wil­liam Gallacher, a brit mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosa pedig igy ír róla: „Valahányszor felidéztem Lenin. alakját, nem tudtam másra gondolni, mint a for­radalomra. Arra, hogy a forradalmat, ha törik, ha szakad, győzelemre kell vinni. Lenin sohasem gon­dolt önmagára. A harc ele­ven megtestesítője volt, akinek szilárd meggyőződé­se lelkesítően hatott minde­nütt és mindenkire. Szerin­tem ebben rejlik a lenini géniusz nagysága". Nemcsak ebben. Abban a ma már objektív, a világ egyetlen pontján sem vita­tott valóságban, hogy a „kevesek uralma" mellett létezik olyan világrendszer is, ahol a munkás-hétköz­napok hősei, az élet meg­próbáltatásaival percen­ként megküzdő, dolgos kéz parancsolja, szabja meg a maga életrendjét, ahol nin­csenek kasztok, szines bő­rűek és fehérek, lenézettek és kiszolgáltatottak. Csak egyetlen igazság, a dolgozó emberek társadalmának igazsága. Ami Lenin igaz­sága is. És ez ma már több mint reveláció. Vlagyimir Iljics Lenin 1870. április 22-én született Szimbirszkben. Három esz­tendő híján, ma egy évszá­zada. NIKOLfiNYI ISTVÁN lUjan Balabanov bolgár költő T6T86 LENIN Nagy könyvtárakat tölt meg már maholnap, m%t Rólad ír majd a történelem, s a népek forró háladalt dalolnak, hogy áttapostál vén törvényeken. Lángszellemed, akár a messzi fárosz, végigpásztáz e lázas földtekén, az elnyomottak éjén fényt sugároz, s felé tart minden szolga és szegény. Ó hányszor zúgott rajtunk át az orkán, s mily mély köd ült meg annyi századot! S az éhes nép sínylődve szolgasorsán hányszor hiába kelt föl, s lázadott! De jöttél élén forradalmi hadnak, s végiggyújtott a földön lángszavad, és megmutattad millónyi rabnak, mint lesz az ember boldog és szabad. S ma él igéd már mindenféle nyelven, s a szenvedő nép mindenütt megért, liisz egybeforrtak már a győztes elvben, s követnek, mint a megváltó vezért. Ledobta láncát csaknem mind a néger, s már Ázsiára vörös nap ragyog, s hová sugara nem hatolt ma még el, maholnap ott is fönn a csillagod. Jövőnk útjára Te vittél először, s ma már vagy eszméd mindenütt előtör, s győz a haladás minden ellenin. Néked gigászi örök emlékművet, ércnél, márványnál méltóbb, nagyszerűbbet: győzelmeinkből állítunk Lenin! Fordította Donászy Kálmán Uj beosztások a kínai vezetésben Röpiratokon követelik o KKPplénumának összehívását 0 Moszkva (TASZSZ) Mint a külföldi hírügynök­ségek pekingi tudósítói je­lentik, bemutatták azt a fil­met, amelyet a Kínai Nép­köztársaság 17. évfordulójá­nak ünnepségeiről 1966. ok­tóber elsején készítettek. A film címe: „Mao Ce-tung el­nök — vörös nap a szívünk­ben". A filmből kivágtak minden olyan kockát, amely Liu Sao-osi elnököt és Teng Hsziao-plng főtitkárt ábrá­zolta. A tudósítók ebből azt a következtetést vOnjak le, lehetséges, hogy a két ma­gas rangú vezetőt leváltot­ták tisztségéből, 0Peking (BTA) Liu Sao-csi. Teng Hsziao­ping és Tao Csu a napokban abban a zárt negyedben, ahol az államtanács és a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága van, röpira­tokat terjesztett és azokban követelte, hogy ez év ápri­lisában hívják össze a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumát Kö­vetelik, hogy a plénum fog­laljon állást a Mao-csoport által ellenük felhozott vá­dakat illetően. Ezekről a röpiratokról Pekingben úgy szereztek tudomást, hogy a 2. szánfú pekingi középis­kola pénteken röpiratokat terjesztett „Az ellenség tá­borában kialakult helyzet" címmel. • A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságában a napokban Csou En-laj veze­tésével hattagú különleges bizottság alakult. A csopor­ton belül a munka megosz­tása a következő: Csen Po-ta, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság mellett működő kul­túrforradalmi munkacsoport vezetője, az ország külpoliti­kájáért felelős. Li Hszien-nien, a Politikai Bizottság tagja, az államta­nács elnökhelyettese felel a pénzügyekért és a kereske­delemért. Li Pu-csun, a Politikai Bi­zottság tagja, az államtanács elnökhelyettese felelős az iparért. Li Po-cseng, a Politikai Bi­zottság tagja, volt marsall, az államvédelemért felelős. Csen Ji, a Politikai Bi­zottság tagja, az államtanács elnökhelyettese és külügymi­niszter — egyelőre rendelke­zési állományban. A csoport megalakulását pénteken a 41-es középiskola ..Vöröslik a kelet'' elnevezé­sű „vörösgárdista osztaga" adta falragaszokon hírül. A falragaszokból nem tű­nik ki, hogy miért Csen Po­ta és nem Csen Ji külügy­miniszter visel felelősséget a kínai külpolitikáért. flz irodalmi és művészeti Lenin-díj kitüntetettjei 0 Moszkva (TASZSZ) Kara Karaj ev zeneszerző, Igor Mojszejev balettmester, Jurij Pimenov festőművész, Mihail Szvetlov költő és Ru­ben Szimonov rendező lett az 1967-es irodalmi és művésze­ti I<enin-díj kitüntetettje. A 49 éves Kara Karajev azerbajdzsáni zeneszerzőt „A vihar ösvényén" című balett­jéért tüntették ki. Igor Mojszejev az „Üt a tánchoz" című programjáért, amely mintegy 30 esztendős koreográfiai tevékenysége eredményeinek összegezése, kapta a magas kitüntetést. Jurij Pimenov 64 éves fes­tőművész az „Üj negyedek" elnevezésű képsorozatáért ré­szesült a kitüntetésben. Mihail Szvetlovot, a kiváló szovjet költőt halála után (1903—1964) az utolsó évek­ben írt költeményeiből ki­adott gyűjteményes kiadá­sáért tüntették ki. Ruben Szimonov, a moszk­vai Vahtangov Színház ve­zetője több klasszikus szov­jet drámai alkotás színre vi­teléért kapta a magas kitün­tetést II testvérpártok üdvözölték az NSZEP kongresszusát 0 Berlin (MTI) Az NSZEP VII. kongresz­szusának pénteki tanácsko­zását az elnöklő Herbert Warnke ünnepélyes megem­lékezéssel nyitotta meg. Pon­tosan 21 éve, 1946-ban ezen a napon, április 21-én egye­sült a Német Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Wilhelm Pieck és Ottó Grotewohl kézfogásával Né­metország egyik részében megvalósult a munkásegy­ség. A délelőtt folyamán több mint 20 testvérpárt küldötte üdvözölte a kongresszust, köztük Georges Marchais, a francia, Pietro Ingrao az olasz és Bert Ramelson Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártja küldötte. A szocia­lista országok kommunista és munkáspártjainak küldöt­tei között pénteken Djogo Pajkovics, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége, Li Dzu Jong, Koreai Munkapárt és C. Dugerszuren a Mongol Népi Forradalmi Párt nevé­ben üdvözölte a kongresszust. Nagy lelkesedéssel fogadta a kongresszus a DNFF kül­döttének, Le Quang Chanh­nak a felszólalását, majd Georg Ewald, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, felolvasta a nyilatkozat ter­vezetet, amelyben a kong­resszus állást foglal az Egye­sült Államok vietnami ag­ressziója ellen. A nyilatko­zattervezetet a küldöttek egyhangúlag elfogadták. n manilai „hetek <i A múlt évben az Egye­sült Államok elnöke hat csatlós ország vezetőivel tár­gyalt Manilában a vietna­mi háború folytatásáról. Az­óta Johnson több ízben foly­tatott farizeusi „békepropa­gandát" állítván azt, hogy az USA kész a tárgyalások­ra. Közben az agresszor fel­tételeket szabott a hazáját védő VDK számára, ami már eleve kizárta a tárgya­lások létrejöttének lehetősé­gét. E héten Washingtonban pedig újabb értekezletsoro­zat kezdődött, ami tulajdon­képpen folytatása a tavalyi manilai haditanácsnak. Ez­zel az Egyesült Államok ve­zető körei önmagukat leple­zik le, amikor nem a békés kivezető útról, hanem a há­ború kiszélesítéséről tanács­koznak. Kezdődött a SEATO mi­niszteri értekezlettel, amely­nek záróközleményét Pakisz­tán — csak nagykövettel i képviseltette magát! — nem volt hajlandó aláírni, mondván, az „nem tükrözi a pakisztáni kormány véle­ményét". Franciaország pe­dig — mint ismeretes — egyáltalán nem vett részt az ülésen: megbomlott az ázsiai agressziós katonai csoportosulás egysége. Folytatódik a washingtoni haditanács-sorozat a manilai „hetek" külügyminiszterei­nek értekezletével. A viet­nami agresszióban részt vevő hét állam — az USA, Auszt­rália, Üj-Zéland, a Fülöp­szigetek, Thaiföld, valamint a dél-vietnami és a dél-ko­reai bábrendszer — képvi­selői kifejtették kormányuk álláspontját, és elismerték, hogy az „ellenfél katonai nyomása az utóbbi időben jelentősen fokozódott". Va­lóban, számos közlemény lá­tott napvilágot az elmúlt napokban arról, hogy a de­militarizált övezettől délre rendkívül megélénkült a szabadságharcosok tevékeny­sége. Ezért javasolta az em­lített két tanácskozás kö­zön Rusk amerikai külügy­miniszter, hogy a VDK és az Egyesült Államok — ez utóbbi a saigoni kormány­nyal együttműködve — vonja vissza tíz-tíz mérföld­nyire, vagyis 16—16 kilomé­ternyire csapatait a demili­tarizált övezettől. Rusk sze­rint az USA kész ilyen lé­pést tenni, amennyiben a VDK is megtenné ezt. (A demilitarizált övezet ezáltal 42 kilométer széles övezetté válna.) Megint csak egy átlátszó „béketörekvés" — a hadita­nács-sorozat közepette. Mert súlyosak az amerikai vesz­teségek Vietnamban, s ez a javaslat könnyítene az USA helyzetén az említett terüle­ten. Természetes, hogy a VDK visszautasította az amerikai lépések álcázását szolgáló javaslatot Ugyan­akkor viszont a manilai „he­tek", megrettenve a szocia­lista országok segítsége foly­tán erősödő vietnami nép harcának sikereitől, a hábo­rú kiszélesítését szorgalmaz­zák Washingtonban, ami legutóbb Haiphong bombá­zásában meg is . nyilvánult. Az Egyesült Államok fő­városában tehát nem a bé­kéről, hanem a háborúról tanácskoznak. A manilai „hetek" azonban nem dönt­hetnek egy nép sorsa felől — az agresszorok eddigi ku­darcai is ezt bizonyítják. M. T. Holdraszállás - labda mádra 2 Oih-tt\ AGY ARORS 2 AG Szombat, 1967. április 22. 0 Pasadena (MTI) Az amerikai űrhajózási hi­vatal vezetőinek sajtóérte­kezletén kiderült, hogy a Surveyor—3 amerikai űr­szonda Holdat érése nem minden zavaró körülmény nélkül történt. A valóságban nem egy, hanem három Holdat érésről lehetett be­szélni, ugyanis az űrszonda fékezőrakétáinak kisebb za­vara következtében a Sur­veyor—3 az eredeti tervektől eltérően nem simán ereszke­dett a Holdra, hanem Holdat érve labda módjára kétszer felpattant Először 10—11 méter magasra ugrott visz­sza a Hold felszínéről, majd az első Holdra érés helyétől hat méterre ismét „elni­gaszkodott", több mint há­rom méter magasba emelke­dett és csak ezután, a má­sodik leszállási ponttól mint­egy két és fél méterre ért véglegesen Holdat. Katonai diktatúra Görögországban Ellentmondó jelentések ns athéni helyzetről 0 Athén (AFP, Reuter, AP) A nyugati hírügynökségek továbbra is csak kiszivár­gott és közvetett értesülé­sekre támaszkodva ismerte­tik a görögországi helyze­tet. Konstantin király a had­sereg támogatásával dikta­túrát vezetett be az ország­ban. Az athéni katonai rá­dió pénteken reggel beje­lentette, hogy a katonaság „a további politikai zavar­gások megszüntetése érde­kében" átvette az ország irányítását. A katonaság őr­zi a stratégiai szempontból fontos épületeket Athénben kijárási tilalmat vezettek be. Életbe léptek a statá­riális intézkedések. Az al­kotmány ide vonatkozó cikkelyeinek felfüggesztésé­vel gyakorlatilag mindenkit le lehet tartóztatni elfoga­tó parancs nélkül, az elhur­coltakat kínvallatásnak vet­hetik alá és felfüggesztet­ték a normális bírósági el­járás gyakorlatát is. A hadsereg számos letar­tóztatást foganatosított Egyes értesülések szerint még az éjszaka elvitték Kanellopulosz miniszterel­nököt, akit a katonák egy gépkoésiba tuszkoltak, fe­leségével pedig közölték, hogy a 18 nappal ezelőtt kinevezett ügyvezető kor­mány fejét „saját biztonsá­ga érdekében veszik őrizet­be". Az AFP legfrissebb híré­ben az athéni rádió beje­lentésére hivatkozva köz­li, hogy Görögország új kormánya Konstantin Koli­asz főügyész vezetésével alakult meg. Román—bolgár közös közlemény 0 Bukarest (MTI) Bukarestben pénteken este közös közleményt adtak ki a Todor Zsivkov vezette bol­gár párt- és kormánykül­döttség április 17—21 közötti romániai látogatásáról. Mint a közlemény megállapítja, a két ország vezetői őszinte és hasznos véleménycserét foly­tattak a két ország és a két párt kapcsolatairól, a nem­zetközi helyzet és a nemzet­közi kommunista mozgalom fő problémáiról. Bejelenti a közlemény: in­tézkedéseket hoznak, hogy a lehető legrövidebb időn be­tói megkezdhessék a román —bolgár közös dunai vízi erőmű építését. Konkrét ja­vaslatokat dolgoznak ki a két ország együttműködésé­re, a gazdasági élet külön­böző területein. Ujabb lefarlíztatós e Kennedy-ügyben 0 Manila (MTI) A fülöpszigeti biztonsági szolgálat pénteken bejelen­tette, hogy március 22-én le­tartóztattak egy állítólagos kubai nemzetiségű 24 éves fiatalembert, akinek felte­hetően köze volt a Kennedy gyilkossághoz. A fiatalember, Luis Cas­tillo nem vallotta be köz­vetlenül bűnrészességét, de vallomásából kiderült, hogy részt vett egy olyan össze­esküvésben, amelynek körül­ményei azonosak voltak a dallasi merénylettel. Az összeesküvés idején Castillo fegyvert kapott az­zal a feladattal, hogy öljön meg egy férfit, aki egy asz­szony társaságában autókara­vánban halad majd el előtte. Olyan utasítást kapott, hogy ha az ügy rosszra forduh egy közeli ház IV. emeletén keressen menedéket. Castillo hozzátette, hogy fegyverét, nem használta, mivel közöl­ték vele, hogy valaki „már megölte azt az embert". Cas­tillo nem nevezte meg sem Kennedyt, sem pedig Dal­last. \ I

Next

/
Thumbnails
Contents