Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

Ili irodalom írta t SIKI Most húsz esztendeje, hogy megjelent, a Tiszatáj. 194/ tavaszan alig fújtuk ki magunkból a náci megszállás, a háború és az infláció testet-lelket nyomorító beteg levegőjét. Még csak ízlelgettük egy új induló kor fölerősödő légkörét, miközben két kezünk már tele volt az ország újraépítésének nehéz munkájával. A hatalmi-politikai porondon közben n\ ilt sisakkal folyt a küzdelem, hogy „ki, kit győz le." Negyesztendőe harc és temérdek munka árán és után döntötte el e generáció végérvényesen és igazságosan a legnagyobb magyar pert: a nép szerezte meg a hatalmat! Ebben a gigászi küzdelemben néhány irodalomérté es szerető értelmiség elhatározta, hogy szólaltassuk meg újra a toll embereit, teremtsünk irodalmi, művészi fórumot. Ez az elképzelés — sok-sok kínlódás után — nyert valóságot a Tiszatáj első számában. Ez ma már, akkor is irodalomtörténet, ha a lapalapítók többségével ma is naponta találkozunk, beszélünk. Nem hiszem, hogy közülük egy is — ismerve a régi Szeged irodalompolitikai viszonyait — remélte, hogy ez a kezdeményezés két évtizedes müködesére emlékezik majd. Az első szám programja ígv hangzik: „Szegeden a Szephalom megszűnése óta nem volt. olyan folyóirat, mely városunk és vidéke íróinak, költőinek és képzőművészeinek helyet adott volna. Pedig Szegedet szellemi hagyományai arra kötelezik, hogv messzi vidék tehetségeit vonja körébe, és istápolója legyen olyan tehetségeknek, melyek nagyon is távol estek a -pesti literatúrától«. Szegeden sokan érezték az utóbbi esztendőben ezt a hiányt, és most, amikor útjára bocsátjuk roppant, erőfeszítések árán es minden magunkrahagyatottságunkban folyóiratunkat, tanúságot szeretnénk tenni arról, hogy Szegeden vannak, akiket Kálmany Lajos, Móra Ferenc és Juhász Gyula Szelleme nemes és jószándékú munkára tud ihletni." E programnál bővebbet adni nehéz lett volna akkor. Igaz, a szellemi, világnézeti frontok kontúrjai lassan érzékelhetővé váltak: a fasizmus elleni harc, az úri Magyarország helyett új demokratikus hazát teremtünk, az ország újbóli talpra állítása nemzeti program lett. a Szovjetunióval kialakult barátságunk szálai megerősödtek. A nagy hatású progresszív erők tehát már tényezőként működtek a politikai életben és ez egészséges, kedvező orientációt adott a szerkesztőknek. A folyóirat Indítása nagy erteket jelentett azért is, mert bizonyított, hogy Szegeden (és az Alföldön) a formálódó munkáshatalom kulturális, művelődési igénye semmivel sem kisebb, sót valóságosabb és igazabb is. mint n bukott osztályoké volt. Természetes, hogy magánviselte a politikai és világnézeti küzdelmek szellemi hatását, hiszen szerkesztőinek és írógárdájának többsége akkor ismerkedett a marxista eszmékkel. A radikális, progresszív elődök ars poeticája nem stimmelt mindenben az új viszonyokhoz. Abban . egitett, hogy a folyóiratnak igazságosabb, tisztább társadalmi rend kiformálását kell segítenie. Csak így maradhattak hívek « szegedi elődök bátor, nyílt irodalmához. De 1947-ben már a bátor, egészséges irodalom köre, társadalmi háttere módosult. Nem lehetett ott folytatni, ahol az elödök befejezték. Változott a nemzet, a nép sorsa. Az új társadalmi berendezkedésről más felfogást képviselt a szélső és a liberális jobboldal, megint mást a szociáldemokrata jobbszárny, s a parasztromantikusok, s ezektől merőben különbözött a kommunista párt. Nem volt tehát, mindegy, hogy mire akar hatni, s milyen szellemi erjedést kar erősíteni, vagy fékezni az új folyóiratPéter Lászlónak igaza van abban: „ha az első évfolyamok világnézeti egységről nem is, színvonalról, művészi és tudományos értékről bizton tanúskodnak". (Tiszatáj, 1967. március.) Programját megvalósította, irodalmi múltunkat a jelenen keresztül a jövőhöz kötötte, s az Alföldön a tehetteges emberek, fiatalok felkutatásában nagy szerepet játszott. Sok kiváló ember került ki ebből a műhelyből: tudosok, irodalomtörténészek, kritikusok, lírikusok, újságírók. • Megizmosodott a szegedi irodalmi műhely. Világnézetében egységesebbé vált koncepció mutatja a tudatos törekvéseket: az új irodalom teremtésének szándékát. Kibővült írógárdájához csatlakoztak a régiek, az egyetem Irodalommal foglalkozó tanszékei, s jelentkeztek főként az egyetemi tanulmányaikat folytató, Szegeden élő fiatalok. Az egyes példányszámok jelzik, hogy már a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején „önálló" jelleget, önálló alapállást, az új kor szellemiségét szolgáló koncepciót próbálgattak a műhelyben és nem is sikertelenül. Sajnos — de termeszetes — itt is jelentkezett az ela Tisza táján 7S JÁNOS A második évtizedről, ha csak néhány soros jelentést írnék, a következő gondolatokat vetném papírra: Az 1957-es újraindulás első számain a koncepciókeresés is érezhető, s anyagi gondok jegyei láthatók. Néhány hónap után irodalompolitikai, elméleti cikkeivel, társadalmi, politikai kérdések iránti fogékonyságával tűnt föl az országos irodalmi életben. Később fölerősödött kritikai tevékenysége. megalapozottabbá vált vitakészsége, s kirajzolódott jobban „alföldi" jellege (nem provinciális értelemben). Nehezítette fejlődéséi a folyóiratformátum hiánya, nem közölhetett nagyobb tanulmányokat, kisregényeket, s nem is lehetett napilapalakban folyóirat-igénnyel szerkeszteni. 1965 januártól visszanyerte eredeti formaját. s az első hónapok bizonytalankodása után határozott törekvéssel jelezte egészséges szerkesztési koncepcióját. Ebben már az új vonások meghonosodása dominált. Országos rangiát még elvitathatatlanabbá tette kritikai munkásságával, tudatosan nyúlt vissza történelmi, irodalomtörténeti örökségünkhöz, szociológiai, szociográfiai kezdeményezései is országos visszhangot vertek. Az utóbbi két éi ben. tervszerűen törekszik az trodalomcentri.kvs szerkesztési szemlélet megváltoztatására, jobban kötődik az élet nagy kérdéseihez. Ezzel a törek< essel jutott el elismerten is az országos ,angig. Ma a Tiszatáj helye a többi — fővárosi — folyóirat mellett van. Szakmai berkekben ogyre elismertebb lett a folyóirat. de sajnos populáris szerepe erőtlen. Ezt a kis példányszám is bizonyítja. Szükségtelen dillemázni azon, hogy kiknek íródik ez az Irodalmi lap. de a szerkesztés felelőseinek erre is választ kell a.dniok az olvasmányosság — próza, líra — igenyes. sz.ínvonalas növelésével Ez nemcsak szerkesztési gond. sokkal inkább a Tiszatáj körül dolgozó írók. költők munkájának mennyiségével és művészi értékével áll kapcsolatban. Oldottabbá tenné a lapot több színvonalas irodalmi riport, szép stílusú esszé közlése. Erre az évtizedre esik az önálló kötetek nagy számú megjelentetese is. s ez nagy érdeme a szegedi alkotóműhelynek. De a könyvkiadás kereteit, tematikáiét is az igényekhez mérten bőrftenl kell. A2 trodalcmeentrtkus álláspont itt sein felel meg már. Igv summázható a második évtized egv szaraz jelentésben, azzal a záró mondattal, hogy bátrabban formálják a folyóirat közeletisegét, növeljék az alkotó kedvet, gazdagon, színesen és magas müvesziseggel mutassák az alföldi emberek életét. Az írók az emberek legrejtettebb világában járnak. Szinte naponta éri őket biztatás, hogy mutassák meg a ma emberének változó belső énjét. Milyen az? Ne kerüljék ki „óvatosságból" azokat az összeütközéseket, amelyek egv emberen belül, egy-egy közösségben zajlanak. Ne résteljenek kritikai igénnyel szólni ott, ahol ennek szükségét érzik. Merjenek a mélyére ásni új, fölfedezetlen dolgoknak. s merjenek ítélkezni is a marxista művész felelőiségével. Ehhez az alapálláshoz kedveső légkört hozott a mögöttünk levő évtized. Ez a légkör nemzetünkkel népünkkel szembeni felelősséget igényel a művésztől és rendkívül nagy eszmei állhatatosságot és életismeretet, is. Csak a felelősségérzet, az eszmei állhatatosság és életismeret menti meg a nép szolgálatába szegődött művészt attól, hogy ne tévedjen meg kedvezőtlen felszíni jelenségek láttán. belső feszültségek, gondok esetén. Csakis ilyen indíttatással van értelme, okos célja az alkotói szuverenitásnak. A Tiszatáj körül kialakult alkotóműhelyhez tartozék évtizedes tapasztalatból ítélve látják szerepüket, felelőssegüket. Ma a budapesti Kossuth-klubban rendez irodalmi estet a Tiszataj. néhány nap múlva átmennek Szabadkára, a Fórum-kiadó meghívására. Bejárták az ország sok-sok városát. községét. Így is szolgálják a nép műveléset es gyarapítják az Alföld. Szeged irodalmi rangját. Nem „vidéki" már ez az irodalom, mert nem provinciális. Benne él az ország szellemi, irodalmi életének vérkeringésében. Országos irodalom, mert a haza egy szűkebb világáról ad hiteles művészi-tudománvos képet, S eppen azáltal országos, hogy „szegedi", „alföldi". A szegedi elődök is ezen az úton jutottak föl a Parnasszusra. Város- éa köz.ségiáró munkájukkal az egységesebb ítélőképességű művészi közvéleményt formálják. S az ol• asó ezrek és tízezrek véleménye alakítja az alkotó műrész munkáját, A hatás tehát kölcsönös. Az ls tisztázódik eközben egyre több és több embernél, hogv a politikát és a művészeteket, irodalmat nem lehet összekeverni. Semmiképpen sem lehet a művésznek a vátesz elmélet ködvilágot jelentő valótlanságában élni: Ez naivitás, hiszen a néptömegek alakítják és irányítják a politikát, tehát a nemzeti sorsot. De nem lehet a népet szolgáló művészeteket sem a politikai figyelem küszöbén kezelni. Közismert, hogy kultúrpolitikánktól mindkét nézet es magatartás idegen. Szaporítsák az irodalmi esteket üzemekben, termelőszövetkezetekben. adjanak ezáltal gazdagabb, színesebb életet, érzelemdúsabb lelket a dolgos embernek. Még soha nem igényelték így a tudást, a szépet, és egyetlen hatalom sem igényelte ennyire őszintén a müveit nemzetet: munkások, parasztok műveltségét. Nemzeti kincsünk egyik leggazdagabb hanyaja a tudás, a képzettség. Ugyanígy szocialista nemzetünk ereje, gazdagsága egyenes arányban fejlődik a müveitebbé váló milliókkal. Nekik és róluk írunk, de mondjuk ezt előttük — Gyalázat Huszonhat százalék. Sírás kaparászta a toi-Komat. Ügy éreztem kárba veszett minden fáradozásunk. Akkori fejemmel azt nittem, hogy mindennek Szalma Bálin: az oka és irtózatos harag fogott el. Korsós Jancsi ugyanilyen állapotban lehetett, mert megragadta a karomat. — Gyere! Elszaladtunk a gazdakör ablakai alá. A függönyrésen át láttuk, hogy a pipafüsttől ködös zsúfolt terem közepén éppen szónokolt egy magas, hajlott hátú férfi. Nem falubeli volt. mert urasan mekegett, s furcsa kappanhangja jól kihallatszott. — Látjátok, gazdatársaim, még eb ben a kommunistafészekben is sim-w az élre törtünk. Képzeljétek el, mekkora győzelmet arattunk Dunántúlon, ahol... Valaki közbekurjantott. — Hála a jóságos istennek! — Tudod ki volt ez? — kérdezte Jancsi, aki a másik ablakon kukucskált. — Innen nem láttam. — Szalma Bálint. Ügy döntöttünk, hogy megvárjuk, r számon kérjük tőle azt a halaistent Villanynak hírét sem hallottuk még akkor nálunk, a sötétséget harapni lehetett volna. Elmentünk a sarokig és lehorgonyoztunk. Lángolt bennünk a gyűlölet. Eszembe jutottak Szabna Balint viselt dolgai, amelyek megítélésem szerint a legaljasabb nűnőkkel voltak egyenlők. Apám sokszor meselte, hogy a harmincas esztendőkben 6 volt az emberpiac szemétje. A munkanélküliek többnyire egy nyomon beszéltek, amikor aratókat k(-restek a gazdák, Szalma azonban 66 kiló helyett. 50—60 kilóért is elvállalva egy hold búza keresztbe rakását. Ugv csinálta, hogy körülsumpoiyogta az atkudozókat, s miután azok nem tudtak megyezni. kezében gyűrögetve zsíros kalapját, odaállított t'éderes kocsihoz: „Jól tette, Samu gazda, hogy nem adta meg annak a szemtelennek, amit követelt. Én feleannyiért megcsinálom ..." A földosztáskor meg azt csérogta az emberek fülébe, hogy aljas dolog elvenni a nagyságos úr birtokait, ö biztosan ludja, aki le meri verni a mezsgyekarót, azt felakasztják, mert visszajön az uraság hamarosan. Vagy három óra hosszat vártunk rá a sarkon, hogy elbeszélgessünk vele a magunk szakállára. De nem jött senki. Már éjfél is elmúlhatott, s csak a gazdaköri kurjongatásos dínom-dánom verte fel az éjszaka csendjét. Egyszercsak hirtelen felerő södött. a lárma, mintha a kisgazdák elindultak volna hazafelé. Kint az utcán folytatódott a részegek hahotája, többen fütyültek, nyerítettek. De nem haladtak sehova. — Ugyan mit művelhetnek ezek? — szólalt meg Jancsi, és a fázástól összekoccant a foga. — Gyerünk, nézzük meg! Visszanyargaltunk a gazdakörhöz, ahol nem mindennapi látványban volt részünk. Vagy húsz ember karimát formált a bejárat előtt, az egyik borosüveget vágott a földhöz, a másik viharlámpát lógatott maga elé, hogy jobban lásson. Középen négykézláb mászkált valaki és olyan hangokat hallatott, mint az a kutya, amellyel incselkednek. Amennyire lisztes távolságból ki tudtuk venni, gyűrött arca csupa maszat volt, s azon igyekezett, hogy a szájával elkapja egy nagy melák paraszt pantallós lábát. — Itt az üveg, te kutya ..., hohó. ne hamarkodjuk el. hékáskam. majd csak aztán, ha beleharapsz — bömbölte valaki. — A szavazatot már jócskán leittad. most le kell szedned róla a nadrágot — toldotta meg egy másik, es fulcloklott a nevetéstől. A „kutyának" azonban rosszul ment a játék. Hiába forgolódott egyre fürgébben, mintha megkergült volna, mégis csak a levegőbe tudott beleharapni. A pantallós láb időnként meglendült és úgy rúgta oldalba „támadóját", mintha igazi állat lelt volna. Később többen is nekiestek, görönggyel hajigálták, bort csorgattak a fejére, a hátára ültek és csapkodták tenyérrel a hátulját. Mintha megvesztek volna jókedvükben. Nem mertünk közbelépni, pedig már sajnáltuk Szalma Bálintot. Szótlanul elindultunk és isten tudja miért. gyávának éreztük magunkat. Mögöttünk javában folyt a vidám szórakozás... F. NAGX ISIVAN bátrabban. Hidegen hagy minket az arisztokratikusán lefelé néző kultúrsznob. vagy a félművelt csevegő-csámcsogó kispolgár tehetetlen finnyáskodása. Fölmelegít, amikor a munkás, a paraszt és a szellem embere veszi kézbe, amit irtunk, s kérdez, esetleg véleményt mond róla. Köszöntjük a huszadik évfordulót unnepló Tiszatayat. Szellemi életünk komoly tényezőjét. bátortalanodás. a folyóirat elszürkülés®. A „megszempontozott" irodalom egeszseges vérbő sodra megtorpant.. Ez összefüggött az. ismert hibás kultúrpolitikai koncepcióval, a marxista esztétika és a szocialista realizmus leszűkített dogmatikus felfogásával, a rosszul értelmezett pártossággal. amely a napi politika direkt eszközű agitatív szolgálatát jelentette. Szép versek és novellák elején egy jelszó és a végén egy félreérthetetlen hűségnyilatkozat Ebből a felfogásból és gyakorlatból következett, hogv a tisztességes politikai alapállást és az alkotóképes tehetséget nem azonos hangsúllyal kezelték. Holott a politikai tisztesség önmagaban senkit sem emel íróvá, és megfordítva, a valódi tehetség nem nélkülözheti a népet becsülő politikai magatartást. Ilyen körülmények kialakulásával csökkent az érdeklődés, a belső tűzzel fűtött líra meghűvösödött, s a próza művészi értéke lesoványodott A kimozdulás ugyan elkezdődött az ötvenes évek derekán, de érthetően, a kultúrpolitika kacskaringóit követve kilengésekkel járta útját a folyóirat is. Megnövekedett az egészségtelen fővárosi hatás, ami nem is annyira művekben, inkább véget nem érő polémiákban nyert kifejezést S itt sem az irodalom helye, szerepe, hanem az ország politikai, gazdasági sorskérdései kerültek témára. Egy megvadult jobboldali, munkáshatalom-ellenes szellemi erjedés csapódott ki a főváros irodalmi életéből, s megütközött ebben az irodalmi alkotóműhelyben ls. a munkáshatalom őszinte és bátor féltéséből táplálkozó szellemmel, amely azonban gyakran a mozdulatlansághoz görcsösen ragaszkodó magatartásban jelentkezett. A szegedi arcélű eredet, s a szilárdabb eszmei alappal bíró műhely » két tényező tartós hatására maradt távolabb attól a szélsőséges, nemzetellenes, népellenes, ellenforradalmi szeliemisegtől. amely 1956 nyarára a fővárosban eluralkodott. Ezért vált kepessé arra is, hogy lehetőségek biztosításával, bátorítással az ellenforradalom után az országban elsőként szóljon a munkáshatalom politikája, kultúrpolitikája mellett. Nem provinciális bátortalansággal, nem dilettantikus módon, hanem az egészséges magvar szellemi élet megújhodását országos méretekben sürgető erővel, országos ranggal bíró világnézeti, művészi igénnyel és hatással. Ezáltal a szegedi irodalmi alkotóműhely létének ebben az első évtizedében kétszer élte fénykorát: indulasának eveiben, a az 1956 utáni években. • • Ez azonban igv nem a teljes kép. Miért futhatta meg ez a folyóirat második évtizedeben országos rangig emelkedő pályáját? Mert kedvező politikai, társadalmi és anyagi feltételeket teremtett ehhez a párt kultúrpolitikája. Üj az. hogy az irodalom irányítása nem centrális, az írások közölhetőségét, elvetését nem határozatok döntik el, hanem az alkotóműhelyek vezetői és a könyvkiadók. Föloldódott a korábbi merevség, s ez a gondolati bátorság, az alkotókedv kiterebélyesedéséhez vezetett, s az új felfedezésének vágva fűti az írót és a költőt. Gyökeret vert aa a felfogás, hogy vita nélkül nincs művészet, hiszen a vita maga a dialektika: az ellentétek összeütközésében születik meg az új. Ebben a légkörben nevelgette Király István a szegedi egyetemen azt a kritikusi csoportot, fiatal költőket, novellistákat, akik ma a Tiszatáj körül élő garda derékhadát alkotják. A párt IX. kongresszusa sürrető erővel emelt szót a vitatkozó légkör fejlesztéséért, az alkotó, teremtő energiák bátrabb mozgásba hozásáért. Túl vagyunk azon, hogy a társadalmi viszonyok milyenségéről kerekedjen vita: » mi népünk már nem tudna más társadalmi viszonyok között élni. A szocialista életforma hazánkban végleges. De annál inkább vitázzunk azon, hogyan lehetne okosabban, jobban boldogulni! Jobban boldogulni a szocialista életviszonyok fejlesztésével. Eszmevilágunk igazát, tisztességét, teremtő erejét kétségbe vonni, vagy vele szemben polémiát folytatni, csak ostobaságból, vagy kimondottan rossz szándékból lehet, amely egy ponton túl már sérti nemzeti önérzetünket, népünk törekvését, s természetesen ez már nem „vita*. Nem is kezelhető a vita eszközeivel. Az út iránti fogékonyság, az alkotó vitalitás egybea nagy felelősséggel is jár. Bizonyítható, hogy ezt a felelősséget; tehát a demokratizmusból származó felelősséget még nem mindenütt érzékelik. Pedig minden vitatéma, és eredmény, minden leírt sor felelősségvállalást hordo* magában. Különösen nagy az „írástudók" felelőssége. S éppen ott. nem lehet összetéveszteni a szocialista demokrácia szabadsagát, a kispolgári életérzésből táplálkozó szabadossaggal. Az előbbi felelősséget, rendet é9 fegyelmet hordoz, az utóbbi felelőtlenseget, anarchiát, egyéni Hitvanyságot szül. Yasarnap. 1367. marcitta 12. OÍL-MAGYARORSZAM 7