Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

it wur« Kamiiméi A z ember soha sem lehel elég óvatos. különösen akkor. Via utazik. F.zt lenssztalta barátunk. Hanns Petermann is. amiko*- hetykén ós merészen odalépett a fürdőhely sétányán egv elegárs hölgyhöz és megszólította. — Láthatnám Önt ismét kisasszony? Az jfjű hölgy megrázta a fejét, ám csöppet sem oaratvsgtalanul tett- hozzá. — Nem vagyok kisaszszony. — Nem? — Nem. — Kár. — Talán — Férjnél van? — Igen. — És a fé ta* — Nincs Itt Egyedül jőttenv Hanns Petermann beleszagolt a friss reggeli levegőbe. — ékkor talár, lehetne.. A fistal hó ev azenban rendkívül komolv arcot vágott v ,fn ftrirtri* Tlöslcr VA S A RN API trinuuci iiniimliiimimiiiiiiMiiMiHiiiaiiiinitnHiimHHíj! nu i«r iiniimliiimimiiiiiiMiiMiHiiiaiiiinitnHiimHHíj! f'W \i3M>y HalhaJ-aHan nép kö ítészei" Ortutay Gyula könyve Amikor Ortutay Gyula 1020 őszén beiratkozott a szegedi egyetemre. humanisztikávaL, elsősorban görög filozófiával kívánt foglalkozni. Azután találkozott egy kiváló professzorral és egy olyan tudományággal, amely napok alatt áj irányt szabott tanulmányainak, egesz munkásságának. Snlymnssy Sándor hatására már a szegedi egyetemi évek alatt Szabolcsba utazik. halladákat és meséket gyűjleni. Ily módon fel kellett figyelnie az egyetem falain túli világ gyötrő problémaira, a dalok es mese k kincseit őrző nép aggasztó állapotára, a föld es jogok nélkül kallódó szegényparaaztság küzdelmeire. Éppen ez a valóság felé fordulás, az aktuális társadalmi goudnkat-feladóinkat ú vállaló szemlélet tette kutatásait új szempontúvá. termékennyé, a nemzeti közműveltség egészéhen is jelentőssé. A közelmúltban megjelent,, Halhatatlan népköltészet című kötetének ez a tanulsága. A néprajz tudománya sokat köszönhet Ortutay aktualitás igényének, annak, hogv gyűjtő munkája a harmincas években szorosan összeforrt a magvar társadalom radikális átalakításának terveivel. Ebben az összefüggésben válik csak érthetővé például Fedics Mihály meséinek gyors terjedése. Érdemes egy pillanatra megállni Fedics bácsi és a meeeeyűjtő találkozásánál. A színhely apró szabolcsi falu, Bátorliget, ahová Ortutay egv őszi napon, zuhogó esőben érkezett. Ennél ls nagyobb baj volt. hogy reményei megcsalták. Kiderült, hogy Bátorliget alig néhány évtizede* település, néprajzi szempontból tehát, érdektelen. Indult volna tovább, de nem volt mivel. Időmentésnek — hogy kárba ne vesszen a napja — jó mesei őt keresett. Így került Fedtcs Mihály kunyhójába. Itt élt ő unokájával, annak férjével és három dédunokájával, igen szegényesen. Mesél kiskanász.okról. sárkányokról, királykisasszonyokról, az Igazság és a Hamisság birkózásáról szóltak, de mögöttük a jelen és a közelmúlt eseményei, egy próbára tett élet motívumai is felsejlettek. Ortutay pedig ki is emelte ezeket: hadd' tudja meg minél több ember, hogy a mesék gazdagságában és pompás szerkezetében a magyar szegényparasztság elhagyottsága. elárult tehetsége vádol. Fedics bácsi ap.ia cseléd volt szabolcsi uradalmakban. Fiára is ez a sors várt. írni, olvasni nem tanulhatott, volt kiskanász, kisbéres, kocsis, napszámos, erdőirtó munkás. Megjárta Amerikát is. ahol farmokon és útépítésnél dolgozott. Öregségére pár hold földet vásárolt. de sz elúszott. Maradt, a szegénysor, a koldusság es a lélek csorduló hősége, a mesemondó adománva, amelv Ortutay jóvoltából országszerte ismertté vált. A néprajz nagv magyar mesterei is elvonulnak előttünk a kötet tudós-portréi ban. Ezekre az írásokra Ismét a tudomány és a társadalom egvüttes szolgálata jellemző. Ortutay értékelése — a tudomány minósftése — azokat az elgondolásokat és müveket állitia előtérbe, amelyek a nemzeti közműveltség formálását szolgáliák. lsv éri el a szerző azt a cel.iát. hoev hőseit a szakemberek szűkebb körött túl is érdekessé, rokonszenvessé tegye. A hagvományt is a jelen és a jövő érdekében kívánja hasznosítani. ..Hisz.en a mai magyar falu — írja Eleven vagy múzeumi kultúra című tanulmányában — npm várja tőlünk, hogy valamilyen kiagyalt eszmény szerint öltöztessük a régi népi formákba, újra meg újra. Nem akar bezárkózni a maga-teremtettr régi költészeti, művészeti formák újraélesztett világába . . . Ehelvett n mi kulturális tömegmunkónknak meg kell találnia azokat a módokat, amelyek re ven a: írástudó. s mind nagyobb természettudományos. trchn'kot tudassál, mind nanyobb kulturális igényekkel fellépő fahthoz szólhatunk. Ezt a programot segíti hatékony megvalósulásában Ortutay Gyula könyve, amely az eddig jelzetteken túl ls sok időszerű kérdésben ad eligazítást, tudotuányois és közírói állásfoglalást. A nacionalizmus sok türelmetlenségét cáfolja néldául az. együttélő néoek meséinek, dalainak, történeti mondáinak évszázados kölcsönhatásával. Az. 01 iránti fogékonyságra i korábban elhanyagolt munkás-folklór értékeinek frílfnrie-ésével mutat példát, a népmese mai értékét, •"-péti g nemcsak twnulmánvok sorában bízón vítlli, hanem mint » mesék gvflltőie =* ktadéta hatásuk gyakorlativá tételéről is gondoskodik. DERSl TAMÁS Szájról szájra — Gyere csak. mondok valamit, de bizalmasan, és csak neked — hívtam félre Pacolait. aki reszkető gyönyörűséggel dugta hatalma* fülcimpáját az. orrom alá. — Mondjad... hallgatlak, öregem. — Kuk... — Micsoda? — nézett rám meghökkenve. — Mondom, hogy kuk .., — Eredj a fenébe a hülye ötleteiddel. Nincs időm a szórakozásra — sértődött meg. és faképnél hagyott, bár láttam az arcán, hogy szöget ütött a fejébe, mi a fenét is jelenthet, az a kuk. hátha valami jelszó, valami titkos kulcs egy rejtélyhez. Biztos voltam a dolgomban. Napközben figyeltem Pacolait. aki töprengő arccal ült az íróasztal előtt, rágta a golyóstol lát. időnként hümmögött magában, mígnem délután felragyogott az. arca. felugrott, és kirohant a szobából. Másnap délelőtt a folyosón Kajevác és Pöszméte suttogott, de amikor megláttak. elhallgattak. A falakat szemlélték, mintha érdekes plakátok függtek volna ott. Biztos voltam a dolgomban. Délután Krecsmegl karolt belé a folyosó immáron távoli szegletében Burbulyába és széles gesztusokkal magyarázott valamit. amire Burbulya csak ilyeneket tudott mondani: — Nahát... Ne mondd... Hihetetlen... — De igen. most mondták nekem is — bizonygatta Krecsmegl. s ahogy meglátott azonnal elhallgatott, torz vigyorral a képén. Biztos voltam a dolgomban. Így telt. el egv hét hol a folyosó egyik, hol másik sarkában láttam két-három kollégámat amint összedugott fejjel suttognak. Malvinka kétszer elájult Kőtelekiné nevetőgörcsöt kapott, de amint arra kerültem, Malvinka talpra ugrott. Kótelekiné úgy csinált, mintha zokoena. kollegáim meg elhallgattak, mint az éji bogarak. Biztos voltam a dolgomban. — Mondd. öregem .., megkérdem tőled kereken . .. Igaz az, hogy a feleséged megszökött egy tengerészkapitánnyal, te meg összeálltai a húgával és emiatt feljelentettek a bíróságnál? — kérdezte jó egy hét után Galagonya, és reménykedve nézett a szemembe, hátha igaz .,. — Egy frászt — mondtam tömören és elfogott a nagT megelégedettség: nemhiába voltam biztos a dolgomban. Csak annyit kellett Pacolatnak mondani, hogv kuk... S íme. itt egy kerek és remek pletyka. Vajon mí lett volna, ha azt mondom neki, úgy bizalmasan: — Tik... tak! Gondolni sem jó rá. Gyttrkó Gém ismeretsé — Nem S-nmi' sem lehetne. Először is ilyesmit en egyáltalán n?m csiráink, másodszor: tudja az egesz fürdőhely, hogy férjnél vagyok és hogv egyedül érkeztem ide. Mit monrianának az emberek, ha hirtelenjében meglátnának magával? — Azt lehetne mondani az embereknek... — Szóval? — Az embereknek azt lehetne mondani, hogv én vagyok a férje és most érkeztem látogatóba. A hölgy meghökkenve megállt. — Hm! Az hiztns. hogv magát, fiatal barátom nem ejtették a feiére. — Korántsem. — Meglátszik. — Szóval, megegyeztünk? A nő nevetett, és hevesen rázta a feiét — Lehetetlen. Teljességgel lehetetlen De azért lehetséges volt. Amikor há rom órára! később Hanr» Petermann megérkezett g szállodába, melyben a hölgy már három hete lakott, megkérdezte: — A feleségem rendelt szobát a részemre? — Igen. a második emeleten • — Köszönöm. Hanns Petermann vidám szívvel cipelte fel a bőröndjét. átöltözött, ma.id röviddel utána büszkén, ragyogva jelent meg a szálló éttermében Hiába, a férfiak nsgvon büszkék a maguk kis győzelmeire. Égy pincér lépett hozzá. — Szeretnék a teraszon vacsorázni a feleségemmel — mondta neki Petermann. — Lehetséges ez? — Nasfvnn sajnálom, de ez nem megy. — Ninrs szabad asztal? — Asztal még lenne — felelte a pincér — viszont a naevságosasszonv n ercedórával ezelőtt elutazott. Elutazott? — Petermann érezte, hogy a jókedve cserbenhagyja. — Igen, elutazott — ismételte a pineér. — És nem hagvott hátra nekem valamit? — De Igen — bólintott a pincér. — A háromheti széllbdiszámlájét. Azt mondta: ..adták át a számIámat a férjemnek, aki éppen most érkezett." Fordította: Zilahi JudH ÚJ VERSEK SOLTMOS IDA Tava a x et&H Zakatol az eső. Reggeltől estig alkonyat van, azután éjszaka. A hold nem kelt fői három napja. Az ember nehezen mmdul ki a házból és esiga-lassan ballapdál hazaIlyenkor kéne kávéházban ténferegni, szemlélődni a csillárok alatt, fontos levéllel bíbelődni, az ifjúságtól legalább sóhajjal elköszönni, mielőtt végleg elszalad, emlegetni ,a szegedi bolondot, szomorú szentjét húszéves korunknak, agyunkból kikaparni a gondot, türelmesebbé válni önmagunkhoz, talán ilyenkor sikerülhetne: — az eső zümmög, mint a légy — valamicske ideig ú tra hinni elbitangolt éveink igézetét. BARABÁS ETA Tavaaxodik Leoiorgott az első napsugár l a sudár nyárfák langytól részeg igán zsenge rügyek kortyolják a fényt. Kényes szirmú gyöngyviragkehelybe pehelykönnyű harmat önt reményt. Foszlott szélű bárányfelhő bolyha oly halkan, mint szellő rebbenéi foltot leheli csorgó napsugárra, pára száll a himbódzó virágra. Buggyan a föld. Tavasz. Nevetés. Vannak emberek, akik néhány nap 8latt képesek megokosodni. De olyanok ls akadnak, akiknek a fejébe tölcsérrel önthetik a tudást, még sincs semmi látszatja. — Az igazság olyan, mint a gvönyörüszép muzsika, fiaim — magyarázta nekünk negyvenöt nyarán egy tizenkilences kommunista —, könynyen bekúszik az ember fülén át a fejébe. Csakugyan! Még alig hámlott le rólunk a tojáshéj, éppencsak áthágtunk a tizennyolcadik esztendőnkbe, s mi — Korsós Jancsi barátom és jómagam — egv-kettöre megtanultuk a forradalom lényegét. Sót mi több, azon csodálkoztunk, hogv korábban nem láttuk világosán ezt a nagyon egyszerű igazságot. Ráadásul a szovjet front elől elmenekült Szádeczky család könyvtárában kezünkbe került egy Ady-könyv (azelőtt soha nem hallottuk még a nevét se a költőnek), és abban ilyen vérpezsdítő sorok voltak leírva: „ .. . ma se hitünk, se kenyerünk. de holnap már minden a miénk lesz, hogyha akarunk, ha merfl nk." S mi bizonyosan tudtuk — talan az ösztönünk súgta meg —, hogy a holnap elérkezett és többé „az isten se v»r le minket", A faluban szinte egyik napról a másikra mi lettünk az élet első számú szószólói, s mivel azt is láttuk, hogy az emberi értetlenség és gyávaság úgy tenyészik, mint a dudva, elkezdtünk házalni. Nem koldultunk, hanem a leieket próbáltuk tisztára takarítani. Nehezen meni. mégis hétről hétre egyre többen pártoltak hozzánk. Azt mondtuk mindenütt és szentül hittük is: a közelgő választásokon a kommunista pártnak kell győznie, hiszen annyi itt a szegénynép, mint a seregély, ők is ugyanolyan könnyen befogadják a jő és értelmes dolgokat, ahogyan mi megértettük. Mondom, általában szépen boldogultunk az emberekkel, igaz. hogv zömmel a napszámos családokhoz kopogtattunk be, a gangosabb portákat bölcsen elkerültük. Azt azonban mégse gondoltuk volna, hogy egy kutyaól-szerű viskóban ütközünk legbőszebb ellenállásba. Pedig ez történt. Szalma Bálintnak — akkori szójárás szerint — egy szakajtóra való gyereke volt. s egyetlen nyirkos szobában a földön, szalmán aiia.la őket. Amikor odamentünk, mégis elkezdett jajveszékelni, mint egy nisztériás vénasszony, hogy tönkre akarjuk őt tenni, ha meglátja valaki, hogy nála jártunk, ki ad majd munkát őneki. Második látogatásunkkor meg bicskát rántott elő. s azzal hadonászva ordibálta, hogy belénk mártia, nem törődik vele, ha fel ls kötik érte. — Piszok kommunisták! — ortályoeta utea hallatára. — Be akarják vezetni a csajkarendszert, s még ide mernek pofátlankodnt. Elképedtünk. Sehogy se tudtuk megérteni, hogy egy ilyen elesett ember. akinek a nadrágból örökké kilogott a feneke, miért, nem hallgat ránk. Magatartasa sértette lobogó ifjúi önéiv.etünket. s azon kezdtünk tanakodni, hogyan bírhatjuk öt jobb belátasra. — Nagyon moslék egy ember ez, te — jegyezte meg Korsós Jancsi. — Hagyjátok rá! — legyintett az öreg párttitkár, amikor tájékoztattuk, hogy nem megyünk Szalmával semmire. — Elvetle az eszét a nyomorúság. A gazdakörbe szokott járni a szerencséi len. s ott úgv lei tatjak néha. hogy szánalom ránézni. Nincs szükségünk az ilyenek szavazatára. Eljött a választás napja, s rendben, baj nélkül zajlott le a szavazás. Alig vártuk, hogy este legyen, rohantunk a pártszervezetbe, hogy megtudjuk1 a végeredményt. Ott az elvtársak már elkészültek az összesítéssel, de látszott rajtuk, hogy baj van. Levert hangulatban tanakodtak a gyérén világított irodaban. — Mennyi? — kérdeztük Jancsival. A párttitkár lemondoan legyintett) 6 OÍL-/nAGYARORSZA6 Vasárnap. 1987. március 12.