Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

Négy esztendő után újra választásra készül a? ország. Választásra készül megyénk lakossága is. Március 19-én az ország 7 millió választópolgárával együtt az urnák elé járul megyénk (Szegeddel együtt) 300 000 választópolgára is, hogy megválassza képviselőit a néphatalom szerveibe, az országgyűlésbe, a megyei, járási, városi és községi tanácsokba. A választás mint az egész társadalmat érintő nagy politikai esemény jó alkalom arra is, hogy összegezzük az elmúlt évek tapasztalatait, felmérjük a megtett utat: meddig jutottunk a szocialista társadalom építése során; milyen eredményeket hozott az utóbbi négy esztendő, s azok az emberek, akik a nép, a választók bizalmából mint tanácstagok vagy országgyűlési képviselők tevékenykedtek, érdemesek voltak-e a bizalomra? Ezt az értékelő elemző munkát a jelölő gyűlések, majd méginkább a választási gyűlések lényegében elvégezték. Az elmúlt hetekben soha nem tapasztalt politikai aktivitásnak lehettünk részesei és tanúi. Már a jelölő gyűléseken a megye választópolgárainak közel 50 százaléka megjelent és több mint 7500 felszólaló mondotta el véleményét, tapasztalatát a párt, a kormány politikájáról, az elmúlt négy év munkájáról, eredményeiről és fogyatékosságáról, s a felszólalók közül több mint 4500-an közérdekű kérdésekkel, városukat, községüket vagy választókerületüket érintő kérdésekkel és javaslatokkal foglalkoztak. E jelölő gyűléseken a lakosságnak politikai érettségét az államhatalom új országos és helyi szerveinek kialakításáért való felelősségérzetet tükrözte az az aktivitás is, ahogyan — személyenként, funkcióra és pártállásra való tekintet nélkül — elbírálták vagy felülbírálták a jelölteket A gyűlések résztvevői a jelölteket aszerint mérlegelték, mit tettek eddig a szocialista társadalom felépítéséért, bírják-e a lakosság, a választókerület bizalmát, eddig is képesek voltak-e vagy a jövőben képesek lesznek-e ellátni a közéleti megbízatással járó munkát. Tudnak-e küzdeni szülőfalujuk, megyéjük, hazájuk, népük további boldogulásáért? Ilyen megfontoltsággal 12 (továbbá Szegeden négy) országgyűlési képviselőt és 2702 tanácstagot jelöltek. 62 jelölő gyűlésen alapos vita után több javaslat közül döntötték el, hogy ki legyen a jelölt, 18 választókerületben pedig két-két jelöltet indítanak, s itt a választás eredménye fogja eldönteni a szavazattöbbség alapján, hogy melyik jelölt fogja őket képviselni a helyi tanácsban. Mához ogy hátra vasárnap a megye, Szeged választópolgárai szavazni fognak. Minden bizonnyal saját jelöltjeikre adják szavazatukat, de ezzel a szavazattal politikailag is állástfoglalnak: a megtett út, a célkitűzések mellett a párt, a kormány, a Hazafias Népfront eddigi és jövőbeni politikája mellett A jelöltekre s arra a politikára fognak szavazni, amely az elmúlt években utat tört a nép legszélesebb rétegeinek értelmébe, szívébe. Arra a politikára fognak szavazni, amelynek gyakorlati megvalósítása már eddig is nagy eredményeket hozott az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének területein, egyben nagy eredményeket hozott a mi megyénk javára is. Az elmúlt hetekben, amikor a jelöltek gyűléseken találkoztak a választópolgárokkal és megvonták négy év munkájának a mérlegét, kedvező helyzetről számolhattak be. Kedvező helyzetről, mert megyénk politikai, gazdasági és az általános társadalmi fejlődéséről készült mérleg valóban kedvező. • Már eddig is az országgyűlésben dolgozó képviselőink vagy tanácstagjaink kedvező körülmények között fejthették ki tevékenységüket. Ez mindenekelőtt abból fakad, hogy pártunk az elmúlt években világos célokat, népünk érdekeit szolgáló politikát valósított meg. Ennek alapján tovább erősödött megyénkben a bizalom légköre. E célok és e politika ösztönözte megyénk lakosságát további munkára, alkotásra. Minden eredmény, ami itt, Csongrádban született, elsősorban a megye dolgozói erőfeszítéseinek gyümölcse. Hiszen például a számbelileg is megnövekedett munkásság majdnem duplájára emelte a megyei-szegedi iparnak termelési értékét, amely megközelítette az évi 10 milliárd forintot. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti parasztság döntő többsége felismerte, hogy a közös munka minden eddiginél jobb gazdálkodási eredményt és emberi megélhetést biztosít. Az eredményekből munkájukkal részt vállaltak az értelmiségiek is. Pedagógusok, műszakiak, agrárszakemberek, orvosok és mások közIrta: Török László remüködésükkel, tudásuk legjavával segítették a közös ügy, céljaink megvalósítását Megyénk és Szeged fejlődésére büszke lehet minden dolgozó, büszke lehet minden választópolgár. Büszke lehet mert szorgalmas munkája eredményeképpen a sok milliárdos összberuházások eredményeképpen erősödött megyénk ipara, növekedett az országban betöltött szerepe, erősödött megyénk mezőgazdasága, javult a lakosság szociális, kulturális és egészségügyi ellátottsága, fejlődött a kereskedelem, fejlődtek a városok, községek, javult a települések kommunális ellátottsága az egész megyében emelkedett a lakosság életszínvonala. Utólag is megállapíthatjuk azt, hogy a népgazdaság ránk bízott anyagi eszközeivel — a lakosság, az ország javára — nem gazdálkodtunk roszszul. Az újonnan épült, bővített, korszerűsített ipari üzemekben a második ötéves terv ideje alatt a termelés 73 százalékkal növekedett, 14 és fél ezer fővel több az iparban foglalkoztatottak száma. A megye ipari termékeiből évenként mintegy másfél milliárd forint értékben exportálunk szocialista országokba és mintegy 48 tőkés országba. Megyénk mezőgazdasága is egészségesen fejlődött a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme óta eltelt, időszakban. A szövetkezetek többsége megszilárdult, és bátran mondhatjuk, hogy ma már a korszerű nagyüzem jegyeit kezdi magán viselni. Közös vagyonuk már eléri a 3 milliárd forintot. A gépesítés és korszerű termelési eljárások bevezetésével, a belterjesség fokozásával, a hagyományos és a tájjellgű kultúrák termelésének fejlesztésével elértük, hogy a termelés öt év alatt 14 százalékkal növekedett (az országos növekedés 10 százalék), és egy kat. hold területről 43 százalékkal több termelési értéket állítottak elő, mint az országos átlag. A szorgalmas és a hozzáértő termelőszövetkezeti tagság munkájának eredményeképpen a termésátlagok szinte valamennyi növényféleségnél növekedtek és stabilizálódtak. Ma már a búza holdankénti termésátlaga 11 és 13, a kukoricáé 18 —19 mázsa körül alakul, a cukorrépáé 200 mázsa fölé emelkedett. Jelentősen növekedett a zöldségfélék átlagtermése is. E fejlődést elősegítette az a több mint 2 milliárd forintos beruházás, amit öt év alatt gazdasági épületekre, gépesítésre, öntözésre, hajtatóházak építésére, szőlő- és gyümölcstelepítésre stb. fordítottak a szövetkezetek. Egyszóval: a kormány által nyújtott támogatás, továbbá a már megtett árpolitikai intézkedések, a nagyüzem adta lehetőségek kihasználása, a tagok szorgalma meghozta a gyümölcsét; magasabb szinten, korszerűbb módon többet termelnek és ennek alapján a tagok közösből származó jövedelme is öt év alatt duplájára növekedett. Az országgyűlési kénvlse'őés tanácstagjelöltek a választási gyűléseken a tények sokaságát tudták felsorakoztatni, amelyek azt igazolják, hogy a párt, a kormány politikájának középpontjában az elmúlt években is a dolgozó emberekről, népünkről való fokozott gondoskodás állt. A dolgozókról való gondoskodás jegyében az elmúlt évek folyamán az egészségügy javítására, egészségügyi intézményeink fejlesztésére mintegy 53 millió, oktatási célokra 122 millió forintot fordítottunk. Ebből az összegből javítottuk, korszerűsítettük iskolahálózatunkat. 57 új általános iskolai tantermet és 56 középiskolai tantermet építettünk, népművelésre 31 millió, községeinkben művelődési ottho. nok építésére 38 millió forintot fordítottak. A megye négy városát is most már a fejlődés, a korszerűsítés jellemzi. Alakulnak, fejlődnek a városközpontok. Egyre több korszerű vendéglátó és kereskedelmi létesítmény szolgálja a dolgozók érdekeit. Minden városunkban folyamatban van a központi víz- és csatornarendszer kiépítése. Az elmúlt években jelentősen növekedett lakosságunk életszínvonala, és ennek alapján természetesen az igénye is változott. Kulturáltabban, korszerűbben kíván élni, s ez az igény nem egyszer próbára teszi megyénk állami és földművesszövetkezeti kereskedelmét. A második ötéves terv során úgy terveztük, hogy a megye kiskereskedelmi forgalma mintegy 23 százalékkal fog növekedni, ezzel szemben elérte a 39 százalékot, s egyben az évi 4 milliárd forintot. Az elmúlt években a kereskedelemmel szembeni igények is megváltoztak. A vásárlások, az igények a tartós fogyasztási cikkek irányába tolódtak el. És amíg 1960-ban a megye lakossága a tartós fogyasztási cikkekre 172 millió forintot fordított, addig 1966-ban 370 millió forint jutott erre a célra. 1960ban még mindössze 825, 1966-ban már 4330 darab porszívót vásárolt a lakosság. 1960-ban 3865, 1966-ban már 8010 darab mosógép kelt el, 1960ban 308, 1966-ban 4035 hűtőszekrényt vásároltak. Tv-ből 1960-ban 1940, 1966-ban 6974 darabot adtak el. És 1960-ban 57, 1966-ban viszont már 108 millió forintot fordított a lakosság bútorvásárlásra. És ezek a napjainkban jelentkező igények már nemcsak városiakra jellemzőek, hanem ma már a falusi lakosság igényeit is megtestesítik. Hogy mennyire megváltozott a falusi lakosság életmódja és kulturális igénye, azt tükrözi többek között az a tény is, hogy az elmúlt hat évben a falusiak a megyében 40 millió forint értékben vásároltak könyvet, a világ- és a magyar irodalom klaszszikusai és a mai írók műveit. Jslenleg megyénk lakossága a harmadik ötéves terv végrehajtásán munkálkodik. A második ötéves tervben elért sikerek alapján a harmadik ötéves tervben megyénk fejlődésére is a további gyors ütem lesz a jellemző. Nem kevesebb, mint 10 és fél milliárd forintot fordítunk az ipar, mezőgazdaság, a közlekedés, kereskedelem, a szociális és egészségügy, az oktatás és a művelődésügy céljainak megvalósítására. Bővül és korszerűsödik megyénk ipara és mezőgazdasága, növekedni fog a termelés, növekedni fog az iparban, építőiparban, kereskedelemben foglalkoztatottak száma és nyilvánvalóan növekedni fog a lakosság életszínvonala is. A céltudatos munka, a nemzeti összefogás teremtette meg és teremti meg ezeknek az eredményeknek a feltételeit. A céltudatos emberi munka tette lehetővé, hogy ma már a 44 órás munkahét fokozatos bevezetéséről beszélhetünk. A céltudatos emberi tevékenység teremtette meg a feltételeket a kisgyermekes dolgozó anyák életkörülményeinek megjavításához, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíj rendezéséhez, a szociális és egészségügyi viszonyok javításához. A párt, a kormány — a tömegek aktív támogatásával — eddig is és a jövőben is ilyen irányban kíván tevékenykedni. A tanácsok, a tanácstagok ennek a nagy közös munkának voltak eddig is és ezután is szerény képviselői. Hivatásukból eredően segítették és ezután is segítik a célok megvalósítását. Biztosítják ahhoz a szükséges feltételk megteremtését- A tanácsok eddig is s ezután is egyeztetik és képviselik az országos és helyi érdekeket, a közös társadalmi érdekek jegyében. Az elmúlt négy esztendő pártunk politikájának szellemében, a megye lakosságának érdekeit figyelembe véve a tanácsok és a lakosság közötti erősödő kapcsolatok jegyében, eredményeket, sikereket hozott. Mindezt annak hangsúlyozásával lehet mondani, hogy az eredmények mellett sok még a gond, sok még a tennivaló. A jövőt illetően az újonnan megválasztott tanácsoknak és személy szerint a tanácstagoknak is arra kell törekedni, hogy a tanácsok gazdasági szervező munkájában a gazdaságirányítás reformját saját területükön sikeresen érvényesítsék. Minden erővel törekedni kell a városok, községek fejlesztésére, a lakosság igényeinek a maximális kielégítésére, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. Egyik legfontosabb feldatunk a lakásépítés gondjaival való fokozott törődés; maximális támogatást kell nyújtani a társas- és a családi házat építők számára, annál is inkább, miután ebben az ötéves tervben az állami hitelből történő lakásépítések csak minimális igényeket tudnak kielégíteni. A tanácsoknak a jövőben is nagy figyelmet kell fordítani a termelőszövetkezetekre, jóllehet, a szövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodása a tanácsok irányító szerepének változását is maga után vonja, de a gyenge termelőszövetkezetek segítése és a távlatokat mutató fejlesztése a tanácsok elsőrendű feladata lesz a jövőben is. Ugyanakkor az elkövetkezendő években tovább kell növelni a tanácsok testületi szerepét, önállóságát. A tar,ácsok, s a tanácstagok tevékenysege csak a megye összlakossága együttes munkájának részeként fogható fel. Szoros egységben, közös munkával lehet csak nagyobb eredményeket elérni. Csak így lesz és így lehet a mi megyénk, városunk, községünk lakossága részese szép és lelkesítő céljainknak, a dolgozó embert szolgáló szocializmusnak. Tízezrek kísérték utolsó útjára Szombaton — végakaratának megfelelően — a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Kodály Zoltánt, ahol első feleségének hamvai is pihennek. A temetésen szinte az egész ország lakossága képviseltette magát. A párt és a kormány, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és más vezető társadalmi intézmények koszorúin kívül száz meg száz helyről érkeztek a ravatalozóhoz és az akadémiai köröndben levő Kodály-sírhelyhez a kegyelet és megemlékezés virágai. A végtisztességen ott volt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ilku Pál, művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja és Cseterki Lajos, a Központi Bizottság titkára. A gyászolók tízezrei között ott volt a diplomáciai testület számos vezetője és tagja, a szovjet, a csehszlovák, a lengyel, az NDK zeneszerző szövetségének képviselői, a nagy nemzetközi zeneműkiadók megbízottai. Az egyházi szertartás után a koporsót a téren felállított ravatalra helyezték. A ravatalnál díszőrséget álltak a magyar művészeti, irodalmi és tudományos élet neves személyiségei, a társadalmi szervek képviselői. Az utolsó díszőrségben Kállai Gyula, Szirmai István, Ilku Pál, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Szabolcsi Bence akadémikus és Tóth Aladár, az Operaház nyugalmazott igazgatója állt Kodály Zoltán koporsója mellett. Pontosan 11 órakor kezdődött a gyászszertartás Kodály Székely kesergőjének hangjaival, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola vegyeskara adott elő Vásárhelyi Zoltán vezénylésével. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter a párt és a kormány nevében búcsúzott Kodály Zoltántól. Kodály Zoltánnak, a magyar nép világhírű alkotóművészének a halála — mondotta bevezetőben Ilku Pál — mélységesen megrendítette népünket, az egész zeneismerő világot. Halála egy küzdelmekben és, eredményekben gazdag pályafutásnak vetett véget. A magyar kultúra művelői, alkotói, a művelődésügyi kormányzat nevében búcsúzom Kodály Zoltántól, a valamennyiünk által tisztelt és szeretett tanár úrtól. Távozása óriási vesztesége a magyar és az egyetemes kultúrának. Nagyszerű, küzdelmes életet zárt le a halál. A régi Magyarország nyomorúsága és értetlensége gátolta legszebb törekvéseinek valóraváltását. Az úri rend konok kultúraellenességével, a félreértésekkel és a rosszindulattal is meg kellett küzdenie. Kodály azonban történelmi megrázkódtatások, lázas művészi útkeresések közepette szigorú hűséggel, igaz harcos humanizmussal járta a magaválasztott utat. Kivételes teljességű az élete, mert megérhette alkotó élete álmainak megvalósulását. Kettős célja volt, melyért mint zeneköltő, tudós és nevelő egész életén át fáradhatatlanul küzdött: a néphagyományokon alapuló új magyar műzene kibontakoztatása és hazánkban a széleskörű zenei műveltség megteremtése. Művészetének klasszikus tisztasága, igaz humanizmusa a zeneirodalom örök értéke. Alkotásaiban megvan az az eleven éltető erő, ami az emberek jobbá és nemesebbé formálásán munkálkodik, ami képes szebbé-jobbá tenni a világot Elsősorban természetesen a magyar világot, mert művészete millió szállal kapcsolódik népéhez. Egész élete hűséges helytállás volt hazája kultúrájának szolgálatában. Művészi tudósi teljesítménye rendkívül céltudatos és hivatásszerűen végzett népművelői, néptanítói szolgálattal párosult Ö maga mondta: „Sok időt fordítottam arra hogy kórusokat írjak gyermekeknek és iskolai énekkönyvet, állítsak össze. Azt hiszem, sohasem fogom sajnálni az időt, amely így nagyobb művek írására elveszett. Ügy érzem, ezzel ugyanolyan hasznos munkát végeztem a közösségnek, mintha további szimfonikus műveket írtam volna." Életművének ezt a részét kiváltképpen as új Magyarország esztendeiben, szocialista rendünk segítségével teljesíthette ki. Felismerte a magyar zene? élet hiányosságait és a közösségre — elsősorban a jövő közösségére: az ifjúságra — fordította figyelmét Hozzáfogott az óvodai és az iskolai énektanítás megreformálásához. Mint mondotta: „Ez nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés". A kórusmozgalom felkarolásával kiterjesztette tevékenységét a felnőttekre is. hogy a zene valóban mindenkié legyen. Kodály Zoltán élete, egész munkássága a hazaszeretet példája. Kodály Zoltán életműve lezárult de művének élete folytatódik. Kibontakoztatásán. beteljesítésén a magyar zeneművészet, zenetudomány és pedagógiai, egész kulturális életünk minden munkásának kell majd fáradoznia. A reá való emlékezés egyetlen méltó módja, ha sohasem feledjük, mivel ajándékozott meg bennünket és azon munkálkodunk, hogy az általa oly magasra tűzött célokat elérjük. A magyar művelődésügyi kormányzat nevében ígérjük, hogy hűségesen őrizzük ezt az életművet, hogy nemes törekvéseit szocialista rendszerünk erejével továbbra is támogatjuk. Tisztelettel, szeretettel adózunk emlékének — fejezte be beszédét Ilku Pál művelődésügyi miniszter. Ezt követően Rusznyák István elnök a Magyar Tudományos Akadémia nevében, majd Szabolcsi Bence akadémikus, a Zeneművészeti Főiskola professzora, a Bartók Archívum igazgatója a magyar zenésztársadalom és vezető intézményei nevében búcsúzott a mestertől. Végül Rajeczky Benjámin tudományos osztályvezető a legközelebbi munkatársak, a népzenekutató csoport fájdalmát tolmácsolta. A gyász-szertartás Kodálydallamokkal fejeződött be. A „Hegyi éjszakák" Árva vagyok című első tételét a Leovey Klára Gimnázium Kodály-kórusa adta elő Andor Ilona vezényletével, majd a negyedik tétel — meghalok — következett a debreceni Kodály-kórus tolmácsolásában, Gulyás György vezénylésével. A gyász-szertartás befejeztével Kodály Zoltán érckoporsóját gyászkocsi vitte az akadémiai köröndben lévő sírhelyhez. A koporsót tízezrek kísérték végig aa úton. Kodály Zoltán földi maradványainak elhantolásaikor a temetésen egybegyűltek a Himnusz eléneklésével búcsúztak a magyar zene nagy alkotójától. Vasárnap, 1967. március 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 5