Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

UTAZÁS A MŰVÉSZETEK ORSZÁGÚTJAIN Egy kép és ami utána következett Amikor Picasso elkészült az Aricrnoní kisasszonyok című keppel, senki se tudhatta. hogy korszakalkotó müvet hozott létre. A képet megnézték jó néhányan abban a műteremben, amely bizonyos szellemi központnak számított a század első évtizede Párizsában —, no nem eleganciája miatt, hiszen a „mosóteknönek" becézett helyiség minden volt, csak nem reprezentatív a szónak külsődleges érteimezesében. De ott lakott. Max Jákob, odajárt Apollinaire, Salmon — valamennyien tollforgatók és felforgatok egyben. Megnézte az Avignoni kisasszonyokat. Georg Braque is, akit Apollinaire mutatott be Picassónak, és megnezte André Orra in, aki a legműveltebb modem festőnek számított Párizsban az idő tájt. Braque. aki hamarosan Picasso leghívebb fegyvertársa lett, meghökkent a kep láttán és azt mondta: «... nekem úgy tonik a te festészeted ..., mintha petróleumot akarnál itatni velünk, hogy azután tüzet odádjunk". Derain kijelentette, hogy Picasso a kep mögé fogja magát felakasztani. Milyen is hát er. • kép, ha meg a legbatrabbakat is meghökkentette? Nálunk manapság nem ta olyan nehéz hasonlatot ta[ Ét x Az avignoiii kisasszonyok lyik Picassótól nem tudjuk magunkat különválasztani? Hiszen proteuszi lénye ezer arccal néz felénk. Melyik az őszinte, melyik az igazi? A kérdés bár értelmetlen, egy szóval felelhetünk rá: n proteuszi. Eszerint proteuszi volna századunk, azok volnánk mi is? Egv megszorítást azonban kell tennünk. A változandóság nem öncélú játék, hanem a mi korunk valósádásosabb. Picasso életművét a szakirodalom annyira feldolgozta már, hogv kiérlelödtek egyes korszakainak fő vonásai. Távolabb kerülve a jelenségek útvesztőjétől, kibontakoztatható a lényeges szerkezet. Ezt kísérli meg a felrajzolt séma is. Amint látjuk, nagyjából évtizedes ütemű lúktetesekben fut be egy-egy háromszakaszos egységet, egy-egy „triádot". Természetesen ezeket Téri* Antiiért* Szintért* 19* ( 1 1 1 1*0* 1 t 1 < 1 tlMizlfcn-reattwtümg •luduunok Teqtease Lantrw bítt* kék ksrsstk 1908 1910 u u 13 lé gőrfla aortánál srcballtm é» néger Eatá* Cettiat hatéi pre-kubtzmu* saaűhktw kubtastm xiiiuaukuí kubizmus 1911 u 1930 33 •rost balatt ínam hajüu" » kublzma? befejazá wakaw Oltárok. uárlekiDCk ortSsaSk korszaka iikosmlkut" slakut Gyerek portrék lálni rá — elvan mintha Mohácson járnánk busojáraskor. Különösen a szélső figurák ijesztőek, kétségtelen, hogy inkább maszkok, mim élo alakok. Aki köti rnagat a görög ideálhoz, aligha tudja ertékelni ezeket a „kisasszonyokat". Ha akarom, azt is mondhatom: durvák, primitívek, faragatlanok, vagy nagyon is baltavai faragottak. Honnan veszi a mintát ezekhez a szörnyekhez az a festő, aki legutóbb még az emberi gyengédség és részvét remekeit festette? Könnyű azt mondani: hatott rá az ibériai preromán művészet, hatott rá a néger plasztika. Persze hatott, hiszen a kor erre a hatásra volt determinálva. , Igen ám, de nem a művészi tehetetlenség jele-e, ha • fejlett civilizáció embere felszínre hozza a régmúlt élményvilágát? Nem olcsó utánzás-e, üzleti fogás, érdekesseghajhászat, játék, szofisztikus észtorna csupán? Mert érthető volna, ha Picasso például elmegyógyintézetben festi ezt. Meg lehet magyarázni, ha a festő elmebeteg, s különösen, ha gyógyulás után ismét rendes tudatműködést. fejlett művészetét produkál. S Picasso valóban úgv ingadozik „normális'' és „örült'' gondolatok között, hogy nagy pszichiátereket is arra ingerel, hogy a maguk módján magyarázzák. Mennyi kísértő erv! S valamennyinek ellent kell mondanunk. Ellentmondunk azon az alapon. hogv nem tudjuk magunkat töle különválasztani. vele együtt végső fokon korunkat kellene megtagadnunk. Igen. dc mégis megának törvényszerű szerkezet*. Aki a mi századunkban a valóságot mindenáron egyetlen kepletre akarná visszavezetni, nemcsak a tudományban mondhatna csődöt, hanem a művészetben is. Volna egy mód, amelynek birtokában mindezzel együtt lehetne gondolkodni: a dialektika. Ha volt, vagy van művész, aki dialektikusan gondolkodik és cselekszik, akkor. Picasso az, akár ösztönösen teszi ezt, akár tudatosan. Ezért érti meg tételesen, amit megért, s bontja fel csakhamar egy antitézisben, amit nemrég még tételezett Ki ne tudná, hogy tézis és antitézis nem véletlen ellentmondások arculatai, hanem egymástól szigorúan meghatározottak. Mihelyt eleggé felboncolta tételét, újra szeretettel fordul felé és szintézisbe egyesíti analízisének eredményeivel. Ezzel egyszersmind holtpontra jut s új tételt kíván. Ezt sem légból kapottan, hanem antitéziseként az első tézisnek. és így tovább. Áttekinthetőbbé tesszük fejlődésének mozgásrendszerét, ha felrajzolunk egy kronologikus sémát amely sorokban tartalmazza az elentmondások es kiegyenlítődések egymásutánját, továbbá egymás alá is irja a mozgásrendszer megfelelő tetikus, antitetikus és szintetikus fordulóit. Harminc esztendő szigorúan törvényszerű szellemi munkájának sematikus kerete ez, amelyet itt csak helyszűke miatt nem folytatunk még három évtized feldolgozásával. A séma lehat a törvényt Illusztrálja, az élet még bonyolultabb. m4c ellentmon • H az analitikus kubizmust. A felismerhetetlenségig felszabdalt mértani alakzatok közös nevezőjére hozott képek ezek, amelyeben a természet elveszti tárgyainak minőségi meghatározottságát: egy emberen kívüli öntörvényű, kaotikus világra utal. A szintetikus kubizmus a néger korszakot egyesíti ezzel az analitikus szemlélettel. s a modern világ fétiseit: újságdarabokat, kotta-, vag.v tapétaszeleteket ragaszt fel a továbbra is geometrikusán ritmizált képsík elemei közé. S most közel tizesztendei megbotránkoztató „barbárság" és „anarchia" után holtpontként Ingres, a klasszikus mester, sőt Rafael rokonságát fedezi fel magában Picasso. Csatlákozik Djagiler orosz balett-társulatához s velük együtt Itáliába megv. Olga Koklovát, az egyik táncosnőt feleségül veszi. Ez iuó tájt rajzolja Stravinszkiről, De Falláról klasszikus szépségű de monumen tális, lineárisan fogalmazott, portréit. Erre ellenhatásként jelentkezik a klasszikus formák plasztikai felfogása az úgynevezett óriáskorszak. Előbb súlyos parasztfigurákat rajzol, majd a mitológiai ősanyákra emlékeztető nőalakokat fest. Ugyanakkor az analitikus kubizmusban kidolgozott, síkra proicitált. alvilágot visszaidéző orfikus hangulatú, harlekinszerű zenészfigurákból alkot kompozíciókat. A női-anyai és a férfi princípium ilyen polaritása kisfiának harlekinjelmezes portréiban szintetizálódik, derül fel, fölébekerülve a korábbi szintetikus eredményeknek; összegezve a rózsaszín korszak szelíd melanchóliáját a szintetikus kubizmus montázsszerűségével és megidéző erejével. VINKLBR LÁSZLÓ Peter Weiss drámát ír Vietnamról Peter Weiss a Svédországban élő német író dekadens kisregények, szürrealista kísérletek — ahogyan ő maga fogalmazta meg, „az élettől való menekülés kísérletei" — után jutott a történelemmel való szembenézésig, a nálunk már másfél éve oly nagy sikerrel játszott Marat Sade-ig, majd a nemrégiben bemutatott A vizsgálat-ig. Lapunk olvasóinak mindkét darabot bemutattuk. De a Nagy Francia Forradalom problémái után a második világháború időszakának kérdéseivel foglalkozó író nem állt meg Auschwitz-nál és annál a frankfurti pernél, amelynek tükrében ott látható a fasizmus minden embertelen galádsága és az is, hogy meg ma is vannak erők, amelyek védeni próbálják azt, ami Hitler Németországában — a legjobb német hagyományokat megcsúfolva — történt. Most mutatták be Stockholmban — Etienne Glaser rendezésében — Weissnek azt a sajátos „musical"-ját, amely egyszerre szól az afrikai portugál gyarmatosítás félezer esztendős történetéről és arról a Salazarról, aki „megállította az időt, megállította a középkort és akinek ősz haja meg finom homloka alatt csillogó tekintetéből üj Auschwitzek néznek szembe a világgal". Az író azonban nem pihent meg a korral való találkozásnak ezen a magaslatán sem. Svéd és más lapok tudósításai szerint már javában készül Vietnamról szóló, új színpadi alkotása, A vizsgálat napjainkban játszódó párja. Megint esak egy tárgyalóteremben zajlik le készülő drámám — nyilatkozik az ötven esztendős író — és ez a mű, ha lehet. még zártabb lesz mint az, amit a frankfurti per anyagából irtam. Azt a sok borzalmat és szörnyűséget ugyanis, amelyet az állig felfegyverzett amerikaiak hazájukat védelmező parasztokkal szemben elkövetnek, nem is lehet másképp megjeleníteni, mint egyetlen színtér, és a rémtetteket már elvonttá tevő kérdések és feleletek formájában. Nem tudhatjuk természetesen, hogyan sikerül majd művészileg a készülő mű, amelyen Peter Weiss — Jürgen Horlemann, Vietnamban többször járt újságíró társaságaban — most éjjel-nappal dolgozik. Igen érdekes azonban, hogy Peter Weiss, a felelősség, az emberség, a népek élete iránt elkötelezettség írója ebben a formában vesz részt annak a társadalmi bíróságnak a munkájában, amelyet az elmúlt év végén Bertrand^ Russel, az idős angol filozófus és békehareos hívott össze. Emlékszünk rá: Peter Weiss is vállalkozott rá, hogy — mint több más kiváló iró és publicista — ő is ott legyen az agresszió tényeinek összegyűjtői között, és hogy az áprilisban összeülő bíróságon is hallassa szavát. Ugv látszik azonban, fontosnak tartotta, hogy — az emberiség jobbik énjét képviselő bíróság munkájával párhuzamosan — a művészet eszközeivel. hiteles dokumentumokra támaszkodva, megte. remtse a maga saját bíróságát is. A. G. ..smhnrkbipcntü" rOrsaEito bsrtsa* Simái Mihály versei i* kaettkus" a triádokat nem szabad eleve feltételezettnek tekintenünk. 1895-től 1900-ig a tizenöthúsz esztendős festő a spanyol realizmus hagyományait veszi birtokba, s eljut Toulouse Lautrec modernebb, érzékenyebb festészetének, polgári prüdériál megvető társadalomkritikai szemléletének megértéséhez. Megtanulja, hogy erkölcs és erkölcstelenség viszonylagos fogalmak, azokat a konkrét társadalmi tartalom elemzése fonákjukra fordíthatja. Gyermekkora „jó" szegényeinek és ifjúkora „rossz" drámáinak világából tört fel a két korszak holdfényes, részvétteli világába, ahol az éjszaka pillangói helyet adnak áldozatos típusoknak. A rózsaszín korszak derűsebb színskálán játssza tovább a lársadalomból kiszorítottak életét. Artisták világába vezet, akikben végül is felfedezi a részvétre már rá nem szoruló testi és szellemi létük harmóniájában élő emberek boldogságát. A „görög mozzanat" az önmagában nyugvó lét egyensúlyát mutatja fel egy pillanatra. Holtpont ez. tetőpont ugyanannyira, mint fennakadás. Picasso ekkor, mintha fejjel menne a fainak, látszólag elveti eddigi sikereit, eddigi eredményeit. Űj tételt állít fel: az archaikus — kora középkori és néger művészet tanulságai alapján. Ennek az új tételnek meghirdetése az Avignoni kisasszonyok. Ezt a barbár formát elemzi azután a cezannei festészet kifinomult franeia logikájával, majd az analízist végletekig hajtva Braquekal együtt megteremOlifonak ők ... mint a pilóta, aki repülve lelőtte sajatmagát, mert gyorsabban süvített, mint a lövedek, s • két iv egymásba-talált, s takitó lángban láthatta a gép szárnyán a gyilkos szolgát, az imént kiröppentett halált; mint a pilóta, aki repvlva lelőtte sajatmagát, és volt ideje kiugrani még, s egy távoli réten talpraallt, es megtapogatta izmait — élt, csodaként élt tovább, de, mint akinek tudata hasadt, azonnal feledte is e csodát; mint a pilóta, aki legyintve ismét a levegőbe szállt, magamögött hagyva a józan tájakat, akár a hangrobbanást, csak elóremered, nem látja, oldalt la szárnyon milyen is volt valaha az a lang, s már nem türtőzteti ujjait, keze újra (a végzet billentyűjére rang; aki újra Tavaszelő Ragyogj föl nap, süss rá fáimra; összedermedt, csonka-agavcsú, sebesült szarvasok ezek, melyek a téllel való viaskodásban éjfélkor fölágaskodtak a porzó csillagokig, s most várják, hogy bármilyen későn, de igazold vakmerőségükét szabadító, sugárzó karjaiddal' TiUamf mint az örült pilóta, tüzet nyit. hogy gépét rádzuhanjon, világ., magáragyújtva Szél nélkül összecsukott rőt oítorlákkal kihajózik a hamvasodé Balatonra Vitorlák nélkül kormozott-caonkú nehéz ltokkal lebeg ahogy a viz sodorja Künn a tó kozepen ringatózik a felsztget[bárka fenekében rekesznyt tavacska ferden buk(dosó halait a holdfény majd abba dobálja míg a csönd mennyekre feszített hálójába beleakadva vergődik Echó 301D0G MARGITKA Szindbéddal, s hajóssal találkoztam ezen a ködös, teli esten, Óbudán. Szennyes hóbuckak között bandukoltam éppen, óvatosan kerülgetve az alattomos tócsákat es a hepehupás járdák kátyúit. A házmesterekre gondoltam, akik most bizonyosan barátságos vaskályhák melegében ultiznak, é« ingujjra vetkőzve töprengenek, hogyan is foghatnák el Ledemüller szomszéd piros hetesét? A vásott seprű és a görbe, nyelű deszkalapát. amelyeknek eppen a szennyes hóbuckák eltakarítása körül akadt volna hivataluk, a kapu mögött szunyókálnak. A szemközti havas háztető horpadt gerincén lépked végig kényesen egy fekete kandúr. Korai terepszemlét tart tavaszi kalandjai színhelyén, és vékony farka merész felkiáltójelként rajzolódik a palaszürke égre. Köd gomolyog a gyéren világított utcán a maaa ösi törvényei szerint, körülözönli a sargafényű utcai lámpákat. bekiváncsiskodlk azokon az ablakokon amelyek tábláit lámpagjáijtáskor nem hajtotta be kellőképpen az odon, levendulaszagú szoba lakója, nyilván azért nem, mert régen megfogyatkozott a titkolni valója. . Fénvevesztett sifonérokat, foszlott csipketeritöket, régen megbénult kakukkos órákat, nagy bajuszú hadfiak elhalványult fotográfiát, es megtört fényű, öreg szemeket latok magam is a megsárgult csipkefüggönyök hálójában, mikor engedve a ködök biztatásának, a világos ablakok mögé kandikálok. A köd pedig szeszélyesen kavarog körülöttem. olykor gonoszul pajzánkodva alakot is ölt, alakját régi, nagyon régi dámáknak. amint lovalejtenek a semmibe, és forró vágyként vonszolják maguk után ruhájuk széles uszályát. Lassan, finoman lemaradnak róluk a könnyű selymek, de meztelenségük a sűrűsödő sötétségbe olvad. Régi gavallérokat is mintáz a bolond köd. akik táncos léptekkel suhannak az éjszakában, es sokáig lebegnek egy-egy világító ablak előtt. F.gyszercsak érzem, hogy valaki jön mellettem. Gondosan tartja velem a lépést. Nom látom, de tudom, hogy itt van. Örökké itt kószál ezekben az óbudai, öreg utcákban. Ilyenkor télen is, a gomolygó ködökben, tavasszal is, a jázminok és a* orgonák illatában, nyáron is, amikor a Duna felől vén hmlászok bogracsaiból s paprikás hal ízét. zamatát terelgeti feléjs a, forró szel. es ősszel is, amikor almaiz® van az aaszonycsóknak. 6 DiL-MAGYAROMiAU Vasarnap. 1961 marcitu fa