Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

A IX. kongresszust megelőző szé­les körű vitákban többen javasolták, hogy pártunk módosítsa „Magyar Kommunista Párt"-ra nevét. Úgy gondolom, e kérdé­sek mögött az a szándék húzódott meg, hogy a név változtatásával is kidombo­rítsák pártunk kommunista jellegét. Egy párt jellegét azonban nem elsősorban a neve, hanem tevékenysége határozza meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt politi­káját, tevékenységét tekintve kommunista párt. Ezt rögzíti Szervezeti Szabályzatunk »s. Az viszont igaz, hogy a jövőben is azon kell munkálkodni még hatékonyab­ban, hogy pártunk kommunista jellegét tovább erősítsük. Biszku Béla elvtárs kongresszusi referátumában tömören megfogalmazta, hogy hogyan kell erősí­teni pártunk kommunista jellegét. „Min­den erőfeszítésünk arra irányul, hogy erősödjék a párt kommunista jellege, tag­jai ós szervezetei minél inkább e népsze­rű eszme harcosaiként dolgozzanak. Ez a munka lényege, feladatunk nagyszerű­sége, életünk értelme." Gondolom, a teendők a párt IX. kong­resszusa után a kommunista jelleg továb­bi erősítése vonatkozásában is mindin­kább kirajzolódnak párttagságunk egésze előtt. Pártunk kommunista jellegét erő­sítik a Szervezeti Szabályzat egyes pont­jainak módosítása is. A kommunista vo­násokat erősítjük azzal, ha pártunk poli­tikáját, a IX. kongresszus határozatait ma és az elkövetkezendő időszakban mind hatékonyabban valósítjuk meg, ha a párt­életet a lenini normák szigorú betartásá­val fejlesztjük tovább, ha növeljük párt­tagságunk eszmei-politikai öntudatát, politikai aktivitását, erősítjük a pártfe­gyelmet. E cikk keretében nincs arra lehetőség, hogy a kommunista jelleg további erősí­tésének minden lényeges vonásával fog­lalkozzam. Arra törekedtem, hogy csak a munkánk további javításához megyénk­ben elengedhetetlenül szükséges problé­mákra térjek ki. Hazánkban a társadalom, a gazda­sági, a politikai és az ideológiai élet ro­hamos fejlődése megköveteli a pártélet további tökéletesítését, a párton belüli demokrácia továbbfejlesztését, a centra­lizmus erősítését, a kommunisták aktivi­tásának, kezdeményezésének, öntevékeny­ségének kibontakoztatását, felelősségének fokozását. A mind rohamosabbá váló fejlődés ar­ra figyelmeztet minden kommunistát, minden pártszervet, hogy keressék a po­litikai, szervezeti és ideológiai munka korszerű, napjaink követelményeinek mi­nél jobban megfelelő formáit, módszereit. Ha munkánk még eredményesebb lesz, ha még jobban megfelelünk az élet szabta követelményeknek, ha maradéktalanul végrehajtjuk pártunk politikáját az élet minden területén, akkor erősödi!: a párt vezetvszerepe, kommunista jellege. A szocializmus építésének feladata szükségszerűen megkívánja a párt növek­vő szerepét. A IX. kongresszus, amikor meghatározta a következő időszak politi­káját figyelembe vette, hogy nagy és bo­nyolult gazdasági és társadalmi problémá­kat kell megoldani. A kongresszus ennek megfelelően igen fontos intézkedéseket dolgozott ki a pártélet továbbfejlesztése céljából. Ezzel egyrészt a párt erősítését tűzte ki célul — éppen a vezetőszerep szükségszerű növekedése értekében — másrészt az állami szervek, a tömegszer­vezetek és a tömegmozgalmak szerepének bővítését. Ezáltal igyekezett elősegíteni, hogy a dolgozó emberek ne csak anyagi, szellemi javakat létrehozó munkájukkal építsék hazánkban a szocializmust, hanem azzal is, hogy tevékenyen részt vesznek pl. a szakszervezetek vagy az államigaz­gatás munkájában, valamely kollektíva ügyeinek intézésében. A párt, amikor erősfti az állami szer­vek és tömegszervezetek szerepét, egyben nyomatékosan felhívja a figyelmet: vala­mennyi pártszervezetnek kötelessége, hogy gondosan vizsgálja, mérlegelje az egyes dolgozók javaslatait, bíráló meg­jegyzéseit, hogy ennek alapján intézked­hessen. Ha az. emberek látják, hogy vé­leményüket kikérik, hogy javaslataikat meghallgatják, amikor a gyakorlatban meggyőződnek megbecsülésükről, ez je­lentűsen fokozza tevékenységüket, a ben­nük rejlő társadalmi energia hasznos ér­vényrejutását. Ez pedig rendkívül szüksé­ges. hisz a szocializmus építésének növek­vő feladatai szükségszerűen megkövete­lik, hogy egyre naayobb tömegek állja­nak a társadalom alkotó építőinek sorába. A párt feladata, hogy egyesítse a dolgo­zó tömegek, az állami és társadalmi szer­vezetek erőfeszítéseit, a szocialista társa­dalom építőinek erejét Ha ezt jól és eredményesen csináljuk, akkor ezzel is pártunk kommunista jellegét erősítjük. Az emberekkel való céltudatos foglal­kozás segítségnyújtás problémáik, gondja­ik megoldásában, fontos kötelességünk. A kellő időben történő és eredményes segít­ség nem csak annak a dolgozónak fejlő­dését segítheti elő pozitív módon, akinek nvújtiuk, hanem kihat környezetének egészére. Ez elmélyíti az emberek közötti szocialista kapcsolatokat, elősegíti a dol­gozók bizalmának fokozódását. Amikor e kérdésekről beszélünk, alen­eedhatetlenül fontos, hogy a kommunis­ták aktivitásának további fokozása mel­lett — figyelmünket a felelősség, szerve­zettség és szakértelem növelésére fordít­suk. Kommunistának lenni nem könv­nyű feladat A párttagság több munkát, Erősítsük tovább pártunk kommunista jellegét! Irta: Rózsa István nagyobb felelősségvállalást, a mások gondján-baján való segítést, az egész tár­sadalom ügye iránti odaadást kívánja. Ha pártunknak csak a felszabadulás utáni két évtizedes történetét nézzük, lát­ható, hogy ezalatt a kommunistáknak sok mindent meg kellett tanulniok, ós meg is tanultak. Jóleső érzés arra gondolni, hogy ki-ki a maga képességeinek, adottságai nak megfelelően részt vett azoknak a tör­ténelmi változásoknak az elősegítésében, amelyek hazánkban végbementek. A párt tagjai közül a legtöbben igen sokat dol­goztak, hogy eleget tegyenek kommunista kötelezettségeiknek. Eközben ók maguk is nagy változáson mentek keresztül. Döntő többségük a megfeszített munka közben művelt kommunistává, jó szakemberré vált. Ez is biztosíték, hogy a további fel­adatoknak, a még ránk váró bonyolult és nehéz harcoknak — amelyeket a kommu­nistáknak kell vezetniük — meg tudunk felelni. De a párttag csak akkor felelhet meg a követelményeknek, ha tevékenyen dolgozik a pártban vagy a közélet vala­mely területén, ha munkáját, tudását a közös ügy, a szocializmus teljes felépíté­sének szolgálatába állítja. A pártszerveze­teknek pedig arra kell törekedniük, hogy előmozdítsák, segítsék valamennyi kom­munista részvételét a pártmunkában. Természetesen meg kell tervezni, el kell osztani a munkát, megbízatásokat kell ad­ni, és azok végrehajtását következetesen ellenőrizni is kell. A kommunisták azon­ban ne csak várják a megbízatást, hanem kezdeményezzenek, magyarázzák környe­zetüknek a párt politikáját, támogassák azokat, akik igaz ügyet szolgálnak, igye­kezzenek kijavítani a hibákat. Követke­zetesen, fegyelmezetten hajtsák végre a határozatokat, segítsék a pártdemokrácia kiterjesztését. De hogy a kommunisták e követelményeknek jól megfelelhessenek, nagy figyelmet kell fordítani az egyes alapszervezetekben és pártszervekben a kommunisták véleményére is. Enélkül szinte képtelenség feltárni, észrevenni és kijavítani a hibákat. Mindehhez elenged­hetetlenül szükséges a megfelelő pártsze­rü légkör kialakítása. A párton belüli demokrácia kiszélesíté­sének természetes velejárója a bírálat, az önbírálat pártszerű fejlesztése. A párt­szerű bírálat és önbírálat abban segít, hogy következetesen érvényesüljön a párt politikája az élet minden területén. Ez óv meg bennünket a politikai, ideológiai ós gazdasági hibáktól, de a komoly károkat okozható emberi hibáktól is. A IX. kong­resszus útmutatása alapján szükséges ápolnunk és erősítenünk minden párt­szervezetben azt a szellemet, azt a lég­kört, amelyben a párton belüli demokrá­cia jogán a párttag él is a lehetőséggel, kifejti véleményét, bírálhat nézeteket és magatartást egyaránt. A pártszerveknek viszont kötelességük bírálni és felelősség­re vonni mindazokat, akik kibújva a fe­lelősség alól, a pártdemokrácia megsérté­sével gyengítik a párt egységét. A párt­demokrácia tehát a párt érdekeit szolgál­ja, és annál jobban, minél inkább meg­felel a pártszerűség követelményeinek. A páltdemokrácia fejlesztéséről be­szélve, szólni kell a párttagokkal szemben támasztott politikai és erkölcsi követelményekről is. A pártdemokrácia szélesítése ós a pártfegyelem növelése szorosan összefüggő, együttjáró követel­mény. Ha szélesítjük a pártdemokráciát, növelni kell a párttagok politikai és er­kölcsi színvonalát is. Ezért rendszeresen ellenőrizni és számonkérni kell, eleget tesznek-e a párttagok a vállalt, s a Szer­vezeti Szabályzatban és határozatokban rögzített követelményeknek, a kapott megbízatásoknak. Fel kell lépni azokkal szemben, akik a pártdemokráciát, és a pártfegyelmet, a jogokat és követelménye­ket szembeállítják egymással. A párt ál­tal szabott követelmények nem irreálisak. Olyan feladatokat tűz a párt ma a tag­jai elé, melyek teljesíthetők is. A politi­kai, szakmai munkában, az egyéni maga­tartásban, a képzettség növelésében fel­állított normák megfelelnek a lehetősé­geknek és a szükségleteknek. Az nem túl­zott követelmény, hogy valaki megállja a helyét becsülettel a munkában és segítse embertársait, hogy szeresse családját, hogy egyéni életében ne legyenek olyan momentumok, amelyeket minden józan erkölcsi ítélelű ember elítél. Hogy azt a pluszt, amit mint kommunistának vállal­nia kell. maradéktalanul teljesítse — nem túlzott követelmény. Ha megyénkben megvizsgáljuk párttag­ságunk fegyelmi helyzetét, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a megye kommunis­táinak döntő többsége a párt politikájá­nak szellemében él és dolgozik, hogy mun­kája, magatartása megfelel a párt által szabott követelményeknek. Egyes esetek azonban arra is figyelmeztetnek, hogy pártszervezeteinkben még határozottabban kell fellépniük a kommunista magatartás­sal összeférhetetlen jelenségekkel szem­ben. Ilyen például a társadalmi tulajdon hűtlen vagy gondatlan kezelése, a mun­kahelyen tanúsított fegyelmezetlen maga­tartás, a kifogásolható egyéni életmód (önzés, anyagiasság stb.), a pártmunka el­hanyagolása, a párthatározatok nem vagy csak részbeni végrehajtása. Ezek mind olyan tényezők,' amelyekkel szemben min­denütt és mindenkor, fel kell lépni. Olyan légkört kell teremteni, ahol kényelmetle­nül érzik magukat a közömbös, a fegyel­mezetlen, a hibákat sorozatosan elkövető emberek. Nem szabad szó nélkül elmen­ni sem a „kis", sem a „nagy" hibák mel­lett. Minden egyes párttaggal, de különö­sen a kisebb-nagyobb beosztásban lévők­kel szemben magasabbra kell emelni a követelményeket. Világosan látni kell: a párt vezetőszerepének növekedésével együtt nőnek a követelmények az egyes párttaggal szemben is. Ma' már a pártta­gok ós pártonkivüliek között a politikai, erkölcsi, világnézeti színvonalbeli kü­lönbség kisebb, mint néhány évvel ezelőtt volt Ahogyan nő a társadalom politikai, ideológiai, kulturális színvonala, úgy nő­nek a követelmények a párttal, s az egyes kommunistával szemben. Az a tény, hogy a most lezajlott országgyűlési, tanácsi és szakszervezeti választások politikai mun­kája során a pártonkivüliek ezrei és tíz­ezrei dolgoztak odaadóan a közösség ügyeiért, növeli a kommunisták felelőssé­gét is. A pártélet fejlesztéséhez azonban a kommunisták aktivitásának és felelőssé­gének fokozása, a pártdemokrácia kiszé­lesítése és betartása, a pártfegyelem növe­lése önmagában még nem elég. Szüksé­ges ehhez az egyes párttagok marxista, politikai, szakmai felkészültségének növe­lése is. Ma minden kommunista számára lehetséges, hogy a párt- és állami oktatás keretében lépésről lépésre, egyre maga­sabb fokra emelje politikai és szakmai képzettségét. Ez előfeltétele, hogy növe­kedjen a kommunisták látóköre, politikai és szakmai érettsége, amely egyben alapi­ja annak is, hogy helyesen hajtsák végre a párt határozatait, eredményesen tevé­kenykedjenek pártunk politikájának meg­valósításáért. Amikor azonban a párt kommunista jellegének növelésével összefüggő felada­tokat kívánjuk megjelölni, nem szabad megfeledkezni egy nagyon fontos kérdés­ről: ez pedig o párttagság utánpótlásával, a párttagok felvételével kapcsolatos kér­dés. E probléma helyes megoldása azt kí­vánja, hogy a pártba társadalmunk — s mindenekelőtt a munkásosztály és pa­rasztság — legjobbjait vegyük fel, azo­kat, akik képesek önfeláldozóan és kitar­tóan tevékenykedni népünk legfőbb érde­keiért, a szocializmus teljes felépítéséért, azokat, akik aktív tevékenységet fejtenek ki a dolgozók között, akik képesek felso­rakoztatni dolgozótársaikat a párt mögé. Ám a IX. kongresszus is hangsúlyozta, hogy az élet egyre nagyobb követelmé­nyeket támaszt minden kommunistával szemben. Pártunknak tehát csak ártana, ha a jövőben a legkisebb mértékben is csökkentenénk a követelményeket a tag­felvételkor. Következetesen és szigorúan követni kell Leninnek azt az útmutatását, hogy feltétlenül szükséges „mind maga­sabbra és magasabbra emelni a párttag címét és jelentőségét", mert „nem rek­lám, hanem komoly munka céljából van szükségünk új párttagokra". Ezek a kö­követelmények tükröződnek új szervezeti szabályzatunkban is. A követelmények növekedését jelzi az a felvételre vonatkozó előírás is, mely szerint a pártnak az lehet tagja, aki a 21. életévét betöltötte, aki „magáévá teszi a marxista—leninista eszméket, elfogadja a párt politikáját, irányvonalát Szerveze­ti Szabályzatát, és önzetlenül küzd azok valóra váltásáért". Az ajánlók megnövekedett felelősségét jelenti, hogy a jelentkező „kérelméhez két olyan párttag írásbeli ajánlását kell csatolni, akik legalább 3 éve tagjai a pártnak, és közös tevékenység alapján 2 éve ismerik. Az ajánlók felelősek az ajánlott politikai és emberi magatartásá­ról adott véleményükért. Ha a pártba KISZ-tagot vesznek fel, egyik ajánló a KISZ-alapszervezet taggyűlése lehet". Pártunk kommunista jellegét erősíti te­hát az a tény, hogy a Szervezeti Szabály­zat alapján — ha azt pontosan és követ­kezetesen betartjuk — a pártba csak a legjobb, a legöntudatosabb munkásokat, parasztokat, értelmiségieket lehet és kell felvenni. Csak azokat, akik tevékenyen részt tudnak és akarnak venni a szocializ­mus építésében, és természetes, hogy a munkásoknak, a parasztoknak a felvéte­lénél első helyet kell biztosítani. Pártszervezeteink napi munkájuk során választják ki az új párttagokat, hogy ezt megtehessék, munkájukban arra kell tö­rekedniük, hogy ismerjék meg a területü­kön dolgozó embereket ás neveljék őket Törekedjenek arra, hogy a pártonkívülie­ket egyre közelebb hozzák a párthoz, és közülük minél többet vonjanak be a tár­sadalmi munkába. Ezáltal válik lehetővé, hogy megismerjük ezeket az embereket, s a legíobbakat segíteni tudjuk abban, hogv tudatára ébredjenek, a pártban van a helyük, és a pártban hatékonyabban tudnak harcolni és tevékenykedni az esz­méért, a szocializmus építéséért. Olyan politikai légkört kell teremteni, hogy a legjobbak azt ls világosan lássák, aki a párt tagja lesz — s erre fel kell készül­nie —, annak több munkát, nagyobb fe­lelősséget kell vállalnia a jövőben. Tehát az, hogy kik kerülnek a pártba, szinte teljes egészében az alapszervezethez tar­tozó kommunistákon múlik, ök a felelő­sek elsősorban a párt erősítéséért, a párt összetételéért. Minden kommunista politikai tevékeny­ségének elősorban az a területe, ahova mint az alapszervezet tagja tartozik. Eb­ből világosan következik, hogy minden párttag kötelessége, hogy az alapszervezet tevékenységét, munkájának színvonalát saját ügyének tekintse. A jövőben tovább nő alapszervezeteink önállósága és fele­lőssége. Méginkább meghatározó szerepük lesz abban, hogy munkaterületükön ho­gyan érvényesül és valósul meg a párt politikája és vezetőszerepe. Ma már tör­ténelmileg is bizonyított, hogy ott és úgy valósul meg a párt vezetőszerepe, ahol és amilyen mértékben megvalósul a párt po­litikája. Ahol bajok, hibák mutatkoznak, ahol úgy érzik, nem érvényesül pártunk vezetőszerepe, ott mindenekelőtt a politi­ka helyi végrehajtásában kell ezek forrá­sát keresni. A politikát emberek hajtják végre, s ezért fontos számunkra az a kér­dés, hogy milyen a párttagok szerepe, részvétele, aktivitása, helytállása a párton belül ós a közéletben. Az előttünk álló feladatok és munkafeltételek újabb követelményeket támasztanak a pártszervezetekkel szem­ben. Éppen ezért nagy jelentőségűek a pártszervek tevékenységének formái, munkamódszerei és egész munkastílusuk. A pártszervek a politikai vezetés szer­vei. Fejlődésünk mai szakaszában külö­nösen fontos azt hangsúlyozni, hogy párt­szerveink éppen ebben a minőségükben működjenek jobban. A pártmunkában je­lentős változások mennek végbe. Mindin­kább háttérbe szorulnak a formális in­tézkedések, az adminisztratív, a kicsinyes beavatkozás módszerei. Előtérbe került a párt szervező és ideológiai munkája, a káderek kiválogatásával és a párthatáro­zatok végrehajtásának ellenőrzésével kap­csolatos kérdések, azok a feladatok, me­lyeket nem végezhet el más, csak a párt. Ennek érdekében egyrészt szívós harcot kell folytatni a pártszervekben a szubjek­tivizmus minden megnyilvánulása ellen, másrészt meg kell szüntetni a társadalmi munkában ma még jelentkező formális vonásokat a felesleges értekezleteket, gyűléseket. Ehelyett alaposabban tanul­mányozni kell a helyi viszonyokat, pon­tosabban ismerni kell a társadalmi gaz­dasági összefüggéseket, változásokat. Ah­hoz, hogy előre jussunk, meg kell tanulni az általános tudományos igazságok alkal­mazását a pártmunkában, a mindennapi munka elemzésében, az élet által felvc tett kérdések megoldásában. Pártéletünk egyik fontos jellemzője, hogy pártszervezeteinkben ma már mind tökéletesebben alkalmazzák a kollektív vezetés elvét. Nemcsak növekszik a tag­gyűlések szerepe, hanem ma már a tag­gyűléseken mind több olyan téma is sze­repel, amely nemcsak a tagság egy részé­nek, hanem döntő többségének érdeklődé­sével és az őket foglalkoztató problémák­kal is egybeesik. Ezeknek a kérdéseknek megvitatása előtt azonban arra kell tö­rekedni, hogy a megtárgyalandó kérdé­seket előzőleg alaposan tanulmányozzák. Ezért az információ jó megszervezése szintén jelentős feladata pártszervezete­inknek. Ez érvényes „felülről lefelé" ép­pen úgy. mint „alulról felfelé". Arra kell törekedni, hogy ezeket az információkat hasznosítsák a határozatok kidolgozásá­ban. a vezetés javításában. Mindebből kitűnik, hogy az elméleti igényesség és a gyakorlatiság szoros egysége, a további sikeres pártmunkának legfőbb biztositéka. Ez teszi lehetővé az egyéni felelősség mind pontosabb körülhatárolását, a vég­rehajtás alaposabb ellenőrzését is. A pártmunka és a pártépítés javítása állandó folyamat. amelynek formái és módszerei szüntelen tökéletesednek. Min­den pártszerv és pártszervezet alapvető feladata, hogy keresse és alkalmazza bát­ran munkájában az új módszereket, tö­rekedjen a határozatok minél eredmé­nyesebb végrehajtására, pártunk politi­kájának maradéktalan megvalósítására. A párt irányvonala helyes. Megvannak a kommunisták további aktivizálódásá­nak, a pártszervek növekvő önállóságá­nak, a kezdeményező, konstruktív tevé­kenységének feltételei. Pártunk képes arra. hogy eszmeileg, szervezetileg átfogja társadalmi életünk egész területét. Feíadafunk tehát; szilárdan betartani a pártélet lenini elveit, a demokra­tizmus és a centralizmus együt­tes fejlesztésével még egységesebb, fe­gyelmezettebb, hatékonyabb vezetőerővé tenni pártunkat — a dolgozó nép élcsapatát. Munkánkat céltudatosan, minden szem­pontra kiterjedően kell végezni. Vigyáz­ni kell, hogy ne csak a jelentősebb, ha­nem sokszor az aprónak, jelentéktelennek tűnő munkát is maradéktalanul elvégez­zük. A kis és nagy feladatok kifogásta­lan elvégzése, az ügyek elintézése tanú­bizonyság arra, hogy mindig teljesítsük kötelességünket. Cselekedeteinkkel újból és újból ki kell vívnunk dolgozótársaink bizalmát, megbecsülését, mert csak ez­zel tudjuk eredményessé tenni tömegpo­litikai munkánkat. Ha így dolgozunk, az emberek megbecsülnek bennünket, hisz­nek a szavainknak és támogatnak ben­nünket Vasira**, 1967. nárciu 26. Qfi.-M> l«3

Next

/
Thumbnails
Contents