Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

> J jelent meg lapunkban a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottságának állásfoglalása az 1967. évi gazdasági feladatokról. A megyei pártbizottság éveleji állásfoglalásai immár hagyományossá válnak, hiszen az idei már a negyedik ilyen jellegű állásfoglalás. Ha utólag, az év végén, végigolvassuk ezekben az állásfoglalásokban leírtakat, akkor minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a megyei pártbizottság reálisan mérte fel az évi feladatokat Azok a célkitűzések és iránymutatások, melyek az állásfoglalásban megfogalmazást nyertek, többségükben maradéktalanul megvalósultak az évi termelő munka során. A megyei pártbizottságnak ezek az iránymutatásai támpontot adnak az üzemek, vállalatok pártszervezeteinek, tömegszervezeteinek és gazdasági vezetőinek is közös, éves intézkedési terveik kidolgozásához. Ennek jelentőségét az üzemek vezetői értik, és az iránymutatásokat nagyra értékelik. Bizonyítja ezt az a tény, hogy az üzemek többségében külön gondossággal tanulmányozzák és vitatják meg az állásfoglalásokból adódó helyi feladataikat. Az állásfoglalásban lerögzítettek a terjedelem rövidségénél és elvi jellegénél fogva, tartalmilag tömör megállapításokat tartalmaznak. Így elsősorban a „beavatottak" számára nyújtanak tájékozódást. Éppen ebből kiindulva a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén annak szükségességét mondotta ki, hogy a sajtó hasábjain és különféle munkatanácskozásokon a tömör elvek bővebb kifejtésre kerüljenek. Az elmúlt héten Csongrád megye városaiban és járásaiban lefolyt titkári tanácskozásokon e követelményeknek már részben eleget tettünk, a megyei sajtóban pedig néhány cikk keretében kívánunk eleget tenni. E cikk Csongrád megye iparának azokról a kérdéseiről kíván részletesebb tájékoztatást adni, melyek az állásfoglalás bevezető részében rövid ismertetéssel szerepelnek. Ilyenek az 1966-os év ipari termelésének eredményei és legfőbb tapasztalatai. Az állásfoglalás megállapította: „Megyénk dolgozói becsülettel teljesítették harmadik ötéves tervünk első évének feladatait." Tekintsük át vázlatosan, mit foglal magában e — joggal — dicsérő értékelés. C

SONGRÁD MEGYE ipari üzemeiben az 1966-os terv végrehajtása a korábbi évekhez viszonyítva jobb feltételek között kezdődött A felkészülés alaposabb és szervezettebb volt a korábbi évekénél. Már 1965-ben a vállalatok előzetes terveket készítettek. Ezek alapján már azok jóváhagyása előtt elkezdték a felkészülést a következő évre, a termelés anyagi, műszaki feltételeinek megteremtését, a termelő munka megszervezését. Eltérőleg a korábbi gyakorlattól, az irányító szervek általában 1965 utolsó heteiben, de legkésőbb 1966 januárjában jóváhagyva, többnyire kevés változtatással visszaküldték az előzetes vállalati terveket Ez a gyakorlat rendkívül helyesnek bizonyult és az 1967. évre szóló tervek előkészítésénél továbbfejlesztésre került Jó hatásúnak bizonyult hogy a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítéseképpen, 1966-ra már lényegesen csökkentek a kötelezően előírt tervmutatók, bár a korábban létezett tervmutatók többségét úgynevezett számítási anyagként a vállalatok még megkaptáK. Hangsúlyozást kapott hogy ezek az anyagok csak informatív és segitő jellegűek, nem kötelezők, mégis a begyökeresedett megszokottság alapján némely vállalatnál a kötelező tervmutatókat nem különböztették meg a számítási anyagoktól. Az év végéig azonban észrevehetően feloldódott a számítási anyag kezelésével kapcsolatos merevség, és eloszlottak a különböző tévhiedelmek is. A számítási anyagokból a vezetői döntéshez és információhoz szükségesek kimunkálására, 1967-re a vállalatok nagy figyelmet fordítattak. Az 1966-os termelési tervek elkészítésének és lebontásának negatív tapasztalata volt, hogy különösen a budapesti központú nagyvállalatok és egyes tanácsi irányító szervek a jogkör továbbadásában nagy tartózkodást tanúsítottak. Több irányú tapasztalat mutatja, hogy indokolt — különösen a tanácsi vállalatok esetében — a jogkör leadásában további lépéseket tenni, a tervmutatók számának csökkentésében és egyéb vonatkozásokban is. Az 1967. évi tervek kidolgozásánál ebben is mutatkozik előrehaladás. A tervele végrehajtásának jó előkészítéséül szolgáltak a vállalatok, üzemek gazdasági és mozgalmi szervei által készített közös, éves intézkedési tervek. A jobb előkészítés hatása megmutatkozott az üzemek műszaki értekezletein és termelési tanácskozásain is, melyek így sokkal hatásosabban járultak hozzá, a tervek teljesítése érdekében, az adott üzemi kollektíva felkészítéséhez, mozgósításához. A

Z 1966. ÉVI termelési eredményekről még végleges és hiteles számvetés nem áll rendelkezésünkre, csupán előzetes adatok. Az azonban már most is világosan látható, hogy a harmadik ötéves tervből a Csongrád megyei üzemekre eső feladatokat és a megyei pártbizottság 1966. évre szóló állásfoglalásában megjelölt célkitűzéseket teljesítették. Ennek eredményeképpen megyénk ipari üzemei általában Csongrád megye ipara, egészségesen fejlődött a harmadik ötéves terv első évében, a terv alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megfelelően. Ez egyben bizoSzámvetés Csongrád megye iparáró! Irta: dr. Komócsin Mihály nyítéka a harmadik ötéves terv realitásának is. Csongrád megye ipari üzemeinek eredményeit összegezve, megállapítható, hogy a megye ipari termelése nem csak a tervben előirányzott növekedést, hanem az országosan elért növekedési ütemet is meghaladta. Mint ismeretes, 1966-ra az országos terv az ipari termelés 4—6 százalékos növelését tűzte ki az 1965. éves szinthez képest. Országosan a növekedés 6—6.5 százalékos volt. Csongrád megyében a növekedés előre láthatóan elérte a 8— 10 százalékot Nem csökkentjük azzal az üzemek dolgozóinak, mozgalmi aktivistáinak, gazdasági és műszaki vezetőinek érdemeit ha megállapítjuk, hogy e magasabb fejlődési ütemhez Csongrád megyében a kedvező feltételek adva is voltak. Több új, korszerű felszereltségű üzem kezdte meg tavaly a termelést (gumigyár, nagylaki pozdorjalemezgyár), és több üzemben fejeződött be a jelentős modernizálást, a teljesítőképesség növelését eredményező üzembövítés, rekonstrukció (textilművek, szegedi kenderfonógyár, szalámigyár, szentesi baromfi-feldolgozó stb.). Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy az új és termelőkapacitásban megnövelt régi üzemek vezető- és munkásgárdájának nem kevés problémával kellett megküzdenie: az új tapasztalatlan munkások termelés közbeni betanításával, az új ismeretlen gépek bejáratásával és több más egyéb körülmény folytán. Néhány élelmiszer-ipari üzemnek majdnem a korábbival azonos feltételek között kellett — szinte erejét meghaladó — feladatokat ellátnia, (nint pL a konzervgyárnak és a paprikafeldolgozó vállalatnak, melyeknek a szokottnál nagyobb mennyiségű nyersanyagot kellett feldolgozniok. Ugyanaíkkor nem egy üzemünkben (húsipari vállalat, baromfi-feldolgozó vállalat Tisza Bútoripari Vállalat) nyeranyag-ellátási problémákkal, több más vállalatnak pedig munkaerő-hiánnyal kellett küszködnie. Mindezt figyelembe véve, a jobb lehetőségek, a kedvezőbb feltételek ellenére is derekas munkát végeztek Csongrád megye ipari dolgozói. Figyelemre méltó, hogy az 1966-os évben nagyot léptünk előre Csongrád megye új iparágainak (gumiipar, kőolajbányászat) kifejlesztésében. Megtörténtek az első jelentős lépések ahhoz, hogy Csongrád megye a magyar fűtőanyag termelésében mindinkább növekvő gzereDet játszszon. Ugyanígy nem lebecsülhető az előrehaladás a földgáz helyi, üzemi és lakossági igényeket kielégítő hasznosításában sem. A

FENTEBB FELSOROLT mennyiségi eredményeikkel szinte azoncs jelentőségűek, ha talán még nem jelentősebbek, azok az eredmények, melyek pártunk Központi Bizottságának 1964. decemberi és 1965 decemberi határozatában lerögzített elvek érvényesítése során születtek. Tekintsük át vázlatosan ezeket isi Az első szembetűnő eredmény, hogy javult az összhang a termelés és a szükségletek között. A Csongrád megyei vállalatok túlnyomó többsége túlteljesítette termelési és értékesítési tervét. A vállalatok a szállítási határidő betartására, a vállalt kötelezettségek teljesítésére — a tapasztalatok szerint — nagyobb gondot fordítanak. Különösen figyelemre méltó az az előrehaladás, melyet ez export célokra termelésben az általános termelés növekedést meghaladó mértékben — értek el vállalataink. Éves szinten az export kötelezettséget túlteljesítették. Különösen jelentős a túlteljesítés a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál, amely 15 millió forint értékben, a hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyárban, amely 5 millió forint értékben teljesítette túl export kötelezettségét, és a kisipari termelőszövetkezeteknél, melyek 1965-höz kén=st 43.9 százalékkal növelték termelésü«.-:portra. Mindössze néhány vállalatunk maradt el exportkötelezettségének teljesítésében. Döntően azok sem saját hibájukból, hanem mint pl. a Tisza Bútoripari Vállalat, a nem megfelelő nyersanyagellátás miatt. A Könnyűipari Minisztérium illetékeseinek, de a mi számunkra is figyelmeztető, hogy hosszú idő óta húzódik azoknak a problémáknak a megoldása, melyek a bútorgyár normális termelési menetét akadályozzák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy állami vállalatainknál és kisipari termelőszövetkezeteinknél egyaránt még rendkívül sok a tartalék, a lehetőség az exportcélokat szolgáló termelés növelésére. Megyénk ipari vállalatai a belkereskedelemnek is többségükben teljesítették szállítási kötelezettségüket, bár itt több — elsősorban vájasztéki — lemaradásról beszélhetnénk. Amennyire dicséretet érdemel a Divat Kötöttárugyár az exportterv értékbeni túlteljesítéséért, annyira sajnálatos, hogy a belkereskedelem részére 3 millió forint értékű szállítással maradtak el. Hasonlóan nem örvendetes számuníkra, hogy egyes kisipari termelőszövetkezetek a belkereskedelmi igények kielégítésének rovására teljesítik túl exporttervüket. A szállításoknál és az ezt megalapozó termelésnél az ütemszerűség problémája változatlanul fennáll. Ismeretes, hogy a Népszabadság november 11-i számában, megbírálta a Szegedi Ruhagyárat, mert. az iskolaév kezdetére szükséges ruházati termékekből, a Kelet-Magyarországi Textilvállalat részére, a megrendelt mennyiségnek csupán egy harmadrészét szállította le időben. A Nemzeti Bank ellenőrzésének tapasztalatai mutatják, hogy a vállalatok többségénél a termék kibocsátás és a termékek realizálása, értékesítése az év végén gyorsult meg. Eddigi ismereteink szerint nincs jelentősebb felesleges készletképződés vállalatainknál az általuk gyártott termékekből. M' |UTÁTKOZIK ELÖREHALADA3 • termelés és a gazdálkodás összehangolásában. mégis e téren jelentkeznek a legjelentősebb problémák. Az 1966-os év egyik leglényegesebb tanulsága — különösen az új gazdasági mechanizmus előkészítésével kapcsolatban —, hogy nem csak termelni kell, hanem gazdálkodni is. Vállalataink vezetőinek meg kell tanulniok gazdálkodni. Nem egy vállalatunknál — ha másból nem, de a magasabb kamatozású hitelek növekedéséből — észre kell venni, hogy a termelés szervezését jobban hozzá kell igazítani a gazdálkodáshoz, a gazdálkodási érdekekhez. Ez annál inkább indokolt, mert a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán a termelési mutatók helyébe, a vállalati kollektíva munkája eredményességének mutatójaként, a gazdálkodási mutatók lépnek. Ezzel kapcsolatban pedig rendkívül lényeges követelmény a határidőkre szállítás, a jó gazdálkodás a készletekkel, eszközökkel. Mit mutatnak vállalataink tapasztalatai? Azt mutatják, hogy vállalataink többsége a forgóeszközökkel nem megfelelően gazdálkodik. A normán felül növelik a forgóeszközök mennyiségét, túllépik a forgási mutatókat, s lassú az eszközök forgása. Ennek következtében több és magasabb kamatozású hitelt kénytelenek igénybe venni a vállalat munkamenetének biztosításához, a magasabb kamat pedig sokat elvisz a nyereségből. Különösen figyelemre méltó tanácsi vállataink egy részének elmaradottabb gazdálkodása. Feltételeik persze rosszabbak a minisztériumi vállalatokénál, de az esetek többségében jobbak, mint a kisipari termelőszövetkezeteké. Mégis a kisipari termelőszövetkezetek szorgalmasabban, leleményesebben gazdálkodnak. Igaz, ebben közrejátszik nagyobb önállóságuk is. A tanácsi vállalatoknál a realizálás lényegesen lassúbb, több a magasabb kamatozású hiteligénybevétel. Egyes tanácsi vállalatok (pl. hódmezővásárhelyi szandálüzem) szinte állandósult termelési problémákkal küszködnek. A tanácsi ipar helyének és profilalakításának keresésében, a lakosságot érintő szolgáltató tevékenységnek és az ún. apró hiánycikkek gyártásának indokolt volna nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Megyénk ipari vállalatai a termelékenység növelésében megközelítően elérték az országos szintet. Ebben a második ötéves (Tóth Béla felvétele) Több mint félmilliárd forintos beruházással Hódmezővásárhely határában épül a Finomkerámiai Országos Vállalat alföldi porcelángyára. Szerelik a nyersanyagtároló óriási csarnokát w TI • • 1 rr F Epulo gyár terv Időszakában végrehajt tott műszaki fejlesztés, a megjavult termelésszervezési munka és . nem utolsósorban a munkafegyelem javulása jelentősen közrejátszott. 1966-ban Csongrád megye ipari vállalatainál 40 százalékkal csökkent a fegyelmi vétségek ós így a fegyelmi felelősségrevonások száma. Ennek ellenére még mindig jelentős a munkaerő-vándorlás, mely az üzemek normális termelőmunkájában nem kevés zavart okoz. Ugyancsak jelentős tartalékot képez a — nem a munkások hibájából adódó — veszteségidő csökkentésének lehetősége (vezetés, munkaszervezés stb.). G

YÁRTMÁNYFEJLESZTÉSBEN, új termékek kihozatalában és jelentős újításokban is számottevő az előrehaladás. Tükrözte ezt egyebek közölt a nyáron megrendezett szegedi ipari kiállítás és a megyei sajtó több tájékoztató írása is. Itt szinte kivétel nélkül valamennyi vállalatunkat fel kellene sorolni. Közülük talán legfigyelemre méltóbb a Mérleggyár gyártmányfejlesztő tevékenysége, mellyel korábbi megrekedtségéből szabadult ki a vállalat. Jelentős a Szegedi Ruhagyár, Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, Paprikafeldolgozó Vállalat, több tanácsi vállalat és számos kisipari termelőszövetkezet ilyen irányú tevékenysége. A gyártmányfejlesztés és a minőség javításának jelentős tartalékait tárja fel az újítómozgalom is. Az elfogadott és bevezetett újítások a vállalatoknál sok százezer, sőt nem egy vállalatnál több millió forint értékű népgazdasági eredményt hoztak. A szakszervezet és az MTESZ által szervezett technika hónapja rendezvényei, az újítási tanácsadó szolgálat eredményesen segítette az újítók munkáját. A termékek minőségénél sajnos nem egy esetben találkozunk még jogos kifogásokkal. Dicséretre méltó, hogy az üzemek vezetői a rádió, sajtó útján és a kereskedelem révén eljuttatott lakossági bírálatokra azonnal tettekkel reagálnak. Így a szegedi gyufagyár, amely többször szerepelt bíráló riportokban a Kossuth-rádióban, a gyufa minőségének és a dobozok száltartalmának javítására hatékony intézkedéseket tett. A gyártási eljárások fejlesztésében is több vállalatunk népgazdasági jelentőségű intézkedéseket tett, így a rostkikészítő vállalat, textilművek, seprűgyár stb. A termelési költségek csökkentesében elért előrehaladásról az éves mérlegadatok még előzetesen sem állnak rendelkezésünkre. Az 1966. I. félévi mérlegadatok azonban azt mutatják, hogy sikerült ezen a területen is eredményeket elérni. A megyei pártértekezlet határozatában külön hangsúllyal felhívta a figyelmet arra, hogy a második ötéves tervben végrehajtott nagyarányú műszaki fejlesztés következtében speciális lehetőségeink vannak a termelési költségek csökkentésére. A megyei pártértekezlet felhívta a pártszervezetek és a gazdasági vezetők figyelmét e lehetőségek felhasználására. A

PARTSZERVEZETEK, továbbá a szakszervezetek, a KISZ és egyéb tömegszervezetek aktivistáinak érdemei az elért eredményekkel kapcsolatban hosszan sorolhatók. Az éves közös intézkedési tervek kidolgozásával, és az év minden napján kifejtett áldozatos társadalmi munkájukkal élen járó részesei az elért termelési eredményeknek. Munkájuk hatékonysága legszembetűnőbben pártunk IX. kongresszusának tiszteletére szervezett munkaversenyben tükröződik. A kongresszusi munkaverseny hatása sokkal jelentősebb volt a korábbi hasonló vensenyakcióknál. Olyan területeken is kibontakozott (pl. a kisipari termelőszövetkezetekben), ahol korábban csak elvétve volt tapasztalható. Jelentősen növekedett a versenyben részt vevő dolgozók, köztük a műszaki dolgozók száma és aktivitása is, akik hatékonyabban biztosították a versenyvállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket A kongresszusi munka verseny során több száz szocialista brigád címért küzdő újabb brigád alakult sok ezer fővel. A versenyvállalások többsége a mennyiséri célkitűzéseken túlmenően messzemenően figyelembe vette a minőség, termelékenység. gazdaságosság követelményeit is. A kongresszusi versenyben elért eredményeivel nem égy vállalatunk hívta fel a figyelmet magára mint a kongresszusi zászlóra, illetve oklevélre eredményei alapján joggal számításba jöhető vállalat. E

GYETLEN rövid cikk keretében még csak vázlatosan sem lehet számba venni egy eredményekben gazdag év összes fontos tanulságait. A fentebb felsoroltak és vállalataink munkájában ezen túlmenően jelentkező gazdag tapasztalatok gondos összegezése és hasznosítása jó kiinduló alapot szolgáltathat harmadik ötéves tervünk második évének eredményes végigvitelére. E cikk fő célia, hogy vázlatos felsorolással gondolatokat ébresszen és a tapasztalatok számbavételére serkentsen minden üzemünkben. A megyei pártbizottság január elsején nyilvánosságra hozott állásfoglalása alapul szolgál az 1967. évi intézkedési tervek jó kidolgozásához, és így a tervből adódó feladatok eredményes végrehajtásához. yasárnap, IMI. Január U. DlL-MAGYáAQASIAQ 3