Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-05 / 4. szám

Megnyílt a Francia KP XVIII. kongresszusa (folytatás az 1. oldalról.) •ág valamennyi rétegének életszínvonala emelkedett. Legjobb esetben is csak a munkásosztály sza­kadatlan harca teszi lehe­tővé a dolgozók életszín­vonalának megőrzését. Rámutatott, hogy a Közös Piac valamennyi országában a monopolisták a vámhatá­rok megszűnése miatt élező­dő versennyel akarják indo­kolni a munkások követelé­seinek elutasítását és az el­bocsátásokat. A Közös Piac vezető szerveit helyezzék a parlamentek felügyelete alá és kapjanak bennük képvise­letet a dolgozók szakszerve­zetei! A degaulleista kormány gazdaságpolitikája a mono­poltőke érdekeit szolgálja. Egy tucatnyi finánctőkés tartja kezében az ország gaz­daságát — mondta. < Waideck Rochet ezután méltatta a személyi hata­lom elleni harcban elért eredményeket. De Gaulle 1958-ban még a szavazatok 80 százalékát kap­ta meg, az 1965 decemberi elnökválasztások első fordu­lójában már csak 44 száza­lékát Értékelte az FICP és a Demokrata-Szocialista Bal­oldali Szövetség között nem­rég kötött megállapodást ' Hangoztatta, hogy Francia­országban nem lehetséges baloldali többség a dolgozók nélkül. Waideck Rochet a továb­biakban megállapította, hogy a világban végbement vál­tozások lehetővé teszik a szocializmusba vezető bé­kés utat. A kommunista párt különben ls soha sem tekintette öncél­nak a forradalmi erőszakot. A Francia Kommunista Párt elvetette azt az elvet, hogy az egypárt-rendszer a szo­cialista forradalom elenged­hetetlen feltétele. Az FKP kiáll a több pártrendszer és a demokratikus szabadságjo­gok biztosítása, s kiterjesz­tése mellett. A szocializmust azonban meg kell védeni és ezért szükség van arra az átmeneti rendszerre, amelyet Marx a proletariátus dikta­túrájanak nevezett — mon­dotta. A nemzetközi kommunista mozgalom kérdéséről szólva Waideck Rochet kijelentette, hogy a francia kommunisták te­vékenyen hozzájárulnak a nemzetközi kommunista mozgalom erősítéséhez annak az irányvonalnak az alapján, amelyet az 1960. évi közös nyilatkozat juttatott kifejezésre. Szilárdan a kom­munista pártok függetlensé­gének, egyenlőségének és a testvérpártok belügyeibe va­ló be nem avatkozás elvei alapján állnak. Sajnos, a Kínai Kommu­nista Párt jelenlegi vezetői — mondotta — elfordultak ettől az irányvonaltól, sovi­niszta, kalandor és szaka­dár politikába kezdtek. A kínai vezetők politikája va­lóban az imrierialista mes­terkedéseknek kedvez, a töb­bi között azzal is. hogy hir­deti, csak világháborúval le­het megsemmisíteni az impe­rializmust. Az imperializmus javát szolgálja politikájuk szovjetellenes jellegének hangsúlyozása, valamint az is. hogy az állítólagos kul­túrforradalom révén a kom­munizmus torzképét mutat­ják. A valóságban a kínai vezetők az Igazi revizionis­ták. minthogy hátat fordí­tanak a marxizmus—leninlz­musnak maoizmussal akarják helyettesíteni azt Helyeseljük — mondotta — egy olyan új értekezlet összehívását, amely lehető­vé tenné a kommunista és munkáspártoknak, hogy elemezzék az 1960 óta vég­bement változásokat és ezen az alapon közös irány­vonalat dolgozzanak ki. Befejezésül emlékeztetett rá, hogy 1967 a Nagy Októ­beri Szoclal'sta Forradalom 50. évfordulófának esztende­je. A Francia Kommunista Párt nagv lelkesedéssel ké­szül ennek az évfordulónak a megünneplésére. 9 VDK elutasítana a Brown-javaslatot Plwm Van Dong nyilatkozata A Fehér Ház nem kommentál # Hanoi (VNA, AFP) A Vietnami •Demokratikus Köztársaság a külügyminisz­térium szóvivőjének útján kedden elutasította George Brown angol külügyminisz­ter december 31-i javaslatát, hogy a VDK, Dél-Vietnam és az Egyesült Államok kép­viselői üljenek össze a viet­nami hadműveletek befeje­zésének előkészítésére. A nyilatkozat megállapítja, hogy a Brown-javaslat nem járul hozzá hatékonyan a vietnami háború beszünteté­séhez. Célja csupán az, hogy segítséget nyújtson az Egye­sült Államoknak az agresz­szió folytatásához és lehető­séget adjon a Wilson-kor­mánynak a Vietnamot illető hivatalos angol politika el­lenzékének elhallgattatására. A javaslat — állapítja meg a VDK nyilatkozata — el­lentmond a tényleges béke érdekeinek és megengedhe­tetlenül veszélyes lépés. Brown az Egyesült áJlamok oldalára állt a vietnami nép­pel és a Vietnamról kötött genfi egyezményekkel szem­ben, azon egyezményekkel szemben, amelyeknek betar­tásáért Nagy-Britannia az 1954-es genfi értekezlet társ­elnökeként felelősséget vál­lalt. A nyilatkozat a továb­biakban megállapítja, hogy a DNFF-fel folytatott tárgya­iások nélkül képtelenség a dél-vietnami háború beszün­tetéséről beszélni. # New York (TASZSZ) A New York Times szer­dai számában megjelent Pham Van Dongnak, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökének nyilatkozata, amelyet Salis­burynek, a lap hanoi külön­tudósítójának adott. A beszélgetés során Pham Van Dong újból kifejtette a VDK kormányának ismert négypontos programját. A VDK miniszterelnöke hang­súlyozta: e négy pont a vi­etnami probléma rendezésé­nek alapja. ' — A legfontosabb kérdés egy életképes rendezés lét­rehozása — fűzte hozzá Pham Van Dong. — Az első lépéseket ebben az irányban kétségtelenül Washingtonnak kell megtennie. Mi nem sür­gethetjük a történelem me­netét. Ha ez nem történik meg ma, majd megtörténik holnap. Vietnam egyesítésének kér­déséről szólva a vietnami kormányfő kijelentette: „Mi majd egymás között megvi­tatjuk ezt a kérdést és a legmegfelelőbb eszközökkel oldjuk majd meg". Ugyan­akkor Pham Van Dong hang­súlyozta, hogy a vietnami nép szilárd elhatározása: ad­dig harcol, míg meg nem szűnik az agresszió. # Washington (MTI) Szerdán mind a Fehér Ház, mind pedig az ameri­kai külügyminisztérium el­utasította azt a gondolatot, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel a VDK elleni bombatámadásokkal. Sem a Fehér Ház, sem a külügyminisztérium nem volt hajlandó érdemben kommen­tálni Pham Van Dong-nak, a VDK miniszterelnökének nyilatkozatát. Nem nyilat­koztak azokról a Jelentések­ről sem, amelyek szerint U Thant, az ENSZ főtitkára a béke helyreállításának első feltételeként ismét sürgette a VDK bombázásának meg­szüntetését. Meghalt Borisz Krajger # Belgrád (MTI) Szerdán hajnalban autó­szerencsétlenség következté­ben életét vesztette Borisz Krajger, a JKSZ Közpon­ti Bizottsága Elnökségének tagja, a Jugoszláv Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács alel­nöke. A szerencsétlenség hajnali fél három órakor történt a belgrád—zágrábi autóúton, Szremszka Mit­rovica közelében. Krajgerrel együtt meghalt idősebb fia, Janez Krajger, míg a fiata­labbik súlyos sérülésekkel kórházban fekszik. Kínai provokáció Kairóban 0 dallasi fantom Politikai vagy gengszlermerénylet? Meggyilkolták Mohammed Khidert \ • Marid (AFP, Reuter) laszolta, hogy az összeget valószínűnek tartja, hogy a Kedden este madridi laltá- Ben Bella ellenzékének ren- merénylet politikai jellegű M előtt az utcán meggyilkol- delkezésére bocsátja. A ké- volt, noha nem zárta ki azt ták Mohammed Khidert, az sőbbiek folyamán Khidert sem, hogy esetleg algériai algériai forradalom emigrá- kiutasították Svájcból, s ez- gengszterek voltak a tette­dóban élő egyik volt veze- után Franciaországba, majd akik így akarták megfize­tőjét. Amikor Khider kilé- végül Spanyolországba köl- rezAi az FLN kincsét" Pétt háza kapuján, két isme- tözött. amely felett, úgy látszik,' *SSln ,arabV1 ""** A UPI amerikai hírügy- még mindig Khider rendel­szólitotta. Az a génai pohti- nökség egy kommentárjában kezett kus válasz nélkül hagyta __ őket, és beült kocsijába. A két ember közül az egyik lö­véseket adott le a kocsira. A lövéseket meghallva, Khi­der — aki eddig sértetlen maradt — kiugrott az autó­ból, és menekülni kezdett. Ekkor újabb öt lövést adtak le reá, amelyek végeztek ve­le Felesége és sógora, akik­kel együtt indult el otthon­ról, azonnal kórházba szállí­tották, de mire odaérkeztek vele, Khider meghalt. A tá­madók a zűrzavarban eltűn­tek. Mohammed Khider egyike volt annak a kilenc algériai vezetőnek, aki 1954-ben el­határozta, hogy áttérnek a fegyveres akcióra Franciaor­szág ellen. Az eviani egyez­mény megkötése után az FLN Politikai Bizottságának főtitkárává választották, és ekkor még Ben Bella közeli munkatársa volt A két politikus között eaonban 1963-ban nézetelté­rések merültek fel. Khider nem értett egyet az algériai kormány álla'mosítási intéz­kedéseivel, és lemondott Svájcba utazott és 1964 júli­usában bejelentette, hogy el­lenzékbe vonul Ben Bellával •zemben, aki Algírban el­mondott beszédében nyíltan azzal vádolta Khidert, hogy elsikkasztotta és svájci ban­kokban helyezte el a körül­belül hatvanmillió frankra becsült összeget, ?melyet mint az FLN pénztárosára bíztak rá. A vádra Khider egy sajtóértekezleten azt vá­# Kairó (MTI) A kolonializmus és a neo­kolonializmus elleni szolida­ritási hét alkalmából az af­ro-ázsiai szolidaritási szerve­zet kairói székházában •aj­tóértekezletet tartottak. Ju­szef el Szebai, a szolidaritá­si szervezet főtitkára kije­lentette, hogy a következő trikontinentális értekezlet Kairóban ül össze, 1968-ban. Lian King, a kínai afro­ázsiai szolidaritási bizottság kairói képviselője a sajtóér­tekezleten heves kirohanást intézett a Szovjetunió ellen. A sajtókonferencián elnöklő Juszef el Szebai megvonta a szót a kínai képviselőtől, Liang King azonban nem volt hajlandó abbahagyni nyilatkozatát. Juszef el Szebai, ezt látva, berekesztette az értekezletet és a szovjet, az indiai, az iraki és más képviselőkkel együtt elhagyta a termet, ahol a kínai képviselő to­vább olvasta nyilatkozatát. Megtalálták a képeket £ London (AFP, Reuter) sági bkokból nem közölték, Szerda délben a Scotland attól félve, hogy a képtolva­Vard bejelentette, hogy a jak a hír hallatára esetleg dulwilchi képtárból péntek megsemmisítik a többit, éjjel ellopott nyolc kép a Szerdára virradó éjjel rendőrség birtokában van. egy névtelen telefon nyomán A szűkszavú bejelentés bukkant a rendőrség a még csupán annyit közölt, hogy a hiányzó öt festményre. A képeik kisebb sérüléseket Scotland Yard bejelentése szenvedtek ugyan, de a kár nem ismerteti pontosan, hol nem jelentős. A rendőrség a és hogyan találták meg a ké­festménydket, amelyeknek peket, tekintettel arra, hogy értékét hétmillió dollárra be- a nyomozás újult erővel csülik, több részletben, kü- folytatódlik a tolvajok kézre­lömböző időpontokban és kerítésére. Az egyik rejtek­különböző helyeken találta helyen a festményekké meg. Három kép, két Rem- együtt számos lopott értéket brandt- és egy Rubens-kép és fegyvereket is találtak. A már hétfő este a rendőrség bejelentés ivem említi, letar­birtokábam volt, de bizton- tóztattak-e valakit. Szocialista csúcsértekezlet Rómában £ Róma (Reuter, DPA) Szerda délelőtt Rómában kétnapos értekezletre ült össze a Szocialista Interna­cionálé. Az értekezleten részt vesznek Nyugat-Euró­pa, Izrael és Mauritius szo­cialista pártjainak vezetői. A csúcskonferencián részt vesz többek között Willy Brandt nyugatnémet és George Brown angol külügy­miniszter, Bruno Kreisky volt osztrák külügyminiszter, Pietro Nenni olasz minisz­terenök-helyettes, Rafael Paasio finn miniszterelnök, Trosten Nilsson svéd kül­ügyminiszter. A zárt ajtók mögött tartandó megbeszélé­sen, amelyet Bruno Pitter­mann, a Szocialista Interna­cionálé osztrák elnöke vezet, megvitatják a nemzetközi pénzügyi helyzetet, a szocia­lista és kommunista pártok kapcsolatát, az európai Kö­zös Piac és a szabad piaci társulás tagállamai közti együttműködést, valamint Nagy-Britannia belépését a Közös Piacba. Három kívánság % Bonn (MII) Kiesinger kancellár Tü­bingenben fogadta Knapp­steint, az NSZK washing­toni nagykövetét. A meg­beszéléseken főként arról volt szó, milyen álláspon­tot foglaljon el Bonn egy olyan egyezmény megkö­tése irányában, amely az atomfegyverek elterjeszté­sének megtiltásáról szól. Ezzel kapcsolatban von Hasse államtitkár — a kormány szóvivője — szer­da délutáni sajtóértekezle­tén kijelentette: egy ilyen egyezmény megkötésével kapcsolatban Bonnak csu­pán három kívánsága van, először, hogy az egyez­mény kielégítse a nem nukleáris hatalmak Jogos biztonsági igényét, má­sodszor, hogy megmarad­jon minden államnak az ENSZ alapokmányában meghatározott joga a kol­lektív önvédelemre, har­madszor egy egységes, nemzetek fölötti Európa létrejötte esetén az európai államok fenntarthassák a döntés jogát egy európai atomhatalom létesítéséről. Dallasban lábujjhegyen és láthatat­lanul jár a halál. Nem hagy ujjle­nyomatot, bűnjeleket Halkan surran. Egyszer úgy hívják: szívroham, más­szor úgy: autókarambol, harmadszor, negyedszer... tizennyolcadszor: ön­gyilkosság, véletlen, ismeretlen tet­tes, rák vagy tüdőembólia ... Mint egy titokzatos és láthatatlan fantom, szedi az áldozatait, ugyanabból a kör­ből. Oswald sokat tudott a Kennedy­gyilkosságról, Ruby revolvere végzett vele. Bili Hunter bűnügyi riporter kényes helyeken kezdett nyomozni, egy rendőr „véletlenül" lelőtte. Tom Howard ügyvéd, Ruby egyik védője szívrohamot kapott. Jim Koethe dal­lasi riportert lakásán ütötték agyon, és elrabolták a Kennedy-üggyel kap­csolatos feljegyzéseit — gyilkosa fut. Azután ismét egy szívroham; Earlene Roberts-et érte, aki nem úgy vallott, ahogy kellett volna. A csinos kis tán­cosnő, Nancy Jane Mooney nem vet­kőzik már régen a Carouselben: rend­zavarásért letartóztatták, majd a cel­lájában felakasztva találták. Hank Killam szobafestőt elmetszett gégével szedték fel a járdáról, William Wha­ley taxisofőr, aki 29 éven át baleset nélkül vezette kocsiját, összeütközött egy másik autóval, s elment, mielőtt beszámolhatott volna Oswalddal foly­tatott beszélgetéséről. És volt, aki fi­vére helyett halt meg, mert megszó­lalásig hasonlított rá. Dorothy Ktl­gallen újságírónő pedig éppen azelőtt vett be szokatlanul nagy adag alta­tót, mielőtt a birtokában levő és kényelmetlen anyagot közzétette vol­na lapjában. A sor nagyon hosszú. Egyelőre Ru­by koporsója zárja. Azé a Rubyé, aki megmenekült a villamosszéktől, de alattomos és hirtelen jött betegség támadta meg több szervét: a rák. Ö a dallasi fantom tizennyolcadik áldo­zata. Szerepe miatt nem sok részvét terem számára. Az ember.inkább el­gondolkozik ismételten: ki lesz a kö­vetkező? Mert a dolgok logikája sze­rint ez a politikai gyilkosságsorozat nem érhet véget, a láncreakciót alig­ha lehet feltartóztatni. Olyan politikai bűnszövetséget, olyan politikai fanto­mot feltételez az ember e halálszériá­ban, amelynek rugói nem fáradtak el. Nem is fáradhattak, hiszen az is tud valamit, aki Bili Huntert le­lőtte; az is, aki Jim Koethet agyon­ütötte; az is, aki Hank Killam gégé­jét elmetszette .•.. S bármennyire tá­volodunk időben Kennedy meggyil­kolásának dátumától, a szálak nem szakadnak el. Egy-egy vastagabb ér­ből öt-hat vékonyabb képződik. Szörnyű ezt végiggondolni is! Egy olyan szervezett államban, mint az Egyesült Államok, amely ráadásul kérkedik is az ő demokráciájával és igazságszolgáltatásával, már-már ál­lami rangra emelkedik a politikai gengszterizmus? Nagyon „magas" sze­mélyek vagy testületek érdekeit kell feltételezni a dallasi haláljárás mö­gött. A véletlenek túlontúl sűrűsöd­nek az 1963. november 23-i elnök­gyilkosság utórezgéseiben. Már a leg­naivabb jóhiszeműség is kevés hite­lesítésükhöz: a kezdetben is rebesge­tett gyanú gyökereit erősíti ez a sok dallasi vér. Mondhatnánk elegánsan és ciniku­san: nem a mi asztalunk. Gondolko­dó ember azonban nehezen lépne át ilyen világraszóló botrányokon. S ha már gondolkodunk és tanakodunk raj­ta, ne hallgassuk el a leszűrhető ta­nulságot se! Nevezetesen azt hogy miféle társadalmi keretben zajlik ez az egész botrány! A dallasi fantom álarca mögé ugyan még nem pillant­hattunk be, de nem erőszakolt a ha­sonlítás: ugyanolyan sötét, gengszter­politikai erővonal dominálhat ebben a gyilkosságsorozatban is, mint a nyíltan elkövetett, s mind gyalázato­sabb agresszióban. Dallasban fészket rakott a félelem a Kennedy-gyilkosság óta. A Ram­parts című lap munkatársa, Dávid Welsh, aki hónapokig végzett magán­nyomozást ezt a közérzetet így fo­galmazta meg egyik cikkében: „Há­rom évvel a Kennedy-gyilkosság után, és két évvel azután, hogy az elnök bizottsága állítólag »megoldottaa bűntény rejtelmeit, a félelem még mindig állandó kísérője minden olyan dallasi lakosnak, aki 1963. november 22-e igaz történetének akár csak ki­csinyke részét ismeri... Az amerikai­ak túlnyomó része el sem tudja kép­zelni, mekkora ez a félelem. A dal­lasiak életükért, megélhetésükért ret­tegnek... Ha Lee Harvey Oswald egy­maga cselekedett, mitől félnek ezek az emberek? Kitől félnek?" Nyilvánvalóan a még ismeretlen, gyilkos, borotvával, méreggel, kötél­lel, pisztollyal, szívrohammal, rákkal felszerelt politikai fantomtól. Ugyan, vajon mikor tudjuk meg, miként hív­ják ezt a maffiát, és ki az agy­trösztje? SZ. SIMON ISTVÁN Ruby tetemét Chicagóba szállították # Chicago (MTI) Szerdán a hajnali órák­ban Chicagóba érkezett az a repülőgép, amely Jack Ruby tetemét szállította. A holt­testet tartalmazó koporsót ravatalozóba vitték. A Reuter-iroda tudósítója Párizsban felkereste Melwin Belli ügyvédet," Jack Ruby első védőjét, akinek a csa­lád már előzőleg felmon­dott. Belli kijelentette, nem érti, hogy az Amerika egyik legjobb gyógyintézete­ként ismert dallasi Park­land-kórházban miért csak az utolsó pillanatban tudták megállapítani Ruby betegsé­gét... Kedden New Yorkban a Capitol Records cég sajtóér­tekezleten mutatta be a 46 perces mikrobarázdás hang­lemezfelvételt, amelyen meg­szólaltatták a Kennedy-gyil­kosságban szerepet játszott embereket, s amelyben Ruby is kapott három percet. Ru­by azt bizonygatta, hogy nem vett részt összeesküvés­ben, amikor Kennedy állító­lagos gyilkosát, Oswaldot megölte. 2 DELMAGYARORSZAG Csütörtök, 1967. január 5. \

Next

/
Thumbnails
Contents