Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

V

alljuk be. nem beszélünk kellő mértekben művészeti életünk sikereiről. S ez bizonyos fokig érthető. Igaz, hogy akinek a kisujja körme beszakadt, hoszszú ideig azt érzi, s akinek a foga fáj. nem jó közérzetéről beszél, mégha egyébként kitűnő kondícióban is van. Sok szempontból természetes, hogy a közéletben, a sajtóban kulturális művészeti életünk fogyatékosságairól, problémáiról, feladatairól több szó esik, mint elért eredményeiről. S az is Igaz: az eredmények egyoldalú felsorakoztatása megnyugváshoz. a kérdések önelégült elleplezéséhez is vezethet De a nehézségek számontartása, ha tartós egyoldalúságba merevedik, torzítás forrásává is válhat s nem tudom, hovatovább nem fenyeget-e bennünket is ez a veszély? Ha művészeti életünk valamely fogyatékossága kerül szóba, túl gyakran találkozni a kritika olyan hangsúivával, amelyről érezni: hiányzik mögüle az eredmények ismerfete, a fejlődés tényeinek számontartása, a bizalomnak az a tárgyi alapja, amely megóv a téves általánosításoktól. Gyakori az olyan vita, amelyben csaknem mindenki tájékozottnak biz© nytil a hibák, gyengeségek és tévedések felsorolásakor, de alig akad, aki hasonló otthonossággal sorolná fel azt, ami jó, azt. ami érték. Sokszor meglepő elmélettel teremtünk szerves kapcsolatot egyes negatív jelenségek közt, de rendszeresen adósak maradunk a pozitív teljesítmények szerves öszszegezésével. Nem beszélve arról, hogy mennyivel nagyobb hévvel továbbítjuk rossz tapasztalatainkat (vagy adjuk tovább másokéit), mint hirdetjük, ha valami megelégedésünkre, örömünkre szolgál. Nélkülözhetetlenül szükséges tehát, hogy beszéljünk az eredményekről is, nem egy másfajta egyoldalúság, hanem a helyes önismeret, a pontosabb, reálisabb helyzettudat érdekében. Es csak a legutóbbi évek termését szem előtt tartva, neveket, példákat is csak illusztrációképpen, emlékeztetőül idézve. Irodalmunk színesebb, elevenebb, gazdagabb lett, problémaköre, témavilága szemmelláthatóan életünk valóságához igazodik. Felveti a szocialista tudat, erkölcs, életforma kérdéseit; az elavult polgári-kispolgári életvitelt a szocializmus adta lehetőségekkel szembesíti (mint például Fejes Endre Rozsdatemető, Fekete Gyula Az orvos halála, Goda Gábor Magányos utazás, Kolozsvári Gravdpierre Emil Párbeszéd című regényei). Tükrözi és segíti azt a történetmt átalakulást, amely a falu világában megy végbe. Ezzel összefüggésben f© lyóirataink', napi sajtónk hasábjain érdekes szociográfiai irodalom bontakozott ki, s nem egy szerző írásai izgalmas riportkötetekké is kerekedtek (Féja Géza Sarjadás, Galgóczi Erzsébet Kegyetlen sugarak stb.). D

arvas József Orosháza. Illyés Gvula Ebéd a kastélyban című könyve, arra biztosíték, hogy a szociográfia a tegnap és ma történelmi érdekű összevetésévé is szélesedhet. A parasztság megváltozott helyzetével — s ugyanakkor irodalmunk életközelségével — függ össze, hogy nem egy regény a paraszti életet ábrázolva nemzeti érdekű keresztmetszetet ad. Galambos I.ajos Isten őszi csillaga című regénye a fordulat évét megelőző Idők magyar társadalmáról nyújtott — egy termelőszövetkezet alakulása kapcsán — széles képet Sánta Ferenc Hűse órája ugyancsak a falu világának ábrázolása révén az elmúlt húsz esztendőnek jóformán minden ellentmondását markolta össze szerencsésen, félreérthetetlenül, egyszersmind társadalmunk fejlődésének dinamikáját ts. Irodalmunk egyre »őrekvő eszmei-művészi erővel vizsgálta a közelmúlt tőrtaoeimét. Bírálja a Horthyfendszer ttrea, értéktelen világát, keresi a ma felé mutató erkölcsi és politikai ériékeket, mint Németh László Irgalom című regénye; elvégzi — mint például Cseres Tibor Hideg napok, Bóka László Alázatosan jelentem című művei — az elkerülhetetlen önvizsgálatot: kutatja rétegek, típusok erkölcsi felelősséget. A nemzeti élet folytonosságára kérdező önvizsgálat jegyében szembesítette az utolsó magyar negyedszázad történelminek drámai fordulatait Darvas József Részeg eső-je; ugyanezzel a történelmettudatosító szándékkal vezette végig alakját felszabadult életünk küzdelmes fordulóin Nemes György (Egyetlen pillanat); Lengyel József (Elévült tarTóth Dezső: Játosan újat hozni, azok kerültek a hazai és nagyrészt a nemzetközi érdeklődós középpontjába, amelyek a mi mai életükről adtak őszinte, szocialista elkötelezettségű. s épp ennek révén művészileg is hiteles képet (Húsz óra. Párbeszéd, Sodrásban, Nehéz emberek, Hogy állunk fiatalember?). A múltban játszódó filmjeink közül ugyancsak azok váltak ki, amelyek összetett erkölcsi-politikai kérdésekre az egyértelmű válaszadás igényével feleltek (Hideg napok), amelyekben elmélyültebb, igényesebb lett a társadalmi kapcsolatok elemzése, egyén és közösség viszonyának történelmileg konkrét feltárása (Pacsirta, Iszony, Szegénylegények). rendezései e művek rejtett értékeit, újfajta értelmezési lehetőségeit hozták napfényre. A külföldi drámairodalom változatos anyagának szocialista és haladó, antifasiszta, humanista elkötelezettségű drámák adták a gerincét (Arbuzov, Bábel, Brecht, Gorkij, Lorca, Rozov drámái, továbbá A helytartó, Marat halála, Az ördög és a jóisten, Becket c. művek). K

ülönösen örvendetes, hogy épp az említett darabok előadása kapcsán mutatkozott meg leginkább a rendezői tehetség, az együttesek odaadó munkája. Az sem közömbös, hogy a klasztzikusok bemutatása az Erről is beszéljünk... tozás) rendíthetetlen szocialista meggyőződéssel oldja fel a tegnap nemegyszer keserű tapasztalatait L

íránkra hasonlóképpen a társadalom kérdéseivel való lépéstartás jellemző. Az a közéleti költészet hozta meg a szocialista líra elismerését s vált joggal a legnépszerűbbé, amely a ma bonyolult viszonyai közt is meg tudja ragadni aktuális forradalmi feladatát —: Garat Gábor. Simon István, Váci Mihály költészete. A neveknek, rímeknek — amelyeket nyilván soká lehetne sorolni — nem önmagukban van a Jelentősége, együttesen illusztrálják azt a legfőbb eredményt hogy nagymértékben megnövekedett irodalmunk realizmusának érvénye, hogy minden eddiginél elevenebb kapcsolatot tart a társadalmi fejlődés menetével. S végül is ez az, amit a közönség növekvő érdeklődése honorál: jelentősen emelkedtek az átlag-példányszámok. Különösen versesköteteknél feltűnő, hogv mfg öt-hat évvel ezelőtt 800—1200 példányban jelentek meg, ma gyakran a 8—8—10 ezres példányszámban látnak napvilágot. De ugyanaz a megnövekedett érdeklődés hívja életre országszerte az ir© dalmi színpadokat kíséri a Rádió. Televízió mennyiségben. színvonalban gvarap© dó irodalmi műsorait Filmművészetünk az utóbbi években hagyta maga mögött átmeneti „szürke" periódusát, s a hazai közönség érdeklődése, és számos nemzetkőzi elismerés bizonyítja, hogy a kibontakozás útiára lépett. E területre jellemző: azok az alkotások tudtak eszközeikben is saA tartalmi igényesség ugyanakkor műfaji gazdagodással is együtt járt. A tizedes meg a többiek, a Butaságom története a filmvígjáték szórakoztató feldatát színvonalengedmény nélkül, eredeti eszközökkel tudták megoldani; olyan jó riportdokumentum filmjeink születtek, mint az Itthon és az Éjszakára hajnal; a cannes-i és krakkói fesztiválok első díjai pedig rövidfilm-művészetünk eredményeinek nemzetközi elismerését is jelentették (Nyitány, Válás Budapesten). Mindez nemcsak elvont „esztétikai" eredmény — a tartalmi értéket ebben a tekintetben is a növekvő közönségérdeklődés nyugtázta. Ha a televízió miatt a filmek látogatottsága valamelyest csökkent is, ezen az általános tendencián belül a magyar filmek látogatottságának részaránya évről évre nőtt, s ami talán ennél is fontosabb: a miskolci és pécsi filmfesztiválok eredményei közt elsősorban tarthatjuk számon a hozzáértő közönség aktivitását A magyar drámaírás ilyen eredményekkel nem dicsekedhet. bár értékes alkotások, sikeres művek itt is születtek (Dobozy Holnap folytatjuk, Gyárfás Egérút, Illés az Idegen, Illyés Bolhabál, Salamon Pál Magadra kiálts, a Rozsdatemető drámai változata stb.). Színházaink repertoárja azonban gazdag, sokszínű volt. Átdolgozások. színre alkalmazások bővítették klasszikus drámai értékeink választékát az utóbbi években (gondoljunk csak a Czillei és a Hunyadiak, a Mózes, a Magyar Elektra, a Kocsonya Mihály házassága kivétel nélkül sikeres bemutatóira). A Tragédia, Bánk bán új utóbbi esztendőkben bővült: az elmúlt évadban színházaink több mint felének volt műsorán Csehov-, Tolsztoj-, Turgenyev-, Dosztojevszkij-dráma. Külön lehetne — és kellene egyszer bőven — vidéki színházi kultúránk jelentős fejlődéséről beszélni. Az utóbbi két esztendőben éppen az új magyar drámák bemutatásában — mai magyar drámairodalmunk segítő támogatásában — múlták felül a fővárosi színházakat, ugyanakkor számos produkciójuk emlékezetes eseménye volt az egész magyar színházi életnek. (Az lrkutszki történet, a Rozsdatemető szolnoki, a Mózes veszprémi, a Peer Gynt és a Sirály debreceni, az Antonius és Cleopátra kaposvári, a Botlár-ügy szegedi, a Legyek pécsi előadása stb.). S ha ehhez hozzávesszük a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai várjátékok — s bár szorosan nem tartozik ide —. a Sabariai karnevál, a soproni ünnepi hetek, a Baranyai vasárnapok, a siklósi és nagyvázsonyi játékok stb. sikerét: kitűnik, hogy a vidéki városok milyen lelkesen és eredményesen kezdeményeznek kulturális programokat, ápolják történelmi és kulturális hagy© mányaikat, amelyek egész kulturális életünket gazdagítják. S kell beszélnünk zenei életünk sikereiről, többek közt a hazai és nemzetközi elismerést aratott uj magyar operákról (Petrovics C'est la gv erre, Szokolay Vérnász, Mihály András Együtt és egyedül) és azokról az ered* ményekről, amelyeket képzőművészetünk, különösen a monumentális szobrászat, a grafika, az illusztrációs művészet területén s az iparművészet számos ágában ért el. Ugyancsak meg kell emlékeznünk arról, hogy az utóbbi években mennyire előtérbe került a szocialista művészeti örökség (Derkovits, Dési Huber, s a szocialista képzőművészcsoport anyagainak kiállítása; a szocialista irodalom hagyományának feltárása); hogy mennyire tágult művészeti életünk szemhatára és a XX. századi szocialista és polgári értékeknek menynyivel gazdagabb választéka áll ma a közönség rendelkezésére, mint korábban; hogy egész szellemi életünk mennyi közéleti — köztük művészeti — kérdést feszegető vitáról pezseg; hogy az általános kulturális forradalom eredményei nyomán hogyan szélesedik és aktivizálódik az új közönség. az új szocialista művészeti közvélemény. D

e hát e elkk korántsem teljességre törő „eredménylista". Szerény és alkalmi emlékeztető csupán: bizonyos fogyatékosságokkal küszködő művészeti életünk megítélése során tartsuk szem előtt sokkal jelentősebb eredményeit, így a problémákat is másként fogjuk látni. S állandóan eszünkbe jut majd, amiről oly sokszor megfeledkezünk: szocialista művészeti életünk szolgálata nemcsak a hibák bírálatát, de legalább ugyanannyira az eredmények ismeretét ét propagálását ls jelenti. Oj versek_ HATVANI DÁNIEL Szülőföld Eljönnek értem az akáctfk virággal, tövis-koszorúval, a mezőn mézes illat serken: gyermekkorom, rég elhalkult dal Mezítláb bandukol a porban múltam, elillan észrevétlen. Jó lenne hosszan üldögélni a csordakút gyomos tövében, A hererendet felgyújtötték és kisebb lett a torony gömbje. Este van, békák hegedülnek; itt kéne ledőlni a földre. Eljönnek értem az akácok, fehér virággal, ifjúsággal, csattogó, fénylő mennydörgéssel, töviékoszorúvá font ággal. KOVÁCS MIKLÓS Párnádba búji 'Mf JO A párnádba bújni jó, mert ott az illatod. A párnádba bújni Jó. Lehajtom a fejem, s a délután, úszik, mint a folyó. A párna őrzi esti illatod; — de jó a délután! A párna őrzi esti illatod —^ párnádhoz ér a szám. Hátára vett a barna délután, álmos hátára vett; ölébe vett a békés szerelem, i párnád partjára tett. Ott ringat engem, ringat efc „A párnádba bújni jó." A párna illatoddal rám lehet: — „A párnádba bújni jó." Lehajtom a fejem, s a délután alszik, mint a folyó. SZABÓ ZOLTÁN GONDOLKODÓ NO F. Tóth Pál Lelkiismeretük szerint A fiú zöld kabátot viselt, hozzá zöld, disznősőrtés kalapot, vadászosan volt öltözve. De a rövid, Kzűkszárú kordbarsony nadrág és a tarka nyakkendő ellentmondott ennek, inkább jampecnek nézhette az ember. Idegesen sétált fel s alá a peronon, a vonatra várakozott. Véletlenül meglökött egv idősebb embert és az rámordult: — Nem tud vigyázni, neveletlen... — a többit elhanaota. de ez is elég volt, hogy a fiú felpaprikázódjék Talán még valami baj lett volna. ha nincs közelben a rendőr, aki mindjárt odasietett A fiú magyarázott valamit, s ezzel el ts volt irvtózve as ügy Senki se figyelt rájuk tovább. A vonaton egy kupéba kerültünk, éppen szemben ölt velem az ablaknál. Egy ideig szótlanul figyeltük a tájat, majd megszólítottam. Kíváncsi voltaim, hogyan végződött az incidense. Volt az egyéniségében valami szokatlan, ami felkeltette az érdeklődésemet Mozdulatai az. ifjúság hirtelen, mindenre hirtelen reagáló ösztönöz, mozdulatai voltak. Tekintetében komolyság és egy kis •Bomnrűság is ült, de e®t leplezte besnéde könnyedségével — Azt hitte a rendőr, hogy valami huligán vagyok es csak szemtelenkedésből löktem meg azt az embert.. Megmagyaráztam neki. hogy ez as öltözék a mi vtreleturk. En erdészeti technikumba Járok, erdésznek készülök, hát így öltözünk. Persze ehhez nem nagyon illik a nadrág. ez a csöves, de kérdem én, lehet ma másban is járni? Bemegy az ember a boltba, vagv a szabóhoz, már nyakába is sóztak egy szűknadrágat. Ez a divat, mondják, s ha valaki másmilyent kér, el sem akarják hinni. így vannak a kábátokkal is. Nekem sneciel nem tetszenek a féllábszárig érő esőkabátok de lehet találni mást is a boltokban, ugye nem'1 Na látja — mondtam ennek a derék rendőrnek — hát ne ütközzön meg az öltözetemen. A nyakkendőm pedig kaptam. Udvarolok egy kislánynak, komoly szándékkal. hát tőle kaptam ajándékba. Mondhattam volna neki. hogy nem szeretem a rikító sárgát, meg az ilyen kiabáló színeket, de nem volt szívem megsérteni. Sőt még hordanom is kell, mert azt hinné, hogy nem tetszik, pedig tényleg nem ... De a kislány az tetszik, a nvakkendötól függetlenül. Egyszerű, nem? Különben is. nem vagyok verekedős Direkt vigyázok rá. Nem mondom, elönt néha az indulat, de verekedni. azt soha . Azaz csak a versenyeken, mert cselgáncsra járok. Tudja, hogy be tudtam volna én csomagolni azt a szegény pacákot — bocsánat, de mindönki így mondja! —, nem ismert volna saját-magára. De minek' Kell ez nekem? Ez is virtus? Ugyan! A szőnyeg, ot! igen. az a valami. Ha azt látná! Az ám a nagyszerű Résen úgv is hívták, hogy Fogd. ahol éred." Találó elnevezte. Tényleg fogni kell. Dr nem az erőn múlik En ugyan erős vagvok. úgy nevelnek a technikumban bennünket, hogv n<> ijedjünk meg egy kis tuskózástól. gödörásástól. favágástól.de ez mit sem ér. ha nem elég gyors te fürge valaki Engem az első nap úgv összegöngyölt a meisler. hogy aJig tudtam kicabalyodni a fogásaiból. Pedig nálam jóval vékonyabb, cineárabb. De épp ez benne a pláné, hogy egy gyenge ember is elbanhat egv erősebbel. Képzelheti. mi van ott. ha két cselgáncs© összekapaszkodik. csak úgy dobálják egymást. Nem azért mondom, de már Ifjúsági bajnokságot ls nyertein. Ha én huligánkodrú akarnék, minden nap ötször is bevihetne a rendőr, de rm sportszerűen élünk, nem vagánvkodunk. Aki ilyen, azt kizárjuk marunk kózüi. Hát ezért... Meg aztán, különben sincs kedvein buta kalandokhoz .. Végigsimította a kezét a nadrágja élén majd egy kicsit kibámészkodott az ablakon. Kec;kémét felé közeledett a vonat. A kalauz bejött, kezelte a jegyeket, majd újra rankcsukta az ajtót. mintha valami zárkában lennénk kettesben. Csak a folvóson, a kocsi elülső kiinr&tához igvekvő utasok csoszngása. hesréigt-i se a »ál. tok kattogása hozta fülünkbe az élet lüktetését, megszokott zöreieit. Cigarettával kínáltam hahozott, majd kiemelt egyet, tüzet adlam neki Bodrozva szállt a füst. Egy kicsit fesztelenebből folytatta mintha az előbbi gondolatait akarná egy fordulattal más irányba terelni. — Azt hiszem. rok fiatalnak elvették a kedvét a kalandoktól az eseménvek. fgy mondta. ..események", és én tudtam, hogy nvre gondol, dc nem zavartam meg köz beszólásommá 1. — Nekem az apám h.ilt meg . . . No. ne higyje. hogy hős volt és harc köztien esett el. Hanem ... ez. ho««zú történet, talán untatom is. Hallgattunk. Tudtam, hogv beszélni fog. Azt hiszem, még senkinek sem mondta el ezeket a gondolatait, egy ismerősnek ma sem mondaná el. De itt a vonaton, ez. más. Találkoztunk és elválunk, semmi közünk egymáshoz, talán csak egy kis enyhe szimpátia köt össze bennünket. Bólintottam bátorítóan és ő folytatta. — Nem voltam akkor odahaza, csak három nap múlva érkeztem, de ahogy elmondják, minálunk is úgy zajlott le minden, mint másutt. Először megdöbbentek a pesti hírektől, aztán leiött néhány hobörgő és meggyúrta a diákokat. Elkapta őket is a láz, mint közülünk is sokat a technikumban Forradalom, kokárda Kossuthcímer, azt hittük mi vagyunk a világmegváltó ifjúság, a mai petőfisándorok, a haza üdvözítői. 10 da«jáa«v4mmjm sréflm. u* étermhm 4