Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

John Steinbeck: REGGELI A Nobel-díjas írónak ban e© idősebbel. Üj kék — Akkor hát tartson ve­Magyarországon most zsávoiynadrágot viseltek és lünk. először közölt írását új zsávolykaóátot, csillogó r® volt a jeladás A ládá­Péchi György fordítású- rezgombokkal. Kemény vo- hoz. mentünk, és a földre ban közöljük. nású arcuk volt, és nagyon telepedtünk körülötte. A fta­Ez az emlék örömmel tölt hasonlítottak q© máshoz. tal férfi megkérdezte: — Gyapotozedö: — Nem. — Mór tizenkét napja dol­gozunk itt — mondta a fiatal férfi. — A lány megszólalt a kályha mellől. — Éppen most kaptak új KUVATS sánook Osz Ferenc: K utatásaim W­deri tették: Shakespeare Rómeó es Júlia cí­mű drámájában igaz eseményeket irt meg. de a történet végénél már nem ragaszkodott, a való­sághoz. Ha nem erezném tiszteletlen­ségnek a neves szer­zővel szemben, azt is tudják adnj a mód­állítanám, ho© a ját. Rómeó és Júlia .... A fiatalabbnak sötét, tűs­ei. Nem tudom miért ma- kés szakálla volt. az öregebb­gam előtt latom legkisebo nek szürke, tüskés szakálla, részletet is. Rajtakapom ma- Fejük ^ arcuk ncdves vo)t. gam, hogy újra meg újra fel- hajuklx>, viz sóvárgott, víi­idezem; minden alkalommal csöppok ülu.k ^ s^kállu­ujabb részletekét hozok fel- kon ^ pofa csontjuk fénylett színre az elmerült emlckbol. a vízt61. Kgymm mellett, áll­s ahogy visszagondolok ra c.sendben nézve a kivi­meleg orom araszt el. lágosodó kelet felé; e©szer­Kora reggel volt. A. keleti ás(toUak. és a fényt néz- ruhát he©ek kcKesfeketenek lat- ték a he© gerincen. Megfor- A két férfi lepillantott új szottak, de moguluk, a he©- — io-^wtolr «ni.®m > • .'"I"1""1""1 gerincen, már enyhén hal- dúltak és elnevettek engem zsayolynadragjara, es rmnd­ványvörösbe játszó fény tört — Jó reggelt! — mondja Ketten elmosolyodtak kisee. fel, amely mind hidegebbre, 32 idösebbik. Arca nem volt A lány elosztotta a tál szürkébbre és komorabbra <*>m barátságos, sem harát- szalonnát, a barna pirítóst vált amint emelkedett: ál- ságtalan. egy csésza szalonnazsírt és ellenben nyugat felé még éj — Jó reggelt! — széJt a egv kanna kávét, majd maga Júlia küldte el férjét rérult a vidékre. fiatal férfi. is letelepedett a láda mellé, a márnához. Hideg volt, nem éppen A víz lassan megszáradt A csecsemő még egyre szo­Ettől kezdve e©- csípős, de elég hideg, ú©- arcukon'. A kálvhához. lép- pott, fejét a lány mellénvkéie rnast küldözgették, ho© asszedorasoltem a ke- tek. és a kezüket melenget- alá dugva = hideg elől Jól de azért a mindent -temet és to melyen a zse- (ék fö'ötté u ,, 7. !' elsöprő szerelem rémbe süllyesztettem, be- . . . . hallottam a cuppogasat. időnként újra e©- húztam a nyakamat. és to- A lány végezte a dolgát. Megraktuk tányérunkat. l'ultls más karjába hajtot­ta őket. már újra poglam. Lent völ©ben. arcát elfordította, szeméi könnyebb ellenállás útját választva, ki­tért az igazság elől. Capuleték valóban ellenezték, ho© Jú­lia lányuk Monta­gue Rómeóval házas­ságra lépjen. Az is igaz, ho© ebből kellemetlenség szár­mazott- de minden ellenállás ellenére a fiatalok titokban A lagzi után a fia­talok elvonultak új otthonukba. A lakás kicsit szűkös volt, mind­össze húsz szobából és néhány hold ház­kérte, ho© ismétel­jék meg a híres er­kély jelenetet, de Rómeó inkább alud­ni akart. Ezen össze­zördültek kissé, de végre Rómeó enge­.... ~ —„j szalonnazsírt öntöttünk prri­Vártában ahol jártam, a hajnal leven- * ^^ fsunkra, és megcukroztuk szóbeszéd dula,szürke szineben játszott 'oiorr szalaggal Koiouena.iat. 7 ... T,., .. .. tár©a lett Rómeó és a föld. Végigmentem e© n"fly hatul l«*ungott « W®- kávénkat. Az idösebbik férfi Júlia esete. A jólér- dűlőúton, és egy sátrat pil- 003 ringott, amint dolgozott, teletömte a száját és csak tosültek — a dajka lantoltam meg magam elölt, e© barátnőjének ré- amely csak kevéssel volt vi­vén — tudni vélték, lúgosabb a szűr ho© Rómeó mégis- A sátor mellett mei-kedett valami tűz lobogása Julietta nevű nösze- ócska, rozsdás vaskályha méllyel, aki annyira résein. Szürke füst áradt a 'őssel volt vi- . -te— _ — szűrődött ki ^ i'W / J'l delit es kiment az tisztelte a híres fér- tömpe kályhaesövön, sokáig esőbe. A kővetkező filit) hogy nem kí_ áradt fölfelé, mielőtt szétte­táji parkból állt. de- alkalommal azonban vánta tőle az erkély rült és eloszlott volna, nem engedelmeske- alattí ostromot és a dett. hisz meg a csatát mindjárt a múltkori náthát is alig heverte ki. Eb­ből már csúnya ve­szekedés létt, mely­nek hevében Júlia hát a szerelmesek kis helyen is elfér­nek — vélekedett az öreg Capulet, aki a kastélyocskát ho­frigyre leptek. Az is aomáinyui adta. lény: a szerelmesek ... . . .. , . .. öngyilkosságot kísé- . MV ,e ,'fV azt találta mondani, reltek meg. de az hetetlenek voltak. már nem felel meg a ^^f0' szohara valóságnak, ho© szerettek egyméjn, meghaltak Lőrinc « hMf barát uffvanis kellő SKoba elfoR-vott> elc>1­barat ugjanns Keuo rffl kradt.iék JÚUa fiatal kora ellenéire, izzott ebben a min­den akadályt le©ő­ző hatalmas szere­lemben. Rómeó gyengéd én tüzes, és papák felháborodott hogy .? bl Lio.Lni.^'.v menyorszasba jutott. — Azt akarom, ho© mindig ű© szeress, mint az ele­jén — pihegte e©­sz/er a 16. szobában Júlia. Fiatal nőt. láttam a kálvha , ., , mellett, jóformán kislány megad as nal kezdte. volt „v>g. Színoha©ott pa­..... tolog P?.1"^ mutszoknyát és mellénykét Juhának is a Oilebc viselt. Amint közelebb kerfll­jutott. Eloszor szor- tem. lát)am< , behajlított nyen bánkódott, karján csecsemőt tart s a időben orvosért .sza­ladt. és a ©ors be­avatkozás a fiatalok életét megmentette. Először mindketten "na©on kikaptak. A Capu let Mon tafiue ho© az igaza volt — Akkor az apádhoz — ta Rómeó, már régen volt ho© tüzeli ellene apjának ^^^nWt csecsemő szopik fejét'a' mellénykéje alá du©a a hi­kereszt.esV!- dcfi e16I A 1;iny megmoedult megpiszkálta a tüzet, félre­akkoriban tolta a kályha rozsdás kari­_„„. a válás nem volt kaját, ho© erősebb huznt<»t •m ol>ran könnyű, kü- csináljon, kinyitotta a kály­anvjosa 1 önben is az emberek haajtót; a csecsemő egész Juliat. megszólták volna idő alatt szopott ám cv Júlia c© pcmloly^ őket. Ezért e©ütt csöppet .sera ravarta az an^ szaladt ki a ha/.bol olu,k tov.-ibbra is_ munkáját, sem mnzdulnf.i­luwnaros;in Capu- ^ -Rómeó eljárt a nak könnyed, friss báját. nyalka szaladj tézzel. kiabál- persae, akinek Bádogpoharakat rakott ki rágott, rágott én njteK. Aztán e© jókoi-a papírládára, meg megszólalt: bádoglányérokat késeket és villákat. Aztán kiemelte a sült szalonnát bő zsírjából tan méltatlankodtak, mert ez a két kö­lyök ilyen .szégyent hozott tisztes fejük­re. Aztán, hogy a kisvárosi pletykák további ©űrűzését elkerüljék, megálla­podtak: elismerik ©ermekei k titokban kötött házasságát, amikor Csupán ahhoz ra- kezdett let rmma ^jedel- kis Juliettához, míg Rendkívüli pontosrag és bel 68 effy ,lagy l>:"lo!ítölra tel mes keblen zokogta Júliát a ke,^^ ©akoi'lottság volt mozdul?i- te; " 5Zalo,ma megcsavarod­el banatat, De Miaöa, vitéz részesítette vL taiban. A narancssárga tűz va' sisteregve felkunkoro­nér^©Wt>l> "Ső^és Snsztalásban. .. kicsapolta kályha résein és dott. A lány kinyitotta a Túlia " két hét múl- Még sok mindent táncos visszfényeket vetett rozsdás kályhaajtót és szög­ián visszatért. Uira tódrék mesélni ró- a sátorra. letes serpenyőt vett ki, tele wtáva ettünk, i.smét telerak, nacyrrn szerették luk, de nem teszem. Mar egeszen közel jártam, „a© darab píritóskenyerek- óik a tányérunkat, és ©or­e©má.*t. minte© Mert rájöttem, Sha- es sulo szalonna, piruló ke- ke, san tovább ettünk amíg I. 2 u- otrrur.riír'f>riolr 1 cteTn rívpr ervo cm f átwzíom « ­Mikor a forró kenyér sza- torid« laktunk és kimeleged­— Istenemre, jó! — és újra telot«»mte a száját. A fiatal férfi azt mondta? — Tizenkét napig jói et­tünk. Mindnyájan ©orsan. hab­— Ű© lesz — ígér­te Rómeó a 19.-ben. Egy fél év telt ed. Júliának feltűnni, tiz szobán át, arni dön Rómeó szóvá tette, ho© minden mellvértje berozsdá­kespeairenak igaza nyér Szagát éreztem, a leg_ volt. Ö azért szépí- melegebb, legkellemesebb il­ga.szkodt.ak. ho©- ho©- Rómeó már nem e© hetedhétország- áll az erkélye alá. és ra szóló laezit is mintha szerelmének sodott. és e© szem emberek még na- dött a fény A kályhához bik halkan megszólalt: sincs ház ©on ragaszkodtak léptem, föléje terjesztettem az illúziókhoz. Ezért kezemet, és egész testemben szidul Bezzeg szegény Shakespeare Vilmos megborzongtam, amint meg­csapjanak. hadd lás- heve is alábbha- anvám mindig kifé- inkább őket „ölte csapott, a meleg. Azután sák ezek a veronai, ©-ott volna. F.© esős nyesítette a vértemet meg" es nem a sze- meglebben a jwtorlap. és fia­ak, hogy ók meg éjszakán Júlia azt — mondta, és ezúttal relmet... tal férfi lépett ki, nyomá­tette meg az igazsó- latot, amit csak ismerek, ga szerteáradt, mindkét férfi tünk. A forró, keserű kávé got, mert az akkori Kelet felől ©orsan erősö- mélyen beszívta. A fiatalaib- "^gréctte torkunkat Az utolsó, zaccos kortyot a föld­re öntöttük, és újra megtöl­töttük poharunkat. Már színe is Amit a fény­nek, valami vöröses villogá­sa, amitől még hidegebbnek éreztük a levegőt. A két férfi — Keerist! Xz idösebbik felem fordult: — Reggelizett már? — Még nem. Ho© ki ellen, mi ellen folyik mindez, kevesen látták ezt akkor még világosan a fiatalok közül. Csak ki az utcára, ordítani, hogy ..Aki ma©'ar \-elünk tart!..." Hát i© lehetett otthon is. Per­sze ez igv ragvon le van egyszerűsit\'e. de ma­ga biztosan ert engem, minek magyarázzam. Nincs is kedvem hozzá. Az apámról szeretnék beszélni. — Azt mondják, ö is ott kiabált a menetben, elől ment. Be A-oit. ru©a. mint. legtöbbször. Szinte magam előtt latom, aho© ott handa-ban­dáztk. Rengeteg erő és indulat A'olt benne. Vas­kereskedő volt a szakmája Széles nagydarab ember, a tűzhelyeket legtöbbször maga emelte le a kocsikról és a hátán vitte be a boltba, hát képzelheti. — A pártbizottság felé mentek, tüntetni akar­tak. A sógorom mesélte, az kommunista hogy látta az apámat js a menetben. A pártA-ezetök ott szoronglak a pártházban. Volt, aki az1 mondta, ho© lőni kell a hőbör­gökre. Más azt javasolta, ho© páran menjenek közéjük és próbálják lecsendesíteni, elterelni óket. A sógor is í© tett, tőle tudom, amit tudok. Ügy döntöttek, hogy nem szabad vérnek folyni, inkább elhagyják az épületet. Így is történt. A tömeg betódult, a padión égették el az iratokat, könvveket, csoda, imgv ki nem gyulladt az épü­let. Behatoltak a párttitkár szobájába is. kiszúr­tak a holmijait, ruházatát. Szerencse, ho© ö; magát nem találták ott, talán vele is elbántak volna. Akkor már fe©vereket is osztogattak a tö­megben. E© teherautóról adogatták le katona­ruhás egyének, de civilek is vol tak köztük. Sok bám aszkodó, kíváncsi ember is állt az út két ol­dalán. Ég* szer csak IÖA'ŐS dörrent A'alahonnan. senki sem tudja mestrord'-ni honnan. Valamelyik fe­lelőtlen ember elsütötte a puskát. És e© lány a hazak mellett összeesett. A kíváncsiskodó tö­meg egA'része odafutott, mások elrohantak. A lánv meghalt. Ismertem, szép kis fiatal lány A-olt. És meghalt. Ártatlanul. Senkinek sem vé­tett. Tudja, én akkor hasonlottam meg. amikor kim voltunk mi is az útcán és e© öreg tüzér­százados került közénk. Néhányan közrekaptak cs leütötték a .rapká* a fejéről, csak azért., mert. csillag volt rajta. A vállapját is letépték. Az öreg csak állt, nem védekezett. A szájaszéle fe­hér volt és reszketett a felindultságtól, valamit, mondani is akart, de lehurrogták, félrelökték az útbo!. Nagvon megsajnáltam a védtelen em­bert. Odamentem és megkerestem a sapkáját. Levett em róla a csillagot, és átnyújtottam neki a .sapkát. De nem tette a fejére. Csak forgatta idegenül, s lassan zsebregyűrte. — Koszönöm fiam — csak ennyit mondott és lassan elballagott. Alig ismertem, a nagyapá­mat, meghalt mikor még kis©etfmek voltam, de mintha öt láttam volna az öreg keserű, csüg­gedt vonásaiban. — Aztán egv másik . .. Szovjet tank állt a téren, tetejűn géppisztolyos katona. Csak állt és nézelődött. Húsz—huszonöt suhanc hősködött körülötte. Köveket hajigáltak a tankra, e© kő a katonát is eltalálta. Az hirtelen e© sorozatot engedett — a levegőbe. Pedig, ha meggondolom, a katonák nem a levegőbe szoktak lőni. ha bán ják őket, ae .6 nem lőtt a támadókra, Pe­dig ő volt az erősebb. Vagy épp azért. — Nem,, nem volt ez már akkor olyan világos dolog, mint aho© eleinte látszott. Va© talán akkor kezdett világosodni sokakban? Elhatároz­tam. ho© haza utazom. És akkor az apám... Az kezdett el velem ls hőzöngerti. — Szeretem a lovagias embereket, a bátrakat, e© kicsit, talán a vagányokat ts. Dr arrvkor a védtelen ekei bántják, nem bírom elnézni. Hát mit vétett az a lánv, akit agyonlőttek véletlenül. A-a©' a fiatal párttitkár — ismertem mikor még ifjúsági vezető is volt, — akinek kidobálták a ruháját, összietipoi-ták a lakását és halálra keres- arccal kelet felé ült, és ár­tók. Va© a szovjet katona... — Hát ezen veszekedtünk az apámmal. Feles- cukat megvilágította a háj­leges volt. Nem értettük meg egymást. Ö csak nal sugár; én is felnéztem ÍA'ott és kiabált. Mintha nem is e© nyelven be- . szóltunk volna. J e© pillanatra, es láttam a — Aztán karácsonykor már alig bírtunk véle he© rajzát, a fölötte eláradó aiz anyámmal. C.rak ivott és veszekedett. Azt képzelte mindég, ho© őérte jönnek a rendörök és a karhatalmiisták. Hiába mondtuk neki. ho© ha nem csinált semmit, nincs mitől félnie. Mint­ha meghibbant volna, rémképeket látott. Álmá­ban azzal a lánnyal viaskodott. Kiabált, ho© ő nem tehet róla. — Anyám egy kis karácsonyfát csinált. Min­dig szokott, pedig már nem vagyunk kicsik, ap­róbb ©erek nincs a háznál. De jól esik neki. Kikészítette a díszeket és apámat küldte le a fácskáért a pinceije. Aztán az apám soká jött dult fel. Anyám leszólt neki, semmi válasz. Rosszai sejtett. Lement, majd sikoltozva rohant fel. Apám felakasztotta magát. — Hát így történt. Magam maradtam férfi a családban, anyám kullancsa és támasza. Ha ta­nulni akarok, neki kell megkeresni a rá valói, a ruházatomat. A nyáron ikulgoztam, ho© kisebb le©en a gondja. A sógor is ígért egy ki.s segít­séget. csak azt mondják, tanuljak, tanuljak, ho© hasznára lehessek majd az. anyámnak. Hát gatni tanul ok. Azit hiszem, szép szakma a miénk. Járni az eixlöt, telepíteni, tervezni, s néha va­dászgatni. beszélgetni a csenddel, a nyugalom­mal. Egészen költői foglalkozás, nemde? Isméit o© kis csönd támadt közöttünk. Nem tudtam szólni. Csak hallgattam a kerekek katto­gását, néztem sz elsuhanó tatat. Mit ra moodlvat ilyenkor az eml>er. ha nem akar na©képű len­ni. E helyett inkább ismét cigarettával kínáltam. — Nem. köszönöm, nem szívok löbliet — szsi­bódott és nem is gyújtott rá —, tudja a csel ­gánc' Rnortszerűen keil élni! — mondta és ne­vetett, Kivillantak szép. erős. fehér fogai. fény tükrözöd fitt az. idöseb­bik férfi szemében. Aztán a két férfi kiöntötte poharából a zaccot, majd e©­szeirre felálltak. — Induljunk — szólt aa idösebbik. A fiatalabbik hozzám for­— Ha gyapotot akar szed­ni, beajánl hat-nank. — Nem. Tovább megyek. Köszönöm a reggelit. Az idösebbik férfi helyte­lent töen ingatta fejét. — O. K. Or-ülünk, ho© ve­lünk tartott. Elmentek e©ütt A keleti szemhatáron a levegő izzott a fimytőí. Én is eirndiiltan) a dűlőúton. Ermri az. e«ész. Persze, több okát is tudnám adni, ho© miiért volt kellemes. De volt benne valami na­gyon szép. amitől elönt a me­leg. ha rágondolok. Vasárnap, 19W. december i DBL-MAGYARORSZAG 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents