Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

Téma: •• A kereskedelem és az új mechanizmus, a hiánycikkek, a kereskedelmi morál Válaszol: Dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára Dél-Magyarország nyilvános inlerjúja A Dél-Magyarország szer­kesztősége a héten megtartotta második nyilvá­nos interjúját Ezúttal — kereskedelmi szakemberek és más meghívottak jelenlé­tében — dr. Csikós Ferenc, a Szeged városi tanács vég­rehajtó bizottságának titká-, ra (képünk jobb oldalán) adott választ lapunk kérdé­seire. A Hazafias Népfront Szeged városi bizottságával közösen megrendezett ta­nácskozáson, a népfront székházában Lacsán Mihály­né, a népfront városi bi­zottságának alelnöke, or­szággyűlési képviselő mon­dott bevezetőt, majd Sz. Simon István, a Dél-Ma­gyarország szerkesztő bizott­ságának tagja tette fel a ke­reskedelemmel kapcsolatos közérdekű kérdéseket dr. Csikós Ferencnek. A nyilvános interjún meg­jelent Balog István, az MSZMP Szeged városi vég­rehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályveze­tője is. Szerkesztőségünk kérdései gyorsítsuk a fejlődést. Ed­dig azonban ehhez nem volt elegendő anyagi erő. A saját beruházási költsé­geket amúgy is korszerűt­len kis üzletek javítgatá­sára kellett fordítani, hogy megfeleljenek a közegész­ségügyi követelményeknek és fenn tudjuk tartani a nélkülözhetetlen közétkezte­tést. — A szóvá tett leromlott üzletek egynémelyikének sorsa megpecsételődött. Már ismeretes, hogy a Jégkuny­hót bezárják, átalakítják; a Takaréktár utcai halászcsár­da épületét lebontják; a Roosevelt téri halászcsárda jelenlegi helyén megszűnik a jövő évben és más helyen nyitják meg; az újszegedi Liget-vendéglőt valószínűleg bisztróvá alakítják, a Vigadó helyén pedig saját beruhá­zásban szállodát, éttermet, presszót tervez a Csongrád megyei Vendéglátó Válla­lat. — A harmadik ötéves tervben az említetteken kí­vül nagy kapacitású bisztró készül a Lenin körút és a Károlyi utca sarkán, étterem és eszpresszó Tarjántele­pen, kisvendéglő a petőfi­telepi Csap utcában, étte­rem és presszó a Bécsi kör­úton; Felső városon megépí­tik a vendéglátó vállalat cukrászüzemét, s a Zsótér­ház teljes felújítása során megnyílik majd az újjáala­kított Alföldi-étterem és annak pincebárja. A Hun­gária Szálloda és Étterem Vállalat a Royal Szállót fel­újítja és bővíti a tőszom­szédságában levő foghíj be­építésével; már 1967 máju­sában megnyitja az Oskola utcában a speciális „Alabár­dos" éttermet és borkósto­lót alakít ki, teljesen fel­újítja a Hungária szállo­dát és éttermet, továbbá szerepel tervei között a Vi­rág-cukrászda bővítése is. E tervek végrehajtása so­rán a Royal Szálló épületé­ben ismét megnyílik majd régi helyén a kávéház. — A hálózatfejlesztésbe bekapcsolódik a MÉSZÖV és több termelőszövetkezet is. Előbbi az újszegedi part­fürdőn épít bisztrót, az Odessza körút és a Bérkert utca sarkán pedig étter­met és presszót, utóbbiak speciális csárdákat alakíta­nak ki a város különböző részein korábban is hason­ló célokat szolgált helyisé­gekben. és az azokra adott válasz elhangzása után a jelenle­vők is több kérdést intéz­tek a városi tanács vb tit­kárához, melyekre ugyan-, csak választ kaptak. Anyaghiány, árproblémák — és a hiánycikkek A szegedi Őrietekben gyakran mondják egy-egy keresett cikkre: nincs. Gyermek és női kötöttholmik, műszálas rö­vid- és divatáruk sokak által keresett méretek, főként cipők, bizonyos elektromos háztartási cikkek és alkatrészek, gyer­mek és felnőtt irhakabátok stb. után sokat kell futkosni a vásárlóknak. Mit tesz a szegedi kereskedelem a ren­delések megismétlésén túl e cikkek beszerzéséért, van-e köz­vetlen kapcsolata a gyárakkal? I Vállalatok versenyéből — kulturáltabb kiszolgálás Milyen változások várhatók, milyen terveken dolgoznak a szegedi kereskedelemben az új mechanizmussal kapcso­latban? Várható-e, hogy ujabb vállalatok, termelőszövetke­zetek stb. kapcsolódnak be a kereskedelmi és a vendéglátó hálózatba? — A városi tanács 1964­ben jóváhagyta Szeged húsz­éves kereskedelmi fejlesztési tervét. Ezt újólag átnéztük és örömmel állapíthattuk meg, hogy nagyobb változ­tatásokra az új mechaniz­mus érvenybe' lépése után sem lesz szükség — a terv • kereteibe be kell iktatnunk a többszektorúság elvét, új módon kell értelmeznünk a kereskedelmi vállalatok ön­állóságát, felelősségét és kezdeményezését. Vagyis: a kereskedelemben is előtérbe kerülnek a közgazdasági módszerek. A vállalatok le­hetőséget kapnak arra, hogy bolthálózatukat saját for­rásaikból is fejlesszék. Az új mechanizmus természete­sen alkalmat ad e vállala­tok kezdeményezésére is. Erre szükség is, van, mert a lakosság jobb ellátását, az udvarias és kulturált kiszol­gálást így fokozottabban le­het biztosítani, mint ma, amikor bizonyos vállalatok monopolisztikus helyzet­ben vannak. Szegeden is módot adunk arra — ter­mészetesen a népgazdasági érdekek messzemenő figye­lembevételével —, hogy üzemek, termelőszövetkeze­tek közös vagy egyéni vál­lalkozásban kereskedelmi tevékenységet is kifejthesse­nek. Igy például máris fel­kértük a MESZÖV-öt, hogy létesítsen ÁBC-kisáruházat az Odessza körút és a Bér­kert utca sarkán; a termelő­szövetkezetek közös vállal­kozásában elősegítjük olyan árudák megnyitását, me­lyekben tőkehúst, húskészít­ményeket, baromfit, tejet és tejterméket, zöldséget, gyü­mölcsöt és egyéb, saját termelésből szármázó élel­miszereket árusíthatnak. Eh­hez ugyan még fel kell ol­dani bizonyos korábbi kor­látozó minisztériumi rende­leteket, de az új mechaniz­mus szelleme bizonyára ga­rantálja is ezt a szükség­szerűséget. Ezenkívül több nagykereskedelmi és ipari vállalat is ajánlkozott, hogy holtokat szeretne nyitni. Így például a Minőségi Ci­pőgyár, a RAVILL, a Sport­és Játék Nagykereskedelmi Vállalat, a PIÉRT. Mindez a választék bővítését és a jelenlegi szolgáltatások ki­terjesztését eredményezné, amelyből a vásárlóknak származna legnagyobb hasz­na. — Ezek a változások az üzlethálózat aránylag gyor­sabb és minőségi fejleszté­sét jelentik majd, minthogy az üzleteket létesítő válla­latok anyagi hozzájárulása elengedhetetlen. — Ehhez a témához tarto­zik az is, hogy 1967-ben a Marx téri piacon korszerű pavilonok felépítését tervez­zük, amelyekben a szegedi és a szegedi járási termelő­szövetkezetek elárusítóhe­lyeket kapnak. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a vendéglátást! Szegeden a vendéglátóipar fejlődése sem arányaiban, sem minőségében nem tartott lépést az általános Kereske­delmi színvonaljavulással, sót a nagyobb igénybevétel miatt bizonyos visszaesés tapasztalható. leromlottak a vendéglátó üzletek f.Téekunyhó, Liget, Takaréktár utcai és Roosevelt téri halászcsárda, Búza, Sárkány stb.), s kevés az olyan étterem, amely tartósan marasztalja a vendéget. Van-e a ta­nácsnak terve vendéglátó hálózat radikálisabb rendbeho­zására? :—. A kereskedelmi mun­kában az áruellátás a leg­közérdekűbb. Szeged nagy­és kiskereskedelmi vállalatai maximális igyekezettel töre­kedtek a lakosság mind jobb és jobb ellátására, na­gyon sok lelkes kereskedő utazik egész esztendőben olyan áruk beszerzéséért, amelyek egy-egy időszak­ban, vagy általában hiány­zanak az üzletek polcairól. Rendszerint olyan cikkekről van szó, amelyekből emlé­kezetünk szerint még soha­sem volt bőségesen. Éppen ezért arra nem is gondolha­tunk, hogy ezeket a problé­mákat egycsapásra meg le­hetne oldani. Vannak úgy­nevezett országos hiánycik­kek, melyekből az ipar — anyaghiány vagy kapacitás szűke miatt — eleve nem tud elegendőt szállítani, de árproblémák és egyéb ne­hézségek is súlyosbítják a gondot — Az MSZMP Központi Bizottsága 1966 májusi ha­tározata a gazdasági mecha­nizmus reformjáról új fel­adatok megvalósítását tű­zi ki a kereskedelmi poli­tikában is. A jövőben na­gyobb szerep jut a szabá­lyozott piaci viszonyoknak, megváltozik az ipari és kereskedelmi vállalatok kö­zötti kapcsolat, a termelők maguk lesznek felelősek áruik eladásáért, ami fel­tétlenül arra készteti őket, hogy jobban igazodjanak a szükségletekhez. Az új vi­szonyok között a kereskede­lem majd nagyobb hatást tud gyakorolni az iparra, igényesebb lehet vele szem­ben, a nem megfelelő ter­mékeket nem veszi át. — Kötött- és rövidáruból Csongrád megyében a nagykereskedelmi vállalat raktáraiban jelenleg körül­belül 50 millió forint érté­kű készlet van. A boltok hozzávetőleg 5—6 millió fo­rint árukészlettel rendelkez­nek. Szintetikus kötöttáruk­ból az igényeknek mégis­csak 50—60 százalékát tud­ják kielégíteni. Kártolt gyapjúfonalból és zefír gyapjúanyagból készült cik­ket sem tudnak a kereslet arányában forgalomba hoz­ni, annak ellenére, hogy a kereskedelmi vállalatok számtalan ktsz-től és taná­csi vállalattól beszerzett áruval bővítik a készletü­ket és választékukat. Kon­fekcióárukból a terliszter, pester, yester stb. alapanya­gokból készült cikkek hiá­nyoznak leginkább, jóllehet az idén a tavalyinak mint­egy kétszeresét hozták már forgalomba. A szőrmeáru hiánya országos anyagszű­kével függ össze. — A Csongrád megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat az idén helyi áru­alapokból 16 millió forint értékű keresett cikket szer­zett be, de így is sok min­dennel adós maradt a vá­sárlóknak. A Cipőnagykeres­kedelmi Vállalat raktárkész­lete mennyiségileg elegendő lenne, hiszen 35 millió fo­rint értékű cipővel rendel­kezik. Javult a választék is. női körömcipőből pél­dául jelenleg éppen 20 féle van forgalomban. Itt in­kább a szám szerinti vá­laszték hiánya okoz gondot. Jelenleg például 27—30-as gyermekcsizma nem kapha­tó. Nem egyenletesen szál­lít az ipar, olykor csak bi­zonyos méreteket küld a ke­reskedelemnek. Ezen tárgya­lásokkal eddig is igyekezett segíteni a kereskedelem, de sajnos nem mindig eredmé­nyesen. — Bizonyos elektromos háztartási cikkek hiánya abból ered, hogy az ipar nem tudja kielégíteni az igényeket. Kávéfőzőkből, villanyborotvákból, magne­tofonokból, lemezjátszókból sokkal többre lenne szük­ság. A Vegyesiparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat az idén kísérletként már ipari beszerzéseket is eszközölt körülbelül három és fél mil­lió értékben. Ezzel enyhí­tette a villanyszerelési cik­kek, elektromos berendezé­sek stb. hiányát. Külön ne­hézséget okoz Szegeden az extra méretek beszerzése. — Ezek az ellátási prob­lémák végül is csak hosz­szabb idő alatt, az új me­chanizmus körülményei kö­zött, a kereskedelem gon­dos piackutatásával, az ipar nagyobb rugalmassá­gával enyhíthetők. kosság panasza egyre keve­sebb a sütőiparra. Ezért a tanács ma már főleg azért bírálja a sütőipart, mert nem törekszik a választék bővítésére. Példaadó ebben Kecskemét sütőipara, amely legalább 30 fajta péksüte­ménnyel látja el a lakossá­got. A szegediek tartózko­dását még csak megmagya­rázni sem lehet, mert a sü­tőipar a kereskedelemre há­rítja a felelősséget, mond­ván, hogy nem rendel, a kereskedelem pedig azt mondja: forgalomba hoz­nánk, de nem gyárt az ipar. E gyenge kifogások mellett a valódi ok a ren­delés túlzott óvatossága le­het. De a sütőipar sem tö­rekszik többre, mert saját pavilonjaiban sem bővebb a cikklista. — A szegedi tejettátás valóban nagyon sok jogos panaszra ad okot. A kor­szerűtlen tejüzem a megnö­vekedett igényeknek csak mintegy 40 százalékát tudja biztosítani, a többi tejet vi­dékről szállítják Szegedre, Makóról és Hódmezővásár­helyről. A szállítás, különö­sen meleg időben, rontja a tej minőségét, gyorsítja a savanyodás folyamatát. Ezen generálisan csak az új sze­gedi tejüzem segít, amely­nek építése már megkezdő­dött, de termelni csak 1968­ban fog. A jelenlegi tej­üzem vezetőinek addig is mindent el kell követniük, hogy az egészségügyi köve­telmények betartásával biz­tosítsák a tejet Szeged la­kosságának. S mindezt úgy kell megszervezni, hogy a vásárlókat anyagi károsodás ne érje. Amennyiben pél­dául a vevők minőségileg nem megfelelő tejet, vagy tejtermékeket kapnak a boltokban, azt vigyék vissza, mert a kereskedelem az összement tejet köteles visszaváltani, amennyiben nem a vevő gondatlansá­gából romlott meg. Szigorúbb ellenőrzés, súlyosabb büntetések s Sok a panasz a kereskedelmi morálra. Az AKF. a Minő­ségellenőrző Intézet, a Népi Ellenőrző Bizottság, a társadalmi ellenőrök stb. sok visszaélést tapasztalnak. Ez csökkenti a vásárlók bizalmát. A közvélemény ugyanakkor enyhének ta" lálja a kiszabott büntetéseket. Mi erről a véleménye? — Meggyőződésünk, hogy a kereskedelmi dolgozók ál­talában becsülettel és hiva­tástudattal végzik munká­jukat. Mint minden szak­mában azonban, itt is akad­nak olyanok, akik az anyagi javak megszerzésének köny­nyebb, de nem tisztességes útját választják. Nem tar­toznak a törzsgárdához, nem hivatott kereskedő em­berek, leginkább olyanok, akik éppen ezért a „lehető­ségért" próbálkoznak a szakmában. Kétségtelen azonban, hogy rossz fényt vetnek arra a becsületes töbségre is, amely ugyan­csak fellép az egész szak­ma hitelét rontó ténykedé­sük ellen. — A panasz valóban sok. A kérdésben említett szer­vek széles körű ellenőrzé­se során árdrágításokat, súlycsonkításokat tapasztal­tak, találkoztak olyan eset­tel, hogy minőséghibás árut teljes áron adtak el stb. Ezért az AKF 1966-ban Szegeden 150 kereskedelmi dolgozót sújtott pénzbírság­gal. A Minőségellenőrző In­tézet 306 mintából mintegy 100-at kifogásolt. A válla­latok ellenőrzési csoportjai árdrágítás miatt 78 alkal­mazottal szemben kezdemé­nyeztek szabálysértési el­járást. A büntetés: 100—500 forint — A hatalmas arányú e!-« lenőrzés nagyon sok ese­tet felderít. A büntetések kiszabásában azonban már nem olyan egyöntetű a kö­vetkezetesség. A KÖJÁL igen szigorúan veszi köte­lességét, a vállalati ellenőr­zés már kevésbé. Ezért el­sősorban ezt kell szigoríta­ni, itt kell megszüntetni a még fel-fellelhető liberaliz­must. — Mindehhez ma már ko­molyabb utasítások is segít­séget jelentenek, mint pél­dául a belkereskedelmi mi­niszter és a SZÖVOSZ el­nöke 80/1966 (K. É. 30.) Bk. M.—SZÖVOSZ utasítás a hálózati dolgozók működési bizonyítványáról. — A kereskedelmi mo­rál javítása azonban nem­csak ellenőrzés és büntetés dolga, hanem elsősorban a nevelésé. Ezért a vállalatok vezetőinek maximálisan tö­rekedniök kell arra, hogy a kereskedelem és a vendég­látóipar alkalmazottai tisz­tességes munkával mind jobban megtalálják anyagi számításaikat és vessék meg azokat, akik a fogyasztók vagy a társadalmi tulajdon megkárosítása árán akarnak illetéktelen haszonhoz jut­ni. I Elavult szabványok, hosszú út a fogyasztóig A kereskedelem időnként hibás árut is átvesz az ipartól. Ezért rengeteg példám a panasz a cipők minőségére. Miért nem szigorítja a kereskedelem a minőségi ellenőrzést? — A kereskedelem nem nagyon válogathatott mind­eddig az áruátvételnél, mert legtöbb ipari termék­re alapvetően szükség volt. Az ipari termékeket szab­vány vagy más kötelező előírás (minta) alapján kell vizsgálni. Űj gyártmányok­hoz mindig a KERMI elő­zetes vizsgálata és engedé­lyezése szükséges. Sok eset­ben azonban ott a hiba, hogy a szabványok elavul­tak. Mégis, ha ezeknek meg­felelnek, a kereskedelem köteles az átvételre. A vál­lalatok a felmerült vitákat döntőbizottsági eljárásra utalhatják, amint erre a sze­gedi kerekedelemben is volt példa. A DÉLTEX pél­dául 1966. első három ne­gyedévében 425 ezer forint kötbért kapott az ipartól minőséghibás áruk miatt. — A vásárlónak csak ki­fogástalan minőségű, vagya feltüntetett minőségnek meg­felelő árut szabad kiszol­gálni. Ha nem így történ­nék, vagyis a vevő minősé­gi kifogása jogos, az árut ki keli cserélni, meg kell javítani vagy a vételárat le kell szállítani. Szegeden az idén körülbelül ezer pár ci­pőt cserélt ki a kereskede­lem. — Arra ösztönözzük a ke­reskedelmi vállalatokat, hogy az áruátvételnél még nagyobb figyelemmel legyen a minőségre, mert ezzel a vásárlók érdekeit védi, s ugyanakkor az ipart is kifo­gástalan minőségű cikkek gyártására ösztönzi. — Kétségtelen, hogy a vendéglátásban nem halad­tunk előre olyan mértékben, ahogyan ezt a szegedi la­kosság igényei és a megnö­vekedett idegenforgalom megkövetelné. A vendéglátó vállalatok üzletei csak nagy erőfeszítésekkel tudták el­látni a lakosságot és az ide utazó turistákat, mert fel­szerelési elmaradottsággal küzdenek és hiányos a ven­déglátás kultúrája is. A vál­lalatok vezetői ugyan igye­keztek kiküszöbölni ezeket a hibákat, de nem azzal az igyekezettel, mint ahogy elvárhattuk volna. A szegedi vendéglátás nagyobb ven­dégsereg beáramlása ese­tén eddig is gyakran zavar­ba jött és jogos az az igény, hogy ezen a téren is meg­Mindennapi kenyerünk és tejünk i Kétségtelen, hogy az utóbbi idóben Javult a szegedi ke­nyér és péksütemény minősége, de a lakosság még mindig elégedetlen a választékkal. Melegebb időben viszont a ccj­ellátására rendkívül sok a panasz. I,ehet-e valamit tenni az új tejüzem felépüléséig a helyzet javítására? — A tanács kereskedelmi javulást' tapasztalnak. Úgy és ipari osztálya rendszeres gondolom, a sütőipari ter­együttes ellenőrzéseket vé- mékek nagyobb gondosság­gez a sütőiparnál, s amint gal, jobb körülmények kö­zt vásárlók, az ellenőrök is zött készülnek, s ezért a la­Az ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres földmunkagépek hidraulikus beren­dezéseinek javításához értő szakmunkást. valamint marós szakmunkásokat Jelentkezés- Szeged, Bocskai u. 10—12. Munkaerő­gazdálkodás. xS. 577 Vasárnap, 1966. december 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents