Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

A Csongrád megyei pártbizottság beszámolója IL A lakosság életkörülményeinek javítására kifejtett tevékenységünk <T oly tatás a J. oldalról.) körülmények között dolgoznak, ezért in­dokolt több politikai segitségben részesí­teni őket. A jelen lés javasolja, hogy * pártérte­kezlet a következőkben határozza meg a mezőgazdaság feladatait: 1. A következő időszakban megyénkben tovább kell folytatni a mezőgazdasági termelés korszerűsítését ét belterjes irá­nyú fejlesztését. 2. A kenyérgabona-szükséglet hazai ter­melésből való biztosítása érdekében a megyére háruló feladatokat következete­sen kell teljesíteni. 3. A fizetési mérleg javításának szem­pontjából a külkereskedelem számára fon­tos termékek (zöldség, gyümölcs, apró­magvak) termelesét szükséges tovább nö­velni -a mezőgazdaság rendelkezésére álló anyagi-műszaki eszközök hatékonyabb felhasználásával. 4. Munkánkban előtérbe kell állítani a meg gyenge kategóriába tartozó termelő­szövetkezetek szervezeti és gazdasági megszilárdítását. 5. A tervidőszakban lényeges előrehala­dást kell elérnünk a mezőgazdasági mun­ka termelékenységének emelése és a ter­melési költségek csökkentése terén. 6. A nagyüzemek állandó és következe­tes támogatása mellett n háztáji és egyéb gazdaságok termelési lehetőségeit tovább­ra is szükséges kihasználni. 7. A homokterületek hasznosítására ké­szült program keretében a szőlő- és gyü­mölcstermelés területi fejlesztését lassuló ütemben ugyan, de RZ elkövetkező idő­szakban is folytatni kell. Elsősorban a hiányzó járulékos beruházások koncent­rált megvalósítását kell elősegíteni. 8. A beruházásoknál az a legfontosabb teendő, hogy felszámoljuk a járulékos be­ruházósok területén történt elmaradást a mezőgazdasági termelés összes fontos te­rületén. Növelni kell a különböző betaka­rító és munkagépek számát (elsősorban a kukorica, cukorrépa és burgonya betaka­rításának gépesítését kell meggyorsítani), mivel ez egyik feltétele a mezőgazdasági munkacsúcsok csökkentésének. Meg kell teremteni a mezőgazdasági termelés és a különböző feldolgozó és felhasználó kapa­citás összhangját. 9. A termelési biztonság fokozása érde­kében meg kell kezdeni a mintegy 35 ezer katasztrális holdnyi, rendszeresen belvízkárt szenvedő terület nagyüzemi víz­rendezését. 10. Az állami gazdaságok továbbra ls a mezőgazdasági termelés iskoláiként mu­tassanak példát a korszerű eljárások be­vezetésében és fejlesztésében. Igy is se­gítsék a szövetkezeteket a szocialista, a valóban nagyüzemi mezőgazdaság kifor­málásában. A gazdaságirányítás reformját előkészítő intézkedésekről A beszámoló következő fejezete azzal foglalkozik, hogy a megyei pártbizottság a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítése érdekében jelentős erőfeszíté­seket tett mind a gazdálkodás és a gaz­dasági vezetés, mind a párt gazdaság­szervező munkája színvonalának emelé­se érdekében. Népgazdaságunk fejlődése már az elmúlt évek során is magasabb kö­vetelményeket támasztott a párt gazda­ságszervező munkájával, s gazdasági ve­zetőink tevékenységével szemben. A me­gyei pártbizottság beszámolója megálla­pítja: pártszerveink, pártszervezeteink és gazdasági vezetőink lényegében eleget tet­tek a követelményeknek, majd részlete­sen elemzi az ennek érdekében végzett munkát. Ezután azzal foglalkozik a Jelentés, hogy a Központi Bizottság 1964 és 1965 decem­beri határozatainak (amelyek a gazdasági mechanizmus reformja által támasztott követelmények megvalósításához kapcso­lódnak) végrehajtása nyomán több terüle­ten sikerült előbbre lépni. A termelés növekedésének üteme mérséklődött ugyan, de jobban kifejezésre jutottak a népgaz­dasági szükségletek. Sikerült változtatni a gazdasági vezetők gondolkodásában a mennyiségi szemléleten. 1965 végére vál­lalataink lényegében csak megrendelésre termeltek, saját termelésű elfekvő kész­lettel már nemigen rendelkeztek. A me­gyei pártbizottság több intézkedést java­solt a vállalatoknak az elfekvő készletek hasznosítására. 1965-ben a Központi Bizottság előirány­zatát a termelékenység vonatkozásában túlteljesítettük. A kilencszázalékos ter­melésnövekedés 75 százalékát a termelé­kenység emelkedése fedezte. A szigorúbb létszámgazdálkodás eredményeként a fog­lalkoztatottak létszámának évi 6—7 száza­lékos növekedése 1965-ben a tervben en­gedélyezett 3 százalék helyett 2 százalék­ra mérséklődött. Az 1965-ben megvalósí­tott munkaügyi intézkedések, a politikai tömegmunka hatására csökkent a mun­kaerőhullámzás. Az 1961—1964-es évek 15 százalékos évi átlagával szemben 1965­ben 23 százalékkal nőtt az ipar export értékesítése. Hasonló eredmények mutat­koztak a mezőgazdaság területén is — állapítja meg a jelentés — majd elemzi s vállalati összevonások végrehajtását, s utal arra: megkezdődött az egyesítés szer­vezeti adottságaiban rejlő előnyök reali­zálása. Munkánkban — különösen pártappará­tusunk munkájában — hosszú ideig túl­tengett és esetenként még ma is kisért a túlzott operativitás. De az utóbbi időben figyelmünk és energiánk mind nagyobb részét fordítjuk elvi kérdések, egyes terü­letek fejlesztési elveinek kimunkálására, kulcsfontosságú kérdések és részterületek tanulmányozására. „Operatívan" foglal­koztunk olyan kérdésekkel viszont, ame­lyek elősegítik pártszervezeteink gazda­ságszervező munkáját és a gazdasági ve­zetés színvonalának emelését. Ebbe a munkába — mint a jelentés megállapít­ja — a tudományos intézeteket is bevon­ták. A vezetés színvonalának javítása ér­dekében vezető továbbképző tanfolyamot szerveztek, közösen a Magyar Közgazda­sági Társaság helyi csoportjával. Majd a beszámoló így folytatja: — Mint új vonás jelentkezik munkánk­ban. hogy egyes iparágak területét átte­kintjük, s rendszeresen az illetékes mi­nisztériumok vezetőivel beszéljük meg a felmerülő időszerű problémákat, valamint egyeztetjük a távlati elképzeléseinket Nagy energiát fordítottunk a szénhidro­génlaitatás segítésére, az olajipari beruhá­zások előkészítésére Továbbá nagy figyel­met fordítottunk az építőipar tevékenysé­gére, különösen a kiemelt beruházások (gyárépületek, lakások) teljesítésére. Sike­rült előbbre lépnünk a beruházások kon­centrálásóban. Hasznosnak bizonyult, hogy a beruházókkal, kivitelezőkkel és tervezőkkel egyeztettük, illetve soroltuk az építkezéseket Ezáltal a fontos nép­gazdasági beruházásokat teljesítettük, többnél a kivitelezési határidőket is előbbre hoztuk. Kezdeményeztük az ipar és mezőgazdaság, ipar és kereskede­lem. mezőgazdaság és kereskedelem jobb együttműködését. Ezután a jelentés megállapítja: — Gazdasági vezetőkádereink túlnyo­mó többségét (párttagokat és pártonki­vülieket egyaránt) alkalmasnak tartjuk arra. hogy a nagyobb önállóság és fele­lősség által támasztott új követelmények­nek megfeleljenek. Tapasztalataink sze­rint munkájuk színvonala — önállósá­guk, felelősségük növekedésével — emel­kedik. Ügy gondoljuk, a fent felvázoltak Jő alapot nyújtanak gazdaságszervező mun­kánk és a gazdaságvezetés színvonalá­nak emeléséhez. Biztosak vagyunk ben­ne, hogy a gazdasági mechanizmus re­formja által támasztott új. fokozott kö­vetelményekkel arányban tovább tudjuk fejleszteni munkamódszerünket. Párt­szerveinket, pártszervezeteinket és gaz­dasági vezetőinket képessé tudjuk tenni ezek teljesítésére. Javasoljuk, a pártértekezlet adja Irányelvül a pártbizottságnak és a párt­szervezeteknek, hogy a következő idő­szakban a pártmunka fő kérdéseként kezeljék a gazdasági mechanizmus re­formjának előkészítéséből és végrehajtá­sából adódó konkrét tennivalókat. A párttagokat gazdasági vezetőket, tömeg­szervezeti aktivistákat, de a dolgozók széles tömegeit is készítsék fel és moz­gósítsák e tennivalók végrehajtására. A reform eredményes végrehajtása ér­dekében pártszervezeteink feladata: 1. Következetesen törekedjenek — a folyamatosan felmerülő igényekhez Iga­zítva — a párt gazdaságszervező mun­kája tökéletesítésére, a gazdasági vezetés színvonalának emelésére. 2. Fordítsanak fokozott gondot a pénz­intézetek munkájára, nmelyek szerepe a gazdaságt mechanizmus reformja kap­csán megnövekszik. A hankok (Nemzeti Bank, Beruházási Rank) lehetőségeit is felhasználva, biztosítsanak nagyobb át­tekintést és ellenőrzést a megye — a já­rás, a város — egész gazdasági élete felett 3. A vállalatok önállóságának növeke­dése kapcsán különösen fontossá válik az össztársadalmi, népgazdasági érdekek biztosítása. Pártszervezeteink vezetőit, a gazdasági vezetőket olyan szellemben kell nevelni, a pártellenőrzéssel arra szo­rítani, hogy a vállalati és a népgazdasági érdek összhangiát, esetleges ütközéskor a népgazdasági érdek elsőbbségét bizto­sítsák. 4. Ugyancsak a vállalati önállóság nö­velése teszi szükségessé, hogy a párt­munkában nagyobb szerepet kapjon a különböző gazdasági területek (ipari, mezőgazdasági, beruházók-kivitelezők, termelővállalatok, kereskedelm stb.) te­vékenységének helyi koordinálása. 5. A munka módszereiben a konkrét operativitást mind nagyobb mértékben fel kell eserélnl a távlati fejlesztési el­gondolások, a gyakorta felmerülő prob­lémák elhárítását szolgáló elvi iránymu­tatások kimunkálásával. (Rár a mecha­nizmus reform bevezetésének kezdeti Időszakában még számolni kell az ope­rativitás szükségességével.) 6. Az adott helyzet a gazdasági folya­matok megfelelő áttekintése, az érdemi ellenőrzés biztosítása érdekében fontos az informáltság fokozása. (Nem napi részadatok, hanem a fejlődési tenden­ciákat kifejező, hosszabb távlatokat szemléltető, átfogó adatok alapján.) A? elmúlt 4 év alatt pártunk alapvető célkitűzéseinek megfelelően — a párt or­szágos politikája által teremtett lehető­ségeket felhasználva — nagy erőfeszíté­seket tettünk megyénk lakossága életkö­rülményeinek javítására. Megyénk gaz­daságának fejlesztésére irányuló tevé­kenységünk is alapvetően ezt a célt szol­gálta — hangoztatta a beszámoló. A foglalkoztatottság kérdése A beszámoló emlékeztetett arra, hogv az előző pártértekezlet időpontjában, de még inkább az azt megelőző években megyénk lakosságának egyik legsúlyo­sabb problémája volt a munkaalkalmak kevés száma, az elhelyezkedés nehézsége. Emiatt igen sokan — 1949—1965 között közel 22 ezren — költöztek el a megyéből Iparilag fejlettebb területre Megyénk gazdasági fejlődésének ered­ményeképpen — folytatódott a beszá­moló — a foglalkoztatottak száma a má­sodik ötéves terv időszakában a nem mezőgazdasági területeken 27 300 fővel növekedett. A mezőgazdasági foglalkoz­tatottság 23,5 ezer fős csökkenése elle­nére is a kereső foglalkozást végzők szá­ma 3 ezer fővel növekedett területün­kön. Megyénk mtinkaerómérlege kedve­zően alakult, és a foglalkoztatottsági szint országosan a legmagasabbak közé tartozik. (A munkaképes korú népesség 82,2 százaléka, ezen belül a férfiak 95,2, a nök 69,6 százaléka folytat kereső fog­lalkozást.) A foglalkoztatottság, mfnt megyei szintű probléma, megszűnt, leszűkült két város és néhány község problémájává. Ennek következtében az elvándorlás me­gyénkből minimálisra csökkent, s ezt is ellensúlyozza az ország más részéből történő bevándorlás. Ugyanakkor megnőtt a megyén belüli vándorlás (1961—65 kö­zött 87 ezer fő változtatta meg lakó­helyét.) A továbbiakban arról szólt a beszá­moló, hogy bár körülbelül felére csök­kent, de még mindig jelentős — 5500 fő — a megyéből más területekre munka­vállalás céljából eljárók száma. Nagy arányokban megnövekedett azonban a megyén belül rendszeresen utazók szá­ma, mely körülbelül 25 ezerre tehető. Mivel az iparosítás legnagyobb mérték­ben Szegeden és Vásárhelyen történt, nö­vekedtek megyénken belül az utazási távolságok. Megyénk közlekedése nem elégíti M azokat a megnövekedett igényeket, ame­lyek az iparosodottság és a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében elő­állottak — hangoztatta a beszámoló. A mezőgazdaságon belül foglalkoztatot­tak száma jelentős csökkenést mutat. 1960-ban még az összkeresók 50.7 száza­léka. 1965-ben már csak 39.4 százaléka (országosan 31 százaléka) van foglalkoz­tatva a mezőgazdaságban. A jövedelmi viszonyok alakulása Miután a beszámoló szólt arról, hogy a megyei pártbizottság ülésén többször vizsgálta és elemezte a jövedelmi viszo­nyok alakulásót, s külön figyelemmel foglalkozott az 1966. évi bérintézkedések végrehajtásával — ezt állapította meg: A szocialista iparosítás, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelés növekedése kedve­zően befolyásolta a jövedelmi viszonyo­kat mind az átlagkeresetek, mind a kere­sők számának növekedése kapcsán. A második ötéves terv időszakában a bér­színvonal megyénkben 9 százalékkal emelkedett, de még így is 10 százalékkal alacsonyabb az országosnál. (Döntően a megye ipari szerkezetének sajátosságai­ból adódóan.) A reálbérek az országos 8 szá­zalékkal szemben területünkön csak 5—6 százalékkal emelkedtek. A kormányintéz­kedések hatására megyénkben is jelentő­sebben emelkedtek az alacsonyabb kere­setek. Az általános kedvező képen belül po­litikai problémát is okozó jelenség, hogv megyénkben az országost meghaladó mértékben vannak kiugró jövedelemmel rendelkezők. Ezek zöme a parasztság kö­rében: az egyénileg gazdálkodók, a ve­B.vesművelésű tsz-ek tagjai, fuvarosok, stb; az értelmiség körében: a másod- és többes állásúak, a részben vagy egész­ben szabadfoglalkozásúak; a kisiparosok és kiskereskedők körében főleg a divatos szakmákhoz tartozók közül kerül ki. A magas jövedelműek többsége társadalmi igények kielégítésével, többnyire többlet­munkával éri el jövedelmét. Akadnak azonban köztük szép számmal „ügyeske­dő", konjunktúrát kihasználó, az államot, vagy a lakosságot „törvényesen" megká­rosítók is. (Piacozók, „közvetítők", egyes ügyvédek, gebinesek stb.) A kiugró jö­vedelmek adózással történő megcsapolá­sa nem járt ezideig túl nagy eredmény­nyel.Vagy nem lehetett megfelelő ellenőr­zést biztosítani a jövedelem mértékét il­letően, vagy a megnövelt adót áthárítot­ták üzletfeleikre. A jövedelmi viszonyok általános Javu­lásának, valamint a kiugró jövedelmek arányának hatásaképpen megyénkben a vagyoni gyarapodásnak az országos mér­téket meghaladó jelenségeivel találko­zunk. A továbbiakban megállapította a beszá­moló, hogy az 1965. év végi takarékbetét­állomány négyszerese az 1960. évinek. A vagyoni viszonyokat jellemzi az is, hogy (az 1960. évinek közel tízszerese) 4357 személygépkocsi van a megyénkben ma­gántulajdonban. Egyharmada Szegedem. 30 százaléka a szegedi járásban. Viszonylag a legtöbb gépkocsi Balástyán (163 db), majd Kisteleken (119) és Szatymazon (95 db.) található. Figyelemre méltó, hogy 1961—1965. években több mint 25 ezer ingatlan cse­rélt gazdát, 670 millió forint értékben. Az ellátás helyzetének alakulása Gazdaságot fejlesztő tevékenységűnk nemcsak a népgazdaság és az export szá­mára több áru biztosításában, hanem a helyi lakosság ellátásában (árualap- és választékbővítésben) is érezteti hatását Kiemelte a beszámoló, hogy a foglalkoz­tatottság, a jövedelmek és az idegenfor­galom növekedésével, valamint a paraszti önfogyasztás csökkenésével összhangban a kereskedelmi forgalom a második öt­éves terv időszakában a tervezett 23 szá­zalékkal szemben 39 százalékkal (országo­san 30 százalékkal) növekedett A pa­raszti vásárlás nagyobb arányban (42 szá­zalékkal) emelkedett mint a városi (38 százalékkal). A fogyasztás szintje város és falu között megyénkben nagyrészt ki­egyenlítődött A fejlődés ellenére problémák vasúnak az eilátáíi területén: — Megnövekedett metzógandaná«Sl áru­termelésünk ellenére — tóteg vórosaánk­bam — a piaci felhozatal csökken. Ax a különbség, mely korábban javunkra fennállt a fővárosi és nagyobb ipari váro­sok piaci árszintjében, eltűnőben wuv. — Kereskedelmi hálózatunk túlságosan elaprózott Kevés az előrehalndáB a kül­területi üzlethálózat fejlesztésében. — Kereskedelmi vállalataink mw*Aja ellen sok jogos „apró" panasz hangzik el a vásárlók részéről. — A helyi árualap biztosítása területén a sütőipari és tejipari termékek minősége, a kiszállítás ideje és higiénikussága sok­szor joggal panaszolt (Sütödéink, tejfel­dolgozó üzemeink zöme korszerűtlen, fej­lesztésük nem iart lépést a gyorsan nö­vekvő igényekkel.) Tanácsi vállalataink és ktsz-cink korántsem nyújtják a helyi árualap bővítésébea azt, arrare lehetősé­gük volna. — Szúk keresztmetszetű és a KÖJÁL által állandóan kifogásolt felszereltségül az üzemi és diákélelmezési hálózatunk. — A szüntelen növekedő idegenforgalmi igényeket szállodai és éttermi vonalon mind kevésbé tudjuk kielégíteni. Az ellátás fontos részét képező javítási szolgáltatásokban tanácsi vállalataink és ktez-eink tevékenysége jelentősen fejlő­dött. 1965-ben 136 millió forint értékű munkát végeztek a lakosság részére. A lakásépítés és tartós fogyasztási cikkek vásárlásának növekedésével azonban nem tart. lépést, sem a szolgáltatóhálózat szé­lesítése. sem a vállalások időtartama és a szolgáltatás minőség^. A lakóhelyi körülmények javulása Az elmúlt évek során jelentős tevé­kenységet fejtettünk ki az ezen a terüle­ten meglevő pondok enyhítésére — hang­súlyozta a beszámoló, kiemelve: Tanács-, szakszervezeti, KISZ- és nép­frontszerveink jelentős kezdeményezések­kel. társadalmi akciókkal .segítették a problémák megoldását. (54 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek me­gyénk lakói aiz elmúlt 5 év során lakó­helyi körülményeink javításéra.) A második ötéves terv időtszakában megyénk területén 9337 lakás (ebből 5804 magánerőből) épült. Bár a lakásépítkezés mértéke lényegesen nagyobb, mint ko­rábban bármelyik időszakban, mégis el­maradást mutat az országos fejlődéshez képest (10 ezer lakosra számítva 25 szá­zalékkal). Sőt. ha figyelembe vesszük a magasabb lakásmeg.szűnési és elavulási arányt, a tényleges lakásszaporulat 10 ezer lakosra, számítva még nagiiobb el­maradást tükröz. Az állami erőből épí­tett lakásoknak is lényegesen nagyobb százalékát képezi megyénkben a szövet­kezeti iaká.sok aránya, mint országosan. A megyén belül a lakások zöme — 58 4 NOVEMBEK 5„ SZOMBAT

Next

/
Thumbnails
Contents