Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 5. oldalról.) A felszabadulást követően voltak éles politikai harcaink különböző egyháaak vezetőivel, de nem egvháal. hanem világi ás hatalmi k • rriérekben. Amikor egves egyházi vezetők még a Habsburg királvi házhoz való hűségért, a földbirtokos és kapitalista osztály érdekeinek védelmében léptek fel és imperialista ellenségténkk"! szövetkezetek, akkor éles volt a hairc, de ez ebben a formában már a múlté. Jelenleg a Magvarországon működő egy­házak és az állam viszonyát, mindkét fél számára elfogadható egv oz mén vek szabá­4 értik kielégítően. Amióta az efTvháznk vezetői a szociális1 a társadalmi rend meg. születését és fennállását tudomásul vették és a helyzetet e reális valóság alapján ítélik meg. nem egy társadalmi kérdésben is közelíteni tudtuk álláspontunkat. Az állam, az egyház számára el­fogadható és a nép érdekeinek, szocialista építő munkájának megfelelő helyzet kiala­kításában a párt. az állam helyes politi­kája me"etl szerepe van a hivő tömegek demokratikus állásfoglalásának. Szerepük van az egvházak vezető testületeiben reá­lisan gondolkodó embereknek, és a külön­böző egyházak, gyarapodó számi! baladó papjainak is, akikkel a Hazafias Népfront keretében a kölcsönös tisztelet alapján, egyetértésben dolgozunk népünk javára. A tapasztalatok alapján ml üdvözöljük a marxisták és keresztények között a nyugati országokban megkezdődött párbeszédet, amelynek célja, hogy a haladás és a bé­ke érdekében a közös fellépés alapjait és módozatait megtalálják. A Központi IUzottság referátuma össze­gezte a tudom/nyos élet, n kutató munka területén elért fejlődést, s az elmúlt évek tapasztalatai alapján felhívta a figyelmet: A következő években arra kell töreked­nünk, hogy az ipar, a mezőgazdaság, kul­turális életünk igényelje a tudomány fo­kozottabb segítségét, s határozzon meg konkrét, Időszerű feladatokat, amelyeket a tudomány eszközeivel kell megoldani. Ku­tatóink, a tudományos élet vezetői építsék és erősítsék a kapcsolatot az ipar, a nép­gazdaság termelő munkáját irányítókkal, s olyan tudományos témák művelését ál­lítsák előtérbe, melyek társadalmunk cél­jait a legeredményesebben szolgálják. A tudománvos eredmények megalkotói és felhasználói közös erővel munkálkodjanak a tudomány kincseinek eddiginél gyorsabb hasznosításán. Kedves elvtársak! Aa utóbbi négy évben népűnk művelt­sége tovább gyarapodott. Minden általá­nos iskolát végzett 100 tanuló közül 42 középiskolában. 41 pedig szakmunkástanu­ló Intézetben folytatja tanulmányait. Ma évenként másfélszer annyi szakembert bocsátanak ki egyetemeink, főiskoláink, mint az egvetemi, főiskolai hallgatók szá­ma 1937—38-ban összesen volt. A tízezer lakosra jutó nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók száma és aránya tekin­tetében olyan fejlett európai kapitalista országokat előztünk meg, mint Anglia, Franciaország, Olaszország, Svédország. E tények szocialista épitcsünk legszebb ered­ményei közé sorolhatók. A VIII. kongresszus egyik jelentős dön­tése a származási kategóriák eltörlése és az új egyetemi-főiskolai felvételi rendszer bevezetése volt. A döntés helyességét a gyakorlat igazolta. A felvételi rendszer követelményei: a felkészültség, a tehetség, rátermettség és a magatartás fokozottabb helytállásra serkent, és jobb tanulásra, a képességek fejlesztésére ösztönöz. Az ez évi egyetemi felvételi vizsgákon a koráb­binál nagyobb lehetőségeket biztosítottunk a felkészültség mellett a tehetség, a rá­termettség és a magatartás figyelembevé­telére. Nem számolva a ma más munka­körben dolgozó korábbi munkások és pa­rasztok gyermekeit, a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya országosan nem csökkent, a hallgatók 44—45 százaléka közülük való. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy egyes — különö­sen budapesti — egyetemeken arányuk alacsony. 1961 óta közoktatásunk egészét átfogó reform megvalósításán dolgozunk.Az okta­tási reform eddigi tapasztalatai igazolták a lefektetett alapelvek helyességét. Az is­kolareformmal a Központi Bizottság be­hatóan foglalkozott. A gyakorlati végre­hajtás néhány torzulását ée hibás értel­mezését — különösen a középfokú okta­tásban — kijavítottuk. Folytatnunk kell azonban erőfeszítéseinket, hogy az eredeti célnak megfelelően csökkentsük a tanulók megterhelését, ugyanakkor minden iskola­típusban korszerű műveltséget nyújtsunk, tegyük hatékov rabbá a tudományos, szoci­alista világnézeti nevelést, s készítsük fel tanulóinkat a tudatos szakmaválasztásra és választott élethivatásukra. A mi társadalmunkban a műveltség, a szakmai Ismeretek, a tudás megszerzésé­nek különböző útjai vannak. Vannak, akik iskolai keretben sajátítják el mások pedig egyénileg képezik magukat. Olyan gyakor­latot javasolunk — és elkezdtük ennek be­vezetését —. mely mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely oktatási intézményben vizsgázhasson, és megfelelő tudás esetén erről bizonyítványt is kaphasson. Társadalmunk becsületet szerzett min­den munkának. Megbecsülést biztosít a fizikai munkának, amely mind több szak­tudást. elméleti ismeretet és szellemi erő­feszítést követel. Az ipar. a mezőgazdaság a szakmunkások tízezreit igényli. Ez az 6 NOVEMBER 18, KEDD Igény nem csökken, hanem a technika fej­lődésével állandóan növekszik. Ezért olyan iskolarendszert, iskoláztatást, pályaválasz­tást és nem utolsó sorban olyan közhan­gulatot kell kialakítanunk, amely megfe­lel ennek. Az ifjúság nevelésében, oktatásában alapvető szerepük van a pedagógusoknak. Nevelőink többsége hivatását átérezve, munkájával, magatartásával igazolja, hogy a párt, rendszerünk hűséges szövetségese. Most is azt kérjük tőlük: soha el ne fe­lejtsék, hogy népünk legféltettebb kincsét a jövő nemzedékét bízza rájuk. Tisztelt elvtársak! Kulturális politikánk eredményességét bizonyítja, hogy a szocialista közművelődés az utóbbi négy esztendőben népünk újabb, még szélesebb tömegeit fogta át A könyvforgalom az utóbbi öt évben 554 millió forintról 778 millióra, a taná­csi és üzemi közművelődési könyvtárak­ba beiratkozott olvasók száma több, mint 2 millióra, a kölcsönzött kötetek száma pe­dig 30 millióról 49,5 millióra emelkedett Az is figyelemre méltó, hogy a múzeum­és tárlatlátogatók száma az utóbbi évek­ben kétmillióval nőtt hogy a múlt év hangversenyeinek és esztrád műsorai nak 1,2 milliós közönsége felerészben komoly zenét hallgatott, hogy a mozilátogatók 65—70 százaléka szocialista filmeket tekin­tett meg. Talán még fontosabb, hogy a közvé­lemény az utóbbi időben az alkotásokat a kulturális és művészeti élet jelenségeit, eseményeit, mint közéleti kérdéseket, ért­hetően, kritikusan és széles körben vi­tatja. Kultúrforradalmunk legjelentősebb új eredménye, hogy a közvélemény nem­csak passzív befogadója, hanem mindin­A referátum ezután a pártélet kérdé­seire tért át — Az utóbbi négy évben a párt egész­ségesen fejlődött, a taglétszám évenként 3.5 százalékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett, és jelenleg a párttagok és tagjelöltek száma 584 ezer 849 fő. A párttagság összetétele alapjában megfe­lelő. A tagság 42.5 százaléka fizikai dol­gozó, 37,3 százaléka szellemi dolgozó, 7.9 százaléka a fegyveres erőknél teljesít szol­gálatot, egyéb foglalkozású és tanuló 3 százalék, 9,3 százalék nyugdíjas. A párt­tagság 22,9 százaléka nő. A párt ereje nemcsak létszámában, hanem elsősorban tagjainak öntudatában, felkészültségében, aktív munkájában, a párt egységében és összeforrottságában van. Ezért továbbra sem célunk a taglét­szám nagyarányú növelése. Arra kell tö­rekednünk, hogy új tagokat elsősorban a termelő és társadalmi munkában kitűnt munkások, termelőszövetkezeti tagok, a nők és fiatalok soraiból vegyünk fel. A Központi Bizottság jelentheti a kongresszusnak, hogy pártunkoan a lenini normák a pártélet meghatározói, a kol­lektív vezetés elve érvényesül. A párt­munkában azonban az utóbbi években bizonyos mértékig elhalványult a szemé­lyes felelősség. Kívánatos, hogy az elhatá­rozások és döntések meghozatalánál to­vábbra is szigorúan betartsuk a kollek­tív vezetés elvét, de a határozatok vég­rehajtásában jobban érvényesítsük az egyszemélyi felelősség elvét Pártunk a demokratikus centralizmus elvei alapján működik: a felső pártszer­vek ténylegesen irányítanak, az alsóbb pártszervek megfelelő önállósággal, hatás­körrel dolgoznak, a párt élete demok­ratikus légkörben és keretek között fo­lyik. A pártdemokrácia továbbfejlődött és erősödött kongresszusunk előkészítő mun­kája során. A jelölő bizottságok előzetes megválasztása bevált, a párttagság haté­konyan közreműködött a jelöltek kivá­lasztásában. A választás titkosságának kiterjesztése a pártbizottság tisztségvise­lőinek, az alapszervezetek titkárainak megválasztására tovább erősítette a párt­élet demokratizmusát. A pártdemokrácia ezen új vonásait a jövőben is tovább kell erősíteni és fejleszteni. A következő időszakban a demokrati­kus centralizmus elvének mindkét oldalát tovább kell erősítenünk. Erősíteni kell a centralizmust is. Ha szórvánvosan is, de előfordul, hogy egyes tagok ugvan él­nek a bírálat jogával, de nem veszik ki részüket a határozatok megvalósításából, a feladatok megoldásából. A gvakorlatbnn kell biztosítani és minden párttagnál ér­vényesíteni igazságos rendünket, azt. hogy pártunkban nem választhatók el egymás­tól a jogok és a kötelességek. Az elmélet és gvakorlat terén egy­aránt folytassuk erőfeszítéseinket a párt­demokrácia fejlesztéséért, kutassuk a módiát. miként lehet a párttagságot job­ban bekapcsolni a párt politikájának ala­kításába. Mindent meg kell tenni, hogv a továbbiakban is hiánytalanul érvénye­süljön a pártszervekben és pártszerve­zetekben a viták és nézetek kifejtésének szabad légköre, ez pártunk ereiének egvik forrása és nem formális, havam valósá­gos egységének fontos biztosítéka. Pártunkban élénk a kritikai szellem Az élénk kritika ezen szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy vannak, akik önmaguktól eltelve, mindennel elé­kább aktív részese ls a kulturális életnek. De a nagyarányú fejlődés felszínre ho­zott új problémákat is. Az életszínvonal emelkedése, a mezőgazdaság szocialista átalakulása, a technika fejlődése új ré­tegek bekapcsolódását tette lehetővé a kulturális életbe. Társadalmunk különbö­ző rétegeiben azonban még jelentős bázi­sa van a kispolgári ízlésnek, a giccses, erzelgős termékeknek. Az alkotói légkör jelentős javulásához vezetett az, hogy a kulturális életet el­sősorban eszmei eszközökkel irányítjuk, hogy stíluskérdésekbe hatalmi szóval nem szólunk bele, s a kísérletezés szabadságát biztosítjuk. Jórészt ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben eszmeileg, művé­szileg magas színvonalú művek születtek, amelyek nagyrésze szocialista művésze­tünk nemzetközi tekintélyét is erősítette. A legjelentősebb szocialista és humanista elkötelezettségű alkotások politikai és vi­lágnézeti hitelét az adta meg, hogy a va­lóságot összetetten és mélyen átérzett tár­sadalmi felelősséggel ábrázolták. Irodal­munk közvetlenül is hozzájárult a szo­cialista tudat, erkölcs, életforma kialakí­tásához: a nemzeti-történelmi önismeret elmélyítéséhez. A paraszti világban végbe­ment átalakulás a szociográfiai irodalom újjászületésével járt. regénybeli ábrázolá­sa pedig történelmi értékű áttekintések­hez vezetett Az sem véletlen, hogy líránk szocialista elkötelezettségű ága, a közéleti líra tett szert a legnagyobb népszerűségre. Művé­szi erejű filmjeink azért adhattak újat azért arathattak jelentős nemzetközi sike­reket. mert a magyar valóságról, népünk múltjáról és társadalmunk jelenéről pár­tos közéleti szenvedéllyel szóltak. Ha drámairodalmunk nem U dicsekedhet gedettek. Még mindig sok olyan funkcio­náriusunk van, aki mindent meg tud ma­gyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el Pártunknak becsületet szerez, hogy a hatalommal jól él. nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez a magatar­tás kötelező a párt minden funkcionáriu­sára és tagjára. Az egyszerű emberek vé­leménye a pártról nem kis részben azok­nak a kommunistáknak munkájától és ma­gatartásától függ. akiket személyesen ismer­nek. Funkcionáriusaink, párttagjaink zö­me kommunistához méltóan él és dolgo­zik. A leghatározottabban felléptünk azok­ban a szórványos esetekben, amikor vala­ki a rábízott hatalommal visszaélt, és így járunk el a jövőben is. Azt is tapasztaljuk, hogy a kispolgári életmód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, szerénytelenség, erkölcstelen életmód — hatást gyakorol egyes párttagokra is. El­sőrendű pártérdek, hogy párt- és közéle­tünket erélyes és hatékony fellépéssel óv­juk minden olyan jelenséggel szemben, ami sérti pártunk tisztaságát, becsületét. Elvtársak! Pártunk eszmeileg, politikailag egysé­ges: a párt tagsága helyesli, és követi a Központi Bizottság politikai irányvonalát. Az egységet pártunk hűsége a marxiz­mus—leninizmushoz, az a harc formálta, amelyet a jobb- és baloldali nézetek el­len folytatott. Ez pártunk nagy ereje, si­kereinek forrása. A taggyűléseken felszó­laló százezernyi párttag kifejezte egyetér­tését a politikai irányvonalunkkal és eltö­kéltségét annak végrehajtására. A pártdemokrácia lehetővé teszi a vitá­kai és ennek során elkerülhetetlenül hely­telen nézetek is felszínre kerülnek. Ez nem csorbítja a pártegységet az alapve­tő kérdésekben, sőt: lehetővé teszi a helytelen nézetek leküzdését és ezzel a pártegység még további erősítését. A vi­ták és a nézeteltérések különböző okokra vezethetők vissza. Az élesebb nemzetközi helvzet, a nemzetközi kommunista moz­galom vitái, a fejlődés ellentmondásai nem maradnak hatástalanok pártunk tag­Ságára sem. Az utóbbi időkben megele­venedtek különböző balos, szektás és jobb­oldali, revizionista nézetek is, és ezek is hatnak bizonyos körökben. Meg nem értés mutatkozott párttag­jaink egy részénél egyes kérdéseknek, a fejlődésnek, mai viszonyainknak megfele­lő új megoldását illetően. Igy a származás szerinti kategorizálás megszüntetése, az állampolgári egyenjogúság, egyházpoliti­kánk értelmezése, más vonatkozásban a gazdasági helyzet, az életszínvonal fejlő­desének megítélésében jelentkeztek véle­ményeltérések. Az egves részkérdések kü­lönböző megítélése alapjában korszakunk bonvolultsásából. társadalmunk, gazdasá­gunk jelenlegi állapotából fakad, össze­függ gyakran azzal, hogy sok párttag is illúziókat táplál és a szocializmusban va­ló átmenet korszakát rövidnek, konfliktus nélkülinek véli. Ezért értetlenül állnak életünk sok — gyakran ellentmondásos — jelenségével szemben. Ebben a krrszakbari fokozottan Igaz az a lenini tétel hogv az eszmei-»olitikai egv­séaet minden új következtetés és lépés kapcsán őszinte nyílt eszmecserében kell nap mint nap újra megteremteni Azokkal vemben, akik nem értik a párt politiká­jának egyes részleteit, a türelmes meg­ilyen eredményekkel, színikultúránk az elmúlt időben sok kiemelkedő produkció­val gazdagodott, s külön elismerésre mél­tó az az erőfeszítés, amivel a vidéki szín­házak a mai magyar dráma ügyét szol­gálták. Zenei életünkben méltó helyre került a Bartók-hagyomány, és a XX. század zenéje: zeneművészetünk több új magyar opera sikerével dicsekedhet. Kép­ző- és iparművészetünk különösen a monumentális szobrászatban, a képgrafi­kában és az iparművészet több ágában ért el jelentős eredményeket a legutóbbi idő­ben. A beszámoló feltárta a kulturális élet­ben tapasztalható negatív jelenségeket, s rámutatott: Kulturális politikánknak elvileg és gya­korlatilag egyaránt világosabbá kell ten­nie, hogy mi amellett állunk ki, hogy szo­cializmust építő népünknek szocialista kultúra kell. Továbbra is minden erőnk­kel támogatjuk a széles tömegekhez szóló, szocialista szellemű, humanista alkotáso­kat. A televízió, a rádió, a sajtó, az is­meretterjesztés és népművelés munkájá­ban ezek terjesztésének és propagálásá­nak kell az eddigieknél határozottabban érvényt szerezni. Támogatjuk azokat az útkereséseket, kísérletezéseket is, amelyek a szocializmus eszmekörén belül keresik az újat. Kiinduló szempontunk ebben az esetben is elsősorban a mondanivaló, az eszmeiség és nem a megszokott formák­hoz való ragaszkodás lesz. Az eddigiek­nél határozottabban kell visszautasítani a politikailag ellenséges, antihumanista és a közerkölcsöt sértő alkotásokat A párt feladata, hogy eszmei irányítás­sal erősítse kultúránk szocialista vonásait, biztosítsa további fejlődését győaés a helyes és a célravezető módszer Voltak azonban elenyésző számban olya­nok is, akik tudatosan szemben álltak a párt politikájával és a frakciózás útjára léptek. Az ilyen párttagokkal a szervezeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően határozottan jártunk el, pártbüntetést kaptak, vagy súlyosabb esetekben eltávolí­tottuk őket a párttagság soraibői. Kádár János ezután arról beszélt, hogv felmerülnek a pártéletben a párt vezető szerepének gvengüléséről szóló vélemé­nyek ls. Az. e kérdésben folytatott viták részben a párt vezető szerepének külön­böző megítéléséből fakadnak. Vannak, akik a vezető szerepet úgy értelmezik, hogy a legapróbb részkórdéaekben is a pártszer­veknek kell dönteniük, és az állami, tár­sadalmi szervek szerepe csupán a végre­hajtás. F.z. helvtelen nézet. A Párt vezető szerepének ez a felfogása oda vezetne, hogy elsorvadna az állami- és tőmegszer­vezetek önállósága, felelőssége. — Mások a vezető szerepet azonosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalmazá­sával. Ez — különösen a szocializmus építésének mostani időszakában — ellent­mond a pártvezetés lenini alapelveinek. Nem kevés párttag a párt vezető szerepét egves párlszevezotek szerepével és hatás­körével azonosftia mások abban látják a párt vezető szerepének feltételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglal­janak el. A párt vezető szerepe mindmütt érvénvesül. ahol megvalósul politikája. A párt határozatai esetenként és helyen­ként nem valósulnak meg elég következe­tesen, sőt néha el is torzítják azokat. Ahol nem a Párt politikáját valnsitiák meg. ott non lehet a part vezető szerepéről beszélni. Ebben az értelemben és helyileg előfordul — és nem is egy-két esetben —, hogy a párt vezető szerene nem érvénye­sül. Mégis egves kivételes ewfekből álta­lánosítani hiba. a helvi problémákon lehet és kell is változtatni. De a problémákat nem lehet összetéveszteni az alapkérdés­sel. azzal, hogy az országban a párt vezet és meg is valósítja politikáját. Az utóbbi időben hallottunk a nemzet­közi hírek között olyan nézetekről, ame­lyek a centralizmus elvének szükséges­ségét vitatják a munkásosztály forradal­mi pártjában. Másutt a párt funkció­ját megfoghatatlan eszmei irányításként kezdik értelmezni. Arról a torzulásról nem beszélve, ahol „kulturális forradalom" cí­mén iskolás gyermekeket vezetnek roham­ra pártszervek és pártszervezetek ellen, úgymond, „megtisztítási" célzattal. Mi a pártok közötti tapasztalatcsere szükségességét és helyességét elismerve és az egyes pártok önálló véleményét tisz­teletben tartva, hangsúlyozni szeretnénk saját pártunk álláspontját a párt vezető szerepét érintő nézetekkel kapcsolatban. A magyar munkásosztály és a dolgozó nép történelmi tapasztalatai is azt bizonyít­ják, hogy a kapitalizmus elleni követke­zetes harc, a szocialista építés csak mar­xista—leninista, a demokratikus centraliz­mus elve alapján felépített és működő kommunista párt vezetésével folyhat si­keresen. Pártunk nehéz harcokban szer­zett tapasztalatai bizonyítják, hogy azok az erők, amelyek a párt szervezetei he­lyett vagy azokkal szemben valami más erőre támaszkodva akarják — úgymond — erősíteni a munkásosztály hatalmát és annak vezetését valójában veszélyeztetik a munkáshatalmat a szocialista építést A pártmunka és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdései i 4

Next

/
Thumbnails
Contents