Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója A dolgozó népnek, a munkásosztálynak a szocialista építés eaesz időszakában sarüksege van a pártra, annak vezető és szervező tevékenységére. Minden olyan nézet, amely a párt vezető szerepét korlátozza, az irányító erejétől fosztja meg 9 munkásosztályt, a dolgozó népet. Min«et, magvar komunistákat nehéz, sokszor Jelentős áldozatokkal járó harcunk tanulságai arra tanítanak, hogy a párt vezető szerepével és belső életével kapcsolatos lenini elvek következetes érvényesítése szent kötelességünk. (Taps.) Elvtársak! A Központi Bizottság meggyőződése, hogv az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének érvényesítése és további fejlesztése. A jövő nagy feladatai megkövetelik a párt vezető szerepének fejlesztését, a pártvezetés módszereinek, formáinak, a szervező munkának a társadalmi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítését. Általában a párt felelős a szocialista építésért, társadalmunk állapotáért a munkásosztály és egész népünk előtt. Ez nem jelentheti azonban azt. hogy minden részkérdésben a pártnak kell döntenie. Továbbfejlődésünk határozott igénye. hogy növekedjék az állami és tömegszervezeti szervek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában. A politika), gazdasági és kulturális élet fó tennivalóit a párttagsággal tanácskozva, a párt vezető szervei dolgozzák ki. A pártnak kell feltárnia a társadalmi, gazdasági élet ellentmondásait és kidolgozni megoldásuk módját. A párt figyelmét a tudományos elemzésre, az elvipolitikai irányítás és ellenőrzés erősítésére kell fordítani. A pártnak minden fokon a fő feladatokkal kell foglalkoznia. A párt munkájában minden szinten erőteljes szerepet kell biztosítani a végrehajtás ellenőrzésének. Ez párttagságunk leghatározottabb kívánsága. Minden párttagnak — bármilyen területen, vagy beosztásban dolgozik is — legfőbb kötelessége, hogy teljes odaadással küzdjön a párt politikájának elfogadtatásáért, megvalósításáért. A kommunisták álljanak ki minden fórumon a párt politikája, a rendszer védelmében. A pártnak joga és kötelessége bírálni mindazon szerveket és személyeket, akik nem a párt politikájának szellemében dolgoznak. Erre annál is inkább szükség van, mert tapasztalható helyenként és esetenként bátortalanság, elbizonytalanodás még párttagoknál is, húzódozás a párt politikája melletti határozott kiállástól. Növelni kell a pártszervek, a pártszerrezetek szerepét, felelősségét a vezető káderek kiválasztásában és nevelésében. Különös nyomatékot kap ez a gazdasági irányítás úi rendszerében. A párt céljai csak úgy válnak valósággá, ha a vezető posztokon a párt politikáját értő. azt végrehajtani képes párttag és párton kívüli vezetők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi az állami munka pártlrányitásának és a kormányzati munkának további fejlesztését. A jelenlegi gyakorlat lassítja a döntéseket, az ügyintézést és sokszor elmossa a felelősséget. Ezért a párt- és állami szerveknél felsőbb és alsóbb szinten meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, a szervezeti felépítésben mutatkozó összefonódást, a munkában jelentkező átfedéseket. Növelni kell ar. állami szeriek vezetőinek személyi felelőssegét az általuk iránvított terület munkájáért ' Az eredményesebb munka, a felelősség érvényesítése és fokozása megkívánja, hogy kellő munkamegosztással és összehangolással határozzák meg a part. és a gazdasági szervek feladatait az építőmunkában. A gazdasági szervek, vállalatok önállóságával együtt nő a helyi pártsz»rvek szerepe, felelőssége a pórt gazdaságpolitikájával összhangban álló helyi döntések biztosításában és a káderfk kiválogatásában. A pártszervezetek a gazdaságpolitika végrehajtását elsősorban politikai eszközökkel támogassák. Tisztelt elvtársak! A párt vezető szerepe érvénvesülésének fontos láncszemei a dolgozók tömegszerv© retet és tömegmozgalmai. A bennük rejlő erőt a párt az. ott dolgozó kommunisták segítségével mozgósítja népünk, a szocializmus érdekében. Ezt a megtisztelő kötelességet és felelősséget a tomegs'ervezetekben dolgozó kommunistáknak mindig érezniök kell. Kötelesek a part politikáját ismertetni, megmagyarázni. Felelősek azért, hogy működési területükön a meggyőző munka eredményeként a part politikája megvalósuljon, hogy a dolgozók körében szerzett tapasztalatokat közvetítsék és képviseljék a párt szervei előtt. F.z a pártmunka szerves része, más pártmunkával cgvenlő értékű tevékenység. Legfontosabb tömegszervezeteink a munkásnrstály. a bérből és fizetésből élők dönt" többségét átfogó szakszervezetek. Szükségessé vált jogkörük í-endezése és kiterjesztése, ugyanakkor felelősségük növel -o is. Növekszik a szakszervezetek felelőssége és szerepe a dolgozók anvaci, szobái • és kulturált helyzetét értntő_ határozatok meghozatalában és ellenőrzésében. Közreműködnek abban, hogy az államigazgatási, gazdasági és szakszervezeti szervek között a közös célért foivó munka során jelentkező ellentmondások, nézeteltérések megoldódjanak. A szakszervezetek segítségével kell biztosítani 4 dolgozók bevonását a vállalatok egész tevékenységébe és irányításába, hogy fel© lősnek érezzék magukat a vállalat eredményes munkájáért A dolgozók képviseletében szerepet kapnak az üzemi vezetők megítélésében, megerősítésében vagy felmentésükben. A Központi Bizottság megkülönböztetett figyelmet fordít a párt ifjúsági szervezetére, a mintegy 750 ezer tagot seáml 1 Kommunista Ifjúsági Szövetségre és a csaknem 1 millió 200 ezer tagú úttörőmozgalomra. Munkájuk jelentőségét meghatározza, hogy azt a nemzedéket képviselik és nevelik, amely az idősebbek nyomdokába lép. A KISZ — tömegszervezeti jellegének erősítése mellett — energikusabban dolgozzon az ifjúság eszmeipolitikai nevelésén, forradalmi megedzésén, kommunista jellemvonásainak fejlesztésén. Hatékonyabbá válik munkája, ha törekvéseit összhangba hozza az ifjúság életkori- és rétegsajátosságaival. A KISZ befolyásának, eszmei-politikai tevékenységének fejlesztése nem nélkülözheti az ifjúság érdekeinek fokozottabb védelmét. Az elméleti munkával a pártpropaganda eredményeivel és feladataival foglalkozott a továbbiakban a referátum. Egyebek közt megállapította, hogy 1962. óta 600 ezerről csaknem 800 ezerre nőtt a pártoktatásban résztvevők szama. Különösen örvendetes, hogy magasabb fokon, a marxista—leninista esti egyetemeken több mint 27 ezren és a két évvel ezelőtt létrehozott és bevált marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolán pedig 17 és félezren tanulmányozzák a marxizmus alapvető tanításait Az agitáció régi és új formáinak alkalmazásával az utóbbi időben eredményeket értünk el. A párttagság jó tájékoztatása elengedhetetlen feltétele a pártszervezetek eredményes munkájának — a párttagság jogos igénye az eddiginél gyorsabb és szélesebb körű tájékoztatás. A sajtó, a rádió és a televízió munkája U fejlődött a két kongresszus között. A napilapok példányszáma jóval több, mint negyedmillióval emelkedett. Négy hetilap négyszázezernél, további hat hetilap százezernél nagyobb példányszámban jelenik meg. A lapoknak és a folyóiratoknak több mint öt millió előfizetője van, majdnem egy millióval több, mint a VIII. kongreszszus idején. Meg kell mondani, hogy a példányszám további növelésének egyetlen korlátja a papírhiány. A rádió előfizetőinek száma megközelíti a 2,5 milliót. A televizió előfizetőinek száma négy év alatt háromszorosára, egymillióra emelkedett. Az újságírók munkáját mind inkább a szocializmus ügye iránti közéleti felelősségtudat hatja át; a sajtó, a rádió és a televízió tevékenysége világnézetileg és politikailag tisztultabb és egyértelműbb • lett. Napirenden tartja és magyarázza a szocialista építés és a nemzetközi élet legidőszerűbb, legfontosabb kérdéseit, mozgósít és tájékoztat, művel és nevel, vitatkozik és állástfoglal. Az alapvetően pozitív fejlődés ellenére időnként találkozunk ideológiai bizonytalanságai, a polgári és kispolgári életfelfogásnak, ízlésnek, erkölcsnek tett engedményekkel a kapitalista társadalommal szembeni kritikátlansággal is. A párt továbbra is számít a sajtó munkásaira, elvárja, hogy ne tegyenek engedményt n polgári és kispolgári életfelfogásrak, ízlésnek, legyenek az imperialisták, a kapitalista társadalom határozott bírálói, szenvedélyesen védjék a szocializmus igazságát és mozgósítsák a lakosságot nagy ügyünk; a szocializmus építésére. A párt káderpolitikájáról szólva Kádár János megállapította: a VIII. kongresszus által elfogadott elvek helyesnek bizonyultak. A VIII. kongresszus irányelvei a kádermunkában mégsem valósultak meg elég következetesen; számos hibával és félreértéssel találkozunk. A VIII. kongresszuson nagy hangsúlyt kapott a feladatokra való alkalmasság. Ezt félreértelmezve, egyes helyeken állami és gazdasági vezető tisztségek betöltésénél egyoldalúan előtérbe helyezik a szakmai felkészültséget az eszmei szilárdság és a vezetőképesség rovására. A párt ezt a szemléletet és gyakorlatot nem fogadhatja el. A társadalomnak nem apolitikus „szakemberekre" és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra" hanem megfelelő vezetőkre van szüksége. A feladatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iránti odaadást a szakmai felkészültséget és a vezetőkészséget egyaránt és együttesen követeli. A káderek kiválasztásának alapelve marad, hogy vezető tisztségekbe a népi demokráciához hű, kellő politikai és szakmai felkészültségű, szervezőképes és irányítani tudó embereket kell helyezni. A személyi kérdések eldöntésénél a párt e követelmények betartását, mindenféle statisztikai szemlélet elvetését, a szigorúan egyéni elbírálást kívánja mindenkitől, minden szervezettől és intézkedő fórumtól. A Szervezeti Szabályzat javasolt mód© sításával kapcsolatba a Központi Bizottság első titkára kiemelte: — A legnagyobb horderejű változás a tagjelöltség megszüntetése. A javaslatnál a Központi Bizottságot az vezeti, hogy felszabadulásunk után több, mint 21 évvel a pártba felvételre jelentkező ember nem ismeretlen a párt előtt, .hiszen hoszszú ideje itt él, a párt szeme előtt dolgozik a szocializmus építésén, s a párthoz, rendszerünkhöz való viszonyát felelősen el lehet bírálni. Amit az eddigi gyakorlat szerint kétszer — a tagjelölt — és tagfelvételnél — kellett végig csinálni a pártnak is. a felvételre jelentkezettnek is, most a kellő alapossággal, de egyszerre végezzük el. A javaslatok között szerepel, hogy a kongresszus ne válasszon Revíziós Bizottságot feladatkörét bővítve, eddigi munkája mellett biztosítani tudja a Központi Bizottság pénzgazdálkodásának ellenőrzését is. A pártszervek és párt szervezetek ügykezelési rendjének betartását pedig ellenőrizhetik a munka menetében a felsőbb szervek, végső fokon a Központi Bizottság, vagyis azok a szervek, amelyek a munka általános felügyeletét egyébként is végzik. A párt irányító és ellenőrző szerepének erősítését célozza az a javaslat, amely valamennyi hivatali pártszervezetnek megadja azt a jogot, hogy a vezetőt beszámoltathassa és a hivatali munkát ellenőrizhesse — azzal a céllal, hogv az ®driiginél hatékonyabhan segíthessék a hivatal. az állami szeri', az intézmény rendeltetésszerű munkájának eredményes elvégzését. Ezután a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről szólt a referátum. — A kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kommunista partiainak száma ma megközelíti a kilencvenet. Kommunista pártok tevekenvkednek a Föld országainak maid mindegyikében, a marxizmus—leninizmus eszméi pedig mindenütt éreztetik hatásukat. Erősödött a szocialista országok kommunista pártjainak vezető szerepe. Tovább nőtt, a tőkés országokban a kommunista pártok tekintélye és tömeg befolyása. Ennek kétségtelen bizonysága, hogv több nyugat-európai, észak-európai kommunista párt a legutóbbi választásokon növelte szavazóinak számát. Bár az imperializmus aknamunkája, az eltérő osztályviszom ok és mas sajátos körülmények ezt megnehezítik, nótt a kommunista pártok száma és befolyasa a fejlődő országokban is. A kommunista pártok tömegbefolvásának növekedése egyik eredményeként kibontakozóban van egyes országokban a kommunisták és a szociáldemokraták, más haladó pártok közötti párbeszéd, s' akcióegység iránti érdeklődés, kialakulóban van a munkásosztály, a széles dolgozó tömegek monopol tőkeellenes frontja. Sok országban élesedik az osztályharc. A burzsoázia e harcban a munkásosztályt, annak marxista—leninista pártját tekinti legfőbb ellenfelének, attól fél a legjobban, s ahol teheti, arra móri a legkegyetlenebb csapásokat. A történelem azonban feltartórfathatatlanul halad előre, a kommunizmus eszméje hódít, s ma már a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom ereje gátat vet az imperializmusnak, szembe száll az agresszióval. A kommunista vilagmozgalom erejét mégha tvánvozza, hogy egységes világnézet, a marxizmus—leninizmus vezérli és az. hogv fáradhatatlanul küzd minden haladó erő tömörítéséért. Rendkívül jelentő*, hogy n kommunista és munkáspártok között eleven kapcsolatok legyenek, hogy a testvérpártok kicseréljék tapasztalatukat, s egyeztessek fellépésüket nemzetközi síkon a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban. E megfontolás vezette póriunkat, amikor a beszámolási időszakban találkozott és tárgyalásokat folytatott a nemzetközi komN KI rosta es munkasmozgttlom számos pártjával. Ismételten találkoztunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának és csaknem minden szocialista ország kommunista partjának képviselőivel, a legtöbb nyugateurópai kommunista parttal és más világrészek kommunista pártjainak egész, sorával. E tárgyalások mindegyike eredményes és hasznos volt. Hasonló tárgyalásokat kívánunk folytatni a jövőben 1*. szorgalmazzuk a test vérpártok két- vagy többoldalú találkozóit, tanácskozásait. Szükségessé tette a találkozók gyakoriságai az a sajnálatos körülmény i«, hogv ma vannak a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban olyan nézetek is. amelyek el 1 en t monda na k a ma x izmus—leninizmus elveinek. Ezek a nézetek figyelmen kívül hagyják a proletárinternacionalizmust, a szocialista országok érdekközösségét. félremagyarázzák a szocialista forradalom különböző útjairól, a szocializmus építésének sajátosságairól szóló marxista megállapításokat. Zavaróan hat a nemzetközi munkásmozgalom egységére, hogy a kérdések marxista—leninista felfogását és kezel© sét helyenként a mi világnézetünktől idegen, nacionalista tendenciák szövik át. Ha e téveszmék jellegzetességeit nézzük, a nemzeti érdekek félreértését vagy félremagyarázását látjuk. Mérlegelés tárgyává teszik, hogy a nemzeti érdeket alá vagv föle kell-e rendelni a közös érdekeknek, holott teljesen világos, hogy ezeket egyeztetni kell es lehet. A nemzetközi munkásmozgalomban minden álbaloldali és jobboldali elhajlás közös ismertető jele volt mindenkor es az ma is a szovjetellevesség. A nemzetközi imperializmus, a burzsoázia mindig a Szovjetuniót tekintette és ma is azt tekinti legfőbb ellenségének. A jobb-és ..baloldali'' elhajlók, legyen szándékuk bármi, a szovjetellenességükkel akarva-akaratlanul egyenest az imperialisták kezére játszanak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és tagságát erősen foglalkoztatják mindazok a kérdések, amelyek kórül ma a viták és nézeteltérések vannak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Azt tartjuk, hogy államok közötti viszonyban egy adott kérdésben lehetséges semlegesnek maradni, de a marxizmus—leninizmus, a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiben állást kell foglalni. Pártunk képviselői minden adandó alkalommal kifejtették világosan álláspontunkat a vitás kérdésekről, ezt tesszük most, saját kongresszusunkon is. A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista országok cs kommunista partok elvi alapon nyugvó szoros együttműködésének tántoríthatatlan híve. Az a nézetünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok helyesen foglaltak állást korunk legfontosabb kérdéseiben, és megállapításaikat az élet azóta minden tekintetben igazolta. Az e nyilatkozatokban foglaltakat ma is magunkénak tekintjük és követjük. Elitélünk minden olyan fellépést, amely a forradalmi munkásmozgalom sorainak egységét rombolja. Jelenleg a kinai vezetők hegemón törekvései, szovjetellenessége és szakadár tevékenysége okozza a legnagyobb kárt. A legutóbbi hónapokban helytelen nézeteik ellenzékének letörésére megindították az úgynevezett „proletár kulturális forradalmat", s e mozgalom rohamcsapataként létrehoztak tanulókból szervezett „vörösgárdista" osztagokat. Nem lehet mindezt egyszerűen a kínai párt. illetve a Központi Bizottság belső ügyének tekinteni. t,in Piao elnökhelyettes honvedelmi miniszter maga jelentette kJ (Folytatás a 8. oldalon.) Meghívott vendegek a kong resszuson. Elöl (jobbról hal ra) dr. Erdei Ferenc, Kodály Zoltán és dr. Mihály fi Ernő NOVEMBER Í9„ KEDD 7