Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Szín: konvha. Szereplók: Feleség, Kérj. Lány. FELESÉG: (Berobban, mint a csivitelő marfar, csinos, ha1 a frissen elkészítve, vörösr* festve. A férj minden mozdulatát lesi titokban. Miközben leveti magarái kabátját, „boldogan" cseveg: Puszi neked ... Édes vagy. Mikor jöttél haza?... (Mintha nem is várna rá választ.) Nézd meg, mit vettem neked! Na, mit szólsz ehhez a rozsdavörös pulcsihoz? Nagyon illik az arcodhoz! Ezt vettem neked, meg egy pár papucsot... Na. milyen vagyok?... És nem kapok érte semmit? Egy puszit? ... (Tartja az arcát. férje gépiesen megcsókolja.) Ezt Ilinek vettem (caomapot tartogat), ezt az édes hálóinget, olyan mint a hab. Kepzeld. mennyire fog örülni az a gyerek. És magamnak vettem egy kis pulóvert. Ezt a kéket. Nagyon fog illeni a szürke kosztümömhöz. és elég világos is. Fiatalos. Nézd csak! Egészen fiatalos. Nem gondolod? (Gyorsan magara veszi.) F.s ezzel a kis kalappal... Tündéri, ugye? ... Egész délután ezek utan szaladgáltam. Vagy neked nem tetszik?... Ugye, mintha olyan fakó szine lenne. Osztályon felüli pedig. Csinosan áll, mi?.,. (Férje előtt lepeget, aki egy széken ül a konyhában, a. férfi ölébe ül, cirógatni kezdi...) És mit szólsz a hajamhoz? Észre sem veszed?... Azért festtettem most vörösre, mert ez érdekessé teszi az arcomat. Nem vetted észre? Persze, lehetne egy kicsit sötétebb, mert igv olyan murillos vagyok, nem gondolod? Vagy jobban tetszett neked, az az ezüstös szin? Azt mondják az finomabb, ez a vöröses pedig érdekesebb. Van benne valami, nem gondolod? (Visszaül az ölébe.) És azt is elhatároztam, hogy mindig jókedvű leszek ezentúl. Te. hidd el, Bálint... nem lesz jót a mi szerelmünknek az a sok veszekedés. Mi van a szobroddal? Elkészültél vele? Vagy nem megy? ... Na. ölelj már át!... Mennyire jutottál vele?... Hm? ... FÉRJ: Hát... talán nem ls fontos ... FELESÉG: Majd megnézem! Mindig elveszted a fejedet. amikor pont a befejezésnél tartasz. (Beszalad a szoborért. Jön ki vele.) Ügy látod, hogy nekem ekkora fenekem van?... Hiszen ez kétsegbeejtó! FÉRJ: Az nem a te feneked. hányszor mondjam! A termékenvséget akartam vele érzékeltetni... FELESÉG: Már pedig akármit mondasz, kisfiam, ez én vagyok. Nézd meg a fejemet! É» iR»z. hogy erós vagyok alul. de ennyire... ne haragudj... Azt kell, hog ymondjam, hogv nincs szemed. Mások még most is csinosnak tartanak, sót vonzónak. Egyedül te mondod azt, hogy: „Már löttyedt a húsod ... öregszel, kisfiam... Nem tudnál egyszer már másik hálóingben is aludni?..." Pedig magad is tudhatod, hoRy keresni kell méR egy olyan tiszta nőt, mint amilyen én vagyok. Láthatod. hogy mosom a ruhát, és annyiszor öblítem, ahányszor csak kell. Amikor már olyan tiszta utána a víz, ahogyan a csapból folyik ki. Mindennap fürdők, gondozom magam, adok magamra, de 6 mégis úgy látja, hogy akkora a fenekem, mint egy nagyobbfajta lavór. FÉRJ: (Kimegy a konyhából. A fürdőszobában zuhanyoz. Behallatszik a viz hangja, amint zuhog a csapból.) FELESÉG: (Nézeget f a szobrot. Csenp n telefon.) Halló... Igen, édes... Te drága. Itthon volt, persze, hogv itthon volt A, semmi, semmi ... Mérhetetlenül kínzom magam. Legszívesebben sírni tudnék . .. igen... igen... ebből is láthatod, én mar nem vagyok mai ember ... (Lassan kinyilik a fürdőszoba ajtaja, majd a beszrlgetés vege felé megjelenik a küszöbön a férj. amint törülközik.) Tudom, édes ... Nagyon... Nagyon szép volt ez a mai nap ... Szerettem volna itthon is folytatni, azt hittem kepes vagyok rá. azt hittem, nélküled is boldog tudok lenni ... ne nevess ki... komolyan azt hittem.... DÉR ENDRE: K AN Y A Szaftra Igen. elhittem neked, hogy szép vagyok, hogy megváltoztatom magam körül a világot. ... dehát... itthon az ellenkezőjét kapom... Nagyon, én is .., nagyon .., Szerbusz édes, szép álmokat .., (Cuppanós csókot nyom a kagylóba. Majd lassan leteszi a kagylót, s hirtelen hátranéz.) FÉRJ: Ja... igaz is..; Elfelejtettem mondani, hogy ... járt itt nálam most este egy férfi. Egy nyomozó... FELESÉG: Nyomozói FÉRJ: Egy nyomozó. Állítólag a szeretőd feleségének a bátyja. Csak föl akart világosítani, hol talállak meg ma este, elmondta, mikor merre látott benneteket... A nővére bizta meg ezzel a kis ... kémkedéssel. FELESÉG: És hol látott bennünket? És kivel látott engem? És te persze mindent elhiszel, egyből, egycsapasra ... ha azt mondanák neked — rólam, hogy egy rúhes kis dög vagyok, te azt is egyből elhinnéd, sót örülnél neki, mert legalább bebizonyítottam. hogy nem egészen vagyok olyan, mint akit te például megérdemelsz... És hol láttak bennünket, megmondanád végre? FÉRJ: A Fáklya Mozi előtt tegnap. Nagyon összebújva csókolóztatok ... Hány órakor jártál te tegnap a mozi előtt? ... FELESÉG: Huszonhat éves voltam, amikor hozzádmentem. És szűz voltam, jól tudod. Pedig voltak udvarlóim. Akit igazán szerettem, éppen attól szakítottál el engem. FÉRJ: Megfogtalak és kitéptelek a karjából! Így gondolod? FELESÉG: Tisztán mentem hozzád huszonhat éves koromban, és nem volt senkim se előtted, se utánad, és most... persze könnyebb lenne neked, egyszerűbb a válás, ha az en hibámból mondják ki. FÉRJ: Én elkönyveltem már magamban, hogy lehetőleg csak akkor szólok, amikor már nagyon muszáj. Mindenesetre az érdekelne, kivel jársz .., bár megmondták. Mégis, tőled akarom tudni. És szeretném tudni azt. is, hogy tegnap mit láttál a moziban. Az intim dolgokra nem vagyok kíváncsi. Annyit mondasz el belőlük, amennyit akarsz. FELESÉG: Igenis, megcsallak. De ez csak rám és örá tartozik, érted? Megcsallak, mert szükségem van arra, hogy emberként kezeljenek. Nem tudok egy dühöngő emberhez talkalmazkodni egész életemen keresztül, csak azért, mert a férjem. Szép vagyok, érdekes vagyok, lehet velem mindenről beszélni, vidám vagyok, ha kell, komoly, ha a társaság úgy kívánja. Mindenkihez tudok alkalmazkodni. Mások észrevesznek, te pedig elnyomsz bennem minden szépet és jót... Tudom, légy nyugodt nélküled is, hogy nincs sok várnivalóm a boldogságra. Negyvenéves vagyok, állandóan rettegnem kell, hogy rákban fogok elpusztulni, mint az anyám meg az apám, mint nő (sóhajt), mint szerető sem érek sokat... Veled rontottam el az életemet. Elvetted tőlem az önbizalmat, bebeszélted nekem, hogy én nem vagyok egészséges nemileg, mert idegenkedek tőled ... Igen, igen ... Közben emlékeztetlek rá, a nászé.jszakánkra .., Emlékszel? Lefeküdtünk, és te hátatfordítottál nekem. Meg se csókoltál, át se öleltél, az első perctől kezdve nem éreztem a szerelmedet. Most sem érzem. És még én nem vagyok egészséges ... Ha nem lennék egészséges, akkor nem kellene más nekem. Akkor még ma is rajtad csüngve imádnálak, ahogy te elképzeled. FÉRJ: Még most sem feleltél kérdésemre: mit láttál a moziban? FELESÉG: Ha akarod tudni ... ma egy presszóban voltunk például. Ne félj, nem viselkedtem feltűnően, sőt!... (Szipogva mondja.) Beszéltünk filmről, művészetről, szobrászatról... Nagyon tehetségesnek tart.. Csak későn kezdted. Mondta ... És ez nekem úgv fájt... Sírva fakadtam. Sírtam. Mindig, ha találkozunk, elrontom az egész együttlétünket a sírásommal. . . Mert meg ott is csak rád tudok gondolni, hogy vajon ha meglátnál, féltékeny lennél-e, vajon tudnál-e újra szeretni, bant, hogy olyan félrecsúszott embernek érzed magad, dehát azért nem mehetek en is tönkre? És egyre csak arra kell gondolnom. hogy te most, ebben a pillanatban vajon mit csinálsz? (Hozzábújik, úgy sírdogál az ölében.) Kétségbeejtesz ezzel a fakír arcoddal. Tudom, hogy szenvedsz. Már napok óta azon töprengek, elmegyek dolgozni. És hát ha nem megy a magánprakszisod, hat istenem. Be kell látnod, hogv nem ismernek itt bennünket, és az emberek a szemükkel elmennek az OTI-ba, nem tehozzád! De aki egyszer ide beteszi a lábát, az tudhatod, mindig hoz valaki mást is magával legközelebb. Ebből is az derül ki, hogy te igazi, jó orvos vagy. És ne tanulj annyit. Annyit dolgozol mindennap, hiszen te már elmúltál negyven, ne felejtsd el. Milyen szépen élhetnénk, istenem, milyen szépen élhetnénk ... Eljárnánk színházba, vendégeket hívnánk máskor, elutaznánk minden hónapban egyszer, külföldre járhatnánk, de szép is volna. És megtehetnénk! FÉRJ: Hagyjuk ezt. Jól tudod, hogv mindig rajtad hiúsul meg. Ha valahová indulunk, te akkor befekszel a kórházba! FELESÉG: Mit akarsz ezzel mondani?!... Igenis befekszem, fiacskám, ha egyszer szükségem van rá. Kérdeztem egyszer is, kit kísérsz haza esténként? FÉRJ: Csak a zsebeimet kutattad ki, a leveleimet bontottad fel, de ezt most hagyjuk. Szeretném, ha megmondanád, mit láttál tegnap a moziban? FELESÉG: Tegnap a mozihan?... (Gondolkodik) Azt mondtad, a Fáklyában?... Mit is láttam? .,. Dehát nem voltam moziban. (Ismét férjéhez simul, úgy szipog). Egyszerűen nem tudok viszszaemlékezni rá ... Tegnap feladtam Lilinek egy csomagot. de ... hát nem voltam moziban! Istenem! ...Milyen szerencsétlen vagyok!... Már teljesen meghülyülök! Én, alci huszonhat, éves koromig szűz voltam, tisztán mentem férjhez, nem volt senkim se előtted, se utánad .,. Én, aki megvetek mindenfajta erkölcsi lazaságot, én most azon gondolkozom, hogy mikor is jártam a Fáklya Mozi előtt, és hogy mit is játszottak abban?... Nekem csak te vagy meg a gyerek, és nem jártam a Fáklya Mozi felé se! Ma is csak bevásároltam ... FÉRJ: Tehát azt mondod, nem ismersz semmiféle Kovács Mihályt? FELESÉG: Azt.:; azt.;: de már annyira belémbeszélted, hogy egy szkizofrén hülye vagyok (sírva), hogy most már azon is töprengek, ami egyáltalán nem is volt. Férj: (Ledobja az öléből.) Takarodj innen! Mars ki! Te ... hazug!... Te ... A színészkedéseddel már idáig vagyok! FELESÉG: Tudom. Miattam lukadt ki a gyomrod! FÉRJ: úgenis, miattad lukadt ki a gyomrom, de mindig megsajnáltalak, mert azt mondtam magamban, hogy beteg ... nem tehet róla ... Mióta a szeretőd?! FELESÉG: Egy éve. FÉRJ: Három gyereke van... És hogy bírja el a te szigorú becsületességed, hogy ejvedd három gyerektől az apát? FELESÉG: Kellek neki! És jól keres ... A gyerekek sem maradnak éhen. Nem sajnáltatja úgy magát, mint te! Nincs a nagylelkű hazugságaimra szorulva, nem kell bizonygassam minden percben, hogy tehetséges szobrász. Egyszerűen orvos. Jó orvos. Keresik és szeretik. Rólad csak sajnálkozva beszél ... FÉRJ: (Megmarkolva a feleség vállát). Ne merd kimondani mégegvszer, mert megöllek, érted?! (Gyors csengetés kívülről). Szedd rendbe magad és menj, nyiss ajtót! Valaki csenget. FELESÉG: (Hátatfordít). FÉRJ: (Tehetetlenkedik, majd újból megkéri az aszszonyt:). Menj kérlek, nyiss ajtót. FELESÉG: Nem nyitok! (Öltözködni kezd). FÉRJ: Hová mész?! FELESÉG: A szeretőmhöz! (Kiindul, az ajtóban összebatdtkoztk íajnt/rtksat-'í hactfr kám! Kislányom! Hát te?1 Máris visszajöttél? Na, mj van? Vidámnak látszol..; LÁNY: Egyenesen boldog vagyok. Szerbusz apu, hol vagy? Gratulálni jöttem... Szerousz apu ... Tudod, hogy nagyon boldog vagyok ... dehát megéremelted. Árpi azt mondja. Hiába, aki tud, az tud ... (összecsókolják egymást). Modd, apu, milyen érzés klinikai orvosnak lenni? FÉRJ: Hogy milyen?.;; Nagyon jó. FELESÉG: MicsodaV. Hát ezt nekem nem is mondtad! Ezt a boldogságot! És mikortól? Hogy? Na, mesélj! Ülj ide le és mesélj nekünk .., FÉRJ: Nincs mesélnivalóm ... Remélem, megállom ott is a helyemet. Most legalább láthatod, hogy én is viszem valamire. FELESÉG: De mikortól? És ez már biztos? FÉRJ: Elseje óta már bent dolgozom. Most ötödike van. FELESÉG: Nahát!.,. Az egész város tud már arról, hogy te klinikára kerültél... csak a feleségednek nem mondtad ... (Szemrehányóan becézgetve). Kis butám ... mindig tudtam, hogy sokra viszed még az életben ... és mondd, kérted magad? Vagy üzentek érted? FÉRJ: Mind a kettő. FELESÉG: (az ölébe ÜT). Te!... Fölmegyünk vasárnap az operába Pestre az autóval ... és máskor nem fogok vasárnap is főzöcskézni. A magánpraxisod is megmaradhat, sót! Üj műszereket is kell majd vásárolnod, és én leszek az asszisztensed. Fogadom a klienseket és elbeszélgetek velük, amíg várakozni kell majd rád. FÉRJ: Hagyd már az ilyen csacsiságokat. Ügy beszélsz, mintha megváltozott volna köriilütted a világ. FELESÉG: Hát persze, hogy megváltozott! Megváltozott, és neked is tudomásul kell venned! Megváltozott. Neves orvos lettél, akit a klinikára hívtak adjunktusnak. FÉRJ: Tanársegéd vagyok. FELESÉG: Az mindegy. Klinikai tanársegéd egyelőre egy-két év múlva adjunktus. Még negyvenöt éves se leszel, amikor adjunktus leszel... és talán nagyapa .., Te! Te isten!... Ki ad nekem puszit?! (Üde mosollyal tárja szét karját.) Seres József SONKA ÉS CSÖRGÖ A betörő orrát lógatva bandukolt a nagykörút salakos sétányán a Mars téri kaszárnya tájékán, ahol ilyenkor kora hajnalban még csak a piaci árusok "gyülekeznek és a iacikonyhúsok dobálják zsírtól sercegő tepsikbe a véreshurkát, valódi friss kolbászt es duzzadó pecsenyét. A lacikonyha nélkül el se lehetett képzelni akkoriban, a harmincas évek derekán, a piaci napokat. A háziasszonyok persze rosszallólag tekintettek a hivalkodóan jó illatokat terjesztő sátrakra, de hiába fintorították el még az orrukat is és mondogatták a férfiak körében, hogy ki tudja, milyen húsból készítettek a kolbászokat, van abban döglött ló húsa is és ennélfogva mindenféle betegsegeket okoz. s csak azon csadálkoznak, hogy a hatóság megtűri. A férfiak hallgatták türelmeim — mint ahogy egy férfinek illik —, aztán ha arra jártak — s igyekeztek úgv irányítani dolgukat, hogy arra járjanak — mégis csak megkóstolták. Puha kenyérdarabon nyújtotta a kolbászt a lacikonyhós asszonyság, amelyen aztán pirosan folyt szét az ízletes lé. Délben persze enyhe gyomorfájásról pimaszkodtak otthon, rmkor a kai-nlábfözeléket kellett volna megenniök, s elsején ismét eldugdosták a pénzt a borra és a lacikonyhára. A hatalmas tér másik felét tanyai és falusi szekerek lepték el. hozván a legkülönfélébb eladnivalókat. A betörő, akit egyébként Sipos Istvánnak írtak be valamikor, negyven évvel ezelőtt. Szeged város anyakönyvébe, még mindig ott sétálgatott. Nézte a sarkokon ácsorgó naplopók és munkanélküliek között fe'tünfö"') akta táskás hivatalnokokat, akiknek lám. csakugyan éppen erre akadt dolguk. S ha mar itt vannak, csak nem kerülik el a lacikonyhát! A betörő orrát kellemesen csiklandozta a kolbászszag. szá jában összefutott a nyál, gyomra panaszosan megkondult. — Hé, tán vak maga! — rikkantotta el magát hirtelen mellette az egyik kövér kofa, akinek, úgy látszik, a tyúkszemére lépett nagy elbűsultában. — Részeg ez, részeg disznó — húzta föl az orrát egy finnyás hivatalnok s egy percig mindenki a betörőn nevetett. Egy vörös orrú kofa ujjal mutogatott rá, egy kisfiú, aki eddig bömbölve hurcoltatta magát most hirtelen elhallgatott és anyja szoknyájához lapult. A betörö sértődötten fordította feléjük álmatlanságtól veres szemét, de sokan voltak, jobbnak látta odébb állni. — Biztosan kommunista volt — vélte egy cvikkeres úriember, aki csak most érkezett, éppen ezért legilletekesebbnek érezte magát arra, hogy levonja a végső szentenciát. — Mert manapság annyi már a kommunista csirkefogó, hogy .sehol se lehet tőlük biztonságban az ember — magyarázta oktatólag. — A bíróság nagyon is kesztyűs kézzel bánik velük. No, de ne féljenek semmit jó emberek, fordul a világ. akkor majd lesújtunk a rongyosokra, meg a zsidókra, mert ők az okai. Csak legyenek nyugodtak. Ha én mondom, biztosra vehetik. A kofák, a vásárlók, de még a kosaras úriasszonyok is csodálkozva néztek az úriemberre, csak a munkanélküli rongyosak sunyták le fenyenyegetően a fejüket. A betörö persze mindebből már semmit se látott, s ígv nem is sejtette, milyen veszedelemben forgott, de elég volt neki is a maga baja. Tegnap este evett ugyanis utoljára a Bagolyvárban, ahogy a fuvarosok nevezik a sarki kocsmát, ahova be-betérnek valami zsírosabb fuvar után. A betörő ugyan nem volt fuvaros — tisztességes kalapja sem volt, nemhogy kocsija-lova —, de szívesen tartotta volna a barátságot ezekkel a merész és erős emberekkel, azért semmit sem lehet csodálkozni, hogy tegnap, mikor váratlan egyheti munkájáért pénzhez jutott, ide tért be. Ket deci bort rendelt s szerényen az ablakhoz húzódva kívánta elfogyasztani és közben tán elgondolja majd, hogy mit visz haza vacsorára a feleségének. At.markolta a bortól csillogó poharat, de egyelőre csak nezte a bor sargas fényét, nem nyull hozzá Aztán fölemelte, de most se kóstolta meg, csak tovább vizsgálgatta a fény felé fordítva. — No, szervusz — szólalt meg a szomszéd asztalnál egy öblös hang, s a hang tulajdonosa szintén megemelte a maga poharát. — Meg se ismersz tán, öreg cimbora? Az ördög az anyja ennek a piszkos világnak!, Na úgy-e? De nem is ajánlom, hogy engem csak úgy fumigálj. Mert en az olyannak a képibe mászok, még ha maga az öreg isten lenne is. De semmiképpen sem látszott azért haragosnak. Vidám cimbora volt, aki nem sokat teketóriázott, hanem már át is költözött a betörö asztalához. — Igyunk! — adta ki a jelszót keményen és nevetett. És ittak. A betörőnek azonban nem nagyon ízlett a bor. Éhes volt s arra gondolt, hogy a felesége várja oithi-n. Aztán a gyér l;ck i.s eh. «• i, már biztosan lesik az ablakon, hogy mikor jön apu. De újabb cimborák érkeztek: kocsisok nagy szitkozódással. öreg favágók, akik hiába álldogáltak eddig az utcasarkon fűrészeikkel. Jöttek lézengő suhancok is sunyi vigyorgással és az öblöshangú diadalmasan ültette őket az asztalhoz. És ittak mindannyian. A betörőnek reszketett a gyomra az éhségtől. A harmadik pohár után nem bírta tovább. Kis adag pörköltet k-ú-t kenyérrel. Az öblöshangú is evett. Aztán ittak tovább egészen éjfélig. A betörő nem is tudta, hoR.v került haza. Most mardosó önvád gyötörte ahogy az öblöst hangúra gondolt — akiről persze nem tudta, hogy kicsoda — meg a feleségére, akit megvert, mikor a pénz után érdeklődött. Jánoska is fölriadt az asszony mellett és Pisti, a nagyobbik gyorsan fejére húzta a takarót, mintha rémet látott volna. Azóta kint kószál. A részegséget elfújta a csípős reggeli szél, s a lacikonyha pompás illatára minden keserűségét a gyomrában érezte. De mit tehetett? Kifordított rongyos zsebeivel vígan játszadozott a szél és befütyült a nadrág keshedt szakadásain. A tér túlsó felére sodródott, ahol egy testes asszonyság fára alkudozott,. A paraszt mogorván álldogált megrakott, kocsija mellett, mintha nem is az ö fájáról lenne szó. Gyanakodva méregette szemével a testes asszonyságot, aztán csak úgy foghegyről felelt: 6 DEL MAGYAROR5ZAQ Vasárnap, 1966 október IS,