Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

Gombő Píl: FEJ NÉLKÜL „Ha az ájtatos manó el- idegen helyeken ébred, veszti a fejét, tovább foly- ugyanoda tart, lement let létrehozása nehézségekbe ütközött, gülis egy magyar kutatókollektíva tisztázta a megoldás elvi módját: nem az rendezőnek azt mondta köfel —, hanem elegendő a tudatot kikapcsolni. A hirdetésre, amely önkéntes jede prijátno, márvölösz, veriaz sármant, ha mi ilyet tudtatja útját. Kanadai etnomo- utcára, elkapott egy taxit és ,.,•„,,,„ lcgusok megfigyelték, hogy bemondta a Modern Film- nank cslnaIm- raJtam klvul!> két héten át is elél fej nél- gyár címét. A követőbrigád A hetedig hónapban békül és egyik példány még mentőkocsin kísérte. Kovács állt a krízis. Az Intézet két kilométernyi utat tudott a sofőrnek három forint ugyanis nem bírta tovább a megtenni." (A Science et borravalót adott, a portás költségeket. A Tudományos Vie-bol.) tisztelgeset kisujjal fogadta, ~ . . ... ..... . A vonatkozó emberkísér- az igazgatónak odakiáltott: Tanacs ugy döntött, hogy rendkívül' „A torinói kiküldetés rend- nvíltan színre lén. E hatáVé- ben?" — és meg sem vár- rozat értelmében felkeresték va a választ, egyenesen a a Modern igazgatóját és előstúdióba viharzott. A segéd- adták neki a tényállást. Az egész fejet kell levenni - szőnöm, tüstént elrendelt igazgató figyelmesen végig" ez jogi problémákat vetne egv svenkelést, a primadonnát összetett kezekkel kérte, hogv ne olyan álmatagon, drágám, és az utána lentkezöket keresett, a Bio- hatolt tudományos munkaszegmentális Intézet előtt társakra ráförmedt, hogv a hosszú sor verődött össze statisztáknak ilyenkor kuss. életuntakból, vállalkozó Hónapok teltek el és a szellemű fiatalokból és fá- filmgváriaknak semmi kmö_ radt vezetokaderekbol, akik nős nem tűnt fel. Kovács a következő ugy gondoltak, hogy az egesz fiimnoveiiákért lelkesedett, neki: feler majd egy altatokura- _ val. Végülis Kovács Elek 4.3 éves filmrendezőt választothallgatta a küldötteket, majd így reagált: — Ó, kérem, minálunk mindig nagy a fejetlenség. Mindazonáltal hajlandó volt a küldötteknek segítséget nyújtani. Evégett behívatta Kovács Eleket és a ajánlatot tette forgatókönyvekre azt _ ö mJt ^^ mondta hogy meg néhány- hozzá> ha azt mondaná szor át kell írm okét, majd készíts egy m am a ták, aki voltaképpen csak a a dramaturgia segít, es sze- saját életérzéseidet és vélereklám végett jelentkezett retne végre jó zenét kapni minTO,ot s ,, Talán vissza is riadt volna, z. L, menyede» tükrözi? De eloBertpdek Miklós: Társaskirándulás ha az Intézet nem határozza el előre, hogy az esetleges és ha lehet egy Kossuth-díjat Egy elkészült nagyfilllasflll. re is figyetáieztetlek, hogy A vánaiatnál már hetek főkönyvelő mindig ellenté- cvepen közelebb kerülienefc töprengés és félelem kínjait -et megvágott rövidfilmre. ^VremCéb "üTönTut f*" & "Tlt T'T * " T" gyorsan beadott ópiuminjek- viszont a kimaradt reszek- tatást nem kaphatsz t az üzemi kirándulás? Az Reísé valt- hogv valakk ,,A szakszervezeti bizottság cióval csökkenti. Kovács ből és filmhíradókból Mo- __ „„„_ , . , igazgató a szakszervezeti bi- v-GV valamilyen szerv a sok albizottsága szorgalmasan Elek az ópiumtól a mámo- dern Életérzés címen zseni- f* °aSS!?® * J kl™erulT zottságra. az. meg az igaz- intézkedést kissé koordinál- felkereste a Felhofenvesitő önbizalom állapotába „ összefüggéstelen há- HaZal HuUam íllmjel ^a hárította a kezdemé- ia Megkezdődtek a számol- eS Go-bolyitó Vállalat oszosszeiuggesieien na jutalmazásóra. nvezést vériil is közös erő- t~ eza aleK a szamo1" szes munkahelyein a dol—"" Feszülten várták . . veT döntóttek: szombaton gatások: riol2°zó szókat, hogv elbeszélgessen reszunen vartaK a va- dg]utan kdt órakor találko-'- kaD egv nagyszerű, ingven velük a kirándulás hasznosérthetetlen volt, laszt és amikor Kovács Elek nak a busznál és megv a bográcsgulyást. Ha magával sásáról és arról- az igazgató a hozza a feleségét, vaav eevéb —'Íven sulvt helvez arra. •PH maraojutott és „Hol az a műtőasztal!" felkiáltással karjába kapta az ápolót. A nervus komplexus kikapcsoló- szamára sa gyorsan sikerült, és utána a paciens a szó tudományos értelmében fejnélküliromórás produkciót kreált. A tudományos kutatók laszt es amiKor ivovacs LieK nak a busznál léi hogy mindebből senki nem ki-ondta a boldogító igent, társaság a tó ^ellé. ahol .../: , , - felszabadult jott ra semmire, de az o nevetésben tör- vállalatnak egy kerekeken családtaglát. azért fizetni hogv minden dolgozó letan tek ki A kísérlet véget ért- Gördülő alkalmatossága, egv kell. Az. összeg kibírható, lesvén es baralkozzék egynek volt tekinthető, bár va- dolguk csak a megfigyeles hóSn™ = f-ináinir' kivénhedt fabódé rontia a tó- másodosztályú vendéglőben mással. Találkoztak lóságos (külső) feje diszként volt. Mindazonáltal a torinói , at a iejneiKun- kéDet Fz abódéegyéb- sem drágább. Igaz. oda nem ht-ott némi kisoolrá kiküldetés felvetette szá- seg' a loglka teHes csodíe. ként büszkén viseli egvik fa- kell evőeszközöket és edé- detu csökönyösséggel. a helyén maradt. ugvan Kovácsot három napig— mukra a felelősség kérdé- a személyiség elvesztése ián a „Felhőfénvesítő és nveket vinni. Elkészült 1-,-^ rtt'ártlMll nfí i pil J 1 . ...ÍJ..- -Ili /rt 1„ I .'1 ' 1: .'. II _ 1 . i .". J.", M- . 1 . JJ 1, kor például a amiháromgveresebe gyógyulásáig — altatták, majd az Intézet igazsét és ezért az Intézet költnyilvánvalóvá vált! üdü- program is: kora délután kes Strisuláné olyasmit közös erővel meefőz'k a bog- mondott, hogv egész héten . rácsgulvast. megeszik, hogv dolgozik, barátkozhat eleget Gombolvító Vállalat gatója riadót fúvatott s a ségén a követőbrigád két „Míg a sáska csak két hé- 1)6 ^ követő brigád készenlétbe tagja kiutazott Kováccsal, ten át, az ember akár hét Megkezdődött a tervező kAsöbb ne leEyen rá aond. a munkatársaival, de szomde csak annyit tudtak meg- hónapon át is folytathatja —""ka. A szakszervezeti bi- azután szórakozzék ki mint haton délután neki mosni állapítani, hogy a filmren- útját fej nélkül - állapítot- zottság külön albizottságot tud. de lehetőleg egvütt. Hi- kell meg takarítani, meg dezö csak magyarul beszél, ta meg egy magyar kutató- ki a lebonyolításra. Ez szen a kirándulás célia a miegymás. Ez. persze átlátlépett. A készültség tárgya nagyot ásított, majd előre kikészített ruhája után nyúlt, felöltözött és mint aki hozannál is célszerűbb volt. kollektív szellem elmélvíté- szó kifogás, mivel ki akarta de hét nyelven rajong. (Ko- csoport — írja a Science et mert az iBazea.ö és a pénz- se. hogv a dolgozók a fehér mását húzni a kollektív élet zászokott, hogy merőben losszál, fenomenálissimo, Vie legújabb száma. ügyi vonatkozásokat ellátó n holdvilág ÁRNVÉKA Szép szál kukoricák meredtek a kaján, csonka Holdra. A dinnyésen túl egy bagoly huhogott el valakit, de az öreg Balog úgy vette, njintha amikor elébe lépett a Fazekas gyerek, az elnök! munka. Munka, persze, hogy munka, csak jól az arcába lesett. Minden ránc mozgott a szája csinálja az ember. Aztán eltűnt a tanya, mintha körül: délibáb vette volna a hátára. Nagy homály lett — Aztán mondjál már valamit! Mi lesz veminden; a dinnyeföld, a kukoricás, meg a kis- lem? Belémrúgtok? öreg kutya mehet: mert erdő, minden. Felkelt, kétrét állt, hallotta ahogy vak, mert nem tud ugatni... roppan a dereka, érezte, hogy sós a szeme. Egy Az elnök rágta a cigarettát és ugrott egyet nagy kövér tukuzdinnyére potyogtak az apró az ádámcsutkája, amikor az öreg. az apja kubivizcseppek.., kostársa, alázatos kutyamozdulattal le\ ette a — Az vagyok, ami a szél. Olyan... Nem fel- kalapjat és a mellére szorította! hő, csak szél vagyok! — Elvenültem, fiam. Csak mondtam az előbb, Jó arasznyit feljebb húzott már a Nap, de hogy mondjak valamit. Kutyának se vagyok jó. még mindig ott állt a tuskó mellett, akkor is, Annak se... asztal mellett, illetve a zöld' alól. hiszen sok még benne a kispolgári elem. de maid a kirándulás levegőie. az áradó tömény együttlét meggyőzi álláspontja helytelenségéről ... nem hallaná. Ásítozott, a mozdulatlan kukorica katonákat hunyorogta. — Így jó, ha nem fúj, akkor jő. Mert mire val, semmire se! Csak kiszárítja a földet... Meg az embert... Lusta, hamuszín felhő mászott a Hold elé. Olyasmi, mint a sűrű szalmapernye a búbosból. — A felhő a nagyon jó. Abból eshet. Az kell — motyogta amikor letápászkodott a nagyka— Magának meg mi baja, Balog bátyám? Az öreg könnyei bajusza végen bizonytalankodtak! — Megloptak, fiam! A száraz anyaföld se való már a markomba, vagy... csak az való. — Elaludt? — kérdezte az elnök. Bólintott: — Elnyomott a holdvilág. Semmi se vagyok már. — Megnézte, mennyit vittek el? — nézett a bátjára. Féloldalt dőlt, de az egyik szemhéja dinnyeföldre a másik, negyedúton még megállt A tanyában egy nagy- — Felpakoltak két lóval... — motyogta az hangú, izgága kakas ébresztgette a többit öreg. — Virizsol már — mérgelődött. — Ez is olyan, Az e,r|ök a cigarettáját morzsolgatta, aztán akár a szél: csak abajgatja az embert! Nem megfordult elindult, de hármat se lépett:, hagy szundítani. Az öregnek már minden elle- Hat sejti-e hogy ki volt? nére van. Még a föld is! Nyomja a csontját a Az oreG nekitámaszkodott a tuskonak: — Kocsis-féle lehetett! Ki csinálna más ilyet! A nagydarab férfi dünnyögött, hallgatott, mondani is akart valamit, meg nem is, aztán Trotyli vénekkel kínlódjon, amikor azt se tudja, csak kibukott belőle a szó: — Jó szimatja van, Balog bátyám. Az volt. Sinka, a fuvaros. Az öreg ember a botja után kapott: — Megfogtátok? Hé, megfogtátok?! — Meg — bólintott az elnök és elindult. Aztán elzavartok-e most Pista? Segíteni akartam én, csakhát... Leragadt a rossz szemem. A férfi a kabáthajtókáját gyűrögette. A dűlőútról, a bricskájától már kiabáltak: jöjjön már elnök elvtárs, elkésünk! Visszaintett, várjanak! is lehet éjjeliőr az ember. fiatalnak meg olyan, mint a pehelypárna. A lusta esőfelhők végleg megülték a fakó Holdat. — Tolvajnak való idő — gondolta amikor nekivetette a fejét a trázsafának: — Tán csak nem jön senki... Amikor megpirkadt úgy érezte, az öregségéből is fogyott valami az éjszakával. Komótosan felcihelődött és nekiindult a dinnyetáblának. Félúton se járt, amikor meglátta a nyomot. Az abroncs mélyen belevágott a homokba. Nézte a patanyomokat. A lovak belerágtak a kövér tukuzdinnyékbe, a maradék a porban csúfoskodott Felvett egy szétmarcingolt darabot, a ragacsos, homokos lé befolyt az inge alá. A krisztusát — káromkodott. Megint nagyon öregnek, semmirevalónak érezte magát. Már másodszor lopják meg a héten, kocsikkal, mázsaszám. Ahogy végig gondolta, reszketni kezdett az ina, leült egy akáctuskóra, belehunyorgott a felcsúszó Napba, majd a tanyát leste. Az embereket is odaképzelte az udvarba, a Fazekas gyereket, az elnököt, ahogy odaszólt neki hétfőn reggel: — Maga ne menjen már szénát gyűjteni, Balog bátyám, hanem váltsa föl esténként a di.nynyést. Könnyebb lesz ... Az a hétfő valahogy belefolyt ebbe a péntekbe, mindenre nagyon jól emlékezett, egy jottányit se hagyott ki erről az esze. Akkor nagyokat bólogatott az elnöknek: — jó, persze hogy jó, oda is ember kell, ha satnj'ább is, ha öre- dult. Nem akarta észrevenni, hogy az öreg húz- nyi se volt gebb is, de csak tesz valamit A csöszség is za magát utána, de aztan csak megállt. Az öreg A bricskától újra kiabáltak, mire a behemót ember nagyon csúnyán vissza-káromkodott, majd akkora levegőt vett, hogy szinte szétrepedt az inge és odaszólt az öregnek: — Tegye fél a kalapját Balog bátyám. Megsüti a fejit a Nap. Nemcsak a holdvilág árthat meg az embernek..,. Az öreg nagyot nyelt... — Tréfálkozol rajtam? Hát így vót, ha tréfálkozol ls, ígyen vót. Ezt mondod, azt meg elhallgatod, mit csináltok velem! Azt nem mondod... Az elnök a dinnyeföldet leste, másik cigarettát kotort elő, nagyokat szippantott. Mit mondjon? A vén ember érzi az igazságot, de mégis azt várja, hogy biztassák: — „dehogy is, Mihály bátyám, legény még maga!" De mit csináljon vele? Hová tegye, ahol nincs láb alatt, ahol nem csinál kárt?! Megint csúnyán elkaromkodta magát. Hát kell ez neki? hol a feje? Ez meg nyüszít itt előtte, mint valami kenetlen taligakerék . .. Már-már kitört volna a mérge, amikor elszégyelte magát. A taligakerék miatt. Az nyikorogta el ennek az erejét is, meg az ő apjáét is! Vállalni kell őket, a nyomorúságukat, mert ki vállalja?! A hatodik cigarettát szívta egyálltóhelyében, amikor úgy tört ki belőle a szó, mintha valami nagy öröm érte volna: — Azt gondoltam, ha már megvan az a dinyn\-e. nem lehet olyan nagy a baj. Aztán nappal Az öreg kétrét állt előtte, a kalapja széle mögül leste. Nagyokat nyelt, összevissza szaladgált az ádámcsutkája. Az elnök érezte, hogy valamit most már mondani kell! — No, hát... Szóval elbágyasztotta a holdvilág?! . Az öreg Balog belekapott a szóba: — Csak attól járhattam csúnyán, mert anynyira azért még nem vénültem el... A másik feszengett, mintha szűk lett volna a kabátja. — Mennyi most, Balog bátyám? — kérdezte. Az öreg feszített egvet a derekán, erőből, hogy a botja is lejjebb szaladt a homokba. — Hetvennégy, fiam! mondta Az öreg Balog ráhunyorgott: — A kertre gondoltál, fiam? — Arra, ott nappal kell a csősz az elnök. Az öregember félve sandított rá: — Akkor még máma beállhatnék oda . .. A másik megint harapott egyet a cigarettáján : — Majd holnap. Nincs maga annyira rászorulva. Az öreg^maga elé pusmogott: — Éppen nem vagyok, dehát addig él az ember, amíg dolgozik. Aki nem bír, az nincs... Amikor elindultak, a Nap már magasan fent volt az útján, a hátukba sütött, a dinnyefnld szélén csendben szívták a meleget a kukoricák; Az elnöknek megint kiabállak, mire az elin- a kiserdő se rezdült, mert egy csepp szél, anyTISZAI LAJOS A kiránduláson meeielent az leazsató. a főmérnök, a főkönyvelő, több osztálwezető. a szakszervezeti bizottság kirándulást «z"rvező albizottsága családostul és rajtuk kívül mée hat dolgozó. Megették a bográcsgulvást. aztán me-íindult a beszélgetés. Eleinte kollektíva folvt. de igv nagvon rehézkesen ment. Később kisebb csoportokra bomlott a társaság, és akkor már szóba került, nogv a főmérnök feles."'se nem tegeződik a takarítónővel, viszont a takarítónő csuna mócsingot, kapott, a fómérnökné meg kétkanáinvi színhúst és a kenyérnek a sercliiét, Egvik társasig azt panaszolta, hogv a főkönvvelő felesége egv nae.v 1énoi edénvt hozott tánvér helvett. a másik helven azokat szidták, akik otthon maradtak, a harmadik csoportban neöie valaki azt mormogta a foeai között, lmrrv azoknak volt eszük. Volt. aki titokban statisztikát készített: a vezetők kivel és hánv percig társalogtak. miközben úgv iártak körben a társasán szórakozó fénvpsítől: és gömbölyítő!: között, mint haidan a főhercegek a cercle-nél. Estefelé mindenki titokban az. óráiát nézte, de senki sem akart elsőként indulni, nehogy a kollektív élet megbontójának tűniék ... Hétfőr. az igazgató és a szakszervezeti bizottság titkára derűsen iegvezte fel kimutatásaiban: egv ..bete-vezett" kollektív megnyilvánulást téliesítettek és az e célra elkölíeni tervezet' pénzösszegnek maradéktalanul a nvnkára hágtak. Vitóarnai), 1966.szeptember 11. DÉL-MAGYARORSZÁG