Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

A ALMÁSI MIKLÓS Közízlés és közéletiség nézőtér mindig vi- korszerű szocialista művek taporond is. de között — lappangva, vagy ennek a régi böl- nyíltabb formákban vita focsességnek igaz- lyik. A művészi közvélemény ságát talán még egv része e két törekvés kösoha nem éreztem olyan zött elvont ellentétet vél láterősen, mint a Fügefalevél m: „A közönségnek nem kell vetítése utáni beszélgetések- az igényesebb, gondolkozást ben. „Miért tették nevetsé- követelő szocialista realista gessé az ottani kulturális művészet, mert nagyrészt vezetést?" — kérdezte az csak szórakozni akar". Csákegyik néző, mire a másik az- hogy ez a vélekedés valami zal felelt, hogv neki ez a félelem-szülte előítélet, s fajta humor kevés volt, és rajta is lemérhető az az jobban szeretett volna mu- igazság, hogy nemcsak a nélatni: tamadóbb kedvű sza- zötéren, hanem az alkotóműtirára váltott jegyet a pénz- helyben ls kísért az előítélet, tárnál; ..hogyan lehet a por- Mire gondolok? Arra a ténynográfiának ilyen reklámot re például, hogy az utóbbi csinálni" — kérdezte felhá- két, évben a vártnál erősebborodotten egy szalmakala- ben emelkedett az igényepos néni, mig mások éppen sebb. gondolkozást és szóraa történet túlságosan szinte- kozást egyszerre nyújtó len. pajzánságtól tertozkodó „könnyű műfajú" filmek néizét kifogásolták. zószáma. A filmgyártás azzal Mintha a nézők mindegyike más filmet látott volna. Pedig a film ugyanaz, csak az egymással is vitába keveredő ellenvelesek alegkülönféle oldalról támadták. Ma már ez a vita inkább humorával él a köztudatban, hiszen ezekből az ellentétekből levelek lettek, melyek különböző lapokban napvilágot U láttak, legtöbbször kommentár nélkül, pusztán • helyzet megmosolyogtató jelzéseként. A jelenség azonban másra ls mutat: mindin jó műalkotásnak a félreértések kereszttüzében kell formálnia közönségét, itt kell leküzdenie a legszélsőségesebb — és legváratlanabb — előítéleteket. Ma már helytelenítjük azt a hajdani elképzelésünket, hogy elegendő a jó művet a publikum kezébe adni — az máris hatni fog értékeivel, tudatformáló erejével. Kiderült, hogy a publikum előítéleteinek figyelembevetele, es az ellene való eszmei-művészi fegyverkezés nélkül csökken — vagy meg is szűnik — ezeknek a műveknek esztétikai-eszmei hatása is. A művésznek — és a kultúra munkásának — ismernie kell azt a közeget, melyben a művekkel hatni akar, hogy előrevivő párbeszédet tudjon folytatni a nézővel, olvasóval, és ne akadjon meg ez a beszélgetés az első kijelentő mondaton. Erre a problémára keres és talál — többek között — gondolatgazdag választ az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének nemrég megjelent tanulmánya. Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban. Megfogalmazódott az a régóta érzett gyakorlati ellentmondás és esztétikai kérdőjel, mely a tudatot formáló művészi szándék és a közönség igénye, előítélet-rendszere és befogadóképessége között feszül. A tanulmány világosan felrajzolja azokat a pólusokat, melyek között a szocialista tartalmú tnúveknek is vitába kell megtalálniok hatáslehetöségeiket: egyfelől számolniok kell a szektás jellegű ellenérzésekkel, melyek egy-egy mű részmegoldásait az összmű alaptendenciája ellen akarják fordítani. (A Fügefalevél kapcsán innen kiindulva kérdőjelezték meg a szatírának a maradiságot, a szakértelem hiányát gombostűre tűző magatartását.) A másik pólus — mely a szélesebb közönségigényt befolyásolja — az a kispolgári ízlés különböző formáinak továbbélése. Fenti példánkban a prüdéria, a pusztán szórakozni akarás, vagy az olcsóbb jellegű tréfálkozás követeleseiben ez az igény és ízlésforma fogalmazódott A tanulmány helyesen mutat rá,- hogy lényegében innen táplálkozik a sznob arisztokratizmus magatartása is. mely például ugyanezt a müvet mint „olcsó", pusztán közömségigényre apelláló alkotást söpörné le az asztalról. A kispolgári ízléenormák továbbélésének tehát számos változatába ütközünk, kezdve azon a vitán, melyet Somogyi József Szávtó-Kovács szobra váltott ki. Cseres Tibor Hideg napok cimú regényének ellentmondásos fogadtatásáig. A szórakozási toény és a kálniok. olyan gondolatot ébresTbertiök. amelyek legalább kérdésessé tettek bizonyos ízlésbeli előitéleteket Ezek a problémák azonban már arról vallanak, hogy a közízlés normáinak átformálása nemcsak formai-stiláris probléma, nemcsak a szerkesztésmód és feszültségteremtés „dramaturgiáját" jelenti: a brechti tanácsot nem lehet pusztán a kifejezésmódra korlátozni. A közízlés a művészi közélet, sőt a művészetek közéletiségériiek függvénye — akkor is, ha fejlődését más hatások is befolyásolják. Ma viszont úgy érzem, hogy a „cselfogás" technikája inkább ebben a leegyszerűsített mivoltában jelentkezik. A színpadon például a „bűnügyi" szerkesztésű témakezelés izvfíásrán. meívefc s köBőncőget hétköznapjaiban foglalkoztatják, melyeknek megoldásán maga is fáradozik. Mert igaz ugyan, hogy a Nehéz emberek című filmet nem nézte meg annyi néző, mint a Tilos a szerelem című vígjátékot, de ennek a műnek mégis széles körű társadalmi hatása" lett: azok is ennek az alkotásnak problémavilágában kezdtek gondolkozni, akik nem látták a filmet mert ez a mű közhangulatot teremtett a közélet egyik alakítója lett, és ilven áttételesebb formában már vezérelte azok gondolkozását, ízlését, köznapokat figyelő szemét is — akik idegenkedtek az ilyen stílusú alkotásoktól. Ezért is lényeges az a szemléletbeli változást követelő utalás. melyre az Elméleti Munkaközösség tanulmánya mutatott rá — éppen a valóságos közéletiség, a jó értelemben számolt, hogy például a Szélhámos nő vagy a Tilos a szerelem című filmek fogják elérni a legmagasabb többletszavazatával inkább a Tizedes meg a többiek-re és a Gyermekhetegsegek-re adta le voksát. S ha ez a tény még csupán a szórakozási igény észrevétlen „átrétegzódését" is mutatja, mégis meg kell állapítanunk, hogy maga az „észrevétlenség" is ismertetőjel: nem figyelünk eléggé a valóságos igények formálódására, éa nem ismerjük kellőképpen azokat az áramlatokat, melvek a tudat és közízlés alakulásában végbemennek. M

l következik ebből a szocialista kultúrát illetően? Annak a gond® dolatnak igazsaga, melyet Bertolt Brecht vetett fed egyik kis írásában: nem elég felfedezni a valóság titkait: a műrész legnehezebb feladata az, hogy ezt az igazságot a művészi forma, problémakezelés cselfogásával elfogadhatóvá tudja tenni. Cselfogást kell alkalmaznia — mondja Brecht —, olyan alkotással kell jelentkeznie. mely vermébe fogja a nézőt-olvasót. Izgalmával, színességével. meseszerű segével lebilincseli és arra kényszeríti öt hogy most már kövesse is az alkotot a mélyebb tarsactalmi-gondolat.i rétegek feltárása felé i6. Brecht legjobb műveiben. Ilyen eszközökkel dolgozott: a Kurázsi mama, vagy a Kaukázusi krétakör izgalmas mesefonal mentén varázsolja el a nézőt és csalja a művészi hatás kelepcéjébe. A publikum izgul a feszült jeleneteken, és alig veszi észre, máris gondolkodnia kell kora, embersége, politikai küldetése felett. Brecht tudta, hogy a lelkiismeret és a gondolat szükséglete olyan társadalmi adottság, melynek csak el kell tudni találni hívójelét — és máris beindul, máris lehet rá hatni. De ehhez az kell — és itt van a brechti gondolat aktualitásának értelme —, hogy kikapcsoljuk, vagv éppen hatástalanná tegyük azokat az előítéleteket, melyek a legkülönbözőbb „előképzettségből" eredően, de a néző „szemét" vezérlik. Ennek a feladványnak megoldása azonban még nehezen megy számunkra. Talán ez is az oka annak, hogy szemben az előző esztendő sikeres müveivel — Álmodozások kora. Húsz óra. Tizedes meg a többiek. Gyermekbetegségek — az idei filmévad valahogy még nem tudta beváltani a tavalyiból adódott jogtB reményeket. Nem síik® rült „napirenden tartani" a közéletiség izgalmát, de vele párhuzamosan ernyedt a nézőt „cselfogással" bekerítő művészn módszerek ereje is. A Szent János fejevétele például, moly az év szinte egyetlen „direkt módon" közéleti filmje volt, szürkébbre sikerült, nem találta meg a nézővel folytatandó dialógus kezdőszavait, a szándékában vonzó Ketten haltak meg pedig inkább modorosságával, mint közéleti izgalmával hatott a nézőre. Jórészt csak a Szegénylegények és a Fügefalevél jeleskedett ebben a tekintetben, ezeknek a műveknek sikerült vitát prov® galmával, mely a krimi-divat hatóanyagát akarta kihasználni a gondolatok, etikai problémák vonzerejének f® kozására. S ha születtek is ebben a műfajban kitűnő alkotasök is — például Bágyoni Attila Botlár ügy című munkája, vagy Halasi Ártatlan bűnösök című darabja — a szerkezet mégis kevésnek bizonyul a brechti tanács korszerű megvalósításához.. Ugyanígy nem tudja teljesen beváltani a hozzáfűzött reményeket pusztán kifejezési stílussal való kísérletezés a filmművészetben: az Orvos halála vagy az Iszony szép filmek, de nem „izgalmasak" a szó máyebb, brechti értelmében: ami hiányzik, az a nagyobb kihatású konfliktusok közérdekűséget provokáló pátosza. Egyesek éppen a mával behatóan foglalkozó elemző társadalmi konfliktust tartják „kellemetlennék". „Ne vágjunk elébe..." vagy: „Lehet, hogy a jelenség találó, a probléma igaz, de... " Ennek az előítéletnek párja aztán ez a vélekedés, hogy „kár az Ilyen közéletileg fontos konfliktusokat szí® padra, filmre vinni — úgysem kell ez a közönségnek". Ily módon viszont éppen azok a gondok maradnak kívül a szírrpad vagy a film vett művészi izgalom felszabadítása érdekében. K

imondja — a pártosság fogalmanak korszerű érteim® zéséről szólva —: szakítani kell azzal a korábbi nézettel, mely csak a napi politikából, annak szolgálatából akarja megérteni a művészetet „A pártosság követelménye megkívánja a politikai tudatosságot és a párt politikája iránti felelősségérzést., de nem azonos a napi politikai agitációs jellegű szolgálatának kívánalmával" — írja a tanulmány. Ez a gondolat felszabadító hatással lesz a művészet közéleti érdeklődésére: éppen azzal a szemlélettel száll vitába, melyet az aík® tők. — elsősorban a kommunista felelősséggel dolgozó művészek — éreztek a leginkább fékező hatásúnak: az átfogó jellegű közéleti tendenciák elemzésének tabujával. S ha itt sikerül tovább folytatni az elmúlt két év művészi fellendülését, sikerül átlépni az átmeneti megtorpanáson — akkor ez az áttörés két irányú lesz: a közízlés átformálódásának felgvorsirfásáboz és a közéi® tiség korszerű és művészileg vonzó atmoszférájának kialakulásához vezet SIMÁI MIHÁLY Utak csillaga Utak csillaga, szélrózsa, 1 te mondd meg. merre menjek .. 1 verdes. a szárnya, a combja, száll a szerelem egyre messzebb. Utak csillaga, szélrózsa, meglelt páromat hol lelem meg? Törékeny a nyár, törékeny a szárnya. Emlékeivel melyik katona nem rontott még a:távolság-sárkányra, ha lába alatt ragyogott a föld s szívétől feszült zubbonya? Tenyerem, mint ködösfe Izzadt tükör, most is ringatja arcát. Tarkómon, mint végső páncélt, viselem, ahogy viseltem, simogatása szép sisakját. Vállamon egv meg-megrebbenő csókja ÜL — A szabadságos level píros átlóján elszállt a vasárnap. — Homokban, kőben, szélben, patakban gázol azóta a század. Pajzzsá páncélozódik, fenódik fegyverül Szíjak és súlyok húzzák dacosan a dacoló vállat, de csókját, a madárka-mazdulásút őrizem sértetlenüL Magas szélrózsa kavarog. Idő zúg, szívet zenget Szállnak a napok, őrük vagyok, örökös őrségen merengek. Lásd én mind közelebbre távolodom, s hozzád simulva dobogok egyre messzebb, már érzem, tudom, hogy veled két év alatt megnőttem nagyon, hogy csak arcoddal, bőröddel határolhatom magamat, tníg magamban hordozom ezt a határtalan szerelmet Törékeny a csend, foghatatlan a szárnya. Lásd most imádkozom, bolond, vágyódó ka torra, kulcsold te is a kezedet imára, s mondd: az én mindennapi levelemet add föl nekem ma, hogy egy percre holnapután is boldog legyek. SLK MMALY Keszeg szél... Keszeg szél jár az ág közén, mely falsai crfH és nem lila levélre hull a fény. (kopog szemerkélnek a csillagok. az űrnek asztalán. Lépek az esti út kövén, Az álom-ivé domb alatt és még csak nem is félek én, letompul minden öntudatamig magambam ballagok. szigony... A kamasz égbolt őrszem és £ CJÖpp levél vádiamra arcán a csillag porsenes talán. a Hold egy ping-pong labda Azt súgja: — „Hoppt (hullt (Bealkonyult. '.A [ott, Bizony — zizeg — btzony.il Somfai LAsilé MÉLY VlZ Ahogy átúsztak a tápéi komp alatt, erős északnyugati szél csapta oldalba a csónakot. Felhúzták a melegítő felsőt A szőke, sovány arcú fiú, aki a motort kezelte, átvitte a csónakot a kanyar belső oldalára, ott a magas füzespart védelme alatt enyhébb a szél, s kiabálás nélkül lehetett beszélni. — Egyszóval... megtáncoltattak benneteket — Alaposan... S a legdühítóbb az volt hogy a Rita öregjének az arca most is olyan fapofa volt, amelyen sem jót, sem rosszat meg nem láthattál. „Igen, igen", ezt hajtogatta időnkint De hogy ez az igen mit jelentett nem tudni. Ezt a széles vállú, barna bőrű, rövidre nyírt hajé mesélte a szőkének. — Oda se nézz! Téged azért biztosan felvesznek. Hány pontot vittél a girrriből? — Kilencet. — Az jó. Én tavaly, tudod, ugyanennyit az orvosira, de csak az idénre fogadtak el Fele annyit tudok már, mint az érettségi után. Ha nekik ez így jó! Ki ismeri ki magát ezeken? A motor egyenletesen szelte a vizet mehetett a csónak jó harmincassal. Az algyői homokstrand népes volt Egv csomó gyerek meg süldőlány hangosan viháncolt a hullámokban, amiket a csónak vágott. A hídon most ment át a vásárhelyi délutáni vonat A fekete gyerek a homlokát ráncolta. — Valami megnyugtató arcok éppen nem néztek felém a bizottság asztala felől. Nem mondom, volt némi halandzsa abban, amit az Örkény-novelláról összehordtam. Dehát fogós volt a kérdés. Nekem a sztori tetszett, de valamit azért nem értek benne még most sem. Miért kér bocsánatot a végén az ezredorvos az őrnagytól? A szőkét nem érdekelte a sztori. — Nem olvastam. Nem szeretem a magyar novellákat. Nem volt ebben nyegleség, csak magabiztosság, ami nem is csodálható egy „felvett" orvostanhallgató részéről, az olyan csónaktárs felé, aki egyrészt bölcsész lesz, másrészt kérdés, lesz-e. — Följebb menjünk? — Ahogy akarod. Te vagy a főnök. — Ne marháskodj! Viszont <te vagy a vendég. — Akkor még menjünk. Itt rossz a part Lüdvár alatt, tudod, ott bal kéz felől. A szőke szája csücske enyhén rándult, de ezt a másik nem látta. — Persze... A Rita... A fekete megrándult. — De öregem . .. Engem a Rita ... — Jó, jó, értem .. De a papája... A fekete megcsillapult. — Az más. Hátha elköpőtt valamit az öregje az ebédé nfl. Rita megígérte, hogy figyel erre. öt perc múlva kikötöttek a lapos és sz&es homokpadnál. Vagy tíz-tizenkét ember, három csónakra való strandolt már. A fekete fiú nyomban felismerte a pr® fesszorék csónakját. Rita hát már itt van! De nem szólt róla. Fojtott izgalommal segített amannak, hogy a csónakot rendbe tegyék. Ahol a homok véget ért, s kezdődött a sűrűn bokros ártéri nyárfás, sudár lány állt egy fatörzs előtt. Fényképezögépén babrált, s láthatólag ügyet sem vetett az új csónakra. De a fekete fiú egyenesen feléje tartott — Szia! — Szia. András!... Most jöttél? — Gabi hozott föl. S te? — Jó órája lézengek itt. Elakadtak. — Mi van a masinával? — Elakadt Szorul a film. — Add csak ide! Majd én Amikor a masina újból üzemképessé vált, nagyot rohantak, neki a víznek. A közepetáján a lány könyörgött — Na! Bolond! Gyerünk vissza! Itt erős a sodra. — Gyáva vagy! — Azt hiszed? Akkor nem ismersz. — Ez lehet... — Később. — Átjössz velem a ba!1 partra? — Meredek. — Kihúzlak. Szünet után. — Tényleg ragaszkodsz hozzá? — Akarom! A lány nagyon egészségesen nevetett — Bolond! Eddig még semmit sem akartál. Erre nem lehetett válaszolni. Csak majd odaát. Felmásztak. — Kár, hogy a gép odaát maradt Jó panoráma a homok ott a nyüzsgő néppel. — Hagyd a panorámát! Meg az embereket ís. Nem azért hoztalak ide. A lány mereven állt a fiú fölött, ald törökülésben előtte. — Csak nem szerelmet akarsz vallani? A fiú erre a hangra elkeseredett. Ez még most,, még ma is gúnyolódik? Ma, amikor talán eldőlt a sorsa. Jobbra vagy balra. Tanár lesz vagy melós valahol. Más választása most már nincs. Dehát az esélye! Százhatva® nyolc közül a szakra nyolcat vesznek fel! Ez egy a huszonegyhez... A fene egye meg azt a hülye őrnagyot, azzal az ezredorvossal együtt meg azt is, aki rejtvényeket ad fel a hülye novelláival! Hülye, hülye! Nincs erre más szó. hűlve!... Hülye az egész, minden, ez az egész marhaság, hogy ez eldöntse valakinek a sorsát tizenkét esztendős iskolapad után. Egy a huszonegyhez. Hogv jutott ide. hogy egy a huszonegyhez versenyezzen a ,ió érettségi utan? Hát a matek meg a reál dolRok általaban unalmasak voltak. De versei jelennek meg másfél éve!. Meg a sport. A tizennégy méteres hármasugrás, a 11-es szazas... Eh! Kit érdekel ez?! A gyöpösfejű 6 gÉL.MAGVARORSZ/Ö Vasárnap, 1966. szeptember i