Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

lothar Kusehe Mennyi id'ó kell egy filmhez ? Attól a pillanattól eatnak a dramatui- építési osztályvezető, dig az igazi rendezd — Hogv valaki leül gián. Természetesen követtem el a hiba- számára éppen az a forgatókönyvet írni nem szabad szó sze- kat. hiszen Önök bi- művészet ha a fii— — a bemutatóig ál- rint venni: nem fo- zonvára nem tudják. met a lehető legtalában néhánv nap- lvik szakadatlan vita hogv éppen ezekért gyorsabban elintézi, tói öt es fél évre ter- másfél esztendeig, az apróságokért nem Ezáltal a dolgok iedhető idö telik el. A hanem csak fél dél- en vagyok a felelős, bizonyos mértékig híradó esetében na- utanon át. viszont Ka valamire tel.ies kiegyenlítődnek, gvon egyszerű a meg- minden nyolcadik tárgyilagossággal fel A forgatás után oldás: az operatőrök héten. Utóvégre a szabad hívni a fi- természetesen még nekimennek és for- dramaturgoknak gvelmüket: az úi há- nincs kész a film. gatnak. felveszik, nemcsak ezt az eev zaknál a főépítész hanem az űgvneveami éppen előadódik ügyet kell elintéz- (Uvetlenkedte el azt zett utógvartás stáaz eletben. utána niök. _ a csatornalefolvo diurriába kerül. Most egy-két vágás, s iö- A bíráló jellegű ügyet". És ígv to- jön még a zeneszerh.et a követkéző. Nem rövidfilmek elómun- vább — folytatja be- zö. illetve várják, da ígv a játékfilmnél, kálatai különösen szédét az osztólvve- nem iön. mert elfeOtt kifeiezetten ká- tartalmasak, köznapi zető. hiszen végtére leitette, s amikor véros a rohammunka, nyelven szólva hosz- ö is csak ember. gül megérkezik, nincs Legalábbis a film- szadalmasak. Nekem E szakkonzultáció szabad műterem, ahol szakemberek úgv vé- mindig imponált pel- után újra eltelik fél fel lehetne venni a lik: ami 'lassan szü- dául a szak kon zulta- esztendő s akkor át- zenét stb. Közben a letik. az művészet, ció nevű trükk. dolgoztatják a terve- dramaturgok mégalErről már a drama- Tegvük fel. hogy zetet. ami további kaimat találnak* turgok is gondos- elkészült egv egé- két hetet vesz igény- hogv beleszóljanak a kodnak. Rögtön meg- szen róvidecske-kur- be. Itt emlékeztetni rendező és a vágó állapíthatjuk: minél tácska szatirikus film szeretném az olvasót munkájába is. de több dramaturg vesz forgatókönyve, mely arra. hogv filmün- már. bármennyire részt eev film elöál- — mondjuk — a vá- kön már huszonegy fájlalják is. nincs Utasában, annál mű- rosi tanács építési hónapia és három niás hátra, elkészült vészibb lesz. és an- osztály vezetőjének hete dolgoznak, ami- a film. És ha az ilnál lassabban ké- munkáját bírálja. (A bői hárorn hét iut a letékes jóváhagyók szül el. példát persze mi ta- szerzőre. Űj szakmai semmi kivetnivalót A számunkra iga- laltuk ki.) A forga- konzultáció követke- nem találtak benne, zán érdektelen, unal- tókönyvet először is zik a főépítész iro- nincs akadálva a bemas dramaturgok másfél éven át ra- dóidban. Az idő két mutatónak. Mindöezmunkamódszere és kosgatják egyik évre kerekedett. Sze két év. négy hóambíció ia arra irá- dossziéból a másik- Feltéve, hogv el- nap és egv héttel aznvul, hogv a forga- ba miközben az il- kezdik a felvételeket után. nosv szerzőnk tókönw mielőbb el- letékesek többször az (általában ez az az a gépébe fűzte a készüljön. Vizsgála- ujjuk köré csavar- időpont, amikor ügy tiszta papírt, tunk szempontjából jak. és a margókat döntenek, hogv még- Sajnos, a mozit, azonban csak a dra- jegyzetekkel írják sem készítik el a fii- amelvben a bemumaturgok második tele. Ezután jön a met). s feltéve, hogv tató lezajlik. éoo csoportja érdekelhet szakkonzultáció. Iga- az illetékes jóváha- most alakítják át bennünket. Munka- zan egvszerű: elma- g/ó személyiségek- ovklop-gigant-panomódszerük: mi köz- gvarázzák az építési nek nincs kifogásuk ráma rendszerű vetíben a kéziraton dol- osztály vezetőjének, a forgatókönyv el- tésre. Ez azonban a goznak. gondosan hogy miről is van len (általában szo- legrosszabb esetben ügyelnek, nehogy az szó. megmutatják kott lenni kifogásuk), sem tarthat öt évnél valaha is elkészül- neki a forgatóköny- a forgatás rövid idő tovább. ígv rasvoeó. iön. Különleges te- vet és kérik a véle- alatt lezajlik. A ren- aktuális filmünkkel hetségük éppen ab- menyét. Az osztály- dezók és ooratörök a közönség megisban mutatkozik meg. vezető felettébb ud- ugyanis elfoglalt és merkedhet. mielőtt hogv újra és újra varias lesz. Elolvas- natívra törő emberek, nvoic teiies év eleszűkbe iut valami, sa a kéziratot, fino- A jó filmrendező dü- múlna. Kár. hogv a ami miatt feltétlenül man megmosolyogja, höng. ha három egv- főépítész időközben változtatni kell. maid közli: ..Igazán másulárd éjszaka nyugdíjba ment cs Ez a csodálatra csinos kis munka, nincs dolga a műte- öreg napjait a Harz méltó művészi elé- Magunk között szól- remben. s igv kénv- hegység egv eldugott gedetlenség a mások va: maradt még egy telen otthon üldögél-'falucskájában tölti* munkájával kapcso- kis humorom. És ni. 'Ügy érzi ilyen- ahol nincs mozi. latban egészen kü- mindig azt mondom: kor. hogv a tehetsé- Szívderítő és építő lönleges erénv. En- ió dolog az önkrili- ge parlagon hever, kritikánkból ilv mének köszönhető, hogv ka! Ügy bizony! Ha tehát a drama- don. sajnos, keveset egv szinopszison, me- Egyébként néhány turg abban látia a okulhat. De kit lehet Ível szerzőié körül- szakmai iellegű té- művészetet, hogy a kötelezni a moziba belül hét nao alatt védés csúszott a for- lehető leghosszabb járásra?! készített e'. másfél gatókönvvbe. Itt ideig kotolion egy Fordította.: éven át elvitatkoz- ugyanis nem én. az forgatókönyvön, ad- Zilahi Judit profok lemosolyogják a fűzfapoétákat, őket csak az érdekli. hogy... Dehát csak fűzfapoéta volna? Hiszen tavaly a könrvnapon az a Kossuth-díjas mast mondott. Egv versét zsebre is vágta. A hátán feküdt s a tiszta eget nézte. A nap már ferdén vágott, de még bírta erővel. A leány is leült, s valami füvet rágott. A fiú most őt nézte. Gyönyörű lány. Jövőre érik, de már régóta nagyon érett. Kissé fölényes is, ami talán nem csodálnivaló; másként hogyan tartaná távol magától a fiatal és kevésbé fiatal ragadozókat. Hirtelen felült. Ha most valaki biztosra tudná azt mondonai neki. hogv nem veszik fel, hogy Szárny professzor úr csak kettő vagy három pontot adott neki a délelőtti feleletére, s ő most mehet ki a földekre kapálni vagy árkot ásni. vagy üzembe, füstbe, koromba, piszokba... Ha ezt tudná biztosan, most... most itt ezen a szent helyen állna bosszút a lányán. Leteperi, g elveszi tőle, amire eddig... Bosszúból. — Randikám — szólalt meg a lány nagyon lágyan —, Bandikám. lehet, hogy baj van... Baj van ?! Ülésbe pattant Csak nézte amazt de szava nem indult Baj van? ... A leány egészen halkan és tehetetlenül beszélt. Most elernyedt az egész teste, csendes és majdnem alázatos volt — Azt hiszem ... Apa sápadt volt. kettő után idegesen jött haza, s alig evett. Anyával ingerülten beszélt, engem sokáig figyelemre sem méltatott. Félmondatokat mormogott, inkább csak önmagának. Ilyenformán: hogy azok a középiskolák ugyan mivel foglalkoznak négy esztendőn át? Aztán hirtelen hozzám fordult Na. elmehetsz a barátaiddal! Van ezeknek fogalmuk a műelemzésről?! Látják ezek, mit akar az író, miért alkot?! Tökfejek Ezt mondta, ma.id később hozzátette: „Tizennégyből egy ha beválik. így állunk ..." A tizenegyes sprinter és tehetseges költő csak ült. a fúzfabokrok árnyékot vetettek elborult arcara. Aztán feállt. Lenézett a vízre. — Gyerünk!... — S Indult le a meredek parton. Rita ijedten követte. — Hova sietsz, Bandikám? Várj!... Hiszen nem mondta, hogy te is ... F.gyaltalán nem mondott nevet... Várj meg! A barnára égett széles váll ekkor már a vízben himbálódzott. Vége. Hát mégis mindennek vége. Most mi lesz? Hogyan állhat oda az apja elé. aki sznob, aki belenevelte, hogy csak értelmiségi lehet, hogy neki ki kell emelkednie? Aki két éve, amikor ő a rádióba meg a tv-be belebolondult, s egy hirtelen ötlettel el akart menni szerelőtanulónak, hetekig úgy járt-kelt a lakásban, mintha halálos beteg lett. volna. Hogy álljon oda ez elé az ember elé, hogy mondja meg neki. hogy kivágták? Hogy a mai tizennégy közül nem ő az az egyetlen, akit méltónak találtak a felvételre? Hogyan állítson be ebbe a csaladba, hogyan is értenék meg? Vasárnap, 1966. szeptember 4 DÉL-MAGYARORSZÁG 7 BANSZKY TAMAS TÁNCOLÓ LÁNYOK KELEMEN JÁNOS Szonettek Michelangelóhoz Mózes a hegyen A tűz, a jég, a szél sziklákat formál, tengerhab partot bont. epitve rombol — majd megmunkálva igy nő ki koromból müvem, magasabb minden hegyoromnál. Erős, ki ott hajlong a fújtatónál, vasat ver, formát nyer tüzből-korombál, vagy ki követ vés: vésőjén finom por, enged a legyűrt anyag, neki szolgál. De több vagyok én. Negyven nap [magányom csúcsán laktam, s a kőtáblát megírtam. Betűt találtam: testet szült az álom. Lélekvéső szerszám van karjaimban — jel vagyok: népem homlokára rányom a Törvény, hogy a zűrzavart lebírjam. A művész Carrarában A hegy: fehér csönd. Örök, mozdulatlan. A tenger: percenkénti új halál. Ki szabadságot keres, hol talál — e vad elemben lent, vagy fönt amabban? A szobor, mit oly rég hordok magamban, e hegyben szunnyad. Ihletemre vár, hogy a kő-börtönhöl kibontsa már s éljen minden elemnél szabadabban. Míg szülöttét percenként elvetéli lent a tenger, formátlan-meddő rabság, fönt a márvány-fegyelem tanít élni. Mert a megtartó forma a szabadság, a lélek, mely a halált sose féli. Múló napok, évek meg nem zavarják. Mózes, a szobor Dermedt villám, márványharag-tekintet és vizesés-szakállú köszigor, A csőnd-tömör formák alatt mi forr, mi forraszt rémület jegébe minket? Fél-mozdulat, holt anyagra feszitett. Megbéklyózott dühú, hideg szobor. Mennydörgés nem szakad ajkairól, halál-árnyékil karja nem fenyíthet, Ha bezárult már minden járható út, előtte mégis lehajtjuk fejünket: imádtunk hány rögeszme-aranyborjút. Hegyomlás-vakságunk szivünkre bűnt vett, belül az emiéktelen időt hordjuk, s ö — szemünket magunkba nyitva büntet. Dávid Remény szülötte, csorba Siet álma, kolonc-időt, igát lerázni bátor a makulátlan fényű, büszke vállról, tükör, melyben magát a vágy találja. Hős kamasz, kalmár, aki vízre szállva új földrészt kutat, s megtér Indiából, kit nem rettent sem Isten, sem a távol, s parittyáz a Medici-Góliátra. Ó. önerőnktől rettent torz magunknak, kiket ölel folyondár-karú gazság, s a csillag-vivő hősiség is untat, eleg-e a szégyen, hogy megmutassák szivekhez — szivünkhöz vivő utunkat a szerelem, a szépség, a szabadság? Karja lankadtan csapkodta a vizet. A lányról elfeledkezett. Hanyat feküdt, csak a lába mozdult lomha tempókkal, s a szürkéskék eget nézte. A nap már a fák közé csúszott, a vízen végigsurrant az árnyék. Jó volna most szép csendesen alámerülni, s nem felbukkanni többé. Aludni ott lenn kétségek, gyötrődés, a bukás szégyene nélkül. Hiszen nincs őrá szüksége a homokpart fürdőzőinek, a Számv professzornak, egyetemnek, senkinek, kilökték magukból, mint az idegen testet. S ezt. rettenetes elviselni. Ügy nőtt fel eddig, hogy minden sikerült neki. Belezuhant gyerekkorában egy életformába, s mást, ettől különbözőt nem is tudott elképzelni. Azt az egyetlen kisiklást két éve úgy kiverték, kiirtották belőle, hogy még a csontjában sem maradt belőle semmi. Aztán mégis kiért a homokra. Ahogy feltápászkodott, már alig látott valakit, jobbára hazaindultak. Jó félóra múlva talált rá a leány a szederindák között. — Bandikám. ideje indulni. A bátyám elment Gabival. Ne félj, értek a motorhoz. Gyere, hisz alkonyodik, s ahogy látom, vihart is kaphatunk! — Hagyj engem! Menj egyedül! — Bolond vagy. Látod, így érdemes neked szólni. Kár volt. — Jól tetted. Az igazságot meg kell tudnia az embernek. — De el is kell viselni! A szemük összevillant. A lányéban elszántság, a másikéban villám. A sértettség villáma. — Elviselni? — El. De ahhoz erő meg bátorság kell. Te meg gyáva vagy! A fiú feje felrándult, keze meglendült, és a lány arcán csattant. Amaz állt. s meg sem mozdult. A vér lassan elöntötte a nyakát, s egész fejét. Mérhetetlen önfegyelem uralta tompa hangját. — Látod, ez vagy te, Kovács András. Gyáva kölyök. Aki ilyenkor csak ütni tud, az szégyellje magat. — Indulj, mert ittrekedek veled a viharban, aztán mentegetheted magad az emberek előtt! Még eltalálod veszíteni az... ártatlanságod!... Lódulj! Mielőtt a lanv berántotta volna a motort, elsőt dördült, az ég. A fák belerezegtek, s egymásnak adták a suttogást. A motor vadul dolgozott, egyre sebesebben rohantak lefelé a folyón. Dideregtek. A fekete felhőhegy a fejük fölé ért. A villámok sűrűn és egyre közelebb követték egymást, aztán egy szemvakító villanás és reccsenés után ömlött rájuk a zápor. A két parton kívül alig láttak valamit, azt is csak homályosan. De a motor kitűnően dolgozott. Még húsz perc, s leérnek a városba. Ekkor rántotta fel a fejét, a lány. A fiú nem nézett rá, s nem látta meg benne a remületet: ebben a vaksötétben hogy találnak rá a hajóhíd átjárójóra?! Ha eltévesztik, darabokra zúzódik a csónak! Tehát lassítani kell, s a villámok fényénél lesni a hajóhidat. Előre ordította a fiú felé, aki a csónak elején hasalta — A hidat lesd! Szólj, ha látod! Rémült percek. A fiú lassan felfogta, ml várhat rájuk. — Nem látom! Semmit se látok! Aztán már csak annyi, hogy egy erős villámban a vadul közeledő hajóhíd. A leány levette a motort, hirtelen lassult a sebesség, s a négyméteres átjáróba surrantak. A csónak fara reccsenve vágódott az oldalának, pördültek egyet, s már borultak is ki. Utánuk a csónak. A fiú a leány nevét ordította, s a válasz irányába kezdett úszni. Csak sokára érte utol. — Nem ütötted meg magad? — Nem... Merre ússzunk? — Bal kéz felé. Erre kisebb a távolság, s a szél ls hátulról lök. Most könnyű volna meghalni. Ahogy egy-két órája még kívánta is. De akkor csak egyedül A hullámok át-átcsaptak a fején. Jócskán Ivott. Előtte néha felbukkant Rita feje. Mellévergődött. — Birod még? — Még . .. Szeme előtt karikák. A vizsgáztatók arca. Aztán anyjaé. a fehér asszonyé: „Aztán vigyázz ám kisfiam, a haragos Tisza nem ismer tréfát!" Nem ismer. Ez nem. Akár az emberek. Levegő után kellett kapkodnia. A karját ólom bénította. Füle zúgott, s alig hallotta a leány hangját. — Bandikám... nem birom ... tovább! Szárny professzor úr. a lánya nem bírja tovább. Elnyeli a víz. Elsüllyed, ahogy önök ma engem esüllyesztettek ... Csikorgatnia kellett a fogát, A pofon vágódott hirtelen az eszébe. Amit ő adott ennek a. lánynak. Dehát hol a part?! Hirtelen közvetlenül mellette bukott föl a vízből egy fej. Belemarkolt a vastag fekete hajba. S végső erőfeszítéssel húzta kifelé. Aztán egy bokorra vágódott a bal karja. A part! Sokáig nem szóltak. Nyugaton a hajójavító fölött lassan tisztult az ég. Egyenkint gyulladtak ki a csillagok. Egymást átfogva feküdtek. Vacogott a foguk, s reszkettek egész testükben. Nagy sokára szólt a fiú. Halkan, mint önmagával beszelne. — Különös nap volt ez a mai. Másodszor is csaknem elmerültem. Fédig most nem is akartam S azt hiszem, te mentettél meg. — Én?! Hiszen én nélküled már nem élnék' — Nem tudom . .. Jóval később. — De tanár már nem lehetek, ugye? — Nem lehetsz? Azt hiszem, nem .. De ember lehetsz. A sötétben felvillant a fiú szeme. — Az talán més lehetek.