Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-03 / 182. szám

BEBTOLT BRECHT VERSEI Á kommunizmus dicsérőt© Tíz évvel ezelőtt halt meg Bertolt Brecht német Író. költö és kritikus, a XX. század gjik legnagyobb drá nairója. Mert ésszerű, mindenki érti. Könnyű is. Hiszen te nem vagy kizsákmányoló, megértheted. Es jó neked, nézz utána alaposan. A tökfejnek tökfejüség, és a mocskosok számára mocskos. Ellenfele mocsoknak és butaságnak. Igen, gazsag a kizsákmányolók szemében, Ámde mi tudjuk: Minden gazság végét jelenti. Nem ostobaság, de vége Az ostobaságnak. És nem is a rejtvény, De a megoldás. Egyszerű dolog, de nehéz A yélbeütni. GÖRGEY GÁBOR FORDÍTÁSA Dal a szellőről En kedvesem, ha jössz felém, Légy, mint a nyíl, sebes. De mikor átölellek én, Akkor már ne siess. Nézd: a szilva beérik ősszel, S lehullani nem siet, Fél a goromba vihartól, Csak lágy szellőt szeret. E'gyís miénk a szép szüret, Ne legyünk hát mohók: Lassan szürcsölve édesebb A tiszta bor s a csók. Nézd: a szilva beérik ősszel, S lehullani nem siet, Fél a goromba vihartól, Csak lágy szellőt szeret. Es szellő-dajka szilvafát Elringat csendesen: A szilva már feküdni vágy A földön odalenn. RÉZ ÁDÁM FORDÍTÁSA Siosicilisfcs hagy* Szeged Etépz@mil¥észeféiseii A szegedi képzőművészet tárlet tömegsikerét jellem­szocialista hagyományainak zi, hogy néhány nap alatt kibontakozása a Tanácsköz- kétezerre emelkedett a lá­társaság alatt felpezsdült togatók száma. A kiállítá­helyi kulturális élet ered- si termekben hangversenye­menyeiben kereshető. Aho- ket és irodalmi esteket ren­gvan a proletárforradalom deztek. Ilyenkor a múzeum hazai győzelmének feltéte- nem szedett belépődíjat. Ju­lei országszerte és helyi vo- hász Gyula hosszú cikkben natkozásban egyre éretteb- méltatta a tárlatot, s a bé váltak, úgy bontakozott ..... lobogó győzelem zász­ki fokról fokra a szegedi lójának" nevezte, mely irodalom, zene és képző- „... a szépség diadalát je­múvészet szocialista arcula- lenti, a fájdalmas és vgő­te is. Festőink és szobrá- morúságos valóság felett". szaink legöntudatosabbjai Ugyanis ekkor vette kezde­arra törekedtek, hogy ér- tét az ellenforradalom ki­dekeiket kivívni tudó kol- bontakozása. A francia had­lektívába tömörülve közös osztály bíróság — a helyi erővel határozzák meg és reakciós erőkkel egyetértés­harcolják ki az itteni kép- ben —, ezekben a napok­zőmúvészet fellendítésének ban hurcolta el a szegedi alapvető követelményeit. munkásmozgalom legjobb­jait. A Tanácsköztársaság min márciusának első központi szerveitől elszakí- veszettel szembeni nemtörő- jelenített meg egv-egy öreg napjaiban megalakult a szo- tott Szeged haladó kép- dömségét. Egyik cikkében munkást vagy szorgos pap­cialdemokrata párt képző- zőmúvészeinek bátor klállá- ÍEJ®, hogy: „Szeged szúk- rikahciító asszonvt is. Fo­múvesz-csoportja. mely Ra volt a tárlat, mely- keblű városi hatósága, a robek Alajos mély zengé­fontos indítványt, terjesztett irel lénvegében a proletár- vagyonos magánosok és köz- sű festményein, gyakran a Néptanács elé. Javasla- hatalom fennmaradása mel- intézetek... a nemzeti köz- sötétre hangolt munkástün­tuk magában foglalta helyi iett tüntettek. üggyel szemben tanúsított tetéseket ábrázolt Dózsa­művészeti életünk megújho- A Tanócsköztársaság bű_ magatartása mellett határo- sorozata azt mutatja, hogy tlÜrn1 kasa után. a felülkerekedett f*l*en™k *0 "5" érdeklődéssel foglalkozott a művésztelep. allando kiallí- eIlenforradalom szédsodorta ?edl jovojet'. Majd „parasztvezér" alakjának di­művészeinket. Többen kül- 'f-Y vesz társait: namikus felidézésével. Vla­földre emigráltak: Hódi 'Munkálkodjunk közre meg- sics Károly több mint fél­Géza. Gergely Sándor, Ká- 'elel° szervezkedés mellett szazadot átívelő pályája r^. rr roM I,aios. Joachim Fe- azon- hogy Szegednek ősi alatt párhuzamosan festette gedi Művészén Szabadiskola rpnc ^ g hosszabb_ talajába gyökeret vert erős az alföldi síkság szépsége­valo.sult mee. melvben ki- rövjdphh jHoj„ tartA ide_ művészété legyen". Tardos it. és az ittélő emberek min­gen kö -then öngyil- TausslS e törekvéseiben nem dennapi életét. Raita kívül Dinnyés Ferenc: Régi szegedi utcarészlet művésztelep, állandó kiállí­tási helyiség, műtermes la­kások és díjak létesítését. Ebből az indítványból — többek között —, a Sze­valósult meg, melyben ki­váló szakemberek működtek közre. Az irodalom és a fi­lozófia oktatását Juhász kossá váltak vagv megtör- ^ Lakása meg- még főleg Tápai Lajos és ten hazatértek. Az itthon hitt talalkozó helye lett a Tápai Antal voltak azok. Gyula, az alakrajzot Heller maradottakra szegénvség és szocialista gondolkodású ér- akik kubikosok. halászok, 2SJ «" üldöztetés várt. Akadtak, telrmsegieknek, s közöttük zsellérek markáns tehetségű S-iHJ "™t6m,at akiknek a szocializmus Juhász Gyula is többször szegedi ábrázolói közé tar­S t SC;,,aT Ta ; ügyéért, életüket kellett ál- megfordult. toznak. Az ellenforradalom veszeter naTjay l,aszio, a dozniuk mint a fphér_ Azok a kommunistaperek, évtizedeiben realista mű­terror által legyilkolt Ku- melyek a Tanácsköztársaság veikkel valamennyien zeneelméletet A ir kovetz Nana és Heller Ödön bukása után helyet "kaptak munkásosztály ügyét szol-"" S^rTníZ k£ festőművészek. az újságok hasábjain, a ha- Sálták. zést biztosítottak. A dói- . ^ k?t > ^i ^zmus előretörésével A Tanácsköztársaság ide­gozók széles körű művésze- helyi- hivatalos szerveknek megsűrűsödtek E perek leg- jén kibnntakozó forrada]mj +t „^„„lA.at a művészeti ügyekkel szem- többje torzított formaban „„„,, . ... , 'f"""" kóla » mii ÍZLZ^tZ' bpni Közömbösségéből adó- nagyította fel a valóságos szt'lemef szító helyl kéPz6­sag TíszaLaios k^H érS'- do+t hogy Szegedet, az or- tényeket, melyeknek sokan művész-kollektíva törekvé­szág második városát, fes- estek áldozatul. így többek seit a két háború alatt töb­h1t^lVytöbbmmtótA század ' mechanikai ben vitték tovább a megva­jelentkeztek felvételre. Makó is megelőzte, ahol érzékkel rendelkező Dinnyés JAsuIás felé Rudnay művésztelepével Ferenc, szegedi festőművész Voltak, akik Helyi festőink és szob- élénkké tette a szomszédos is, akit a harmincas évek rászaink 1919 április végé- kisváros művészetét. Az elején azzal vádoltak, hogy alkotásaikkal tettek hitet és szereztek elismerést a re, a csoportot kinőve, kü- 1926-ban megalakult Szege- egy találmányát a Szovjet- Tisza-parti város képzőmű­TÚRY MARIA PAPRIKAFUZŐK vészeiének. Voltak, akik . . .. . , , , műveiken kívül az írás. a művészeti eletet, manva mar szabadalmazott „A • i r. j-Á , megújhodásra vá- volt, tehát nem hadititok. SZ° eszkSzelvel ls Küzdöttek. A munkásmozgalommal kapcsolatot tartó és a szo­cializmus gvőzelemre jutá­sát elősegítő szegedi kép­— Hát ha már ilyen utat megtet­tek, isznak egy pohár bort? — Vezetek — mondta Imre. — Hogy ne legyen hiába? — nézett rám kérdezve az öregember. Bólintottam, mert mintha akart volna valamit. Talán mégis lehet al­kudni. Valószínűtlen volt az egész ügy. Kis zománcos kancsóban hozott bort. Meg két kis borospoharat. A tornác korlátjára tette. Töltött: — Na, maguknak máshol nagyobb szeren­csére. nekem meg... a hálátlan gye­rekeimre! — Hálátlan gyerekekre? — kérdez­tem a bor után. — Azok — bólintott elkomorodva. södtam, azt mondta nekem: „Édes fiam, az ember nem tudhatja, med­dig él, meddig bír magával. Én a vagyont rátok hagyom, de csak egy feltétellel: kontraktust csináltatunk, hogy ameddig élek én vagy anyátok, hogyan tartotok el, mit vagytok kö­telesek adni nekünk. Akkor aztán nem lesz harag, civódás, mint másnál, ti is tudjátok mihez tartani magato­kat, nekünk is meg lesz a biztonsá­gunk". Hát én ezt így nem mondhat­tam a fiamnak, meg a lányomnak, mert ők városon élnek, tudom, hogy nem térnek már vissza ide. Meg aztán azért se mondhatom, mert az nekik, ha meglenne. De nincs is meg, A permetes kalapot feltolta a hom- mert azzal meg én is beléptem a tsz­lön művészeti szakszerveze- dl Képzőművészeti Társulat uniónak akarja eladni. Mi­tet alapítottak, amelynek nem volt képes irányítani után kiderült, hogy talál­elnöke Papp Gábor, alelnö- a helyi művészeti ke Cs. Joachim Ferenc és Szeged titkára Vlasics Károly fes- ró ábrázolóművészetéért azért tartották további vád t.őművész lett. A vezetőség azok a progresszív szellemű alatt, mert egyik ismerőse első feladatának egy kigl- festők és szobrászok harcol- államfelforgató terveiről lítás rendezését tűzte ki. tak, akik kapcsolatban vol- pem tett kötelességszerű je­A tárlat május közepén tak a munkásmozga- lentést a hatóságoknak, meg is nyílt. A szegedi mú- lommal, ""'-ben a vonatko- Ügyét a Füssy László-féle z "mű vészek emlékét a fél­zeum három termében hu- zápban Tardos Taussing kommunista szervezkedési szabadulás óta méltón meg­szonnégy művész kétszáz- Ármin grafikust kell meg- per keretében tárgyalták és becsüljük. Jól kifejezte ezt tizenegy festményt, grafi- említenünk, aki leleplező egyhónapi fogházra ítélték, az a demonstráció Is mó­kát. szobrot. é* iparművé- élű cikkeivel bátran tá- Mindez hozzátartozott a iwt mai „i„, - • szeti tárgyat állított ki. A madta a városi tanács mű- munkásmozgalom üldözésé- „ „,T 7 eiejem — hez és a szocialista eszmei- ® NaRy Októberi Szocialista ségű művészek meghurcold- Forrada,orn 44- évfordulóiá­sához. val összekötve, a Hazafias Ennek a nyomasztó hely- Népfront Szegedi Bizottsága zetnek és az illegalitásban rendezett. Ez alkalommal működő munkásmozgalom űnnePi előadáson emlékez­kisugárzó erejének hatására tek meg a nunkásmozga­szaporodtak a különféle ,omban részt vett helyi fes­munkás-paraszt témájú áb- t(?kr5l. szobrászokról és al­rázolások és a harmincas kotas?ukból kiállítást hoz­évek proletár küzdelmeire tak Iétre- Eszmei és művé­utaló sztrájkjelenetek. Diny- szi hagyatékukat mai szegé­ny és Ferenc dús koloritú Kedi művészeink megbeesü­művein általában az egy- Iéssel ápolják és fejlesztik kori Szegedet látjuk. Ké- tovább Tisza-parti városunk pei azonban nemcsak a sze- szocialista ábrázoló kultú­gényes, elmaradott környe- rájának gazdagítása érdeké­zetet tükrözik, hanem utca- Mű­részletein kívül szeretettel SZELES1 ZOLTÁN apám az ötvenet átlépte; akkor háza- azt se nagyon remélem, hogy még a vagyon már akkor se számítana kitöltötte a bort. az a föld visszajönne egyszer. Nem úgy gondolkoznak már itt. Most mér csak ez a kis gyümölcsös van a tanya mögött, meg a napszám. Mégcsak háztáji sincs. A napszám nem rossz. De a faluba még jobb. Meg aztán ott közel a város. Hát már én most csak arra jutottam, veszek egy kis házat a város szélin. ebből a két autóból meg a tanyából. Ott aztán mindig akad olyan is, aki kontraktust köt a házért. Ameddig meg birom, eljárha­tok napszámba úgy is. Merthogy ne­kem már itt befellegzett. Hát ez az én sorom 1 Meglötyögtette a zománcos kancsót, lókéról, s a bajszát rágcsálva nézte a nyárfákat. Az arcát fürkésztem, ba­rázdált s hétköznapian szakállas volt, mint a hasonlókorú parasztemberek­nek munka idején. Valami keménysé­get mutató magányosságon kívül nem árult el semmit. Egy pillanatra talál­kozott a szemünk. — Furcsa, mi? Két autó a félszer­ben. Aztán én meg szidom a világot. Hát meg lehet ezt fejteni? Így van ez évek óta. de most már mindegy, ne­kik se legyen jobb! Megini töltött. Htunk, s tétován hallgattunk. — Ugy-e, nem éri? — nézett rám a rejtvénytudó bizalmasságával. Elő­vett egy cigarettát, lassan, kínos gonddal puhitgatta. — Nem tudom, kicsoda maga, miféle ember, úgy le­het, sohase ismerem meg. Kihozta be­lőlem, kell egyszer beszélni valakinek. Mert hogy itt nem tudia senki. Nem akarom, hogy mec szóljanak akár en­gem. akár a gyerekeimet. Maguk nem idevalósiak. A fiam sofőr,a városban, a lányom meg tanárnő. Közeledek a hatvanhoz, előbb-utóbb kiöregszik a munkából az ember. Amikor az en be. Csakhogy eleinte itt senki se — Dehát a gyerekek azért biztosan gondoskodnának magáról... — Lehet. Nem rossz gyerekek, nem igen járt el dolgozni, hát én is csak akarom én megszólni őket. az én vé­reim. Dehát én nem szeretnék senki kénye-kedvére maradni. Én kontrak­tust akarok, biztonságot. Nem bizha­tok abban, amit ingyen kapok. De a tsz-ben lett volna nyugdíj a háztájiból meg a gyümölcsösből hoztam ki, amit lehetett, mert azt er­refelé meghagyták. Az igazat kimond­va, nem támaszkodtam én a tsz-re, meg aztán nem is úgy indult az itt, hogy menni fog. Gondoltam, egyszer — próbálkoztam. csak visszajön az a föld. Amit köz­ben megtakarítottam, abból vettem az — Igen. De csak magamra marad­tam volna, az a legrosszabb. No, autókat, mert a gyerekeknek ház se mindegy, már ez csak így van. Az kellett, a lány úgy ment férjhez, a ember nem tud elég okos lenni. Ne­fiam meg kapott lakást. Arra gondol- kem csak a pénzhez volt szerencsém, tam, no, hogy hát majd az autókra Hát, gondolom, fölösleges is volt el­kötünk olyan kontraktust, érti már? mondanom, maguk is úgy vannak ez­Csakhogy a gyerekek kinevettek. Ök zel. elmaradott az öreg paraszt. Mert fiatalok, másképp forog az eszük... Na, hát máshol járjanak nagyobb nem kötnek ilyen kontraktust. Pró­báltam pedig nem egyszer szép szó­val, veszekedéssel, mindegy. Aztán szerencsével! közben a tsz-ben is megfordult helyzet. Egvszercsak elkezdtek dol- a motorral. A tanya kijáratánál megtorpantunk gozni az emberek. Előbb kevésért, aztán meg többért. Szégyen, nem szé­gyen, nekem nem akarózott. Ügy számítottam, nekem ez a gyümölcsös meg a háztáji mindig meghoz annyit. Hát most aztán kizártak, merthogy utánunk az öreg. — Kerülő! nem volt egységem. Érti, hogy jár- Ügy tettünk, mintha nem tam? Se ott, se itt. Most már aztán — Menjünk arra? — bökött a fejé­vel a répaföld felé Imre. — Ne — mondtam önkéntelenül —, ne arra! — Miért emerre mennek? — kiabált nank a motor zajától. halla­Bprpncsy Sándor Ez mindenünk... Mindenütt kacagnak ránk a tükrök és hahotázva nyikorognak az ajtók Mi nem tudunk megbékélni az idővel mert szerelmünk gordiusi-csomó szakadását jelenti Igaz gondolataink már régen kiegészítik egymást bár néha nem tudom mi lakik földreszegezett szomorú tekinteted mögött Kölcsönkért szobákban öleljük egymás kétkedéseit magunkhoz és mi marad Jobb karodon huszonnégy szeplő az enyém és enyém, tágpupillájú szemed és enyém derekam köré kulcsolódó tisztaságod meg ez a vers ez mindenünk ".".1 Vasárnap, 1966. augusztus U D£L-MAGYAAQRSZA* 7 25

Next

/
Thumbnails
Contents